Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .978. Január 1. 4 Képzőművészek számvetése Gazdag volt eseményekben a jubileumi esztendő Ismét eltelt egy esztendő. Az év végi ünnepi vidámság közepette azért az is eszünkbe jut, milyen gondok, örömök között futottak ki lábunk alól 1975. napjai. Előre bocsáthaljuk — kétségtelenül a jubileumi esztendő megnövekedett feladatai miatt is — ez évben sokkal több képzőművészeti esemény, kiállítás volt, mint a korábbiakban. Az idén Mezőtúron rendezett Nyári Tárlat s a Szolnoki Galériában jelenleg is látható Téli Tárlat szokásos programja mellett megrendezésre került az első országos szolnoki Festészeti Triennálé, szintén első ízben kapcsolódott bele megyénk a Képzőművészeti Világhét nemzetközi műsorsorozatába, s a közművelődési határozathoz kötődve, idén jóval több festészeti, szobrászati anyagot láthattak megyénk üzemeiben, vidéki városaiban az érdeklődők. Az elmúlt héten végigjárva a szolnoki művésztelep műtermeit, megkérdeztük' a művészektől: hogyan értékelik a múló, s mivel köszöntik a következő esztendőt? BARANYÓ Sándor festőművész most érkezett meg Bécsiből, ahol mint leningrá- di útján is, a múzeumok anyagát tanulmányozta. Azt a kiállítást, amelyet Petten- kofentől Fényes Adolfig címen nyáron Szolnokon, nemrégiben a Budavári Palotában láthatott közönségünk, most a Belvedere publikuma élvezheti. — Milyen a szolnoki festészet bécsi visszhangja? — Becs elcsodálkozott a 6zolnotki festőiskola kiállításán, s a vélemény egyöntetűen az: bár az osztrák festők tudták volna úgy folytatni Pettenkofen hagyományát, mint a szolnokiak. — Ebben az esztendőben nyerte el a Szolnok megyei Tanács művészeti díját. — Nagyon szívesen emlékszem vissza az év indulására, hiszen megkaptam ezt a megtisztelő kitüntetést. Azután külön öröm volt számomra, hogy Szolnok finn testvérvárosában, Riihimäki-^ ben kiállítást rendezhettem, 6 talán a két város kapcsolatához sikerült egy téglá- cyit hozzá tennem. Sok munkát róttak rám is az itteni tárlatok, a Világhét eseményei, a Volán 7. sz. Vállalat igen jelentősnek érzett kiállítása. Az itt élő kollégák azzal a szerénységgel és odaadással dolgoznak, amelyet egy művész sem nélkülözhet. — Mit vár a jövő esztendőtől? — Nem kívánok sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy folytatható legyein mindaz, ami ebben az évben elkezdődött. SERÉNYI Ferenc festőművész akaratlanul is ezt a gondolatot folytatja. — Nem január elsejével kezdődött a feladatok sora. Ez a munka egy folyamathoz tartozik, közvetlenül megelőzte az esztendőt a 30 éves jubileumi év előkészítése, a Képzőművészeti Szövetség zsűri és kiállítási sorozata, amely a szövetség tisztségviselőjére rengeteg munkát rótt. A magam részéről még amit mondanék, az a kislányom születésének eseménye volt. A másik pedig, hogy negyvennyolc éves koromban, először lakást kapok. — A Festészeti Triennálé L díját nem említi? — A saját gondjaimra egyszerűen nem érek rá. Rengeteg olyan képzőművészeti-közéleti probléma van, amelyet — úgy érzem — kötelességem vállalni. És nemcsak azért, mert megbíztak vele. BOKROS László festőművész mellett több mint egy évtized kitartó munkája folyamán nőtt keramikussá felesége, BOKROS Júlia. Évek óta együtt állítanak ki, Bokros László festményeit, grafikáit, Bokros Júlia pedig kerámia figuráit, faliképéit, edényeit. — Ez az év is olyan volt, mint a többi. Nagyon sokat dolgoztunk. Kamarakiállításunk volt Tiszaföldváron, a gimnáziumban, s van jelenleg a MAV-kórházban — sorolja a festőművész. — Számomra a legjelentősebb esemény, hogy előkészítettem a januári kiállításom anyagát, amely a Fényes Adolf teremben lesz. A plakát kész, s a katalógus is nyomdában van. Ebben az évben jelent meg két mesekönyv, s egy gyermekeknek írt verses kötet illusztrációja. S ne feledkezzünk meg a Domus Áruház faliképéről sem. — Az én sgrafittom történelmi témájú, s valójában a. 900 éves jubileum jegyében készült. Feleségem hát 50x50- es kerámia kompozíciója egészen más hangvételű. — Azt akartam érzékeltetni, hogy esküvő után mi mindent lehet itt az áruházban megvásárolni — folytatja Bokros Júlia. A gyermekmesék naív, elbeszélő stílusában készített kerámia fal bizonyára vidám színfoltja lesz új áruházunknak. Ugyanúgy, mint ahogy a Bajtárs utcai, jubileumi óvoda kerámia fala is az, amelyet Bokros Júlia a 900 éves városnak ajánlott. CHIOVINI Ferenc festőművész a következő esztendőben 50. munkás esztendejét kezdi meg a művésztelepen. A szolnoki festészet történetének élő lexikona, barátja, valamikori társa mindazoknak, akik ma már a hagyományadó múltat jelentik. Az elmúlt tíz esztendő alatt tíz komoly díjat kapott, közöttük a Munkácsy-díj, a Munka Érdemrend, az Érdemes Művész elismerést. Idén a Festészeti Triennálén kapott díjat, s a hatvani országos tájfestő kiállításon ezüst diplomát. — Nagyon jól esett, hogy a hatvani Városi Tanácstól áthozták hozzám a díjat, mert én nem tudtam elmenni. Tavasszal szívinfarktusom volt, szerencsére igen köny- nyen abszolváltam. Úgyhogy a jelenlegi kondícióm talán még jobb, mint a megelőző. Munkabírása szinte változatlan. Eléggé feszített ütemű tárlatainkon túl az országos kiállításokon, a jubileumi műcsarnoki kiállításon is találkozhattunk képeivel. Portréfilmjét nemcsak a Magyar Televízió játssza, de Tokióban is forgalmazzák. — A jövő évtől sem kívánok többet, szeretnék sokat dolgozni, jót festeni és egészséggel. FAZEKAS Magdolna festőművész szerény, mint mindig. — A Festészeti Triennálé L díja nagyon nagy öröm volt és jóleső meglepetés. Az ilyen elismerés tényleg jólesik, és ha eddig is nagy kedvvel dolgozott az ember, akkor ez még fokozza. Bár. ha az ember dolgozik, akkor annak az öröméért dolgozik. Mégis az ilyen elismerés váratlan ajándék. A továbbiakban elsősorban egészséget szeretnék, hogy dolgozni tudjak. Különösebb programot én nem tudok magam elé tűzni azon túl, hogy legfőbb vágyam sokat festeni, és a munkában valamilyen eredményre jutni. MEGGYES László festőművész folytatja: — Magam részéről az évvel hasonlóképp elégedett vagyok. Nem akarom ismételni, de számomra is nagyon jóleső érzés volt az elismerés, a megyei tanács művészeti díja. Elég nehéz év van mögöttünk, nagyon sok tárlat volt. De hát a következőkben ugyanolyan év elé nézünk. S bár különlegesen nem készülök tárlatokra, hanem a folyamatos munka közben elkészült képeket küldöon kiállításokra — mér gis vannak olyan programok, amelyeket mindig szem előtt tart az ember. Ilyenek a nyári-, -téli tárlatok, a békéscsabai Alföldi Tárlat, az egri Akvarell Biennálé, a Világhét sűrűnek ígérkező programja. Hogy mit szeretnék? Talán kicsit több időt, festeni ... NAGY István szobrászművé sz műtermében büszkén feszít a kőfaragóból visszaérkezett Kecske, amely majd a Ságvári körúti óvodába kerül. — Még a hatvanszázalékos faragása hátra van. Ez a jövő év dolga lesz. Sokat vártunk ettől a jubileumi esztendőtől. Először elég nehezen, de azután csak megindult. A Nyári Tárlatról a Juhászbojtár a múzeumba került, két kisplasztikámat a Filmszemle díjaként vásárolt meg a Városi Tanács. A mezőgazdaság a művészetben címmel rendezett országos kiállításon pedig külön díjat kaptam. Hallottuk, műterem problémája is megoldódik a jövő év első felében. — Hát az a madár, akinek a fészkelési lehetőséget nem adják meg, az elrepül arról a fáról. Ügy érzem, ebben az évben nagyobb a figyelem gondjaim, munkáim iránt. — Mit kíván a jövő évre? — Minél jobb szobrot szeretnék csinálni. SIMON Ferenc szobrász- művész Budapesten, a Nagy Balogh Galériában rendezett kiállítást a közelmúltban, Széky Piroska grafikus művésszel — Ez a kiállítás volt, amire igazán szívesen emlékszem vissza. Emellett szinte nyár óta foglalkoztat a karcagi felszabadulási emlékmű pályázat, amelynek még ebben az évben lesz a következő fordulója. Két tervet adtam be, jelenleg egy kolleginával küzdünk az első helyért. — In memóriám József Attila domborítása a Verseghy Könyvtárba került, s az év fordulóján állították fel a jászberényi házasságkötő teremben Család című lemez munkáját. — Ebben az évben nagyon sokat dolgoztam magam számára. És ami különös örömömre szolgált, hogy amit én magamnak alkottam, ennek egy része köztulajdonba került. Egy művész számára ennél rokonszenvesebb dolog nem képzelhető el, amikor a saját elképzelését váltja valóra, s ugyanakkor társadalmi igényt is kielégít — Mit vár a jövőtől? — Egészséget és a munkához nyugalmat SZABÖ László szobrász- művész a közös tárlatok mellett Karcagon, Törökszent- miklóson, a Cukorgyárban s a Volán 7. sz. Vállalatnál rendezett egyéni kiállítást — Nagy szeretettel gondolok vissza a karcagi kiállításomra. Éreztem, hogy a szervezésen, rendezésen túl, szívet is adtak bele. És ez na. gyón jóleső érzés volt. — Süttői kemény mészkőből faragja Solymossi Ignác szülőfalujába. JászárokszáUási'a kerülő szobrát — Nem kell vázlatokat készítenem tovább, tervemet elfogadta a zsűri, azonnal a követ faraghatom. Jól esett nagyon a Lektorátus bizalma. Olyan vagyok, mint a madár, aki sokáig ketrecben volt. Egyre inkább irritál a kő, úgyhogy már neki kellene esni. — Kora tavasszal már lehetséges. Mikorra tervezi az avatást? — Ez a jövő évben dől majd el. Jól esik a bizalom, a megbecsülés az állam részéről. Nyugodtabb anyagi légkörben nyugodtabban megy a munka. Kell az anyagi bázis a művésznek, de nem mint cél, hanem mint eszköz. így lehet csak dolgozni. A jövő esztendőre is csak azt kívánom, hogy így menjen minden tovább, mint ahogy ebben az esztendőben elindult * r Egri Mária t Jó kapcsolat az Szemekkel I TIT munkája a közművelődési határozat tükrében Volt idő, amikor a televízió megjelenésével egyesek az ismeretterjesztés fölött megkongatták a vészharangot. Kétségtelen tény, hogy a televízió audiovizuális lehetősége óriási, de ezzel együtt sem kérdőjelezte meg a katedráról történő, közvetlen előadói tevékenység szükségességét. Sőt, a tudományos ismeretterjesztés klasszikusnak nevezett formája, az előadás, tehát az élőszó úti jián történő gondolatátvitel, új reneszánszát éli. Mégpedig — alapvetően — kettős elvárás alapján. Az MSZMP KB 1974. március 19—20-i, a közművelődés helyzetével és fejlesztésének feladataival foglalkozó határozata kimondja, hoigy a szocialista tá-sada- lom további építése szakmailag jól képzett, a termelési kultúra és a munkaerkölcs, követelményeinek megfelelő, munkájukat tudatosan, célszerűen és termékenyebben végző, közösségi gondolkodású dolgozókat igényel. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tevékenysége — amely a közművelőd ás rendszerének része — jó részt az előző feladat maradéktalan megvalósításának szolgálatában áll. Az elvárási rendszer másik ára pedig éppen a dolgozó tömegek tanulni akarásából indul ki, és azt igyekszik kielégíteni. ez iskoibpbdqk mm Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az iskola nem képes maradéktalanul tovább adni az emberiség egész tu- dományanyagát. A feladata sem lehet — ez nem minőségi, hanem mennyiségi kérdés — de sokkal inkább megkövetelendő, hogy az iskola megtanítson tanulni! Vagyis a gondolkodásra való képesség minél tökéletesebb kifejlesztése az elsődleges cél. A tárgyi ismeretek birtoklása önmagában nem elég, — tudományos világlátásra van szükség. Még egyszerűbben : olyan gondolkodású emberekre, akik a kor követelményeinek megfelelően tudnak dolgozni. A fejlett szocialista társadalom korszerű tudást követel. Mindez pedig nem merül ki az egyes tudományok ismeretében. Ezárt a TIT sem csupán az' egyes tudományokat (földrajz, néprajz, irodalom, csillagászat s*b.) kívánja terjes-terű, hanem azt tartja fő feladatának, hogy az emberek mindennapi problémáira a tudományok segítségével ad jóm választ, és ezáltal az embere^ gondolkodását tudományossá tegye. Talán egy kicsit szemléletessé téve a kérdésit: az emberi agyat korszerű gondolkodásra kell „beprogramozni”. A TIT munkájának — többek között — ez az egyik, elméleti alapja. Tehát az a nemes törekvés, hogy az iskolában tanulásra képessé vált emberek számára folytatólagoson korszerű ismeretanyagot adjon, gondolkodásuk minél tökéletesebb ki- teljesedése érdekében. Természetesem a megyei szervezet működését is az említett célkitűzések határozzák meg. MINDENHOVA MIN! Jó néhány évvel ezelőtt a TIT munkájában még föl- lelhető volt bizonyos avant- garde szemlélet; a tömegszervezet ártélm'ségi jellegének túlhangsúlyozása, némi bafeléfordulássrl. Mindez persze alapjaiba^ ellent mondott a társulat sok próbát kiállt j etoiondabának: tudománnyal a népért A TIT — így a megyei szervezet is — akkor kezdte maradéktalanul betölteni hivatását, amikor egyre inkább érvényesült a társulat célját tömören kifejező jelszó. Sokáig gátolta azonban a munka kiteljesedését a kellő szervezettség, a szakképzett előadók hiánya. Sajnálatosan éppen oda nem jutott öl megfelelő mértékben a föl- világosító szó, ahol legnagyobb szükség lett volna rá. A járási, városi szervezetek működése elsősorban a közigazgatási központokra korlátozódott, a falvaikban — ahol közben átalakult a mezőgazdasági termelés struktúrája és megjelent az ipar, csak közvetett úton irányított előadóik, működtek, meglehetősen laza szervezeti egységben. Gyökeres változást hozott — a falvakban élő értelmiségiek számának növekedésével — a TIT-csoportoik, önálló alapszervezetiek létrehozása. A nagyközségekben szinte mindenhol TIT- alapszervezetek működnék, helyi irányítás alatt az adott körülményekhez, sajátosságokhoz jól igazodóan. Ez a „frontáttörés” a közművelődési határozat megjelenése után történt, és azóta a TIT-nek a szükségletnek megfelelő jól képzett előadói hálózata van. Az előadók képzése jórészt a különböző járási városi szervezőtekben, községi, nagyközségi alapszervezetekben történik, előre meghatározott, de rugalmasan alkalmazható tematika alapján. örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok egyre inkább igénylik a TIT működését. Sokat mondó számok? pár évvel ezelőtt még csa)k 8—900 előadást f izettek ki közvetlenül a gazdasági egységek — persze ennél több előadás hangzott el, de azokat rendszerint a közművelődési tárca fizette — míg 1975-ban ennek csaknem a dupláját egyenlítették ki a rendelkezésükre álló kulturális alapból. Ebben is j órészt a közművelődési határozat utatnyitó hatása mutatkozik, A társulat meigyed szervezetének’ előadói 1974-toeo 3945 előadást tartottak, csaknem 200 ezer hallgató előtt, míg tavaly ennél közel ezerrel több előadásé, megnöve- kedatt haHgatáság számára. Az eredmények különösen értékesek, mert az előadások jórésze fizikai dolgozóknak hangzott el. A magyei .szervezet ebben túlszárnyalta az országos átlagot A bejáró dolgozók körében is komoly sikereiket ért el — a szakszervezetek, az üzem segítésével — de ezen a területen fokozni kell az erőfe- szítés.Ccot örvendetes viszont hogy a fiatalok és nők számára folytatott ismeretterjesztő tevékenységben a megyei szervezet szintén jobb eredményeket ért el az országos átlagnál. ELŐxxDÚK a brígAookban A TIT igen sok segítséget ad a szocialista brigádoknak kulturális vállalásaik teljesítésiéhez. A különböző üzemekkel kialakult jó kapcsolat alapján előadói — ajánlott tematika segítségével — a brigádok igényei szerint tartanak előadásokat. Különösen jó és gyümölcsöző az együttműködés a szolnoki Járműjavító és a jászberényi Hűtőgépgyár szocialista brigádjaival. De sorolhatnánk a mezőgazdasági nagyüzemeik szocialista brigádjait is. Külön értékelést igényelne a TIT—IBUSZ országjáró mozgalom, amelyben nagy számban vesznek’ részt a fizikai dolgozók. Az elmúlt évben a TIT idegenvezetői 415 tóranapoit vezettek tudományos ismeretterjesztő célkitűzéssel. A különböző szakterületen dolgozó értelmiségeik egyre több közművelődési megbízatásit vállalnak a TIT keretében is. A párt- és állami szervek megbecsüléssel szólnak a társulat előadóiról, elismerik és segítik a TIT munkáját. Az előadók — az elmondottakkal párhuzamosain — egyre inkább nagyobb felelősséggel, magasabb színvonalon végzik munkájúikat. T. L. Mérlegen a népi tánc KétsveÉéit Begyei fesztivál az epüeselnek Elfogynak a népi tánccso- porbok? Alig pár éve még szinte mindegyik művelődési házban, sőt jó néhány nagyüzemiben, szövetkezetben is akadtak táncoskedvű fiatalok, a legtöbb helyen azonban ma már csak a porosodó ruhák, csizmák em- * lékaztetnek erre. Megyénkben jelenleg mindössze huszonegy népi táncegyüttes működik — tizenhat felnőtt és öt gyermekcsoport. Ennél is szomorúbb a kép azonban, ha a minőséget kérjük számon. Sóik együttsénél nem megfelelő a ezaícmad munka, szakképzet- lranek -a cső--■ t/szőtök. Így bizony nem csoda, hogy a szolnoki Tisza Táncegyüttes mellett igazán csak a jászberényi Jászsági Népi Együttes híre, rangja említhető. A „Tisza” és a „Jászsági” valóban szép évet zárt 1975- ben. Várhelyi Lajos tanítványai májusiban elnyerték a szolnoki Alföldi Néptáncfesztivál fődiját, később Lengyelországban turnéztak, decemberben meghívást kaptak az ország legjobb együtteseit bemutató „Táneamto- lógia ’75” című műsorba, s az elmúlt évben többször is sikerrel szerepeltek a Fővárosi Művelődési Ház folklórcentrumában. Tavaly közei hetven alkalommal léptek pódiumra... A Papp Imre vezette Jászsági Népi Együttes 1975-ben elsősorban külföldön öregbítette hírnevét. Jártak . a Szovjetunióban, Fimmo-szágban, Romániában, de dicséretükre lagven mondva : irm f edeitkrttek el - hazai közö-®ágükről sem.. Sta- tir.zVí-'óii'"k 'szerint a .T-Vrrrg mfmdzn községében megfordulóik. De mi lesz a többi egvüt- tesseil? Idán talán rendeződik sorsúik... A tervek szerint ez évben megrendezik a megyében működő néni táncosoportok fesztiváiH-át, s ezzel végre a „rfevto'en” együttesek is rangos szereplési lehetőséget kapnak. A fesztivált kétévenként fogják meghirdetni, s hogy szakmailag jól felikészült csoportok induljanak, néhány hete megszervezték a művészeti vezetők képzését, továbbképzését is. November 29-én negyvan- hat résztvevővel indult az a hároméves tanfolyam, melyen „C” kategóriás működési engedélyt lehet szerezni. Az elroéiisíti és a gyakorlati fogDadkozásokna egyaránt Jászberényben 'kerül sor. Ugyancsak Jászberény — a megye nérrtiánc-bázisihe- lye —, és indánként Szolnok várja az ezentúl negyedévein'' ént esedékes továibb- kéoaés, a népitáinc-sitúdió vend1 igáit is. Ezeken az ágyrapos foglalkozásokon a hazai népi tánom'ozgialom lod-oitűinőbb szakemberei segítik majd tanácsaikkal az együtte&vezsetöket.
