Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

1973. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP V TERÜL] ASZTALKÁM Nyolc „fogás" az ünnepi étlapról 19SO-5G A MEGYÉBEN Töl Biü! 15 ezer lakást építenek Nagyobb kedvezményeket kapnak a munkások és a fiatalok Mezőtúron szállt be a fül­kébe és Csugarnál már ki­csomagolt a térdére tett kis- koffenból. Hurka, kolbász, meredt rántottihús, csirfke- comb. Ki sem nézett az ab­lak mellett futó tájra, rá sem emelte szemét útítársaira, evett, inkább csak kimérten, mint akinek ez a kötelessé­ge. Az állott rántotthús, a f oklhagymás kolbász szaga el­árasztotta a fűikét. Ketten elsápadva kihátráltak. A bentmaradók viszolyogva gondoltak az elmúlt ünne­pekre, s émelyegve mérték a falatozót. Egyikük meg­szólalt. — ízlik? — Isten tudja. Kimaradt Nálunk mindig marad. Jobb leime tán, ha kidobnám? 1 Ez egy éve volt Pár nap­ja újra láttam — felkészü­lés közben, öt, és a hozzá hasonlókat — sokunkat Ko­csonyahúsért, csülökért, süt­ni való kolbászért, csirkéért, kacsáért, pulykáért állt sor­ba, belgliért, tortakariikáért, szaloncukorért, csokoládé- csengőkért tülekedett, szaty­rából boros, sörös, pezsgés üvegek nyaka meredezett, szeméből a beszerzés éhsége sugárzott Az éltette, hogy majd. majd az ünnepen, igen, ott aztán.. J L 2 i r---­— Semmi zsíros, csak ha­bart bableves, 6Ülttök, aszalt szilva, mézes, mákos csík, egy alma és egy gerezd fok­hagyma egészben lenyelve, hogy jövőre egészségeseik le­gyenek. Ezt Gulyás Éva, a Damja­nich múzeum néprajzosa mondta —• a böjti étkezésről. De ha a böjt elmúlik, ak­kor aztán tényleg kezdődhet a gyamorpukkasztó szertar­tás, terül az asztalkáim... Mivel is? J; A feleletek; — Hurka, kolbász, kocso­nya, töltött káposzta, rán- iotthal, sült csirke. — Hurka, kolbász, kocso­nya, töltött káposzta, rán­tottnál, sült csirke. — Hurka, kolbász? Ugyan kérem, ez falusi szokás. A várcei ember pulykát eszik aszalt szilvával. Nézzük, hát a „városi em­bert”. — Hurka, kolbász, töltött... mit néz, a tiszatenyői roko­nok disznót vágnak! — Töltött káposzta, puly­ka, beigli. És az elmaradha­tatlan alma. Lehet, hogy ez még a böjti szokásból ma­radt ránk? Nem tudom, de jó. Ettől nem csattan ki a szám! 4 — Kicsattan! — Az még a jobbik eset — mondja a man tő Liszt. Ün­nep előtt tömegestől szállít­juk haza az elbocsátást kért betegeket a kórházból, ün­nep után meg a túlevőket — vissza. Ezek közt nem az egyszerű gyomorrontásosak, hanem a szeirvibajban szen­vedőit vannak többen, no meg az „ünnepi ivók”. Rit­kán isznak, de akkor annyit, hogy alaposan leveszi a lá­bukról. 5 Tíz érve otellót ittunk, most szürkebarátot — mond­ja a tiszaőnsi fiatalasszony. —- Ebben a 61-es élelmi­szerboltban tizenegy éve dol­gozom, Amikor idejöttem, ünnep előtt százával hord­tuk az üzletbe a félliteres kövidinkát. Most nem ez a sláger. Borokból csak a leg­drágább fogy. Igényesebbek lettek a vevők! — Nézze meg uram, most hol vannak többen? Az ol­csó boroknál, vagy a külön­legességeknél? Számolta? Négy örmény konyak került kosárba, míg egy szemelt riz- ling. És a pezsgő? Ma már mindegy, ünnep, nem ünnep, vaszik. Most pedig ünnep jön — mondta az ABC vezetőhe­lyettese. Otellótól a szürkebarátig. Jobban élünk, jobbat iszunk. Tehát jobbat is eszünk? Jel­zi -e az életszínvonalat az ün­nepi asztal? 6 — Nem biztos, hogy min­dig. Mert, ha azt nézem, hogy nálam negyven éve is ugyanúgy volt disznótoros az asztalon, mint most, ak­kor maga erőltetheti nekem az életszínvonalat. A ma­gyar ember a jeles ünnep­nek megadta a módját, ha nehéz is volt. Az asztalra ak­kor is került, csak lehet, hogy többet spórolt rá, mint ma — mondta a jászapáti nyugdíjas. — Tizenkét fiam van, azok családostul mind eljönnek. Levágunk egy disznót. A füstölnivalót le­számítva — el is fogy. — Tíz éve is pulyka, most is pulyka •— mondja a fia­tal szakmunkásképző iskolai tanár — csak éppen akkor cserép tálból ettem, most meg porcelánból. Jobban élünk, ugyanazt eszünk, csak min­dig egy kicsivel többet. — Évről évre nagyobb az igény a vállalattal szemben — mondja a megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat osztályvezetője, öt évre visszamenőleg évenként 5—8 százalékkal növekszik a tő­kehús és töltelékáru forgal­munk ... 7 Eszünk, iszunk, eszünk, iszunk, ünnepelünk. A bel­gyógyász főorvos dr. Bálint András ilyenkor elgondolko­dik. — Saját gyakorlataimból is igainak érzem azt a mon­dást, hogy „hárommillió kol­dus országából hárommillió elhízott” ember országa let­tünk. Az ünnepi asztal eh­hez még a ráadás. Ilyenkor egymást érik az akut gyo- marrontások, a „kiugrott” epebántalmak, és a keringési megbetegedések a zsíros, ne­héz, fűszeres ételektől, a hizlaló édes tésztáktól... •— És az orvosnál milyen a terülj asztal? — Mint a többi. Száraz hús, főzelék, tésztaféle. Az ünnepi csak a terítés. Én még nem voltam evéstől „másnapos”. 8 Az ünnepekre a megyében csak az állatforgalmi és hús­ipart vállalattól 2400 mázsa tőkehúst, 1250 mázsa tölte­lékárut, benne 150 mázsa virslit, 150 mázsa kocsonya­húst összesen háromszáz má­zsával többet szállított az üzletekbe a kereskedelem, mint tavaly ilyenkor. Elfo­gyott továbbá 12 mázsa tea­sütemény, 10 mázsa beigli, 10 ezer tortaszelet — tizenöt százalékkal töíbb a tavalyi­nál ... Ennyiről tudunk. Nem baj, ami kimarad, azt is megesszük! Igríczi Zsigmond Szolnok megyében a kő­vetkező ötéves tervben több mint ötezer többszintes, te- ! lepszerű lakás építését terve­zi,,. nzek között lesznek ta­nácsi „célcsoportos” lakások, az OTP beruházásában ké­szülő társasházak, a MÉSZÖV szervezésében épülő szövet­kezeti lakások. Előzetes el­képzelések szerint felépül a megye terüle­tén még 8—10 ezer ma­gánkezdeményezésű kis társas- és családi ház is. Állami lakásokat főként munkáskörzetekben építenek majd, elsősorban az Állami Építőipari Vállalat kivitele­zésében, 1980-ig 2500—2600 tanácsi lakást és mintegy 800 tanácsi értékesítésű szövet­kezeti lakást akarnak átadni a tulajdonosoknak. Az OTP beruházásában megyénk 13 településén 2500 lakást építe­nek fel, ebből a tervek sze­rint például Szolnokon 1100, Jászberény több mint 300, és Martfű 250 lakosa vásárol új otthont. Megyénkben 26 la­kásépítő szövetkezet van, amelyeknek érdekképviseleti szerve a MÉSZÖV. A tervek szerint a következő években 1700 lakást építtet a MÉSZÖV Szolnokon, a Bajcsy-Zsilin­Valószínűtlenül hangzik, hogy egy vágóhídnak nincs hűtőtároíója, de Szolnokon sajnos így van. A fogyasztók igénye változik, az üzletfe­lek rendszertelenül szállíta­nak. Mindezt a termeléssel összehangolni hűtés és né- hánynapos tárolási kapacitás nélkül, úgyszólván lehetetlen. A szakemberek eddig mégis zökkenő nélkül megoldották ezt, de a helyzeten most már változtatni kell. Janklovits Márton, a Szol­nok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója adatokkal bizonyítja miért szükséges a vágóhíd korsze­rűsítése és bővítése, öt év alatt csaknem háromszoro­sára emelkedett a levágott sertések száma, a termékek száma pedig megduplázó­dott A beruházáshoz azonban terület kell, amit a hús­szky, a Kassák, a Kassai, az Ady Endre és a Keskeny János utcában lesznek majd szövekezeti házak. A kis társasházak, családi házak száma évről évre emelkedik. Átlagosan 2070 család fog hozzá sa­ját ház építéséhez egy évben. Eme az építkezési kedvre számítani lehet a következő időszakban is: várhatóan te­hát 10 ezer családi ház épül az ötödik ötéves tervbep. A jövő esztendei lakásépí­tésekre, illetve az 1975-ben elkezdett házak befejezésére elsősorban munkások lakta településeken kerül sor a legnagyobb számban. Körül­belül 400 állami, 600 OTP és 400 MÉSZÖV lakást adnak át a tulajdonosoknak 1976 december végéig. Várhatóan 2000 lakos költözik be jövőre a magánerőből épített csa­ládi és kisebb társasházakba. Szolnokon 1976-ban meg­kezdik a Széchenyi lakóte­lep első házsorainak mun­kálatait, az Állami Építő­ipari Vállalat kivitelezésé­ben. Jövőre az összes építési formát alapul véve 280 csa­ládnak adnak ott új otthont a 11 szintes házgyári, és a üzem jelenlegi szűk telep­helyén nem tudnak biztosí­tani. Ezért úgy határoztak, hogy a Tiszából „ellopnak” tízezer négyzetmétert, és az így szerzett területen építik fel a hűtőház egy részét. Az elképzeléshez hozzájárult a Középtisza vidéki Vízügyi Igazgatóság is. Már meg­kezdték a folyó gátjának áthelyezését. Ez a munka jövőre lesz kész, és a folyó­ból elvett területen meg­kezdődhet majd az építke­zés. A vágóhídfejlesztés két részből áll. Az irodaház mel­letti területen jövőre meg­kezdik a szociális helyisé­gek építését A beruházás másik részét a Tisza-partján építik fel, ötezer négyzetméter alapte­rületein hűtő-tárolótér, kész­6 szintes poligon-típusú há­zakban. Befejeződök 1976-ban a József Attila úti és az állo­más környéki lakótelep épí­tése is, és átadják az újabb „fiatalok garzonházát” a Bercsényi utcában. A jövőben valamennyi la­kásépítési formához a taná­csok adják majd a területet. Változás lesz a lakások költ­ségeiben, nagyobb összegű hitelt lehet majd igényelni a la'.< isvásárlásokhoz és a kölcsön visszafizetésében is nagyobb kedvezmények lesz­nek. A nagycsaládosok és a munkások az egyébként is könnyebbé váló hitelfeltéte­lek mellett az eddiginél na­gyobb összegű állami és vál­lalati támogatást kapnak, A fiatal házasok számá­ra pedig az új lakás árának „előteremtésé­ben” nagy segítséget nyújt a már széles kör­ben ismertté váló ifjú­sági takarékbetétkönyv­akció. A betétek tulajdonosai a következő években az eddi­ginél nagyobb kölcsönt ve­hetnek fel az OTP-től la­kásvásárlásra. V. E. áruraktár, húsbontó és ex- pediáió épül. A speciális be­rendezésekkel ellátott—mint például a szovjet zsírsütő­berendezés — egységet a szocialista országok és a ha­zai ipar gépeivel szerelik fel. Az átadásra talán sike­rül megszervezni a ma már elengedhetetlenül szükséges konténeres szállítást is. Mit jelent mindez a vágó­hídnak? A hűtőtárolóban négy napra elegendő termé­ket, a készáruraktárban pe­dig háromnapos készletet tudnak majd tartani. A ki­szolgáló részlegből —• mint például a csontozó, vagy a fagyasztó — konyhakész csomagolásban, az igények­nek megfelelő mennyiséget folyamatosan tudnak árut szállítani az üzletekbe. (Pl) ■lloprieiic «a I isseiből Bővül, korszerűbb lesz a szolnoki vágóhíd — 200 milliós beruházás kezdődött — ß befejezési határidő 1979 * L assan emelkedett fel a, székről. Várakozó tekintetek tapadtak rá. Azok az emberek fordul­tak felé, akik úgy döntöttek, bogy a nagyközséget Szol­MIstka Ä SLJ2 isjla nők Megye Tanácsában 6 képviselje. Megilletődve for­mált mondatokkal köszönte meg a tanácsülésnek. — Ügy látta, zavarban voltam? Egyetlen gondolat motoszkált a fejemben. Ti- zenegynéhány ezer kunhe- gyesi nevében bizalmat sza­vaztak, előlegeztek nekem. Hogyan tudok majd, tudok-e egyáltalán élni vele? Isme­rős érzás volt. Tavasszal a képviselőválasztások idején a jelölőgyűléseken... Em­lékszik biztosan. — Igen. — Mégsem említette. Nemcsak maga, azóta min­denki kínosan hallgat róla. Miért? Tapintatból? Mert úgy vélik, megsértődtem, csalódtam, hogy a két jelölt közül ma nem én ülök a Parlamentben. A néhány perce még meg­hatódott ember keménnyé, határozottá vált. — Higgye el, óriási dolognak és meg­tiszteltetésnek tartottam, hogy abban a községben, abban a munkahelyi közös­ségben, ahová hat éve Ide­genként betoppantam, or­szággyűlési kepviselőj előli­nek javasoltak. Rám is gon­doltak, sok ezer voksot kap­tam, ez méghogy csalódást okozott volna? Ellenkezőleg. Lendületet adott, hitet. Nagy szavak — bosszúsan legyin­tett, s oly hévvel folytatta, mintha kételkednék az ügy­szeretetében. A késő estébe nyúló ta­nácsülés után a folyosón el­lesett beszélgetés jutott eszembe: „Na, Feri!, — mondta a társának komóto­san az idős bácsi. „Az ilyen emberre ván nekünk szük­ségünk. Akit ilyen fából fa­ragtak, annaklehetőséget kell adni, tassék, csipáid! Líauvnc benned, »•«ft'ink, tegyél a nevünkben, értünk”. — Voltak, akik jött-ment csodabogárnak tartottak, amikor idejöttem, akinek az a mániája, hogy az elhanya­golt asztalosműhelyből igen­is, üzemet csinál. Véresen komolyan veszi a munkát, nemcsak a sajátját —■ Tudom, morgolódtak, mikor egyik napról a másik­ra az órabér helyett teljesít­ménybérben kellett dolgoz­ni. Nem tartottak normális­nak, amikor azt mondtam, nemcsak az egyedi megren­delésre készített ajtókat, ab­lakokat, hanem a sablonda­rabokat is tökéletesen meg kell csinálni. Túl vagyunk rajta. Az eredmény és a jó munkáért járó fizetség volt a meggyőző érv. Az asztalosüzemben ma kétszer annyian dolgoznak, s az évi termelésük nyolc­szorosa a hat év előttinek. Mesélték, sorra járta az általános iskolákat, tanuló­kat toborzott az asztalos szakmának. Aztán a szak­munkásképzőben a tanítá­sukat is vállalta. — Szakmunkás nélkül a legjobb terv is csali fantaz­magória. Barátai elmesélték, bele­pusztulna, ha valamit csak félig meddig elvégezve hagyna maga után. Szóki­mondó és nagyon makacs ha valamit a fejébe vssz ... Talán éppen ezért válasz­totta meg két éve az építési részleg ötszáz dolgozója szakszervezeti titkárnak. — Ügy dolgozik, mintha az élete múlna rajta —- ez felesége véleménye róla. — Prémium, fegyelmi, üdülés, mikulásünnepség, színház- látogatás. Agitál, szervez, vitatkozik. Igaz, több a ha­ragosa is, mint egy csendes, visszahúzódó embernek. — Haragosok? Elvtelenség árán nem kell, hogy min­denki szemében jó fiú le­gyek. — Percekig hallgatott, talán az elmúlt hat eszten­dő eseményei kavarogtak fejében. —- Bevallom, nem szíve­sen hagytam ott a mátészal­kai bútorgyárat, az ország egyik legszebb, legmoder­nebb üzemét. Akkor csak a lakásért jöttem Kunhe­gyesre. Tenyérnyi albérlet­ben éltünk le öt esztendőt. Nem jó szívvel jöttem, de megszoktam, befogadtak és ma valahogy szívügyem ez az alföldi települések szép­ségét és csúfságát ötvöző nagyközség. Otthont adott. Nézzen körül! Tágas szoba, összkomfort. Az uzsora-bérű albérlethez képest — palota. Kunhegyesen az állami gazdaság építette tálcások egyikében él a családjával. Valahol egy szekrényfiók­ban őrzi a választási plaká­tot, újságcikkeket, a jelölő- gyűléseken készített feljegy­zéseket. Út, víz, járda, csa­torna, közlekedés, szakmun­kásképző iskola... A kis jegyzettömböt emléknek szánta, de ... most újra elő kell vennie. • » • Kunhegyes Nagyközség Tanácsa decemberi ülésén Horváth Györgyöt, a Közép­tiszai Állami Gazdaság asz­talosüzemének harminchat éves vezetőjét egyhangúlag magyei tanácstagnak meg­választotta. Kovács Katalin r*

Next

/
Thumbnails
Contents