Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-13 / 88. szám
jZOLNOK megyei néplap * 1976. áprTOs lA ÚT fl CSILLAGOK FELÉ A dicsőség napja Jurij Gagarin, a Szovjetunió űrhajós pilótája 15 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én hajtotta végre az első Föld körüli űrrepülést a Vosztok űrhajó fedélzetén Jurij Gagarin: Fél hatkor az orvos belépett a hálóba, és könnyedén megrázta a vál lámát — Jura, ideje felkelni! — hallottam. Azonnal felkeltem. Felkelt Germán is. — Hogy aludtak? — kérdezte a doktor. — Ahogy tanították — feleltem. Germán Tyitov: Sokan csodálkoznak, hogy tudtunk aludni a rajt előtti éjszakán. Ez szakmai szokás — repülés előtt feltétlenül ki kell az embernek aludnia magát. Csaknem egyszerre ébredtünk. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, reggeli tornával. Általában minden a megszokott napirend szerint történt. Tubusokból reggeliztünk.,. Először húspürét, az- tén feketeribiszke dzstemet, majd kávét. Amikor a soron következő tubust kinyomtuk, Jurij tréfálkozott: — Az ilyen étel csak a súlytalanságban jó — a Földön kinyúlna tőle az ember. Nyikoláj Kamanyin, vezérezredes: Az Állami Biztonság regei hat órakor rövid ülést tartott. A jelentések így foglalhatók össze: ,,Minden rendben, minden kész!” „Nincs kérdésem, végre lehet hajtani a fellövést” Az ülés után aláírtam az űrhajós feladatát, és elmentem megnézni, hogyan folyik az orvosi ellenőrzés és beöltözés az űrszkafanderbe. Jurij Gagarin: Odajött hozám Szergej Pavlovics. Először láttam ilyen gondterheltek és fáradtnak. Ügy látszik, . az álmatlan éjszaka megviselte. Néhány tanácsot adott és javaslatot, amelyeket még soha nem hallottam, és amelyek jól jöhettek a repülés alatt Ügy tűnt, hogy miután látott bennünket, és beszélgetett velünk, egy kicsit vidámabb lett — Minden rendben lesz. minden sikerül! — mondtuk együtt Germánnak Andriján Nyikolájev: Amikor Jura felvette a szkafandert. az űrrepülőtér munkatársai autogramot kértek tőle. Jura csodálkozott Ezek voltak élete első autogramjai. Aztán beültünk az autóbuszba és elindultunk a raj thely felé. Jurij Gagarin: A busz gyorsan haladt az úton. Már messziről megláttam a rakéta ég felé törő testét, amelyet hat, összesen húszmillió lóerő teljesítményű hajtómotorral láttak el. Minél közelebb értünk a rajthoz, annál nagyobb és nagyobb lett a rakéta. Hatalmas világítótoronyra emlékeztetett, a felkelő nap első sugarai visszaverődtek hegyéről. Nyikoláj Kamanyin, repülő vezérezredes: A buszból kiszállva Jura és társai egy kicsit elérzékenyültek. Összeölelkeztek, megcsókolták egymást, Gagarint szinte erőszakkal kellett kiszabadítanom a kísérők ölelő karjai közül. Andriján Nyikolájev: Az izgalomtól elf edejtettem, hogy Júra űrhajós sisakban van. Meg akartam csókolni, de úgy bevertem homlokomat a sisak ellenzőjébe, hogy púp nőtt rajta ... — Fiúk, egy mindenkiért, mindenki egyért! — Idái tóttá Júra és elindult a rajthely felé. Jurij Gagarin: A raj che» lyen megláttam az űrhajózás teoretikusát és a fő- konstruktőrt. Nem messze álltak tőlem. Itt voltak az Állami Bizottság tagjai is ... Odamentem a bizottság elnökéhez és jelentettem: — Gagarin repülő főhadnagy a Vosztok űrhajón történő első repülésre készen áll! — Kellemes utat, sok sikert! — felelte az elnök, és keményen megszorította kezem. Mielőtt liften az űrhajó kabinjába indultam volna, nyilatkoztam a sajtónak és rádiónak: — Kedves barátaim, ismerősök és ismeretlenek, honfitársaim, minden ország és minden földrész lakói! — Néhány perc múlva ez a hatalmas űrhajó elvisz engem a világegyetem távoli térségeibe. Mit mondhatok önöknek az indulás előtti utolsó percekben? Egész életem egyetlen gyönyörű pillanatnak látszik. Mindazt, amit korábban átéltem és tettem, e perc kedvéért éltem át. ezért a percért tettem ... Aligha kell beszélnem azokról az érzésekről, amelyeket átéltem, amikor engem bíztak meg azzal, hogy az emberiség történetében az első űrrepülést hajtsam végre. Örömöt éreztem? Ez nemcsak öröm volt. Büszkeség? Nem, ez nemcsak büszkeség volt Határtalan boldogságot érzetem. Elsőként repülni a világűrbe, egyedülálló párviadalra kelni a természettel — álmodhat-e az ember ennél nagyszerűbbet? Észrevettem, hogy a fő- konstruktőr az órájára pillant Be kellett fejeznem. — Az indulásig már csak néhány perc van hátra — mondtam. — Viszontlátásra, drága barátaim! És már az űrhajó kabinjába beszállás előtt, a rakéta felső pihentjén földön maradó barátaimtól búcsúztam, mindkét kezem felemeltem és azt mondtam: — A mielőbbi viszontlátásra! Beléptem a kabinba, beültem egy karosszékbe, zajtalanul bezárták a kabin ajtaját. Egyedül maradtam a műszerekkel, amelyeket már nem nappali, hanem mesterséges fény világított meg. Mindent hallottam, ami az űrhajón kívül történt. A külvilággal, a repülés vezetőjével, űrhajós társaimmal most már csak rádión keresztül tartottam kapcsolatot. A föld hívó jele a szép és hangzatos „Hajnal” volt. Engem „Cédrusnak” neveztek. Fável Popovics: Emlékszem, a rajtkor bekapcsoltam az összeköttetést az űrhajóval, és megkérdeztem: — Júra, hogy vagy? Feleletül egy vidám, életörömtől teli hang szólalt meg: — Ahogy tanultuk. Ezután Júra tudtára adtam, hogy elrendelték az órás készenlétet. Megerősítette, hogy értett engem,, hogy minden rendben van, közérzete jó, hangulata vidám. Életemnek talán egyik leghosszabb órája volt ez. Jurij Gagarin: Az összeköttetés a Hajnallal kitűnő volt. Pavel Popovics, hozzám hasonlóan, igyekezett vidáman és felkészülten beszélni. Ám, ha az ember arra ügvel, hogy hangja természetesnek hasson, ezzel elárulja izgalmát. Ez érződött. Hirtelen meghallottam, hogy nyitják a kabin ajtaját. „Mi történt? — csodálkoztam. Azonnal hallottam Szergej Pavlovics hangját: — Jurij Alekszejevics, ne izguljon, kérem! Egy kontaktus nem működik. Azonnal kijavítjuk, és -minden rendben lesz ... Sz. Gavrilov, mérnök: ... Gagrain az űrhajósszékben fekszik, pontosan felel a kérdésekre, és igyekszik felvidítani a földön levő izguló embereket. Hangjában semmi idegesség nem érződik. A mikrofonnál Szergej Pavlovics Koroljov. — „Cédrus”, érvénybe lépett a tízperces készültség! Zárja le a sisakját! A rajthelyen egyetlen lélek sem maradt. Minden megdermedt. Csak a hangszórókból hallok még sivítást Torkom kiszárad, de nem merek köhögni, borzasztó lenne, ha nem hallanám a soron következő vezényszót. Perces készenlét! Az utasítás villámgyorsan repül a földi irányító mérő- pontokon keresztül. Perces készenlét! — Perces készenlét, hall engem? — kérdezi Gagarint Koroljov. x — Értettem. Perces készenlét. Elfoglaltam a kiindulóhelyzetet — felel a „HajnaT’-mak „Cédrus”. Hangulatom vidám, közérzetem kitűnő, kész vagyok a rajtra! Ezt várta Koroljov. — Begyújtani! A kapcsolót indításra állítani ! Csend köszöntött be. Mint a . vihar . előtt. Az űrhajós egyetlen figyelem vol-t Várja az utolsó parancsot — Felszállás! A sztyeppére, az ottlévők- re és az űrhajóban lévő emberekre zajóceán zúdul. A föld megremeg. Ebben a pillanatban felhangzik Koroljov hangja: — Felszállás! Jurij Gagarin: A repülés műszaki vezetője parancsot adott. „Felszállás!’. Azt feleltem: — Hát elindultunk?! Tekintetem órámra tévedt. A mutatók 9 óra 07 percet mutattak moszkvai idő szerint. Jevgenyij Karpov, orvos: A kilövőbe rendezés dübörgésén keresztül Gagarin elkiál- totta magát: Hát elindultunk! Egy percig úgy tűnt, hogy a rakétának nincs ereje és nem képes elszakadni a rajtállványtól. Ám a rakéta először határozottan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban megkezdte a földi vonzóerő legyőzését. Nehéz elmondani, mi történt ezekben a rövid másodpercekben a földön. Kiabáltunk, integettünk kezünkkel, ugráltunk és nem szégyalltük egymás előtt az örömkönnyeket. Jurij Gagarin: A „Hajnal” figyelmeztetett. A rajt óta 70 másodperc telt el. Azt feleltem: — Értettem. Hetven másodperc. Közérzetem kitűnő. Repülök. A terhelések növekszenek, minden rendben van. Vidáman feleltem, ám magamban azt gondoltam: „Lehetséges,.- hogy mindössze hetven másodperc. A másodpercek most hosszabbak, mint a percek” .. . Az atmoszféra sűrű rétegeinek leküzdése után automatikusan levált és elrepült valahová az áramvonalas burkolat. Az illuminátaron keresztül megláttam a távoli földfelszínt. A Vosztok egy széles, szibériai folyó felett repült. Kitűnően látni lehetett rajta a folyó tajgá- val benőtt, naptól megvilágított partjait és szigeteit. / — Micsoda gyönyörűség! — nem tudtam megállni, íelkiálltottam —, ám rögtön visszafogtam magam.: feladatom az, hogy tárgyilagos információt adjak, nem pedig az, hogy a természet szépségében gyönyörködjem. Annál is inkább így volt, mivel a ..Hajnal” azonnal megkért, hogy továbbítsam a soronkövetkezö közleményt: — Nagyszerűen hallom — feleltem. — Közérzetem kitűnő. A repülés jól folyik. A terhelések növekszenek. Látom a földet, erdőket, felhőket. German Tyitov: Eljött az idő. amikor a rakétának ki kell jutnia az atmoszféra sűrű rétegeiből. Ebben a pillanatban a rakéta utolsó fokozatának automatikusan le kellett válnia. Feszülten vártuk, működik-e az automatika. Júra pedig hallgatott Hónapokig tartó tanulás és felkészülés előzte meg azt a pillanatot, amikor Gagartr, elfoglalhatta helyét a Vosztok űrhajó kabinjában Gagarin Szergej Koroljev akadémikus konstruktőrrel L. I. Brezsnyev köszönti Gagarin őrnagyot kitüntetésekor Ám hirtelen: Az utolsó fokozat levált... Látom a Földet! Egymásra néztünk, megkönnyebbülten felsóhajtottunk. Az automatika működött ... Konsztantyin Feoktyisztov: Mint később kiderült, valamilyen zavar keletkezett az összeköttetésben. Mindössze néhány másodpercig tartott. Ám az ilyen néhány másodperces üzemzavarok megrövidítik a tervezők életét. Valerij Bikovszkij: A Vosztok Föld körüli pályára tért. Jurij vidáman jelentette, hogy jól érzi magát, és egyetlen percig sem kételkedtem, hogy közérzete valóban megfelelő, hogy a súlytalanság állapotát normálisan viseli, ám szivemben ezt éreztem: „Csak ne történjék semmi... Csak ne történjék semmi ...” Mellettem Pavel Popovics izgult, énekelt valamit, egy kicsit odébb pedig ujjait összekulcsolva, figyelmét összpontosítva hallgatott Andriján Nyikolájev. Alekszandr Romanov újságíró: Üjra és újra hallgatagon néztem a két fehér papírlapra, és nem voltam képes egy szót s.e szólni. — Menjen már — hallottam végül a TASZSZ vezérigazgatójának kicsit ironikus hangját. — Továbbítsák mindenkinek! A lépcsőket hármasával ugorva, az első emeleten termettem, a telexteremben. — Ember az űrben! Egyetlen másodperc telt el. és a gépírónak kezei végigfutottak, nem, szinte repültek a telexek billentyűzetén. ..IV. 12. 1. szám. 32. A TASZSZ közleménye az ember első repüléséről az űrben. 1961. április 12ám a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a világelső űrhajóját, a Vosztokot, emberrel a fedélzetén. Az űrhajó parancsnoka Jurij Alekszejevics Gagarin repülő őrnagy, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének állampolgára.” Alekszandr Romanov, újságíró: Várjuk a pillanatot, amikor Jurij Gagarin földet ér. De vajon csupán mi várjuk? Az egész világ visszafojtotta lélegzetét. Hogyan ér földet? Rendben lesz-e minden? Csigalassúsággal másznak a percek. Jurij Gagarin: Tíz óra 55 perckor a Vosztok, 108 perccel a felszállás után, megkerülve a Földgolyót, sikeresen leereszkedett a megadott térségben, a Lenin Ütja Kolhoz ősi szántására, Engels városától délnyugatra... Minden úgy történt, mint egy jó regényben: az űrből arra a helyre tértem vissza, ahol annakidején életem első repüléseit végeztem ... Jerzy Jaruzelsky, a Zycia Warsaawy tudósítója: Gaga- rinnok nem volt könnyű megtenni ezt a száz métert. Nem azt a rendíthetetlenül nyugodt orosz fiút láttam magam előtt, akit az újságok képeiről ismertem, s nem is olyan volt, amint a világűrből sugárzott tv-adás- ba*i. amikor Gagarin mosolyogni igyekezett és kicsit ügyetlenül nyúlt a szabadom úszó ceruza után? Itt, a repülőtéren megkeményedett az arca, a díszlépés szigorú rendje végtelen feszültségről tanúskodik. Jurij Gagarin: Még tizenöt, tíz, öt lépés. Felismertem a párt központi bizottsága elnökségének tagjait. Látom apáimat, anyámat, Váljat... Odalépek még közelebb a tribünhöz, tányérsapkámhoz emelt kézzel jelentést teszek: — Április 12-én a Vosztok szovjet űrhajón sikerrel végrehajtottam az emberiség történelmének első űrrepülését. Az űrhajó minden berendezése és rendszere pontosan és hibátlanul működött. Köziérzetem kitűnő. Készen állok arra, hogy teljesítsek minden új feladatot, amelyet a párt és a kormány rám bíz. APN—KS Jurij Gagarin cáilékműve a Moszkva melletti Csillagvárosban. Fiiipcsenko, Hruaov; Fopovics, Nyikolájev, Satalov, Leonov, Gorbatov és Sunyin kozmonauták friss virágot helyeznek el az emlékmű talapzatára *
