Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
4SZOLNOK MEGYEI NÉPLAÚ 1976. február 89. TÖTH-MÁTHÉ MIKLÓS FELTÁMASZTÁS RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA HEGEDŰS GÉZA Jóbaráfaim, az évek E gy heves szakmai vita után, a dühtől táj lakozva ezeket a szavakat vágta oda dr. Guirics Timót belgyógyász az igazgató-főorvosnak: Dögölj meg, te böllér! Aztán kirohant a szobából és két ápolónőt majdnem magával sodorva vágtatott végig a hosszú kórházi folyosóin a kijárat felé. Másnap az igazgató-főorvos szívrohamban meghalt. Amikor Gurícs Timót megtudta a hírt, nagyon megrendült A megboldogulttal diákkoruk óta a legjobb barátságban voltak, ami a néha felfortyanó szakmai nézeteltérések, meg a másik nagyobb pozíciója ellenére sem lanyhult De ilyen heves vita eddig nem volt közöttük és a halálát még gondolatban sem kívánta soha. A temetés utáni napon felkereste az özvegyet —Mária — kezdte — Gyula halála óta alig hunytam le a szemem, és most azért jöttem, hogy őszintén elmondjak valamit. Nagyon kérem, legyen erős. Gyulát én öltem meg! Az asszony értetlenül nézett rám, mire a férfi elmondta részletesen a vitát és a kegyetlenül odavetett befejező szavakat — Ugye érzi, hogy igazam van? A szavaimmal öltem és erre nincs mentség! öt már nem támaszthatom fel, hogy a bocsánatát kérjem, de így élni rettenetes. Maga ítéljen most' felettem,, aki évek óta ismer és tudhatja, hogy nem vagyok aljas, csak néha meggondolatlanul indulatos. Olykor szinte azt sem tudom, mit beszélek. Az asszony sokáig hallgatott, majd nagyon csendesen így szólt: — Gyulának már régen rossz volt a szíve. Maga ezt nem tudta? — Nem — lepődött meg Gurics, — erről nem volt tudomásom. — Mert sajátmagát sohasem kímélte — nézett nagyon távolra az özvegy —■ csak a hivatásának élt. Ezért féltettem az igazgatói kinevezéstől, mert tudtam, hogy ezzel csak szaporodik a gondja. — Akkor ez még szörnyűbb — kiáltott Gurics Timót — hiszen így, kétszeresen bűnös vagyok! Most már nyilvánvaló, hogy az az átokkal megkoronázott vita váltotta ki a szívrohamot! — Ne eméssze magát — csitította fáradtan az asz- szony — mi már úgysem tehetünk semmit. Ö elment, nekünk élni kell! — Élni, de így?! — Gurics a zongora tetején álló képre nézett. A megboldogult szigorú tekintetével találkozott a pillantása. Ügy érezte, mintha vádolnának azok a szemek és a makacs vonallal örökre összezárt száj, valami végtelenbe dermedt sértett hallgatással húzódna az orr alatt A következő Íretekben sűrűn kijárt a temetőbe. Koszorút, virágokat vitt az elhunyd barát sírjára és olyankor minden alkalommal bocsánatot kért a történtekértEgyik alkalommal az özveggyel találkozott a sírnál. — Mária — mondta —, szeretném a sírkövet én csináltatni. Nagyon kérem, ne ellenezze, hiszen tudja, hogy ez a legkevesebb, amit tehetek Gyuláért. Ügy gondolom egy sima, fekete márvány lenne a legmegfelelőbb, semmi ciráda, semmi díszítés, egyszerű amilyen ő is volt. Az özvegy nem ellenezte a tervet és Gurics Timót megcsináltatta a sírkövet, fekete márványból. Rajta csak a megboldogult neve éf a két évszám. á Az utána következő időszakban sokszor találkoztak az özveggyel. Rendszerint a temetőben sétáltak 1 együtt, de később már megtörtént, hogy beültek egy presszóba, vagy elmentek megnézni egy filmet. — Maga nagyon jó — mondta az asszony. — Rossz vagyok — sóhajtott Gurics Timót —, mert megöltem egy embert! — Ne mondja ezt — nézett rá kétségbeesetten az asszony —, hiszen rossz volt a szíve, sohasem kímélte magát, pedig hányszor óvtam , hogy ne dolgozzon annyit, de nem lehetett vele beszélni. — A legjobb orvos volt, akit valaha ismertem — mondta Gurics Timót — és a legjobb barát is. Azt a percet, amikor olyan drasz,- tikus, alpári módon a halálát kívántam, sose tudom megbocsátani magamnak. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy lehettem olyan aljas. Ha álmatlanul hánykolódom, sokszor felidézem magamban azt a vitát, szinte szóról-szóra és most már azt is tudom, hogy nem volt igazam. Es akkor azt a szörnyűséget kiáltani neki... neki, akivel az ifjúságomat megosztottam, olyan bűn, amire nem lehet bocsánat! Amikor letelt a gyászév, megkérte az özvegy kezét. Fehér krizantémcsokrot vitt, mert úgy találta, hogy legjobban ez a virág illik kettőjük kapcsolatához. Amíg az özvegy a krizantémokat vázába rendezgette, Gurics? Timót a zongora tetején álló képre nézett és csendesen azt mondta: — Ezzel Mária néki is tartozunk. Hiszen maga nem lenne özvegy, ha én akkor.» — Timót, hagyja most már ezt. A felesége leszek, mert maga nagyon jó ember és segített elviselni a fájdalmat, amit Gyula elvesztése okozott. Halottak nppja után, nászúira Spanyolországba utaztak. — Gyula is vágyott Spanyolországba — emlékezett Gurics Timót —, sókat beszélgettünk róla. Most helyette is megnézünk mindent, úgy, mintha ő is velünk lenne. Hispánia, mindig így mondta, Hispánia. ikor visszatértek Spanyolországból, Gurics az asszonyhoz költözött. Az ő lakását eladták, az árából kocsit vettek. Az özvegy a halott ruháit is el' akarta adni, de Gurics Timót nem engedte. — Viselni akarom őket, hiszen még ő is viselné, ha én akkor... És másnap már a megboldogult csikós öltönyében ment be a kórházba, az ő cigarettatárcájába tette a cigarettáit és az ő karóráján nézte az időt. Este az 5 pizsamáját húzta magára, az ő papucsaiba bújtatta lábát és az ő frobtírtörülkö- zőjét használta fürdés után. — Gyula — szólt egyik alkalommal az asszony, amikor Guricsnak csak a pizsamás hátát látta. Gurics szomorúan mosolygott és nem engedte kijavítani. — Szívem — mondta —, szeretném, ha ezentúl Gyulának szólítanál. Ha jól belegondolunk, szebb is mint a Timót, ami tulajdonképpen a Timótheus lerövidített változata és sokszor időbe tellett, amíg ezt megmagyaráztam. Mert sokan érdeklődtek az eredete felől. jBä z asszony beletörőffjfa dött ebbe és azontúl Gyulának szólította. Később az sem lepte meg, amikor egy napon Gurics Timót azzal a hírrel állított haza, hogy a névváltoztatását kéri és a Guri- csot Gombárra' változtatja, úgy, ahogy a megboldogultat hívták. — Legalább a névtáblát sem kell kicserélni —újságolta. — Ezentúl Gombár Gyula leszek, így legalább a nevében él tovább. Ez a legkevesebb, amit tehetek érte. Hiszen csak gondolj bele, még javában viselhetné a nevét és itt járhatna közöttünk. Az asszony szomorúan bólintott, és behozta a kávét két cukorral, ahogy a megboldogult szerette. Egyik nap kint voltak a temetőben és akkor sokáig nézte Gurics a fekete márványt, rajta a nevet meg az évszámokat. — Nem jól van ez így — csóválta a fejét —, hiszen így az a látszat, mintha ő halott lenne. Pedig él, bennem él tovább. Valamelyik nap is azt mondtad, hogy a mozdulataimban is kezdek rá emlékeztetni. Ezért tudod mit határoztam? Kicseréljük a sírkövet és az én volt nevemet, íratjuk rá. Ez legyen a büntetésem! És kicseréltette a sírkövet fehér márványra, ráíratva aranyozott betűkkel, hogy Gurics Timót. És a két év- számot, amik megegyeztek a megboldogult évszámaival. — Először vagyok nyugodt az eset óta —i sóhajtott — Meglátod milyen boldogan élünk majd, pontosan úgy, mint régen. Hiszen csodálatos dolog történt! Feltámasztottunk egy embert! — De eltemettünk egy másikat — nézett rá az asz- szony, mire Gurics felemelt ujjal, nagyon határozottan mondta: —Megérdemelte! Ezentúl pedig megtiltom, hogy kimén jürok a sírjához. Hiszen a halálomat kívánta az az ember! Erre nincs bocsánat! És soha többet nem mentek ki a temetőbe. A sírt lassan benőtte a gaz. a fekete márványt valaki ledöntötte. Az özvegy pedig idő1 múltával belenyugodott, hogy Gombár Gyula, feltámadt, csak egy kicsit megváltozott a túlvilágon és olykor kísértetiesen emlékeztetett néhai Gurics Timótra. A maoisták Htja Várnai Fsrenc könyve Plakátháború a pekingi egyetemen; a kínai központi lapok célzásai a „kapitalista úton járó személyekre”; Teng Hsziao-ping váratlan rehabilitálása és még váratlanabb eltűnése; Nixon ' államfői fogadtatása — jólismertek a címsorok, hiszen a napi jelentésekben tallóztunk. A gyakran különböző kampányok burkában, „virágnyelven” írott cikkek segítségével folyó kínai hatalmi harc, nem egyszer hagy kérdőjeleket az olvasóban. A kínai hátteret, a mao- izmus útját raj2olja fel könyvében Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője, a bonyolult kérdés egyik legjobb magyar szakértője. Visszanyúl egészen 1920-ig. amikor a Komintern közreműködésével, Cseh Tu-hsziu vezetésével, Sanghajban megalakult az első kommunista csoport Sorra veszi a nagy imperialistaellenes megmozdulások, az első forradalmi polgárháború korszakát a japán hódítókkal vívott harc különböző viszonylatait. • Elemzi a Kínai Népköztársaság létrehozásáért vívott küzdelmet, majcí a világ legnépesebb országának rögös útját egészen napjainkig. A Kossuth Kiadó Nemzetközi Zsebkönyvtár sorozatában megjelent mű nagy érdeme, hogy a magyar olvasók előtt többnyire ismeretlen, vagy kevésbé ismert tény- és dokumentumanya- gok felvonultatásával (amelyek keretében — más könyvekkel ellentétben — itt különösen lényeges és helyénvaló a gazdag idézetanyag) szinte filmszerűen pergeti végig ennek az öt és fél évtizednek kínai történelmét, konfliktus-helyzeteit s beágyazza azokat a nemzetközi osztólyharc menetébe. Mindazok, akik figyelemmel kísérik a nemzetközi eseményeket — s kell-e hangsúlyoznunk, hogy számuk állandóan növekszik — nélkülözhetetlen kézikönyvet, egyben érdekfeszítő olvasmányt kapnak kézhez, amely megalapozza, kiegészíti Ismereteiket. A Nemzetközi Zsebkönyvtár ígéretes sorozata a Kiadónak, jóllehet a dicsérendő jegyzet-apparátus mellett egy névmutató és Időrendi táblázat előnyösnek bizonyult volna a függelékben. (r.) Nem léiéit £ barátaim. Nyugodt szívvel tudok mindent befejezni, mert kíváncsi izgalommal kezdek valamit És az új mindig többnek, érdekesebbnek, értékesebbnek ígérkezik, mint ami volt. Ügy készülök minden pillanatban az úi tennivalóra, hogy élem saját elmúlt évtizedeimet nemzetem évszázadjait,. az emberiség ezeréveit, és idő- ről időre, hogy enmen magamat értsem, számvetést csinálok a személyes és az öröklött múltról. Minden, amit tanultam, tapasztaltaim, tettem, elgondoltam gazdagabbá tett, mert a múló évek gazdagítanak. Szeretek íróasztalnál ülni és szavakba formálni, amit érteni vélek, szeretem a szavak szépségét és okosságát, szeretek a szavak által gyönyörködtetni és tanítani, de még játszani is. És szeretek ott állni a katedrán, belesebb idősként úgy tanítani a köröttem évről évre jelentkező ifjúságot, hogy amit mondok, okos mulatságul szolgáljon a számukra, s emlékezetes élménnyé váljék bennük a tananyag. Miért is féljen a múló évektől, aki élemedebten is úgy szólhat, hogy ifjak nemzedékei megértik? Szeretek utazni a nagyvilágban, s megadatott, hogy járhattam a távoli országokat Otthon vagyok Európában. De ezt itthon érzem a legjobban. Elegendő egyszerre két vagy három hát a távoli tájon, azután sietek haza, hogy gazdagító emlékké váljék az útilátvány. Itt vagyok itthon, nem kívánnék külföldi lenni, anyanyelvem közege a hazám, a magyar irodalom és a nemzeti múlt a hazám, a bontakozó itthoni jelen a hazám: itt szeretek külföldjáró honpolgár lenni. Szeretem az otthonomat, amelyet saját ízlésem szerint rendeztem be, s ahol családfőként meleg biztonságban érzem az életemet. Létem formáját adja a hitvesi szerelem, amelynek érzelem-gazdagságéit nem tudták kikezdeni a múló évtizedek közös gondjai, közös örömei, közös bánatai. Ez a harmónia ad erőt a megpróbáltatásokhoz, mert hiszen nincsen emberétet megpróbáltatások nélkül, s a legboldogabb embernek is van annyi bánata, hogy el lehetne szomorítani velük egy ország lakosságát Szeretem az embereket, együttesen is, külön-külön is. És mindenek fölött szeretem a nőket, a szép és okos asszonyokat, a kedves és vidám leányokat, nélkülük oly színtelen és kopár volna az élet. Szerelmes ■ vagyok magába a női nembe. S hálás vagyok a sorsnak, hogy még hetedik évtizedemben earn nógat az érteimét vesztett ösztön szerelmes igénnyel futni fiatal leányok után, és sokkal inkább érzem a női lét varázsát azokban az asszonyokban, akik mögött már megélt évtizedek értetik meg az élet szépségeit. Felfrissít, ha rámo- sodygók egy fiatal leányra, még csak azt sem igénylem, hogy visszamosolyogjon rám; de testem-lelkem fel- ajzza egy érett asszony okos szava és szavaknál is okosabb mosolya. Köszönöm nekik, hogy vannak. És szeretem a könyveket, ' amelyek immár hosszú évtizedek óta ajándékozzák nekem a szépséget és a tudást. Életem körülveszik a költemények, a szépprózák, a drámák, aiz esszék és a különböző tudományok tanulmányai. A könyv aMalkdkat tár a jobban látott valóság felé és megvéd a valóság fenyegetéseitől. Olvasóember vagyok életformámnál fogva, személyes viszonyom van a nyomtatott oldalakkal, szeretem a könyvespolcok poros papírszagát. Még a többi művészetek felé is az irodalom mutatja nékem az utat, holott mindiglen is zenével élő és képekben-szobrokban gyönyörűséget találó emiber vagyok. így élek immáron hetedik évtizede. A történelem olykor kirángatott életformámból, megismertem az élet kényelmetlenségeit, veszélyeit és szörnyűségeit. De akkor is tudtam: író ember akkor politizál legjobban, ha íróasztalnál ül és ír, taaí- tóemibar akkor politizál a legjobban, ha a katedrán áll és tanít. Csak az emberségért legyen afc, amit ír és amit tanít. Az évek pedig segítettek, hogy egyre inkább az legyek, aki vagyok, és szüntelenül gazdagították telkemet. Ezért nem akartam soha fiatalabbnak tűnni, mint ami éppen vagyok. Miért félne az évektől, aki élni tudja és élni akarja a feflgyülekezett évek méltóságát, aki megélt múltjának alapjáról szüntelenül készül a jövendőre? Aki ígv él, annak az évek jóbarátai, növekvő múlt és elébejáruló jövő közt szakadatlanul élni a jelent, amely ma gazdagabb, mint tegnap, holnapra gazdagabb lesz, mint ma, habár közben gyűlnek a gyászok is, a csalódások is. Hanem aki ezekre nincs felkészülve, az képtelen élmi az élet örömeit. B hel* érti az ember, és tudja azt is — közeli-távoli példákon tapasztalhatta, — hogy elmehetek holnap és éhetek a pátriárkák koráig; a valószínűség a kettő között van. De addig önmagam szeretnék maradni, tevékeny, alkotó, a szépet élvező embernek, aki úgy távozik, hogy nyomot hagyott mag* után g főidő»*, í * & SZÉKELY DEZSŐ Fehér románc i A tél törékeny tükrei a hóvakságnak fölmutatnak, te ártatlan, te bűnteli, nőnemű ügynöke a napnak. Köd-lombok közt a hómadár fiókái, a szálló pelyhek fehér románcot énekelnek rólad, míg épül a homály. Hol vagy? Kereslek egyre még szívemre csüngő fejjel, szótlan, mintha megfagyott cinegék lábnyomát betűzném a hóban. CZIGÁNY GYÖRGY Pavane Bőrén át benső Nap fénye világít Sárgabarackos kert ballag utána Lepke-föld mentén, mákos mosolyánál Látni a fákat Déli nap s éjfél egymáson cikázik Robban az árnyék, repeszeit szórja Nyárfa-torony-sor árnyai madárként Érte repülnek Mielőtt kővé válik remegése Mozdulatában tündérek mulatnak Mennyei kényszer dédelgeti táncát Fény-tremolóval \ t
