Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
1975. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÚL A NEHEZÉN Interjú dr- Bereczki Lajossal, a megyei tanács elnökhelyettesével Fejlődésünk feltétele: az exportnövelés Vajon a földeken dolgozók hol tartanak az őszi munkákkal? Erre kértünk választ, amikor felkerestük dr. Bereczki Lajost, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettesét, aki a megye mezőgazdaságának helyzetét értékelve nyilatkozott lapunknak. — Az aratás nem minden üzemben sikerült úgy, ahogy a szakemberek tervezték. Ezek után\ milyen kedvvel készültek az üzemek az őszi munkákra? — Igen sok gonddal járt a nyári betakarítás az idén, próbára tette az embereket és a gépeket egyaránt. De nemcsak ez késztette a mezőgazdasági üzemek dolgozóit arra, hogy nagyon alaposan készüljenek fel a következő feladatra, hanem az is, hogy a megtermeltnél kevesebbet sikerült betakarítani. Az őszi búza termésátlaga megyénkben 35,1, az őszi árpáé 35,5, a tavaszi árpáé pedig 28,7 mázsa hektáronként. Rendkívüli volt a veszteség a borsó és a lucernamag termésében is. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak csak egy lehetőségük maradt: amivel még lehet, fokozzák az őszi növények termésátlagát és mintegy önmaguknak garantálják, hogy ami megtermett, azt be is takarítják. Szinte nem is volt szünet az aratás és az őszi munkák előkészítése között, rövidesen neki kellett látni a talajmunkáknak, a szerves- trágyázásnak és a vetésnek. Tekintettel arra, hogy Szolnok megyében nagy területen termelnek az üzemek cukorrépát, augusztus 20-án megkezdték a növény felszedését és a hónap végén a napraforgóban is elindultak a kombájnok. Elpazarolt tananyag — A megye minden gazdaságára igaz az, hogy jól kihasználta a lehetőségeket? — Az üzemek többségénél igen, de akadtak olyanok is, amelyek az augusztusi és a szeptember eleji, mintegy negyvennapos napsütéses időszakban megkéstek a silókukorica betakarításával, a szervestrágya kiszórásával és bedolgozásával. Pedig ez utóbbinak klasszikus ideje az augusztus és a szeptember eleje, amikor az őszi vetések még nem indultak be teljesen. Ehhez még ezt is hozzáteszem: tizenöt évvel ezelőtt annyi szervestrágyát áhítottak elő a gazdaságok, hogy négy-öt évenként mindenhová jutott belőle. Most viszont szinte általánossá vált, hogy az összes terület nyolc—tíz százalékát szervestrágyázzák meg évente az üzemek. Az idén is mintegy tízezer vagon szalmát égettek el, ugyanakkor amikor az állattenyésztő-telepeken az egyik legnagyobb gond a trágyalé eltávolítása. — A klasszikusnak nevezhető őszi munkák mikor kezdődtek meg? — Szolnok megyében elég nagy területen került földbe szeptember elején a repce és a lucerna magja. Az akkori szárazság az új telepítésű lucernának nem kedvezett, de a repce szépen zöldell. Idejében és veszteség nélkül takarították be a gazdaságok a napraforgót, hektáronként 17 mázsás termésátlaggal. A rizst is rekordidő alatt aratták le az üzemek, annak ellenére, hogy a gépek állapota — az ismert okok miatt — nem a legmegfelelőbb volt. Az időjárás nem kedvezett túlságosan, vetőmag, fajta és technológiai gondok is akadtak bőven, így a termésátlag csak 21 mázsa hektáronként. A szójával a napraforgóhoz hasonlóan alakult a helyzet. Nagyon szépek voltak a szó- jatáblák, a gazdaságok hozzáértéssel, jó technológiával termelték a növényt, de itt is a víz okozta a bajt. Ahol két-három nap alatt 120—130 milliméter eső esett, már el- satnyult, kipusztult a szója. Hová tűnt a cukor? — A kukorica törésével is vége felé tartanak az- állami gazdaságok, termelőszövetkezetek. A hibridkukorica kivételével e hét végére minden gazdaság befejezi ezt a munkát, hiszen már csak egy-két üzemben van jelentéktelen nagyságú beta- karítatlan terület. November 5—6-ra zsákba kerül az utolsó szem kukorica is. A takarmánynak való kukoricából 50—52 mázsás termésre számítunk. Minősége is nagypn jó, és ez az abrakot fogyasztó állatoknak is kedvező. Sajnos, az üzemek nagyon kevés kukoricaszárat vágtak le takarmánynak, pedig október közepéig a zöld szár vetekedett a közepes minőségű réti széna értékével. — Mi a helyzet a cukorrépával? — Ezzel a kultúrával volt és van a legtöbb gondunk. Nagyon feszes és jól összehangolt szedési, átvételi, fel- dolgozási ütemtervet dolgoztak ki a termelők és a gyárak, de ez rögtön az elején felborult. Augusztus vége, szeptember eleje esős volt, a mezőgazdasági üzemek pedig rosszul időzítették a répaszedést. Ig^ a dunántúli gyáraknak is adósak maradtunk az ígért 4 ezer 500 vagon cukorrépa nagy részével. Ezután viszont korlátozni kellett a betakarítás ütemét, annál is inkább, mert ritkán fordul elő, hogy olyan meleg még az éjszaka is, amilyen szeptember és október 10-ike között volt. Október közepén nagyon sok répa halmozódott fel, amelynek egy része Veszendőbe m§nt. — A veszteséget gyors intézkedéssel nem lehetett elkerülni? 1 — A szolnoki és a hatvani cukorgyártól csak néhány napos késéssel kaptuk meg a jelzést. Azon nyomban intézkedtünk, s ennek meg is volt a hatása. Jelenleg a cukorrépa termőterülete 65 százalékáról takarították be a gazdaságok a termést. Az időjárástól már prizmázni is lehet a répát. Arról viszont feltétlenül említést kell tenni, hogy szeptemberben - a jelentős cerkospóra fertőzés elpusztította a cukorrépa levélzeté- nek nagy részét. A növény számára nagyon kedvező időjárás ellenére, az asszimilációs felület hiányában, a várt cukorképződés elmaradt. Október elején újra kinőttek a levelek, de ez már csak rontott a helyzeten, hiszen a meglevő cukorból használták fel a fejlődésükhöz szükséges tápanyagot. Ezért nem haladja meg a most szedett répa cukortartalma a 11—12 százalékot. Mindezek alapján felül kell vizsgálni a növény termesztési technológiáját: főleg a fajtát, a vegyszerezést, a gyomcsodás és a cerkospóra elleni védelmet. Szorgalmas mtmY — A vetéssel és a szántással hogyan állnak a megye gazdaságai? — A mintegy 8 ezer hektár őszi árpa már szépen sarjad, és a 135 ezer hektár őszi búza több mint 90 százaléka is a földben van. Ez utóbbi területe megközelíti az 1973-as esztendő rekord vetésterületét. Egyébként a vetések minősége nagyon jó. Ha némi noszogatással is, de a szükséges műtrágyát kiszórták az üzemek. A jó talajmunka, a jó minőségű vetőmag és az október második felében lehullott 20—30 milliméter csapadék hatására szépen kizöldült táblák várhatják majd a telet. A tavaszi növények alá a 172 ezer hektár felét szántották fel a gazdaságok. Ellenőrzéseink során viszont többször is azt tapasztaltuk, hogy a mélyszántásra alkalmas gépeket korántsem használják ki. Még az igen drága és nagy teljesítményű traktorok sem szántanak mindenütt éjjel-nappal. Az is baj volt, hogy amikor a betakarítást és a vetést a kisebb esők hátráltatták, a gazdaságok nem csoportosították át néhány napra az erőgépeket szántani. Ha figyelembe vesszük a szabad területeket, akkor ezek a hiányosságok 20 százalékos lemaradást okoztak. — A megye mezőgazdaságának helyzetét értékelve, milyen végkövetkeztetést lehet levonni? — Az említett nyári veszteségekből valamit behozott a kukorica és a cukorrépa jó termése, ez utóbbi 380— 390 mázsát ad hektáronként. További többletbevételt jelentett a napraforgó, a zöldség, a gyümölcs és a szőlő. Lényegesen jobb a gazdaságok ellátottsága szénából és silóból, mint-az elmúlt években, s ez a háztáji gazdaságokra is vonatkozik. A még mindig fennmaradó hiányokat intenzívebb állattenyésztéssel lehet pótolni. Az idén jónéhány termelőszövetkezet határozott el egyesülést, de az ezzel kapcsolatos rendezvények sehol sem zavarták a munkát, sőt összehangolt tevékenységükkel is a jövő évi jobb termést alapozták meg. AZ ANYAGI termelésnek három ösztönzője, előrelen- dítője van: a fogyasztás, a felhalmozás-beruházás és az export. Az elkövetkező tervidőszakban a fogyasztás és a felhalmozás — az előzetes számítások szerint — nem követheti azonos ütemben a nemzeti jövedelem gyarapodásának mértékét, a termelés bővítése, növelése szempontjából szükségképpen növekszik az export . szerepe. Arról van ugyanis szó, hogy a népgazdasági egyensúly erősítése végett az V. ötéves terv időszakában a termelés növekményének várhatóan több mint a felét a külső piacokon kell értékesíteni. Vetítsük ki ezt a követelményt az iparra, amely exportunk több mint négyötödét szolgáltatja. Az ipar termelését 1976—1980 között évente mintegy 6 százalékkal szükséges növelni. Amennyiben az ipar nem tudná az évi kb. 6 százalékos termelésiéi lesztáe nagyobbik részét versenyképes és exportálható termékek formájában előállítani, csupán a belső piac felvevőképességére építve alig bővíthetné termelését. Az export-követelmények eddigi népgazdasági terveinkben is középpontban álltak. Éppen ezért hangsúlyozzuk és kívánjuk érzékeltetni, hogy ezúttal sokkal többről van szó. 1971—1975 között importunk értéke — és nem természetes mértékegységben számított mennyisége — várhatóan megkétszereződik. 1975. évi exportunk devizaértéke 85—90 százalékkal lesz magasabb az 1970. évinél. Közben, s ez köztudott, Két évvel ezelőtt a jász- alsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet tagsága közgyűlésen elfogadta a tsz- vezetőség javaslatát: új melléküzemágat létesítenek. A külkereskedelmünk cserearány-mutatója nagy mértékben — 1974-ig mintegy 10 százalékkal romlott. Ennek ellensúlyozásához és a külgazdasági egyensúly fenntartásához ebben a tervidőszakban exportunkat legalább 120 százalékkal kellett volna „növelnünk”. A mérték is kifejezi s ezért az idézőjeleit, most már nem elegendő bővíteni, növelni a kivitelt, ez már gazdaság-, termelésfejlesztési feladat. Az 1976. január elsejétől érvényesülő közgazdasági szabályozó rendszer koncepcióját már ismerjük. Tudjuk, hogy milyen lesz az exportérdekeltség és ösztönzés, a kivitel és a külgazdasági egyensúly kritikus szektorában — a tőkés exportban — a termelők az átlagosnál nagyobb nyereséget érhetnek majd el. Az exportnövelést emellett egyéb előnyök, kedvezmények is segítik, amelyek egyebek között a termelés, a forgóeszközhitelezés problémáit enyhítik, oldják meg. Számolhatunk a gazdasági kényszer hatásával is: amennyiben a belső vásárolóerőt a tervcélokkal összhangban szabályozzuk, várhatóan ez is a termelés export irányába való átterelését serkenti. HELYÉNVALÓ és szükséges az exportra orientálni, ösztönözni. Nem kevésbé fontos, hogy a termelésben újabb és újabb exportkapacitásokat hozzunk létre, növeljük termelési-műszaki oldalról is a gazdaság, az ipar export-teljesítőképességét. Ennek érdekében az új tervidőszakban olyan tekintélyes összegű elkülönített hitelkemartfűi Tisza Cipőgyártól vállaltak bérmunkát posztóéi kosárlabdacipők felsőrészeinek varrását. ötvenhármán kezdtek, most száztízen vannak. Elsősorban azok az asszonyok, jutottak itt munkához, akik a tsz-ben betegségük, idős koruk, vagy családi okok miatt már nem tudtak tovább dolgozni, de a nyugdíjhoz, a járadékhoz hiányzott még egy-két év. Aztán kedvet kaptak ehhez a munkához mások is, fiatal lányok, a szövetkezeti tagok eddig otthon dolgozó családtagjai. A kisüzemben naponként 1600 pór posztó- és 1000 pár kosárlabdacipő felsőrészt készítenek. Hat szakmunkásuk és száznégy betanított munkásuk van. Életforma-változás. Ez juthat a terembe lépő eszébe, aki a gépek mellett dologzó nők sorát nézi. Rödidujjas otthonkák, a hajtincseket leszorító nylon szalagok, a gépek mellett sorakozó táskák7 ból előbukkanó zacskóstej és kiflivégek... Tőzsér Erzsi néni a tavalyi krumpliszedéskor még a cipőmarasztaló felázott fekete földön hajladozott, ma posztócipők felseje halmozódik előtte. — Hatvanöt éves vagyok, elmúlt felettem az idő... Idős szüléimét istápoltam ... Az elnök elvtárs azt mondta, hogy egy évet húzzak le a járadék miatt. Meglesz nemsokára. Tizenhét éves Kerekes Irén. alig túl az általános iskolán, nyelvvarró. Első munkahelye a tűzöde, két hétbe rét áll majd rendelkezésre, amely némi vállalati hozzájárulást is feltételezve, jelentős értékű és méretű fejlesztésre, beruházásra ad módot. A KEDVEZMÉNYES hitelekből csak exportkapacitást növelő — gyorsan megvalósítható és megtérülő, már a tervidőszakban tőkés exportot produkáló — vállalati fejlesztések végezhetők. Az exportfejlesztésre elkülönített hitelkeret több tízmil- liárd forintos összege is érzékelteti, hogy e lehetőségek kihasználásával a feldolgozó- iparokban olyan gép- és technológiai-reko6trukciók is végrehajthatók, amelyek nemcsak egy-egy termék, hanem teljes gyártási ágazatok kiviteli teljesítményét növelik, a termelési struktúrát is alakítják. A Magyar Nemzeti Bank már felhívta a vállalatok figyelmét e fejlesztési-beruházási lehetőségre, s javaslatokat kért új exportárualapokat létrehozó fejlesztésekre. Túlzás lenne azt várni, hogy az exportfejlesztésre elkülönített és felhasználható hitelkeret mindent megold, ennek eredményeképpen a magyar népgazdaság exportteljesítménye máris eléri a szükséges szintet. A legtöbb vállalatnál kizárólag saját erőre támaszkodva kell fejleszteni — mennyiségben, értékben és gazdaságosságban egyaránt — az exportot. Vállalati szinten is érvényesül majd, hogy növekedés és fejlődés elsősorban az exporttermékek termelésének korszerűsítésével és bővítésével érhető eL G. L se telt, már bérért dolgozott. Kétezer forintnyi keresetéből ezret hazaad, gyűjti a pénzt a mama, mert gyorsan eladósorba kerül a lány. Meg még a hat Kerekes testvérből négynek otthon szelik a kenyeret, így kell Irénke segítsége is. Csendesszavú. hatvanon felüli nő Törőcsik Irén. A felsőrészek szegélyeit, a varrás irányát jelöli. Abból él, amit itt keres. „Nyolcszáz. de van úgy, hogy kilenszáz forintra is felmegy, higgye el, tényleg van olyan hónap, hogy a kilenszáz is megvan ... Elég ez magamra, elég ez nekem”. Varga Ferencné Martfűről beszél, ahova hetekig jártak tanulni. Életében először volt ő is, társa Urbán Imréné is a nagyüzemben. — Azt hittük akkor, soha nem szoknánk meg azt a nagy zajt, a sok embert, a gépeket, a gyors munkát. Most? Kisebb méretekben ugyanez van itt is. Szívesen emlékeznek azokra a martfűi asszonyokra, brigádtagokra, akik segítették őket a tanulásban, a tűzés. á szegés elsajátításában. Azóta is jó a kapcsolatuk, el-ellátogatnak Jászalsószent- györgyre a martfűi tűzőnők. A Tisza Cipőgyárban egy aljakör — a talpragasztó — a jászalsószentgyörgyi tűzöde felsőrészeivel dolgozik. A martfűiek elégedettek a tűzés minőségével, a tsz-tagok munkájával. Ha lenne rá lehetőség, szívesen fogalakoz- tatnának akár kétszáz jászalsószentgyörgyi asszonyt is. 1. Szűcs Etelka mSílÓc plíítt a Nitrogén Művek új műtrágyagyá- HlBtaaö ulUll ra. A Péti Nitrogén Művekben 1970-ben uj, nagy kapacitású műtrágyagyár építését kezdték meg. A hatalmas beruházáshoz tíz ország szállította a berendezéseket. A szerelésben szovjet, angol, belga, cseh és francia szakemberek is részt vettek. A gyár évente 680 ezer tonna kom- lex műtrágyát, 240 ezer tonna mészamonsalétromot és 203 ezer tonna carbamidot állít elő, ezen felül 229 ezer tonna hagyományos pétisót gyárt az elkövetkezendő időkben. Az új gyárat november 7-re teljes üzemelésre átadják. Képünkön Az ammóniaüzem kísérleti laboratóriumában a vegyi folyamatot ellenőrzik , Jászalsószentgyörgyi asszonyok Cipőfelsőrészek a tsz-ből
