Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-30 / 255. szám
\ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. október 30. / 250 éves a szovjet Tudományos Akadémia 4 Szovjetunió Tudományos Akadémiája fennállásának t 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat jubileumi ülésszaka a Kreml Kongresszusi Palota nagytermében október 7-én nyílt^neg. A hatezer meghívott vendég között 47 külföldi ország és valamennyi szovjet köztársaság képviselői foglaltak helyet. \ Peking - Fontra várva H3ccinnai'amerlkai külügyminiszter HlwöSSIjfCb hazajért Pekingből — ám a látogatás utáni hírmagyarázatok és kombinációk semmiben sem különböztek azoktól a híresztelésektől, amelyek az utazás előtt terjedtek el Washingtonban. Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata: az amerikai diplomácia vezetője maga is megmondotta: nem azért megy a kínai fővárosba, hogy bármiféle új megállapodást hozzon létre, hanem azért, hogy előkészítse Ford amerikai elnök látogatását Az amerikai külügyminiszter eléggé brutális módon azt is a közvélemény tudtára adta, hogy Kína egyes vezetőinek egészségi állapota is sürgeti a látogatást. Mindenesetre tény, hogy pekingi látogatásakor Kissinger nem találkozott a beteg Csou En-lajjal, hanem Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettessel tárgyalt, aki — legalább is a pillanatnyi látszat szerint — a kínai politika tényleges irányítója. Fogadta Kissingert és feleségét Mao Ce-tung is. A televíziós képernyőkön világszerte érzékelhető volt, hogy a legmagasabb rangú kínai vendéglátót kora és egészségi állapota ugayncsak korlátozza az aktív politizálásban. Mindez azt jelenti: az amerikai politikának elemi érdeke, hogy a választásokra készülő Ford elnök kínai látogatásakor fizikailag is azokkal a kínai vezetőkkel tárgyalhasson, akik Washington partnerei voltak a néhány éve megvalósított kínai— amerikai kapcsolatfelvétel kidolgozásában. Kissinger erről a következőket mondta: „Az elnök azért megy Kínába, mert kapcsolatunk egymás világképének megértésétől függ”. Amerikai részről „egymás világképének megértése” magyarán azt jelenti, hogy az amerikai politika nem akar lemondani arról a stratégiai és világpolitikai lehetőségről, amelyet a kínai vezetés irányvonala kínál számára. Ennek az egyensúlyjátéknak az értékéről is meglehetősen nyíltan beszélt az amerikai külügyminiszter, kijelentvén: mind a Szovjetunióval mind Kínával „igyekszünk javítani kaocsolata- inkat. Természetesen mindegyik állam szívesebben venné, ha nem lenne kapcsolatunk a másikkal. A mi célkitűzéseink szolgálatában azonban jobb, ha mindkettővel fenntartjuk ezt a kapcsolatot”. Látnivaló tehát, hogy a közös, szovjetellenes célok vonatkozásában fennálló érdekközösség az a bázis, amelyre jelenleg Washington és Peking kapcsolatai épülnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének rendkívül komoly érdekellentétek és nézetkülönbségek is a két partner között. A leglényegesebb különbség az, hogy Peking számára a szovjetellenes politikai és stratégiai célok szolgálatában „semmi sem dfága”. A Ford és Kissinger által képviselt jelenlegi amerikai külpolitika viszont realista vonásokat mutat, felméri a Szovjetunió katofiai, politikai és gazdasági súlyát és tudomásul veszi: alapjában véve nincs gyakorlati alternatíva a nemzetközi enyhülés politikájával szemben. Ez az alapvető nézetkülönbség Kissinger pekingi látogatása idején is felbukkant. A hivatalos üdvözlő szónoklatokban a kínai vendéglátók vadul támadták az enyhülés irányzatát. Sőt: azt állították, hogy valójá- ban „növekedett az új világháború veszélye”. Kissinger e realitásokhoz ennél sokkalta közelebb álió amerikai politikai vonalat ismételte meg, s a nemzetközi enyhülés értékes vonásaira hívta fel a figyelmet. Mindez azonban nem ment túl a nézetkülönbségek ismételt leszögezésén. Ez voltaképpen természetes is, hiszen mind Peking, mind Washington arra törekszik, hogy — a vitás kérdéseket félresöpörve — „használja” a saját céljai érdekében a másik felet. Ezt bizonyítja egyébként, hogy i üres kiáltozásnak bizonyult az a kampány is, amelyet közvetlenül a Kissinger-látogatás előtt Peking indított a tibeti emigránsoknak nyújtott amerikai támogatás, meg a Tajvan és Washington között továbbra is fennálló kapcsolatok miatt. A láfnnsfác megmutatta, hogy ezek EC3S az ellentétek Peking számára csak a belső agitáció céljait szolgálják. Tényleges, közvetlen hatásuk nincs a kínai—amerikai kapcsolatokra. Peking- ben ezeket a kapcsolatokat és az amerikai elnök látogatását is egyértelműen a szovjetellenes politika egyik alkotó elemének tekintik. Nomád pásztorok ezrei indulnak az ákécé meghódítására HA A FÖLDÖN valaha is élt tudósok számát 100 százaléknak vesszük, a szakemberek véleménye szerint közülük 90 százalék ma él és dolgozik. Bár a tudományostechnikai forradalom világ- jelenség, kifejeződési formái mozgatóerői és társadalmi következményei lényegesen eltérőek a különböző társadalmi rendszerű országokban. A szocializmusban a tudományos-technikai forradalom fő jellemző vonása a tervszerűség. De vajon tervezhe- tők-e a tudományos felfedezések? A kérdést nem így kell feltenni. Lehet és kell is tervezni a tudomány távlati fejlesztését éppen úgy, mint az éves, vagy ötéves kutatási terveket, — vallják a szovjet tudósok. Ezeket a terveket maguk a tudósok készítik el, de közben szigorúan figyelembe veszik az egész szovjet állam előtt álló legfontosabb konkrét feladatokat, és közreműködnek azok megvalósításában. Az ilyen tervezés nemcsak az élőerők és anyagi erőforrások koncentrálását teszi lehetővé a fő irányban, de a tudományos-műszaki fejlődést is meggyorsítja, s lehetővé teszi a különböző területeken kutató tudósok egyesítését egy egységes folyamatban, lehetőség nyílik az alkalmazott kutatási eredmények koordinálására, és ezek az eredmények a gyakorlatban gyorsan meg is valósíthatók. Ebben a folyamatban vezető szerepet játszik a szov- jét Tudományos Akadémia, és éppen ez az, amiben gyökeresen eltér más hasonló intézményektől — így pl. a londoni Királyi Társaságtól, vagy a Párizsi Tudományos Akadémiától. Az ország tudománypolitikájának meghatározásában, vagy kutatásfejlesztési kérdésekben ezek a tudományos intézmények csupán mint konzultatív szervek működnek. Többségük nem is rendelkezik saját tudományos kutatóintézettel, bár egyes laboratóriumok, könyvtárak és levéltárak a tuladonuk- ban vannak. A szovjet Tudományos Akadémia, minta Szovjetunió legmagasabb rangú tudományos intézménye hatalmas anyagi-technikai bázissal rendelkezik. Míg 1940-ben a Szovjetunió az egész nemzeti jövedelmének 0.8 százalékát (300 millió Rubelt) költötte tudományos kutatásokra, az elmúlt öt év alatt a költség- vetés 4 százalékát fordítják erre a célra. Ez évente kb. 16 milliárd Rubelt tesz ki. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunió területén él a világ lakosságának 8 százaléka. Ugyanakkor a Szovjetunióban élő tudományos munkatársak és mérnökök száma — kb, 5 millió —, ami megfelel az egész földkerekség tudományos munkatársai 34 százalékának. Összehasonlításképpen elegendő megemlíteni, hogy a nyugat-európai országokban él bolygónk lakosságának 9 százaléka, de az itt dolgozó tudományos munkatársak száma az egész világ tudósainál! csupán a 14 százaléka. A SZOVJET Tudományos Akadémia irányítja a szovjet tudósok valamennyi alapvető kutatását a természet- tudományi és a humán ágazatokban. Ezen kívül országos szinten koordinálja a tudományos terveket. Az Akadémiához 250 tudományos intézmény tartozik, ezen kívül 14 szövetségi köztársaság rendelkezik saját nemzeti tudományos akadémiával, s itt újabb 400 tudományos intézet működik. Felmerül a kérdés: vannak-e átfedések a tudományos akadémiák munkájában? Itt azok a kutatások és ágazatok kerülnek fejlesztésre, amelyek az adott köztársaság számára a legfontosabbak, amelyek megfelelnek az ottani természeti viszonyoknak, a hagyományoknak és a tudományos iskoláknak. Ha valamely tudományágban vezető helyet foglal el a köztársasági tudományos akadémia, a többi köztársaság tudományos intézményeiben is ez a köztársaság irányítja a munkát. Így pl. az örmény Tudományos Akadémia a csillagászatban, az Ukrán Tudományos Akadémia a fémkohászatban és a kibernetikában, a közép-ázsiai köztársaságok akadémiái a gyapottermesztésben, az öntözésben és a napenergetikai kutatásokban játszanak vezető szerepet. A köztársasági akadémiái! erőfeszítéseit a nagy tudományos problémák megoldásában egyesíti a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Tanácsa és koordinálja ezek tevékenységét. JUBILEUM alkalmából szokásos az eredmények összegezése, s ez alól nem kivétel a jelen ülésszak sem. A szovjet tudomány minden ágazata abban a helyzetben van, hogy felfedezéséről, eredményeiről hosszú listát állíthat össze, s en-e jogosan lehet büszke. Szerepelhet itt az első atomerőmű, a kvantum-generátorok lézerek, az új, természetben nem előforduló elemek szintézise, a Föld első mesterséges holdja, az űrrepülések. Atomenergia hajt szovjet erőműveket, a „Lenin” és az „Arktvika” jégtörőket, s teszi ihatóvá a tenger vizét. Most a helsinki értekezlet után a nemzetek közötti tudományos együttműködésnek még reálisabb az alapja. A helsinki értekezlet záródokumentuma a nemzetközi együttműködés fejlesztéséről szólva a tudomány és a műszaki haladás területét is említi. A tudomány nagyfokú humánus missziója kap hangsúlyt ebben a dokumentumban és teljes mértékben megfelel a szovjet tudósok törekvéseinek, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája legjobb hagyományainak. Viliién Ljusztyiberg (APN) A fővárostól, Mogadishutól 60 kilométernyire fekvő városka, Vanlevle közelében a terület ifjú kormányzójával már idestova két órája kerestük az „iskolánkat”. — Ma reggelre vártuk önt — mondja —, tudtam is, hogy akkor hol tanyáznak. De íme délután, most már csak hűlt helyük. Ilyen a nomádok életé. Felütik valahol a sátrukat, aztán néhány óra és újra továbbállnak. Végül sok tévelygés után, le-letérve a nyomról mégiscsak megpillantottunk távol egy tevekaravánt Ott vannak! Az asszonyok épp készülődtek, hogy felverjék az akhált (kör alakú sátor), amelyik éjjelre menedéket biztosít a családoknak. A földön a sátor kellékei még szerteszét hevertek. Vaiamivel odébb egy tüskés bozót mellett harminc— negyven ember a földre kuporodva. Kezükben füzet és ceruza. A fa törzsén fekete táblácska, amelyre épp egy tizenöt éves féle fiú ír. Akik ülnék, azok között ötvenen felüli is akad. A fiú oldalán, jobb oldalán, ott lóg az elmaradhatatlan tőr. Megtudjuk, hogy a törzs éppen most tett meg .több mint nyolcvan kilométert. Természetesen gyalog. S aztán alighogy ideérkeztek, egy óra múlva máris megkezdődött az iskola. Tanulják a betűvetést. Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték, hogy érzékelni lehessen a szomáli kormány múlt év szeptemberében elindított fantasztikus vállalkozásának jelentőségét és szépségét. Kivezetni a népet az írás+udatlansá«ból! És kik a tanítók? Diákok. Aki itt is oktat, ebben a táborban, egyenesen a fővárosból érkezett. Éppúgy mint húszezer többi társa, középiskolások; otthagyták tanulmányaikat, hogy segítsenek a falvak népeinek és a nomád pásztoroknak az írás és olvasás elsajátításában. Egy teljes iskolaévet „szalajtanak” így el, csak azok maradtak otthon, akik végzős diákok és a matúrára készülnek. — Nem túlságosan nagy áldozat ez egy olyan országban, ahol óriási szükség lenne a középkáderekre is? — kérdezem a vendéglátómtól. — Nem veszteség ez — mondja ő. — A diákok egy- ' részt megismerkednek az igazi szomáli kultúrával, amit többek között a nomád törzsek őriznek. másrészt közvetlen közelről érzékelhetik a vidék szociális problémáit. Húszezer diák természetbe rajzásával tehát Szomália kormánya messzire tekint. A szomáli nyelv tanítása is nemzeti program. Az olasz és az angol gyarmatosítók évtizedek során tűzzel-vassal irtottak minden olyan törekvést, amely a nemzeti nyelv, a szomáli erősödését szolgálhatta volna. Éppen ezért nem véletlen, hogy 1943-ban, amikor a függetlenségért már elkezdődtek a harcok, a Fiatal Szomáliaiak Szövetsége — az ellenállók szervezete volt abban az időben — az írásos érintkezés titkos formájának olyan formát választottak, amelvet a huszas évek egyik hazafiújáról neveztek el, aki éno azon fáradozott, hogv a nép beszédnyelvét írásba öntse. 1972. tiktóber 21-én mondatott ki a szomáli írásbeliség. Kevés nap emlékezetesebb a független ország életében. mint épp ez. Amikor a főváros lapja, a Stella de Ottobre nem olaszul, hanem szomáli nyelven jelent meg, az utcán csapatokba verődve betűzték az újság cikkeit. A nomádok a népesség hetven százalékát teszik ki ebben a kelet-afrikai országban. A kampány, amely szeptember óta tart, nem csupán kulturális mozgalom, hadjárat az írásbeliség elterjesztésére, több ennél: minden. A diákok ugyanis nem egyedül érkeznek. Minden falucskába, vagy nagyobb táborba velük jön egy ápoló is és egy állatorvos is, így a betűvetés tudományához az egészség- ügyi felvilágosítás is társul. Egy fa alatt ők is felállítják rögtönzött központjukat, és ami talán meglepő, az anyák akik addig orvost sohgsem látták, rögvest hozzák gyermeküket vizsgálatra és oltásra. Ügy becsülik, hogy a kampány végére a lakosságot csaknem teljesen sikerül himlő ellen beoltani és a gyermekek is védőoltást kapnak a tuberkolózis ellen. S ez abban az országban, ahol a tuberkolózis szinte „természeti csapás”, felbecsülhetetlen értékű tevékenység. A hatalmas méretű nemzeti kampány továbbá azt is eredményezi, hogy Szomáliában végre megszületik az első igazi népszámlálás, s ez sem kis dolog, minthogy a népesség hetven százaléka, a nomád pásztorok állandóan úton vannak, vándorolnak újabb és újabb legelő után keresve. Tanulj, ha nem tudsz! Ha valamit megtanultál, tanítsd! Ezzel a jelszóval szinte mindenfelé lehet találkozni, bármerre jár Szomáliában az idegen. Amiben nemcsak az ölt testet, hogy egy nép széttöri a tudatlanság korlátáit, hanem az is. hogy megtalálja önállóságát és erősíti nemzeti kötelékeit. (Részlet a L’Hiimanité Dt- manche riportjából.) MOSZKVÁBAN MEGKEZDŐDÖTT a külföldi országokkal folytatott nemzetközi kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködési központ építése. A komplexumot a Szovjetunió Ipari-Kereskedelmi Kamarája és az amerikai Occidental Petroleum cég között 1973-ban aláírt egyezmény alapján építik fel. A kereskedelmi központot a Moszkva fo. lyó bal partján, egy régi parkban helyezik el. Tizenötemcletes irodaépületében kapnak helyet a Moszkvában akkreditált külföldi cégek képviseletei. Itt található az a kétezer személyes központ is, melynek nagytermében tartják a nemzetközi kongresszusokat, konferenciákat, tanácskozásokat. Az irodaépület közelében emelkedik majd az a 12 emeletes szálloda, melynek 600 szobája, a Szovjetunióba rövid látogatásra érkező üzletembereknek biztosít kellemes elhelyezkedést. Azok a kereskedelmi képviselők, akik hosszabb ideig tartózkodnak Moszkvában, kényelmesen élhetnek családjukkal együtt a modern lakások mintájára tervezett 625 lakásos szállóban. Képünkön a moszkvai nemzetközi kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködési központ épületének makettja
