Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-28 / 253. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. október 9«. A TUDOMÁNY — TECHNIKA A tudományos élet irányítója: az Akadémia Az emberi társadalmat — a korunkban általános forradalmak és a termelőerők hatalmas növekedése mellett — néhány évtizede a tudományok gyors fejlődése jellemzi, amely egyre közvetlenebb hatást gyakorol a termelőerőkre éppúgy, mint a társadalmi- és életviszonyokra . Másszóval gyarapodnak ismereteink a természetről és a társadalomról, és a tudomány új eredményei sokféleképpen hatnak az anyagi javak termelésére, az emberek tudatára, a művelődésre, oktatásra, egészségügyre, de még az országos politika és a nemzetközi erőviszonyok alakításában is fontos tényezők. Évszakok - megrendelésre Fényerősség mérése a fitotron klímakamrájának búzavetése lelett » iüöápivü Egyre drágább Feltétlenül meg kell-e kívánni egy gazdaság-politikai műsortól, hogy mindenkihez tudjon szólni? Azt hiszem nem, mert vannak olyan bonyolult közgazdasági összefüggések, amelyekről beszélve joggal feltételezheti a műsor szerkesztője: a téma iránt érdeklődő hallgató már rendelkezik előzetes ismeretekkel. Az ilyen adásokat „rétegműsoroknak” szoktuk nevezni, s ilyenkor csupán az a kívánalom, hogy az adott szinten legyen érthető a műsor. Breitner Miklós sorozata azonban most olyan témakört választott, amely mindannyiunkat érdekel, hiszen a lakásügy az egy kézen számlálható kérdések közé tartozik. A sorozat — amely az egyre dráguló lakás, az építési költségek növekedése és a tehető intézkedések problémakörét feszegeti — csak úgy hemzseg azonban a bonyolult szakkifejezésektől, a riporter beszélgetőtársai ritkán használt, szokatlan fogalmakkal élnek, már-már szakzsargonban mondják el egyébként figyelemreméltó véleményüket. Az embernek az az érzése: lehetne magya- rabbul is — legfeljebb akkor kevésbé látszana a „be- avatottság”. Szerencsére annyi azért kiderült, milyen sokat áldozunk lakásokra, milyen törekvések igyekszenek a lakást vásárlók segítségére lenni, s az is, hogy a szakemberek már keresik a még jobb megoldásokat. Csak — a rádióhallgató már ilyen — szeretnénk ezeket a törekvéseket jobban érteni, s erre — bárki is lett-légyen az, aki a műsorban szót kap: — a műsort szerkesztő riporternek kellene jobban ügyelnie. Szavakban Szilágyi János Kettesben című interjúihoz mindig ügyesen választja meg partnerét. Most Szász Endrével, képzőművészeti életünk egyik legproblematikusabb egyéniségével töltött egy órát a mikrofon előtt, s izgalmas beszélgetés során igyekezett a külföldön feltűnő sikereket elért, de idehaza kétkedve fogadott művész igazi arcélét megmutatni. Noha Szász Endre némely gondolatát vitatni is lehet, egy biztos: sokat megtudtunk, tisztább képet kaptunk. S ez mégis csak Szilágyi érdeme, aki a sorozat korábbi műsoraival ellentétben most okosan tud tisztes háttérben maradni, a beszélgetést mégis ő irányítja. Két megszokott és elhaló műsor támadt újjá az elmúlt héten, 117 perc — színházról, rádióról, televízióról címmel. A Hang-kép magazin és a Színhám magazin helyett kelt életre az új műsor, egyelőre valóban csupán e két megszokott egyvelegét adva. Illetve, mintha a színház, legalábbis most, az első adásban, túlsúlyba került volna, s ezért joggal sajnáljuk az intimebb, a hallgatóhoz közelebb álló, kulissza- nyitogató Hang-kép-et. Persze, ha a színház is egyre inkább „beszáll”, vagyis a műhelymunkáról hallunk többet, ettől a magazintól is megkaphatjuk, amit úgy érzünk: elvesztettünk. Egy gondolatra fűzött, jól szerkesztett irodalmi műsort hallhattunk vasárnap késő este, Rapszódia az időről címmel. Kitűnően válogatott irodalmi anyag, kitűnő színészek méltó tolmácsolásában, szervesen illeszkedik a Sebő-együttes igényes zenéje. Soha rosszabbat. — tromooczky — A tudomány hazánkban is egyre jobban elfoglalja a szocialista társadalomban megillető helyét, amelyet a felszabadulás után kialakított, helyes alapelvekre épített, majd a változó körülményeknek megfelelően továbbfejlesztett tudomány- politika tett lehetővé. Ma már\ hazánkban több mint 1400 kutatóhelyen (130 kutatóintézet, 1000 egyetemi- és főiskolai tanszék, 300 egyéb munkahely) folyik jelentős kutató és fejlesztő munka. E kutatóhelyeken a legújabb adatok szerint több mint 77 ezren dolgoznak, vagyis az ország aktív keresőinek 1,5 százaléka. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre a nemzeti jövedelemnek több mint 3 százalékát, tehát több mint 10 milliárd forintot fordíthattunk évenként. . Ilyen hatalmas volumenű összeg- és munkamennyiség láttán jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehet megszervezni a kutatással járó mpnkát, ki dönti el az erők koncentrálásának az irányát, a legszükségesebb és legsürgősebb feladatok sorrendjét, az egyes kutatási témákra fordítható anyagi és szellemi erők arányát, hogyan koordinálják ezt a nehezen áttekinthető „ágazatot”? Magyarországon a legnagyobb és legmagasabb fokú tudományos testület az immár 150 éves Magyar Tudományos Akadémia. Nagy saját kutatóhálózatot tart fenn, de kutatóintézete természetesen más szerveknek — minisztériumoknak — is van. Az Akadémiának tehát többoldalú a feladata. Egyrészt az országban folyó kutatómunka összehangolása, a távlati és rövidebb távú kutatási tervek kidolgozása, az országos jelentőségű tudományos és tudománypolitikai kérdések megvitatása, a készülő politikai, néogazda- sági és kulturális elhatározások tudományos vonatkozásainak a véleményezése stb. A másik nagy feladat a saját kutatóhálózat irányítása. Mintegy 140 kutatóhely (ebből 38 kutatóintézet, több mint 100 egyéb kutatóhely) tartozik az Akadémiához, ahol több mint 7500 személy dolgozik, köztük mintegy 2500 kutató. Az előző feladatot, az Akadémia testületéinek országos tevékenységét tíz tudományos osztály és mintegy száz tudományos bizottság, valamint kb. 200 szűkkörű albizottság, ill. munkabizottság látja el. A tudományos osztályok és bizottságok — egyéb teendőik mellett — a területükhöz tartozó tudományágak helyzetének elemzésével, fejlődésük és prognózisuk kidolgozásával is foglalkoznak. De a fontos társadalmi kérdések megvitatásához és megoldásuk elősegítéséhez is fórumot biztosít az Akadémia. A Magyar Tudományos Akadémia tehát — más kutatásirányító szervvel együtt — országos befolyást gyakorol egész tudományos életünkre. A másik feladatot — a saját kutatóhálózat irányítását — a főtitkár vezetésével a Központi Hivatal látja el. amely három tudományági és négy funkcionális főosztályból áll. A főosztályok a főtitkár, illetve a főtitkárhelyettesek közvetlen irányításával végzik a munkájukat. A Központi Hivatal biztosítja a feltételeket a kutatóhelyek normális működéséhez. Az Akadémia fent vázolt szervezeti és működési felállása az 1970. év szervezeti reformjával lépett életbe. Ez a reform tette lehetővé, hogy a tudományos testületek szélesebben és elmélyültebben foglalkozzanak az országos jelentőségű tudományos és tudománypolitikai kérdésekkel. A reform pedig közvetlen folytatása volt az MSZMP Központi Bizottsága 1969. évi tudománypolitikai irányelveinek. Martonvásáron a magyar növénynemesítés és termesztés nagy alakjait — Baross Lászlót, Cserháti Sándort, Tessedik Sámuelt —ábrázoló szobrok szomszédságában emelkedik az egykori Bruns- wick-kastély, benne a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetével. Az MTA 1953-ban vette át a Földművelésügyi Minisztriumtól a korábbi Növénytermesztési Kutató Intézetét, ekkor kapta új nevét is. Az Intézetben növénybiokémia* és fitíöló- giai, növénygenetikai, nö- vénynemesítési- és termesztési kísérletek folynak. A kutatóknak 3000 hektáros kísérleti gazdaság áll renElindult Leningrádból sorrendben 16. kutatóútjára — az Atlanti-óceán észak-keleti térsége és az Európát övező tengerek mágneses mezőinek tanulmányozására — a Zárja nevű háromárbócos szovjet kutatóhajó. A Zarja a világon az egyetlen nem mágneseződő hajó. Az 1952-ben vízrebocsátott szkúner testében nincs egyetlen vasdarab sem. A hajótestet fenyőfából, a fémrészeket pedig a motortól a horgonyig alumíniumból, bronzból és sárgarézből vagy speciális, antimágneses acélból készítették. Korábbi útjain — amelyek közül több világkörüli hajózás is volt — a Zarja távoíságmérője már több mint 100 ezer megtett mérföldet számlált össze. A hajó fedélzetén tartózkodott szovjet tudományos expedíciók adatai alapján készültek a legújabb hajózási térképek, segítségükkel képet nyertek a tengerfenék felépítéséről és egy sor vízalatti hegység-rendszert és törésvonalat mutattak ki. A Balti-tengeren folytatott vizsgálatok eredményeképpen a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK partjai közelében kiterjedt tengeralatti olajréteget fedeztek fel. • * • A lengyelországi Szydlo- voiec városkában (radomi vajdaság) nemrégiben megnyitották a régi, későreneszánsz várban a Népi Hangszerek Múzeumát. A szydlowieci múzeum három nagy termében Lengyel- ország minden részéből származó, egészen a XV1I1. századig visszanyúló régi népi hangszereket helyeztek el, amelyekben nemzedékek mudelkezésére laboratóriumi eredményeik gyakorlati kipróbálásához, megvalósításához. Az Intézetben működik hazánk egyetlen fitotronja mely a különféle kultúrnövények nemesítésének munkáját gyorsítja meg. A fitotron 44 klímakamrájában automata berendezések segítségével mindig a kívánt évszaknak megfelelő időjárást állíthatnak elő. Amikor az egyik kamrában éppen „aratnak”, a másikban még zöldéi a vetés. A klímakamrákban a fényerősségen, a hőmérsékleten és a páratartalmon kívül még egy sor más környezeti tényező is szabályozható. zsikáltak. Egyes hangszercso portok az ország teljzsen el térő etnikai területeiről származnak (mint pl. a Tátraal- ja és a lowiczi körzet). Szerepelnek a múzeumi gyűjteményben teljesen egyszerű hangszerek, amelyek anyagát a természet készen szolgáltatta (pl. fütyülök fűből), valamint nagy mesterségbeli tiídást igénylő dudák, hegedűk és szájharmonikák is. Egy ideje már nemcsak az NDK klinikáin működnek a hallei Ultraschall üzemben készített pace-makerek, hanem a Szovjetunióban és CsehszlovAkiában is. A szív- infarktusok sajnálatos terjedése tette szükségessé olvan pace-maker kifejleszüzét amelyet az összes szociálist» országban alkalmazni tudnak Az Ultraschall egyik kőitek- tívája, amelyhez hallei, berlini és Karl-Marx-Stadt-i szakorvosok is csatlakoztak, 16 hónapi megfeszített munka után adta át kipróbálásra az első példányokat. Két típus készült, a kisebbik mindössze hat centiméter hosszú és 200 gramm súlyú. Az „Ext- racard” és a „Minicard” a klinikai próbákon kitűnően megállta helyét. A két készüléket először 1974. májusában a drezdai kardiológus kongresszusán mutatták be a nyilvánosságnak. Ugyanez évben a lipcsei vásáron aranyéremmel tüntették ki mindkettőt. , Miután a készülékeket Drezdában és Karl-Marx- Stadt-ban is eredményesen próbálták ki, 1974. szeptemberében megkezdődött a szériagyártás. (A pace-maker a szívritmus mesterséges fenn- ingerkeltő készülék, — A szerk.) B biológiai kutatás fellegvára A Szegedi Biológiai Központ kilenc szintes főépülete. Alig több mint két esztendeje, 1973. októberében adták át rendeltetésének a Magyar Tudományos Akadémia egyik legfiatalabb intézményét, a Szegedi Biológiai Központot. A kutatóközpont létesítésének gondolata azt követően merült fel, hogy az MTA 1982-ben úgy határozott: a rendelkezésre álló anyagi eszközök jelentős részét a következő években a modern biológiai kutatások fejlesztésére koncentrálja. A létesítmény helyéül Szegedet jelölték ki, a tekintélyes hagyományokkal rendelkező egyetemi várost, ahol egykor Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus folytatta kiemelkedő munkásságát, s ahol sok más neves professzor alapított iskolát. A Szegedi Biológiai Központ Kutatási főirányául a bioreguláció területét jelölték még. Egy másik témacsoporton belül a genetikai információ átvitelével és érvényesülésének szabályozásával foglalkoznak a kutatók. A biológiai központ egyik intézete a fotoszintézis folyamatának problematikájával foglalkozik. A négy intézetre — biokémiai, genetikai, biofizikai, növényélettani — tagozódó Biológiai Központ különös súlyt helyez az ipar és a mezőgazdaság szempontjából fontos mikrobiológiai és növényi életjelenségek megismerésére, valamint sok gyógyászati problémát megoldani hívatott immunológiai, humángenetikai kérdések tisztázására. INNEN-ONNAN
