Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-13 / 88. szám

1976. április 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több mint nyolcezer újszülött A népesedéspolitika helyzete a megyében Szép Bzámban lévő népe­sedéspolitikai intézkedéseink hatására az elmúlt évben is­mét növekedett a megyében az élve született csecsemők száma. 1975-ben összesen 8446 újszülött látta meg a napvilágot, ami egyben azt is jelenti, hogy az 1974. évi­nél 334-gyel több gyerek szü­letett. A biztató és mutatós 6zám mögött egyrészt két­ségtelenül a szülési kedvet növelő intézkedéseiket sejt­hetjük, emellett azonban tény az is, hogy az anyaság­ra érett újabb női korosztály létszáma is gyarapodott. A tavaly terhes tanács­adáson jelentkezett 8611 anya túlnyomórészt első vagy második gyerekét várta. Pon­tosan 3691-nék még nem volt gyermeke, 3483-nak csak egy, mig kettő 871-nek,. s három vagy több csupán 310-nek volt. Mindez azt is példázza, hogy népesedéspolitikai cél­jainktól eltérően még a két­gyerekes családeszmény ural­kodik. Mint dr. Kindlovits Mária, a megyei tanács cso­portvezető főorvosa a tájé­koztatójában. elmondta, egy reprezentatív felments is ezt igazolta. Csökkent a csecsemőhalandóság Minél több gyerek születik, tmnál nagyobb a lehetősége a korszülésnek és a csecse­mőhalandóságnak. A színvo­nalasabb terhesgondozásnak es az orvosi ellátásnak kö­szönhetően azonban ennek ellenére is csökkent mind a koraszüléseik, mind a cse- ......... c semőhalálozások száma. Míg például 1974-ben száz újszülött közül majdnem 11 koraszülött volt, addig 1975- ben 10,1 esett. Örvendetes az is, hogy a csecsemőhalálozás évek óta országosan példás arányszá­mai a múlt évben még to­vább csökkenték — 22,5 ez­relékről 22,2-re. Ehhez ve- gvük hozzá, hogy az orszá­gos átlag tavaly 33 ezrelék volt FiOímzásoátlók, kévéséi abortusz Több szülés, kevesebb ko­raszülött több egészséges kisember, mindez annak is velejárója, hogy a születen­dő gyermek egészségének ér­dekében már a fogamzás előtt megteszik a szükséges lépéseket. Egyre eredménye­sebb a család- és nővédelmi tanácsadók működése, ame­lyeket a kórházak szülészeti osztályai mellett hozták létre. A tanácsadás legjobban szervezett intézménye a kor­szerűen felszerelt szolnoki nővédelmi központ, amely­hez egyéb szakorvosi rende­lés is tartozik. Kisebb tele­püléseken erre a tanácsadá­si formára nincs lehetőség, azonban ott sem gazdátlan ez a terület, ahol ■ fekvőbeteg gyógyintézet nincs. Ott ugyanis ezt a munkát alap­fokon a körzeti orvosok lát­ják ed. Évről évre egyre többen keresik fel az orvost család- tervezési, genetikai vagy ép­pen meddőségi problémák­kal. A tanácsadólton 1975- ben 11 481 nő fordult meg. A családtervezésnek fon­tot kérdése a nem kívánt terhesség megelőzése, amely­nek kibővültek a lehetőségei azzal, hogy a fogamzásgát­lókat a társadalombiztosítás terhére f elírhat jak, s fiatal­korúak . is kaphatnak a gyógyszerekből. (A tavaly- előttihez képest korosztá­lyonként két-háromszoros emelkedés tapasztalható.) Az eredménye magától értetődő: csökkent az abortuszok szá­ma. Míg 1974-ben 4758 en­gedélyezett tern ességmegs za - kitást tartottak nyilván, 1975-ben már 350-nel keve­sebb jelentkező volt, az abortuszok száma pedig 500- zial csökkent A meeszüleieit gyermekért A több szülőanya több kór­házi ágyat igényelt, s a fe­szültséget növelte az is, hogy a terhesgondozás során sok nőnél állapítottak meg ve­szélyeztetett terhességet, akik jóval a szülés előtt az amúgy is túlterhelt szülészeti osz­tályokra kerültek. Az újszülött részlegek, az apróságok első otthonai sem voltak megfelelőek. Kis alap­területük; hiányos felszerelte, Bégük csak a gondokat nö- ' vette. Szolnokon a megyei tanács Hetónyi Géza kórházának' osztályát a rekonstrukciós bővítés keretében 10 á>ms csecsemő-gyermék _ intenzív részleggel fejlesztik' tovább. Szépen hajlik a vessző Két történet az önmegvalósításról "Amikor a szakmunkásta­nuló először veszi kézbe a hegesztőpisztolyt, amikor az ápolónőjelölt először vesz vért, a tanítóképzős hallgató első óráját tartja a gyakorló iskolában — még nem tudni, mivé lesz a fiatal ember. Később a munkahelyén dől el: van-e elegendő szorgal­ma, akarata, tehetsége, kedve ahhoz, amit csinál. Ha igen, akkor szépen kiteljesedik az élete. a magabiztossághoz mindig több kell, mint amit a pil­lanatnyi helyzet megkíván, A szövetkezetben úgy mondják, hogy Ferencz Má­tyás az. aki semmit sem hagy szó nélkül. Főképp akkor nem, ha az egész termelést érintő dologról van szó. Erős mezőnyben, magas színvonalon Véget ért a zalai kamaraiánc-fesztivál Az elmúlt fiét második felében rendezték meg Zalaegerszegen a VII. zalai , kamaratánc-fesztivált. A versenyre tizenhét, „arany” minősítésű néptánc­együttest hívtak meg; köztük a Tisza Táncegyüttest. A kétnapos versenyprogramban az ország legjobb amatőr néptáncegyütteseinek kamaracsoportjai több mint ötven versenyszámot mutattak be. A Tisza Táncegyüttes Se­bő Ferenc—Sajti Sándor Bo­tolóját, Sebő Ferenc—Tímár Sándor Kalotaszegi táncát, Sipos Mihály—Tímár Sán­dor Szatmári csárdását és Molnár László—Várhelyi La­jos A medvés című kompo­zícióját mutatta be. Sajnos, a Botoló előadását színpadtechnikai, műszaki hiba élvezhetetlenné tette, de a Szatmári csárdás és a Kalotaszegi tánc nagy közön­ségsikert aratott. A versenyprogram után beszélgettünk a zsűri elnö­kével, dr. •Körtvélyes Gézá­val. — „Hivatalosan” tavaly, a szolnoki fesztiválon latta a „Tiszát”. Kamaraszereple- sükről mi a véleménye? — Először is a zalai- fesz­tiválról néhány megállapí­tást: a résztvevő együttesek közötti színvonalbeli különb­ségek csökkentek. Az eddig szerényebb teljesítményt nyújtó együttesek megerő­södtek. A Tisza ebben az igen erős mezőnyben elis­merésre méltóan szerepelt. Mindezt a verseny végered­ményétől függetlenül mond­hatom. Eck Imre. a Pécsi Balett igazgatója szintén elismerés­sel szólt a Tisza fejlődéséről: Szolnok a magyar nép- Üe>:: ’egyik 'Jellégvára,, é&jju %is. mariKl,:.:Á Tis'Za'^éltuJtó- •áigazda, "ú.iabb is újabb" te- -hetséges' •fiatalok.air' fedezték fel az együttesben. Dicsérte az együttest Vá­sárhelyi László, a Népműve­lési Intézet néptánc-főelőadó­ja is: — A szolnoki együttes fej­lődésének egyik biztosítéka, hogy kimozdult a Tisza- parti „zárkózottságából”, új zeneszerzőkkel. koreográfu­sokkal dolgozik. Nagyon jó­nak tartom, hogy a „régi” Tiszások, Sajti Sándor. Tí­már Sándor és mások törőd­nek az együttessel, segítik, nevelik a fiatal táncosokat. Még tovább kellene ezt a kört szélesíteni, más volt „szolnokiakat”, vezeti? tán­cosokat. koreográfusokat is be kellene vonni az együt­tes munkájába. A gálaműsorra a zsűri a Szatmári csárdást és a Ka­lotaszegi táncokat hívta meg. • A VII. zalai kamaratánc- fesztivál nagy díj át a Ma­gyarországi Nemzetiségek Művészegyüttese nyerte, Kriskovics Ősi elégiák című kompozíciójával. Nem oko­zott meglepetést szereplésük: a szolnoki fesztiválokon is mindig bizonyítják, hogy tancvirtuózok. Az első dijat a Vasas Táncegyüttesnek ítélte a zsűri, a második díj a Bihari együttesé, a harma­dik díjat pedig a Bartók együttes kapta. A Tisza Táncegyüttes te­hát nem jutott a díjazott cso­portok közé. De igazságtala­nok lennénk, ha ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy „rossz” az együttes, vagy netán azt, hogy a szol­nokiak^- VT .. méltánytalanság érte. a. zalai fesztiválon. .Sőt, a zsűri ia elismerését fejezte ki a Tiszának. A házi fő­próba óta az együttes pro­dukciója sokat javult, a tán­cosok mindent megtettek a siker érdekében. Nem a Ti­sza vált középszerűvé, ha­nem a zalai mezőny volt minden eddiginél magasabb színvonalú. Az ország leg­jobb amatőr néptáncosai kö­zött — helyenként szinte alig hiheti az ember, hogy amatőrök és nem valame­lyik neves balett szólótán­cosai — a zsűri eismerésé- vel szerepelni tisztes ered­mény. Meg kell még je­gyeznünk: a Tisza Tánc- együttesnek a kamaratánc kevésbé erőssége, mint a nagy, látványos pannókat nyújtó koreográfiák előadá­sa. A produkciók hatásme­chanizmusát nézve a teljes együttes többre képes. A Tiszát elkísérte Zala­egerszegre „házi szerzője”, Sebő Ferenc is. — Reméljük, „háziszerző­sége” nem csak erre az egy alkalomra, a zalai fesztivál­ra szólt? — A Tisza zenészei, élü­kön Kállai János prímással, igen tehetséges muzsikusok, örömmel dolgozom velük. Szó sincs arról, hogy meg­szakadna a munkakapcsola­tunk, szeretném továbbra is tanítani az együttest, új kot­tákat adok majd nekik a leg­újabb gyűjtésemből, és ha többször nem is. de havonta egyszer próbaalkalmat is ta­lálunk. A Tisza zenekarában nagy lehetőségeket látok... A Tisza különben már m szegedi nemzetközi fesztivál­ra készül. Ha egyelőre még nem is a díjakban kifejezett eredmények, de a látottak azt bizonyítják, hogy a ma­gyar néptáncművészet jeles egyéniségei. Tímár Sándor és Sajti Sáhdor munkássága mielőbb beérik, s az együt­tes fiataljai — Várhelyi La­jos vezetésével,* Sebő Ferenc muzsikájával — a nemzet­közi mezőnkben is megáll­ják - helyüket. Zala' csupán arra példa, hogy nemcsak a Tisza, jut mind magasabb művészi színvonalra, hanem a magyar néptáncművészet egésze töretlenül fejlődik. Tiszai Lajos Kutya ügy a kutya ügy! Kosárfonó az íróasztal mögött Tiszafüreden azt tartja a közvélemény, hogy a házi­ipari szövetkezet lányoknak, asszonyoknak való munka­hely — ide ritkán jön fiú­gyerek szakmát tanulni. Kiss Andrást is eleget ug­ratták, csúfolták hasonló ko­rú társai 12 évvel ezelőtt, 16 éves korában, amikor ide­szegődött „gallygyűrőnek” — ahogy a heccmesterek hív­ták a vesszőfonó munkást. — Muszájból lettem ko­sárfonó. öten voltunk test­vérek, édesapánk meghalt. Állami intézetben. Kőszegen végeztem el a nyolc általá­nost. Ikertestvéremel együtt felvételiztünk Szegedre: én textilipari technikumba, ő máshová. Mindkettőnket fel­vettek, de én nem kaptam kollégiumi elhelyezést. Édes­anyám nem birta volna a költségeket, így hát itthon maradtam Füreden. Más szakmában próbáltam elhe­lyezkedni — többek között szakácsnak is — sikertelenül. Végül maradt a fonó. Nem tanultam meg könnyen, szen­vedtem az elején, de meg is szerettem a szakmát; és ma már el sem tudom képzelni magamat más munkahelyen. Hogy Kiss András meny­nyire tud bánni a vesszővel, arról tanúskodik az orszá­gos kosárfonó versenyen nyert első díja és több he­lyezése. Éveken keresztül, még nagyon fiatalon sok-sok új dolgozót tanított meg a fonás fogásaira. Termelésve- zető volt, aztán 1972-ben végleg búcsút mondott a vesszőillatú műhelynek: el­nökhelyettes lett-- Végleg? Nevet és ujjai simítani- hajlítani kezdik a képzelet­beli vesszőket. — Aki megszerette ezt a szakmát, az soha nem tud el­szakadni tőle. Néha szinte sajognak az ujjaim. annyira hiányzik nekik a vessző. Ott­hon, szabad időben, vasár­nap délután „hobbiból” csi­nálom. Nemrég két egyedi rendelés érkezett a szövet­kezethez: pezsgőkiöntőt kér­tek, a kiállításunkon látták. Az enyém volt, amit kiállí­tottunk, a 1 megrendelőknek is én csináltam meg. — Persze, elnökhelyettes­ként is sok hasznát veszem a termelésben szerzett ta­pasztalatoknak. Ma reggel például az egyik brigád ész­szerűden anyagfelhasználása miatt zsörtölődtem és meg­győztem őket igazamról. Segédmunkás, szakmunkás, brigádvezetö Ferencz Mátyásnak, a ti­szafüredi ksz 35 éves he­gesztőjének történetét akár azzal is lehetne kezdeni, hogy annak idején az Erzsé- bpt-híd hegesztői között ő volt a legfiatalabb. Akkor még a Ganz-MÁVAG dolgo­zója volt Tiszafüredi, tíz évvel ezelőtt a szíve vissza­húzta ide. — Pesten segédmunkás­ként kezdtem, aztán ívhe­gesztést, később autogént — meg ami kell a hegesztőnek — azt tanultam. Néha úgy tűnt. hogy ezt vagy azt már nem szükséges tudni, dehát Mozgatni kell a közösséget — Ahhoz, hogy egy kol­lektíva mozogjon — mozgat­ni kell. Bele kell szólni a — tulajdonképpen bennünket érintő — döntésekbe. No, nem locsi-pocsi módra/ kí­vülállóként, hanem: embe­rek, erről van szó, itt a pa­pír. nézzük csak meg, ne saj­náljuk azt a félórát... Ha így csináljuk, nem morog senki a termelési tanácsko­zás után a bajusza alatt, hogy így-úgy ... Négy éve brigádvezető. Brigádjuk — amely szovjet exportra menő kábelsodró alkatrészeket gyárt — tavaly megkapta a „Kiváló, szocia­lista brigád'’ címet. Nemcsak a termelésben elért eredmé­nyekért. „Egy napot Tisza­füredért” — túlórát is tettek rá; itt szemben, a Kossuth téren olyan csúnya az az emlékmű kéri tétlenül — munka után csinosították; „Könyvet az iskoláknak” — elsőként adtak pénzt: máso­dik helyezés a KISZÖV me­gyei vetélkedőjén ... Hegeszt, brigádügyeket in­téz, tanácstag is. Azt mondja: mindig arra figyel, amit csi­nál — így nem szóródik szét, nem fárasztó, sőt: örömet okoz az, amit tesz, tehet. • * * Szeretik, amit csinálnak, azért csinálják odaadással, hivatástudattal. Minden szé­pen hajlított vessző, minden egészséges hegesztés — var­rat minden kimondott szó súlyával — fontosságával tisztában vannak, ők, a min­dennapok hősei. Szabó János Egy rendelet a gyakorlatban Megváltásként érkezett a hír: jön az új ebadó rende­let, s a jól értesültebbek már kívülről fújták, hogy harminchat per ezerltilenc- százhetvenöt péem, mert hogy száma is volt. Van is. Nincs többé egyenlősdi, anarchia, luxuskutya fél­áron, státusszimbólum puli­tarifával számolva. Amelyik kutya csak ugat, az olcsóbb, amelyik csak akkor ugat, ha lehet, és a nyulat is meg­fogja, az már egy kicsit drá­gább, amely se nem ugat, se nem vadászik, csámpás mint egy kiskacsa, a pofája olyan széles mint a Sárga folyó, orra nincs, a fülei le­konyulnak, a szeme meg a levesbe lóg, szóval amelyi­ket a szépségért kedvtelés­ből tartják, drága mint a pa­tika. Nyolcszáz—ezer forint­ra is rúghat az évi adója. Helyes. Differenciáljunk. Kis kutya, nagy kutya ne ugass hiába. Most már csak össze kell írni, hány eb (a továbbiak­ban: kutya!) a, ugat, b, mér­sékelten ugat, c, nem ugat, csak zabái (kedvtelésből) a faluban, városban, megyé­ben és akárhol, amerre a madár se jár, stb. Most pél­dául vegyük X község taná­csát, (mert minden, ember minden kutyája a tanácshoz tartozik), ahol ha nagyköz­ségről van szó, akkor mű­ködik egy három tagú gaz­dasági csoport. A községben pedig annyi' a kutya, mint a nyű. Például 850, mípt Űj- szászon. Világbs, hogy nem győzik összeszámolni, pontosabban a rendeletnek megfelelően összeírni. Fogadnak hát ösz- szeírókat, akiknek kutya— per—kopf két forintot (ta­nyai kutyáért hármat) fi­zetnek. Ezért a kutyabizto­sok balkézbe véve az össze­írólapot, jobbkézbe a bun­kósbotot,, zsebbe csúsztatnak egy mérőszalagot, és kimen­nek kutyát mérni. Az ösz- szeírólapon ugyanis rubliká- ja van a magasságnak. Sac- colni meg nem illik egy ku­tyabiztosnak, elvégre hiva­talos közeg! Ha az összeíró becsülete­sen altar dolgozni, kitölti a kutyanépszámláló laoot rész­letesen, úgymint: név, ivar (a kutyáé), fajta, életkor, magasság, szíri. De mit ír­jon az összeíró, ha —- pél­dául tavasszal — a puli bundát cserél? A gubancait nézve olyan, mint a magyar szürke, alatta viszont már fekete. Ha feketét ír: csal. Ha szürkét ír: elkapja a re­vizor, aki — mondjuk egy hónap múlva — jön kutya- szín-felülvizsgálati körútra. Ki tudja, nem rendelik-e ezt is el... No de haladjunk. Tegyük fel, hogy minden kutya min­den gazdája otthon van, meg is mérték a jószágot, ki is fizették a kutya-anya- könyvezőket, s a taiiacsnál összegyűltek azok a kutya papírok. Ekkor már igazán nincs más hátra, mint hogy az a bizonyos gazdasági csoport megállapítsa a beömlő ada­tokból, hogy1 melyik kutya a) melyik b) és melyik az, amelyik c)? A dolgozók te­hát csoportosítanak úgy, mint a) ... stb. Ezután ha­tározatot hoznak arról, hogy a gazda mennyit fizet a házőrzőért, mennyit a va­dászért, stb., csak meg kell várniuk a tanácsi vb-ülést, amely pedig testül'eti . szin­ten eldönti, hogy kutyatípu­sonként mi a tarifa. Most aztán semmi akadá­lya, hogy pénz legyen az ak­cióból, csak még ki kell kéz­besíteni. a 3 példányban ho­zott határozatot (értesíteni X, Y és Z szervet), a hatá­rozathoz csekket és tértive- vényt mellékelni. Hogy ké­szen is legyen majdnem időre, ahhoz — például Üj- szászon -j— az egész tanácsi apparátust mozgósítani kell. Kampány —■ kutyakampány. De most már igazán vége az ügynek, persze, ha a tulaj időre befizeti a pénzt. Ha viszont nem, akkor adó- hátralékossá kell minősíteni és felszólítani, figyelmeztet­ni, iktatni, könyvelni, admi­nisztrálni százszor, kétszáz- szőr, nyolcszázszor? S ml van — ne adj’ isten — ha valaki helyesbítést kér a kutya színe, magassága ügyé­ben? Semmi. A kutyának sem kell. nem is függ tőle semmi. Csalt hát miért ne adjon munkát ez is a taná­csoknak. Elvégre, úgyis egy­szerűsítik az ügyintézést. Mostanában. Igriczi Zsigmondi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents