Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-20 / 16. szám
SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 1976. Január 20. •a TUDOMÁNY—TECHNIKA Őrr®ptii®gépelc mm Űrrepülőgép indításra való előkészülete A génsebészek „szállítójárművé” 30&APIS1 /h*M*m/l)0wzátv Riasztólövés Társadalmi mondanivaló a legközúrthetőbben. Mocsár Gabor íród munkásságát talán ezzel lehetne legjobban jellemezni — s ez sokkal inkább dicséretes, semmint elmarasztalás. Mocsár Gábor közíró a szó nemes értelmében, nem vájtíülűekhez (vájtszeműekhez?) ír, és minden írása elkötelezett. Mindez persze nem zárja ki, hogy egészséges humorát is élvezzük. Ez a játék te ágy indul, mint egy krimi. Két szökött rab, két jómadár éjszakára az egyik téesz különleges vendégek számára fenntartott borpincéjébe húzódik, ahol két ilyen „különleges- seggel" végül is összeakadnak. A szökött rabok, s a téesz bikáit felvásárló „bizottság”, italozásba torkolló beszélgetésből kiderül, — a két fegyenc méltó társakra talált Az igazság persze itt te győz, elfogják — a két szökött rabot A „hivatalos” vendégek pedig tovább da- ridóznak, hiába bizonygatja az öreg éjjeliőr a rendőrnek: egyúttal már ezeket is bevihetné — mert erre nincs parancs. A csípős komédia mindamellett hogy a maga nemében kitűnő szórakozás, nem kiemelkedő mű. A színészek játéka mégis a megszokott szint fölé emeli a darabot méltán kapta meg alakításáért Latinovi/te Zoltán a Kritikusok 1975. évi díját De nemcsak ő — az egyik hivatalos vendég szerepében — társai is, elsősorban Bihari József, mint éjjeliőr; Horváth Gyula, a másik vendég; és Szabó Gyula valamint Mádi Szabó Gábor, a két szökevény szintén jó alakítást nyújtanak. Latinovits a díjat már csak azért is megérdemelte, mert most a megszokott s bizony itt-ott modoros alakításaival ellentétben ebben az esetben sablonjaitól teljesen eltérő figurát fogalmaz meg hitelesen, szuggesztíven. De a darab — s ez a rendező Marton Frigyes munkáját dicséri — azt is bizonyítja, hogy igazán kiemelkedő alakítást csak jó „csapatmunka” részeként lehet produkálni. Röviden Szilágyi János az elmúlt héten dr. Kárpáti György- gyel töltött egy órát — Kettesben. Mindig becsültem Szilágyi kivételes képességét, ahogyan beszélgető- partnerét őszinteségre tudja bírni, de most szinte még a korábbiakon is túltett Kárpáti doktor, a valaha neves vízilabda-csillag őszinte le- zserséggel nyilatkozik pályafutásáról és mindebben apróbb, nagyobb „stikliikről” is. Hogy csak egyetlen példát említsek: kedélyesen elmagyarázza, hogyan szerzett jogi doktorátust — a vizsgák egyrászét nevével, s némi protekcióval átiavírozva — s hogyan nem merte később, amikor már az aktív játékot be kellett fejeznie, ezt mindennaoi megélhetésre felhasználni. Becsülöm Kárpáti doktor őszinteségét De csali az őszinteségét A népszerű „Petőfis” délutánok között az utóbbi időben megjelent egy új forma, Szél Júlia műsora, a Válogatott perceink. A Rádió már elhangzott, de érdeklődésre méltán számat tartó műsoraiból válogat meghatározott és kiérezhető szerkesztői koncepció alapján. Sajnálom, hogy a szemelvényeket szinte alig kommentálja, szerintem a hallgató arra is kíváncsi lenne, miért épp e részletek kerültek műsorába. — trömböczky — Ha a technikai újdonságok iránt érdeklődő embereket megkérdeznék, hogy véleményük szerint a tudomány területén mi a legjobban az utóbbi tíz év alatt, a többség kétségtelenül a rakétatechnikát és azzal szorosan összefüggő űrkutatást jelölné meg. Mindez azt bizonyítaná, hogy az emberek zöme érdeklődéssel figyeli az űrkutatás eredményeit, problémáit, bizakodással tekint annak békés felhasználása felé. A rakétatechnika fejlődéséről, elérd eredményeiről már sokszor olvashattunk, most egy fantasztikumszámba menő technikai „csodáról”, az úgynevezett repülőgépről adunk ízelítőt. Mindenekelőtt azonban érdemes megvizsgálni az űrrepülőgépek létrehozásának célszerűségét, alkalmazásuk kihatásait a csillagászati összegekbe kerülő űrrepülésre, űrkutatásra. Az űrállomások létrehozásával, az űrlaboratóriumok megteremtésével kapcsolatosan aránylag egységes álláspont alakult ki a szakemberek körében, akik a bolygóközi közlekedésben az űrállomásokat ideális „átszállóhelynek”, mozgó kísérleti laboratóriumoknak tekintik. Az űrállomások létrehozása azonban egy sor élettani kérdés mellett, különböző problémákat is felvet, melyek közül figyelmet érdemel annak üzemeltetése, a szükséges élelmiszertartalékok biztosítása, valamint a személyzet életfeltételét jelentő levegőellátás biztosítása. Az eddigi elképzelések szerint a létfontosságú dolgokat és eszközöket szállító- vagy teherűrhajók vinnék az űrállomásra a szükségletnek megfelelő mennyiségben. Nem nehéz belátni, hogy ennek az elképzelésnek a legsebezhetőbb pontja maga a szállítás megoldása, pontosabban az a hatalmas anyagi ráfordítás, amely egyáltalán nincs arányban a teherszállító űrhajók által felvitt hasznos teherrel, a létfenntartási eszközökkel. E probléma jobb megértéséhez gyakorlati példát mutatunk be: az amerikai Satura V rakéta, amely az Apollo program keretein belül Hold körüli pályára vitte az űrhajót, 111 méter magasságával. 11 hajtóművével, 2700 tonna önsúlyával, csak 40 tonna hasznos terhet — az össz-súiy egy ezrelékét — tudott a magasba emelni. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a hasznos teher mintegy 280 millió dollár költségbe került — ennyi a Satum' V rakéta előállítási költsége — akkor könnyen megérthetjük, hogy a kozmikus kutatások fékezőjévé válhatnak ezek az óriási anyagi terhek. A szakemberek ebből a helyzetből a kiutat az elvileg teljesen új szállító űrhajók kidolgozásában látják, melyek közös vonása: a légkörben való biztonságos repülés mellett a földközeli bolygópályára való kijutás, a pályán való huzamos ideig való tartózkodás» valamint üzembiztos visz- szatérés a • Földre, illetve a kijelölt repülőtérre. E kedvezőnek ítélhető vonások mellett — a mind megalapozottabb elképzelések szerint — az új szállító-űrhajó felszállásra képes, mivel szerkezeti elemei nem semmisülnek meg a Földre való visszatéréskor, handln viszonylag épségben maradnak. Eezeket az újtípusú űrhajókat a szakemberek egységesen űrrepülőgép-eknek nevezte el, mivel előnyösen egyesítik magukban az űrhajó, valamint a repülőgépek tulajdonságait. Az űrrepülőgépekkel szemben támasztott legszigorúbb követelménynek tekinthető a repülőtérről való indítás és leszállás biztosítása, az úgynevezett anyagép segítségével. Az anyagép lényégében mint hordozó repülőgép tölti be hivatását, mivel a számított sebesség és pálya elérése után leválik a szállított repülőgépről és visszatér a repülőtérre. A szállított repülőgép pedig — ettől a pillanattól kezdve már önálló szerkezet — rááll a bolygópályára és megkezdi a szükséges manőverezést. A szakemberek körében sokáig vitás volt az űrrepülőgép vízszintes, vagy rakétaszerű indítása, mivel mindkét Indítási módnak vannak előnyei és hátrányai is. A vízszintes irányítás mellett szól az oldalirányú manőverezés lehetősége a felszálló ágon, valamint az, hogy a második fokozat indítását gyakorlatilag tetszés szerinti időben lehet megválasztani az oldalszög korlátozása nélkül. A rakétaszerű indítás viszont több hasznos teher szállítását teszi lehetővé, s ez minden bizonnyal csábítólag fog hatni a űrrepülőgép tervezőire. A tudomány és technika jelenlegi színvonala mellett a szakemberek minden bizonnyal azt az elgondolást tekintik megoldhatónak, amelynél az első fokozat pilótanélküli lesz, többszöri felhasználási lehetőséggel, míg a második fokozatot pilóták irányítják. ' Mindezekből értelemszerűen következik, hogy az űrrepülőgép lényegében két repülőgépből fog állni, melyek közül a nagyobbat a hordozógép feladatait, míg a kisebb a tényleges űrhajózás szerepét látja el, illetve tölti be. Ismeretessé váltak olyan elgondolások is, melyek értelmében az űrrepülőgép két párhuzamosan elhelyezett fokozatból fog állni, s ezek mindegyike vissza tud térni a földre. E fokozatok közül az első fokozat két — ember nélküli — szilárd hajtóanyagú rakétahajtóműből áll, míg a második fokozat szárnnyal ellátott, ember által vezetett, hidrogén-oxigén folyékony hajtóanyagú rakéta hajtóművekkel van ellátva. E megoldás értelmében a tervezők felhasználták a rakéta kézzelfogható előnyeit, s függőleges indítást kívánnak használni, illetve alkalmazni. Az összes elképzelés között valószínűleg ez a megoldás létezik életképesnek, megvalósíthatónak. N. L. Korunk tudományának egyik fontos célkitűzése a betegségek okainak megszüntetése genetikai szinten. A kutatások még nagyon mesz- sze vannak ettől a céltól, és már számos nehézségbe üto köztek. Az emlős állatok és baktériumsejtek génjeivel végzett manipuláció nagy reményeket és nagy veszélyeket tartogat az orvostudomány számára. A jelenlegi kísérleti technikával a betegségek rendkívül veszélyes és re- ziszténs formái szóródhatnak szét. A genetikai sebészet legújabb technikája e Veszélyek megszüntetését ígéri. Skót kutatók, az edinburghi egyetem munkatársai számoltak be legutóbb róla. hogy az eddigi baktérium plazmid- DNS helyett a fág-lambda baktériumvírus sokkal alkalmasabb „szállítójárműnek” ígérkezik gének átvitelére a donor sejtekből a befogadó baktériumokba. A plazmidok a DNS kicsiny, kör alakú változata amelyek a sejtmagtól függetlenül, a plazmában bizonyos baktériumokban, amilyenek például az emberi emésztőszervekben élő Escherichia coli. hasznos „szállítóeszköznek” bizonyultak a genetikai rekombinációs kísérletekben a hiányzó gének átvitelére emlős sejtekből, kétéltű vagy baktéÁz út menti jelzőtáblák fontos szerepet töltenek be a közlekedésben. Az úthálózat fejlődésével és gépkocsi- forgalom növekedésével számuk egyre szaporodik. Öt évvel ézelőtt — a Fővárosi Köztisztasági Hivatal kebelében — külön üzemet létesítettek a táblák ezreinek, tízezreinek az előállítására. Régebben vaslemezből készítették a jelzőtáblákat, súlyuk kb. 8 kg volt. Ma már félkemény ötvözött alumínium lemezből állítják elő őket, s súlyuk csupán 2 kg. * Az egyszerűbb kivitelű, lakkozott táblákra az alapozás után kemencében 130 C-fok hőmérsékleten égetik be a .műanyag lakkot, majd ún. szitanyomásos eljárással viszik fel — s ugyancsak ráégetik — a szöveget, illetve az ábrát. A lakkozott táblák 4—5 évig megtartják a színüket. Az időjárási károsodásnak nincsenek kitéve, nem korrodálódnak, nem pattog le róluk a festékréteg. A közlekedési jelzőtáblák észlelése esti, éjszakai vezetés során rendkívül fontos. rium-donorokból baktériumsejtekbe. Csakhogy a plazmidok gyakran az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia génjeit is hordozzák, így a befogadó baktériumban olyan ellenállást építenek ki, hogy elpusztíthatat- lanná válik korunk nagyhatású antibiotikum-gyógyszereivel szemben. Ezek a veszélyek már a múlt év nyarán világosan kibontakoztak- s ezért számos kutató az ilyen típusú genetikai kísérletek korlátozását,' sőt. teljes megszüntetését követelte. Az edinburghi kutatók: Moreen és Kenneth Murray a fág- lambda baktériumvírusban vélik megtalálni a triptofán bioszintéziséért felelős gént „beültetni” a szállítóeszközbe, s ezen a módon a gént bejuttatni olyan Escherichia coli baktériumokba, amelyek nélkülözték a triptofán bioszintézisének képességét. A genetikai manipuláció után a sejtek egy része megkezdte a triptofán aminosav termelését, így a gén átvitele a „fág-járművel” sikeresnek bi- bizonyult A fág-lambda baktériumvírus nagyon érzékeny az antibiotikumok iránt így a genetikai sebészet révén nem fenyeget az antibiotikum-rezisztencia szétszóródásának veszélye. hiszen különböző veszély- helyzetekről. elsőbbségadási kötelezettségről stb. általuk értesül a járművezető. Miután besötétedés után a jármű saját fényforrásával halad, önként adódott a gondolat, hogy fényvisszaverő táblákat készítsenek. A táblák felületét hat rétegből álló, de így is csak 0,25 mm vastag fényvisszaverő fóliával vonják be. Az egyik réteg mikroszkópikus nagyságú üveggyöngyök tömegéből áll, ez veri vissza a ráirányuló fénysugarakat. A fólia felvitelét hengerléssel végzik, majd vákuum-vulka- nizálással tartósítják. Erre az alapra — ugyancsak szitanyomással — áttetsző festékből viszik fel a szöveget és • az ábrát. Végül áttetsző védőlakkal vonják be a táblát, amely 8—10 évig is megtartja fényvisszaverő képességét A fényvisszaverő táblák 1,5—2 kilométerről észrevehetők. Az ismertetett eljárás ma még meglehetősen drága, ezért nem készülhet minden tábla ebben a kivi- teibea, Biztonsági visszapillantó tükör A modern népvándorlás korát éljük, amikor nyaranta milliók kelnek útra járműveikkel ismeretlen tájak felfedezésére, kikapcsolódást és pihenést keresve. Azok számára, akik lakókocsit is vontatnak autójukkal, újfajta visszapillantó tükröt hoz forgalomba egy nyugatnémet cég. A 13x18 cm méretű tükröket rezgésmentes teleszkópokra erősítik fel az autó mindkét oldalán, így a vontató gépkocsi vezetőjét nek kitűnő kilátása lesz hátrafelé, még a lakókocsi mögé is. A különleges — szabadalmazott — rögzítőszerkezet révén az újfajta visszapillantó tükör pillanatok alatt leszerelhető, ha az autó már nem vontat lakókocsit. Vontató személygépkocsinál mindeddig megolslatlan volt a kielégítő tájékoztatást nyújtó visszapillantás problémája. Teherautóknál újabban a „szerelvény” hátsó részére felerősített tv-kamera segítségével valósítják meg a mögöttes terület áttekintését. A kis kamera a vezető mellett elhelyezett képernyőn folyamatosai^ jeleníti meg a vezetés biztonságát szolgáló információkat. Személygépkocsiknál alkalmazva még túl drágának bizonyul ez a megoldás. Fényvisszaverő jelzőtáblák Szitanyomással viszik fel »szöveget és ábrát a tábla felületére.
