Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

irm. L SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP 3 ÉPÜL A SZOLNOKI CUKORGYÁR hatszáz adagos konyhája. Az új épületben a konyhán és az éttermen kívül művelődési centrumot Is kialakítanak. Az ÉPSZER Vfcllalat kivitelezésében készülő épületet jövőre, a második félévben adják át Összehangolják a vízügyi ágazat munkáját Területi munkabizottság alakult Szolnokon A* Országos Vízügyi Hivatal elnökének utasítására. Szol­nokon, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon tegnap megalakult a területi vízügyi szervek munkabizottsága. Az alakuló ülésen — amelynek elnöki tisztét Nagy Illés, a vízügyi igazgatóság vezetője, a bizottság elnöke látta el —, elmondották: a táj területen három jelentős vízügyi intézmény és válla­lat, a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság, a KEVI- TERV és a TRVW műkö­dik, ezenkívül több orszá­gos szervezet kirendeltsége, kisebb vállalatok, társulá­sok is dolgoznak a megyé­ben. A területi munkabizott­ság létrehozásának célja, hogy a vízügyi ágazathoz tartozó, vagy annak munká­jában éjeinkéit vállalatok, kirendeltségek összehangol­ják ágazátl feladataikat a tervezés, az építés, a szol­gáltatás területén egyaránt. Kölcsönösen tájékoztassák egymást munkájukról, ter­veikről, a jobb, a hatéko­nyabb munka érdekében víz­gazdálkodási egységet alkos­sanak. Az alakuló ülésen jóvá­hagyták a munkabizottság működési rendjét, amely sze­rint munkájában az érintett vállalatok, intézmények ve­zetőin kívül, a megyei párt- bizottság és a megyei tanács képviselői is részt vesznek, és szükség szerint meghív­hatok az ipari vállalatok, mezőgazdasági üzemek ve­zetői. szakemberei is. A bi­zottság általában negyed­évenként, szükség esetén gyakrabban is ülésezik. Te­vékenységének irányítását és koordinálását a Középtisza­vidéki Vízügyi Igazgatóság látja el. Az . alakuló ülésen tájékoztató hangzott el a víz­ügyi ágazat ötödik ötéves tervének országos és helyi célkitűzéseiről, majd néhány érdemi témával is foglalkoz­tak. Állást foglaltak a sze­mélyzeti munkában való együttműködésben, a szociá­lis feladatok koordinálásá­ban. Elhatározták, hogy kol­lektíván segítik a Magyar Hidrológiai Társaság területi szervezetének tevékenysé­gét, a szolnoki Vízügyi Szak- középiskola eredményesebb oktató és nevelő munkáját. Érdemileg foglalkoztak a megyei Húsipari Vállalat előterjesztett problémájával is. Mint ismeretes a Húsipa­ri Vállalat a közeljövőben jelentős fejlesztést hajt vég­re Szolnokon. Beruházásá­hoz a Tisza árterületének egy részére is szüksége van. Emiatt indokolttá vált a fo­lyógát érintett szakaszának az átépítése. A jelentős fel­adat megoldásához, végre­hajtásához több i vízügyi szerv összehangolt munkájá­ra van és lesz szükség. Mint az érintettek elmondották, arra törekednek, hogy ere­deti terveknek megfelelően 1977. elejére elkészüljön a gát átépítése, a műtárgyak át­helyezése, és az így felsza­badult területen megkezdőd­hessék a Húsipari Vállalat új hűtőházának az építése. fl KmyiltMN niiliárdja Egyre jobban látszik meny­nyire „sokoldalú” anyag az alumínium: legújabban az építőipar és a járműipar is egyre széles körben'.használ­ja. A magyar alumíniumipar termékeinek felhasználása lendületesen növekszik: öt év alatt mintegy 60 száza­lékkal emelkedett. A fejlő­désnek — mint ismeretes — az 1962-ben megkötött ma­gyar—szovjet timföld-alumí­nium egyezmény képezi biz­tos alapját. Ennek keretében lassan már évi 300—330 ezer tonna timföldet kohósítanak részünkre a volgográdi alu­míniumkohók. s az így nyert teljes mennyiség — 165 ezer tonna alumínium-tömb — a magyar ipar feldolgozható nyersányagát adja. A fel­használási igények, illetve a feldolgozható rpennyiség folytonos növekedése a ha­zai félgyártmány és készáru termelő kapacitások szinte állandó bővítését teszi -szűk- ■ ségessé. Az alumínium félgyárt­mánytermelés hazai legna­gyobb központja a Székes- fehérvári Könnyűfémmű épí­tése tulajdonképpen 15 éve szakadatlanul tart. A 60-as évek eleién egy — az ak­kori ; színvonal szerint — korszerű pFésművet helyez­tek üzembe. Ennek mai ter­melése 25 ezer tonna éven­ként. A világ mai alu- mínium-sájtoló technikája azonban. ma már előbbre tart, s mert az egész ma­gyar alumíniumipar egyike legkorszerűbb ágazataink­nak válóban a nemzetközi élvonalhoz tartozik, s ha ■meg akar ott maradni, ak- "kor nem engedhető meg még egy kis mértékű lemaradás ■sem. Ezért, az alumínium- ipar 15 éves központi fej­lesztési programja keretében javában zajlik a fehérvári Könnyűfémmű présüzemének korszerűsítése és bővítése. Ennek befejezése után az üzem évente 35 ezer tonna alumínium sajtolására lesz alkalmas. A Könnyűfémmű másik „kulcstechnológiája” — a szalaghengerlés. A 60-as években gyorsan elavulttá vált a régi, csupán 2—3 mé­ter hosszú táblákat készítő hengersor. Ekkor kezdték meg az ói technika beveze-' tését Fehérvárott: a szaka­szos hengerlés helyett a foly­tonos, a szalagszerű henger­lés meghonosítását A IV. ötéves terv első évében — 1971-ben —■ avatták a szé- lesszalaghengermű első lép­csőjét: ennek kapacitása évi 60 ezer tonna. A tervszakasz derekán már látszott — oly gyorsan növekedett az alu­míniumot egyre jobban meg­ismerő és megkedvelő hazai iparban a kereslet — hogy a korszerű hengerde bővítésé­vel nem lehet várni. Az 1973. január elsejével kez­dődött bővítés célja, hogy a jelenlegi kapacitást 75 ezer tonnára emelje. A közel egymilliárdos költséggel létesülő, korsze­rű. új présmű és a széles- szalaghengermű II. lépcsőjé­nek munkábaáUítását ere­detileg 1976. végére tervez­ték. A gyorsan növekvő ha­za! és külföldi kereslet azon­ban indokolta, hogy ez a program is bekerüljön a gyorsított beruházások közé, s fél- háromnegyed évvel előbbre hozzák az indítást. A kül- és belföldi gépszál­lítók egyaránt hajlandók voltak a magyar beruházók segítségére sietni, az építő­ipari vállalat alvállalkozói­val együtt úgyszintén, s mert a KISZ már korábban véd­nökséget r vállalt a beruhá­zás felett, most a védnökség keretében újabb vállalások­kal sietett a kivitelezők se­gítségére. A legkorszerűbb alumí­nium-feldolgozó technika ke­rül most a Fémműbe, amely- lyel az eddigieknél nemcsak több, hanem sokkal válasz­tékosabb és jobb minőségű termékeket szállíthat majd megrendelőinek. A Könnyűfémmű gyorsí­tott fejlesztése, gyorsan bő­víti az ipar termékszerkeze­tében az értékesebb gyárt­mányok arányát. Már pusz­tán azzal, hogy a bauxitnál 80-szor, 100-szOT értékesebb az alumínium féltermék, és 120-szor 150-szer a készáru. Az alumínium készárugyár­tás a tervek szerint a , IV. ötéves terv utolsó évéhez képest 1980-ra 70—75 száza­lékkal nő, 1985-re pedig két és félszeresére emelkedik. Így határozzuk meg. dönt­jük el mai beruházásainkkal és fejlesztő munkánkkal a magyar ipar holnapi lehe­tőségeit és eredményességét. G. F. AZ V. ÖTÉVES TERV Fejlődésünk mérföldkövei 4. Az elért eredmények a IV. ötéves terv céljainak reali­tását, gazdaságpolitikánk helyességét, népünk eredmé­nyes munkáját bizonyítják. Olyan tényezők ezek, ame­lyekre a továbbiakban szi­lárdan lehet építeni. Szá­molni kellett azonban az ötödik ötéves terv kidolgo­zása során gazdasági fejlő­désünket kísérő negatív je­lenségekkel is. Ez utóbbiak döntően külső okokkal ma­gyarázhatók, de munkánk fogyatékosságaival is össze­függnek. A tervidőszak utol­só két évében minden ko­rábbinál nagyobb mértékű egyensúlyromlás következett be, amelynek döntő oka a tőkés világpiacon — minde­nekelőtt az energiahordozók és alapanyagok körében — végbement robbanásszerű ár­emelkedés, a tőkás infláció felgyorsulása, a tőkés világ valutaválságának elmélyülé­se és ezeken a nemzetközi gazdasági kapcsolatainkra és külkereskedelmünkre gyako­rolt sokrétű hatása volt. Ez idézte elő külkereskedelmi cserearányunk nagyfokú romlását. Az árveszteség kö­vetkeztében 1971—75-ben az előirányzottnál kevesebb le­hetett a belföldi felhaszná­lásra elosztható nemzeti jö­vedelem. Ugyanakkor nem csökkent, sőt növekedett a hazai fogyasztás és felhal- mozás üteme. A belföldi fel- használás meghaladta a megtermelt nemzeti jövedel­met, és a jelentős különbsé­get behozatali többlettel fe­deztük. Egyensúlyhiány, nehezebb feltételek A kialakult egyensúly- hiányt nem tekinthetjük ki­zárólag a külső, a munkánk­tól független tényezők kö­vetkezményének. A megvál­tozott világgazdasági helyzet szembetűnőbbé tette gazda­sági munkánk hiányosságait, mindenekelőtt azt, hogy a szükségesnél és lehetősé­geinknél is lassabban halad előre a termelés szerkezeté­nek korszerűsítése, az ex­portképes, gazdaságos ter­melés aránya nem éri el az indokolt mértéket, s nem igazodik megfelelően a vi­lágpiac megváltozott köve­telményeihez. Nem javult kielégítően a beruházási te­vékenység, az üzem- és mun­kaszervezés, az állóeszközök kihasználása, a munkaerő­gazdálkodás. A megváltozott helyzet felismerését lassan követték a szükséges intéz­kedések. A cserearány rom­lásából származó vesztesége­ket döntő mértékben az ál­lam vállalta magára anél­kül, hogy egyéb kötelezettsé­geit csökkentette volna. Előtérben az intenzív tényezők Mindez jelzi azt is, hogy gazdasági építőmunkánkat az ötödik ötéves terv időszaká­ban a korábbiakhoz képest nehezebb feltételek mellett folytathatjuk. Pártunk, kor­mányunk, eredményeink számbavétele, helyzetünk reális elemzése alapján ha­tározta meg fejlődésünk fő irányát. Az ötödik ötéves terv legfőbb politikai célja a fejlett szocialista társada­lom építésének folytatása. A népgazdasági tervezés és az irányítás színvonalának emelésével a tudomány és a technika eredményeinek szé­les körű felhasználásával, a termelés korszerűsítésével, bővítésével a nemzetközi gazdasági együttműködésből, különösen a KGST-országok közötti gazdasági integráció fejlesztéséből fakadó előnyök kihasználásával magasabb szintre kell emelni a szocia­lizmus anyagi-technikai bá­zisát, dolgozó népünk élet- színvonalát, tovább kell gya­rapítani a nemzeti vagyont és megfelelő színvonalon kell tartani az ország védel­mi képességét. Gazdaságpolitikának fő irányvonala, a további fej­lődés döntő feltétele a társa­dalmi termelés hatékonysá­gának erőteljes növelése, a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javítása. Előtérbe kerülnek a gazdasági növe­kedés intenzív tényezői, gyorsabb ütemben kell nö­velni a munka termelékeny­ségét, a felhalmozás haté­konyságát, csökkenteni kell a termelési ráfordításokat, javítani kell az álló- és for­góeszközök kihasználását, s fokozott takarékosságot kell megvalósítani az energia és anyagfelhasználásban. A ter­melés növekvő hatékonysá­gának megalapozása érdeké­ben a termelőegységekben meg kell gyorsítani a gazda­ságos termékszerkezet kiala-' kítását, az exportképesség fokozását, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk szélesítését. Alapvető feladat, hogy az élenjáró tudományos és mű­szaki eredmények minél ha­marabb terjedjenek el a gya­korlatban, korszerűsödjenek a vállalati irányítás módsze­rei, javuljon a vezetés, a munka- és üzemszervezés színvonala, gyorsuljon njeg a termelés hatékonyságát nö­velő tartalékok feltárása. Gazdasági fejlődésünk egyik legátfogóbb kifejezője a nemzeti jövedelem ala­kulása. A nemzeti jövedelem színvonala — amit a nem­zetközi összehasonlítás cél­jából többnyire az egy főre jutó nemzeti jövedelem mu­tatójával mérnek — átfogó képet ad az ország gazdasá­gi fejlettségéről. A nemzeti jövedelem növekedési üteme pedig arról tájékoztat, hogy milyen dinamikus a gazda­ság fejlődése, milyen mér­tékben fejlesztik a társada­lom szükségleteinek kielégí­tését és a bővített újrater­melést szolgáló termelést Kézenfekvő, hogy a nemzeti jövedelem dinamikus növe­lése egyúttal a fogyasztás és a felhalmozás lehetőségeit is javítja. Hemzeii jövsilelem Az ötödik ötéves tervtön* vény a termelőerők fejlesz­tésében eddig elért eredmé­nyeinkre alaoozva öt év alatt a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növelését irányoz­za elő. (A nemzeti jövede­lem tervezett növekedési üte­me megegyezik a IV. ötéves terv., előirányzatával, de va­lamelyest elmarad az előző ötévben elért növekedési ütemtől.) Nemzeti jövedel­münk tervezett növekedési üteme meggyőzően tanúsko­dik szocialista gazdaságunk fejlődéséről. Igazi értékét akkor látjuk igazán, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a felszabadulás előtt Magyar- ország nemzeti jövedelme — a nyugati országok pénzügyi támogatása ellenére is —- mindössze évi 1—2 százalék­kal növekedett, sőt egyes években csökkent. (Folytatjuk.) Karvalics iLászló P rr !■ f I m ' l ' r erősödjek o jé hirne* Iffú Gárda alesvség az iskolában — A legjobb szakasz? A Vegyipari Szakközépiskola gárdistáit keresse. A 19 szol­noki Ifjú Gárda alegység kö­zül ők viszik a prímet — vélekedett Bokodi László, az IG városi parancsnoka. — Katonás társaság ... Méghozzá duplán, hisz s zakaszpa rancsnok uk neve is: Katona János. Második éve vezeti az alegységet. — Tavaly még nem volt ilyen jó a „csapat” — mond­ta. Talán egy kicsit ma­gunkra voltunk hagyva ... Miután azonban bizonyítot­tuk, hogy tudunk eredmé­nyesek lenni — megnyertük a felszabadulási lövészver­senyt, a városi szemlét, s élenjáró szakasz lettünk — felfigyelt ránk az iskola ve­zetősége is. Szeptember óta Szilágyi tanár úr „gondozza” a gárdát, s azóta megkap­tuk az egyenruhánkat is. Szilágyi Jenőnek, az is­kola igazgatóhelyettesének párfcfeladata, hogy törődjön a szakasszal: — A múlt évben kiharcolt hírnevet öregbíteni kell. Re­mek kis társaság ez. Fegyel­mezettek, pontosak, határo­zottak. Jó tanulók. A sza­kasz tanulmányi eredménye jóval magasabb az iskolai átlagnál. Pedig szerintem ke­vesebb idejük jut a tanulás­ra, mint másnak ... — Gárdistának lenni — ez KISZ-megbízatás — mondta Ács Lajos, aki tagja a vá­rosi parancsnokságnak is. — A parancsnoki értekezleten hallottam, hogy nem min­denhol így van ... — A gár­distáknak éppúgy kell más egyéni feladatokat is vállal­nia a KISZ-ben, mint más­nak. — Tavaly nálunk is így volt — mondta a pártössze­kötő, Botka Lajosné tanár­nő. Gondoltunk arra, hogy a gárdisták külön KlSZ-alap- szervezet legyenek — így megszűnik a vállalások mi­atti vita. Aztán úgy döntöt­tünk, hogy nem szerencsés összehozni egy „válogatott” alapszervezetet, mert ez a többiek rovására megy. Így maradtunk abban, hogy gár­distának lenni KISZ-feladat, s ezentúl csak az vigyen kü­lön terhet, aki bírja. Kikép­zés, díszőrség, versenyek, szemlék — ez tulajdonkép­pen mind KISZ -munka. Már most készülődnek a tavasd versenyekre.... — Az idei várcei szemlé­re már elkezdtük az „edzést”. — így a szakaszparancsnok. Jelenleg az elméleti kikép­zés, illetve „önkikápzis” fo­lyik. A régebbi gárdisták közül felkészül valaki, és tovább adja az ismereteit. De nemcsak így tanulunk — a városi parancsnokság ígért 6zínes diákat, oktatófilmeket, a Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskolával kötött szo­cialista szerződés szerint pe­dig szakemberek is jönnek majd a kiképzési órákra. De nemcsak a szemlére készülnek jó előre. A városi parancsnokság „klubest-pá- lyázatot” hirdetett a szaka­szok között. Minden héten másik alegységnek kell gon­doskodnia a városi Ifjú Gár­da Klub programjáról. A végén értékelik, s díjazzák a klubestek műsorait. — Itt is szeretnénk jól sze­repelni — mondta Császár Szilveszter —, hogy a jó hír­név a későbbiekben csak erősödjék. Ezen dolgozunk. „ T. K. L

Next

/
Thumbnails
Contents