Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 25. Tüz te gyönyörű Csili agszőrő, feriydszag, dí­szek: az ajándékozás estéje. Merengve nézem a csillagszó­rót: tűz. Mormolni kezdek: „Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-eregű....” Csillagok hullnak tekintetembe, Tigiahortié A téglák tüzet lehelnek. A 41 esztendős Ábrahám János leemeli a falból (kemencé­ből) a téglát, rárakja a ki­hordó talicskára, kiviszi, „stócba” pakolja. Bent meg­izzad a kihordómunkás, oda­kint meg didereg: 30—40 fok a hőmérsékletkülönbség. Meg van fázva. A talicskára száz téglát rak egyszerre, napon­ta 22 és fél tonnát emel. Le­veszi a falból, talicskára te­szi, kitolja, stóc'oa rakja, le­emeli ... Mezőtúron vagyunk, a Szolnok megyei Tégla és Cserépipari Vállalatnál, egy 1890-ben épült Hoffmann tí­pusú kemencénél. A vállalat termelésének nagy részét még ilyen kemencék produkálják: évente 250 millió tégla (730 ezer tonna súly) 70 százalé­káról van szó. Es sok-sok Ábrahám János verejtékéről. Leemelik a téglát, talicská­ra teszik, kitoij ák, stócba rakják. Cigarettát is csak lopva szívnak, munka köz­ben. Ök annyi téglát csinál­tak 1949 óta csak a mezőtú­ri gyában, amennyiből újra föl lehetne építeni Mezőtúrt és Túrkevét. Yasüntö Akár a Nap, Izzik a vas. Petren Imre egy nagy kere­ket forgat, billenti az elő- gyüjtő tartályt, melyből az 1500 fokon fortyogó vas a té­gelybe folyik. Ezt sínekre függesztett csigákon viszik az öntőformához. A török­szentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban készülnek a fo­gaskerekek, csapágyak, gép- alkatrészek. Petren Imre for­gatja a kereket, a 230 kiló­grammnyi vas a tégelybe csurran, szállítják az öntő­formákhoz. Nyáron 70—75 fok meleg van itt Izzik a vas. Petren Imre szemén sötét szemüveg az arcán kemény ráncok: tizenhat esztendeje az olvadt vas mellettt... OvsgfM Mint a méz olyan az ol­vadt üveg. A kemence kö­rül dobogó, rajta Márkus Im­re, az egyik legjobb üvegfúvó és Mészáros Imre, a szakmá ifjú mestere. Amikor a ke­mencében 130® fbfeoa teső üvegbe nyúlnak, a nyakuk­ban lógó benézőüveg kis pöo- két a szájukba kapják, s a sötét üvegen néznek a po­kolmeleget kifújó kemencébe. Bemeri tik a fúvócsövet, rá­veszik az üveget, fújnak egy Ms bankát (buborékot), for­málják, alakítják, újból me­rítenek rá üveget, befújják a formába, átadják a csinos behordó kislánynak, aki vi­szi a hűtőszalagra. Az üveg­fúvók száján ismét ott a cső érzéssel fújják, mint a szap­panbuborékot ... Készül a boroszilikát üveg, a berek­fürdői Üveggyár világszaba­dalma, amivel állják a ver­senyt a világpiacon. Évente 2 ezer tonna üveg készül itt: dísztárgyak, tűzálló háztartá­si edények, ipari üvegek. Idei 48 millió forintos termelési tervüket túlteljesítik 4 — 5 millióval... Márkus Imre és Mészáros Imre száján fú­vócső, mint valami hangszer. Kovácsmester Cseng-bong Somogy! La­jos kunmadarasi kovácsmű­helye. A negyvenhét eszten­dős mester reggel fél öttől este nyolcig üti a vasat. Ez a munkája 1942 óta. Azelőtt apja, annakelőtte nagyapja- Száz éve lesz 1978-ban, hogy 'a család patkolja a lovakat, mindenféle kovács- és javító munkát vállal, amire a köz­ségnek, az embereknek szük­ségük van. Semmi sem lehet akadály... Egyszer Somogyi Lajosnak eltört a keze, de 6 nyolc nap után levette a gip­szet, ismét kézbekapta a ka­lapácsot ... Izzik a vas a tűzben, a hatalmas termetű mester kiragadja, piff-puff, zuhog a kalapács, alakul a vas amivé a kovács akarja, röppen a szikra_ Szobrász Csillagok hullnak tekinte­tembe: csillagszóró. Mormo­lom tovább Nagy László ver­sét: „tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja.. .„ A Pet­ren Imre, az Ábrahám Já­nos, a Márkus Imre, a Mé­száros Imre, a Somogyi La­jos sorsa. A hegesztők, ka­zánfűtők, tanítók sorsa. Ki mondja ki az emberben a ko­hót? A rakétánál is nagyobb erőt? A szemekben, szavak­ban. homlokok mögött lobo­gó tüzet? A világot lakható­vá varázsoló tüzet? „Tűz te gyönyörű, jegeken győztes örömű... Szikrát vet a véső a kövön. Szikra. Kőszilánk. Szikra. Kőszilánk. S a kucsmás em­ber szinte már rugdalja ma­gáról a fölösleges követ: az életre kibomlik. S a kis ter­hes madonna kezét hasára kulcsolva figyeli a jövő, az új élet lüktetését. És a ku­bikos nekifeszül a talicská­nak, tolja nyűgeit sorsának. Papi Lajos szobrászművész kisújszállási műtermében az Ábrahámok, Márkusok, So­mogyik sorsa. Fölszikrázik a szobrász tekintete. Nézem, mint valami sosemhunyó csillagszórót, nemhamvadó tüzet Motyogok: „ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lé­lekben szakállasodva...” Hát ezt kérem ajándékul min­denki fenyőfája alá — tő­led, „ifjúság királya, tűz!” Körmendi Lajos Fotómontázs s T. Katona László Nagykunsági átváltás Kenderessziget, a gazdaság központja. Innen indul, ide sűrűsödik a szétszórt telepek hétszázötven munkásának dolga, életük, munkájuk írott és inatlan dokumen­tuma. A Nagykunsági Állami Gazdaságé Mártalak, Bállá is, 15—20 kilométerre mérik az odavivő utak hosszát. Ki­lenc és fél ezer hektárt kell megművelniük. Ecsegfalva — a központtól karnyújtás­nyira megbúvó falu — már Békés megye, ahogy Bal­ia harminchat családja is odatartozott még két éve, akkor rendezték közigazgatá­silag helyzetét. A központban Süveges Sándor előtt papírhalom, fél­retolja. Szabó Ferenc pedig télies öltözékét lazítja, mert gazdaságuk rövid „múltját”, jelenét és jövőjét tömören is idő elbeszélni. Dicsekvés nélkül A párttitkár — Süveges Sándor — tanúja a gazdaság elmúlt huszonöt esztendejé­nek, sok vihart és változást átélt « — A múltba meddig...? Elég tíz év, az is hosszú, de van mit és miről szólni. Mi­nek a cipőmarasztaló sárról, a „foltokról” most beszélni? Volt elmúlt De a tíz év kell a mérhetőség kedvéért — mondja. — Csak annyit számokkal, hogy tízmillió fo­rint deficittel zártunk akko­riban egy évet. tavaly pedig 14 millió nyereségünk volt Az idén is szépen lesz. ha nem is annyi. Mérföldkövek ezek, sok erővel, verítékkel mögöttünk. Szabó Ferenc közgazdász, igazgatóhelyettes „rendte­remtő” közbeszólása igazolja a párttitkár évtizednyi ug­rását: — Gyengék gazdaságunk földjei. A boldogulás első feltétele volt, hogy átalakít­suk a termelés szerkezetét A sokféle növényből azokat választottuk ki, melyek a sziken is elfogadható hoza­mot adnak. Így lett fő ter­ményük a búza, a lucerna, a rizs. A takarmánynövény termesztésében gesztorgazdák is vagyunk, nyolc téesz és két állami gazdaság vette át rendszerünket Bevált Négyszáz milüiós beruházás SzajoSban Kiépül az ország legkorszerűbb iizemanyaglároSó-telepe A növekvő üzemanyagfp­gyaszfcás megköveteli, hoigy az otajkitermelés és feldolgo­zás mellett elegendő tároló- hely legyen. Korábban már hint adtunk arról, hogy Sza- jol meieitit épül fel az ország legnagyobb és legkorszerűbb táralótelepe. Az Asványolajforgalmi Vállalat több száz millió forintos költséggel kez­dett hozzá a telep épí­téséhez, amely évek óta egyre több tartállyal gya­rapodik. Szovjet szakemberek segít­ségével, szovjet technológiá­val és anyagfelhasználással gombamódra nőnek !ki a földből a fémtartályok. Az idén újabb hat készült el több mint 300 millió forint költséggel. Háromban máir tároknak üzemanyagot, g má­sik három teltöltése decem­ber végére befejeződik. A szajoli telepet a követ­kező évben tovább bővítik. Nemrég Szajolban járt Jek- kel Károly, az ÁFOR műsza­ki igazgatóhelyettese, aki tá­jékoztatást adott lapunknak a telep további fejlesztésé­ről. Az ötödik ötéves tervben újabb tizenkét, nagy befoga­dó képességű üzemanyag tar-’ tááy épül. A Szovjetunióban gyártott tartályok közül nyolcat, októberben már megrendeltek, ebből három leszállítása folyamatban van. Öt jövőre, az első félévben érkezik Szájaiba. A hátralé­vő négy pedig később folya­matosan érkezik, A szajoli bázistelep újabb tizenkét tartállyal való bővítésének költsége meghaladja a 400 millió forintot. Jekkel Károly azit is el­mondta, hogy hazánkban az idén már megszűntek a tárolási gondok, ezzel az újabb beruházással pedig to­vább javul a helyzet. Jobban ki tudják használni az olajfinomítók kapacitá­sát, és 'zökkenőmentesen biz­tosítják az üzemanyagot a mezőgazdtasúgnislk, az ipar­nak, a lakosságnak. Elké­szülte után Szajolban alakul ki az ország, de egyben Kö- zép-Európa legkorszerűbb üzemanyagtároló-telepe. (PO A gazda őrömével mond­ják el a tehenészet, a csir­kekombinát. a juhászat. a halgazdaság eredményeit, melyek az évi bevétel felét kitevő állattenyésztés fejlő­dését bizonyítják. — Ha már a tehenészet szóba jött — szúrja közbe Szabó Ferenc — dicsekvés nélkül említsük meg, hogy évi 3 ezer 900 literes, a me­gyeinél jóval magasabb, át­lagunk van, az eddig csak magyartarkákból álló tehe­nészetünkben. Eddig — mon­dom, mert nálunk is meg­születtek a magyartarka— Holstein Friz keresztezés el­ső utódai, őket már egy kor­szerű technológiával felsze­relt, új szaktelep várja. — Szinte minden munka­képes dolgozónk az építkezé­sen sürög — folytatja Süve­ges Sándor — érdemes meg­írni, mert ez a jelen leg­igazibb példája. A 30 millió forintos beruházás • kettős hasznosítást tesz lehetővé, tehát tejet is, és hízómarhát is adunk. A jelenlegi 620-as tehénállomány is 250-nel nö­vekedhet Hint a magunk portáján Míg Ballár®, a gazdaság III. kerületébe érünk, van idő beszélgetni a szemmel nem mérhető, de annál in­kább meghatározó fejlődés­ről. az emberek .Átváltozá­sáról”. Amikor a törzsgárda- tagokról kérdezek kitűnik, hogy kétszázuk már húsz éve, közülük hatvanan már huszonöt éve itt dolgoznak. A „magjai” ők mindennek, le­gyen szó munkáról, helytál­lásról, szemléletről, bármi­ről, amit Süveges Sándor úgy foglal össze: becsület A száznegyven kommunista, a két és félszáz szocialista bri­gádtag és a több mint hat­van ifjúkommunista nagy se­gítsége. egyre közvetlenebb részvétele minden közös fel­adatban már természetes. Példáról faggatom, amo­lyan hétköznapinak tűnő, „közkatonái rangon” elmon­dott javaslatról, amit jó szándékkal ajánlottak. Van ilyen, hogy csak azt említse, ami épp eszébe jut: új vető­gép érkezett nyárutón hoz­zájuk, ment minden jól egy ideig, aztán ki-kimaradt nyolc-tíz sor. Javítgatták, ál- lítgatták, mígnem az egyik brigádtag csendes szóval megjegyezte: ügyelni kell a vetőmag tisztaságára, mert ott a hiba. Bekerült a gépbe egy darab spárga és dugu­lást okozott. Azonnal meg­szigorították a minőségellen­őrzést, s baj azután sehol. No. és kik ezek az embe­rek? Hol laknak, hogy él­nek, hogyan látják jelenü­ket, mit terveznek a jövőre? Érziík-e, tudják-e azt a válto­zást. ami tőlük ered, értük történt? Ungi Imre, a mokány, szú­rós szemű kőművesmester, két évtizede dolgozik a gaz­daságban. Ö is a szaktelep építésén munkálkodik sokad­magával. Kérdem tőle, mind­egy-e, hol rakja a falat? Ügy véli, hogyha szereti va­laki a szakmáját és haszno­sat épít, mindegy lenne, ha­bár ... Mégse. Mert itt a példa, ez a saját munka, ami bizony nemcsak lelkiis­meretet, nagy szaktudást igé­nyel, hanem valami mást is... „Belevették” a tervezésbe is őket. Hogyan? Hát úgy, hogy nemcsak azt mondták el a vezetők, hogy így csináljuk, úgy csináljuk, hanem még arról is beszéltek. hogy miért kell ez nekünk, a gaz­daságnak, mi lesz ebben az új és mennyi jószágnak kell itt hely, és mennyi hasznot hoz majd az új állomány... szóval, úgy van ezzel az em­ber. mintha a saját portáján, magának építene. Három év óta párttag Un­gi Imre. Jó szóval hívták és miért ne ment volna? Semmi sem szólt ellene. A fejlődés­ről egyszerűen, gondolatokat 1 keresve beszél: — Ha csak a termést, az épületeket, azt a hat autó­buszt vesszük, ami naponta a dolgozókat szállítja, ha a kereseteket, a nyugalmat, a lakások berendezését nézzük, már * van is mérce. Itt, ezen a környéken soha nem volt ilyen világ. Nem mondom én, hogy most már megáll­hatunk, mert elértük a csú­csot ... dehogy, ezt szerin­tem sehol nem mondhatják— de a munkaközi gondok- bajok is elmúlnak, elsimul­nak. A vezetőség szigorúan igazságos. Megadják, amit lehet Nyújtózkodni is addig engednek, amíg a takaró ér— Ignácz József „karrierje” a Nagykunsági Állami Gazda­ságban úgy alakult hogy itt szabadult mint tanuló, itt dolgozott mint szakmunkás, és két éve itt is lett vezető. Az építkezést irányítja. A gondokról kérdem, mert a vezetés, a vezető sok ember gondját hordja a vállán. — Akad elég. Kevés a se­gédmunkás, akadozik az épí­tőanyag-szállítás, késett * terv, nehéz megszervezni a szállítást. De azért haladunk. — Akkor az építésvezető nagyot sóhajt, ha befejezik— — Nem olyan gond ez, hogy azért várjam a végét, mert terhemre van-... — mor­molja halkan — hisz ilyen szép nagy munkát nem kap­tunk még soha. De azt sze­retnénk, ha más is érezné — az idegen vállalatok — mit jelent ez nekünk, a gazda­ságnak. Nem minden nap épül. egy olyan szaktelep, ahol emberi erőre alig lesz szükség, mert a gépek dolga minden. Hát, ezért... Ha lát­ná, mennyien veszik körül az építkezést... az errejárók annyit kérdeznek, hogy már lassan tehenésznek is pá­lyázhatnék a nagy okossá­gommal ... A folytatást elnevetik az embereit, hiszen szép szám­mal vannak szakemberek az állattenyésztésben, kell is, mert az új szaktelep ... Az­tán arról beszélnek — immár öten-hatan, hogy tíz év. öt év, egy év is gyökeres vál­tozást hozott minden dol­gukban, így a családok élet­körülményeiben is. Említik, hogy a közelmúltban telje­sült egyik legnagyobb vá­gyuk: van már napközi, óvoda és az iskolás gyereke­ket is busz hozza-viszi Túr- kevére, és hétfőnként film­vetítés is van a gazdaság ballai kerületében, habár a tévé „nagy úr”, minden ház­ban van, a főzéssel sincs gond. ott az üzemi konyha, öt forintért ebédelhetnek... Hagyomány és jövő S mi hiányzik? Hát egy bekötőút. Dévaványáról so­kan járnak ide naponta, 54 kilométer a távolság. Ha 4—5 kilométeren építenének egy utat. ez 16 kilométerre csök­kenne... Számoljunk csak... mennyi időt, üzemanyagot takaríthatnánk meg, az em­berek de örülnének, mert több idő jutna a családra, az otthonra, a pihenésre, az is­kolára. Mert sokan tanulnak közülük. Nemcsak a szocia­lista brigádtagok, párttagok járnak a kihelyezett marxis­ta—leninista középiskolába, hanem jónéhányan most fe­jezik be az általános isko­lát is. Süveges Sándor, a párttit­kár. a kézfogásnál még any- nyit mondott: — Van még bőven tenni­valónk, lesz az utánunk kö­vetkezőknek is. Haladunk, gyarapodunk, de a jövőcsi- nálás nem megy máról hol­napra ... A régi kerékvágás­ból átvágni az újba úgy le­het, ha megőrizzük azt, ami „kitaposott’ jó, és hozzáad­juk ami még jobb. lay le­szünk gazdagabbak: tudás­ban, emberségben, eredmé­nyekben. T. Szűcs Etelka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents