Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 25. [z a park: közpark, de mondhat bárki bármit — itt minden az övé. A gyep borította tisztások, a virágágyak, a bokrok sűrűje, az őrálló fák. Ö gondoz itt mindent; keze nyomán teremtődik a rend, ő hozza helyre, ha valaki megzavarja ezt a rendet. Minden évszakban sok a dolga, de még januárban, februárban is rendet kell tartani, a bokrok közét meg- rifkítaini, tövét fölásni, söpörni a séta-utakat, eltávolítani a szemetet. Ez a legnehezebb, ezt szereti a legkevésbé. A szemét eltüntetését, azt, hogy ne azt hozza helyre, amit a természet szükségszerűen ront, hanem azt, amit emberek rontanak a természeten, fogy el- metlsnságíbal, vagy ártó szándékkal. Ki érti az embereiket? Seprűje, gereb- lyéje minduntalan oda-nem- való tárgyakba ütközik. Sörösüvegeket, drága külföldi italok tarika címkés üvegéit ha- Jigálják ismeretlenek a bokrok közé. És orvosságos üvegeiket tálát, műanyag-tartályokat, törött vécékagyiót, kilyukadt mosogatót, viilanvdrótot, edényt, rozsdás autó-sérhányót, ban- tásból származó sittéit, női pongyolát, komibánét, férfi pulóvert, egyszer még meztelen női fényképekkel teli külföldi újságot is talált. Meg éjjeli szekrényt, légi ebédlő-kredenc márványlap- ját De jól megy az embereknek! Minden nap meg keljl néznie a gyermekhomokozót Eltávolítja az éles tárgyakat, a veszélyes drótokat, összeszedi az ottf elejtett játékokat. Megjavítja a hintát, melyre feünőttek ültek, s leszakadt a lánca. Végigjárja a padokat; éjszaka melyiknek a támláját csavarozta le valaki, mulatságból, vagy mert be akart fűteni vele. És jelentenie kell, ha észreveszi, hogy kicsúzHabák egy-egy lámpa égőjét. Azt is figyeli: ki szedi meg titokban, májusi éjszakákon, az orgonabokrokat, ki tépde- si ki a virágokat, ki tapos rájuk. De többnyire nem éri tetten a bűnöst: öreg már, ha szaladni kezd, biztos, hogy nem ér utol senkit / Különösen ilyenkor, decemberben, kerácsony előtt kell nagyon szemfülesnek lenni: sokan lopakodnak ide éjszakánként, kiássák, letördelik a fenyőket, hogy ezekeket állítsák föl otthon a szeretet és a békesség ünnepén. Ül a kis bódéjában, az életén, a közeljövőn gondolkozik, a lábánál Szuszi szunyókál. Kis szerszámos bódé ez befér ide két talicska, itt tartja az ásókat, a lapátokat, gereblyéit, vesszősöprűit, a gumislagot, a kosarakat, de befért ide egy dikó is, azon aludni is lehet. Messze, a külvárosban van ugyan egy szobáoskája, de ha csak nem muszáj, nem megy haza. Rideg az ott, a nagy ház alagsorában, csak a központi fűtés csövei melegítenek, az ablak lejjebb van az udvar szintjénél, a játszó gyerekeknek a csak a lábát látja. Ott nincs senkije. Molnámé, a szomszédasszony néha bead valami jóízűt, de nem igényli, mert maga is tud főzni, s arról úgyse lehet szó, hogy elvegye feleségül Molnáraiét, aki maga is csaknem heitven éves, akárcsak ő. Mit tudhat ez a Molnámé róla: mi is van ővele, megéri-e a hetvenedik születésnapját? Akkor már inkább itt alszik, a parkban. Közel az eleven földhöz. És nemcsak nyáron. Van egy olajkályhája, ezzel jó meleget tud csinálni, van itt vezeték és kapcsoló, úgyhogy villany világít, van egy spirituszfőzője is, azon pap- rikáskrumol'it, lecsót köny- nyen megfőz. A szomszéd fűszerbolt hűtőpultjában újabban fölfedezte, hogy tésztát is vehet, csak vize dobja, pirított hagymával megízesíti, — erre még jobban csúszik a bor. És Szuszi is szereti. Alkonvodik, december 23-a van. Holnap karácsonyeste. Tegnap kiment a piacra, nem sajnálta a harminc forintot: vett egy közönséges fenyőfát, körülbelül egy méter magas. Már föl is állította a sarokban, holnap földíszíti. Nem vallásos, de azért Szuszival ketten meg- ünneplik a Kisded megszületését. Jó, ha van mit ünnepelni. Sötét van; csak itt-ott von halvány kört a hófolbos fűre, egy pád-csücsökre, bakóira a parklámpák pisla fénye. Szuszi fölkapja a fejét: távolról valami neszt bak, amit ő — mert ember — nem hallhat. A kutya föl ugrik, s orrával kivágja a bódé ajtaját. Ő kát rudat kap föl: egy hosszúbbat és egy rövidebbet. A kutya után ered. Itt van a parkból kivezető két nagyobb út közül az egyik. A hosszabb rudat vagy harminc centiméterre a földtől keresztbe fekteti az úton. Két bokor ága- bogát használja e célra; nem először próbálja így elzárni a menekülő útját A másik botot mint egy fegyvert emeli a magasba. Jól sejtette: ott rebbennék szét a törpe árny-alakok — tíz-üzenkét éves fiúk lehetnek, — ahol az ezüstfenyő egész regimentje pompázik. Már nem lehet elcsípni azokat, akik a másik főút felé rohannak, azokat se, akik eltűnnek a bokrok homályában. De egy gyerek enre szalad, fölbukik a keresztben tett rúdon, a grabancát sikerül megmarkolnia, Szuszi is azonnal ott terem. Belök- dösi a gyed-eket a bódéba, s leülteti a etikára. Szuszi elhever az ajtó előtt: létek se ki, se be. „Fenyőt törtél?” — „Igen”. — „Miért ezüstfenyőt?” — „Meirt az a legszebb”. — „Rendes fenyő nem lett volna jó?” — „Nem.” —„Miért? Látod, nekem az van”. — s a fájára mutat. A fiú lehajtja a fejét. S nem felel, — „Na! Felelj!” — „Mert nagymama azt szereti. Gyerekkorában mindig az volt nékik. Gyengyóban”. — „S miért nem vettél neki a piacon? Látod, én ott vettem a magamét”. —- „A piacon nincs ezüstfenyő”. — „És mért olyan kényes a te nagymamád, hogy csak ezüstfenyő jó néki?” — „Mert ez az utolsó karácsonya”. — „Ki mondta?” — „Mama mondta. Nagymamának rákja van. Januárban meg fog halni”. — „Hülyeség. Mi a te mamád? Orvos?” — „Varrónő a férfkuihagyórban”. — „Na látod. Mit ért ő a rákhoz? Hogy hívnak?” — „Sanyi”. — „Hány centit törtél le az ezüstfenyőből?” — „ötven centit. De lehet, hogy hatvan volt”. — Oldalt, vagy a tetejéből?” — „A tetejéből”. — „Hol van, amit letörtél?” — „Eldobtam, máikor elestem”. — .„Akkor itt van az úton. Hozd be”. — A fiú tétován föláll. — „Nem fogsz eUógmi, mert Szuszi veled megy, s ha meg akarsz lépni a foga között marad a Iában húsa”. Sanyi kimegy, s kisvártatva behozza az ezüstfenyőt. Szép, szabályos formájú kis karácsonyfa: egy nagyobb fenyőnek a csúcsa. ,Az a fenyő melynek fejét vetted, élőlény. Ugyanolyan, mint te vagy én. Furcsa teremtmény a fa: ahogy múlnak az évek , mindig alul vastagszik, de új hajtásai, a fiatal sarjaik mindig a végeken bújnak ki. Ennek többé már nem lesz feje, csak karjai lesznek. Ehhez mit szólsz?” — Sanyi megszeppenve néz rá, s csak suttogja; — „Sajnálom”. — „Nekem is volt egy fiam, nagyobb mint te, tizenhat éves múlt, mikor mint leventét, kivitték Németországba. Ott meghalt. A fejemet vették. Soha többé nem nő ki”. — Sanyi csak áll szótlanul. — „Sok mindent nem tudsz te Sanyi, de mire olyan idős leszel, mint én, többet fogsz tudni nálam. Én azt hittem: majd a fiam pipál le engem, hát ez nem sikerült. Levágták a fejemet”. — A fiú riadtan pillant az öregre. — „A feleségem is meghalt, öt éve már. Csak ketten vagyunk: Szuszi meg én. De ez téged nem érdekel, világos”. A fiú most megszólal: — „Tessék engem elengedni” — „Jó, elmehetsz, ha megtudod mondani: egyforma-e ugyanannak a fajta fának a levele? Mondjuk, egy kocsányos tölgyé ,egy bükké, egy harsé, egy juliané, vagy akár egy akácé?” — A fiú gondolkozik: — „Ugyanazé a fajtáé egyforma, csak nem egyforma nagy”. — „Látod, nem tudod. Nincs két teljesein egyforma levél. Legfeljebb csak hasonló. És azt tudod-e, mért sima az egyik fa ét márt repedezett kérgű, sebet a másik?” — „Nem dóm”. — „Mert megpróbál .„j. őket az élet, de nem egyfor mán, akárcsak az embert. És e sok megpróbáltatás különböző nyomot hagy rajtuk, akárcsak az emoercia. Vihar és villámcsapás, fagy és zúzmara tépi, marja, rágja öh a fákat Talán csak az a különbség, hogy a fák sebei kívül vannak, az embereké meg gyakran belül. Nehezebb is észrevenni, mert nem mindig látszik: mi rágja halálra az embert beiül De te úgyse értheted. Arra felelj még: mért kell szeretni a fákat? Meg általában a növényeket?” — „Csak. Mert hasznosak. Meg szépek”. — „Milyen buta vaigy te, Sanyi. Sokat kell még tanulnod. Tudod-e, hogy a fa lombkioronája állandóan párolog, ettől több a pára a levegőben, s ezért olyan hűs a fa alatt heverni? És ami semmiféle könyvben nem találsz meg, azt a titkot most elmondom neked”. — Leült a üú mellé. — „Minden növény élőlény: születik, felnő, meghal. Ugyanúgy kell velük bánni, mint az emberrel. Szeretőn és megértőn. Itt dolgozom ebben a parkban több mint -tíz éve. Már akkor öreg voltam, mikor idekerültem. Itt lassan minden fát, minden bokrot, cserjét, virágtőt ismerek. Újságot ritkán olvasok, rádióm, tévém nincs, nem nagyon tudom, mi van a világban. Én így tudatlanul is teszem a dolgomat: gondozom, rendben tartom ezt a parkot. Nemcsak ha jő idő van. Akkor is, ha szél fúj, ha eső esik, ha havazik. A gyerekek szétrug- dossák az avar-kupacokat, amelyet összekotortam. Másnap újra összegereblyézem, mert ez a dolgom. Vihar, zivatar, fagy nem akadályozhat meg abban, hogy ne végezzem el azt, amit rámbíztak. Egészen az utolsó percig. Mindig igyekszem rendbehozni, amit mások elrontanak. Holnap reggel szépen körülnyírom az ezüstfenyőket, amelyeket ti gonoszul meg<sonkítottatok, hogy ne lássák kártevésnek. Űj koronájuk már nem nő, de életben maradnak, s ez a fontos. Máskor vigyázz, mit csinálsz. Nem okozol-e kárt, nem okozol-e bánatot Embernek vagy fának. Bgyremegy. Ezt mondd meg a pajtásaidnak ír”. Á fiú falkukucsfcált a bódé résein: koromsötét van már kint Fél. hogy nagyon ki____ - kap otthon. — „ Elmehetek?” — „Most mái igen”. — Sanyi óvatosan kinyitja a bódé ajtaját, s máa surranna ki, mikor az őrei utánaszól: — „Vidd el ent l kis ezüstfenyőt. Ha már letörted. Hogy legyen egyszéj karácsonya nagyanyádnak. Biztosan nem érdekel, de ne ked megmondom: nekem ii ez az utolsó karácsonyom. Éi azonban nem a parkból csen tern el a karácsonyfámat”. A kisfiú kezébe nyomja a: ezüstfenyőt, s mikor a gye rek csikódobogása már el halkul, meggyújtja a spiri- tuszfőzőt, hgoy megmelegítsi a vacsorát. Szuszi a fenéké re ül, s érdeklődéssel figyeli mit tesz-vesz a gazdája. révészsarsusáR GRAFIKA! iLUH ISTVÁN: Gyászoltak Esett a hó, jött a karácsony Apám vitték a frontra Száraz hideg ült a lakáson A tél a jégcsapot fonta Még aludtam amikor elment Reggel halloítam a hírt Évekig vártuk évekig Anyám naponta sírt A szomszédasszony a fiát siratta Jósoltak gy íszoKak vártak Jutott bánat mindegyik napra Az asszonyok feketébe jártak ÁPRiLY LADOS: Püinkézz, porka hó Püinkézz, porka hó, szitálj, fehéredjék a barna táj. Tüntess el minden föld-sebet, boríts fázó vetéseket. A lombtalan fát cicomázd, derítsd a bút, enyhítsd a gyászt. Püinkézz, porka hó, szitálj, ragyogtass, idealizálj. Csillagformájú kis pihe, lebbenj pillám közé, ide. Ma légy cseppentő gyógyszerem, gyógyítgasd gyengülő szemem, hogy zúzmarák, derek, havak, még lássalak. Még lássalak. DEMÉNY OTTÓ: A porban . . . A porban a kegyetlen porban hol a kínok csodát teremnek én még láttam igazi port nyomán a zörgő szekereknek forró volt barna és finom a nap minden hevét beitta táncolt a fényben s visszahullt az útmenti tikkadt gazokra csikót rajzolt a halántékra sötét karikát a szemekre megült az ing ráncaiban s ránkhült ha jött a naplemente betört a szájba s fogra ínyre vont csikorgó fekete mázat karistolta a szomjú nyelvet bemarta torkunkba a lázat de játékunk a délibáb a valóság tükörrreflexe csermelyt bűvölt a láthatárra fölforgatott képei rendje s kincseket is ígért a por üzenetét a messzeségnek hová jutottam hova nem égnek a nyomok máig égnek A 4Y éves korában, fiatalon elhunyt költőtől búcsúzunk — szerkesztőségünknek adott — utolsó versének közlésével. Móricz Zsigmond: KARÁCSONYI ÉNEK Gyönyörű karácsony este volt. Az égen rettentő csillag, mint amikor tavaszi hajnalon a réten a fűszálak hegyén csillog a harmat. A kis falu megbújt, és a parányi házakban boldogtalan, szegény nép tanyázott. De két legénynek ez az este volt a szü- retje. Páva Sajó volt az egyik, a másik Balog. Sok sok éven át, kisiskolás koruk óta ők voltak a karácsonyesti kántálók. Olyan hangjuk volt, mint az érc-síp, s náluk nélkül nem is volt karácsony este a kis kálvinista faluban. Még aratáskor is emlegették, hogy az a karácsony, amikor Páva Sajó, meg a Balog rázendítik, hogy: Mennyből az angyal. Az idén nehezen is várták, mert ez az év nemcsak a gazdagokra rossz, hanem a szegényekre is. Ha a gazdának nincs, a munkás koplalja meg. Csizmát akartak fejeltet- ni a kántálási pénzből, mert most csak úgy szortyogott a hóié a lábukón. Meg egy üveg bort is vinnének haza az édesnek, hogy legalább hadd érezzék, hogy itt jár az Isten angyala. De ahogy elindultak az énekes útra, már néhány házzal előttük erős hangok fújták a karácsonyi zsolozsmát. — Ki lehet az — döbbent a két legény. Mikor az első ház eresze alá beállítottak s rázendítették, hogy Mennyből az angyal... kijött a gazda ingujjban a tornácra s azt mondta: — Nohát, ti is itt vagytok? Itt jártak már a cigányok, megvolt a karácsony. Elvitték a kenyeret. — Milyen kenyeret? — Nem kértek pénzt, csak egy kis kenyeret. A két fiatal legény elvörösödött a sötétben, s úgy kullogtak ki az udvarról, mint a megvert kutyák. A cigányok már megint egy házzal tovább énekeltek. Hallgattak sötéten, szédülve. Mék lehet az? — A Buga.. . — Jól van. A nyáron is elvállalt tőlem egy fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts. >
