Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

1975. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének közleménye egyes termékek és szoláltatások fogyasztói árának emeléséről A Minisztertanács határozatának megfelelően a cukor­gyártás és a beszerzés költségeihez való jobb igazodás érde­kében a cukor fogyasztói ára 1975. december 1-én átlagosan 50 százalékkal emelkedik. Egyes választékok ára a következő: Ft kg jelenlegi új fogyasztói ár fogyasztói ár Normál kristálycukor Finomított cukor Porcukor Mokka kockacukor Hókristály Nem változnak a cukor felhasználásával készült fo­gyasztási cikkek árai, példá­ul a konzervek, az édesipari termékek, köztük a cukor­kák, csokoládéfélék. Ezek előállításának többletköltsé­geit állami dotáció egyenlíti ki. A vendéglátóipari és cukrászipari készítmények árában a felhasznált cukor áremelése érvényesülni fog, kivéve a fagylaltot és a fe­ketekávét. A Minisztertanács az 1976. évi népgazdasági terv jóvá­hagyásával egyidejűleg hatá­rozatot hozott a jövő évben sorra kerülő fogyasztói árin-' tézkedésekről is. Az 1976. évi termelői ár­rendezéssel összhangban ja­nuár elején sor kerül egyes építőanyagok, a bútorok, a papíráruk és néhány szol­gáltatás fogyasztói árának emelésére. Az építőanyagok körében az áremlés átlagos mérteke 22 százalék, és azokra a termékekre terjed ki, amelyeket az 1975. augusztusában végrehajtott árintézkedés nem érintett A bútorok fogyasztói árszínvo­nala áiJagoean 3,4 százalék­kal a papíráruké pedig átlag 10—15 százalékkal emelke­9,60 14,20 10 — 15,20 10,89 16,20 12,— 18,— 12,40 19,— dik. Változatlan marad a ti­pikus iskolacikkek, például iskolai füzetek, iskolai csomagolópapírok, továb­bá a kifejezetten gyer­mekek átal használható bú­torok, így a gyermekágy és a járóka fogyasztói ára. A szolgál!,atások körében a nemzetközi postaküldemé­nyek, a lakosság részére vég­zett áruszállítások, a telepü­léstisztasági szolgáltatások díja, valamint a külföldi expressz vonatok viteldíja emelkedik. A bitumen, a motorolajok a folt- és lakk­benzin ára 10—15 százalék­kal emelkedik. 1976. július 1-től a hús és húsfélék ára átlagosan 32— 33 százalékkal lesz maga­sabb. Ezen belül a tőkehús nagyobb, a húskészítmények, a baromfihús és a hal ára kisebb mértékben emelkedik. Változatlan marad a zsír és a zsírszalonna ára. A hús ár- emlésével egyidejűleg bér­es jövedelemnövelő intézke­désekre kerül sor. Az 1976. évben sorra kerü­lő fogyasztói áremelések összhangban vannak a nép- gazdasági tervben előirány­zott reáljövedelem és reál­bér növekedéssel. (MTI) Zárszámadási előkészületek a fsz-eküen Megkezdődtek a zárszá­madás előkészületei Szolnok megye mezőgazdasági és ha­lászati termelőszövetkezetei­ben. Tavaly még 102 tsz ké­szített számvetést, — az egye­sülések után — az idén már csak 83 nagyüzem vonja meg a közös gazdálkodás mérlegét. A nagykunsági téeszek főkönyvelői négyna­pos tanfolyamon sajátították el a számvetéssel összefüg­gő tudnivalókat, a középti- szavidéki és a jászsági té­eszek számviteli szakemberei pedig ezekben a napokban vesznek részt továbbképzé­sen. A téeszekben megkezdték a leltározó brigádok szerve­zését, amelyeknek ezúttal mintegy 9 milliárd forint ér­tékű álló- és forgóeszköz vagyont kell felmérni és pontos nyilvántartásba venni. Különös gondot fordítanak a mezei leltárak elkészítésé­re. Az átlagosan 3500—4000 hektáron, vagy annál na­gyobb területen gazdálkodó téeszek év végi mérlegének elkészítéséhez a tanácsok és a tsz-szövetségek szakembe­rei is segítséget nyújtanak. Az első zárszámadó közgyű­lésükre januárban kerül sor. Győrifak az flkperolt A peremartani Vegyipari Vállalatnál megkezdték az Akperol kísérleti gyártását. Ezt az értékes vegyületat a Nehézvegyipari Kutató Inté­zetnél állították élő. A hasz­nálatával biztonságosabbá tehető a virágok terméskötő­dése, A kísérleti táblák ta­pasztalatai szerint 15—20 százalékkal növeli a termést a szőlőknél. A kísérleti gyártás során 10 tonnát ál­lítanak elő az értékes anyag­ból, s ez már elegendő a nagyüzemi kipróbáláshoz. Öntvények az Aprftógépgyárból Millió szikra röppen Jászberényben az Aprítő- gépgyár új öntödéjében ez év január 20-án kezdődött meg a próbaüzem. Március 26-án felavatták az öntödét. Millió szikra röppen ki az üstből, amikor a kemencét megdöntik. A vörösen izzó acél engedelmesen csordogál az üstbe. A formák összerak­va, katonásan sorakoznak. Az öntő egy-két kurjantás- sal irányítja a darut. Az üst megáll, kezdődik az öntés. így csináltam, úgy csináltam — Ebben a szakmában nincsenek magányos embe­rek. — mondja öntés után Turóczi András. — Itt min­denki mindenkinek társa, ha akarja, ha nem... — Miért? — Egymásra vagyunk utalva. Képzelje el, ha ittki- löttyen valami, az csak a vas lehet. Ha itt tönkre megy va­lami, — mert valaki nem fi­gyel oda — az csak az önt­vény lehet. Egy 800 kilós öntvény tíz, nem száz, és nem ezer forint, több. — .Sok helyről jöttek dolgozni... — Sokról... S ahány hely, annyi tapasztalat. Jöttek a KÖVAC-tól, a Lenin Kohá­szati Művekből — sorolhat­nám. Sokszor előfordult, az „elején”, hogy vitatkoz­tunk — hová kerüljön a fel­öntés, hogyan keverjük a ho­mokot, mennyi legyen a kö­tőanyag, s így tovább. „Én ezt így csináltam... én ezt ott úgy csináltam...” — hajtogatta mindenki. Végül is meg kellett szokni, hogy most itt vagyunk, az „aprí­tó” öntödéjében. ide Tiszta levegőben Szállítószalag hordja a for­mákhoz a homokot. Az út mellett műanyag minták vá­rakoznak. hátrébb a csarnok végében két nő csendesen formázgatja a „magokat” az öntéshez. Nincs „tedd ide, 'tedd oda”, s hiába kutatna valaki álldogáló beszélgetők után, ilyet sem találna. Min­denki tudja, s teszi a dolgát. Varga Ferenc brigádvezető- nek nem kell utasításokkal szaporítani a szót. — Megtanultunk érteni a jelekből is. Nem kell túlkia­bálni a pneumatikus döngö­lök — Hány éve dolgozik a szakmában ? — Huszonkét éve, hogy öntő lettem. Véletlenül, de még soha nem bántam meg. — Össze tudja hasonlítana más öntödékkel az ittenit? — Hát nézzen körül. Olyan ez a csarnok, mint egy tornaterem. Világos, hely van elég. Máshol alig jut be a tetőhasadékon egy kis vi­lágosság, s a napfényben lát­szik a csarnok levegőjében röpködő millió porszem. Ezek mellett a légeiszívók mellett ilyen nincs. A ho­mokelőkészítőt, a formázót, a kemencét nem össze-visz- sza, hanem a technológiai sorrendnek megfelelően he­lyezték el. Aztán gépek könnyítik a munkát is. Bár csak mindegyikből lenne ele­gendő! Sajnos még mindig van egy-két szerszám, amit úgy kapkodunk ki egymás kezéből, mert nem érkezett meg a többi. — ön azt mondta, nem bánta meg, hogy öntő lett... — Tudom mire céloz ... Arra, hogy kevés az után­pótlás a szakmában. Ez igaz, de ilyen öntödékkel és nem utolsósorban a magasabb fi­zetéssel visszaszerzi az ön- tész szakma a vonzását. A 80 millió forintos költ­séggel épült öntödében ötvö­zetlen és úgynevezett man­Iz elképzelések megvalósulnak gán acél öntvények készül­nek. Az esztendő második negyedévében 233 tonnát ön­töttek az előbbiből és 91 ton­nát az utóbbiból. A fejlődés bizonyítékául álljon itt a harmadik negyedév eredmé­nye: 251 tonna öntött ötvö­zetlen és 110 tonna öntött mangán-acél. Izsó Gyula főmérnök el­mondta, ezt az öntödét azzal a céllal építették, hogy a gyár függetlenítse magát más vállalatoktól, üzemektől. Az Aprítógépgyár termékei ugyanis többnyire kis soro­zatú, vagy egyedi gyártmá­nyok, melyekhez gyakran egészen speciális — egyedi — öntvények kellenek. Ezek el­készítésére alig vállalkozná­nak más öntödék, s ha igen akkor sem biztos, hogy be­tartják a határidőket. Az ön­töde beváltja a reményeket, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a gyárnak szükséges termékeken túl, bérmunká­ban már más üzemeknek is készítenek öntvényeket. Hajnal József vezetőn a gép mellől Csak az tudja, aki maga is próbálta milyen nehéz este, amikor már lepihent a csa­lád az anyának, vagy az apá­nak elővenni a tankönyve­ket és birkózni matematiká­val, biológiával, irodalom­mal, történelemmel, földrajz­zal. „Az Antarktisz a Déli­sark körül elterülő konti­nens. Területe 14 millió 100 ezer négyzetkilométer... mi az kisfiam, miért nem al­szol . . . tessék itt a víz, igyál és aludjál szépen tovább . ... Az Antarktisz a Déli-sark körül elterülő kontinens . . . Szóltál? Nem még. nem fek­szem le, holnap biztos fe­leltetni fognak, te csak aludj... Az Antarktisz ...” — Igen, és másnap oda­állni a szalag mellé, végig­dolgozni a műszakot, aztán iskolába menni és vacsora után távé helyett ismét a tankönyveket bújni. Sokszor kérdeztem magamtól: Érde­mes-e? — mondta a szol­noki Dolgozók Iskolájának egyik tanulója. Az igent arra, hogy érde­mes, Martfűn kaptam. Az ország legnagyobb cipőgyá­rában, ahol ma a nagyüzem mintegy kétszáz vezető be­osztású munkatársa közül a túlnyomó többség az üzem neveltje. Segédmunkásként, szakmunkástanulóként kezd­ték azok, akik ma főosztály­vezetők, osztályvezetők, fő­művezetők, gyárvezetők, mű­vezetők. Akiknek szavuk van — Mi magunk neveljük kádereinket — mondta Ma­kai Lászlóné személyzeti osztályvezető. Ez a kedves asszony maga is „itt nevelődött” a nagy kollektívában. Volt tűzőnő, művezető, technológus, az szb-ben bér- és termelési fe­lelős és ma osztályvezető. — Az elmúlt években 60- fcat tanultam; cipőipari tech­nikumban, közgazdasági technikumban, marxista—le­ninista esti egyetemen sze­■ reztem bizonyítványt. Köz­ben háztartást vezettem, gye­reket neveltem. De tanulás nélkül senki sem lehet ve­zető. Kevés csupán a jó szándék, meg az akarat — vallotta. — Úgy gondolom, hogy a tanulás sem elegendő. — No igen. A rátermett­ség, a képesség, a tehetség elengedhetetlen. — Hogyan lesz a cipőgyár­ban egy munkásból vezető? — A szalagok mellett rö­vid időn belül kiderül, ki az, aki nagyon jól dolgozik, ki az, aki szívesen vállal tár­sadalmi munkát a pártszer­vezetben, a KISZ-ben, a szakszervezetben, akire a munkatársai hallgatnak, aki­nek úgymond szava van a többiek előtt. Az adott üzemrész, műhely párt- és szakmai vezetői ezt felis­merve már tudatosan pró­bálják irányítani az illető sorsát. Beszélüirk vele, hogy tanuljon, képezze magát. Azt nem mondjuk meg, miért. Azt sem, hogy miért léptet­jük elő felelősségteljesebb munkakörökbe. Az az el­vünk, hogy a beosztások lépcsőfokain át fejlődik a vezetői készség. Egy munkás vezetővé válásában benne van a gazdasági, a pártszer­vek vezetőinek jó személy­zeti munkája. Ez az egyik út. — A másik? — Amikor a dolgozó ma­ga vállalkozik arra, hogy ta­nul. És ha közben a munká­jában is fejlődik, nyitva áll előtte az út. Minden lehető­ség adva van a továbbtanu­láshoz. Az idén több mint 600 ezer forintot költ okta­.tási célra az üzem. Állami oktatásban — különböző szakiskolákban — és szak- tanfolyamon képezheti ma­gát az, aki tanulni akar. Emellett kihelyezett osztá­lya van nálunk a marxista középiskolának, az esti egye­temnek. A pártoktatás és a tömegszervezeli oktatás va­lamilyen formájában össze­sen több mint kétezfen ta­nulnak, állami oktatásban mintegy háromszázan vesz­nek részt, szakmai iskolára több mint háromszázan jár­nak. Saját tapasztalatomból tudom: én mint személyzeti osztályvezető is hasznát ve­szem annak, hogy értek a cipőgyártáshoz. Nekem soha nem kellett küszködnöm, hogy elfogadtassam magam, mint vezetőt. — És nincsenek kivételek? — De vannak. Van olyan dolgozónk, aki szorgalma­san tanul, de látjuk, soha nem lesz belőle jó vezető. Van olyan, akit kiemeltünk magasabb beosztásiba, mert az üzem érdeke így kívánja és a minősítésben írjuk elő számára, hogy mikorra, mi­lyen iskolát kell elvégeznie. Nincs egységes recept. Szét érteni az emberekkel sen szakmunkástanulóként került a gyárba, aztán- talp­szélvarró, majd talpszélmaró volt. Tizenhét éves korában már csoportvezető lett. És sztahanovista! — Mindig éreztem, hogy valaki szemmel kísér, hogy a jó- munka alapján valaki, vagy valakik egyengetik az utamat, amit őszintén szólva nem tettek könnyűvé szá­momra. Amikor művezető lettem, az nekem egy egész világot jelentett, és addig so­ha nem érzett felelősséget. Tudja, milyen érzés volt az, amikor nekem kellett meg­mondani az idős szakiknak, akik valamikor engem taní­tottak, hogy mit, hogyan csi­náljanak? Engem az élet ta­nított meg arra, hogyha eredményt akarok elérni, ak­kor először az emberekkel kell szót értpnem. Az embe­rek nélkül nem megy... Tudom róla, hogy 27 éve­sen nevezték ki fél évre a debreceni gyáregység vezető­jének — és, hogy azt az „is­kolát” is „jeles eredmény­nyel” végezte el. Kérdeztem tőle: mi a véleménye, jó úton járnak-e a gyár veze­tői a káderutánpótlás meg­oldásában? A gyakorlat szerepe — Szerintem ez az egyik leginkább járható út. A munkások nevelése, képzése! Így lesz valaki jó vezető mert úgy érzi, övé a gyár és úgy is dolgozik. Ne értsen félre, nem az egyetemről ki­került fiatalok ellen szólok, de nekünk eléggé rossz ta­pasztalataink vannak. Ide kerülnek hozzánk az egye­temről fiatalok, és legtöbb­jük azonnal íróasztalt akar, azonnal vezető akar lenni. Hiába próbáljuk megmagya­rázni, hogy az íróasztal a futószalagnak csak egy állo­mása. Ha neki nincs terme­lési tapasztalata, gyakorlata, nehezen illeszkedik be az üzem életébe. Hiába tudja lerajzolni a Desma gépet, ha nem ismeri az embert, aki azzal dolgozik. Ha ő az író­asztal mellett hibázik, meg­áll a gyárban a futószalag. Csak kevesen vállalkoznak arra, hogy megszerzik a be­osztáshoz szükséges üzemi gyakorlatot is. Miért van ez így? Talán azért, mert az egyetemi oktatás és a gya­korlati élet nincs eléggé szinkronban. A férfi, akivel az üzemi pártbizottság irodájában ta­lálkoztam, fiatal és nagyon határozott Spáczay Gyula, a termelési főosztály 38 eszten­dős vezetője. Tizennégy éve­Varga Viktória (Folytatjuk) Felkészülés a kongresszusra ülést tartott a KISZ Szolnok megyei Bizottsága Tegnap délelőtt ülést tar­tott a KISZ Szolnok megyei Bizottsága, melyen jelen volt Zsovák László, a megyei pártbizottság PTO vezető helyettese, valamint a já­rási jogú pártbizottságok el­ső titkárai, illetve titkárai. Szilágyi Gyula, a KISZ me­gyei bizottságának titkára köszöntötte a kibővített ülést, majd Szívós Antal, a KISZ Szolnok megyei Bizottságá­nak első titkára adott tájé­koztatást a KISZ KB 1975. november 12-i ülésén elfo­gadott kongresszusi doku­mentumokról. Először a IX. kongresz- szusra való felkészülés fő politikai, tartalmi feladatai­ról beszélt. Hangsúlyozta, hogy ez a politikai kampány egységes folyamat, és az if­júságpolitikai munkának szervesen kell illeszkednie a társadalom életébe. tevé­kenységébe. A fiatalok első­sorban az érvényben levő akcióprogramok maradékta­lan végrehajtásával igyekez­zenek a KISZ IX. kongresz- szusára készülni. Kinek-ki- nek még jobban kell dolgoz­nia a maga területén, s hogy ez még eredményesebb le­gyen, a fiatalokkal meg kell ismertetni a jövő évben, il­letve az ötödik ötéves terv­ben rájuk váró feladatokat, s ezek elvégzésére mozgósíta­ni kell őket. Az elfogadott kongresszusi dokumentumo­kat vitassák meg, s ez a IX. kongresszus politikai előké­szítését kell hogy szolgálja. Az alapszervezetekben folyó munkával ki kell alakítani a fiatalok egységes szemlé­letét. A továbbiakban Szívós Antal a KISZ-szervezetek irányításának korszerűsítésé­ről szólt. Már a KISZ VIII. kongresszusán is megoldan­dó feladatként jelentkezett, majd a KISZ KB 1974. áp­rilisi határozata is megfo­galmazta a szerkezeti vál­tozások szükségességét, a kommunista, politikai jelleg erősítésést. A cél, hogy a ve­zetés minden szintjén növe­kedjék az egyéni és kollek­tív felelősség. A formális döntéseket, a központi dön­tések újrafogalmazását el kell hagyniuk a területi KISZ-bizottságoknak. A KISZ-munka alappilléreinek, az üzemi és iskolai alap­szervezeteknek nagyobb ön­állóságot kell adni, hogy adottságaiknak megfelelően igényes munkát végezzenek. Csökkenteni kell a papír­munkát és a KlSZ-vezetők- nek többet kell politizálniuk, a fiatalok között. Érvénye­süljön a demokratikus cent­ralizmus. valamint a párt­irányítás még , jobban, az eddiginél is tervszerűbben — mondotta Szívós Antal. Tá­jékoztatója befejező részé­ben felhívta a figyelmet a különféle demokratikus fó­rumok fontosságára, a kül­döttgyűlések alapos előkészí­tésére.

Next

/
Thumbnails
Contents