Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
1975. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 NYOLCÓRÁS MŰSZAKBAN Hová tűnnek a percek 4. Vízgépészeti Vállalat kunhegyesl gyára Jászberényben szerelik az épülő fedett piac vasszerkezeteit Éjszaka a „ttiverzáisik” elEen MB un Ica sörök harcgyakorlata A raktár előtt a targonca nemcsak az oxigénpalackot pihenteti — mellette napoz- gat a fiatal lakatos is. Nem lóg, dehogy: a raktárosra vár. Van ugyan szállítóbrigád is, de palackot csak szakképzett ember cserélhet — ez a szabály. A raktárajtó pedig egyelőre zárva. A Faragó brigád egyik tagja a jókora olajtartály egyik elemét köszörülte, de elkoAzt, bogy egy-egy ember az adott napon min dolgozik Faragó László a brigádvezető dönti el. <3 szervezi, irányítja a munkát, s besegít, ahol kell. Sajnos előfordul, meséli, hogy egy-egy munkát félbe kell hagyni, mert például vagont rak ki az a daru, amivel a hatalmas vasterte- ket, amin éppen dolgoznak, mozgatni lehetne. Ilyenkor át kell állni más munkára, esetleg ki- és bepakolni a csarnok melletti szabad területről, bizony ez is időveszteség. Megesik az is, hogy a szállító brigád nem hozza ki időre az pott a kő, cserélni kell. Elmegy a TMK-ba, mert köszörűkövet — biztonsági okokból — csak az arra kijelölt személy cserélhet — ez is szabály. Egy kő cseréje, egyetlen csavar kihajtása, visszacsavarozása két perc. Ha nem kellene elmenni, megkeresni azt. aki cserélhet ... de így jó félóra is eltelik míg a munkás újra köszörülhet. anyagot, utána kell mennie a szakmunkásoknak — félórák telnek el ezzel is. Anyaghiány is okozhat gondot, bár más munka — tmk, szállítás, egyéb segédmunka — mindig akad, de ezeket szakmunkással végeztetni nem épp szerencsés. A brigád zöme fiatal, egy kivételével mind szakmunkások. Mégis, mondják, a felszabaduló munkást itt a brigádban kell (kellene) megtanítani arra, hogy ügyesen, okosan szervezze meg kétkezi munkáját, és bizony az a két-három, elismerten legjobb lakatos, akiktől tanulni lehet, nem ér rá velük eleget foglalkozni. Az iskolában elméletből ugyan sokat, gyakorlatból — a munka fogásaiból — keveset kapnak. Pedig sok múlik ezen is. Példaként csupán egyetlen eset. A szegedi olajipari létesítményekhez készülő tartály egyik f darabján három fiatal lakatos merevítő bordákat rögzít hegesztéssel. De pisztoly csak egyikük kezébe van, a másik kettő néha egy-egy mozdulattal segít — gyakorlatilag nézi, hiszen egy-egy borda legfeljebb, ha két-három kilónyi. Ha a bordákat egy-egy „pöttyel” felfogatnák, s a hegesztő csak ezután „varrná” végig két ember szabadulna fel más munkára. Sokféle veszteség A munkaidőből kieső veszteség tehát sokféle, ellene tenni is sokirányú intézkedéssel lehet. A gyáregység vezetői amin könnyebb változtatni változtatnak is. Javult az anyagellátás, munkában sincs hiány, s igyekeznek a „lógási” lehetőségeket is csökkenteni (például a büfé előtti sorbanállás megszüntetésével, a napi vásárlások brigádonkénti megszervezésével). Van azonban néhány „veszteségforrás”, amelyet egyik napról a másikra nehéz megszüntetni. Ilyenek a belső szervezéssel, munka- megosztással, a műveleti sorrendek ésszerű megválasztásával összefüggő problémák. A javítás szándéka — erre utal a veszteségelemzés is — megvan. A rendszeres vizsgálódást sem előírt „muszájból” vezették be, a következtetéseket s abból a tennniva- lókat is rendre megfogalmazzák. A tényleges munkával hatásosan kitöltött főidő — ahogy a szakemberek nevezik, az effektiv idő — ma még alacsony, a munkaidőnek csupán fele. Hogy több lesz- e az már nem csupán az elemzéseket követő intézkedéseken múlik, legalább any-, nyira a munkásokon, brigád- vezetőkön, művezetőkön, akiknek a mindennapos munkát kell egyre jobban megszervezniük. Trömböczky Péter (VÉGE) HEO-vizsgálat Öregek gondozása a tiszaíüredi járásiján A tiszafüredi járási Népi Ellenőrzési Bizottság öt községben vizsgálta meg a rászorulók szociális gondozásának helyzetét. A járás három nagyközségben, Tiszafüreden, Kunmadarason, és Abádszalókon, azonkívül, hogy van az öregek számára napközi otthon, megszervezték a házi gondozást is. Tiszaszentimrén csak öregek napközi otthona van, Tisza- roffon pedig csak házi gondozás. A vizsgálat Kunmadarason és Tiszaroffon ítélte a legjobbnak a szociális gondozás szervezettségét, bár kirívó mulasztást sehol sem tapasztaltak a népi ellenőrök. Van azért mit javítani. A tanácsok például a házi gondozáshoz nem kapnak segítséget a tömegszervezetektől, az üzemektől, a vállalatoktól, pedig az idős, magatehetetlen emberek felkutatásában nagyon sokat tehetnének. Pénteken délután Sós Károly, a mezőtúri Béke Tsz traktorosa abbahagyta a búza vetését. A Kontakta gyárában Erdős Mária befejezte a meózást. Lejárt a munkaidő. Hazamentek, vacsoráztak, pár szó a családdal, átöltöztek és mezőtúri, törökszentmiklósi \ és kunszentmártoni társaikkal együtt már munkásőr egyenruhában igyekeztek a gyülekezési helyre. Szerelvény, fegyver és máris együtt állnak. A három városban kihirdetik a harcparancsot: Kunszentmárton mellett az atrácsközi erdő területén felfegyverzett ejtőernyős „di- verzáns csoport” tartózkodik. Fontos objektumokat akarnak rombolni, ezért... Felzúgnak a teherautók, kígyózva indul a menetoszlop Kunszentmárton felé. Az alvó tanyákat, községeket fényszórók pásztázzák, a gépkocsikon tüzelésre kész fegyverek. Kunszentmárton után már cigarettázni sem szabad, „fényálcázás” van, mondják. Várakozás. A hőmérséklet alig nulla fok fölött. Sötétség. Az összpontosítási körA nagyteljesítményű munkagépek és az ipari termelési rendszerek térj edésével a nagyüzemi művelés elengedhetetlen feltétele a megfelelő táblanagyság. Varga Kálmán, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet növény- termesztési főágazatvezetője olyan szabatosan fogalmazott, mintha egyetemi tankönyvből olvasta volna mondandóját. Hosszú ével munkája Azt is hozzátette viszont, hogy a nagyüzemi táblák kialakítását ebben a gazdaságban már húsz évvel ezelőtt elkezdték, de még most_sem fejezték be teljesen. Időközben ugyanis változtak a termelés feltételei: a nagyteljesítményű gépeket még nagyobbak váltották fel, repülőgépek feladata a műtrágyázás és a növényvédelem, s nem utolsósorban Mezőhékig nyúlnak a Tisza II. vízlépcső öntözőcsatornái, és az öntözés adta lehetőségeket bűn lenne nem kihasználni. Csakhogy ez nem mindig a mezőgazdasági szakembereken múlik. A Táncsics Termelőszövetkezetnek ahhoz, hogy 100—150 hektáros táblákon öntözhessék, művelhessék a földet, le kellett bontania az ott lévő elhagyott tanyákat, s a még tanyán lakó embereket pedig 'rá kellett beszélni, hogy költözzenek be a környező falvakba. Természetesen ez nem ment egyik letbe felkészülnek a szürke egyenruhások. (Már elmúlt éjfél, szombat van.) A Bá- bocka-halmon készül a parancsnoki harcálláspont, ahogy itt nevezik. Sátrak, telefonhuzalok, rádiók, térkép ... — Hívja a kutatócsoportot, helyzetjelentést kérek! — hangzik Kovács Sándor űta- sítása, aki a munkásőrök idei kiképzési évét betetőző éjszakai harcászati gyakorlatot irányítja. A kutatócsoport elfoglalta helyét — érkezik a jelentés. A parancsnoki sátorban stratégiai megbeszélés van. A blokírozók körülzárták az erdőt, a kutatók elindultak átfésülni a két kilométer hosszú, több mint másfél kilométer széles erdőt. — A kutatók nyomot találtak! — A kutatókra rálőttek! Forró hangulatú jelentések. Lövések hallatszanak a parancsnoki sátorig. Tűzharc. — ... Jelentkezzen, jelentkezzen! Párbeszédre kérem a parancsnokot. Vétel! — Adását nyugtázom ... Megtámadták a kutatócsoportot. Nemsokára az újabb hír: egy diverzánst elfogtak, napról a másikra. A héki, I- es kerületben ezelőtt kilenc évvel még több mint háromszáz tanya volt, ma pedig csak harminckettő található. S ezek a lakóhelyek sem hasonlítanak a régiekre:. tiszták, rendezettek, a villanyt is bevezették mindegyikbe. Szükség is van rájuk egy ideig, mert így az állattenyésztési telepeken dolgozó szövetkezeti tagok közel élhetnek munkahelyükhöz. A nagyüzemi művelést ettől függetlenül akadályozzák, s a jövő útja mindenképpen az, hogy innen Is elköltözzenek az emberek. Lehet néhány hektárral több? A lakatlan tanyák „eltűn. tetőse” viszont szinte egy percet stm varathat magára, mert nemcsak a gépek munkáját akadályozzák, hanem a gyomok kártevők búvóhelyei is. A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet vezetői nagyon komolyan veszik az ezzel kapcsolatos feladatokat is. Erre talán legjobb bizonyíték az, hogy a gazdaság rákócziújfalui kerületében már csak két tanya áll. Csak a háromszáz tanya — legtöbbjük a mesterszállási üzemegységben volt —, és az azokat körülvevő dűlőutak és facsoportok felszámolásával 80 hektárral növekedett a gazdaság művelésre alkalmas területe, a gyomok és kártevők megszűnt forrásairól egy „meghalt”. Később: két „halott”. Atrácsközi erdő. Már világos van. Messziről, látni, hogy sebesültet hoznak. Fején kötés, a gézen rúzzsal pingált vérfolt. • Bene doktor, a század orvosa munkában. Sikeresen gyógyít. Az események kergetik egymást. Durrognak a gyakorló lőszerek, a kutatócsoport sokszorosítógépet, röpcédulákat, kézigránátos ládát talált. Kakas kukorékol. Megbilincselt foglyokat visznek a parancsnoki sátorba. Tűzharc, hét diverzáns kitör a gyűrűből: két „halott” mindegyik oldalon, öt ejtőernyős próbál szökni. Kettő lő, közben a másik három egérutat igyekszik nyerni. A munkásőrök rövid tűzharc után bekerítik az ellenséget. Győztünk! Zárt rendben állnak a napfényben, győztesek és vesztesek, sértetlen „sebesültek”, „halottak”. Véget ért az éjszakai gyakorlat: kemény férfimunka volt. — körmendi — nem is beszélve. Ezzel azonban még mindig «nem fejeződött be a munka ott sem, ahol a szántóföldön csak eltérő színű folt jelzi, hogy azon a helyen valamikor tanya állt. A talaj forgatásakor öt-hat éven keresztül, kő- és vasdarabokat hoz felszínre az eke, amelyek összegyűjtése nagyon fontos, hiszen ha ott maradnak, továbbra is veszélyeztetik a gépeket. Varga Kálmán azt is elmondta, hogy ahol 10 ezer hektáron gazdálkodnak, ott a szalmakazlak is számottevő területet foglalnak el a termelés elől. Ezért a mező- héki Táncsics Termelőszövetkezetben a vetés idejére elhordják a szántóföldről a szalmát, s így a fertőtlenített talajon nem születhetnek újabb kártevők, s nem nőhetnek ki felesleges gyomnövények. Közös érdek A mezőhékiek nem egyedül járnak elől jó példával. Hasonlóan kedvező a kép például a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben, és a kunszentmártoni Körösmenti Tsz-ben is egyre nagyobb gondot fordítanak a tanyahelyek, gyomforrások megszüntetésére. Sajnos, a kiragadott példák nem általánosak, mert megyénkben még mindig sok az elhagyott, dűledező épület. Pedig az említett jó példák követése mindannyiunk érdeke. — braun — Etkezösarok a s^ii§i€s!ifl^€2ira Ütjaim során sok üzemben, / gyárban megfordulok. Legtöbb műhelyben megszokott kép fogad, ha elérkezik a tízórai vagy az uzsonna ideje. A munkások előveszik az eleniózsiás csomagokat és „megterítenek”. De hol? A poros, olajos gépeken, munkapadokon — jobb esetben saját ölükben. Óvatlan, hogy ilyenkor ne kerüljön a földre szalvétadarab, kenyér- morzsa, almacsutka vagy egyéb hulladék. Persze nem mindenütt ilyen megszokott a kép. Például a 7-es számú Volán Vállalat szolnoki telepén. A nagy műhelycsarnok egyik sarkában dobogó áll. Rajta néhány műanyag tetejű asztal műbőr bevonatú székekkel. Először azt hittem, rendezvény nyomai, de „felvilágosítottak”: amit látok, az étkező és cigarettázó sarok. Egyszerre tíz-tizenöt ember fogyaszthatja el ebédjét, uzsonnáját kulturált körülmények között. Így jobb ízű a falat, és tiszta marad a• környezet is. A cigarettavégeket sem kell a padlón elnyomni^ hiszen az asztali hamutartók ugyanezt a célt szolgálják. Jó érzés volt végigmenni a műhelyen. Azt hiszem, ez a többi üzemben, gyárban is elérhető, csak néhány asztal és szék kell hozzá. Nem kerül sokba, mindenütt megvalósítható. A néhány asztal és szék elsősorban a higiénikus, kulturált étkezést biztosítja, de javítja a dolgozók munkahelyi közérzetét és díszíti a műhelycsarnokot is. Sz. E. Számok beszélnek Nem, ne higgye senki, hogy Faragó László és tizenhárom tagú brigádjának munkáját — akiknek egy műszakját igyekeztem végigkövetni — e két epizóddal érzékeltetett „ténfergés” jellemzi. Igyekvő, dolgos emberek, érdekük is, hiszen egy-egy munkára „órákat” kapnak (a normás megállapítja, mennyi idő szükséges), ha hamarabb kész, arányosan több a fizetés. Csoportos teljesítménybérben senkinek sem érdeke, hogy a munka könnyebbik végét keresse. Mégis — a normatechnológus precíz, kilencven eset alapján számított felmérése szerint — a Faragó brigád a műszak teljes idejének alig háromnegyed részét, 74,5 százalékát fordítja termelésre. A munkaidő 7,8 százaléka vesz el különböző szervezési hiányosságok miatt, 12,2 százalék a munkafegyelem megsül tése miatt, végül 5,5 százalék az egyéb kiesés. Mindezeken túl a 74,5 százalékos termelési idő is rejt magában tartalékokat, hiszen — a vizsFélórák gálát szerint — a főidő, vagyis a munkaidőnek az a része, amikor a munkás effektive dolgozik, 45,5 százalék. A többi a termeléshez valóban szorosan hozzátartozó tevékenység — munkamegbeszélés, szerszámelőkészítés, hely- változtatás stb. — mégis elgondolkodtató, hogy ezek a műszaknak majdnem egyhar- madát (29 százalékát) rabolják el. (Nem a munkamég- beszélések és hasonlók szükségességét vitatom, de az kérdéses, kell-e ezeknek ennyi munkaidőt elemezniük.) A Faragó lakatos brigád példája jót átlag, hiszen az üzem munkásainak többsége lakatos és az említett vizsgálódás is — az egész gyáregység műszakkihasználására — alig különböző számokat állapított meg. Egy-egy műszak termelésre fordított hányada például gyári átlagban 73,7 százalék, az effektiv főidő 48,9 százalék. Mindaz tehát, amit e brigád munkájáról meg lehet állapítani többnyire általános problémákra utal. telnek el Nagyüzemi gazdálkodás Tanyák, romok nélkül
