Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

1976. február 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KELL-E AZ ÚJ MŰTRÁGYA ? I kísértet sikeralt, de... A Tiszamenti Vegyiművek műszaki fejlesztési főosztá­lya dr. Medvógyev Vlagyi­mir vezetésével 1970-ben kezdett starter — azaz a növény fejlődését beindító — műtrágyákkal kísérletez­ni. Három év után rá jöttele, hogy túl sok idő telhet el a kisparceliás próbálkozások­tól a nagyüzemi bevezeté­sig — időközben a korsze­rűnek talált módszer el is avulhat — ezért gyorsítani kell a tempót. Természete­sen ehhez nem elég a ve­gyészek jó szándéka, hanem a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok hathatós segítsége is szükséges. Pont azok ne figyelnének ezekre a kísérletekre, akiknek szük­sége van a műtrágyára ? • Kényszerű pazarlás A kutatók figyelmét nem kerülte el az a tény, hogy az utóbbi időben a felhasz­nált műtrágya mennyisége nincs arányban a hozamok növekedésével, mert nem akkor és nem annyi táp­anyagot kap a növény, mint amikor és amennyire szük­sége van. A miagyar mező­gazdaság alkalmazza azt a hagyományt, hogy a táp­anyag döntő résziét ősszel az alapműtrágyával keli vissza­adni a talajba. Az istálló- trágyánál ez nem is lehe­tett másképp, hiszen ha ta­vasszal hordják ki a földre akkor nem táródnak fel a tápanyagok, ráadásul a túl­ságosan koncentrált adag le­égetheti a növényeket. Az őszi vetésű növényekkel más a helyzet: az alapmű- trágyával akkor kapják a tápanyagot, amikor szüksé­gük van rá — azaz ősszel —, s ez így is van rendjén. A tavaszi növények alá vi­szont felesleges időnap előtt kiadni a műtrágyát, hiszen mikorra a vetés megkezdő­dik, a tápanyag nagy része leboanlik, megkötődik, ki­mosódik. Telint a növény vagy nem jut elegendő fel­vehető tápanyaghoz, vagy eleve úgy kell számolni, hogy a lebomlás után is maradjon annyi, amennyi a fejlődéshez kell. Ugyanak­kor az előbb említett alap- műtrágyáknak szükségük isi van egy bizonyos időre, amíg a növényi gyökér ál­tal oldható, felszívható for­mába „mennek át”. Ez utób­bi kényszerű pazarlás, s ezt akarják kiküszöbölni a Ti­szamenti Vegyiművek ku­tatói az új, a tavaszi növé­nyek őgzí trágyázását kikü­szöbölő, feleslegessé, tevő, starter tápanyagokkal. Olyan műtrágyákat kísér­leteznek ki, amelyek felve­hető formában tartalmazzák a növények „élelmét”. A starter műtrágyáknak mik­roelem komponensei is van­nak. s tavasszal kell kiszór­ni őket, amikor azok a nö­vényeknek legjobban kelle­nek. A bprtartalnni műtrá­gya például — kétéves nagyüzemi kísérletek bizo­nyítják — 10—24 százalék­kal emeli a cukorrépa ho­zamát, a cukortartalom pe­dig minimum 5—10 (!) szá­zalékkal növekedik. A bor a répa rothadásos betegségei ellen is jó „orvosság”, s ez szintén az új műtrágya mellett szól. Tavaly 3 ezer 100 tonna ilyen műtrágyát szórtak ki a nagyüzemek a földekre, de ha igény lett volna rá, ennél jóval többet is előállíthatott volna a gyár. Az is baj, hogy sokan nem a cukorrépán, hanem más növényeken próbálták ki a műtrágyát, azonban még ennél is rosszabb, hogy az igen jelentős kísérlet majd­hogynem érdektelenségbe fulladt. Szolnok megyéből például egyetlen mezőgazda- sági üzem sem.tartott igényt z újszászi Vegyesipari Szövetkezet dolgozói a Ganz Villamossági Műveknek készítenek különböző típusú transzformátor, illetve generátor- hűtőket, 16 millió forint értékben évente. Képünkön Szűcs Jenő és Major Ferenc nyomáspróbához szerelik össze az egyik generátorhűtőt Mire ismét virapk a csereszsye Csercsznyevirágzás idején menyasszonyi díszt öPt a falu. Olyankor tele van a vidék friss, tavaszi illatokkal. Sokan utaznak olyankor arrafelé megcsodálni a „nászára" készülődő sok hektárnyi fát. Gyümölcsérés idejére pedig a másvidékre elszármazottak közül a legtöbben hazamennek szedni a drága, a kincset érő termést: az ízes. zamatos, külföldön is híres nagykörűi cseresznyét. Ha véget ér a szüret, azután az újabb tavaszig ismét alig hallani a faluról. Pedig ez a csendesség, némaság ezekben a hetekben is sok-sok nagyszerű tervet, emberi erőfeszítést, és az idén ugyanakkor egymással dacoló indulatokat, magányos vívódásokat érlel cs takar. Tttrzstillattenyfisztil Nem megy máról holnapra , A közhit szerint az állat­tenyésztés férfias szakma. A munka jellege, nehézsége mindenképpen kitartó, mun­káját szerető és értő embert követel. A jó szakmai felkészült­ség alapkövetelmény. Nagyon fontos a határozottság, a rendszeresség, a folyamat szigorú betartása, betartatá­sa, a következetes ellenőr­zés. Ez utóbbi hiánya több­éves munka eredményét semmisítheti meg-. Évek. sokszor évtizedek után mér­hetik munkájuk hasznát az állattenyésztők. (Gondoljunk csak a szarvasmarhák ke­resztezésére: húsz évre be­csülik a szakemberek a tel­jes fajtaváltást.) Számos példa bizonyítja azonban, hogy a férfiasnak vélt szakmában egyre több nő ér el dicsérendő ered­ményt, végez a férfiakéval egyenrangú elméleti és gya­korlati munkát. Így van ez Cibakházán a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben is. — .4 törzstenyésztő elvtár­tat keresem. — Tessék ... Kollár Rózá­ba vagyok — mutatkozik be a törékeny fiatal nő. Határozott, kerek monda­tokkal válaszol a kérdésekre. A páyaválasztását. a tsz-hez Kötődését nem tartja különös érdekességnek. Cibakházán született, ott élt, nevelkedett. Mindig szerette az állatokat. 1966-ban tíz hónapig már a termelőszövetkezetben dol­gozott, aztán a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre — nappali tagozatra — jelent­kezett.« Felvették. Jeles államvizsga után je­les szakvizsga a genetikai szakon. Törzstenyésztő már 1971 óta. Ennyi az utóbbi tíz év története. I — Voltak nehézségei, „friss" törzsállattenyésztő­ícént? — Nemcsak akkor ... Időnként még ma is vannak. Egyre gondolunk ugye ? Azért, mert nő vagyok, több­szörösen bizonyítanom kel­lett. A munkában, a szakmá­ban nagyobb tévedés nélkül kellett, kell intézkednem. Ügy érzem, sikerült. — Naponta újabbnál újabb kutatási eredmények szület­nek szakterületén. Van lehe­tősége lépést tartani velük? — A herceghalmi Kutató Intézettel és volt egyetemmel állandó a kapcsolatom. Ta­nácsért, információért bár­mikor mehetek, de ők is tá­jékoztatnak egy-egy jelesebb újdonságról. — Jelenlegi munkája? — Megkezdtük mi is a Holstein-Friz:—magyar-tar­ka szarvasmarhák kereszte­zését. Nagy és szép munka a fajtaátalakítás, hosszú, rész­letes tervelőkészítés előzte meg. Az új szaktelep 532 fé­rőhelyes, megvannak a jó ta­karmányozás feltételei is, te­hát a tenyésztés minden já­ruléka. biztosítéka rendelke­zésünkre áll. Rajtunk, állat­tenyésztőkön a sor. hogy — ha nem is máról holnapra — korszerű jól tejelő tenyésze­tet. törzsállományt alakít­sunk ki. '» T. Sc. E. erre a bórtartalmú táp­anyagkeverékre. Ennek ellenére a kutatók igazolva látják munkájukat, hiszen ott, ahol betartották az előírásokat, jobbnál jobb eredmények születtek. Az idén már 7 ezer tonna bőr- tartalmú műtrágyát állít elő a Tiszamenti Vegyiművek, s a kutatóintézetekkel közö­sen még több üzemben „vizsgáztatják le”. A Szol­noki Cukorgyárral is szer­ződést kötnek, hiszen nem­csak az a fontos, mennyire nő a répa cukortartalma, ha­nem az is, hogy a tárolás, a feldolgozás gondjai csök­kennek e. A cukorrépa vizs­gálata egyébként külön ku­tatási program a gyáriban. Azt kutatják, hogy a répa milyen makro- és mikroele­meket tartalmaz. Ebből tud­ják meg, hogy milyen táp­anyagra van szüksége a nö­vények. Kísérleteznek mag­néziumtartalmú starter mű­trágyával is, de ez inkább a kukorica terméseredményé­re jó hatású: a dózistól függően 10—56 százalékkal emeli meg a hozamokat. Rajluk a sor _ Ebből is látható, hogy uni­verzális műtrágya nincs, szinte növényenként kell „el­találni” a legjobb összeté­telt, a nagyobb terméshez szükséges adagot Dr. Med­végyev Vlagyimir a Tisza- menti Vegyiművek műszaki fejlesztési főosztályának ve­zetője azt is elmondta, hogy a hozamok, beltartakni ér­tékek emelése érdekében legsürgetőbb teendőjük a kutatási eredmények gyors elterjesztése, a finomításra később is ráérnek. Azok vi­szont, akiknek az újat át kellene venni már most ké­sésben vannak. Braun Ágoston Szakemberek az öntözéshez A Tisza II. tározótó és a hozzátartozó öntözőrendsze­rek — a Jászsági és a Nagy­kunsági Főcsatorna — elké­szülése után megyénkben hatalmas területek válnak öntözhetővé. Az öntözéses mezőgazdaság növelésének előfeltétele a víztározó meg­épülése, de ugyancsak lét­fontosságú az is, hogy mire a tó megtelik vízzel, kellő számú, jól képzett, a leg­modernebb öntözőberende­zések kezelésében jártas ön­tözéses mezőgazdasági gé­pész-szakmunkás vagy be­tanított munkás — dolgoz­zék a tsz-ekben, az állami gazdaságokban. Ennek sikeres megvalósí­tása érdekében született 1975. végén — a Tisza II. KISZ- véd n ökség hasznosítá­si szekciójának kezdeménye­zésére — szocialista együtt­működési megállapodás az AGROTRÖSZT, a szekszár­di Mezőgépgyártó Vállalat, a hajdúszoboszlói és a kun­hegyes! Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet, vala­mint a karcagi Mezőgazda- sági Szakközépiskola között. Az okmányt aláíró két Szolnok megyei oktatási in­tézménybe azóta már meg­érkeztek — a szerződés ér­teimében — az első szerke­zetek az AGROTRÖSZT-tői és a szekszárdi gyártói. A szerződés szavai tehát ha­mar tetté formálódtak. A gyártók által ígért „európai színvonalon álló öntözési berendezések” ideszállítása azonban még hátra van. A két oktatási intézmény ve­zetőinek véleménye és — most már — tapasztalata szerint a szerződés, illetve annak valóra váltsa jelentős segítséget ad az iskoláknak az oktató munka jobb vég­zéséhei ÚJ ÚTRA LÉPTEK A faluban élő 820 család­ból több mint 500 a termelő- szövetkezetben keresi a bol­dogulást. Itt sem volt más­ként annakidején, mint a többi faluban: 1959-ben ne­hezen léptek az emberek az új útra. Ragaszkodtak a sze­génységükhöz, a szenvedé­sükhöz, mert azt legalább is­merték. De mit hoz az új? Különösen, hogy az azt je­lentette, be kell adni a kö­zösbe a vagyonkának számí­tó néhány hold föld mellé a takarmányt, a lovat, a tehe­net, amit nagy kuporgatások árán vettek. Azt mondják, a minap Ju­hász András — a foglalko­zása is juhász — azt mond­ta ki, amit ma már mind­annyian éreznek, vallanak: „Ha vissza akarnák adni a földet, inkább megszöknék a faluból”. Mennyi minden be­lefér ebbe az egy mondatba. Az is, hogy évről évre pen- dültek, gyarapodtak, hogy például Szabó Imre nemcsak magának, de két gyerekének is házat épített, hogy a tsz- tagok új családi hajlékai ott sorjáznak egymás után, új utcákat alkotva. Belefér eb­be az is, hogy 1975. január 1-én az 57 milliós vagyonnal rendelkező nagykörűi Hala­dás Tsz egyesült a kőtelki­vel és a csataszögivel, hogy ez a döntés is sok vajúdás­sal, vitával meg egyetértéssel született. Mert egy lett a tsz, egy tagban a föld, de még nem egy a 'gondolat, az akarat. így azután az első közös év sem hozta azt az eredményt, ami joggal várható lett volna. Széthúzás, bizalmatlanság, vélt vagy tényleges sérelmek választják el egymástól az embereket, a vezetőket, a tagságot egyaránt Ügy mondják, nem egyfor­ma a szavuk a különböző te­lepülésen élőknek. Ha nagy­körűi tagot küldenek a kő­telki határba dolgozni, azt mondja: itt is van nálunk elég munka. A Kőtelken lé­vő raktárban mindig előbb van anyag a kőtelki ember­nek, mint a nagykörűinek. Szóbeszéd lenne ez csupán? Mások szerint: a vezetőség előtt csak a diplomás ember­nek van becsülete, a kétkezi munkásnak szűkén mérik azt. Ez is való lenne? Németh Frigyes, a zárszámadást elő­készítő munkaértekezleten azt mondta: csak az idén másként menjenek a dolgok, mint tavaly, mert 1975-ben akár a kapufélfára is ki­akaszthatta volna az ünnep­lőjét, nem volt rá szükség egész esztendőben. Utalva ezzel arra is, hogy nemcsak a rossz időjárás, de a munka szervezetlensége miatt sem volt sok szabad vasárnapjuk az embereknek. Tény, hogy az elmúlt év­ben 24 milliós kiesése volt a nagy szövetkezetnek a nö­vénytermesztésben. Ezt az ipari tevékenységgel, az ál­lattenyésztéssel próbálták pó­tolni, de a tervezett 21 milli­ós nyereségből csupán 6.7 millió valósult meg, és a ter­vezett bruttó jövedelmüket is csak 82 százalékra teljesítet­ték. „Fölmagzott a lucerna, lerohadt a fákról a drága cse­resznye, mert az elnöknek, meg a párttitkárnak el kel­lett utazni és senki sem in­tézkedett”. Az emberek jöve­delme a közösből 32 ezer fo­rint lett. Jó pénz ez. De azt senki sem közölte a tagsággal zárszámadáskor; ahhoz, hogy ennyi legyen, hozzá kellett nyúlni a tartalékhoz. És azt a több millió forintot, amit .elvettek, az idén kell pótolni, előbbre is lépni, nagyobb jö­vedelmet biztosítani az em­bereknek. és többet segíteni a községeknek is. Mert a szö­vetkezet is gazdája annak a négy településnek — Kőte­leknek, Nagykörűnek, Csata­szögnek, Hunyadfalvának — ahol tagjai élnek. KELL AZ ŐSZINTE SZÓ Vezetőknek, tagoknak sok önmarcangolást, vívódást, egymással való civódást je­lentettek az elmúlt hónapok. De, hogy ez így alakult, ab­ban saját maguk a hibásak. Nem azt keresték, ami ösz- szeköti őket, hanem ami el­választja. Becsületet a kétkezi mun­kának, hogy a íéesztag érez­ze, rá nemcsak mint munka­erőre van szükség. Jó mun­ka- és üzemszervezetef ki­alakítani a jó szakgárda mel­lé. Ez kell most, meg az, hogy maradéktalanul érvényesül­jön a párt irányító, ellenőrző, szervező tevékenysége ebben a termelőszövetkezetben is. És szükség van az őszinte szóra, a bizalomra. A veze­tőknek ehhez erőt adhat a gondolat, hogy a tagok bíz­nak a szövetkezetben. Hogy a nagykörűi emberek is úgy akarnak dolgozni a nagy szö­vetkezetért, mint annakide­jén. amikor még „magukban” voltak. És bíznak a jövő­ben! Bíznak a jövőben! Ezért nem mennek el a faluból még a fiatalok sem. * Sőt, amióta az asszonyoknak két munkahely is létesült — a mezőtúri Szőnyegszövő HTSZ és a szolnoki Bőr. és Tex­tilfeldolgozó Szövetkezet ho­zott létre telephelyet — Nagykörűben, még inkább előnyére változik a falu ké­pe. élete. És nemcsak azért, mert több a pénzük így a családoknak. A . két telephe­lyen körülbelül 100 asszony és leány kapott munkát. Varrnak, szőnek és észrevét­lenül elindultak a munkássá válás útján. Lemérhető, hogy azóta érdeklődőbbek lettek a saját dolgaik és a világ dol­gai iránt. Bizonyíték: rádió minden háznál van, televízió minden harmadikban és úgy kelt keresgetni, hová nem visz a poscús újságot, folyó­iratot. Más példa: 1971-ben még csupán 62 forint volt * Nagykörűben az egy lakosra jutó társadalmi munka érté­ke, tavaly elérte az 1150 fo­rintot. Ezzel a megyei köz­ségfejlesztési versenyben ka­tegóriájukban másodikak let­tek, elnyerve ezzel a megyei tanács vándorzászlaját és a 100 ezer forint jutalmat. És a társadalmi munkások kö­zött nagyon sok volt a nő. Köszönhető ez az eredmény Szabó Istvánnak, a pártalap- szervezeti titkárból lett nép­fronttitkárnak is, aki fárad­hatatlan szervezője az önkén­tes munkának. Baráth József tanácselnök irodájában őrzi a falu'króni­káját: a nagykörűi emberek faluszeretetéről vallanak a sorok. Történelemkönyv, amit a saját életükkel „írtak” a naaykörüiek. Annak alapján is lemérhe­tő. hogy hajdani szegénysé­gükből alig maradt már va­lami emlékeztetőnek. Egy uj falu képe van kibontakozó­ban. Egy falué, ahol már van művelődési ház, gázcsérete- lep, űj tanácsháza, napközi otthon és házi gondozás az öregeknek, Patyolat-kiren­deltség és Volán-iroda. Ahol az új iskolában szaktanter­mekben tanulják a gyerekek a biológiát, a matematikát, a fizikát, a történelmet, a föld­rajzot, a magyar irodalmat, az orosz nyelvet, a zenét, az éneket. Ahol az orvosi ren­delőben EKG készülék, meg több más „okos” műszer se­gíti a gyógyítást. Mi bizonyítja még, hogy másként szemlélik a világot ma már a nagykörűiek? Kiss Emil. a téesz egyik pártalap- szervezetének titkára szerint „például az, hogy a temeté­seknek több mint fele már társadalmi, és nagyon sok pártonkívüli is így vesz vég­ső bűcsűt halottjától. De még inkább az, hogy a nagykörűi ember szereti az életet. Ezért ültet fát, virágot. Ezért ala­kult most egy 40 tagú ve­gyeskar is. Együtt énekel az iskolaigazgató a munkással, a téesztaggal. Április 4-én, a községi ünnepségen akarnak bemutatkozni”. ÚJ SZÍNEK a FALU KÉPÉN Igen, arra van szükség, hogy továbbra is rendben menjenek a dolgok a falu­ban, de a termelőszövetkezet­ben is. Könnyebb lesz akkor tovább építeni a falut, meg a saját életüket. Mert van rá tervük — dicséretes. Üj köz­ségközpontot kialakítani, eh­hez már hozzá is láttak. Vá­gyuk, hogy üdülőterületté nyilvánítsák a falut. Adja erre a lehetőséget a Tisza, amely homokos, jó nartjávil ott folyik a falu alatt. Már vannak, akik építettek a fa­luban. a homokos részen hét­végi házat, vállalati üdülőt. Nem egészen 3 ezer ember — ennyien élnek ma Nagy­körűben. Ennyien várják, hogy űj^a virágozzonak a cseresznyefák. Jó lenne, ha ezek a menyegzői díszbe öl­töző ágak az idén jelképei lennének a nagykörűi embe­rek és a velük együtt egy út­ra lépett többi település la­kói jövendőjének. Varga Viktória

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents