Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAE ÄppfQs ÍSl Ü. Tisztító szükségállapot Indiában Bábuk bánata Az élmény nehezen feled­hető. Calcuttából az akkor még neuralgikus határvidék­re akartam utazni. A delhi külügyminisztériumban hé- lyesélték a térvet, de felhív­ták a figyelmet arra, hogy a kelet-bíengáliai fővárosban még bé kell szerezni az ille­tékes katonai körzetparancs­nokság jóváhagyását. Kike­restem hát a telefonkönyv- bőí a „keleti szárny parancs­nokság” címét és nekivág­tam a húszperces útnak a csaknem 40 fokos indiai ta­vaszban. A háromemeletes, kopott épület kapualjában stíázsáló álmos őrszem ér­deklődésemre azonban azt közölte, hogy a parancsnok még nem érkezett meg. El­múlt pedig már délelőtt tíz is. „Jöjjön vissza néhány óra múlva” — javasolta a kato­na. Ám délután kettőkor széttárt karokkal a délelőtti választ és tánácsot ismétel­te meg. Csak a negyedik ne­kirugaszkodásra sikerült el­érnem az ezredest, aki kész­ségesen udvariasan, percek alatt intézkedett galmat irányítják, A lakos­ság élelmiszer-ellátása zök­kenőmentes ... A tisztvise­lők, a bábuk már ném pusz­tán beugranak egy pillanat­ra az irodájukba, hanem pontosan megjelennek reg­gelenként.” Ezt újabban egyébként szigorúan ellen­őrzik. Maga a vasútügyi mi­niszter vezette például azt a helyszíni vizsgálatot, ame­lyet az északi vasutak köz­pontjában, a delhi Baróda House-ban hajtottak végre. A 3500 fős állományból egy órával a munkakezdés után csak kétezren ültek az asz­taloknál. Az északi vasutak vezérigazgatója sürgősen le­mondott állásáról. Gandhitól: „Miniszterelnök asszony, mit érez ön a világ (mármint a nyugati világ) reakciójával kapcsolatban, amely a szükségállapot be­vezetését követte?” „Miért kellene bármit is ereznem ezzel kapcsolatban ■— kérdezett vissza Indira Gandhi. — A nyugati vissz­hang teljes értetlenségről tanúskodik. Amikor függet­lenséget akartunk, a Nyugat Mahatma Gandhi ellen volt. Egész élete alatt ellene vol­tak apámnak, Nehrunak, Ez­zel szemben kit támogattak? Mi történt Chilében? Vagy Bangladesben? Ha az euhber mindezt végiggondolja, kö­zömbössé válik számára a Nyugat véleménye.. A szükségállapot — és ta­lán éppen ez az elégedet­lenkedő nyugati vélemények alapja — a jobboldali for­dulattól mentette meg In­diát. „Az ország az abszo­lutizmus felé rohan” — pa­naszkodott a napokban a New York Times. Ám még a jobboldali U. S. New and World Report is kénytelen volt leszögezni, hogy „mind­az, amit Indira Gandhi csi­nál, pontosan követi a tör­vény betűjét”. A hatalmon levő Nemzeti Kongresszus demokratikus választásokon nyerte el a szavazók többsé­gének bizalmát Nyilván nem változna a kép akkor sem, ha most rendeznék meg a választást Csökkentek az árak Az általános választás el­halasztása mégis helyes lé­pés ; segíthet abban, hogy le­csillapodjanak az érzelmek, s a kampány ne torkolljék összetűzésekbe. Lényeges a gazdasági helyzet megszilár­dítása is. A napokban össze­ült az indiai parlament hogy megvitassa a március 31-én véget ért pénzügyi év ered­ményeit. A kormány jelen­tése rámutat: a beszámolási időszakban a gazdasági nö­vekedés üteme 5,5 százalék volt (szemben az előző év 0,2 százalékos növekedésé­vel). Gyarapodtak a valuta- tartalékok és a spekuláció megfékezésének köszönhe­tően az árak 10, ezen belül ez élelmiszerárak 20 száza­lékkal csökkentek. Lépések történtek a nyáron meghir­detett húszpontos társadal­mi-gazdasági program vég­rehajtására is. A jelek sze­rint India megerősödve ke­rült ki a jobboldal által ki­robbantott válságból. H. Gy. Reggeli létszámellenörzés Egyáltalán nem valami különleges helyi szokásnak lehettem tanúja: a munka­idő ugyanis nem tartozott a szent fogalmak közé Indiá­ban. Azóta, a kilenc hónap­pal ezelőtt kihirdetett rend­kívüli állapot óta gyökere­sen megváltozott a helyzet. A hamburgi Die Zeit mun­katársa nemrég így írt be­számolójában: „A szükség- 1 állapot hónapjai megváltóz- í tárták Indiát. A városok tisztábbak lettek. Hozzálát­ták a nyomornegyedek le­bontásához. A rendőrök, akik egy évvel ezelőtt még 'elmentek teát inni, ha túl- (ságosan melegük volt, vagy túlságosán esősnek találták •S3, időt. most ismét a for­Kit érdekel a Nyugat véleménye ? >' A londoni Times barát- j Bágtalan hangú kommentár­ja is elismerte — sajátos fo­galmazásával — azt, hogy a „tekintélyuralmi kormány­zás példátlan rendet terem­tett az országban”. A londo­ni lap — csakúgy, mint szá­mos nyugati társa — egyéb­ként élesen bírálja Indira Gandhi kormányát. E kom­mentárok két dolgot hány- torgatnak fel: a szükségálla­pot fenntartását és a válasz­tások elhalasztását A svájci Die Weltwoche riportere meg is kérdezte Indira A jobboldal provokációi Portugáliában A Portugál Kommunista , Párt Központi Bizottságának • titkársága szerdára virradóra közzétett nyilatkozatában erélyesen elítélte a választá­si kampány szabadságát és demokratizmusát sértő szél­sőséges akciókat A párt véleménye szerint a jobboldali pártok választá­si gyűlései ellen irányuló ak­ciók kizárólag a jobboldali erők malmára hajtják a vi­zet, hiszen ezekre hivatkoz­va „igazolják” a baloldal gyűléseinek megakadályozása céljából elkövetett merényle­teiket. A baloldal elleni ak­ciók összehasonlíthatatlanul gyakoribbak és súlyosabbak, mint a jobboldalt érő táma­dások. „A választási kam­pány alatt eddig elkövetett erőszakos cselekményekből és provokációkból kitűnik, hogy a reakciós erők fő cél­pontja a kommunista párt: rneg akarják akadályozni ab­ban, hogy eljuttassa hangját a lakosságnak azokhoz a tö­megeihez, amelyek helyi reakciós méltóságok zsarno­ki uralma alatt élnek” — hangoztatja a PKP KB tit­kárságának nyilatkozata. A párt elismerését fejezi ki aktivistáinak azért, hogy higgadtan és határozottan felléptek a reakció provoká­cióival szemben. Most az a legfőbb feladat, hogy a tömegek felvilágosí­tásával, a baloldali egység erősítésével legyőzzük a jobboldalt és ofyan baloldali többség szülessék, amellyel baloldali kormányt alakítha­tunk és folytathatjuk a por­tugál forradalmat — Szögezi le állásfoglalásában a PKP KB titkársága. Infláció és munkanélküliség A gazdasági visszaesés ha­tása továbbra is élesen jelent­kezik á fejlett tőkés orszá­gokban. Az 1973-ban kibontakozott gazdasági visszaesést a kü­lönböző országok gazdaság­élénkítő intézkedései sem tudták ellensúlyozni.. Az Egyesült Államok termelése nem érte el az 1973-as szin­tet. az ipari kapacitás 75%-át használták ki. A japán ipari termelés 10,9%-kal esett vissza, Nagy- Britannia és Franciaország 2,5—2,5, az NSZK 3,6, Olasz­ország 4,0%-os nemzeti jöve­delemcsökkenést „produkált” 1974-hez viszonyítva. A Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szakértői szerint az elmúlt évben az infláció ugyan enyhült, a munkanél­küliség azonban tovább ter­jedt. A tőkés világ 30 év óta legsúlyosabb foglalkoztatási válságát éli át, tavaly 5 mil­lióval nőtt a munkanélküliek száma a világ 23 leggazda­gabb tőkésországában. Ta­valy a tőkés világ 18 ipari államában 18 millió munka­nélkülit tartottak nyilván, ami a munkaképes korú la­kosság 5,3%-át tette ki. A nők között 6,1%-os volt az álláskeresők száma. A munkanélküliek 41%-a 25 év alatti fiatal. Ez év februárjában az Egyesült Ál­lamokban 7,2 millió, az NSZK-ban 1,34 millió, Ja­pánban 1,24 millió. Francia- országban 934 ezer és Bel­giumban 226 ezer munkanél­külit tartottak nyilván. Hetek óta Izgalomban tart­' Ja a japán közvéleményt a Lockheed botránya. Az amerikai repülőgyártó kon­szern vezetői ugyanis egy washingtoni szenátusi ki­hallgatáskor bevallották: 70o millió dollár ^rtékú géljel­adás fejében 12,5 millió dol­lár „közvetítői díját” fizet­ték ki vezető japán politi­kusoknak. . • A megvesztege­tési pénz Kodama Josio ultra jobboldali politikus és üzletember. kezén ment ke­resztül Kodama tündöklése és bukása A napokban vádat emel­ték Kodama ellen. Igaz, mindössze adócsalás címén, amit Japánban csak pénzbír­sággal büntetnek. Házára azonban a minap repülőgép zuhant: a pilóta szörnyet­halt, a rezidencia egy része leégett A redőrség kiderí­tette, hogy szabályszerűen megtervezett kamikazetá- madásról volt szó. Kodamát el akarták tenni láb alól — azok, akik nem bíznak hall­gatásában ... Kodama nagyon sokat tud. Japánban a hozzá hasonló politikusokat kuromakunak nevezik: a kulisszák mögül ők irányítják a politikát, minisztereket neveznek ki és menesztetlek. A Lockheed emberének a háború idején jöttek el nagy napjai: a megszállt Kínában hadi­anyag szállító ügynökségét szervezett, később hadiüze­meket is létesített. Kodama a háború után te­herautónyi aranyat, gyémán­tot, platinát menekített Ja­pánba. Később ezzel a kincs­esei finanszírozta a ma ha­talmon levő Liberális Párt­nak megalapítását. Előbb azonban három évet börtön­ben töltött, ahol összeismer­kedett Fukuda Taroval, aki az ötvenes években reklám- ügynökséget alapított. A Lockheed 1958-ban az ő cé­gét kérte fel egy kis „köz­benjárásra”, jeles gyártmá­nyainak népszerűsítésére. Fukuda összehozta a kon­szern emberét Rodamával és a kuromaku elfogadta a tanácsadói megbízást Ettől kezdve a Lockheed egymás után kapta a meg­rendeléseket. Kodamának nem kellett mást tennie, mint mozgósítani egy volt másik cellatársát, aki egye­bek között az ő pénzével csinált politikai karriert: Kisi Nobuszuke miniszterel­nököt... A vele együttmű­ködő tábornokok pedig rendszeresen megkapták ré­szesedésüket a „főnöktől”. Miki Takeo kormányfő a botrány kirobbanásának kez­detén „gyors és nyilvános” vizsgálatot ígért. Ám a mi­nap megállapodást kötött Washingtonnal a Lockheed- botránnyal kapcsolatos do­kumentumokról. A megálla­podás lényege: a japán kor­mány az iratokat „szuper- v titkos” nyomozati anyagként kezeli. H. Gy. Madrid és a határidők Két okmányt is tanulmá­nyoznak — minden bizony­nyal némi idegességgel — a madridi Zarzuela-palotában, I. János Károly rezidenciá­ján. Az egyik dokumentum szabályos ultimátum: a spa­nyol hadseregben működő il­legális Demokratikus Kato­nai Unió (UMD) feltételeket és határidőt szabott az ural­kodónak. Sőt, mi több — s ez a spanyol belső helyzet ellentmondásaira utal — az Ultimátumszerű követeléseket a hadsereg egyik századosa satóértekezleten ismertette. A kapitány elmondta: két tiszttársa két héttel előbb már János Károlynak is át­nyújtotta a memorandumot. Egységben A másik dokumentum fris­sebb keletű: a napokban a spanyol ellenzék két fő ereje, a Demokratikus Tanács és a Demokratikus Konvergencia Platformja megállapodott szervezeteik egyesítésében. A két tömörülés egyben beje­lentette: hajlandó tárgyalni a jelenlegi kormány liberális tagjaival a demokratikus vá­lasztások megrendezéséről. A Demokratikus Katonai Unió követelései és a két el­lenzéki tömörülés bejelentett egyesülése kellemetlen hír­nek számít madridi kor­mánykörökben, amelyek a múlt hónap hatalmas, orszá­gos sztrájkmozgalmai után látják, hogy a kabinet egyre kevésbé képes az eseménye­ket ellenőrizni. Ha csak a Figyelmeztetés János Károly kormánya, amely néhány hete a szélső- jobboldal nyomására bíróság elé állította és elítéltette az UMD kilenc tagját, koránt­sem veheti félvállról a hadse­regből jövő figyelmeztetést- De a tisztek felhívásánál is nagyobb jelentősége és poli­tikai realitása van —- s ezért még veszélyesebb a Franco utáni rezsimre — a két el­lenzéki csoportosulás egy­sége. A tavaly nyáron alakult tömörüléseket a hatalom bir­tokosai nem egyszer megkí­sérelték szembeállítani egy­mással. A Spanyol Szocialis­ta Munkáspárt (PSOE) ve­zette Demokratikus Konver­gencia Platformját a kor­mánykörök azzal hitegették, hogy ha elhatárolja magát a Demokratikus Tanácstól (en­Meghiúsulf Az egyesült ellenzék sem­missé teheti a kormányzat áldemokratikus, ám nagy gonddal kidolgozott terveit: a két csoportosulás egyesü­lése előtti napokban Fraga Iribame belügyminiszter még azt hangoztatta, hogy a kommunisták nem vehetnek ugyan részt a politikai élet­ben, de az ellenzék többi ré­szére számítanak majd a vá­lasztásokon. Ez a manőver most a két csoportosulás amely a következő fontos ki­tételeket tartalmazza: a szél- sőjöbboldali katonatisztek és a rendőrség semlegesítése; a hatalom átadása olyan átme­neti kormánynak, amelyben a fő demokratikus érők — köztük a Spanyol KP is — helyet kapnának, viszont kl- rekesztenék a falangistákat és francóiStákat; két hóna­pon belül alkotmányozó nemzetgyűlési választások megszervzeése. S végül a dá­tum: a tiszti mozgalom má­jus 8-ig adott időt az ural­kodónak minderre, s addig garantálja: „nem tűri el, hogy a király alakját támad­ják”. az ellenzék rendőrterrort nem számítjuk az ellenőrzés eszközének, mint legutóbb a hat ellenzé­ki politikus, köztük Marcell- no Camacho, az illegális munkásbizottság vezetőjének letartóztatását. Az UMD — a katonai moz­galom — követelései között nem egy olyan van, amely­nek kévés a realitása; kezd­ve például á május 8-i ha­táridővel, amelyet a ' kor­mányzatnak a demokratizá­lódásra adott. A követelések tartalmi részénél is fonto­sabb azonban, hogy a had­seregen belül már Franco életében megkezdődött erje­dés fokozódik. Mindinkább tért nyernek a haladó tiszti csoportok. a hadseregből nek fő ereje a kommunista párt), úgy „egy idő múltán” részt kaphat a hatalomból. A spanyol szocialisták veze­tői idejében felismerték, hogy ez a manőver csupán az ellenzék gyengítését céloz­za, másrészt pedig a kor­mány nincs abban a helyzet­ben, hogy bármiféle kötelező ígéretet tegyen. S volt még egy tényező, ami realizmusra késztette a szocialistákat: az ország éle­tét megbénító sztrájkokat nagyrészt a Spanyol Kom­munista Párt, a hozzá közel­álló munkásbizottságok és a Demokratikus Tanács pártjai szervezték. Bármely reálpoli­tikus felismerhette, hogy e pártok nélkül, vagy éppen­séggel ellenükre Spanyolor­szágban nem lehet kibonta­kozás. manőver egyesítésével, végképp meg­hiúsult. A spanyol ellenzék egységesen lép fel, s mint nyilatkozata is hangoztatta — hajlandó tárgyalni a ka­binet liberálisabb tagjaival. Ez a kivétel minden bizony­nyal nem Prága Iribarne-re vonatkozik. János Károlyt és mindenképpen kormányát sürgetik a határidők, ame­lyek minden nap közelebb kerülnek a lejárathoz... M. L. A pásztor becsületrendje Jean Sarochar oá5; nevét jól ismerik a francia Pireneusok vidékén. Kivette részét a Baszkföldről kiin­dult antifasiszta ellenállási harcból. A második világ­háborúban, amikor Francia- ország német megszállás alá került, Sarochar ahhoz a szervezethez tartozott, amely francia hazafiak és külföldi antifasisztákat szöktetett át Spanyolországba. A pásztor — társaihoz hasonlóan — jól ismert minden sziklát, minden menedéket — és ami lényeges — minden náci őr­helyet a hegyvidéken. így megbízható vezetője volt a menekülő ellenállóknak. A francia ellenállás tör­ténetében kiemekledő szere­pet játszottak a pireneusi harcosok. 1940 és 1944 között mintegy 30 ezer francia ül­dözöttnek sikerült segítsé­gükkel átjutnia a francia— spanyol határon. Közülük húszezren ezen az úton ju­tottak él De Gaulle tábor­nok francia hadtestjeihez, s így csatlakozhattak a hitleri fasizmus ellen harcolókhoz. A hegyi vezetők közül né­hányat a felszabadulás után a becsületrend szalagjával tüntettek ki. A kitüntetés elnyeréséhez azonban szük­ség van tanúkra, dokumen­tumokra, sőt, egv miniszter vagy egy vezető tábornok ajánlására is. A sok veszélyt és áldozatot vállaló Jean Sarochar-t is felkérték, utaz­zék Párizsba, és szerezze be a szükséges bizonyítékokat, amelyek birtokában elnyer­heti a magas kitüntetést. A hegyi pásztornak azonban nem volt erre ideje. Kellet­lenül válaszolgatott azokra a kérdésekre, amelyek az ellenállásban kifejtett tevé­kenységére vonatkoztak. ,.Az akkor magától értetődő volt” — ismételgette. „Ismertem a hegyet és Franciaország megszállás alatt volt. Én vi­szont arra kényszerültem, hogy évekig elhanyagoljam az állataimat, és most a nyájammal kell törődnöm”! Mégis, most, 32 évvel ké­sőbb megérett Sarochar ki­tüntetésének ügye is. Fran­ciaország mezőgazdasági mi­nisztere becsületrendre ter­jesztette fel a pireneusi pásztort, aki érdemeket szer­zett a hitleri fasizmus elleni harcokban. A bejelentés a napilapokban is megjelent. A kitüntetést an£: ter sájátkezűleg hívánta át-‘ nyújtani Sarochar falusi- ott­honában. Az eseményre meghívták a helyi sajtó, a rádió és a televízió kéovi- selőit is. A ceremóniára mégsem került sor. Jean Sa­rochar három héttel a kitün­tetés előtt szerényen, mint ahogy élt — meghalt. Gerhard Leo

Next

/
Thumbnails
Contents