Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
1975. december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épült a negyedik ötéves tervben Űj postaépület, Jobb ügyintézés. Az elavult jászszent- andrási posta helyett ma kényelmes irodával, csomag- tárolóval, pihenőszobával ellátott épületben dolgozhatnak az alkalmazottak. (Felső képünk) A Szolnok megyei Téglaés Cserépipari Vállalat Kisújszálláson automatizált korszerű gyáregységet alakított ki. Képünkön a vágóberendezés látható, amely naponta 12 —13 ezer nyerstéglát vág ki az „agyagkígyóból”. Az üzem termékei megyeszerte keresett építőanyagok. Nem kell áznl-fáznl. hót J i toporogni a piaci vásárláskor Kisújszálláson. A tágas piaci vásárcsarnokban sokféle áru között válogathat a háziasszony. (Alsó képünk) .... Á kereskedelem felkészült a decemberi „csúcsra" A decemberről az embernek a karácsony és a szilveszter jut eszébe. Ez a hónap valahogy más, mint a többi — ünnepibb, várakozással teli. Ez a hónap a készülődések hónapja. Mindenki az üzleteket járja, ajándékot vásárol. A kereskedők is érzik ezt a „más” hangulatot. Az ő életükben is ez a legszebb hónap még akkor is, ha jóval több a munka és fáradtabbak mint máskör. Érzik, hogyan járul hozzá munkájuk a mások öröméhez. Az idén a kiskereskedelmi forgalom meghaladja a 8 milliárd forintot. Ebből decemberben 800 milliós bevételre számítanak. Az arány is mutatja, hogy ebben a hónapban jóval többet költünk, mint általában máskor. A kereskedelem kelőképpen felkészült az ünnepekre. December első napjaiban már a boltokban volt 129 millió forint értékű élelmiszer, 262 millió forint ruházati cikk és 290 millió forint vegyesiparcikk. Az élelmiszerek közül karácsony és újév előtt 2400 mázsa tőkehús és 1250 mázsa húskészítmény várja a vásárlókat. Ez a mennyiség 10 százalékkal több, mint tavaly decemberben. Lesz elegendő baromfi és hal az üzletekben. A tejből, tejtermékből, kenyérből és cukrászsüteményből sem lesz hiány. Szaloncukorból eddig 1850 mázsát szállítottak a megye boltjaiba, a közkedvelt csokoládéfüggelékből pedig 165 mázsát. Újévre 62 mázsa csokoládéfigurából válogathatunk. Fenyőben sem szűkölködünk), mert 73 ezer fa érkezett a városok és a községek piacaira. Van elegendő zöldség, gyümölcs. Folyamatosan lesz citrom és a napokban 1500 mázsa narancs várható. Még karácsony előtt mintegy 200 mázsa banán is érkezik. A ruházati kereskedelem jobb ellátást biztosít, mint korábban. Évekig ezen a területen a forgalom növelése csak 1—2 százalékot ért el. Az ünnepekre lényegesen jobb a kínálat férfi-, női szövetekből, bőr és szőrme árukból, női télikabátokból. Férfi felöltőkből is van elegendő, azonban a választékról ugyanez nem mondható el. Hasonló a helyzet a férfi öltönyöknél is. Kötött és divatárukból viszont kedvünkre vásárolhatunk. Cipőből most az olcsótól a kevésbé olcsó — 500 forintos — áruig lehetőség van a választásra. Gyermekruháteból mintegy 25 százalékkal több kelt el, mint az elmúlt években. Jelenleg a bakfis és a nagykí;- masz felsőruházati cikkekből van hiány. A vegyesiporcikkek forgalma eddig 16 százalékkal növekedett. Bőven tudnak adni sport- és játékszert. Televízió, rádió, magnetofon, lemezjátszó és egyéb műszaki áru is minden meny- • nyiségben kapható. Sz. E. Hoztál-e „botot” Avagy hogyan Eehet többet exportálni? Lapozgatjuk a nyugatnémet Quelle áruház katalógusát. Oldalakon keresztül csak hűtőgépek sorakoznak, köztük a jászberényieké is. Aztán, amikor Monáth Ferenccel. a Hűtőgépgyár kereskedelmi igazgatójával beszélgetni kezdünk, az első kérdés szinte önkéntelenül fogalmazódik bennem: ilyen bő áruválaszték, s főleg ilyen konkurrencia mellett, hoA nagyobb export persze egyik napról a másikra, meglepetésszerűen szinte elképzelhetetlen. Jó alapok kellenek ahhoz, hogy egy gyár, egy üzem folyamatosan tudja növelni kivitelét Nem szeretem a számokat, de talán mond valamit: a Hűtőgépgyár 1970-ben 0,5, 1974- ben 6,8, az idén pedig 9 millió dollár értékben szállított nyugati országokba. Jövőre Beszélgetésünk közben is épp csörög a telefon — persze én csak az innenső végét hallom — „no. hogyan szálltál le, hoztál-e valami botot?” Ez most így év végén, év elején a legizgalmasabb kérdés, hiszen „botot csinálni” még akkor sem könnyű, ha a termék mind minőségben, mind műszaki színvonalában megállja a helyét. E két alapvető feltétel mellett van még két másik, amely a piacok megtartását az export bővítését lehetővé teszi: a szállítási pontosság és nem utolsósorban az ár. A Hűtőgépgyárat a külföldi partnerek azért becsülik, mert a szállítási határidőket mindig pontosan tartja, s ebben nagyon szigorúak a feltételek. Egy-két „elcsúszás” már egy-egy export- lehetőség elvesztését is jelentheti. Ami az árakat illeti, a Hűtőgépgyárnak az a célja, hogy a meglevő és rövigyan tudja tartani pozícióit a jászberényi gyár a tőkés piacokon, s van-e így, ilyen körülmények között is lehetőség az export bővítésére? Hiszen nap mint nap halljuk : nyersanyagban szegény, nyitott gazdálkodásra kényszerülő ország vagyunk, egyensúlyunk megteremtéséhez exportunkat, s főleg tőkés exportunkat erőtelj esen növelni kell. — ahogy a kereskedelmi igazgató fogalmazott: szerényebb mértékű — 12—14 százalékos tőkésexport növekedésre számítanak, 10,5 millió dollárért szeretnének eladni. Ebből mintegy 9 millió gyakorlatilag már „zsebben van”, vagyis a szerződést már megkötötték, illetve előkészítették, például a nyugatnémet, az angol, a francia partnerekkel. desen belépő termékekkel gazdaságosan növelje az exportot, s lehetőleg, ahogy mondani szokták, „kemény” dollárt hozzon. Bár a piaci viszonyok, a feltételek ismerete kétségtelenül fontos, az exportot végül is csak jó minőségű és állandóan korszerűsített termékekkel lehet növelni. A Hűtőgépgyárban a következő ötéves terv egyik nagy változását a Bosch—Lehel hűtőgép család megjelenése fogja hozni. Jövőre már gyártják a 160 és 200 literes fajtát, három és kétcsillagos változatban (azaz mínusz 18, illetve mínusz 12 fok hőmérsékletű mélyhűtővel). 1977- ben a 240 literes háromcsil- laggos, majd az év végén a négycsillagos (—24 fok!), csak mélyhűtős gép is lekerül a szalagról. A Hűtőgépgyár tehát igyekszik termékeit állandóan fejleszteni, sőt bizonyos mértékig e fejlesztéssel még az igényeknek is elébe menni — ez is egyik fontos eszköze az export-piac megszerzésének, megtartásának. (S végső soron az is, hogy épp a jónevű Bosch céggel „társultak” ez termékeiket várhatóan még kelendőbbé teszi majd.) A Hűtőgépgyár tehát komoly tőkés üzleteket köt, ugyanakkor, mintegy 15 millió rubel értékben szállít a különböző szocialista országokba is — itthon mégis néha apró, ám bosszantó gondokkal küszködik. Olyanokkal, amelyek a pontos szállítást veszélyeztethetik, kiküszöbölésük tehát egyik eszköze az exportképesség növelésének. Hogy ne fájjon a fő Néha egy-egy apró gumialkatrész, kapcsoló hiányzik, mert a kooperáló vállalatok, üzemek nem szállítottak idejében, néha a dunaújvárosi alapanyag okoz főfájást, néha egy új díszítőelem, felirat elkészíttetése. A kooperációs gondokon részben úgy próbáltak segíteni, hogy néhány műveletet bevontak saját gyártási folyamatukba. (Például a különböző műanyag alkatrészek jelentős sorát ma már fröccsöntő gépei állítják elő.) Másrészt igyekszenek hosszúlejáratú szerződést kötni a partnerekkel, ezzel mintegy termelési biztonságot nyújtva nekik. Az utóbbi időben több szállítóval, például a Kontaktéval, a Budalakk-kal sok szempontból javult kapcsolatuk. Ezek a vállalatok, s egyre inkább a többi közreműködő is mind jobban megértik: az ország egy-egy gyárának — jelen esetben a Hűtőgépgyár — exportképessége, sőt e képesség növelése nemcsak az adott gyár, az egész ország érdeke. Trömböczky Péter Jó alapok kellenek Jön a négycsillagos Próbaüzem három felvonásban fiai Faltaya - Hé Szilái átadták a 223 kilovoltos fegadéáliomás! Mint a színházban premier előtt, akkora az izgalom. — Halló, Palkonya...! Itt • feszültség! Van feszültség. A vezetékekben és az ittlévőkben egyaránt Többen a fal mellett állnak. Izgatottan, de nem idegesen. Beszélnek. Mások a pislogó lámpákat figyelik. Nemsokára indul a főpróba, tehát következzenek a „darab” első sorai. Időpont: december 19-e, éjfél előtt pár perccel. Színhely: Szolnok, OVIT trafóállomás. Főszereplők mérnökök, technikusok, munkások — az OVIT, a GANZVILL dolgozói, — egy transzformátor, több száz oszlop, távvezetékek, kapcsolók. Díszlet: a kapcsolótábla megannyi gombja, lámpája. Az új szolnoki 229 kilovoltos fogadóállomás üzembe helyezésénél vagyunk. Első felvonás (vagyis az első lépás). A transzformátort meg kell terhelni a névleges árammal. — Halló, Palkonya...’. Itt a a. feszültség! Mérik a műszerek! Tehát Tiszapalkonyán beindították azt a generátort, amivel előállítják az első „felvonáshoz” szükséges áramot. Első felvonás... Ha pontosan utánagondolunk, nem is ez az első. A főpróbát megannyi kis próba előzte meg, már három héttel ezelőtt. Oszlopokat, vezetékeket, kapcsolókat vizsgáltak meg a munkások, hogy a mai napra minden makulátlanul rendben legyen Kattog a rádiótelefon. — Halló, Dezső! Mi újság a transzformátorral? — Csak a szivattyúk sustorognak. j Valaki felkiált: — Tűz van a trafó mellett...! — Ugyan már, csak a ganz- villesek gyújtottak meg egy kis fát, hogy ne fázzanak! A kapcsolótáblák mögött Forgács János, a relévédelmi osztály vezetője munkatársaival ellenőrzi a bekötéseket. Minden rendben. Második felvonás. A generátor feszültségét nulláról a névlegesre szabályozzák, majd következik a túlterhelés. Kiss Ottó osztályvezető irányít: —• A tizenkettes pozícióba állunk! Mi az, mi van? A műszer nem mutat semmit! Valaki ugrik. A biztosítékok hiányoznak. A szekunder oldalon nem tudják a feszültséget mérni. Pár perc.» Rend ben. — Száztíz százalékra növelni a feszültséget! Egy percig adjuk... Stopper kész? Indul! Tiszapalkonyáról telefonálnak: melegszik a generátor! Válasz: még egy kis türelem! Kettő óra. Harmadik felvonás. Az összes szivattyút üzembe helyezik. A ventillátorok is működnek. A 16 millió forintos transzformátor zümmög, mint a tenyérbe szorított szúnyog. A 220 kilovoltos feszültség megadja magát — szekunderoldalon már csak 120-at mérnek a műszerek. Szakaszolás következik, ami apró-cseprő munkának számít, de... — A szakaszolóknál a mechanizmus nem működik! Kabát fel, szerszám a kézbe. Két perc, és minden rendben. Eddig Szegedről, a Gyöngyös melletti Detken keresztül kapta Szolnok az energiát. A most üzembe helyezett állomással „felhasították” a Detk—Szeged vezetéket, s így lett Szeged—Szolnok, illetve Szolnok—Detk szakasz. A több mint 100 millió forintos beruházással naponta 40—50 ezer forint értékű energiát takarítanak meg, ugyanis a távolság Szeged felől jelentősen lerövidül. A főpróba tehát sikerült. Hajnal József v.