Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

1976. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP *7 Forogó Vilmos: PÍROS FESTÉK n Volt Gmsier esy v.?dnyu,®aícímű------------ätz---------amerikai filmben — a western -műfaj nak ebben a vitathatatlan mestermunkájában — kockás ingek vász­nain üt át a piros festék, szívtájékokon nyílik ki, filmgyári rózsa, művirág. A mostanában divatossá vált rendőrpárti filmkrimikben homlok- és tarkósebekből szivárog elő a piros festék; az ugyancsak divatos olasz maffia-filmekben aszfaltra, kőre, borbélyszékre buggyanj a történelmi tárgyú japán kalandfilmekben verőersk- ből fröccsen elő — a mozik vásznai lucs­kossá vörösödnek most tőle. Kern sokat ismerek a filmgyártás műhelytitkaiból, de ezt könnyen el tudom képzelni: a kelléke­sek vödörszám cipelik a stábbal minden­hová, a gyártásvezetők nagy tételben ren­delnek piros festéket, .valószínűleg így is ez a legkisebb tétel a gyártási költségek között — a piros festék olcsó. Mint az a hatás, amit a nézőkre gyakorol. Száz- meg százezer kamasz1 szisszen föl elismerően a mozikban, valahányszor a filmgyári virág kinyílik a vásznon. Lehet, hogy. drágán fizetjük meg ezt az olcsó festéket? A kérdést nem én teszem föl először, és nem én teszem föl utoljára. A nyugati szociológusok már évtizedek óta aggódva méricskélik a krimihullám és a bűnözési hullám öszefüiggéseit; a galeribűnözés szak­értői sohasem mulasztják el a galeriképző­dés összetevőit és a galerik erőszak-kultu- ' szának kialakítói közt a mozik, a tévémű­sorok és a magazin-képregények ösztönző fcrimipéidáinak fölsorolását. Amikor a kri- mihullám hozzánk is átcsapott; a hazai publicisztika se győzött megálljt kiálltam, különösen, mikor egy-két bűnöző azt val­lotta a Kék Fény nyilvánossága előtt, hogy az ösztönzést krimiktől kapta. A krimi- hullám közvetlen hatása a bűnözésre olyan nyilvánvalónak látszik, hogy nem is számít szenzációnak a legutóbbi képeshír egy he­likopteres rabszöktetésről: az akció szerve­zői pontosan lemásoltak egy televíziós bűnügyi történetet — teljes sikerrel. Mi sem volna hát egyszerűbb, mint ha én is folytatnám most a panaszáradatot és le­beszélni próbálnám a műsorszerkesztőket, a nlmátvevőket, a kiadókat és a kedves olvasókat a krimiről — természetesen a siker legkisebb reménye nélkül. Hadd vá­lasszam ezért a nehezebb feladatot, azaz; hadd mondjak valami jót is a krimiről, a bűnpártolás szándéka nélkül ugyan, de ab­ban a tudatban, hogy esetleg a bűnpárto­lás gyanújába kerülök. Két állítást ajánlok megfontolásra, két olyan állítást, amelyet ugyancsak nem én mondok először és utol­jára. Az egyik állítás; a kriminek koránt sincs akkora közvetlen hatása a bűnözési gyakorlatra, mint amekkorát — bármily meggyőzőnek tetsző példák alapján — a közfelfogás tulajdonít neki. A másik állítás; a legtöbb krimi nem bűnpárti, ellenkezőleg, a legtöbb krimi bűnellenes. Ami az első állítást illeti, gondoljunk ar­ra az alapfokú szemináriumi igazságra, hogy minden társadalmi jelenségnek — a bűnözésnek is — vaskos gazdasági-politi­kai okai vannak, s egy olyan társadalom­ban, amely a kisajátításon és a kisajátítás biztonságát védelmező erőszakszervezeten alapul, szerves a bűnözés következmény; a társadalom elfogadott vagy a társadalomra ráerőszakolt normák alkalmazása — egyé­ni eszközökkel. Ha a tizennyolcadik száza­di felvilágosítóknak — és az ő tanításaik­ból táplálkozó Marxnak — igaza van. s a magántulajdon csakugyan lopás, akkor a'' bankrabló nem tesz mást, mint részt zsákmányol az eleve lopott tulajdonból. Bertolt Brecht Koldusoperájának felfogá­sa szerint a finom pénzmágnás és a durva Bicska Maxi közt erkölcsileg semmi kü­lönbség nincs. Ninos-e viszont abban va­lami akart-akaratlan farizéizmus, ha a bűnözésben mégis a krimit akarják bűn­baknak megtenni? Kell-e — idézőjelben szólva — ..eszmei” biztatás annak, akit a körülményei biztatnak elsősorban, s a kri­mit kell-e megszüntetni egy bűntelen tár­sadalom érdekében, vagy a bűnben fogant és bűnre serkentő körülményeket inkább? Egyáltalán: lehet-e akár irodaim!, akár csak mesteremberi alkotásoknak olyan közvetlen jó vagy rossz hatásuk, amilyet feltétele­zünk róluk, s hem volt-e lebecsülés abban a látszólagos túlbecsülésben, amellyel azt képzeltük húsz évvel ezelőtt, hogy a mű­vészet vagy a szórakoztatás kínálta köve­tendő és elítélendő példák hatására holnap mindenki megváltozik? Nem működnek-e súlyosabb és összetetteb erők a jellemfej­lődés törvényeiben? Ami pedig a másik állítást illeti: nem működik-e viszont naiv igazságtevő Szán­dék a legtöbb krimiben? E szándék jelen­tőségét persze nem akarom túlbecsülni; hiszen a legkörmönfontabb cselekményszö­vésű krimi se több gyermeteg mesénél, de mint minden mesében, itt is az ősi igaz­ságmechanizmus működik-! a rossz elnyeri méltó büntetését. Azt merem tehát mon­dani: a krimi a huszadik század nagyipari módszerrel gyártott népmeséje. Az embe­rek századakon át gyógyíthatták megseb­zett igazság érzetüket azokkal a borzonga­tó kalandtörténetekkel, amelyeket vásári képmutogatck, ponyván áruit füzetek, jó- bsszédű mesemondók hoztak eléjük a pó- ruljárt bűnösökről, a pokolba zuhant go­nosztevőkről, a rossz végre jutó zsarnokok­ról. egyik-másik történet reiíiskmívű bal­ladákra ihlette a névtelen költőiket, a leg­több azonban megmaradt ponyvaszinten, vigasztaló mesetápláléknak, a mai krimik kisipari előzményeként. Ha gyerekkori vonzalmamat- vizsgálom a mélységesen iro­dalomalatti cowboy- és detektívtörténetek iránt, nem nehéz fölfedeznem a rokonsá­got e nemzetközi ponyvatörténetek és a magyar betyártörténetek figurái között: ugyanaz a társadalom kívüli magányosság, ugyanaz a marcona erő és ugyanaz az ön- bíráiskodó igazságtevés, amely rendkívül alacsony szinten ugyan, de kielégített egy valóságosan végképp ki nem elégíthető igazságszomj-at. És legyenek bármily csa­varosak, bonyolult technikájúak a mostani krimik: hatásmechanizmusték ugyanaz. igazság diadalával, a bűnösök lelepleződé­sével biztatnak egy olyan világban, amely ezt korántsem kínálja készségesen. Ebben a világban megölnek egy elnököt, s még tíz év után se tudjuk biztosan, ki a gyilkos. Kiirtanak egy falut, s a gyilkosokat futni hagyják. Megtizedelnek egy népet, s a gyilkosok államférfiakként grasszálnak a tehetetlen világközvélemény előtt. A való­di irodalom nem adhat könnyű elégtételt a megsértett igazságérzetnek, nem volna irodalom, ha azzal hitegetnek, hogy a világot keiményöklű vagy bölcsen pipázó mester - detektívek billentgetilc automatikusan a helyére. A krimiben mindig kiderül, hogy ki a gyilkos, a mesterdetektív sohasem hagyja se futni, se grasszálni a bűnösöket. Olcsó vigaszt nyújt, mesevigaszt, s értékét ez meglehetősen alacsonyra szállítja, sőt közvetve — mint minden illúziókeltés — károkat is akozhat, mert elfedi a valódi bűnt. De mert — hogy úgy mondjam — hivatásszerűen bűnellenes, bűnösségre aligha késztet. Ha mégis van bűnözés, okát tévedés volna benne keresni. Mint alioiiv tévedés y°,lna,vém<*------------------------------------tekintem azt a piros festéket, amit vödörszám cipelnek a kellékesek, egyik forgatásról a másikra. A piros festék nemcsak olcsó, hatása is múlékony. A lucskossá vörösödött mozi­vásznak abban a pillanatban kifehéredinek, mihelyt a vetítésnek vége. Játékos rímek, képtelen ragozások Kedvelt szórakozás a TIT keretében működő Nyelvi Já­tékok Klubja. Nemcsak a „klasszikus”, régi szójáték­fajtákat kultiválják a játé­kos kedvű klubtagok, hanem Grétsy László és Varga Ba­lázs ötletéből újabb szójá­ték-lehetőségekkel is élnek. Sőt, importőr is akad: dr. Bencze Imre földrajztudós például külföldi útjáról a kengurujáték ötletével tért haza. A kenguruszó magá­ban hord egy vele rokonér- ^telmű másik szót. miként a kenguru a kicsinyét a hasi zsebében. A külföldről hozott mintapéldány: „catacombs­tomb”. Az idézett példában a katakomba — őskeresz­tény temetkezési hely, a tomb, azaz „sírhely” kifeje­zést zárja magába. Egy ma­gyar kenguru-szó a sok le­hetséges közül: harang-hang. S ha már Bencze Imrénél tartunk, iktassuk ide néhány. áltála játékos rímnek neve­zett apró remekét: Mérnökházaspár: Hévízre ment Mara Pétére, / Rossz az egyik paramétere. Színházi vélemény: Hittel vallja egy móc kellékes, / Jó színészen a kóc mellékes. Egyetemisták a szabadban: Itt a kari majális! / Ittak. Mari kajál is! Lokálpatriótizmus: Dicse­kedni vele merek, / Szőlőhe­gyünk leve remek. Szemrehányás Indiában: Maga, meg a maga kasztja, l Fejlődésünk megakasztja! Megtévesztő hírek: Az elnök felszólította Szi- por Kázmért, a neves pub­licistát, hogy tartsa meg a — véleményét. Angliában a munkanélkü­liek száma nő, a foglalkoz­tatottak száma férfi. (Hír­szerkesztő: Béky Lászlóné.) A további híreket pedig Csató Anikó gyártottam Mély megrendüléssel tu­datjuk, hogy egyetlen fiunk, Jenőke, f. hó 20-án váratla­nul — megnősült. Tegnap este a Külső-Jász­berényi úton leütötték Szabó János éjjeliőr — kezéről a menyasszonyát. Végül pedig a már idézett dr. Zsigmond Attila jellem­anagrammái. (A jellemana­gramma a sima anagrammá­tól abban különbözik, hogy nem elégszik meg a név be­tűiből kikevert sima mon­dattal; úgy keveri a betűket, hogy azok valamit el is mondjanak a név viselőjé­ről.) ' Devecseri Gábor — Bár cseveg, de író. Romhányi Jó­zsef — Rímszó-hányó fej. Tí­már Máté — Témáit is ír ám! Radnóti Miklós — Ö, da­lom kínt sír. Várnai Zseni — A szív ne írná? Latino- vics Zoltán — Nála itt nívó szólt. SZOBORPANTEON A VÁRPALOTÁBAN Hatszáz év üzenete Két éve, 1974. február 21-én szürke mészkő szobor - kéz bontakozott ki az agya­gos sárból a budai Várpalo­ta tövében folyó ásatásnál. Ez volt az első, egy íjász karja, azután előkerült egy fej, egy törzs, egy lib. A véletlenül felfedezett Anjou­korl szoborcsoport legelső torzója. Ára a „csodái,:'’ még csak ezután jöttek. Őréről- órára, szinte egymás mellől ásták ki az újabb és újabb szobrokat. Mindig azt hit­ték. nem lesz több. De a föld rejtegetett még kincse­ket: a feltárás végéig öt­van—ötvenöt torzó került elő. A pontos számot — mi­vel a szobrok töröttek '■— nem tudják megállapítani. — Az elsüllyedt, középko­ri falu után kutattam a Vár térségében — mondja dr. Zolnay László a leletek fel­fedezője. -L Az 1919-es ása­tások idején már sejtettem, hogy itt agrártelepülésnek kell lennie, amire később a várfalat húzták. Csérének, pénzek kerültek elő. Meg­erősítettek elképzeléseimben. Éppen ezen a munkán dol­goztunk, s egy padló szint­jének megállapítására kér­tem meg munkatársamat, Szerencsés Istvánt, amikor csákánya az első karrészle­ten akadt meg. — Az előkerült gótikus szoborleletek joggal keltet­tek érdeklődést. Egyesek művészettörténeti világ- szenzációnak, mások az „év­század leletének” nevezték. Mert valóban volt valami csodaszerű ennek a szobor- temetőnek' megtalálásában. De meglétében is. Abban, hogy egyáltalán létezik, van. A megmaradását is csak annak köszönhetjük, hogy eltemették, hogy tetsz­halottak voltak. Hiszen ezek a szobrok — mint az őket kísérő leletanyagokból vilá­gossá vált — már rég a föld alatt voltak akkor, amikor Buda földjére tette lábát a török. Becsben. Prágában . talál­tak hasonló szobrokat, de eddig a művészettörténet jóformán csak leírásokból, rajzókból ismerte a magas kultúrát képviselő műalko­tásokat. .Magyarországon ed­dig hasonlókat nem talál- tak. Arra, kellett gondolni: a törökök semmisítették meg a régiségeket, mint annyi más magyar képzőművésze­ti értékek ■ Lovagalak feje — Most kiderült: az An- jou-kor legmagasabb művé­szeti színvonalán készült — szinte élő-mozgó-beszélő, öliöztetett-figurákat a vélet­len, s a jótékony föld-teme­tő mentette meg az utókor­nak. 1430 és 1437 között tör­tént ugyanis, hogy Zsigmond király lebontatta az Anjouk budavári palotájának jó ré­szét. Építő rombolás volt ez. Ugyanekkor a király-csá­szár körülépíttette a délebbi Anjbu-palota maradvá­nyait, bővitette a Várhegy platóját és felépíttetett egy új házikápolnát és a Friss­palotát. A félévszázados szobrokat 1430 után, de mindenképpen 1457 előtt' ve­tik, hordatják ki a palotá­ból. Ám a királyi akarat el­rendeli; az ékességeket, ki­rályoknak, szenteknek alak­jait ne zúzzák össze, sze­métre se vessék. Temessék el: nyugodjanak békében! Ez meg is történt A ke- gyeletes szándékot azonban kegyetlen kivitel követte. A szobrokat a kőmívesinasok ledobálták szekerükről. így aztán néha a szobortörzs­höz tartozó fő két méterrel odébb gurult; a helyszínen tört el. — A kőfigurák az akkori európai művészet legneme­sebb formanyelvén szólalnak meg. Sorukban egyházi-val­lásos, világi-udvari alakokat egyaránt találunk. Fei ges madonna, püspök, ap tolok, próféták, női szén. hozták el üzenetüket a mű ból. Királyok, lovagok, 1 roldok, karcsú dámák N Lajos udvarának művés be átköltött alakjai. A sze lélőt színes harisnyanad gokra simuló bőrsaruk, ■ redőzetű fejedelmi talál díszes köpenyek, arcfátyj burgundi süvegek. vir mintákkal és fémrozetták ékes fegyverövek. remek vű csatok, gondosan ó‘ bajszok, szakállalj, jól fés lágyan omló hajzatok k ráztatják. Gótikus diva vűnek is elmenne csőd tos kis galériánk! S mi ehhez még: a .szobprtoi változatos színekben, bő; nyozásban ragyognak. Kőarcok, -kőszénnek, elevenek, portrészerűek e az arcok, ráncolt hon kukkal, s a szemzugaik i caival. S néznek, lati egymásra tekintenek — : sokat, legendákat rejte: Kezek, erezettel, a tér barázdáival, kemények, gyak, egymásra kulc tak .. . gazdáikról áruik nak. Némelyik szabóra' nak nyitva a szája. S Beszél? Bizony hatszáz után is szólnak ezek a vek. — A dinamika és a p részerűség az, ami - m dandóan megszabja érte két, helyüket, s rangji a kor európai szobrász vészetében. Művészetté: neti értékük messze me. ladja a történeti értéket a magyarországi udvari vészét nem a világtörté jelenidő után kullog, ha; benne van abban. Kik tak, kik lehettek ezek a dáiatos kezű mesterek? középkori művészek — szobrászok éppen úgy, n a muzsikusok — nem c egy udvarban éltek, ha. udvarról-udvarra vá> roltak. A vándorlók, csak megfordultak, m; közé vettek tehetséges lókat.. Szobraink a búi udvari művészet stílus; laténak ihletett alk yándorpáholyok mc hek művei. A vándort szók között minden akadt fia. Bárhonnan tek, bárhova tűntek maguk helyi-nemzeti szetét is gazdagítva dagították Európa szetét. Bizonyos az ű nem egy, hanem töl zető mester irányút alkották meg ezeket1 a veket. « • * A hatszáz éves szr restaurálása befejező A szoborpanteon a Bud< ti Történeti Múzeur, március 26-án nyílott A budai gótikus udvari vészét alkotta, remekmű kel olyan eredeti galeri jutottunk, amelyért nem a szomszédba menünk, amelyért majd Szomszéd keresnek fel bennünket Apostolaid Sziklai Jú N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents