Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
1976. január L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Családanyák Aztá n elvegyül a gyermelkitárBasó^ba, ___________mint csillagok közé nyájas h ald világa... — írja Arany János az anyáiról a Családi kör-ben. Vajon csakugyan ilyen idillikus lehetett az ő kordban az asszonyi élet? A rezignált, szomo- rúságra hajló költőt aligha gyanúsíthatjuk idlll-teremibő szándékkal; ha ő így látta a családi kört, akikor az — legalább is körülötte — ilyen volt. Pedig az. asszonyoknak akkor is akadt ezer dolguk, kivált a falusi asszony nem tétlenkedett, ha nem is volt „önálló munkavállaló”. Csakhogy a falusi élet — még ma is! — merőben más, mint a modern véne® emberéé, asszonyáé. Falun a nap valamiképp „egy tömbből faragott”; a tennivalók áttekinthetők, világosaik, ha sok is akad belakik. A távolságok kicsik, az emberek, akikkel a családanya szót vált, mindig ugyanazok és nincsenek túl sokan; a beszélgetések ritkán izgató hatásúak. Ezzel szemben a városi nő nagy távolságokat utazik be, megvívja napi viadalát járműveken, a zsúfolt üzletekben, elintéz számtalan apró-cseprő ügyet munkaidő előtt és után; sokféle emberrel kerül — néha nagyon is idegboraoló, — kapcsolatba. Így aztán mire este hazaér családja körébe, már nem nyájas holdvilág, hanem kicsavart citrom. A legnagyobb önfegyelem elleniére is sugározza vibráló nyugtalanságát, s kelti azt a lallkiáiHapotot, amit „indukált neurózisnak” nevez a pszichológia. Jóllehet szeretné a gyermekeivel töltött néhány órát vidámmá, derűssé varázsolni, ha nem sikerül leráznia magáról az út porával együtt a nap feszültségét is, gyötri a leSaiismeret, úgy éra, megrövidíti családjait, s mire „belejönne” az otthoni létbe, már újra ott a reggeli indulás... A női idegrendszer nagy feszüWsóge innen ered. A mai nő azonban mégsem aaenetne otthon maradni. Az anyagiaktól függetlenül is bajosan tehetné, mert az élet távlata változott meg: a mal ember — és főként az asszony — hosszabb életre számíthat, untat elődei, és főként sokkal tovább maiad fiataL Mit is tehetne « a sokáig aktív, mai wő gyermekei feflsendüűése után, az unokane- velésen innen, a mai, gépesítés, szolgáltatások révén leegyszerűsödött háztartásban? Ráadásul a feűserdülő gyerekek közé — nyájas hoűdviléigkéret! — elvegyülni is csak akkor képes, ha van önáflió élete, munkája, ha lépést tart velüik, ha érdekli a változó világ és információi is vannak felőlié. A háztertártja zárt élet kicsinyessé és közömbössé tehet A nemzedékek közötti határok feloldása pedig mindkét fél érdeke. MS Sehet mé^ta a megoMfe? Hogyan teremtsen önmagában és önmaga körül harmóniát a dolgozó nő? Az első lépések már megtörténtek. A korszakos jelenltőségű gyermekgondozási segély már „függetlenítette” az anyákat az első három évre, s bár sokain szólnak etlene (munkaerőhiány a hagyományos női pályáikon, szakmai lemaradás, némely, az anyaságot kellőképp át nem édő kismamák unalma, etb.) az ellenérvek sem fedhetik él óriás előnyeit: anya és gyermek nyugalmát, a számbiózis hatásait, a kettejük össtaesrótoásából adódó szoros és meleg kapcsolatot, amely a gyermek kamaszkori gondjainak megoldását is megkönnyíti majd. A kii »gyereknek nem „félállású”, hanem „főfoglalkozású” anya kell és időtlen nyugalom. Aki pedig kismama korában nem ólt űröttan, kapkodva, az később is jobbam bírja a terhelést, amely a gyermekek növel redősének arányában fogy. Hiszen a nagyobb gyermek nemcsak, kevesebb fizikai munkát ad, de, ha jól nevelték, követi a felottéb fontos apai példát, s a háztartási teendők egy részét is átveszi. A másik nagy könnyítés a munkaidő rövidülése. A szabad szombat a családi élet átstrukturálódását hozzá: múlhatoflianiul szükséges, hogy az iskolák is aDkalmaz- kodjanak hozzá. Sok iskola megtette már kísérletképpen: mindegyik sikerrel A szabad szombat közös otthoni munkája a családi életre nevelés legjobb iskolája, s ahol az együttlét öröme lengd át, ott valósággá válik a költő szava: „édes az otthon”. Karunk asszonya még csak tanulgatja az űj életmódihoz szükséges, szervezés, ésszerűsítés, tervszerűség tudnivalóit. A család ugyanis nemcsak a társadalom alap-közössége, nemcsak érzelmi kötelékekkel átszőtt kiscsoport, hanem apró „szolgáltató-vállalat” is, amelynek szervezése, vezetése, irányítása többnyire még az anya vállán nyugszik. A legjobb férj, és a legsegítőiké- szebb gyermekiek is csak rész-feladatokat hajtanak végre ebben a munkamegosztásban. A karmester az anya, csupán azért mert ő sok évezredes gyakorlottságot őriz ösztöneiben — a szerzett tulajdonságok arakoűhetők! — és így az otthon irányításában ő „van otthon”. De hogy ezt munkahelyi, közéleti tevékenységével összekapcsolja: abban xnég nem szerzett ipari gyakorlatot. Család és társadalom együtt kell segítse, különben túl nagy lesz a tandíj: minden eltévesztett lépés nemzedékek egész sorára hat. Manapság gyakran haffiamí pedagógusoktól: azokkal a tanítvtayailklkai boldogulnak legnehezebben, akiknek édesanyja az ötvenes évek elején volt kislány, akiknek nagyanyja — az első kereső női nemzedék ,— még sem segítséget, sem könnyítést nem kapott; a munkaidő viszont hosszabb volt a mainál, és rendszerint nem is ért idejében véget Ebben az időiben a gyermekeknek vajmi kevés törődés jutott — hacsak nem volt a háznál egy áldozatkész nagymama. Csaikhogy ezek a gyermekek példaképpen saját anyjuk életmódját vittek magukkal, s amit meg nem kaptak, azt továbbadni sem tudják, a könnyített terhek közepette sem. A mai kisiskolások egy része ezért gyötrődik idegesen, hiányérzettel küzdve. A családi harmóniája nem-------------------------- zedétoek sorára ható erő, t áptalaj amelyből az utódok szívják éltető nedveiket Vigyázni keld rá mint a szemünk világára. Akkor is, ha ez sok áldozattal, nehézséggel jár, mert innen ered, ami a legfontosabb az életben: a boldogság képességet B. fi. ITTHONI TÁJAKON (4.) Á fényszarui lucaszéke Télutón Jó Fényszaruba menni. Olyankor már tavaszt lélegzik a jászhomok, hordják a párádzó trágyát, verik a fóliasátrak cölöpéit, — pi- hegnek a zsenge hajtások az üvegházakban. Errefelé rövi- debb a tél, mert a tavasz belopakodik a hó alá; januárban már vetik a paprikát A februári hideg ugyan palántaerdőket pusztítana, ha tudna, de fűtik az üvegalját Sajnos, nem akadtam nyomára, kik honosították meg a faluban a zsenge primőrökkel való bíbelődést, kik voltak az első kertészek. Annyit megtudtam, hogy az 1930-as évekre nyúlik vissza a hagyomány. — Bolgárkertészek tanították meg talán kertészkedni a fényszaruiakat ? — Nem, a faluban nem terjedt el a termesztési módszerük. Amikor megjelent a műanyag, elérhetővé vált a fólia, új „technológiával” újhődott meg a hagyomány. Kiskertekben, nagykertekben, fólia mindenfelé. Paprikából, paradicsomból meg az uborkából gazdagodott meg a falu fele-harmada. De nem kell irigyelni őket Tengernyi munka van minden tő paprikával, minden szem paradicsommal. A Béke Tsz 1971-ben határozta el, hogy korszerű, egy hektáros üvegházat épít Elsősorban palánta nevelésre. A jó palántán áll, vagy bukik a termés, a jövedelem. De amikor leírom ezt a szót: jövedelem, hadd tegyem rögtön hozzá, a közös gazdaságban már ekkor tudták, a primőrökből bizony nem gazdagszik meg a tsz, jó, ha „egálban” marad a kiadás a bevétellel. Dehát kell a primőr! Belátták, csinálták jó szívvel. Sőt! 1973 végén eljutottak a hat hektáros • üvegház gondolatáig. Ez 110 millió forintba került volna. Múltak az évek, Csikós Ferenc elnökkel olykor együtt őrültünk, bosszankodtunk, mikor, hogy állt az ügy. — Most hol tartanak? — Keresünk valakit, aki „benősülne” a vállalkozásba. Most már ugyanis 211 millió forintba kerülne, ezzel már nem bírunk el! Csak valamelyik tsz-el közösen tudunk belemenni. Közben azért készítették a programtervet. MZG—69-es licencről van szó, 6,40x3,20- as üvegházakról. Kétségtelen, régebbi modell. — Ne untassuk, és főleg ne bosszantsuk az olvasót azzal, hogy mi minden történik, amíg elkészülnek az üvegházak. Inkább azt kérdezem: mikor eszünk azokból a paprikákból, amelynek a palántáját a leendő üvegházban nevelik? — Kivitelezőt kell keresni. Az üveg megrendelést 24 hónappal előre le kell adnunk... Szóval 1979-ben, 1980-ban. Előbb sajnos nem ... Nézzük csak a számokat: az üvegházak éves termelési Tartozni valakihez Játék az élet. Tiszafüreden az idén átadott új százszemélyes óvoda a megye legkorszerűbb gyermekintézményeinek egyike Zúzmarától csillogó fasor között kígyózik az Üjerdő felé vezető kövesút. Jászberénytől öt kilométerre eléri a fenyvest, ahol az erdőgazdaság egykori épületében a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet ifjúmunkás otthona van. A két évvel ezelőtt létrehozott intézmény lakói 14— 18 éves állami gondozott fiúk. Húszán vannak. Egy részük nem tudja, kik a szülei, jónéhámyam elmúltak tízévesek, amikor a szülök „eldobták” őket. Ahányan vannak, annyiféle a sorsuk. Ami azonos bennük: a keserű dac, amely meghatározza cselekedeteiket, a riadt tiltakozás, amivel sokáig a segítő kezet is eltaszítják maguktól. Az otthon helyének kiválasztásában közirej átszőtt a nagyvállalatok, a fejlett ipari és mezőgazdasági üziemek közelsége, ami jó lehetőséget ad a fiúk munkára neveléséhez. Mi valósult meg a kezdeti elgondolásokból? Erről beszélnek a nevelők és az ifjú munkásotthon lakói. Hagyó László tanár, a megalakulás óta az újerdei otthonban dolgozik. Kertészeti üzemmérnökként szervezője, majd vezetője lett az iskola kertészeti részlegének. Az épület pincéjében gombát termesztenek, a fóliás sátrak alatt pediig — 300 négyzetméter alapterületen — fejes salátát és zöldpaprikát. — A gyerekek általában hiányos személyi adatokkal érkeztek az otthonba — mondta. — Keveset tudtunk róluk és azokról az okokról, amelyek cselekedeteiket motiválják. A kertészeti munka alkalmas volt arra, hogy közelebbről megismerjük, és felkészítsük őket azokra a feladatokra, amelyek a vállalatoknál, az üzemeknél várnak rájuk. — Eredmény? Két év kevés idő ahhoz, hogy egyértelműen eredményekről beszéljünk. Egy bizonyos, sikerült kiragadni őket abból a „légüres térből”, amiben sokáig, mindentől elszakadva éltek. Sikerült kialakítani valamiféle kapcsolatot, felébreszteni bennük a kötődést a munkahelyhez, a nevelőkhöz, az iskolához. Beszélt a kertészeti munka egyéb előnyeiről, hogy például tavaly 30 ezer forint hasznot hoztak az otthonnak. Kevés szó esett arról, hogyan értékelik a fiatalok azt a munkát, amiért havonta 50 forintot kapnak, míg a vállalatoknál dolgozó társaik 2200—2600 forintot keresnek. Hogyan fogadták és hogyan segítették őket a többi munkahelyeken? A kérdésre Fehér István, a Hűtőgépgyár 3. üzemének vezetője és Ben fee Kálmán, a hűtőgép- ezerelde vezetője válaszolt. A gyerekek számyaszeget- ten és valami szilárd talajt keresve érkeztek a Hűtőgépgyárba. Megértéssel fogadták őket, türelemmel és minden nap újrakezdve megértették velük, hogy tartoznak valakihez nem nyűgöt, nemcsak terhes kötelességet, hanem biztonságot is jelent. Mit mondanak ólt, az új- erdői fiúk? Hogyan fogadták a feléjük nyújtott segítő kezet? Sebálj Jenő a 3-as üzemben dolgozik, vasszer- kezeteket szerel. Szüleit nem ismeri és tavaly karácsonykor nem értette, miért vett neki az egyik szocialista brigád télikabátot. Az idén mikuláskor már ő is az ajándékozók között volt. Egy idős embert — akit a brigád patronál — ajándékoztak meg. — Munkám szép, jól keresek, már 13 ezer forintom van a takarékban. Büszke voltam, amikor kijelentették, és láttam, hogy komolyan is gondolják, hogy munkámért magam felelek. Novemberben leszek 18 éves, otthagyom az újerdői otthont, albérletbe költözöm, de dolgozni továbbra is itt akarok, ahol a barátaim vannak. Makula Tihamér már betöltötte a tizennyolc évet Albérletben lakik, és a hűtőüzem palásthabosí tójában dolgozik. — Azelőtt is itt dolgoztam, és soha eszembe nem jutott volna itthagyni 'munkahelyemet. Mennem kellett — az iskolából — mert két hónappal tizennyolcadik születésnapom előtt panaszkodtam, hogy az otthon konyháján penészes kenyeret, hetekig csak szalonnát adnak vacsorára. Az iskola igazgatója „eltanácsolt”, és nehéz volt kivárni a két hónapot, amikor nagykorú lettem, és visszatérhettem ide az üzembe, ahol életemben először vettek emberszámba, • • • A Jászberényi városi- járási Népi Ellenőrzési Bizottság két hónappal ezelőtt (vizsgálatot tartott az újerdői ifjúmunkás otthoniban. A vizsgálat tapasztalatai igazolják: Makula Tihamér panasza nem volt alaptalan. A megfelelő konyhával, főzési lehetőségekkel rende’Jke- ző otthoniban a vizsgálatot megelőző hetekben őseik szalonnát adtak vacsorára. A NEB megállapítása szerint sem „dicséretes” dolog az ifjúmunkás otthonban panaszkodni Nem veszi szívesen a panaszkodást az otthon „erős kezű” igazgatója sem. Két év egy fiatal intézmény életében valóban kevés. A felismeréshez, hogy a szárnya szegett, az önmagukat kereső, a s^'.’árdabb talajért kapaszkodó gver-’mk emberré vá’ásá-ért töb’-et keli tenni, ahhoz viszont elég. értékét — egy négyzetméterre — 350 forintra kalkulálják. Tehát az üvegházak egy évre eső termelési értéke 21 millió forint. Leegyszerűsítve számolva tíz évre van szükség, hogy a megépítési — ahogy mondják: „belekerülé- si” költségüket megtérítsék. Tíz év múltán viszont az üvegházak amortizálódnak, felújításra van szükség. Jövedelmet meg csak akkor biztosítanának, ha virágot is termesztenének bennük. De nem ez a céL — Három-négyszáz hektáron szeretnénk kertészkedni. Tudja, hogy ehhez mennyi palánta kell? A számok már semmit se mondanának. Iszonyatosan sok. Megpróbálom összegezni1 a tényeket. Először is adva a gazdaságpolitikai feladat: minél több zöldséget a piacokra és, minél korábban... Ehhez a szándékhoz igazodik a tsz, anyagi áldozat vállalásával, a kétszáznegyven kertészkedő tsz-tag szakértelmével. Mindenki jót akar tehát ... A tények azonban tények és szigorúak: az üvegház építésének gondolata 1971-ben fogant, és most 1976 küszöbén megállapítjuk — mi egyebet tehetnénk? — hogy 1980-ban funkcionál majd az üvegház. Tulajdon-: kép pen mindenki károsodik: a népgazdaság, a tsz, a kertész, aki egy méter tíz centis fólia alagútakban görnyed, — s a vásárló is... — Ahhoz ugye nem fér kétség, hogy üvegházak megépítése szükségszerű? — Ha nem lesz üvegház, nem tudjuk teljesíteni a programunkat. Ezen már mindenki túljutott, ezt már mindenki belátta. Ha nincs üvegház, nincs 400 hektáros kertészet! Én nemcsak a tsz szemszögéből nézem a kérdést Manapság már igen sok a konyhakert, az emberek egészséges passzióból is kertészkednek. összekötik a kellemeset a hasznossal. Dehát a kertészethez palánta kell! Ha nem „kapcsolunk” idejében, nem lesz elég palánta, amely termést hozna. — Elbírnak majd a négyszáz hektárral? — Megmutatom az 1980-ig szóló terveinket... Nézze, ezek tényszámok: lesz hozzá elég szakképzett emberünk. Csinálni fogjuk, becsülettel. Jó, jó, de mikor csinálhatják? Azóta ez motoszkál a fejemben, amikor a jász-homokra gondolok. Tiszai Lajos (FOLYTATJUK)