Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-03 / 28. szám
\. 1976. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 gondjai ICnZGüTŰ IS KERESTETIK ! Egy nMMssi ház A rákóczifalvi művelődési háznak már hónapok óta nincs igazgatója. Nincs, és úgy tűnik, hogy szakképzett intézmény- vezető itt nem is lesz egyhamar. Hogy miért nem? A környékbeli népművelők szerint Rákóczifalván rosszak az anyagi és a tárgyi feltételeik, a közművelődés társadalmi rangjáról pedig jobb nem beszélni... A napokban egy másik hírt is hallottam Rákóczifalvá- ról. Az egyesült Rákóczi Termelőszövetkezet január 1-től függetlenített szociális-kulturális és sport előadót alkalmazott (Nagy Vilmost, az ország egyik legjobb s legismertebb klubvezetőjét), s hamarosan elkészül a szövetkezet klubszobája is, melyre több miint százezer forintot áldoznak. Az ellentéten bevallom fennakadtam. Hogyan lehetséges ez? Harag nincs A termelőszövetkezet jól — A művelődési házban fűtött irodájában hárman nem jut hely a szövetkezetvárják a kérdéseiket: Nyíri nek? László elnökhelyettes, Nagy — Sajnos, nem — válaVilmos, az aranykoszorús szol Nagy Vilmos. — A címmel háromszor is kitün- nagyterem és a könyvtár tetett „Tisza” ifjúsági klub mellett mindössze egy klubegykori vezetője, a terme- szoba van — az reggeltől lőszövetkezet előadója ésTá- estig foglalt, még az iskola las István, az új klubvezető, is hasznába. Mi mindenkép- aki szintén szövetkezeti dől- . pen a művelődési házzal gozó. — Igaz a hír? — Igaz — bólint Nyíri László. — Egy ekkora szövetkezetnek, mint a miénk, már feltétlenül szüksége van egy népművelőre. Rákóczi- falva, Szajol, Szandaszöllős területén gazdálkodunk, szocialista brigádjainkban több mint négyszázan dolgoznák.» Szerencsére Vili személyében nagyszerű szakemberre bukkantunk. Évek óta közmegelégedésre dolgozik nálunk, szakmai^ erényeit pedig a klub élén fényesen bizonyította. Hivatalosan ugyancsak január 1. óta népművelő, de munkájának eredménye máris érződik. Színház- és mozilátogatásokat, országjárásokat, szakmai tapasztalatcseréket szervez, s ha a klubszobánk elkészül, még tovább bővül a választék. Ezerölszäz. négy helyréi együttműködve akarunk dolgozni, ezért a könyvtári szobáért felajánlottuk a szövetkezet klubhelyiségét. Meggyőződésem, hogy ezzel a könyvtár is jól járt volna, a csere mégis elmaradt. — Így hát áll a harag ... — Szó sincs róla! — tiltakozik az elnökhelyettes. — Rendszeresen támogatjuk a könyvtárat és a művelődési házat (néhány napja például a tánccsoportnak vásároltunk ruhát), igaz, azt meg kell mondanom, hogy ezért kevés viszonzást kapunk. Különösen mostanában, hisz mint tudja: nincs művelődési ház igazgató, a könyvtárban pedig szakképzetlenek dolgoznak. Nekünk sürgős az ügy, nem várhatunk. Ha a községi közművelődési intézmények „összeszedik magukat”, mi kész vagyunk az együttműködésre, sőt igényeljük azt. Rákóczifalva közművelődésének egyik meghatározója évék óta az ifjúsági klub, mély nem kevesebb, mint öt kiváló, s három aranykoszorús címmel dicsekedhet. Most, hogy a termelőszövetkezet irodájából a művelődési házba sétálunk át. Tálas István a klub gondjairól beszsél. — Rólunk Budapesten, Kazincbarcikán vagy Dunaújvárosban többet tudnak, mint itt Rákóczifalván. Nemrégiben a község egyik vezetője, aki ráadásul a közművelődéssel foglalkozik, nyilvánosan beismerte, hogy ő’bizony semmit sem hallott még rólunk ... Ezekután mondanom sem kell, hogy nem vagyunk elkényeztetve. Ha a bázisfeladatok ellátására nem kapnánk pénzt, azt sem tudom, miből élnénk meg. Évek óta magunk tatarozzuk, dekoráljuk a klubot, s néha bizony majd a szívem szakad meg, mert társbérlőink semmit sem kímélnek. Összetörik az asztalokat, leszaggatják a fényképeket, a plakátokat — csak tudnám miért? Nos erre a kérdésre való-j ban nehéz válaszolni. S nehéz arra is, hogy a gondos takarítás ellenére miért ilyen rendetlen -a művelődési ház. Könyvosomagokat, hangszerroncsokat, játékdarabokat kerülgetünk lépten-nyomon, mintha rablók jártak volna előttünk. — Nem lesz könnyű dolga az új igazgatónak — fogalmazza meg pár perccel később valamennyiünk gondolatát Barhács Istvánná könyvtáros. — A könyvtárosok helyzete könnyebb? — Óh, dehogy ... Nézzen szét, mozdulni sem tudunk a könyvektől, pedig a beszerzési keret ugyancsak alacsony, mindössze húszezer forint. Ilyen körülmények között valóságos csoda, hogy több mint kilencszáz olvasónk van. Hát bizony ez csak a könyvtárosok szorgalmának köszönhető ... Pedig őket sem „kényeztetik el”. Barhács Istvánná például négy helyről kapja az összesen alig ezerötszáz forintnyi fizetését Ennek köszönhető, hogy táppénz csak hatszázharminc forint után jár... Lesz változás? Petrik Piroska, a községi tanács vb-titkára ismeri a gondokat. Ismeri, azonnali megoldást azonban ő sem tud. — Üj intézményire volna szükségünk, de a község anyagi erői a vízműépítés miatt 1980-ig lekötöttek. A közelmúltban felújítottuk az épületet, ennek hosszú ideig elégnek kell lenni. * — Az új intézménynél jobban hiányzik egy igazgató. — Hiába kerestünk szakképzettet, , nem találtunk. Most Szolnokról jelentkezett egy fiatalember, érettségivel ... — ö egymagában aligha oldja meg a gondokat. Különösen ha a feltételek nem változnak. — Igyekszünk ezután jobban törődni a két intézménnyel, s a szövetkezet segítségére is számítunk. Talán még nem késő... H ér ész Dezső Hazánkban elsőként Megjelent a Néprajzi Atlasz Az 1930-as években, több más tudományághoz hasonlóan, a legfiatalabb területnek, a tudatos rendszerességgel alig fél százada művelt néprajztudománynak is megszületett négy vaskos, összegző kötete, a Magyarság néprajza. S büszkeséggel nyugtázhatták megyénk akkori lakosai, hogy éppen egy a Nagykunságról elszármazott neves etnográfus: Győrffy István vállalt e munkában oroszlánrészt. A néprajz megszállott kutatói azonban nem álltak meg ennél az összegző, leíró munkánál. Gunda Béla, a nemzetközileg is ismert, becsült fiatal kutató már 1940-ben szorgalmazta a minden újabb monografikus munkák alapját jelentő néprajzi atlasz munkáinak megindítását. Cikke akkor még nem talált visszhangra. Csak az ötvenes évek közepén vetődött fel ismét az új távlatokat nyitó munka megkezdése. A Magyarság Néprajzi Atlaszának elkészítésére akkor bizottság alakult, s azóta közel 250 kérdéskörre kiterjedően folynak a vizsgálatok. Mintájukra Baranya megye is megkezdte a területére vonatkozó adatok gyűjtését, s nem sokkal később a szolnoki Damjanich Múzeum is hasonló munkálatokat indított el az MTA és a Szolnok megyei Tanács szakmai és anyagi támogatásával A hosszú fáradságos munka eredményekéit most megjelent, hazánkban elsőként, a Szolnak megyei Néprajzi Atlasz első kötete. A nyomdát már elhagyták az első példányok, s remélhetően a közeljövőben a hozzá tartozó térképek is elkészülnek a Damjanich Múzeum xerox üzemében. A kutatók hatvanöt megyei településen kívül vizsgáltak dunántúli és határainkon túli helységeket is, olyanokat, ahová a legerősebb volt a jászok és a kunok kirajzása. 134 kérdést vizsgáltak meg minden településen, a kutatópontok felölelik a tárgyi és szellemi néprajz egész területét. Így foglalkozik az atlasz a földműveléstől és az állattartástól a különféle házi munkákig, a település építkezéstől a viseletig, jeles ünnepekig. A térképes feldolgozás módszere nagyon megkönynyítt a további kutatások menetét, ugyanis a vizsgált jelenségek elterjedése egyszerűen leolvasható a térképeken. Rövid úton megtudhatjuk például, hogy megyénk területén hol tartják tálban, szilkében, hol pedig köcsögben a tehéntejet, de ugyanígy kapunk válaszd; a térképre vitt jelek alapján a gabona vetésénél, aratásánál, használt szerszámoknak a Jászságban, a Nagykunságban és a Tisza mentén elterjedt változatairól. A Szolnok megyei Néprajzi Atlasz I. kötete 75 kutatópontot tartalmaz, a továbbiak majd a II. kötetben látnak napvilágot. A gazdag fotó és rajzi melléklettel, idegennyelvű resuméval ellátott köteteket megyénk múltjáról készített tanulmányok vezetik be. A világosan követhető, korszerű módszerekkel elrendezett hatalmas adathalmaz ebben a formában lehetővé teszi bármelyik megyei településünk néprajzának megírását, illetve egy-egy kérdés egész megyénkre vonatkozó, átfogó kidolgozását. v E. M. Asztalos! nd utó Vámos Miklós sziomüve a Szigligeti Színházban Amikor Ács György asztalosmester az ötvenedik születésnapján egyedül, ki- semmizve, szinte a szó szoros értelmében mindenhonnan kirúgva meghal a pinceműhely gyaluforgácsos, fűrészporos földjén, a nézőben kétféle érzés támad: egyszerre: az elégedettségé és a sajnálaté. A kettő közül az elégedettség az erősebb. Ács György élete egyetlen mániákus rohanás a pénz után. „Az ember nem törődhet azzal, hogy mit szeret... Pénz kell! Pénz kell a boldogsághoz! — mondja rögtön a darab elején, s akármerre fordul körülötte a világ, őt csak ez az egyetlen cél vezérli. A pénz azonban nem jön magától. S ha munkával nem lehet annyit keresni, amennyi Ács György szerzési vágyát kielégítené, akkor csalni kell, lopni kell, hazudni kell, föl kell áldozni a becsületet, a szerelmet, a családi boldogságot, végül az életet is, vagyis mindazt, amit Ács György kezdetben éppen a pénz által vélt elérhetőnek, teljesebbé tehetőnek. Miközben a néző joggal érez elégedettséget, hogy a pénzért minden trükköt megpróbáló, a törvény minden rését és kiskapuját meglelő és kihasználó Ács György nyomorultul magára hagyatva pusztul el, és halála csak véletlen betetőzése egy törvényszerű folyamatnak, amelynek során a huszonhat munkást dolgoztató kistőkés egy koszos kis pinceműhely tulajdonosává és egy, az ütődöttségig jámbor alkalmazott gazdájává „zsugorodik”, elégedettségébe sajnálat is keveredik. Sajnálja Ács György eltékozolt, elfuserált életét, jobb ügyhöz is méltó tehetségét. Ács Györgynek vannak áldozatai, de áldozat önmaga is, hiszen nem élvezi, amit szerez, sőt azt is elveszíti (családját, becsületét, életét) ami e megszállott hajsza nélkül megmaradhatna neki. Igaz, csak tőle függ, hogy melyik utat választja — mondhatnánk. De vajon valóban csak tőle függ-e? Ez a kispolgári-kisiparosi lét, amelynek hagyományaiban még benne van a „feltört’ Wimmer és az ötévenként tönkremenő Ács Gyula példája, nem lök-e szükségszerűen mindenkit, aki benne van, a meggazdagodás, a szerzés mániájába? Ács Gyula azért lehet drámai hős, mert felnagyítva, tipikussá érlelve van meg benne a kispolgári létből kővetkező gátlástalanság, korlátoltan ön- és közveszélyes erkölcsi nihilizmus. A pénz megszállottjait sokan és igen sokféleképpen megírták már. Megírták azt is, hogy a szocializmust építő társadalomban hogyan válik a pénz beteges hajszolása, a személyes kvalitásoktól függetlenül, a társadalmonkí- vüliség okává, a társadalom írott és íratlan normáinak megsértése miatt konfliktusok, sőt bűnök forrásává. Vámos Miklós azonban az Asztalosindulóban jóval többre vállalkozott annál, hogy a pénz mániákusainak tablóját újabb figurával gazdagítsa. Ács György a darab folyamán nem változik, változik viszont a világ, s benne változnak azok az emberek, akik Ács György körül élnek. Ö maga azáltal tud érdekes maradni változatlansága ellenére is, hogy hozzá lehet mérni a többieket, s viszonyuk megváltozásán látszik, melyik szereplő merre tart. Ebből a szempontból a két női főszereplő a legérdekesebb: a feleség és a testvér, Vilma és Klári. Vilma szerelem nélkül ugyan, ám őszintén jó feleség akart lenni, de Ács jó tanítványának bizonyult, sőt önzésben, számító kapzsiságban meg is haladja mesterét Klári ellentétes utat tesz meg: az Ács család erkölcsileg fertőzött légköréből (önmagával vívott nehéz küzdelmek után) ki tud szakadni, az emberibb, igazabb életet választja. Ács György asztalosmester és családja, valamint a környezetében felbukkanó figurák másfajta fejlődést is reprezentálnak. Magának a kispolgáriságnak a történelmi fejlődését, pontosabban lényegének mind teljesebb, leplezetlenebb megnyilvánulását. Ács Gyula, az apa a bútörgyárosok, a nagymenők és a gazdasági válság, számára érthetetlen erői ellen vívott küzdelemben még korlátoltságában is őrizhetett rokonszenves emberi vonásokat. Az iparosbecsületről, a tisztességről eldarált közhelyeinek saját, a mindennapi betevő falatért vívott küzdelme ad némi fedezetet. A fia számára a régi Iparosbecsület csak maszlag, az egykori nagymenők eltűnése után ő szeretne a helyükbe lépni, ahogyan lehet, sőt még azon is túl, de mindezt a család érdekeivel leplezi önmaga és mások előtt, sőt hisz is benne, hogy ez az egyetlen út, az egyetlen lehetőség, hogy a család boldoguljon. A felesége, de különösen a lányai már leplezetlenül egoisták, sőt önzésüket bizonyos fennsőbbséggel viselik, bennük fejlődik tökélyre az ácsgyörgyizmus. Itt egyben túl is mutat a darab Ács György szűk világán, bizonyítva, hogy ez a mentalitás például fotomodellben, háziasszonyban, ügyvédben ugyanúgy meglehet, 'mint egy asztalosmesterben. A Szigligeti Színház vállalkozó kedvét bizonyítja, hogy az eleve biztos sikert ígérő ősbemutatók után volt bátorsága kockázatot vállalni. A fiatal szerzőnek, aki novelláival már bizonyította tehetségét, az Asztalosinduló a második bemutatott darabja. Ügy tűnik, egyelőre a drámában is inkább az epikus szerkesztésmód dominál nála. Nagy drámai konfliktusok helyett sok, önmagában kevésbé szikrázó összecsapás viszi előre a cselekményt. Mivel a dráma, az első és az utolsó jelenet kivételével Ács György lelkében, illetve emlékezetében játszódik, tág lehetőség nyílt a szerző számára a bonyolult, de mindvégig logikus tér- és időjátékra. A jelenetmozaikok végül hiánytalanul összeállnak, de igazi drámai sodrás, torokszorító feszültség nélkül. Valló Péter rendező ebből a kevéssé drámai drámából jó iramú előadást állított színpadra, az 6 szakmai tudása segítette át a darbo* néhány buktatón. A szereplők közül Ivényi József kapta a legnagyobb és legnehezebb feladatot. Ács György alapjában változatlan alakját kellett megjelenítenie az emberi élet szinte minden helyzetében, úgy, hogy elkerülje a jellem változatlansága miatt fenyegető egysíkúságot. Ez szinte mindvégig sikerült neki, oroszlánrésze van az előadás sikerében. Tímár Eva a feleség és Szabó Ildikó a nővér alakításakor könnyebb helyzetben volt. őket az események formálják, noha ellenkező előjellel. Ez az, ellentmondásoktól, visszaesésektől sem mentes, saját korábbi énjükkel vívott küzdelemből származó fejlődés sokszínű alakításra adott lehetőséget, s mindketten éltek is e lehetőséggel. Piróth Gyulának a sógor szerepében egy másféle, tisztább életszemléletnek az Ács családba csöppent képviselőjét kellett volna eljátszania. Dr. Najn Iván alakja azonban túlságosan köny- nyűre sikerült, Ács Györgynek nem igazi ellenpontja, megvetését és undorát bizonyító iróniája gyakran öncélú szellemeskedés marad. Piróth Gyula érthetően idegenül mozgott ebben a kidolgozatlan szerepben. A többiek: Baranyai Ibolya, Hanga Erika, Koós Olga, Peczkay Endre, Polgár Géza, Sarlai Imre, egy-egy jól megírt figura sikeres megjelenítésével járultak hozzá a darab sikeréhez. ^ Bistey András Tanyasi kisdiákok a kollégiumban A mezőtúri általános iskola kollégiumában a várostól mesz- sze lakó, 120 tanyasi kisdiák tanul. Képünk a második osztályosok tanulószobájában készült: gyakorlat a számológéppel 1