Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
1975. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hnegyedik negyedév küszöbén Tétlenségre kárhoztatott kezek (folytatás azH. oldalról) ja a tervezette!! és nagyobb arányban nőtt az előirányzott vállalati nyereség is. Jövőre tovább bővítik ter- miékieiiik választékát, többek között vasúti tartálykocsik lecsapol ásáh oz készítenek speciális eszközöket hazai szükségletre és román exportra!. Különböző gépi tartozékok, alkatrészek gyártására három hazai gépgyárral, illetve üzemmel is szerződést kötöttek, ezekben 35—40 millió forint értékű terméket szállítanak. á Új létesítményeket adtak ét Sikeres kilenc hónapot hagyott maga mögött a Megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vállalata is. A várható adatok szerint a termelés, a termelékenység növelésének szinte valamennyi előirányzatát túlszárnyalták. Az építők munkájának legfőbb mércéje az új létesítmények határidőre történő átadása. A harmadik negyedévben átadták a túrkevei 124 személyes középiskolai kollégiumot, a Kassai út! ABC-áruházat, az Ingatlankezelő Vállalat ipartelepét pedig bővítették. Befejezték a karcagi kórház elme- és idegosztályát, illetve a 60 személyes szolnoki Vörös Csillag úti bölcsődét. Utolsó negyedévi terveikből: Martfűn október 10-én átadják a mintegy 12 milliós költséggel épült új üzemcsarnokot és szociális épületet. Decemberben beköltözhetnek a lakók a martfűi 54 és a karcagi 56 új lakásba. Szolnokon tető alá hozzák a József Attila úton a pályaválasztási tanácsadó épületét, a hozzátartozó hat lakással, továbbá felújítják a művésztelep kerítését. A vállalat vezetői bizakodva tekintenek az év vége elé, mert tervszerű munkával jó alapot teremtettek az éves program teljesítésére. A papírgyártás eredményei A fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Szolnoki Papírgyár egyenletes, jó munka után eredményesen zárté az év első kilenc hónapját, tervüket 101,7 százalékra teljesítették. Különösen a papírgyártás eredményei haladták meg a tervezettet: 19 476 tonna helyett 20 250 tonna papírt gyártottak a háromnegyedév alatt. Túlteljesítette tervét 120 tonnával a fénymásoló üzem is. Egyetlen termékből, a zacskóból gyártottak kevesebbet, mint tervezték — 450 tonna adóssággal kezdték az utolsó negyedévet. A lemaradást az okozta, hogy a három, tehát folyamatos műszakot igénylő, drága gépek mellől sok asszony ment el, nem tudták vállalni ezt a munkabeosztást, helyükre nem akadt jelentkező, így a munkaerőhiány sok gondot okoz az utolsó három hónap tervteljesítésében is. A papírgyártás sikeréhez nagyban hozzájárult a karbantartók munkája. A közelmúltban az egyes számú papírgép generálj a vitásra szorult — ami két hét termeléskieséssel jár —, s a szerelőknek köszönhető, hogy jóval a javítási határidő előtt befejezték a nagy jelentőségű munkát. , E. S. — T. Sz. E. KI minek mestere Morog a gép, fogy a föld fe.-. Munkában a földnyeső gép Az autó lefékez Fegyvenék határában a 131-es kilométerkőnél. A munkagépek za- j a már messziről jelzi — megérkeztünk, a vízügyi ágazat Ki minek mestere országos vetélkedő színhelyére. Javában „dúl a harc” az 51 fiatal földmunkagép-kezelő között •£ Aki már tűi van megnyu- godva, aki még ezután következik, izgulva álldogál a versenypálya mellett. Egy szőke fiatalember frissen ugrik le az S—100-as földnyeső gép vezetőfülkéjéből. Zub-. bonyán 33-as rajtszám. — Ügy érzem, meghozta a sikert a két hármas — sóhajt megkönnyebbülten a jászladányi Bankó István, a kiskörei Vízügyi Építő Vállalat nehézgép-kezelője. — A gépet 70 méter hosszú pályán vezetjük végig. Ügyelni kell közben a merítésre, a menetelésre és a terítés vastagságára. Az a jó, ha minél több föld kerül a gép ládájába. Én három perc 53 másodperc alatt mentem végig a területen. Azt mond- J3H, eddig ez a legjobb Idő. No, majd meglátjuk „. — Versenyzett már országos vetélkedőn? — Ez az első „nagy versenyem”. Az országos döntőt munkahelyi vetélkedő előzte meg, ahol valóban szerencsém volt — első lettem. A vállalattól különben hárman jöttünk. Néhány méterrel odébb egy 652-es köteles kotrógép erőlködik. Éppen a negyedik versenyző ad számot gyakorlati tudásáról. Horváth József, a szombathelyi Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozója már megnyugodva gyújt cigarettára. — Tizenöt percig kell a gépet irányítani. Ez idő alatt egy méter mélységű és egy méter fenékszélességű árkot ásunk. Nagyon vigyázni kell a méretekre, mert szigorú a zsűri. — Jól működik a masina? — Nekem szokatlan volt. Hiába, nem az én gépem. Ahány kéz, annyiféleképpen kezeli. Az otthonin már becsukott szemmel is tudom, mit hol találok. Egy kis hiba azért becsúszott. Elszakadt a húzókötél. Persze ez nem az én hibám, nem is számít be a versenybe. Mezei Balázs, a bajai Vízügyi Igazgatóságtól érkezett. Hallgatagon szemléli az eseményeket. — Izgulok, hogyne izgulnék. Országos versenyen életemben először vagyok. Szégyellném az otthoniak előtt, ha felsülnék a tudományommal. Ilyen típusú gépen már rég nem ültem. Nem is volt lehetőségem a gyakorlásra sem. Egy kicsit félve indulok neki. Már az új szovjet gyártmányú 5015-ös hidraulikus mélyásó géphez szoktam. Nyolcadiknak kerülök sorra. Addig van még egy óra várakozási időm. Elköszönünk a versenyzőktől. A gépek tovább gyalulják, kotorják a fekete földet. ♦ * * A kétnapos országos verseny tegnap a késő délutáni órákban fejeződött be. i ___ . __— szekeres — K unhegyes. BHG gyártelep. Burai Andrásné, munkásnő: — Sokan itthagytuk volna már ezt az üzemet, ha volna hová menni itt Kunhegyesen. Nem, nem azért, mert rossz munkahely, de ha állunk, a pénzünk is jóval kevesebb. Tavaly háromezer forint körül kerestem havonta. Most volt olyan hőnap nem is egy, amikor ezer forinttal volt kevesebb. — Csak a fizetés? — Dehogy. Hiszen, ha takarítunk, kertet kapálunk az üzemudvaron, vagy mit ne mondjak, horgolunk, mert nincs munka, ráfizetés a gyárnak is. Mert az alapbér nyolcvan százalékát mégis csak kifizetik, termelés meg nincs. S azt hiszem, ez csak a kisebb része a veszteségnek. • • • Tiszafüred. Alumfniumáru- gyár. Szappanos Józsefné, polírozó: — Az anyaghiányt ml abból vesszük észre, hogy a brigádnak egyik napról a másikra át kell állnia más, szokatlan munkára. Leállás ugyan nem volt az idén, de a bérünkön érezzük az átállást. A normát új munkánál lehetetlen teljesíteni, idő kell, míg belejövünk. A gyakori változtatás nekünk sem jó. — Kinek még? — A gyárnak. Ha ml nem tudjuk hozni a normát, nemcsak a mi fizetésünk kevesebb, hanem a gyár termelése is. Okok, indokok ... A Beloiannisz Híradás- technikai Gépgyárban az idén, július végéig összesen nyolcvanezer óra volt az állásidő. Ez a nagy gyár évi hétmillió óra munkaidejéhez mérve nem túl nagy szám, alig több, mint egy százalék. Csakhogy ebből a nyolcvanezer órából a kunhegyest gyártelepre harmincezer jut, pedig ott mindössze háromszázan dolgoznak. Egy- egy munkás itt a hét hónap alatt átlagosan száz órát tétlenkedett, átlagosan, ^jegyzem meg, hiszen ebből kire több, kire kevesebb jutott, munkája jellegétől függően. De száz óra így is, úgy is több mint fél hónap. Tiszafüreden valamivel jobb a helyzet, ott ugyanis mód nyílik a munkahelyek közötti átcsoportosításra — szakemberek úgy mondják ezt: bővebb a profil Állásidő tehát gyakorlatilag nincs, de a munkások mozgatása többlet gondot jelent, sem a munkásnak, sem a munkának nem válik előnyére az átállítás, rontja a belső szervezettséget, átmeneti fejetlenséget is okozhat — egyszóval: csökken a terme- lékenyésg. De mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, lássuk az okokat, előbb Tiszafüreden. Ádám Ferencné, a gyáregység helyettes vezetője: — Az alapanyagot terv- javaslat alapján az anyagyár igényli, szerzi be. Kétségtelen, nem ritka, hogy nem a megszabott, kért ütemben kapjuk. Az alumíniumtárcsákat, amelyekből mélyhúzással a különböző edények készülnek, a székesfehérvári Könnyűfémmű szállítja, hol ütemesen, hol nem. Ezek a tárcsák különböző méretűek, vastagságúak, nem szabványosak. Érthető okokból a fémmű előnyben részesíti a szabványos alapanyagokat, másrészt amit mi igényelünk tőlük, az tulajdonképpen az ő kapacitásukhoz képest kis tétel. — Ha késik az anyag, idejében reklamálnak? — Rögtön. Ennek néha van eredménye, néha nincs. Az anyagyáriakkal jó a kapcsolatunk, rajtuk nem múlik. De van egy másik gondunk is. Termékeink jó harminc százaléka teáskanna. A kiöntő „csőr” öntvény, ezt kooperációban gyártatjuk, kis üzemekkel, kisipari módszerekkel, néha bizony ezekre is várni kell, a majdnem kész termék emiatt raktáron vár, bosszantó veszteség. Ezért határozott úgy a gyár vezetősége, hogy legyen saját öntödénk, már készül, év végére meg is lesz. Bizonyos belső szervezésekre is sor kerül, például a szegecseket (ezek hiánya miatt is előfordult, hogy más munkára kellett brigádokat átállítani) egy tételben ide szállítják, mi fogjuk raktározni. Kiöntőcsőr, szegecs. Apróságok tulajdonképpen. Mintha a kész öltönyhöz hiányozna a gomb. Szerencsére remény van rá, ezek nem okoznak már gondot. Anyagellátók, gyártók jobb, szervezettebb kapcsolatával valószínűleg a többi is megoldható, hiszen az alumíniumgyár hazai alapanyagokból dolgozik — házon és hazán belül kell megkeresni a jobb lehetőségeket. Más a probléma jellege a BHG-nél. A gyár helyzetét ugyanis külhoni változások nehezítik. A nyugati világ anyag- és energiaválsága miatt például zománchuzalt és mágnesacélokat — mindkettő tőkés import — alig lehetett beszerezni. Bár a kunhegye- si gyártelep ezeket közvetlenül nem dolgozza fel, de azokban a félig szerelt telefonközpontokban, amelyeket az itt dolgozó asszonyok kábeleznek, ezek az alapanyagok már benne vannak. Így ha nincs alapanyag — nincs munka Kunhegyesen. . .. és felelősök Felső Petemé, a kunhe- gyesi gyártelep üzemi párt- alapszervezetének titkára: — Rossz a hangulat. Itt szinte kivétel nélkül asszonyok, lányok dolgoznak, morognak, ha állni kell, sok a vita, a veszekedés, mert kevesebb a pénz. A jobbak 105—110 százalékot is tudnak teljesíteni, állásidőre csak nyolcvan százalék jár. Mi annyit tehetünk, hogy öt nappal a leállás veszélye előtt jelezzük ezt a központnak, és igyekszünk az állásidőt megosztani, hogy ne jusson egy-egy emberre sok, sajnos, ez sem mindig köny- nyű. Hovanecz István, a kunhegyest telep vezetője: — Annyira szűk a munkaprofil, csak kábelezünk, magyarul: forrasztunk, hogy itt átcsoportosításra alig-alig van lehetőség. Mi magunk nem tudunk segíteni, csak a központtal együtt. Most van munka, s azt ígérik, javulni fog a helyzet. Berecz Frigyes, a BHG termelési igazgatója: — A szinte katasztrofális év végi és év eleji anyag- ellátás csak egyik oka a sok állásidőnek. A másik nagy gond, ami főleg a kun- hegyesi telepet sújtja az, hogy az olaszországi SÍT SIEMENS cég azokat a félig szerelt telefonközpontokat, amelyeket Kunhegyesen kell kábelezni, nem szállítja a megfelelő ütemben. Ezért a szerződésben lekötött meny- nyiségnek csupán háromnegyedét készítjük el ebben az évben, s új szerződést nem is kötünk velük. Így 1975 végétől ez megszűnik, más munkát adunk helyette Kunhegyesre. — A sok állásidő egyértelműen csak kívülálló okok miatt keletkezett? — Az év elejeiek feltétlenül De az év közepén megnövekedett állásidőért már a kunhegy esi vezetők is felelősek. Ott három termék- csoportot kábeleznek, lett volna lehetőség átállni egyikről a másikra. De nem szeretnek átcsoportosítani, mert az első lépések — ismerni kell a kapcsolási rajzot, be kell tanulni — mindig nehezebbék. Ha erre nagyobb a hajlandóság, akkor most állandó munkát lehet biztosítani. Az említett SIEMENS egységeket kivéve, a többiből van elegendő. Tovább javul a helyzet, ha terveink szerint bővül a kunhegyesi telep — többféle, szerteágazóbb munkát kapnak, köny- nyebb lesz az esetleg fellépő anyaghiány okozta állásidőt más munkával kitölteni. A vesztesek Két gyártelepről esett szó. Mindkettő száznál is több kilométerre van az anyagyártól, s mindkettőnek Budapesten van a központja. Objektív körülmények, belső gondok mellett mintha mindkét helyen — kimondatlanul is — megérezhető lenne: a vidéki ipartelep messze esik a fővárostól. Mintha a problémák „megszelídítve”, kisebbítve jelentkeznének a nagy gyár ügyein bedül. Bizonyításként csupán egyetlen példa: a BHG anyaggazdálkodási főosztályának vezetője,1 akit szintén megkerestem, nem is tudott a kunhegyesiek megnövekedett állásidejéről. Igaz, kiderült, nem egészen az ő asztala, hiszen közvetlenül nem kerül Kunhegyesre alapanyag — mégis... Mert nemcsak anyagról van szó, emberekről is. Emberekről, akik dolgozni akarnak, elsősorban persze fizetésért, de nemcsak azért. Amivel ezt az írást kezdtem, a két munkásnő véleménye azt bizonyítja: tudják, nemcsak ők veszítenek, míg tétlen a kezük munkaidőben. Trombüczky Péter A bőr hete Párizsban Martfűiek a résztvevők közt Változatlanul divatosak a magas, plattformos sarkas cipők, bőr, műbőr és textil felsőrésszel egyaránt, bizonyította a francia fővárosban a közelmúltban rendezett „Bőr hét”, a —Semaine du Cuir 75’ Paris”. A bőrös szakmában a világ minden részén számon tartják e rangos eseményt. Az idei bemutatóra elutazott a martfűi cipőgyár több szakembere is, hogy a világ legjelesebb kiállítói által felvonultatott, a cipőgyártáshoz szükséges legújabb felsőrészeket, kellék- és díszítő anyagokat, az ezekből gyártott lábbeliket, valamint azokat az új technológiákat és technikát megnézhessék és tanulmányozhassák, amelyekkel a cipőgyártás fejleszthető. A szeptemberi párizsi kiállítás szinte valamennyi cipőfelsőrésze puha bőrből készült A színek mattabbak lettek, a műbőrök is „utánozzák” a természetes bőrt, azok minden. hibájával együtt. Korrigált marhaboxot csak elvétve mutattak be, ebből az következik, hogv hazai gyártásunkban is át kell állni a puha bőrök alkalmazására. Ebhez azonban szemléletbeli változásra van szükség, többek között olyan cipőszabvány módosításra, amely megfelel a puha bőrök természetének.
