Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-03 / 28. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLA1 1976. február 3. A 30IÁP1SI Megbékélés TUDOMÁNY—TECHNIKA Jobb táplálkozás, egészségesebb világ E^répa wirágaskerii© Mi történik akkor, ha egy bumyevác lány és egy ma­gyar fiú elhatározza Csávo- lyon, a Duna-Tisza köze legdélibb vidékén, hogy egyibekelnek? Nos, mindösz- sze annyi: előkészítik a la­kodalmat', a vőfélyek elzen­gik, kissé modernizált válto­zatban ősi rigmusaikat, meg­kérik a menyasszonyt — kezdődhet a szertartás. Mind­ez persze néhány évtizeddel ezelőtt nem volt ilyen bé­késen egyszerű. . E lakodalom muzsikás- rigmusos hangulata öleli ke­retbe Maráz László doku­mentumjátékát, amely egy kis falu, Csávoly életét tár­ja elénk. Valaki a műsorban így fogalmazott: népek ör- szágútja volt ez a község. S valóban, svábok, bunye- vácok laktak, s laknak itta felvidékről ide telepített, meg a „régi” magyarokkal érintésnyire egymástól — a lélekben mégis néha irdatla­nok voltak a távolságok. Döbbenetes a valóság. Hi­tele, ereje azért van igazán ebben a játékban a szónak, mert éreztetni tudja: hí- mes-hámos facsarások nél­kül, egyszerűen a megtör­ténteket sorolják az ott la­kók. Nemzetiségi ellentéte­ket, gyűlölködéseket, ame­lyeket egy-egy történelmi forduló valaha még a pa­rázsból lángra is lobban- tott. Mindez szerencséire mára csak emlék. Megbékéltek az emberek, az ott lakók, mert legyen bár különböző az anyanyelvűk, járjanak gyer­mekeik különböző nemzeti­ségi iskolába — végülis egy­be fogja őket a közös sors, a közös cél. ' Mindezt nem mondja M a dokumentum, játék — s ez nem is baj. De ezt sugallja, ezt érzékelteti minden el­hangzó mondat, az egész műsor — amelyet a népi ha­gyományokat felsorakozta­tó, zenével fűszerezett ke­retjáték hangulatilag is egy­ségessé ötvöz. Ahogy ez a dokumentum­játék indult, azt hittem csu­pán hagyományok gyűj­teményét halljuk majd. Nem csalódtam, azt is megkaptuk, maradék­talanul. De a játék mondan­dójában, jól választott esz­közeivel ennél szerencsére többet is adott, Az életfenntartáshoz és a munkavégzéshez szükséges tápanyagokat biztosító táp­lálkozás, mindennapi éle­tünknek ez a legtermészete­sebb velejárója, gyakorta kórokozó tényezővé is vá­lik. Korunkban a táplálko­zás kórokozó szerepe kettős formában jelentkezik: az egyik Oldalon a hiányos táp­lálkozás és az éhség követ­kezményei, a másik oldalon a túltáplálkozás következ­tében kifejlődő betegségek. A kalorikus alultápláltság az emberiség felét sújtja:- a a minőségi éhezés ennél is szomorúbb képet nyújt. Az emberiségnek majd kéthar­A kérdés egészének tár­gyalásához helyes a világ népeinek táplálkozását fel­térképezni. A mennyiségi el­látottságot az egy országra vagy világrészre jutó kaló­riafogyasztásban szokás kife­jezni. A kalóriafogyasztást több tényező Befolyásolja: a kor, a nem, a munkavégzés, az éghajlat, de ezek is csak egy bizonyos határig. Az élettanilag szükséges kalori­kus tápanyagigényt is meg­szabja a szervezet fenntar­tásához szükséges kalória­mennyiség, amely a szerve­zet fejlődését, fizikai és szel­lemi alkotóképességét bizto­sítja. Az emberiség táplálkozá­sának feltérképezése válto­zatos képet mutat. A felmé­Ezek alapján érthető, hogy a fejlődő országokban a mennyiségi táplálkozás hiá­nya adja a legsúlyosabb egészségügyi problémákat. A gyermekek fejlődésben való elmaradottsága, a magas gyermekkori halandóság, a hiánybetegségek, a vérsze­génység, a fertőző betegsé­gek nagy száma és súlyos formája jellemző képét mu­tatja a hiányos táplálkozás­nak. Az Egészségügyi Világ- szervezet adatai szerint a világon évente 35—40 millió ember hal meg táplálékhi­mad része fehérjeéhségben szenved. Ugyanakkor jól ismert té­nyező a világ népességének rohamos emelkedése. Szá­zadunkban kb. egymilliári^ fővel szaporodott az emberi­ség, és várható, hogy két­ezerre eléri a hat-hét milli- árdot. Vajon mit hoz a két­ezredik év? — Sikerül-e megsokszorozni az élelmisze­rek termelését és világmé­retben is elérni jó elosztá­sát, vagy a nagy éhínségek problémájával kell számol­ni? A kérdés tovább súlyos­bodik azáltal, hogy a fejlő­dő országokban a legna­gyobb a népszaporulat. rések azt bizonyítják, hogy a Távol-Kelet, Közel-Kelet, Latin-Ameriika és Afrika népeinek csekély kalóriafo­gyasztása semmiképp sem az igénytelenség és ennek meg­felelően a minimális szük­séglet, hanem a rendkívül alacsony élelmiszerellátási színvonal kifejezője. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a vi­lág lakosságának nagy há­nyada nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is — (kalo­rikusán — alultáplált. A teljes értékű élelmezés ideá­lis aránya az állati eredetű táplálékból 37 (kalória száza­lék, a gabonafélékből ugyan­csak 37 százalék, és az egyéb eredetű élelmiszerekből 26 kalória százalék. árny miatt, nagy részük gyer­mekkorban. Jogos a kérdés, hogy mi­képp sikerül a világ népes­sége szempontjából ezt a mennyiségi és sokoldalú mi­nőségi kérdést megoldani? Alapvető probléma a fejlő­dő országok demográfiai túl- szaporodása és a fejlett or­szágok túltermelése követ­keztében megbomlott egyen­súly helyreállítása. Ebből következik az az ellentmon­dás, hogy míg az egyik or­szágban éhenhalmak az em­berek, a másik országban a bőség válságával küzdenek. Amikor Brazíliában az aszály miatt éhen haltak az embe­rek, az Egyesült Államokban hatalmas mennyiségű élel­miszer romlott meg a raktá­rakban és a kormány jutal­mazta azokat a farmereket, akik hajlandók voltak par­lagon hagyni földjeiket. Egy­szerre és egymásmelleit kell tehát beszélni az éhezés és a túltáplálás problémájáról. A gazdaságilag fejlett or­szágok lakossága a túltáp­lálás gondjával küzd. A túl­táplálkozás ugyancsak kór­okozó tényező, de ellenkező előjellel jelentkezik. Ezek­ben az országokban egyre inkálbb növekszik azoknak a betegségeknek a száma, amelyek keletkezésében a túlzott táplálkozás játszik szerepet. A megfigyelések nagy száma bizonyítja, hogy az elhízottak között tekin­télyes számú cukorbeteg, ér­elmeszesedésben, magas vér­nyomásban, epakőbetegság- bem szenvedő ember találha­tó. Mindezek az életkor ala­kulását is kedvezőtlenül be­folyásolják. Éhség és túítáplálás E bonyolult kérdések sorá­ban mi a teendő? Mit kell tenni, hogy az éhség, az em­beriség réme megszűnjön és egészségesebb táplálkozás alakuljon ki? Mindenekelőtt szükség van a mezőgazdaságilag elmaradt államok mezőgazdaságának a fejlesztésére, a kereskede­lem és az elosztás javításá­ra és a jobb nemzetközi koordinációra. A világ táp­lálkozásának mennyiségi és minőségi kielégítése a cél, hogy egészségesebb legyen az elkövetkezendő nemzedék, hogy megszűnjék az éhség réme, és ne váljék kórokozó tényezővé az egészségtelen, túlzott táplálkozás. Egyformáin érdeklük ezek a kérdések a laboratóriu­mok kutatóit, a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar prognózis-készítőit. Ez azon­ban még nem elég. Az egész­séges táplálkozás szabályait minden embernek ismernie kell, hogy a családok egész­séges étkezése megvalósul­ják. A hollandiai Linnaeushof — amelynek nevében nem nehéz felfedezni a Carl von Linnére, a 18. században élt nagy botanikusra való uta­lást — kétszer egy évben vi­rágkiállítás színhelye. Nem kevésbé híres a keunhofi vi­rágkiállítás sem. ahol mint­egy 700 különböző tulipán­fajtát mutatnak be. A kiál­lítások időtartama alatt nem­csak a sok száz hektáron a szivárvány minden színében pompázó virágmezőket te­kinthetik meg a látogatók, hanem a városkák terein és parkjaiban is művészi gond­dal kialakított virág-kompo­zíciókat fedezhetnek fel. A virágkuibusz Hollandiá­ban nemzeti ügy. A szom­szédos országokból és aten­A jugoszláv mezőgazdaság és az élelmiszeripar az évti­zed végén elegendő élelmi­szert ad a hazai fogyasztás kielégítésére, állandó tarta­lékokat teremt és termésfe­lesleget biztosít export cé­lokra. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági dolgozók 1980-ban valamivel több mint 6 millió tonna búzát aratnak, mintegy 10,5 millió tonna kukoricát takarítanak be, több mint 1,2 milió ton­na húst termelnek és növe­lik az összes fontosabb me­zőgazdasági termények ho­zamát, különösen a zöld­ségfélék, gyümölcsök, a cu­kor és az étolaj vonatkozá­sában. Az egyes mezőgazda- sági kultúrák terméshozama kétszeresére, háromszoro­sára, sőt többszörösére nö­vekszik majd az előző évi terméshez képest. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének gerentúlrói a virágrajongók milliói keresik fel április második fele és május eleje közt a kis tengerparti or­szágot, amikor a legtöbb vi­rág nyilasi ideje elérkezik. A hollandiai Aalsmeer a vi­lág legnagyobb virágárveré- seinek színhelye. Naponta reggeltől délig áll a vására virágpiacon. Az odasereglett nagy kereskedők előtt kocsi- . kon vonul el a sok' virág, miközben ők hangosan lici­tálnak egymás között. Hol­landiának igen tekintélyes deviza-bevétele származik a világ minden részébe expor­tált virágból. Az Aalsmeer- hez közeli amszterdami lé­gikikötőből naponta sok kü- lömgép emelkedik magasba az illatos szállítmánnyal. ez a programja összhangban áll a fogyasztás, illetve az életszínvonal emelkedésével és összegezését jelenti az or­szág valamennyi tag-köztár­sasága és tartománya prog­ramjának. s a hazai forrá­sok és más reális lehetősé­gek jobb felhasználásán ala­pul. Az elmondottak a jugosz­láv szövetségi mezőgazdasá­gi bizottság (Mezőgazdasági Minisztérium) 1975 októberi értekezletén hangzottak el, amidőn megvitatták a ju­goszláv agro-ipari komplex tervezetet. Az elkövetkezendő évek­ben a mezőgazdaság fejlesz­tésének és a bőséghez veze­tő útnak stabilnak kell len­nie és a termelés növekedé­sén kell alapulnia — hang­zott el az értekezleten, ame­lyen a „zöld terv” tételeit egyeztették. A táplálkozás feltérképezése A magas gyermekkori halandóság okai Jugoszlávia „zöld terve” Tudományról, röviden Eke Károly, A tudományos közélet fóruma keretében arról beszélgetett partnerei­vel, milyen szerepet tölte­nek be a nők a tudományos kutatásiban. Már a téma fel­vetése is dicséretes, az még inkább, hogy jól válogatott beszélgető társaival egy sor gondra irányította a figyel­met. Időszerűségét érdemes még megemlíteni: ezt a té­mát a Tudományos Akadé­mia idei közgyűlésén tár­gyalni is fogja — az adás mintegy ennek előkészítése is volt. Fekete Gyula az ifjúsági rádió műsorában egy tudós­sal, Szűcs Sándorral, a Sár­rét „hagyományőrzőjével” beszélgetett. Túl azon, hogy egy kivételes elhivatottságú ember mindig érdekességet tud mesélni, műsora azért is figyelemre méltó volt, mert Szűcs Sándor életútja, cél- tudatossága egyben példa­ként is szolgálhat az ifjú­ságnak. — trömböczky — A kvarckristályőkat ma már aligha nélkülözhetné a technika. Híradástechnikai' adó- és vevőkészülékek oszcillá­toraiban és szűrőiben, mérőkészülékekben és hitelesítő alap- készülékekben, órákban, precíziós optikai eszközökben stb. találnak alkalmazásra a speciális szerkezetű kis kristályal­katrészek. Tiszta állapotban, úgynevezett hegyikristály for­májában csak rendkívül ritkán fordul elő a természetben a kvarc. Különösen ahhoz képest, hogy mennyire- megnőtt az iránta mutatkozó kereslet Éppen ezért másfél évtizeddel ez­előtt kidolgozták a kvarckristály növesztésének mestersége­sen gyorsított módszerét. Ma már „csíraként” felhasznált kvarclapocskára három hét alatt növesztenek rá akkora kvarckristályokat mint amekkorára csak ezer évi természe­tes folyamat eredményeként nőnének meg a kristályok; A természetes hegyikristály azonban még így is nagy kincs. Kiváltképp az olyan tiszta példány, amely nem tar­talmaz szennyeződéseket és fémes zárványokat A világ leg­nagyobb, 1800 kilogramm súlyú — a képen látható — hegyi- kristályát az Egyesült Államokban, Arlcansasban emelték ki egy lelőhelyről. Európában az Alpokban bukkantak rá az eddigi legnagyobb hegyikristály-példányra, amely 618 kilo­gramm súlyú. A Szovjetuniónak Is vannak hegyikrístái-w Ke­nyái az Uraiban A természet „lesipeskása” a kaméleon A TERMÉSZETBEN ritkán találkozunk olyan bűvész és átváltozó képességekkel ren­delkező állattal mint a gyí­kok rokonságába tartozó ka­méleon. A kaméleonfélék nagy családja Indiában, Af­rikában, Arábiában él. A kaméleon igen furcsa kiné­zésű állat. Amikor az ember különleges formájú fejét, a gödreibe félig illeszkedő sze­meit, groteszk testét és szo­katlan ujjait nézi — az az érzése támad —, mintha egy sci-fi novella illusztrációját szemlélné. Az igazi furcsa­ságok azonban a kaméleon viselkedésében, „illuzionista képességeiben” rejlenek. A kaméleon színváltoztató képességeiről még* a köz­mondások is megemlékeznek. Kevésbé ismert azonban en­nek a színváltoztafó képes­ségnek a mechanizmusa. Egyes primitív népek a ka­méleon színváltozásait misz­tikus képességnek tartják, pedig ez egyszerűen élettani jelenség. A színváltozás fel­tétlen reflex alapján, tehát nem a kaméleon akaratából történik. Magyarán mondva a kajhéleont nem lehet be­tanítani erre a színváltozás­ra, amelyet mechanikai és 1 fizikai reakciók váltanak ki, tehát, hideg, meleg, éhség, fáradtság, félelem harag stb. Mi a magyarázata ennek a színváltoztatásnak? A kamé­leonnak többréteges bőre van. A felső egy áttetsző ré­teg, amely alatt színező pig­ment és zsírgolyó sejtek ta­lálhatók. Itt keveri a ter­mészet a sárga színt. A mé­lyebben fekvő bőirétegekben barna, vörös, és fekete szí­nező anyagokat tartalmazó sejtek vannak. A kaméleon festői színek­ben pompázik, zöld, sárga, barna, vöröses árnyalatok dominálnak színes „ruhájá­ban”. Az állát azonban nem képes arra, hogy zöld kör­nyezetben teste zöld árnya­latú legyen, álcázása tehát nem mindig alkalmazkodik a környezet színéhez. A má­sik képessége az hogy órákig napokig tökéletes mozdulat­lanságban képes egybeolvad­ni például egy faággal. Még légzése sem látható. A kaméleon a természet nagy „lesipuskásji”. Órákig mozdulalanul pihen egy ágon semmi életjelt nem mutat. Egyszerosak hirtelen „kilő” nyelvével és máris eltűnt az a rovar amely tőle 20 centi­méter távolságban az előbb még békésen zümmögött. Igen pontos céllövő, ritkán talál mellé. Szembogaraival méri be áldozatának a tá­volságát. Hosszú nyelvét mint lasszót alkalmazza és villámgyorsan visszahúzza szájába a zsákmányát. SPANYOLORSZÁG déli vidékein az ember igyek­szik háziállatnak beidomíta­ni. Fogságban eleinte nem valami kellemes partner, sokszor meglasszózza, meg­marja az ember élelmet kí­náló kezét. Később azonban fokozatosan szelídül. Spa­nyolországban légyfogónak használják. Igen nagy szor­galommal lövi össze a szo­bában a legyeket. Igen fa­lánk állat. A spanyolok el­távozva hazulról otthon hagyják a szobában házi kaméleonjukat, közelében fűszerezett nyers húst hagy­nak. Erre szállnak a legyek, amelyeket a kaméleon egy­más után kilövöldöz és el­fogyaszt. Az állatvilág nagy lesipuskása tehát kissé hét­köznapi. de hasznos egész­ségügyi feladatra is alkal­mas.

Next

/
Thumbnails
Contents