Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-24 / 46. szám

1376. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közösség—közéletiség H szovjet hadsereg évfordulóján Koszorúzások a fővárosban és a megyében Fogadós a szovjet nagykövetségen A Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta megala- alakulásának 58. évfordulója alkalmából tegnap délben koszorúzási ünnepséget tartottak a Gellért-hegyi felsza­badulási emlékműnél, amelynek talapzatán a fegyveres testületek tagjai álltak díszőrséget. A KÖZELMÚLTBAN, ami­kor az öcsödi termelőszö­vetkezetben a párttagsági könyvek cseréjét előkészíten­dő beszámoló taggyűlésen jár­tam, vita közben felvetődött a kérdés: mit jelent az, hogy valaki közéleti ember? Adot­tak-e a lehetőségek minden­ki számára, hogy közéleti le­gyen, vagy csak egyeseknek? Azoknak, akik valamilyen funkciót töltenek be gazda­sági, társadalmi életünkben. Való igaz, hogy mostaná­ban egyre gyakrabban kerül előtérbe ez a kérdés, és elég hamar megszületik rá a vá­lasz is: természetesen egy párt-, tanácsi, gazdasági ve­zető benne él a közélet sod­rában. Van módja arra an­nak is — hogy tudniillik / közéleti legyen —, akimond­juk tanácstag, népfronttit­kár, vagy valamilyen párt­tisztséget tölt be. No de az egyszerű kétkezi munkás­nak? Annak hogyan hangzik olykor a kérdés! Igazuk lenne a kérdést felvető kétkedőknek? Való­ban csak funkcióhoz kötött a közéletiség, vagy ha úgy tetszik a társadalmi „rang­létrán” elfoglalt helytől függ, hogy valaki érdeklő­dik-e a közösség dolgai iránt? Hogy tegyen is vala­mit — akár két kézzel, vagy jó ötlettel, javaslattal — egy közösség sorsának változásá­ért? Korántsincs így! Vegyük példának a falugyűléseket, amelyeket most sorra ren­deznek a településeken. Nemcsak új népfront-veze­tőségeket választanak ott, beszélnek a mindenkit érin­tő egyéb kérdésekről is: mi­TTem Tíeü szakértőnek len­ni ahhoz, hogy az ember meghökkenjen hallván: a gépek harmincezer órát áll­tak. A Szolnoki Papírgyár fel­idolgozó üzemében harmic- ezer órát álltak a gépek egy év alatt. Erre kerestük a vá­laszt — miért? — A gyárban készített pa­pírt dolgozzuk fel, de kapunk alapanyagot más hazai üze­mekből, sőt külföldről is — mondja Lécz János üzemve­zető. — Zacskót készítünk Ultra mosogatópornak, pap­rikának, fűszereknek s még sorolhatnám. A zacskó fillé­res dolog, hogy megérje, ton­nákat kell belőle készíteni. A gépeink három műszakban dolgoznak, kezelőik nők. Nem szívesen vállalják a három­műszakos munkát — ebből fakad az állásidő. Az állás­idő, ami számításaink szerint annyit tesz ki, mintha hu­szonegy gépünkből négy egész évben henyélne. Nem is tudta teljesíteni az éves tervét a feldolgozó üzem. Mintegy 600 tonnával keve­sebb zacskót adtunk át a ke­reskedelemnek — 12 száza­lékkal maradtunk le a ter­vezettől. A következmény: importból kellett beszerezni a hiányzó zacskók egy részét — valutárért. Pintér Zoltánná gépkezelő: — Három műszakban dol­gozom, de az anyukákhoz vi­szonyítva kényelmes helyzet­ben vagyok, még nincs gyer­mekem. De látom, milyen ne­héz a műszakokhoz igazítani az iskolát, az óvodát. Ha va­laki egyműszakos munkát ta­lál, még akkor Is elmegy máshová, ha a keresete ki­sebb lesz. A gépkezelők fize­tése változó, de hogy meny­nyi, az nemcsak rajtunk mú­lik. ötféle géptípus van ugya­nis az üzemben. Ezek között találni olyat, amelyik egy műszakban 200 kilogramm zacskót készít, van olyan, amelyik két tonnát. Igaz, a modem gépeken nagyobb a lyen az orvosi ellátás, van-e elég áru az üzletekben, hogy telefon kellene, meg bővíte­ni az iskolát, az óvodát. Va­jon nem a közéletiséghez “tartozik az, ha valaki el­megy a falugyűlésre, és ott véleményt mond? Más pél­da. Szerintem nagyon is köz­életi az az ember, aki nem­csak rendszeresen figyelem­mel kíséri, de cselekszik is azért, hogy rendes legyen annak a bérhátnak a kör­nyéke, ahol él. Ismét egy példa: közéleti tevékenység az is, ha valahol egy magá­nyos, magatehetetlen ember él, felhívjuk rá a tanács fi­gyelmét, aztán megpróbá­lunk a magunk emberségé­ből is könnyíteni a sorsán. Ha mással nem, néhány ba­ráti szóval. És a közéleti te­vékenységhez sorolódik, ha valaki azt kezdeményezi: építsünk mondjuk kis foci­pályát a gyerekeknek, de nemcsak javasol, segít , is megszervezni az önkéntes építőket, akik szintén köz­életi tevékenységet fejtenek ki azzal, hogy pályát építe­nek, mert a köz érdekében teszik. EGYSZÓVAL nem a be­osztáson múlik, nem azon, hogy van-e valakinek papí­ron is igazolt megbízatása. Az a közéleti ember — és mindenkinek lehetősége van arra, hogy azzá váljék —, aki nemcsak észreveszi, de tesz is a közösségért, a köz­ért, a maga tehetségéből, em­berségéből, felelősségérzeté­ből. Legyen az egy kapavágás- nyi is. V. V. 246 ezer lakás Tanácskozás az EVM-ben Az Építésügyi- és Város- fejlesztési Minisztérium veze­tői megvizsgálták az építő- és építőanyagipar hosszútávú fejlesztési céljainak és az ágazat V. ötéves tervének összhangját, és meghatároz­ták a legfontosabb feladato­kat. A népgazdaság V. ötéves tervének megfelelően az épí­tőipar ebben az időszakban évente 5,5—6 százalékkal bő­víti termelését, ezen belül az ÉVM vállalatok 6,8, a taná­csi vállalatok 5,7, az építő­ipari szövetkezetek 5,4 száza­lékkal. A korábbinál jobban figyelembe veszik az egyes építési szektorok, szervezetek műszaki-gazdasági lehetősé­geit, az építési igények ösz- szetételében, kielégítésében egyaránt, hogy rugalmasab­ban alkalmazkodhassanak a változó igényekhez. A nép­gazdaságnak különösen fon­tos állami nagyberuházások­nál az előző tervidőszakhoz viszonyítva mintegy 70 szá­zalékkal nagyobb építési fel­adatot kell elvégezni. Az építőipari ágazathoz tartozó szervezetek ebben a tervidőszakban 246 ezer la­kást építenek fel. Ebből az ÉVM vállalatai 190 ezret, a tanácsi vállalatok 18 ezret, és az építőipari szövetkezetek 34 ezret adnak át. A nem épí­tőipari ágazatba tartozó szer­vezetek is építenek csaknem 20 ezer lakást, a kisipari és lakosság kivitelezésében pe­dig mintegy 175 ezer új ott­honnal számolnak. A népgaz­dasági tervnek meg­felelően a lakásépítéshez kapcsolódóan mintegy 20 mil­liárd forint értékű munkával bővítik a vízeállátást, a szennyvíztisztító kapacitáso­kat, és a csatornahálózatot. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czi- nege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Ben- kei András belügyminiszter és Nagy György ezredes, a munkásőrség országos pa­rancsnokának első helyettese helyezett el koszorút. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának, a KISZ Központi Bizottságának, a szocialista országok Budapesten akkre­ditált katonai és légügyi at­taséinak, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport pa­rancsnokságának, a Magyar Honvédelmi Szövetségnek, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saságnak koszorúját is elhe­lyezték az emlékmű talap­zatán. A Szovjet Hadsereg és Ha­diflotta megalakulásának 58. évfordulója alkalmából D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének katonai és lég­ügyi attaséja tegnap foga­dást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson megjelent Biszku Béla. az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Czi- nege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. Ben- kei András belügyminiszter, és Púja Frigyes külügymi­A karcagi szolgálta tóház első emeletén — fő­leg jelesebb ünnepek táján — nagy a forgalom. A férfi-női mérték utáni sza­bóság bejárati ajtaját sűrűn nyitják-csukják, íki már gon­dosan csomagolt új öltö­nyével, ki próbáról, mérték- vételről köszön eL A belé­pőt Talmácsi Istvánné rész­legvezető köszönti. Épp kabátját akasztja a fogasra, két perce jött visz- sza, a városi tanács művelő­désügyi osztályán járt „pót­információért”, hiszen vb- ülés lesz holnap, ahol a tankötelezettségről lesz szó. Az írásos anyagot átnézte, hozzá is szól majd, de egy­két kiegészítésre előzőleg kí­váncsi volt — Mindig lámpalázam van, ha több ember előtt beszélek. Pedig megszok­hattam volna már. Ügy lát­szik az izgalom ellen nincs orvosság... legfeljebb eny­hítem a belső feszültséget azzal, hogy gondosan felké­szülök mondandómra. Talmácsiné tagja a kar­cagi városi és a megyei ta­nács végrehajtó bizottságai­nak, választott képviselője az egyik belvárosi tanácsi körzetnek. — Ha már a társadalmi megbízatásokat soroljuk, ide-. niszter, valamint a politikai és társadalmi élet számos más ismert személyisége. Sokhelyütt az országban tegnap emlékeztek meg a Szovjet Hadsereg és Hadi­tengerészeti Flotta megala­kulásának 58. évfordulójáról. Koszorúzási ünnepséget tar­tottak többek között a kecs­keméti, a miskolci, a szege­di. a székesfehérvári, a győri, az egri, a salgótar­jáni, a kaposvári és a szom­bathelyi szovjet hősi emlék­műnél. • * » A szovjet hadsereg és ha­diflotta megalakulásának 58. évfordulója alkalmából teg­nap Szolnok megye csaknem valamennyi településén ün­nepségen emlékeztek meg a neves születésnapról, és he­lyeztek el koszorút a hősök emlékművére. Szolnokon a temetőben, a szovjet emlékműnél délelőtt 9 órakor kezdődött a koszo­rúzás. A magyar és a szpvjet himnusz elhangzása után Osgyán Mihály őrnagy, az MHSZ Szolnok városi titká­ra mondott ünnepi beszédet. A szovjet hősi emlékmű ta­lapzatára az első koszorút az MSZMP Szolnok Városi Bi­zottsága nevében Sándor László, a városi pártbizottság első titkára helyezte el. El­helyezték a megemlékezés virágait az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok képvise­lői, a KISZ-fiatalok, a fegy­tartazik még munkahelyi tisztségem: tagja vagyok a Ruhaipari Szövetkezet veze­tőségének is — egészíti ki. Közben elnézést kér, segy vendéggel a próbafülkébe vonul, örül a vendég:nincs igazítani való a nadrágkosz­tümön, Talmácsiné szakava­tott szemmel még átfutja a ruhát ö is elégedett — Szép szakmám van, na­gyon szeretem. Szívesen be­leszólok, — ha kérik a vé­leményem — hogy milyen fazonú legyen a ruha, mi il­lik inkább a hozott szövet­ből. .. a méterben fekvő anyagiba „beleálmodom” a szabás vonalát, a tűzést Pályaválasztásáról fagga­tom. — Tíz éve érettségiztem, majd „inaslány” lettem: beiratkoztam a női szabókat képző szakmunkásképzőbe. Harman a vonzalmam a szabás-varráshoz? Szép, női­es foglalkozás, és a gimná­ziumban négy évig politech­nikai foglalkozás tananyaga volt. Amikor megkaptam szakmunkás bizonyítványom, ebből a szabóságból nyugdíj­ba ment az addigi vezető, s én vettem át a munkáját. — Ne gondoljon most va­lami nagy vezetői funkció­ra. .. ugyanúgy varrtam, szabtam, mint társaim. Most is ez a helyzet, annyi kü­lönbséggel, hogy bár többen dolgozunk azóta, nem jut időm varrni. Szabok, próbá­lok, rendelést veszek fel. Nagyon sok a munkánk. He­tek óta, nem tudtam gép mellé ülni... és ez hiányzik. Elmondja, hogy reggeltől késő estig majd minden nap­ja „táblás”. A felkeléstől az éjfél körüli ágybakerülésig sokféle teendője van. Elő­ször is a munkahely, ahol van munka bőven, s ahol nemcsak a szabóság ügyes-; veres erők és testületek tag­jai, a MÁV Járműjavító Üzem MSZBT-tagcsoportja. és elhozták virágaikat a vá­ros lakói is. Az ünnepi megemlékezés 10 órakor a Hősök terén folytatódott, ahol köszöntőt Szabó Zoltán, a Munkásőr­ség városi zászlóaljának pa­rancsnoka mondott. Elsőként a megyei pártbizottság nevé­ben Andrikó Miklós, a me­gyei pártbizottság első titká­ra és Barta László, a megyei pártbizottság titkára helye­zett el koszorút az emlék­műnél. A Szolnok megyei Tanács koszorúját dr. Hege­dűs Lajos, a megyei ta­nács elnöke és Bárdi Imre. a hivatali pártbizottság tit­kára helyezte el. A KISZ Szolnok megyei Bizottsága nevében Szívós Antal, a megyei bizottság első tit­kára koszorúzott. A meg­emlékezésen jelen voltak és elhelyezték virágaikat az emlékművön a Hazafias Népfront megyei és városi elnökségének tagjai, a fegy­veres erők képviselői és a Tiszamenti Vegyiművek MSZBT-tagcsoportja. Elhoz­ták az emlékezés virágait az ünnepségre a vállalatok, üze­mek, hivatalok és a terme­lőszövetkezetek dolgozóinak képviselői, valamint az isko­lások és a város óvodásai is. A megemlékezés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán ünnepi műsorral emlékeztek meg a szovjet hadsereg születésé­nek 58. évfordulójáról. A megemlékezésen jelen voltak az iskola hallgatóin, tanárain kívül szovjet katonai alaku­latok képviselői is. bajos dolgaival foglalkozik, hanem a fiatal szövetkezet mintegy 180 dolgozójának élet- és munkakörülményé­vel, az üzem indulásával, fejlődésével járó gondokkal, természetesen a vezetőségi tagokkal együtt De tetemes időt igényei tanácstagsága is, Épp a napokban tartotta be­számolóját a körzetében az elmúlt öt esztendő változá­sáról, környezetük fejlődésé­ről. Öröme a városi é6 me­gyei tanácstagi megbízatás. Hogy megfeleljen a biza­lomnak, alaposan felkészül minden ülésre, gyűlésre, s ez bizony nem kevés idő. — Mit szól a Talmácsi család többi tagja zsúfolt napjaihoz? — Megmondom őszintén; hogy inkább a férjem érde­melné a dicséretet. Néha az az érzésem, hogy ő többet vállal és végez, mint én an­nak ellenére, hogy én va­gyok a „közéleti ember”. Van egy 4 éves kisgyermekünk, aki óvodás az igaz, de az otthoni idejét nagyrészt édesapjával tölti. A férjem asztalos a szövetkezetben, s a szó igaz értelmében, min­denes otthon. Gyakran főz, takarít, gondoskodik min­denről. s bizonyos fokig pó­tol engem is. Türelme, meg­értése, és segítsége nélkül felét sem győzném — sem időben, sem munkában. Talmácsi Istvánné még in­nen a harmincon. Elégedett életével, pályájával, örül szü­lővárosa fejlődésének. Hada­kozik az idővel, el-elcsíp ott­honi nyugalmából, a család­nak szánt órákból. — Majd pótolom... három évig otthon maradok, ha meg­születik a második, a várt kisbaba... . Szűcs Etelka „Lógnak" a gépek Létszámhiány laza tekercsekkel ;,hajtás”, de magasabb az alapórabér is. Érthető, azon dolgozik szívesebben az em­ber, amelyiken többet keres. Nem beszélve arról, hogy a régebbi gépek gyakrabban el­romlanák, többet állnak — úszik a pénz. Az ilyeneknél hamarabb beragad a csiriz .— ez a ragasztáshoz kell — és ha egyszerre több elromlik, igencsak megizzad a gépmes­ter. Egy gépmesterhez ugya­nis négy gép tartozik. Tehát nemcsak azért áll­nak a gépek, mert nincs, aki dolgozzon rajtuk, hanem azért is, mert régiek. És még miért? Szabó Ferenc gépmester: — Gyakran „bűnös” a pa­pír minősége, illetve a papír gyártója. Sokszor azért van kényszerszünet, mert a levá­gott tekercs széle berepede­zik, laza és szétcsúszik. Bosz- szantó, amikor a papír ke­resztmetszete egyenetlen — pillanatonként kell állítani a kapcsolókon. Néhány esetben a gépállást megfelelő termék kiválasztásával is megelőz­hettük volna. Eddig a tények. Lényegük, hogy álltak vagy állnak a gé­pek. Lehet-e ezen az állapo­ton segíteni, vagy változtat­ni? Pintér Zoltánná: — Arra törekszünk, hogyha nincs minden géphez kezelő, akkor a régebbi masinák álljanak, ne az újak. Ehhez persze olyan asszonyok vagy lányok kellenek, akik több géptípu­son is tudnak dolgozni. Ugyanez vonatkozik a gép­mesterekre — a jó gépmester értsen minden géptípushoz. Ez az univerzális szakember- képzés nemrég kezdődött el. Szabó Ferenc: — A gép­mesterek órabért kapnak. Mondhatná bárki — nekik nem kell gyorsan dolgozni, így is, úgy is megkapják a fix fizetést. Nem is olyan régen még ez így volt, de néhány hónapja a gépmesterek pré­miumot kapnak, ha az üzem teljesíti a tervét. A prémium elérheti a havi 600 forintot is. — Hogy mennyit áll a gép egy műszakban, az a kollek­tíván is múlik. Ha látom, hogy egy kollégám nem ta­lálja a hibát, töpreng, mor­fondírozik, s nem megy, hát csak odamegyek segíteni. És nemcsak én, más is. Lécz János: — Januárban rendeztük a normákat, meg­állapítottuk, melyik gépen mennyi a „kvantum”. Az eredmény: a gépállás csök­kent, a tervet 14 százalékkal túlteljesítettük. De a létszám­mal így is gondjaink vannak. Alapos változást csak a gép­csere hozna. Gépeink több­sége elavult, ezek helyett kell újat beszerezni. Hiszen a termelékenyebb gépekhez ke­vesebb ember kell. A papírgyári példa nem egyedülálló. Bőven van sorstár­suk, akik elavult gépekkel, létszámhiánnyal küszködnek. A megoldást az üzemvezető mondja ki: gépcsere, rekonstrukció. Vagyis ne robogjon el a gyár mellett a tudományos technikai forradalom, amelyről legalább annyi szó esik manapság, mint a gépkihasználásról. Furcsa kontraszt: az üzem egyik sarkában századeleji gépekből szedegetik ki, húsz méterrel arréb pedig francia automata ontja a zacskót. Igaz, egy ilyen modem masina beszerzéséhez valuta kell. De emlékezzünk csak az üzemvezető mondataira: „A következmény: importból kellett beszerezni a zacskók egy részét — valutáért”. Az utób­bi két esztendőben annyi valuta került így ki az országból, amennyiért az üzem vásárolhatott volna új gépeket. (Ezekkel a hazai zacskó-ellátás is biztosítható lett volna.) Tehát a nép­gazdaság évről évre kiadja az egyik zsebéből a valutát — zacskó beszerzése címéi* — míg a másik zsebében gépvásár­lásra gyűjt. Talán csak az változtatna a helyzeten, ha az egyik zsebben „tudnák” mi történik a másikban. Hajnal József Hétköznapok sodrában Hadakozik az idővel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents