Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
1973. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP V TERÜL] ASZTALKÁM Nyolc „fogás" az ünnepi étlapról 19SO-5G A MEGYÉBEN Töl Biü! 15 ezer lakást építenek Nagyobb kedvezményeket kapnak a munkások és a fiatalok Mezőtúron szállt be a fülkébe és Csugarnál már kicsomagolt a térdére tett kis- koffenból. Hurka, kolbász, meredt rántottihús, csirfke- comb. Ki sem nézett az ablak mellett futó tájra, rá sem emelte szemét útítársaira, evett, inkább csak kimérten, mint akinek ez a kötelessége. Az állott rántotthús, a f oklhagymás kolbász szaga elárasztotta a fűikét. Ketten elsápadva kihátráltak. A bentmaradók viszolyogva gondoltak az elmúlt ünnepekre, s émelyegve mérték a falatozót. Egyikük megszólalt. — ízlik? — Isten tudja. Kimaradt Nálunk mindig marad. Jobb leime tán, ha kidobnám? 1 Ez egy éve volt Pár napja újra láttam — felkészülés közben, öt, és a hozzá hasonlókat — sokunkat Kocsonyahúsért, csülökért, sütni való kolbászért, csirkéért, kacsáért, pulykáért állt sorba, belgliért, tortakariikáért, szaloncukorért, csokoládé- csengőkért tülekedett, szatyrából boros, sörös, pezsgés üvegek nyaka meredezett, szeméből a beszerzés éhsége sugárzott Az éltette, hogy majd. majd az ünnepen, igen, ott aztán.. J L 2 i r---— Semmi zsíros, csak habart bableves, 6Ülttök, aszalt szilva, mézes, mákos csík, egy alma és egy gerezd fokhagyma egészben lenyelve, hogy jövőre egészségeseik legyenek. Ezt Gulyás Éva, a Damjanich múzeum néprajzosa mondta —• a böjti étkezésről. De ha a böjt elmúlik, akkor aztán tényleg kezdődhet a gyamorpukkasztó szertartás, terül az asztalkáim... Mivel is? J; A feleletek; — Hurka, kolbász, kocsonya, töltött káposzta, rán- iotthal, sült csirke. — Hurka, kolbász, kocsonya, töltött káposzta, rántottnál, sült csirke. — Hurka, kolbász? Ugyan kérem, ez falusi szokás. A várcei ember pulykát eszik aszalt szilvával. Nézzük, hát a „városi embert”. — Hurka, kolbász, töltött... mit néz, a tiszatenyői rokonok disznót vágnak! — Töltött káposzta, pulyka, beigli. És az elmaradhatatlan alma. Lehet, hogy ez még a böjti szokásból maradt ránk? Nem tudom, de jó. Ettől nem csattan ki a szám! 4 — Kicsattan! — Az még a jobbik eset — mondja a man tő Liszt. Ünnep előtt tömegestől szállítjuk haza az elbocsátást kért betegeket a kórházból, ünnep után meg a túlevőket — vissza. Ezek közt nem az egyszerű gyomorrontásosak, hanem a szeirvibajban szenvedőit vannak többen, no meg az „ünnepi ivók”. Ritkán isznak, de akkor annyit, hogy alaposan leveszi a lábukról. 5 Tíz érve otellót ittunk, most szürkebarátot — mondja a tiszaőnsi fiatalasszony. —- Ebben a 61-es élelmiszerboltban tizenegy éve dolgozom, Amikor idejöttem, ünnep előtt százával hordtuk az üzletbe a félliteres kövidinkát. Most nem ez a sláger. Borokból csak a legdrágább fogy. Igényesebbek lettek a vevők! — Nézze meg uram, most hol vannak többen? Az olcsó boroknál, vagy a különlegességeknél? Számolta? Négy örmény konyak került kosárba, míg egy szemelt riz- ling. És a pezsgő? Ma már mindegy, ünnep, nem ünnep, vaszik. Most pedig ünnep jön — mondta az ABC vezetőhelyettese. Otellótól a szürkebarátig. Jobban élünk, jobbat iszunk. Tehát jobbat is eszünk? Jelzi -e az életszínvonalat az ünnepi asztal? 6 — Nem biztos, hogy mindig. Mert, ha azt nézem, hogy nálam negyven éve is ugyanúgy volt disznótoros az asztalon, mint most, akkor maga erőltetheti nekem az életszínvonalat. A magyar ember a jeles ünnepnek megadta a módját, ha nehéz is volt. Az asztalra akkor is került, csak lehet, hogy többet spórolt rá, mint ma — mondta a jászapáti nyugdíjas. — Tizenkét fiam van, azok családostul mind eljönnek. Levágunk egy disznót. A füstölnivalót leszámítva — el is fogy. — Tíz éve is pulyka, most is pulyka •— mondja a fiatal szakmunkásképző iskolai tanár — csak éppen akkor cserép tálból ettem, most meg porcelánból. Jobban élünk, ugyanazt eszünk, csak mindig egy kicsivel többet. — Évről évre nagyobb az igény a vállalattal szemben — mondja a megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat osztályvezetője, öt évre visszamenőleg évenként 5—8 százalékkal növekszik a tőkehús és töltelékáru forgalmunk ... 7 Eszünk, iszunk, eszünk, iszunk, ünnepelünk. A belgyógyász főorvos dr. Bálint András ilyenkor elgondolkodik. — Saját gyakorlataimból is igainak érzem azt a mondást, hogy „hárommillió koldus országából hárommillió elhízott” ember országa lettünk. Az ünnepi asztal ehhez még a ráadás. Ilyenkor egymást érik az akut gyo- marrontások, a „kiugrott” epebántalmak, és a keringési megbetegedések a zsíros, nehéz, fűszeres ételektől, a hizlaló édes tésztáktól... •— És az orvosnál milyen a terülj asztal? — Mint a többi. Száraz hús, főzelék, tésztaféle. Az ünnepi csak a terítés. Én még nem voltam evéstől „másnapos”. 8 Az ünnepekre a megyében csak az állatforgalmi és húsipart vállalattól 2400 mázsa tőkehúst, 1250 mázsa töltelékárut, benne 150 mázsa virslit, 150 mázsa kocsonyahúst összesen háromszáz mázsával többet szállított az üzletekbe a kereskedelem, mint tavaly ilyenkor. Elfogyott továbbá 12 mázsa teasütemény, 10 mázsa beigli, 10 ezer tortaszelet — tizenöt százalékkal töíbb a tavalyinál ... Ennyiről tudunk. Nem baj, ami kimarad, azt is megesszük! Igríczi Zsigmond Szolnok megyében a kővetkező ötéves tervben több mint ötezer többszintes, te- ! lepszerű lakás építését tervezi,,. nzek között lesznek tanácsi „célcsoportos” lakások, az OTP beruházásában készülő társasházak, a MÉSZÖV szervezésében épülő szövetkezeti lakások. Előzetes elképzelések szerint felépül a megye területén még 8—10 ezer magánkezdeményezésű kis társas- és családi ház is. Állami lakásokat főként munkáskörzetekben építenek majd, elsősorban az Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében, 1980-ig 2500—2600 tanácsi lakást és mintegy 800 tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást akarnak átadni a tulajdonosoknak. Az OTP beruházásában megyénk 13 településén 2500 lakást építenek fel, ebből a tervek szerint például Szolnokon 1100, Jászberény több mint 300, és Martfű 250 lakosa vásárol új otthont. Megyénkben 26 lakásépítő szövetkezet van, amelyeknek érdekképviseleti szerve a MÉSZÖV. A tervek szerint a következő években 1700 lakást építtet a MÉSZÖV Szolnokon, a Bajcsy-ZsilinValószínűtlenül hangzik, hogy egy vágóhídnak nincs hűtőtároíója, de Szolnokon sajnos így van. A fogyasztók igénye változik, az üzletfelek rendszertelenül szállítanak. Mindezt a termeléssel összehangolni hűtés és né- hánynapos tárolási kapacitás nélkül, úgyszólván lehetetlen. A szakemberek eddig mégis zökkenő nélkül megoldották ezt, de a helyzeten most már változtatni kell. Janklovits Márton, a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója adatokkal bizonyítja miért szükséges a vágóhíd korszerűsítése és bővítése, öt év alatt csaknem háromszorosára emelkedett a levágott sertések száma, a termékek száma pedig megduplázódott A beruházáshoz azonban terület kell, amit a hússzky, a Kassák, a Kassai, az Ady Endre és a Keskeny János utcában lesznek majd szövekezeti házak. A kis társasházak, családi házak száma évről évre emelkedik. Átlagosan 2070 család fog hozzá saját ház építéséhez egy évben. Eme az építkezési kedvre számítani lehet a következő időszakban is: várhatóan tehát 10 ezer családi ház épül az ötödik ötéves tervbep. A jövő esztendei lakásépítésekre, illetve az 1975-ben elkezdett házak befejezésére elsősorban munkások lakta településeken kerül sor a legnagyobb számban. Körülbelül 400 állami, 600 OTP és 400 MÉSZÖV lakást adnak át a tulajdonosoknak 1976 december végéig. Várhatóan 2000 lakos költözik be jövőre a magánerőből épített családi és kisebb társasházakba. Szolnokon 1976-ban megkezdik a Széchenyi lakótelep első házsorainak munkálatait, az Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. Jövőre az összes építési formát alapul véve 280 családnak adnak ott új otthont a 11 szintes házgyári, és a üzem jelenlegi szűk telephelyén nem tudnak biztosítani. Ezért úgy határoztak, hogy a Tiszából „ellopnak” tízezer négyzetmétert, és az így szerzett területen építik fel a hűtőház egy részét. Az elképzeléshez hozzájárult a Középtisza vidéki Vízügyi Igazgatóság is. Már megkezdték a folyó gátjának áthelyezését. Ez a munka jövőre lesz kész, és a folyóból elvett területen megkezdődhet majd az építkezés. A vágóhídfejlesztés két részből áll. Az irodaház melletti területen jövőre megkezdik a szociális helyiségek építését A beruházás másik részét a Tisza-partján építik fel, ötezer négyzetméter alapterületein hűtő-tárolótér, kész6 szintes poligon-típusú házakban. Befejeződök 1976-ban a József Attila úti és az állomás környéki lakótelep építése is, és átadják az újabb „fiatalok garzonházát” a Bercsényi utcában. A jövőben valamennyi lakásépítési formához a tanácsok adják majd a területet. Változás lesz a lakások költségeiben, nagyobb összegű hitelt lehet majd igényelni a la'.< isvásárlásokhoz és a kölcsön visszafizetésében is nagyobb kedvezmények lesznek. A nagycsaládosok és a munkások az egyébként is könnyebbé váló hitelfeltételek mellett az eddiginél nagyobb összegű állami és vállalati támogatást kapnak, A fiatal házasok számára pedig az új lakás árának „előteremtésében” nagy segítséget nyújt a már széles körben ismertté váló ifjúsági takarékbetétkönyvakció. A betétek tulajdonosai a következő években az eddiginél nagyobb kölcsönt vehetnek fel az OTP-től lakásvásárlásra. V. E. áruraktár, húsbontó és ex- pediáió épül. A speciális berendezésekkel ellátott—mint például a szovjet zsírsütőberendezés — egységet a szocialista országok és a hazai ipar gépeivel szerelik fel. Az átadásra talán sikerül megszervezni a ma már elengedhetetlenül szükséges konténeres szállítást is. Mit jelent mindez a vágóhídnak? A hűtőtárolóban négy napra elegendő terméket, a készáruraktárban pedig háromnapos készletet tudnak majd tartani. A kiszolgáló részlegből —• mint például a csontozó, vagy a fagyasztó — konyhakész csomagolásban, az igényeknek megfelelő mennyiséget folyamatosan tudnak árut szállítani az üzletekbe. (Pl) ■lloprieiic «a I isseiből Bővül, korszerűbb lesz a szolnoki vágóhíd — 200 milliós beruházás kezdődött — ß befejezési határidő 1979 * L assan emelkedett fel a, székről. Várakozó tekintetek tapadtak rá. Azok az emberek fordultak felé, akik úgy döntöttek, bogy a nagyközséget SzolMIstka Ä SLJ2 isjla nők Megye Tanácsában 6 képviselje. Megilletődve formált mondatokkal köszönte meg a tanácsülésnek. — Ügy látta, zavarban voltam? Egyetlen gondolat motoszkált a fejemben. Ti- zenegynéhány ezer kunhe- gyesi nevében bizalmat szavaztak, előlegeztek nekem. Hogyan tudok majd, tudok-e egyáltalán élni vele? Ismerős érzás volt. Tavasszal a képviselőválasztások idején a jelölőgyűléseken... Emlékszik biztosan. — Igen. — Mégsem említette. Nemcsak maga, azóta mindenki kínosan hallgat róla. Miért? Tapintatból? Mert úgy vélik, megsértődtem, csalódtam, hogy a két jelölt közül ma nem én ülök a Parlamentben. A néhány perce még meghatódott ember keménnyé, határozottá vált. — Higgye el, óriási dolognak és megtiszteltetésnek tartottam, hogy abban a községben, abban a munkahelyi közösségben, ahová hat éve Idegenként betoppantam, országgyűlési kepviselőj előlinek javasoltak. Rám is gondoltak, sok ezer voksot kaptam, ez méghogy csalódást okozott volna? Ellenkezőleg. Lendületet adott, hitet. Nagy szavak — bosszúsan legyintett, s oly hévvel folytatta, mintha kételkednék az ügyszeretetében. A késő estébe nyúló tanácsülés után a folyosón ellesett beszélgetés jutott eszembe: „Na, Feri!, — mondta a társának komótosan az idős bácsi. „Az ilyen emberre ván nekünk szükségünk. Akit ilyen fából faragtak, annaklehetőséget kell adni, tassék, csipáid! Líauvnc benned, »•«ft'ink, tegyél a nevünkben, értünk”. — Voltak, akik jött-ment csodabogárnak tartottak, amikor idejöttem, akinek az a mániája, hogy az elhanyagolt asztalosműhelyből igenis, üzemet csinál. Véresen komolyan veszi a munkát, nemcsak a sajátját —■ Tudom, morgolódtak, mikor egyik napról a másikra az órabér helyett teljesítménybérben kellett dolgozni. Nem tartottak normálisnak, amikor azt mondtam, nemcsak az egyedi megrendelésre készített ajtókat, ablakokat, hanem a sablondarabokat is tökéletesen meg kell csinálni. Túl vagyunk rajta. Az eredmény és a jó munkáért járó fizetség volt a meggyőző érv. Az asztalosüzemben ma kétszer annyian dolgoznak, s az évi termelésük nyolcszorosa a hat év előttinek. Mesélték, sorra járta az általános iskolákat, tanulókat toborzott az asztalos szakmának. Aztán a szakmunkásképzőben a tanításukat is vállalta. — Szakmunkás nélkül a legjobb terv is csali fantazmagória. Barátai elmesélték, belepusztulna, ha valamit csak félig meddig elvégezve hagyna maga után. Szókimondó és nagyon makacs ha valamit a fejébe vssz ... Talán éppen ezért választotta meg két éve az építési részleg ötszáz dolgozója szakszervezeti titkárnak. — Ügy dolgozik, mintha az élete múlna rajta —- ez felesége véleménye róla. — Prémium, fegyelmi, üdülés, mikulásünnepség, színház- látogatás. Agitál, szervez, vitatkozik. Igaz, több a haragosa is, mint egy csendes, visszahúzódó embernek. — Haragosok? Elvtelenség árán nem kell, hogy mindenki szemében jó fiú legyek. — Percekig hallgatott, talán az elmúlt hat esztendő eseményei kavarogtak fejében. —- Bevallom, nem szívesen hagytam ott a mátészalkai bútorgyárat, az ország egyik legszebb, legmodernebb üzemét. Akkor csak a lakásért jöttem Kunhegyesre. Tenyérnyi albérletben éltünk le öt esztendőt. Nem jó szívvel jöttem, de megszoktam, befogadtak és ma valahogy szívügyem ez az alföldi települések szépségét és csúfságát ötvöző nagyközség. Otthont adott. Nézzen körül! Tágas szoba, összkomfort. Az uzsora-bérű albérlethez képest — palota. Kunhegyesen az állami gazdaság építette tálcások egyikében él a családjával. Valahol egy szekrényfiókban őrzi a választási plakátot, újságcikkeket, a jelölő- gyűléseken készített feljegyzéseket. Út, víz, járda, csatorna, közlekedés, szakmunkásképző iskola... A kis jegyzettömböt emléknek szánta, de ... most újra elő kell vennie. • » • Kunhegyes Nagyközség Tanácsa decemberi ülésén Horváth Györgyöt, a Középtiszai Állami Gazdaság asztalosüzemének harminchat éves vezetőjét egyhangúlag magyei tanácstagnak megválasztotta. Kovács Katalin r*