Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. októb-r 26. Tasnádi Varga Éva: LÁTOGATÁS Eljöttél hozzám. Nézd csak, mind zöldellnek kánt a fák igen, most az ablakból látod, bogy ejt rájuk a nap glóriát. Varia bútor, odafenntről neon világít, nincs meggyfa, amit átölelnénk, nincs gyöngyvirág, hullámzó pázsit. Egyforma lépcsők vezetnek hozzám kék szegéllyel, a tetőn antenna sötétlik. Györkön ilyenkor gólya fészket! Itt a pálinka, műdnyag tál, kalács fehérük. De ugye nem feledted még el a gyerekkori fonott régit? Ülj a fotelba, Ügy ringat, mint a györki hinta Felnőttek lettünk. S nincs már óra, mely kettőnkre rá-tiktakolna. Perui aranykincsek Gerencsér Miklós: A T ¥ A V I R A T i Mindenféle egzotikus giz- gaz napozott az erkélyen, mégis locsolta agyondédelgetett fűvészkertjét a felső szomszéd , ez a műkedvelő botanikus, aki úgy vigyorgott le az erkélyről, hogy szinte csöpögött, akárcsak a locsolóvíz Kövecses bordó Renault] ára. Pedig Kövecses épp az imént glancolta rubintfényű ékszerré a Re- naul-t. — Tiszteletem, kedves kövecses úr! — hajlongott elő páfrányai, aszparáguszai, szu- dáni füvei és mindenféle kaktuszai közül a felső szomszéd. — Hogy szolgál a drága édesanyja kedves egészsége?... Remélem, hamarosan itthon lesz!... Ez a távolkeleti modor kis- hiján felforralta Kövecses epéjét. Különben is, egy felső szomszédot, akár füves, akár bogaras, csak utálni lehet, szakadatlanul, egy életen át, amíg csak tart az alsó-felső szomszédság. Csepeg a locsolóvíz á 110 000 forintos Renault-j ára és ez a Hong-Kong-i klozetos, ez a felső szomszéd képes megkérdezni, hogy’ szolgál a drága édesanyja kedves egészsége!. .. Kövecses becsapta a Renault ajtaját, de ez csak amolyan jelképes mozdulat volt: valójában egy kézigránátot hajított fel az erkélyre és keserű szívvel vette tudomásul, hogy nem robbant. — Köszönöm, jól van! Akárcsak a csalánjai! Berobogott a lakásba. Felesége, a hajlékony derekú szépség még mindig a blúza fodraival babrált, holott Kövecses már háromszor sürgette, hogy élénkebben, élénkebben, mert a látogatás háromtól ötig tart, most pedig háromnegyed négy van, mire kiérnek a Hársligeti Kórházba, akár fordulhatnak vissza — Szándékosan bőszítesz? — állt meg Kövecses fáradtan a dühtől az asszony mögött. Homlokán, két oldalt a sápadt beszögellésekben hideg verejték csillogott. A menyecske káprázattá szépülve, fölényes nyugalommal fürkészett bele még egyszer a tükörbe, hogy ellenőrizze arcának kozmetikai tökélyét — Egyáltalán nem bőszíte- lek. De mi a frásznak kell nekünk a kórházba menni? Tönkre van téve a vasárnapom! Holott én ma Mátraházán akartam ebédejlni! A férfi mélyet Szippantott a fürdőszoba parfőm illatú levegőjéből. — Indulhatunk?, i — Indulhatunk — lódította meg remek sörényét a fiatalasszony. Jól festettek egymás mellett, ahogy a Renault-hoz siettek a tavaszias időben, divatozó, puha eleganciával, éretten, komolyan, de azért derűs-fiatalon. És nagyon fess volt az is ahogy kocsiba szálltak, elhelyezkedtek az ülésen, aztán megindultak amolyan diszkrét lendülettel, óvokodva mindenféle tolakodó feltűnéstől. Ennek ellenére mindenki rájuk figyelt, jelenségük súlyt, színt, a szokványostól elütő jelleget kapott. A kocsiban is pedáns és választékos volt minden. Egy mákszemnyi Skandinávia. Kivéve a hőpalackba dugaszolt indulatot. De mert tudták, hogy rendkívül törékeny a hőpalack foncsorozott üvegfala, mindketten igyekeztek vigyázni rá. A karcsú, sugárzóra kozmetikáit menyecske kerülő úton ajánlott békét. Panaszkodott, hogy tisztázza magát. — Olyan kimerítő volt ez a hét... a húgod meg semmit sem csinál. Teljesen rám hogyták a mamát. Van rá egy százasom, hogy ma sem fogják meglátogatni. Átlátok én rajtuk. Kész helyzetet akarnak teremteni. Kövecses álmatag hanyagsággal előzött meg egy Trabantot. De a hanyagság csak a Trabantnak szólt. Felesége miatt még mindig gyöngyözött a homloka ott fenn a kopaszodás beszögelléseinél. — Miféle kész helyzetet? A menyecske fitymálóan feszítette le gömbölyded állát és valamelyest rontott szépségén, hogy egy kis toka torlódott a hamvas bőre alá. — Mintha nem tudnád. Kész helyzet elé vagyunk állítva. Ha a húgodék ma nem jönnek be, akkor kedden mi- hozzánk vihetjük a mamát. Tiszta evidens. — Eddig is evidens volt. Á mama nálunk lakik, evidens, hogy kedden mi vigyük haza. — Nem is olyan evidens. Mert mi van akkor, ha a mama a húgodékhoz akar menni ? Előfordulhat. — Ez csak a te vágyálmod. Hogy a mama a húgoméknál szeretne lakni. Ez csak a te vágyálmod. — Egyáltalán nem vágyálmom. Igenis előfordulhat. Növekedett a nyomás a hőpalackban, Kövecses nem akart botrányt, így hát inkább hallgatott. De mert nem ordíthatta ki magából a dühét, hűlni kezdett benne, s ahogy veszített hevéből, úgy alakult át szomorúsággá, szomorúságból pedig bánattá. Élete legnagyobb keserűsége volt, hogy felesége sehogy nem akart beletörődni anyja jelenlétébe, pedig éppen ő ragaszkodott hozzá a végletekig, amikor özvegyen maradt. Így kedves mama, úgy drága mama, költözzön hozzánk, egyetlen édes, páratlan, aranyos mama. És a mama eladta a házát, eladta a gyümölcsösét, •eladta mindenét, ebből vettek szövetkezeti lakást, autót, ebből utazták be kettesben tavaly nyáron Nyugat-Euró- pát. És a m^ma most kijön a kórházbóL Holnapután, kedden délelőtt, 74 évesen, egészségesen. — Meg kellene lepni a hú- godékat. Jöjjenek csak be ők is a kórházba — ajánlotta ideges örömmel a fiatal- asszony. Kövecses viszont ideges haraggal mordult rá: — Inkább veszel a mamának néhány tortaszeletet. Ügy is kevés az időnk. És megkérlek, hogy hagyd abba a gonoszkodást! Evidens?! Volt egy légypöttyös szomorú cukrászda a Hársliget sarkán. Kövecsesné itt vásárolt három szelet hervadt puncstortát és két cserepes rigójancsit. A rózsaszín selyempapír viszont kifogástalan volt. A kórházig egy szót sem szóltak. Mint akik nagyon elfoglaltak és nagyon komolyak, egyszerre lépve, figye- lemkeltően sietve masíroztak el a civil látogatók és a flanell köpenyes betegek laza csoportjai között. D épület, középső lépcső, belosztály, második emelet 17-es kórterem. Jobbról az utolsó előtti ágy. Gépiesen siettek egészen az ágyig és szinte megsértődtek, hogy mást találnak az ágyon. Először fölerősödött a kórterem zsongása, majd olyan nagy lett a csend, mint a néptelen templomban. Jött az ügyeletes nővér, ultramarin kötényruhában, hófehér keményített főkötőben, üdén és szelíden. — Nem kapták meg a táviratot?. .. — Nem — szólt a férfi élettelen deszkahangon. — Tegnap délután kettőkor adtuk fel... Kövecses néni félkettőkor halt meg. H a nem olyan szelíd és üde a nővér, Kövecses porolni kezd, hogy micsoda disznó- ság, ilyen lelketlenül mégsem lehet elintézni egy halálesetet, hogy föladnak egy táviratot a vakvilágba és kész, hogy... De nem tudott se sírni, se pörölni, se dadogni. Csak némán elsietni. Felesége futva követte a Renault-ig. Némán száguldottak haza. Kövecses a lépcsőházban rohant, a bádog levélszekrénynek esett és valósággal feltépte ajtaját. Ott volt a távirat. — Most aztán mi lesz?... — csipogott félénken a szép fiatalasszony. — Semmi — válaszolt élettelen deszkahangon a férfi. — Fölmegyünk Mátraházára vacsorázni. Üj könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között megjelent Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának könyve, amely „Az internacionalizmus zászlaja alatt” címmel válogatott beszédeit és cikkeit tartalmazza. Magyar íróknak munkásokról szoló írásait tartalmazza az „Örák, napok, évek” című antológia; gazdag anyagát Erki Edit válogatta, a kötetet Szabó Mária szerkesztette. A Külügyminisztérium összeállításában látott napvilágot a „Magyar küpolitikai évkönyv”, amely a Magyar Népköztársaság külpolitikai kapcsolatait és külpolitikai tevékenységét ismerteti dokumentum- szerűen. Az Univerzum Könyvtár egyik legnépszerűbb kötete, a „Testünk titkai” ez alkalommal harmadik, átdolgozott kiadásában kerül az olvasók kezébe, az angol Anthony Smith tollából. A Gondolat Könyvkiadó megjelentette a népszerű Világjárók sorozat 99. köteteként Balázs Dénes útleírását. A „Tájfun Manila felett” egy távoli világ embereiről, gondjairól és örömeiről ad hiteles tájékoztatást. Ugyancsak a kiadó gondozásában látott napvilágot Nyilasi János népszerű tudományos ismertető műve. a „Szervetlen kémia”. Az Akadémia Kiadó új könyvei közt találjuk Bo- gárdi János: „Környezetvédelem — vízgazdálkodás” című művét, amely a Korunk tudománya sorozatban jelent meg. A jelentésmozgás egysége tudományos problémáit vizsgálja Zsilka János könyve, „A jelentés szerkezete”. Az Űj magyar népköltési 'gyűjtemény 17. kötete a Szeged környéki Tombácz János meséit tartalmazza. A pompás meséket Bálint Sándor gyűjtötte és dogozta fel. A történelemmel, a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel foglalkozóknak s az ilyen problémák iránt érdeklődőknek esemény Jemnitz János most megjelent tanulmánykötete, „A nemzetközi munkásmozgalom az első világháború éveiben”, a kötet az 1914—1917 közötti esztendők munkásmozgalmi eseményeit vizsgálja marxista szemmel. A Mezőgazdasági Könyvkiadó az ' Élelmiszeripari szakmunkás-könyvtárban megjelentette — Bodrogi Rezső, Bognár Gyula és Kovács Olga közös munkájaként — a „Konzerv- és hűtőipari általános műveletek” című fontos szakkönyvet. Negyedik, javított kiadásban látott napvilágot a „Szőlő a házikertben”, Horváth Sándor munkája. A Biológiai környezetünk védelme sorozat új kötete, a „Mezőgazdasági hulladékok” hasznosítása. (KS) Micsoda szépség és gazdagság, szemet kápráztató, gyönyörű ragyogás! Tárgyak, amelyek az ősi legenda szerint a Hold könnyéből (ezüstből) és a Nap verítékéből (aranyból) teremtődtek. S valamennyi az életet adó, mindent beragyogó Nap imádatának bűvöletében. A perui ötvösművészet két és fél ezer évet átívelő különös világával ismerkedik a látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Perui aranykincsek című tárlatán. Mindaz, ami a három nagy teremben látható — szertartási edények, maszkok, koronák, gyűrűk, nyakékek, szobrocskák — a perui Aranymúzeum kétszázötven darabból álló vándorgyűjteménye. Peru Aranymúzeumát Don Miguel Mujica Gallo limai üzletember alapította. A kiállítás megnyitására Budapestre érkezett, s szívesen sorolta elő gyűjteménye alapításának históriáját. M. M. Gallo 40 évvel ezelőtt vetette meg gyűjteménye alapjait. Megvásárolt néhány ősi fegyvert, aztán az egyszerű érdeklődésből egy életre szóló feladat lett. 1936-ban elhatározta, hogy gyűjteni kezdi a perui ős- kulturák aranykincseit. Először 1960-ban állította ki Peruban az akkor már több mint ötezer tárgyból álló gyűjteményét. 1966-ban pedig megépítette Limában azokat a föld alatti kiállítóhelyiségeket, amelyekben a kincsek végül is az őket megillető helyre kerültek. Gyűjteményét nem tekinti sajátjának; nemzeti vagyon ez, amely a perui föld mélyéből került elő, s a perui nép tulajdona. A káprázatos fénnyel ragyogó edények, álarcok, drágakővel ékített poharak; nyakékek csaknem kizárólag a halottak által izen- nek az egykori civilizációk életéről. Az arany elkísérte utolsó útjára a perui embert, akit a tenger mellett, a sivatagban temettek el; s a tengerben alussza örök álmát a Napisten is. Szertartási edény Ha a perui ötvösművészetről hallunk, önkéntelenül az inkák mesés kincsére gondolunk. Peru szikrázó gazdagságáról elsőnek Pizarro, a spanyol hódító és társai tudósították Európát. Leírták például, hogy az inkák kertjeiben hatalmas, embermagasságú aranyfigurák állottak. 'A spanyol hódítók azután a kincsek nagy részét beolvasztották, mondván, hogy hamis isteneket ábrázolnak, s ezért a katolikus vallás ellenségei. A valóság ennél sokkal drámaibb és prózaibb. Az ideológia valójában a spanyol világ- birodalmat erőszakkal ösz- szetartó zsoldoshadsereg pénzelésére szolgált. A spanyol rablás után évszázadokon át csak inka birodalmat és inka kincseket tartottak számon. A múlt századi kutatások során azután kiderült, hogy az igen rövid életű, időszámításunk után 1438—1532-ig tartó inka birodalom előtt Dél-Amerika nagyrészén már az időszámítás előtti évszázadokban hasonló kul- turközpontok (Paracas-, Vi- cus-, Mochica-, Nazca-, Chimu) kultúrák és birodalmak virágoztak. A mesés inka kincset ezen a tárlaton tizenhárom műtárgy képviseli, a többi között halotti maszk, idolok, csuklóvédők és ivóedények. Am e tizenhárom műtárgy is képes teljes szépségében felmutatni azt a művészi hitet, s csodálatos, alig utánozható technikát, amelyek vonzásában ezek a remekek teremtődtek. H. M. A nyelv Óvatlanul átléptem a fogak határát és lenyeltem mozgékony nyelvét. Most bennem él, akár egy japán halacska. Szívemmel és rekeszizmommal mint az akvárium falaival ütközik össze. Homokot hoz föl a fenekéről. Elvittem vele a hangot, és most nagy szemekkel kutat bennem, szavamra vár. Én pedig nem tudom, melyik nyelvemmel szóljak hozzá, a robottal, avagy azzal, amely a nehéz jóság bőségétől szétolvad a számban. A templom egere A csatorna peremén iszkol az éhes egér. Fehér sajt helyett a templom áll előtte. Nem alázatosságból, pusztán véletlenül ment be. Mindent megtett amit kell: odacsúszott a kereszthez, térdelt az oltár előtt, aludt a padban. Egyetlen szem manna sem hullt elébe. Az úristen ezúttal az óceánok lecsendesíté- sével foglalkozott. Az egér nem tudott kimenni a templomból. Templomi egér lett belőle. Alapvető különbség. Mezei nővérétől idegen, porral él, mirrha szpgot áraszt, ezért köny- nyű fölkutatni. Igen hosszan böjtölhet. Persze egy bizonyos határig. Az arany kehely fenekén egy- szomjúság fekete szer megtalálta a csöppjét. A hold Nem értem, hogy lehet verset írni a holdról, orrát piszkálja. Kövér és magasztos. A kémények Kedves foglalatosságra bemászni az ágy alá, és szaglászni a cipőkben. A kémény A házútra egy másik, tető nélküli ház nő — a kémény. Arra felé mennek ki a konyha illatai és a sóhajaim. A kémény igazságos nem választja szét a kettőt. Nagy tollforgató. Fekete, nagyon fekete. Az óra Színleg a molnár nyugodt arca, telt és fényes, mint az alma. Csupán egyetlen sötét hajszál metszi át. És kicsit belenézve a közepébe: férgek fészke, hangyaboly belseje. Cipelnünk kell örökkön örökké. (Fábián László fordításai) Karcolatok
