Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-26 / 252. szám

1975. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I 5 BEJÁROK KOZOTT 4. Megoldást keresve Megkezdődött a szakszervezeti oktatás Több mint huszonhatezren tanulnak Az- elmúlt években szüle­tett közművelődési dokumen­tumok nagy része foglalko­zik a bejáró dolgozók mű­velődésével. Mindenki egyet­ért a bejárók sajátos, több­nyire hátrányos helyzetével, de a megoldás módszerét il­letően már sok az ellent­mondás. Általános sémákat valóban nem lehet kidolgoz­ni, mert a bejárók művelő­dését az üzem, a végzett munka, a munkatársi légkör, az utazás kulturáltsági foka, a családi körülmények, és még sok más egyéb megha­tározott keretek közé szorít­ja. A bejárók klubja egy a lehetséges megoldások közül — önmagában azonban vaj­mi keveset ér. Hogy miért? Jelenleg talán ha nyolc be­járók klubja működik (több­kevesebb rendszerességgel) megyénkben. E nyolc klub hatóköre ideális esetben is mindössze négyszáz-négy­százötven dolgozót érint, ugyanakkor Szolnokra na­ponta tizenhat-tizennyolc- ezer bejáró érkezik, s a me­gye többi ipari központjának is körülbelül ugyanennyi az összforgalma. A másik gond, hogy a be­járók klubja viszonylag ke­vés számú művelődési alkal­mat biztosít Az igazán von­zó kötött programok számá­nak emelése anyagiak hiá­nyában nem lehetséges, a tartalmas „kötetlen” együtt- léteket pedig az akadályozza, hogy a bejáró dolgozók szak- képzettségi és műveltségi színvonala nagyon változó. (Országos felmérések ered­ményei bizonyítják, hogy arányuk a segédmunkási munkakörben a legmaga­sabb.) Mi lehet akkor a megol­dás? A részletekbe menő, azaz a konkrét módszereket felsorakoztató válasz nem le­het e rövid sorozat feladata. Annyi azonban biztos: ma már nem vitathatja senki sem, hogy a bejáró munká­sok művelődési lehetőségei­nek javítása közös feladat Mindez természetesen a köz­reműködők sajátos munka- megosztását és együttműkö­dését igényli. A szakszerve­zeti művelődési szerveknek az üzem, a munkahely felől kell segíteniük úgy, hogy az ott jelentkező összes kultu­rális feladatot vállalják — a gazdasági vezetéssel közö­sen. A lakóhelyi problémák megoldása elsősorban állami, tanácsi gond, ám a munka­helyi támogatás itt sem nél­külözhető. S végül a közle­kedési eszközön és a várako­zási idő alatt a kulturált körülmények biztosítása az előbb már említett két „gaz­da” és az utazással foglal­kozó szervek közös feladata. Ez utóbbi pontnál érde­mes megállnunk egy pilla­natra, A naponta bejárók egyik súlyos tehertétele a közlekedés, a várakozással bővített utazási idő. A jelen­leg ismeretes reprezentatív adatok szerint 65 százalékuk egy órán belül, 4,5 százalé­kuk három órán belül, 0,5 százalékuk pedig három óránál hosszabb idő alatt éri el munkahelyét. A közleke­dési eszközre való várakozás csaknem az utazási idő fe­lét teszi ki átlagosan... A bejáró munkásoknak tehát igen kevés a szabad idejük, s művelődési lehe­tőségeik is korlátozottabbak, mint a helyben lakóké. Márpedig képzésük, tovább­képzésük fontos feladat, hi­szen a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésének egyik alapvető feltétele, hogy szak­mailag, politikailag és álta­lánosan is magasan művelt legyen a társadalom minden tagja. A termelés és a köz- iigyek intézésének színvona­la elsősorban attól függ, hogy a tömegek milyen mó­don képesek a feladatok megoldásából részt vállalni — mennyire fejlett a szocia­lista demokrácia. Ezek az elvek társadalmunk vala­mennyi tagjára vonatkoznak, s egyben feltételezik az is­kolai és az iskolán túli mű­velődés általánossá válását is. A bejárók művelődése alapvető fontosságú, elodáz­hatatlan társadalmi feladat. Erre figyelmeztet bennünket pártunk XI. kongresszusának határozata is: „Fordítsunk különös gondot a munkásosz­tály tudatának gazdagításá­ra, kulturálódására. Érjük el, hogy mind többen folyama­tosan művelődjenek, részt vegyenek általános és szak­mai oktatásokban, tovább­képzésben, önképzésben”. A cél adott tehát, most mód­szerek kerestetnek... Vége. Hérész Dezső A barátság jegyében A tószegi Petőfi Tsz-ben november elején, az októberi forradalom 58. évfordulóján, szovjet asszonyokat látnak vendégül. Ismerkedni, be­szélgetni, barátságot kötni — ez a céljuk. Ilyen és hasonló megbeszé­lés most nagyon sok zajlik a megyében, mert már kez­detét vette a készülődés a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére. Hagyomány ez már ná­lunk, kedves, szép szokás. És abban, hogy népeink között egyre szorosabbak a barát­ság szálai, hogy mind jobban megismerjük egymást, nagy része van a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, a sok ezer lelkes aktivistának. A társaság is ebben az évben ünnepli 30. születésnapját. És az első barátsági estektől — amikor épp csak eszmélni kezdtünk a háború borzalma­iból, amikor örültünk, ha ku­koricakenyér került az asz­talra, falusi, tanyasi iskolák­ban pislákoló lámpafény mel­lett, hevenyészve összeállított dobogón először mondtak Majakovszkij-verset a falu­járók a parasztembereknek — hosszú út vezetett a máig. A máig, amikor a megyében ötven tagcsoport van tsz-ben, üzemben, intézményben. Há­rom iskolában pedig — a ti­szafüredi Kossuth Gimnázi­umban, a szolnoki Vegyipari Finommechanikai és Műszer­ipari Szakközépiskolában, meg a kunszentmártoni Má­tyás király úti Általános Is­kolában — november elsején veszik át a tagcsoport műkö­désének kezdetét jelző alap­okmányt. A harmincadik évben — amelynek jelentőségét tovább növeli, hogy november első hetét a szovjet kultúra még jobb megismerésének szentel­jük — a megyében számos sfép rendezvényt tartottak már eddig is. Vándorkiállí­tást láthattak az érdeklődők 30 év képekben címmel; járt a 30 évesek különvonata a Szovjetunióban; tízegyné­hány csoport utazott az IBUSZ közreműködésével Észtországba; a Szovjetunió című lap olvasóinak száma ma meghaladja a kétezret megyénkben; ismét munká­hoz látnak a Gorkij nyelvis­kola kihelyezett osztályai (eddig harminc tanfolyamra mintegy négyszázötven hall­gató jelentkezett); előadások, baráti estek, művészeti be­mutatók voltak és lesznek. Mert a tagcsoportok az ünne­pi készülődés, a szovjet kul­túra napjai programjának szervezése mellett már készí­tik a jövő évi terveket. Munkájuk ma már termé­szetes része mindennapi éle. tünknek. (Tudósítónktól) Megkezdődött megyénkben az 1975 76. évi szakszerveze­ti politikai tömegoktatás. Az üzemekben, vállalatoknál, in­tézményeknél, a mezőgazda- sági üzemekben 1294 tanuló- csoport, több mint 26 ezer hallgatója — ezerrel több mint tavaly'— gyaraoítja po­litikai és társadalmi ismere­teit. Az SZMT a tanfolyamok tematikáját a SZOT Titkár­sága által meghatározott el­vek alapján dolgozta ki. A foglalkozások célja, hogy az MSZMP XI. kongresszusának határozatai alapján elősegít­sék a szervezett dolgozók po­litikai felkészítését, a szoci­alista gazdálkodás, a terme­lési és közéleti aktivitás fej­lesztését. Mozgósítanak az új ötéves terv jó előkészítésére, a gazdasági alanok növelésé­re és a tartalékok hatéko­nyabb feltárására. A tanfolyamok témái segí­Az orvosok szakmai és em­beri kötelessége, hogy a rá­szoruló beteg embereknek se­gítséget nyújtson. Erre tesz­nek fogadalmat a friss diplo­más medikusok, s ezt gyako­rolják mindennapos munká­jukban a műtőasztalnál, a kórházi osztályon, vagy épp a körzeti orvosi rendelőben. Néha az utcán is. Mint például dr. Bakos Imre, kenderesi körzeti orvos az idén júliusban, amikor ... „...Budapestről... útban Szolnok felé megreggeliztünk és két óra múlva erős rosz- szullét fogott el bennünket. Szerencsére nagy erőfeszítés­sel beértünk Kenderesre, ahol Bakos doktortól segítséget kaptunk...” — Ide rohant az egyik ken­deresi, hogy külföldi rendszá­mú kocsi áll az út szélén, nem messze innnen, beht a községben, és az utasai rosz- szul vannak. Mire odaértem, az apa és a kislány ájultan feküdt az árok partján, a ko­csi mellett, s csak az asszony volt eszméletnél, de ő is rosz- szul érezte magát. Megvizs­gáltam őket, s rögtön észlel­tem, hogy erős ételmérgezést kaptak. Elláttam a betegeket, majd" mentővel a karcagi kór­házba küldtem őket. „...'Ezalatt Bakos doktor az autónkat bevitte a garázsába és ott őrizte, míg meg nem gyógyultunk és közben min­dennap érdeklődött a hogylé- tünkről.” tik a szocialista építés vív­mányainak jobb megismeré­sét, a szocializmus ügye irán­ti elkötelezettséget, a szocia­lista hazaszeretetre, a prole­tár internacionalizmusra ne­velést, nem utolsó sorban ösztönöznek a szakszervezeti munka továbbfejlesztésére, a mozgalmi munkában való ak­tívabb részvételre. A tanfo­lyamokat öt főtéma köré cso­portosították. Ezek a követ­kezők: „Társadalmunk idő­szerű kérdései”, „A munka­helyi élet időszerű kérdései”, „A világpolitika időszerű kérdései”, „A bejáró dolgo­zók politikai konzultációja” és „Szakszervezeti ifjúsági fórum”. A legnagyobb ér­deklődés az idén is — mint az elmúlt oktatási évadban — a munkahelyi élet Idősze­rű kérdései iránt nyilvánul meg: 671 tanfolyamon 13.642- en vesznek részt. A társadal­munk kérdéseit érintő tan­folyam 445 helyen indult és — Szegény asszonyka telje­sen magánkívül volt, különö­sen amikor meglátta a men­tőt. Rettenetesen meg volt ijedve, mikor elkértem a slusszkulcsot. Először nem is akarta adni. Érthető. Végül ideadta, én pedig beálltam a kocsival... Hm... nem is volt könnyű, akkor vezettem éle­temben először Zaporozse- cet... Mit lehetett volna ten­ni, hagyjam talán az út szé­lén, benne a teljes útipogy- gy ászukkal? • * * „...A karcagi kórházban is­mét gondos kezekbe kerül­tünk. Egy fiatal orvosnő és az ügyeletes nővér egész éj­jel mellettünk szorgoskodott, míg valamennyire jobban lettünk... Szeretnénk köszö­netét mondani a kórházban szerzett minden magyar ba­rátunknak, s név szerint is Nagy Máriának és Kiss Lász­iónénak. Amikor meggyógyultunk, eljött értünk az autójával és magával vitt bennünket Ken­deresre. Vendégszerető házá­ban megismertük feleségét és kislányát, Noémit, akik min­dent megtettek, hogy otthon érezzük magunkat. A doktor meghívott, legyünk a vendé­gei...” — Alig várták hogy indul­hassanak, mert nagyon ag­gódtak értük otthon. Négy napot késtek... Szinte csak több mint 8500 hallgató láto­gatja. A világpolitika alaku­lása iránti érdeklődést 110 tanfolyam indulása bizonyít­ja. j A szakszervezeti szervek különös figyelmet fordítanak a bejáró dolgozók oktatására, részükre 41 tanfolyamot in­dítottak 741 hallgatóval. A tanfolyamok színhelyét az „ingázók” körülményeihez igazítva jelölték ki, vagy a munkahelyeken, más esetben a bejáró munkások klubjá­ban. Megnőtt az érdeklődés az ifjúsági fórum iránt is: kétszázzal többen látogatják a tanfolyamokat mint az el­múlt oktatási évadban. Az SZMT egyeztette oktatási programját a városi, járási pártbizottságokkal, s nagy gondot fordított a propagan­disták elméleti felkészítésé­re. Száz vezető propagandis­ta Hajdúszoboszlón egyhetes előkészítő tanfolyamon vett részt. annyira futotta, hogy közö­sen készítsünk egymás csa­ládjáról néhány diafelvételt, s utána nemsokára útnak in­dultak — gyógyultan. „...Az a gondosság és fi­gyelmesség, amellyel Bakos doktor körülvett bennünket, úgy érezzük, nem szolgálati felelősségből fakadt...” — Magamról annyit, hogy a nyáron jöttem Kenderesre, ezelőtt pedig több mint tíz évig Tiszaszöllősön dolgoztam — a munkámon kívül is. Volt egy sereg megbízatásom: víz­műtársulat, Vöröskereszt, Ha­zafias Népfront, pártoktatás. Igen, párttag vagyok. Ami ezt a nyári történetet illeti, örü­lök, hogy happy enddel vég­ződött. így jó. Egyébként nem volt ebben semmi külö­nös. Nézze én is voltam már autós turista, el tudom kép­zelni, milyen lehetett nekik. .....Ezt nemcsak a huma­nizmus diktálta, hanem az őszinte barátság, a szocialis­ta erkölcs...” — No de végül is árulja már el, honnan tudja ezt az esetet! „...végül ismételten szeret­nénk köszönetét mondani Ba­kos doktornak... s minden magyar barátunknak.” Elvtársi üdvözlettel Kovacsev család Sevlievo Bulgária Emberségből jeles Egy kommunista orvos portréja Baleset az élet országutján I Cserkutá Miklós az • irodalomtörténeti tanszék adjunktusa dühösen méregette az asztalán tor­nyosuló index-hegyeket. Kétszáz kollokváló hallgató, három hét alatt, na, köszö­nöm, gondolta. Epésségét fo­kozta: a kollégája eközben Radnóti emlékeket gyűjt Párizsban. — Adjunktus úr, a postá­ja... Bálint Éva levele Kis- peresről jött. Bálint Éva... Bálint Éva... ki lehet az...? „Amikor a diploma ban­kett volt, azt mondta az ad­junktus úr, hogyha bármi ba­junk van, csak írjunk, kér­jünk tanácsot... Nem hi­szem, hogy segíteni tud, de egy rossz hajnalon mégis megírom a vesztemet, hogy tudják, más az iskola, más az élet... Elkopik az ember huszonéves korára... A cí­memet nem írom meg, szé­gyellem.” — Jöhet az első vizsgázó, adjunktus úr... ? — Várjanak! Már jól emlékezett Bálint Évára. Igen, az a nyurga szöszi... Vörös diplomával végzett... — Hívják meg nékem sür­gősre Kisperest... Nemsokára csenget a tele­fonja. — Kozák Imre szerkesztő urat kérem. Nemsokára rekedt hang jelentkezett: — Kozák. Az adjunktus belefütyült a telefonba: „Jaj de hosszú, jaj de széles az az út... — Cserkuti! Szevasz! A füttyödről megismerlek, öreg! Mi van veled? Hogy vagy? — Köszönöm öregem. Az első szerencsés infarktus után... És te? — Én közvetlenül a má­sodik előtt... De ne viccel­jünk ezzel. Tudod, évfolyam­betegség. Mondjad, — Kaptam ma egy két­ségbeesett levelet, volt, ked­ves kis tanítványomtól. Ott van, vagy ott volt nálatok. A művelődési központban. — Hogy hívják? — Bálint Éva. — Ahá... írtam én arról a lányról. Értelmes, ambició­zus teremtés. — Elküldöm a levelét, nézz utána! Kozák előkerestette a hat évvel ezelőtt írt cikkét: „— A főiskolán álmodta ezeket a szép terveket, Bá­lint Éva? — Ne mondja, hogy álom. Tudom, mit, miért és ho­gyan. Meg akarom valósítani a terveimet. Azért tanítottak, hogy hasznos legyek, jó népművelő. Amikor erre a pályára szántam magam, tudtam, nem lesz könnyű, de a főiskolán igyekeztem megtanulni, hogyan kell bánni az emberekkel, s ha ehhez megszerzem az élet- tapasztalatot. nem félek, úgy hiszem megállóm majd a he­lyem. — Szép vallomás, Éva. Komoly és felelősségteljes. Kívánom, hogy sikerüljön”. Kozák nem találta meg a művelődési ház akkori igaz­gatóját. Hol van már az, mondták. — És Bálint Éva? — ö is itt volt. — És most? — Igazgató Kerekiben. Ügy tudjuk. Két éve legaláb­bis, az volt... A kereki művelődési ház kongott az ürességtől. A folyosó hátsó felében egy öregasszony takarított. A ló­ca egyik végén Sidol, a má­sikon egy kövidinkás üveg. — Bálint Éva igazgatónőt keresem. Az asszonyból dőlt a bor­szag: — Az... egy 6zeszkazán, nem igazgatónő. Hol van már az?! — Kezdetben nem volt ve­le semmi baj 1— magyaráz­ta Kozáknak a tanácselnök, — nohogy én is csak köz­vetve ismerem az ügyét. Az elődöm többet tudna, de el­ment a faluból. Rögtön utá­na, ahogy leváltották. Hogy is hívták a lányt. Bálint, igen. Éva. Ahogy emlékszem tényleg jól dolgozott, szak­köröket, szervezett, klubo­kat, műsoros esteket hozott a faluba, aztán... — Aztán? — Előkerestem az irato­kat. Szigorú megrovást ka­pott. Akkor elment innen. — Miért volt fegyelmije? — Iszákosság, erkölcste­len életmód. — Beleolvashatok a fe­gyelmi anyagába? — Tessék. Kozák csak egyetlen mon­datot jegyzett fel a négy éve keletkezett jegyzőkönyvből: ,,... a nevezett az anya- könyvvezetőnk előtt házas­ságkötés céljából farmer­ben jelent meg...” — Moßt hol van Bálint Éva? — A sárpataki klubkönyv­tárban... Talán? — Bálint Éva ezt írja a maguk községéről: Kerekiről „... ott még mindig csak az ulti járja, a klubszobára ki- lették, hogy kártyaklub. Semmire, soha nem volt pénz, csak a birka vacsorák­ra, meg a cseresznye pálin­kára. Gázolajra sem volt pénz... Az isten hidege meg­vett. Undorodtam az italtól pedig... Utaztak rám... Egyszer megtudtam, kisor­soltak maguk között. Bent laktam egy öltözőben a mű­velődési házban. Amikor be­zárt a kocsma, ketten, hár­man zörögtek az ablako­mon, egy-egy üveg cseresz­nye pálinkával a zsebükben. Rámverték az ablakot is. Kezdetben nem engédtem be őket..." — Így volt...? — Nem tudom. Rég volt. Azóta rendet csináltunk. Lehet, hogy így volt. Deák­kor a lány is hibás. Mert a kutya istenit, szeretném én azt látni, hogy ilyesmi meg­történjen. .. ha az a valaki kinyitja a száját... Miért hallgatott Bálint Éva! Miért nem ment magához, vagy jött el hozzám, a járási hi­vatalhoz — akkor még ott voltam — vagy máshová... A tanárához. Gyanús ne­kem ez, hallja... (Folytatjuk) Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents