Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
1975. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Másoknál többet vállalnék A túrkevei Háziipari Szövetkezetben népművészeti szőtteseket készítenek 12 mii lló forint értékben évente. A szövőcsarnokban 24 gép dolgozik. Szoros vagy laza a norma? A fényképen nem található Tapasztalatok, módszerek, kiaknázatlan lehetőségek a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban Sokan vannak a szolnoki bútorgyár üzletében. Az egyik vevő Salgótarjánból jött, konyhabútorért. „Van választék, szépek a bútorok és még olcsóbbak is. Akkor sem fizetek rá, ha Szolnokról szállítom haza” — - magyarázza a bolt vezetőjének, Molnár Istvánnak. Középkorú asszony heverőt keres, fiatal pár — láthatóan ifjú házasok — egy fürdőszoba szekrény ajtajait próbálgatja. — Jelentős rekonstrukció volt itt a gyárban az elmúlt években — mondja Molnár István, az üzlet vezetője, az üzemi pártvezetőség titkárának helyettese, akivel átmentünk a könyvekkel telezsúfolt kis pártirodába beszélgetni. — A lakásprogram teljesítésében, a lakosság bútorellátásában nagy feladataink vannak, ezért volt szükség új üzemrészek építésére, új gépekre, új technológiákra. — Az új technológia bevezetésével együtt változtatni kellett az emberek szemléletén, szakmai tudásán is. — Így van, és mindehhez a gyár vezetői, szerénytelenség nélkül mondhatom, sok segítséget kaptak pártalap- szervezeteinktől. A mi gyárunkban hatvanhat kommunista dolgozik két alapszervezetben. Ez számukat tekintve nem sok, de mégis jelentős erőt képviselnek, mert az emberek figyelnek rájuk és ők pártmegbízatásaiknak mindenkor igyekeznek jól, lelkiismeretesen eleget tenni. Boros Béla — nemrég lett üzemvezető — az I-es alapszervezet titkárhelyettese. Kérdem tőle: hogyan tesznek eleget pártmegbízatásaiknak az alapszervezetükhöz tartozó kommunisták. Listát vesz elő, aztán név szerint sorolja, kinek milyen feladatot adtak. — Négy elvtársunk példá- nl az információs csoportban dolgozik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy összegyűjtik az emberek véleményét különböző kérdésekről és továbbítják a pártvezetőségnek. Sokkal inkább azt, hogy munkaAlkatrészre várnak Em esz Ferenc a csataszögi melléküzemág vezetője elmondta, hogy az AGRO- TRÖSZT 100 ekét rendelt tőlük az év elején, s ennek több mint felét már el is szállították a gazdaságokba. Egyetlen gondjuk az, hogy elfogyott az importból származó éltartósító pálca, pedig enélkül az ekevasak élete megrövidül. A Gödöllői Gépkísérleti Intézet komáromi telepén már állítottak elő á belga és francia éltartósító pálcákhoz hasonlókat, melyek ezer hektár felszántására is alkalmassá teszik az ekét, de ezekből eddig még egy sem jutottt el Csataszögre. A kutatók most a külső formán próbálnak javítani, s ennek eredményére várnak a K—700-asok ekéi is. Az idő annál is inkább sürget,« mert a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár által kifejlesztett és a mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert ekecsalád, különböző okok miatt, nagyon nehezen hagyja helyeiken agitációs munkát is végeznek. Nem várunk mindig arra, hogy termelési tanácskozás legyen. Kisebb csoportokban, brigádgyűlése- ken könnyebben megy nagyobb a vitázó kedv. És úgy lehet valamit elérni, ha megbeszéljük az emberekkel, mit szeretnénk 'és hogyan. „A barátom erre vigyázz. .néha többet ér minden nagyszabású tanácskozásnál. Viszont ehhez az is kell és mi erre nagy figyelmet fordítunk, hogy megfelelő tájékozottságuk legyen a csoport tagjainak a különböző gazdasági és politikai kérdésekben. Amellett, hogy a gazdasági vezetők politikai vezetők is egyben, az információs csoport tagjai sokat segítenek nekik. Az ő közreműködésükkel tudjuk meg, mi foglalkoztatja az embereket és számtalan jó javaslatuk, ötletük, véleményük így jut el a párt- és a gazdasági vezetéshez, amit azután megvalósíthatunk. A gyárban 530—600 ember dolgozik, a termelési érték jócskán meghaladja a 210 millió forintot. Szükség van termelési feladat teljesítéséhez mindenki eszére, szívére. Ennek tudatában dolgoznak az információs csoport tagjai. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jól megállja a helyét az információs csoportban? — Inkább az mondom először, hogy mindenkinek szinte testre kell szabni a pártmegbizatást. Az információs csoportban azok dolgozzanak, akiknek jó meglátásaik vannak, érzékenyen reagálnak egyes problémákra, jelenségekre, határozott véleményük van különböző kérdésekről, és van türelmük foglalkozni az emberekkel. @ Hatalmas, tágas, világos csarnok, a fa jellegzetes illata festékszaggal keveredik a levegőben. Süvít mellettünk az élragasztó gép, nehezen halljuk egymás szavát Kántor István csoport- vezetővel. — Mi az én pártmegbízatásom? A 4-es számú KISZ- alapszervezet pártösszekötője vagyok. Segítek a fiataloknak taggyűlési beszámolók el a gyárat. Ezért az AGRO- TRÖSZT újabb száz K— 700-as traktorhoz rendelt ekét Csataszögről. A termelőszövetkezet gyártásukat el is vállalta, de a munkát anyaghiány hátráltatja. A kedv nem csökkent A kísérletezésről sem mondtak le a csataszögiek. Nagyon sok mezőgazdasági üzem vezetője kereste fel őket, hogy próbáljanak olyan ekét készíteni, amely- lyel a Rába-Steiger traktor is tud szántani Emesz Ferenc azt is elmondta, hogy a kérés csak első hallásra volt egyszerű. Igaz, hogy a K—700-as és a Rába-Steiger 'hasonló teljesítményű erőgép, tehát a nyolctestű ekét mind a kettőnek könnyedén el kell húzni, azonban függesztő berendezésük különböző. A Rába-Steiger hidraulikája jóval gyengébb, mert . amíg a K—700-as minden nehézség nélkül süllyeszti a földbe, és emeli,. ki onnan a munkagépet, addig a Rába-Steiger csak nehezen birkózik meg ezzel elkészítésében, ötletekkel, tanácsokkal... Politikai tájékoztatót tartok számukra. — Mikor kapta ezt a pártmegbízatást? — Négy éve. Szeretem a fiatalokat, jó velük lenni. Ebben a gyárban nagyon sok ifjúmunkás dolgozik, nem mindegy, hogyan- törődünk velük. \ Ezt a „nem mindegyét” látszik igazolni, hogy a bútorgyárban is már több kommunista műszakot dolgoztak végig a fiatalok a szocialista brigádokban, és hogy például az üzem takarékossági tervét a munkáskollektíva az első félévben időarányosan több mint 50 százalékra teljesítette. (Ez több mint, 2 millió forintot jelent.) Tavaly megkapták a Szocialista munka gyára kitüntető címet. @ Vereb Józsefné olyan ügyesen szalad villamostargoncájával a felhalmozott faanyagok között, hogy élvezet nézni. — Munkásőr vagyok, ez a pártmegbízaíásom, a férjem is az. Én vagyok a bútorgyári női raj parancsnoka. Méghozzá géppuskások vagyunk. Nem könnyű feladat, de nagyon szép. — És itt a gyárban mit szólnak a többiek a „fegyveres asszonyokhoz”? — Megoszlik a véleményük, de a többség jó szívvel van irántunk és becsül bennünket. Főként, mert látják, hogy mi nem akarunk semmi előnyt magunknak. Ha mondjuk éjjel szolgálatban is voltunk, a műszakot ledolgozzuk tisztességgel. — A pártcsoportok rendszeresen figyelemmel kísérik, ki hogyan tesz eleget pártmegbízatásának és a tapasztalatokat megbeszélik. Évente egyszer pedig az alapszervezetek taggyűlésen tűzik napirendre a megbízatások teljesítésének értékelését. A bútorgyári párttagok tudják: a kommunistáknak többet kell vállalniok az átlagembernél, nagy társadalmi céljaink elérése érdekében. A pártmegbízatásnak eleget tenni becsület, tisztesség dolga. T. V. a művelettel. Ez még a kisebbik baj, hiszen azért vannak vontatott ekék, hogy szállítás közben ne a hidraulikának kelljen tartani a munkagépet. A tervezők is ilyen megoldásra gondolhattak, amikor megtervezték a traktort Csataszögön viszont csak függesztett ekéket gyártanak, s ezek súlypontja jobbra tolódik, amikor a Rába-Steiger-rel szántanak velük. A traktorosoknak állandóan az ellenkező irányba kell kormányozni, ezek után könnyen elképzelhető, hogy milyen lesz a talajmunka minősége. Erőgép kölcsönbe Mindez kiküszöbölhető akkor ha az eke kap egy támasztókereket, s erre nehezedik a felesleges nyomás. A kőteleki—nagykörűi Ady Termelőszövetkezet melléküzemágában már ilyen ekékkel is próbálgatják a szántást. De csak akkor, ha valamelyik gazdaságtól kölcsön kapják a Rába-Steigert, mivel nekik még nincsen. Az eddigi eredmények biztatóak, de a továbblépéshez feltétlenül szükséges legalább egy erőgép is. Mert elég az ösz- szes műszaki adatot isimerni, hiszen ezek alapján hiába születnek a legkiválóbb elképzelések, a gyakorlat bármikor rácáfolhat az elméletre. ______ B. A. H a a norma annyira, ahogy szokták mondani, „szoros”, hogy a száz százalékot szinte már fizikailag is lehetetlen teljesíteni, joggal morog a munkás — ő megszokott bérét szeretné megkeresni. Ha a norma annyira „laMegtalálni az egyensúlyt, az optimális normát, amely mind a kereset, mind a termelés egyenletes növekedését biztosítja, nem könnyű dolog. Elgondolkodtató számokat tudtam meg a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyárának műszaki előkészítési főosztály- vezetőjétől, Molnár Antaltól. A gyár 860 dolgozója közül 560 a fizikai, közülük négyszáz a produktív munkás. Ök úgynevezett egyenes-darabbérben dolgoznak, vagyis ha valaki például tíz százalékkal többet termel mint szaktéma, tíz százalékkal több bért is kap érte. Az alapelv. azonos munkáért azonos bért — tehát úgy látszik maradéktalanul érvényesül. A normákat is sokféle szempont szerint igyekszenek megállapítani, mégis egy munkaidőelemzésben azt mutatták ki, hogy a nyolc órából a termelésre fordított idő mindössze kétharmada a műszaknak. Ugyanakkor egy- egy ember átlagteljesítménye a vizsgálat időszakában jóval meghaladta a száz százalékot. Erre még érdemes visszatérni, előbb azonban lássuk, milyen normarendszerben dolgoznak a gyár munkásai. A gyár minden fizikai dolgozójának van személyi besorolása, megállapított órabére. Ez azonban csak tájékoztató jellegű, különböző juttatásokat néldául. ennek arányában kaphatnak, a havi keresetet azonban a teljesített termelés határozza meg. Az tehát, hogy egy adott munkaműveletre, annak egy órájára mennyi teljesítménybér jár, pontosan kiválasztható, nehezebb dolog a művelethez szükséges idő meghatározása. A gépi munkáknál lehetőség van műszaki pormák alkalmazására, hiszen a munkafázishoz szükséges idő a gép fordulatszáma, haladási sebessége, stb. alánján elég pontosan számítható. Az adott művelethez az előkészületi időt viszont általában csak becsülni tudják, korábbi tapasztalatok, összehasonlítások alapján. Előfordul még az úgyza”, hogy a munkás játszva teljesíti túl a száz százalékot — s valljuk be ez még mindig kevesebb, mint amennyit tudna, ha igazán ráhajt — akkor a sokat emlegetett termelékenység, hatékonyság szenved csorbát. A gyártástechnológusok megtervezik a különböző alkatrészek előállításának fázisait, a szerelés menetét, a műveletek sorrendjét, előírják az egy-egy művelethez szükséges normaidőt. Azt viszont, hogy egy-egy percre, órára mennyi bér jár, már különböző táblázatokból keresik ki. A táblázatban minden munkafázisnak két jelzőszáma van. Az egyik a 6zakmai igény szerinti kategóriát jelenti, ez hatféle lehet. A segédmunkától a betanított munkán keresztül a kiemelt szakmunkáig tesznek különbséget, ebben a sorrendben nagyobb a bér is. A második szám a munka körülményeitől függ, a kifejthető fizikai erőtől, a munka veszélyességétől. Ez négyféle lehet. (A táblalemezek darabolása például egy adott gyártási folyamatban kaphatja a 3/2 jelzőszámot, ami azt jelenti, hogy bonyolultabb betanított munkának minősül és a pehezebb fizikai munka kategóriába tartozik.) Szakmánként tehát összesen huszonnégy féle normakategória létezik, s nyilván huszonnégy féle bérnorma is. Természetesen van közöttük olyan, amely az adott gyárban nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő. A kategóriákat összesen tizenegy szakmai, technológiai ágazatra határozták meg. Aki a normát megállapítja, tehát bőségesen válogathat mind a kívánt szakképzettség, mind az előforduló munkakörülmények szerinti differenciáláshoz. nevezett statisztikai norma, például a különböző hegesztési varratokat, valamint a munkaidőt lemérik, ebből statisztikai átlagot számítanak. Mivel a gyárban az átlagos sorozatnagvság száz körül van, az előkészületi idő csupán öt százaléka az adott munkadarab gyártáshoz szükséges időnek. A műszaki normák alkalmazására tehát a jelenleginél nagyobb mértékben is lehetőség lenne. Most ugyanis a normáknak körülbelül 50—55 százaléka becsült, 20—25 százaléka statisztikai, s mintegy 25 százaléka csupán a műszaki nor- m'a. S ez már alapvető problémát jelez. Bizonyításul érdemes a már említett összevetést részletesebben megvizsgálni. Az előkészítő és szerelő lakatosok munkáját 1973. szeptemberében elemezték, azóta nem. A munkanan fényképezés megállapította, a termelőidő a műszaknak 64 százaléka, 36 százalék a veszteség. De a 64 százaléknak is csak alig több mint felét fordítják az effektiv tennelő tevékenységre, a többi a termeléshez feltétlenül szükséges (bár a nagy szám azt is jelzi: jobban szervezhető) melléktevékenység. Ugyanabban a hónapban azonban ezek a lakatosok megállam'tqtt normáik szerint átlagosan 150 százalékot teljesítettek — a vizsgálat épp a harmadik negyedév végi „hajrára” esett. Közismert tartalékok Megélhet, kissé önkényes ezt a 150 százalékot a 64-el egybevetni, de kétségtelenül mutat valamit. Nevezetesen azt, hogy a normába már eredetileg „bekalkulálják” a veszteséget. Könnyű lenne tehát megállapítani, hogy „lazák” a normák, a dolog azonban közel sem ilyep egyszerű. A veszteségidő ugyanis nemcsak a munkástól függő kieséseket tartalmazza, vagyis nemcsak a „lógást”, hanem a belső szervezetlenség miatt elpazarolt perceket, órákat is. Sorrendben tehát előbb annak okait kell megszüntetni, csak utána lehet a normát szigorítani. A normák óvatos becslés szerint évente mintegy három százalékkal lesznek szigorúbbak — ez két év alatt hat százalék. Ha ezt az 1973- as munkaidő-elemzéssel egybevetjük, még mindig látszik: vannak tartalékok, amelyek feltárása, a műszaki normák előtérbe helyezése sokat javíthatna a munka termelékenységén. Célszerű lenne ha a mező- gazdasági gépgyárban a munkaidő-elemzés tapasztalatait nem önmagában, hanem a normarendszerrel együtt, komplex módon kiértékelni — ehhez viszont gyakoribb munkanap fényképezésre volna szükség. Ha műszaki, technológiai, szervezési intézkedések előzik meg a norma szigorítását, akkor azt a munkás sem ellenzi, mert reális lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy a korábbinál is jobban dolgozzon, hogy többet termeljen — és így keressen többet. Trömböczky Péter Ekek Ceeafesziigröl A görgősekék néhány éve ismertté tették Csataszög nevét. Ám, amikor kiderült, hogy a görgőseke nem váltja be a hozzáfűzött reményeket úgy tűnt, hogy Csataszögöt is elfelejtették. Most azonban ismét hallat magáról a kőteleki—nagykörűi Ady Termelőszövetkezet révén, ott gyártják ugyanis a szovjet K—700-as traktorokhoz való ekék egy részét Tíz egyenlő tízzel ' Korszerűtlen a normaszerkezet