Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-30 / 255. szám
I 1975. október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Csúcsforgalom a vasútnál' Több vasúti szerelvény fut keresztül az állomáson, több vagon fordul mag a rendező pályaudvaron, fokkal nagyobb munka hárul ilyenkor ősszel a vasutasokra, mint az év bármely más szakaszában. Csúcsforgalom van. A szolnoki vasúti csomóponton megfeszített erővel dolgoznak, hogy időben induljanak a szerelvények, ne késsen az áruk be- és kirakása, ne legyen zavar az őszi csúcsforgalomban. A csomópont idei áruszállítási terve 1,5 millió tonna. Az eltelt háromnegyed évben 1 millió 177 ezer tonna árut szállítottak, 61 ezer tonnával többet a tavalyinál. Kilencezerrel több vasúti kocsit fogadtak eddig, az átmenő teherforgalom pedig csaknem tíz százalékkal nőtt. Ezt a teljesítményt nem a legkedvezőbb rakodási feltételek mellett érték el. Tavaly 7,1 óra volt az átlagos rakodási idő, az idén viszont romlott, jelenleg 7,6 óra. A város üzemeiben sajnos továbbra is rosszul szervezik a szállításokat, változatlanul szombat—vasárnap van a legtöbb baj. Sokat jelentett a 7. sz. Volán Vállalat KISZ-szervezetének felhívása a legutóbbi szombat—vasárnapi munkára, de- ~hát ez csak egy hét volt a sok közül. A munka mostanában tovább növekszik. A közutakról egyre inkább a vasútra terelődik át a szállítás. Cukorrépából például eddig napi 150 vagon érkezett, de ez a szám most tovább növekszik. A mező- gazdaságban a termékbetakarítás dandárjánál tartanak, a Vegyiművekből sok műtrágyát szállítanak a termelőszövetkezetekbe, a BVM-be pedig sorozatosan érkeznek a kaviccsal teli irányvonatok. Érdemes szólni a megnövekedett személyiforgalomról is. A harmadik negyedévben tízezer utassal többet szállítottak, mint tavaly. Ehhez hozzájárult, hogy Szolnok 900. évfordulója alkalmával nagyobb volt a turistaforgalom, sok érdekes rendezvény vonzotta az érdeklődőket. (p) Karambol, kísérleti célbél Az utasok testi épségének megóvására szolgáló, érdekes kísérletet végzett három új típusú autóbusszal az Ikarus gyár. A szakemberek mesterséges veszélyhelyzetet idéztek elő, öt-hat méter magasból a mélybe taszították a buszokat. A felborultatás- sal azt vizsgálták, hogy a kétszázas autóbuszcsaiádhoz tartozó járművek hogyan reagálnak a karambolra. A kísérlet során bebizonyosodott, hogy a karosszéria megerősítésére szolgáló keret nagyfokú biztonságot nyújt. Míg annak az autóbusznak, amelyből hiányzik ez a szerkezet, beroskadt a teteje, s teljesen össztört a karosszériája, a borulókerettel ellátott buszok viszonylag épen úszták meg a zuhanást A kísérlet tapasztalatait egyébként felhasználják majd az autóbuszok továbbfejlesztésénél. Villanypásztor és darufilfe — exportra A karcagi Általános Szerelőipari Szövetkezet (KÄSZ) termelésének 65 százalékát a szovjet exportra készülő áruk teszik ki. A harmadik negyedévi gazdasági mérleg szerint 25 millió 400 ezer forint értékű, 5 és 16 tonnás portáldaruihoz gyártottak fülkét Karcagon a hozzá tartozó elektromos berendezésekkel együtt. Vietnami exportra is dolgozik a szövetkezet: az eltelt háromnegyed év alatt 2 millió forint értékű tartozékot készítettek halhű- tőházakhoz a távolkeleti ország megrendelésére. Továbbra is „sláger” a szövetkezet által gyártott villanypásztor. Az idén 330 garnitúrát készítettek, amelynek összértéke 3 millió 200 ezer forint. Jövőre két új típust akarnak gyártani, hogy a keresletet minél nagyobb választékkal tudják kielégíteni. Jónak ígérkezik a szövetkezet kapcsolata a Villamos- álkxmás-szerelő Vállalattal, amelynek kapcsolószekrényeket készítenek a karcagiak. A tavalyihoz képest ugrásszerűen, 57 százalékkal nőtt a lakosság részére végzett szerviz jellegű szolgáltatási tevékenységük: 5,5 millió forint értékben javítottak az idén gépjárműveket, rádiót, televíziót és háztartási gépeket Az MKE—100-as kapcsolóber endezéseket a . Villamosállo- más-szerelő Vállalat részére gyártja a KÄSZ Kállai Istvánná és Kiss Lajosné az utolsó szerelési műveleteket végzik az egyik kapcsolószekrényen dr. Soős István Tóth György Molnár Ernő Kanyó Sándor dr. Besze Pál Varga Istvánná Pélyi Sándor Medveczki Ferenc a HSepficags kerekasztala n jubiláló tanácsok munkájáról Báubegyesl Sándor Aligha akad belpolitikai életünket figyelemmel kísérő ember, aki nem tudná, hogy ebben a történelmi évfordulókban bővelkedő esztendőben emlékeztünk meg a tanácsok megalakulásának negyedszázados jubileumáról is. Lapunk hasábjain az elmúlt hetekben megjelent — tanácstagokat, tisztségviselőket, tanácsi tisztviselőket bemutató — portrék, a tanácsi munkáról szóló beszélgetések, riportok is az évforduló jegyében születtek. Teljesebbé tenni a mozaikokból összeállt képet — ez a szándék, vezette a szerkesztőséget, amikor kerekasztal beszélgetést rendezett tanácsi tisztségviselők, tanácstagok és az apparátusban dolgozó szakemberek részvételiével. Melyek ma a tanácsi munka fejlesztésének sarkalatos pontjai? Mit jelent a gyakorlatban a tanácstörvényben biztosított minden korábbinál nagyobb önállóság? Mit tettek és tehetnek még a tanácsok a lakosság jobb ellátásáért, a tömegk^pcsola- taik erősítéséért, az ügyintézés egyszerűsítéséért, és azért, hogy a tanácsi munka még nyíltabbá, még demokratikusabbá váljék? Ezek a kérdések adták a vezérfonalát a beszélgetésnek, amelyen részt vett dr. Ez azonban csak az érem egyik oldala — jegyezte meg a megyei tanács általános elnökhelyettese. — A szakemberek tudásukkal a közösséget szolgálják. Ahhoz, hogy közmegelégedésre dolgozzanak, jól kell ismerniük a lakosság véleményét, javaslatait, igényeit. Ezért kell lehetőséget teremteni a kölcsönös és rendszeres informálódásra. Akár a tanácstagok segítségével, akár a szocialista brigádokkal, üzemi, szövetkezeti munkásokkal rendezett közös fórumon, falugyűléseken, vagy tanyai estéken. Megannyi módot lehet találni — és találtak is — a széles körű vélemény- cserére. Ez az alapja, hogy reális megalapozott döntések szülessenek. Többek között ezért vannak a tanácsi bizottságok is, ahol a közvéleményt képviselő tanácstagok és a legjobb szakemberek javaslatainak ötvözetéből születnek a testületi döntésre váró előterjesztések. A szolnoki Járási Hivatal elnöke a kunszentmártoniak és a tiszaföldváriak követendő gyakorlatára hívta fel a figyelmet. A tanács pénzéből egyszerre nem futja mindenre. Nehéz úgy rangsorolni aZ igényeket, hogy azzal mindenki egyetértsen. A két községben ezt rugalmasan úgy oldották meg, hogy a testület döntése előtt falugyűlésen kérték ki a lakosság véleményét. A tanácsülésnek már könnyebb volt a dolga, és ami a legfontosabb: reálisan döntött, amellyel az emberek egyetértettek. Ha a lakosság véleményének előzetes kikérésével születnek a nagy horderejű döntések, bízvást számíthat a tanács a szocialista brigádok, a lakosság segítségére, amikor az elhatározást a megvalósítás követi — tette hozzá Pélyi Sándor, a szolnoki Városi Tanács tagja. A bizonyságul felhozott példák közül a szolnoki Berzsenyi út kikövezését, Jászberény egyik peremkerületének csapadékvíz elvezetését, Csépa és Szelevény állatorvosának épített szolgálati lakást, a megyeszerte társadalmi összefogással épített óvodákat említették. Igaz, hogy annak a több mint két és fél milliárd forintnak, — amiből az idén a megye tanácsai gazdálkodhatnak, — nem minden fillérje széleskörű vélemény- csere útján találta meg a helyét, de a példák bizonyítják, hogy sokhelyütt így vált a közügyek intézésének részesévé a lakosság minden rétege és felnőttkorosztálya. S hogy így van, az a tanácstagok érdeme is. A beszélgetésen elmondták, hogy a kötelezően előírt kereteken túl, rendszeres kontaktus megteremtésére törekednek a választókkal. Nagyon eltérő és egyéni módon. Bán- hegyesi Sándor, a szolnoki Vosztok úti lakótelep tanácstagja például hetenként felkeresi a körzeti pártalap- szervezetet. Nem abban a körzetben lakik ugyan, de ismeri gondjait. Pélyi Sándor a brigádtalálkozókat használja fel tapasztalatgyűjtésre és a választók tájékoztatására. Dr. Besze Pál még rendelés közben is módot talál arra, hogy a cukorgyári munkásoknak ne csak a betegségéről készítsen diagnózist, hanem ügyes-bajos dolgaikról is szót váltson velük. Megbízatásunknak csak úgy tudunk eleget tenni, — hangoztatta dr. Besze Pál — ha választóink közérdeklődésre számot tartó véleményét, igényét épp olyan jól ispierjük, mint a tanács terveit, elképzeléseit, ágazati munkáját, esetleg a gondjait, így tudjuk sorrendbe szedni a jogos, vagy annak vélt panaszokat, eldönteni: milyen kéréseket tolmácsoljunk a testület előtt, melyekkel keressük fel az illetékes ügyintézőt. Mikor továbbítsuk az elismerést, mikor a jogos kritikát. Magasabb színvonalén A kritika legtöbbször, a hatósági ügyintézésnek szóL Ennél a témánál élesebb volta kerékasztalunk vitája. Az újságíró szerint, azok ítélték meg reálisan a kérdést, akik azt mondták: sok mindenben egyszerűsödött, kulturáltabbá, humánusabbá, körültekintőbbé vált a lakosság ügyeinek intézése. Azt, hogy az érintettek zöme egyetértett á döntésekkel a fellebbezések számának csökkenése is bizonyítja (pedig nem kevesebb, mint egymillió ügy aktája fordult meg a tanácsok ügyintézőinek kezében.) Jól bevált, és elejét vette a felesleges kilincseléseknek a megye öt városában működő ügyfél- szolgálati iroda, ahol gyors, pontos útbaigazítást, tájékoztatást adnak. Tervezzük — mondta dr. Soós István —, hogy minden tízezer lé- lekszámot meghaladó községben bevezetjük ezt a szol- . gáltatást. Elkezdtük a különböző szervek hatáskörébe tartozó, építéshez szükséges okmányok kiadásának felülvizsgálatát is. Javasoltuk, hogy leegyszerűsítsék az építési engedélyek beszerzésének útját, és a hatáskör „egy kézbe kerüljön”. Igaz, — ezzel valamennyien egyetértettek — hogy sok még a belső tanácsi utasítás, körlevél, iránymutatás, egy-egy szakterület túlszabályozott, ami olykor döcögőssé teszi az ügyintézést. A tanácsoknak azonban bátrabban kellene , korszerűsí- 1 tési javaslatokkal élniük, és a már bevált jó gyakorlatot következetesen folytatniuk. Ez a tanácsi munkának egyik tovább erősítendő pontja. Az égyik, de nem az egyetlen — állapították meg tárgyilagosan. A még megoldásra váró feladatok között említették a kisközségek szakembergondjait, a végrehajtás ellenőrzésében fellelhető gyengeségeket, beleértve a tanácsi döntések társadalmi hatásának vizsgálatát is. Nem teljesen új tennivalók ezek, hanem a XI. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatában megfogalmazódott tanácsi feladatok szoros részét képezik. A negyed- százados eredményes munka folytatása — magasabb színvonalon, ez a fő törekvés. A tanácsok 25 esztendő alatt bebizonyították, hogy a lakosság választott képviselőinek tevékeny közreműködésével, a társadalmi aktívák százezreinek segítségével méltóan válhattak a területük felelős gazdájává, a szocializmus építésének tevékeny részeseivé és társadalmi életünk formálójává. Kovács Katalin Soós István, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Tóth György, a szolnoki Járási Hivatal elnöke, Molnár Ernő, a mezőtúri Városi Tanács» elnökhelyettese, Kanyó Sándor, a csépai tanácselnök, és öt tanácstag: dr. Besze Pál szolnoki üzemorvos, Varga Istvánná jászberényi nyugdíjas, Pélyi Sándor, a szolnoki Járműjavító mérleglakatosa, Medveczki Ferenc jász- szentadrási tanító és Bánhe- gyesi Sándor, a Prometheus vállalat lakatosa. Döntés és igazságérzet Mit jelent az önállóság? Valóban érdemes tisztázni. Hivatalosan úgy mondjuk: nagyobb lehetőséget kaptunk, több feladatot, — mondotta a csépai tanácselnök — Ügy érzem, és ezt 25 éves tanácsi munkám, sok-sok beszélgetés tapasztalata alapján merem kijelenteni: eljutottunk odáig, hogy nincs már „hivatali távolság” a tanács és az emberek között. Mióta több jogot kaptak a helyi tanácsok, a várost, a községet érzékenyen érintő kérdésekben helyben, az érdekeltek dönthetnek, minden eddiginél jobban érvényesülhet a lakosság akarata — és ez a lényeg. Bizalmukat élvező képviselőik útján is részt vehetnek a község, a város életének formálásában, beleszólhatnak abba is, hogy a költségvetésből, a fejlesztési alapból mire és mennyit fordítson a helyi tanács. Természetesen az önállóság többet jelent a gazdálkodási függetlenségnél — ez volt a beszélgetés részvevőinek az egyöntetű véleménye. Több annál, hogy a tanács — a népgazdaság teherbíró képességének megfelelően — iskolát, óvodát, orvosi rendelőt, utat, járdát, lakást építtethet. Társadalompolitikai tartalma is van. A választott testület rendelétet alkothat a területét, és annak lakóit érintő kérdésekben. Be-, számoltathatja a közigazgatási területén működő nem tanácsi szerveket. Mindehhez természetesen megvannak a jogi garanciák. És még valami: a kiaknázatlan erőforrások felkutatásában, a sokoldalú^ kapcsolatokban rejlő lehetőségek kihasználásában is öntevékenyen kezdeményezhet, élen járhat a tanács. Legyen az szomszéd község, város, vállalat, sportegyesület, színház, egyetem, társadalmi- vagy tömegszervezet, amellyel kapcsolatot teremt. Egy a cél és a lényeg, hogy a tanács az emberek érdekében cselekedjen, nekik nyújtson többet akár egy színházi estével, akár egy ösztöndíj szerződéssel, ha orvosra, mérnökre, pedagógusra, jogászra van szüksége a településnek. Egy hétköznapi példát említett a mezőtúri tanács elnökhelyettese. Elmondta, évekig rossz volt a húsellátás a városban. Ha az ÁFÉSZ üzlete kiürült, nem ettek húst a mezőtúriak. Most már az áruellátásért nemcsak felelős a tanács, hanem joga van bármilyen megoldást keresni, előbb utóbb meg is találja az orvoslás útját, módját így történt ez a húsügyben is. Kapcsolatot teremtettek húsfeldolgozó üzemekkel, állami gazdaságokkal. És azóta van húsválaszték a mezőtúri boltokban. Medveczki Ferenc az önállóságnak egy másfajta oldalát villantotta fel: amióta ott intézik az ügyeket, ott döntenek, és azok, akik a legjobban ismerik a helyi körülményeket, nemcsak a felesleges akta küldözgetés szűnt meg, de közelebb kerültek a realitáshoz, és az emberek igazságórzetéhez a döntések. „Húsz évig tagja voltam a járási tanácsnak. Nem egy tanácsülésen interpelláltam, az egyik tanya- központ villanyvilágításának megoldását kértem. Nem adtak helyt a kérésnek. S mikor a helyi tanács dönthetett — olyan emberek, akik tudták, hányán élnek a tanyán, s milyen körülmények között, jogosnak találták a kérést. Ügy „osztott, szorzott” a testület, hogy futotta a villany bevezetésére.” — mondotta. Közis fémnek Többen az útkeresés időszakának nevezték az elmúlt ötesztendőt. A rendkívül szerteágazó, bonyolult tanácsi munkában — amelybe a település egészét érintő átfogó tervek készítése, a lakfisok elosztása éppúgy beletartozik, mint egy ebtartási engedély kiadása — lehet még hibát találni. Több mint ezerhétszázan dolgoznak ma a megyében a tanácsok apparátusaiban. A szakemberek többsége tehetséges, jól felkészült, politikailag elkötelezett és tisztán látó, a korszerűre fogékony. Ez az egyik garancia árra, hogy még színvonalasabbá váljék a tanácsi munka, hogy a mindennapi gondok lehető legjobb megoldásával bizonyítsák: élni tudnak, és a közösség érdekében élnek is a nagyobb lehetőséggel.