Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

1976. május 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á közösség kohójában Mesterséges eső 110 ezer hektárra Csatlakoztak a versenyfelhíváshoz Megkötötték a szerződéseket a gazdaságokkal o Mintha a számok bűvölné­nek. Marcinovics Rezsővel arról beszélgetünk, sok-e, ke­vés-e kétszázhúszezer forint. Megegyezünk. Ha huszonöt ember „hozza” úgy melles­leg, tiszta haszonként s jó­szántából — elég tisztessé­ges összeg. Pedig csak 50 százalékos értékkel számol­va, teszi hozzá Marcinovics Rezső. Arról van szó ugyan­is, hogy ők huszonötén, kar­bantartó lakatosok a kénsav- üzemből vállalták: felújítják a már leszerelt berendezése­ket. Társadalmi munkában persze, „hiszen csak az szá­mít”. Sorolhatnám még. A megannyi vállalás közül, amit a Tiszamenti Vegyimű­vek (eddig tizenegyszeresen elismert) Petőfi brigádja ígér, csak egyetlen pont ez a kétszázhúszezer forint. Kicsit okoskodom. Miért pontosan kétszázhúsz, miért nem, mondjuk, kétszáz? Az kerek szám. Aztán megér­tem. Ezt nem lehet kitalál­ni. Kiszámították. Egy bri- gádgyűlésen felosztották: ez a négy' ember megtervezi, kiszámolja a felajánlásokat — „dolgozni”. Ez az öt „ta­nulni”, ez a négy „élni”. Az­tán összejöttek, megtárgyal­ták. Ez jó módszer, okos ötlet, veti közbe Sinkó Erzsébet (ő vegyésztechnikus, a labora­tórium Joiiot Curie brigád­jának vezetője), és sajnálja, hogy most nincs már meg a szocialista brigádvezetők fóruma, ahol ilyen dolgok­ról is beszélhettek. Minden­esetre, mondja, ezt a mód­szert ok is megpróbálják. Mert minél több ember van benne, már a felajánlások előkészítésében, annál in­kább ott van, ha tényleg ten­ni is kelL Mondom Marcinovics Re­zsőnek : ha ilyen sokfélét vállaltak, ha ilyen átgondol­tan, politikai oktatástól tár­sadalmi munkáig, közös kul­turális programtól az úttö­rők patronálásáig, mondom, mindez nem maradhat, nem maradhatott hatástalan az emberekre. Nem is. erősít meg. Csak azt ne gondoljuk, ez mindig így volt. Kezdetben hallat­szottak olyan hangok is: mi­nek ez a brigádrendszer, meg a verseny egyáltalán. Ledol­gozzuk a nyolc órát. Kész. A brigád? Eleinte az emberek nem is igen tudták, mit kezdjenek vele. Aztán, noha most sem minden arany, az­tán csak összeverődött, csi­szolódott a kollektíva. Most már meg is követelik, hogy a brigádvezető intézze a bri­gád dolgait. Kirándulást, autóbuszt, még múzeumláto­gatást is. A „kisördög” megint ber­zenkedik bennem. Mesélem, Nemrég az egyik nagy köz­lekedési vállalatnál egy elő­adót körüllézengtek néhá- nyan. Aztán az előadás vé­gen előkerültek a brigád­naplók. A nyolcadikba —ki­csit már indulatosan — az előadó valami ilvesmit írt: igaz öröm lett volna, ha va­lóban annyi brigád Jön el ide, ahánynak a naplójában most „igazoltam” a jelenlé­tét. Tagadni sem lehet, van ilyen, mondja Kiss Antalné (ő a gyár párt-végrehajtóbi­zottságának a brigádokkal foglalkozó felelőse). Először elmegy kettő, három az elő­adásra, a múzeumba, félig- meddig kényszerből — a naplóval. Aztán csak ráérez- nek az ízére. Vannak már. tömegével vannak jó példák is. A brigád egyik helyen jobban, másik helyen még kevésbé, de összetartó erő lett. © Károly Imre (a TVM mo­sószer részlegének üzemmér­nöke) példát mond. Néhány éve náluk még előfordult, hogy embereket kellett egvik műszakból a másikba átrak­ni. mert az istennek sem jöttek ki egymással. Ma már az a hetvenegynóhány mun­kás, aki ebben az üzemben dolgozik, kezd igazán közös­séggé válni. S még egy. Az embereket ma jobban ér­dekli már maga a munka. Korábban, ha le kellett áll­ni, örültek: lehet lazítani. Ma inkább bosszankodnak, magyarázatot várnak — „fél­tik” a tervet, a vállalást. És ebben a szemléletváltásban tagadhatatlan szerepe volt a munkaversenynek. A mosőszerüzem tulajdon­képpen egy nagy brigád. Szétválasztani még a mű­szakok munkáját sem lehet, hiszen az anyagot, amit az egyik délelőtt bekever, a másik délután leporlaszíja — függnek egymástól. Nem is brigádnak, szocialista üzemnek nevezik magukat. Joggal, eddigi eredményeik és idei vállalásaik ezt indo­kolják. Mit is vállaltak? Például azt, hogy az idén 9 ezer ton­na mosószert gyártanak, ezer tonnával többet, mint tavaly. Társadalmi munkát a vagonállások' csökkentésé­ért. Politikai oktatást, amely­nek valamelyik formáján mindenki ott lesz. Részvé­telt az Olvasó népért moz­galomban. S még egyet a sok közül, mert érdemes megemlíteni: ismeretfelújító tanfolyamot. A kifejezés — ismeretfelújító — még szo­katlan. De a szó önmagáért beszél. Szép szándékok, meg is lesznek, mondja Károly Im­re, csak azt ne higgye, hogy gondtalanul. Hetvennél is több emberben sokféle akad. Olyan is, akit például nem lehet rábeszélni, hogy a hat osztálya mellé még leg­alább kettőt szerezzen, úgy­mond: ő azt a dobozt hat elemivel is le tudja venni. Az ilyen nézeteket kell le­győzni. Meg a formalitásokat, hogy ne kirakatmunka, „naplótöl­tő” legyen egy-egy brigád­akció, hanem tényleg kol­lektívát kovácsoló, belső tar­talmú. Formalitások? Néha még „kegyes” csalás is, jut eszembe egy pár hete tör­tént eset. Ülök a fodrásznál." Mellettem a csinos, szőke fodrászhölgy — a brigádve­zető — éppen egyezkedik egy fiatalemberrel: szóval akkor beír nekünk fejenként 15 óra társadalmit! Pár pere és az én fejem munkáló kol­leganőnek örömmel újságol­ja a hölgy: képzeld, húszat írt be! Hol dolgoztak ked­ves, kérdem kissé később, gyanútlan együgyűséggel. Mi? Ugyan már. Sehol. De ugye ügyes brigádvezetőnk van. próbál cinkosan össze­nevetni velem . Kétségtelen, néha nálunk is előfordul ilyesmi, mondja Kiss Antainé. De ha rájö­vünk! Az biztos, hogy nem kenjük el. Itt nem lehet su- mákolni. Persze nem is ez a jellemző, folytatja, hiszen most a kőműves brigád ter­mészetesen vállalt társadal­mi munkát, s meg is csinál­ja becsülettel, amelyiket még hét éve fel kellett oszlatni, mert azt mondták: a szabad időmben inkább ,-maszeko- lok. © Ma már a napi munkával, az azon belül vállaltakkal nincs baj. A társadalmi mun­ka, az összejövetelek, közös programok megszervezése néhol, különösen ahol csalá­dos nők dolgoznak, érthető­en nehezebb. De, ha nem is mindig lelkesen :— hiszen sok más gondjuk is van — eljönnek már, vállalják a többiek miatt. Nem akarnak kimaradni. S ha mégis kevesebbet tud egy idősebb asszony nyújta­ni, mint a fiatalabbak, ak­kor is együtt érez velük, büszke rájuk, hozza a példát a saját brigádjából Sinkó Erzsébet. Ők a laborban mintegy negyvenen vannak, szinte kizárólag nők. Nézem a Joiiot Curie bri­gád idei vállalásait. „Az elemzések minősége... á feltárási hatásfok javítása... munkaszüneti inspekció a "vorsabb kiszállítások érde­kében . .. igazolatlan hiány­zás nem lesz . .. színház. .. múzeum... kapcsolat Chiovi- ni Ferenc festőművésszel... a Tisza Cipőgyár Kállai Éva brigádjával ... előadássoro­zat... kétszáz óra társadalmi munka...” és így.tovább. Kö­zöttük egy nem éppen nőies vállalás: kolleganőjüknek se­gítenek házat építeni. Igen, mondja Sinkó Erzsé­bet, ezt feltétlenül meg kell említenie. Szabó Erzsébet, a leendő háztulajdonos (aki pontosan 25 éve dolgozik a TVM-ben) a lelkére ^kötötte. Már voltak a tavasszal ha­tan, bontani segítettek. Legközelebb majd másik hat megy. De már építeni. Ez a brigád is a legjobbak közül való. Aranyjelvényes. (Csak azt fájlalják kissé, hogy a kitüntetéssel mind­össze kétezer forint jár, ak­kor is. ha tíz ember a bri­gád. akkor is, ha majd’ negyven, mint az övék.) , ,© í­A tényeket értem.' szólok közbe. De mit profitál mind­ebből maga az ember? Az ember? Sinkó Erzsébet elgondolkodik. Az ember azt, hogy változik. Változtatja a közösség. Emberséget. Meg azt, hogy már nemcsak az érdekli, ami szűkén számítva az ő dolga ... Trörnbőczby Pété# A hat megye területén tevékenykedő Ti&zamenti Regionális Vízmű és Víz­gazdálkodási Vállalat meg­alapítása, 1971 óta, termelé­sét megháinomsaorozva, négy ízben nyerte el a megtisztelő Kiváló Vállalat kitüntetést, A TRVVV dolgozói az V. ötéves terv célkitűzé­seit szem előtt tartva készítették az 1976-os tervet, s erre az eszten­dőre 8 százalékos terme­lésnövekedést irányoz­tak elő. Mégpedig úgy, hogy idő köz­ben ne emelkedjék, hanem a múlt évivel azonos marad­jon a vállalatnál dolgozók létszáma. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a magnöve- fkedebt feladatoknak csak a hatékonyság, a termel é­tkemység fokozásával, amin- ikaerő és munkaeszközök jobb kihasználásával tehet- melk eleget. A korábbi évek gyakorla­tát követve a vezetők min­den egyes dolgozó vélemé­nyét kikérték. Valamennyien megkapták a „Tisztelt Mun- ikatárstUirik!” megszólítás;! MTERMHUL tanácskozás Az INTERMETALL vas- kohászati együttműködési szervezet május 11. és 15-e között Budapesten tartotta 45. termékcsere-értekezletét, amelyen részt vett Bulgária, Csehszlovákia, , Lengyelor­szág, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió, valamint a jugoszláv vaskohászati egye­sülés és a román Metalim- port-export Állami Külkeres­kedelmi Vállalat küldöttsége. A delegációk megállapodtak abban, hogy az idén három és félmillió tonna vaskohá­szati terméket és 12 millió rubel értékű ipari rendelte­tésű másod terméket cserél­nek. fl Bél TI fe Kikeli! építtet a Danán A VI ezer hektáros bólyi Állami Gazdaság saját du­nai kikötőt épít Mohácson. Tula idomképpen tengeri ki­kötő lesz, hiszen a Szovjet­unióba irányuló vetőmág- ezállítmnányok dunai és ten­geri úton jutnak majd el rendeditetási helyükre, a Du­ma—Majna csatorna elké­szültével pedig még nagyobb szerepet leap a leendő mo­hácsi kikötő. Valóságos kikötői kombi­nátot hoznak létre a Duna parton. Mohács ipari öveze­tében 400 méter hosszú part­szakaszt és ehhez csatlako­zóan 20 ezer négyzetméter­nyi területet vásárolt, meg a gazdaság. Többek között egy ezer vagonos silótároló és egy ötszáz vagonos tran- ai-Uároló, továbbá egy ter­ményszárító épül itt. A tá­rol «bázishoz 110 méter hosz- szú úgynevezett betárolóhíd csatlakozik majd, ez viszi és tölti a terményt a Dunán várakozó uszályokba. Kiéoí- tik a vasúti pályát a kikötő egész területén. így közúton és vasúton egyaránt szállít­hatnak majd. A kikötő építése megkez- dőd®tt. Teljes egészében 1977, végére készül el. levelet, amelyben a vezetők az előbb említett témákban kérték az egyén és a kollek­tíva segítségét. A beérkezett javaslatokban a dolgozók olyan apróságnak tűnő ja­vaslattól, hogy ne dobják el a hiánycikklistán szereplő csavarokat, hanem újítsák fel, egészen a szocialista uvi fikaverseny pontozásos értékelési módszeréig, na­gyon sok hasznos tanácsot adtak a vezetőknek- Az eredmény? Tavaly az első negyed­év után ?6 ezer forint volt a vállalat nyeresé­ge. most 2,2 millió fo­rinttal dicsekedhetnek. Ehhez tenmászetesen hozzá­járult az is, hogy a brigá­dok három hónapra előre tudják, mi lesz a teendőjük. Az öntözésben dolgozók az idén 119 ezer hektárra ele­gendő mesterséges eső ki­szolgáltatására készülteik fel, és a szerződéseket is megkötötték a termelőkkel. Eddig az üzemek kívánsága szerint, a terület 10 százalé­kára adtak vizet. A mező­gazdaság vízigényének ki­A horgász, ha azt latolgat­ja magában, hogy szombaton kiüljön-e a folyópartra, nem annak alapján dönti ezt el, mely szerint a „múlt szomba­ton is jó idő volt”, hanem in­kább meghallgatja a televízió­ban az időjárás-jelentést. E „példabeszédet” egyik minisz­terhelyettes mondta el a mi­nap előadásában, amikoris a vállalati eredmények és ter­vek „bázisszemléletéről” esett szó. Az utóbbi időben jónéhány vállalati vézetővel beszélget­tem megyénkben. Bizony "el­vétve akadt közöttük olyan, aki a gyár, az üzem teljesít­ményét ne az előző évhez, öt évhez mérte volna, aki őszin­tén elmondta volna: adottsá­gaihoz, lehetőségeihez ké­pest ... Igen, a viszonyítási alap. Ha mindig a korábbi idő­szakhoz, annak kétségtelen eredményeihez és persze ki nem használt, fel nem tárt lehetőségeihez, tervezési, szer­vezési, végrehajtásbeli gyen­geségeket is tartalmazó ter­minushoz mérjük a jelen tet­teit, könnyen az indokoltnál is önelégültebbekké válha­tunk. Elég egyg kicsit jobban szervezni, egy kicsit javítani az anyagellátáson, egy sze­mernyivel jobban kihasználni a munkaidőt, ezzel valamivel többet termelni mint tavaly — s már úgy tűnik jól dolgoz­tunk. Vegyünk egy példát, — a dolgozókat, amelyek, ha min­den összefüggést figyelembe veszünk jóval bonyolultab­bak — most leegyszerűsítve. Tegyük fel, hogy valamely termék termelésére legjel­lemzőbb mutatók nálunk évente 2—3 százalékkal nö­vekszenek, Ha ugyanannak a terméknek ugyanezen muta­tói ott ahol azt világszínvona­lon termelik 4—5 százalékkal nőnek, a kétségtelen fejlődés ellenére az amit mi gyártunk relatíve egyre jobban elma­rad a világszínvonaltól, négy öt év múlva, a különbség már A Medicor Művek székha­zában tegnap dr. Martos Ist­ván vezérigazgató sajtótájé­koztatón számolt be azokról az újdonságokról, amelyeket a tavasjá BNV-n mutat be a vállalat. Többek között ki­állítják a monítor-rendszerV elégítése érdekében 175 gép­pel vonultaik fel, a vízikivé­teli kapacitás másodpercen­ként, 120 köbméter. Ezeken a berendezéseken túl má­sodpercenként mintegy 150 (köbméter kapacitású gravi­tációs vízelvezetés' is az ál­lami gazdaságok, termelő­szövetkezetek rendelkezé­sére áll. A tavalyihoz képest további hat AC nyomócsö­ves öntözőtelep üzemelteté­sére is felkészülteik, K így ezeknek a telepeknek a szá­ma elérte a tizenötöt, ami az elmúlt évhez viszonyítva több mint 7 ezer hektárral megnövelte az öntözésbe vonható területet. A szolnoki kirendelt­ség csatlakozott a rá- kóczifalvi-szajoli Egye-' sített Rákóczi Tsz öntö­zési felhívásához. A mezőgazdaságot a rendel­kezésükre álló gépek teljes kihasználására ösztönzik, biztosítják a szükséges víz- memnyiségeti s ahol nincs, oda szerződéses alapon meg­felelő vízátemelő gépeket adnak. bizony tetemes. Ezzel, a két­ségtelen fejlődés ellenére, el­veszítjük korábbi piacainkat, s szóba sem jöhet újak meg­szervezése. Pedig nekünk, most, épp a cserearányok romlásából adó­dó veszteségeink elviselésé­hez. az egyensúly megterem­téséhez. nem általában jó ter­mékekre, hanem minden pi­acon versenyképes termékek­re van szükségünk. A már só­kat mondott, írt szavak — többet, olcsóbbakat, jobbat — igaz értelmüket, akkor nyerik él, ha nem a múltba nézünk, a tegnaphoz viszonyítunk, ha­nem előre tekintve saját po­tenciális lehetőségeinket iga­zán figyelembe véve határoz­zuk meg a feladatokat és azt, mit kell tenni végrehajtásuk­ért, végül ereményeinket is ehhez viszonyítjuk". Egy megyénkbeli mezőgaz­dasági tanácskozáson hangzott él — miután az egyik állami gazdaság. az előző évekhez képest növekvő termésátlagai­ról esett szó — hpgy abban a földben, a technikában, a ter­mesztés technológiájában még mennyivel több van, S részletesen elemezték, hol, mit lehetett volna tenni (azaz) mit kell tenni a következő . évben, hogy a termés az adottságokhoz mérten is ki­elégítő legyen. Ilyen elemző', a hibák a ki nem használt le­hetőségek módszeres felméré­se a tervezéshez ad igazán nagy segítséget. Most, az előttünk álló őt év gazdasági szabályozórend­szerének ismeretében, a jól előkészített, több változatot is tartalmazó terv, amely nem a tavalyi eredményeket akar­ja „megfejelni”, hanem az el­érhető célt kitűzni, nos az ilyen terv az igazán jó induló alap. Meglehet, ennek végre­hajtása kevésbé lesz kényel­mes. Meglehet az ily módon „feszített” terv több gondot, fejtörést, figyelmet igényel a végrehajtásban is —* de meg­éri. Csak az éri meg. t. p. amely az intenzív osztályod kon ápolt csecsemők élet­funkcióinak — szívfrekven­cia, légzésszám. hőmérséklet stb. — folyamatos ellenőrző- ' sere szolgál, s azonnal je!4 a veszélyt. *, A karcagi Általános Szerelőipari Szövetkezetben MKE— 100 típusú modern kapcsolószekrényeket gyártanak, amelyeket a kiskörei vízlépcső szivattyútelepén használ­nak majd. Képünkön: Szatmári József műszerész mun­ka közben. , Fotó: T. K, L. Miiisz viszonyítBik? Korszerű Hedicor-fermékek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents