Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-02 / 231. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. október 2. 4II KGST-országok idegenforgalma Útlevélés vízumkönnyítésekkel Magyar-monisl barátság A második világháború utáni időszakban igen gyorsan nőtt a nemzetközi idegenforgalom. 1974-ben 209 millióan utaztak külföldre, és csak az utazásra 28 milliárd dollárt költöttek. Az elmúlt években különösen gyorsan fejlődik a KGST-országok idegenforgalma. A szocialista országok hosszú távú állami tervei a nemzetközi idegenforgalmat állandó jellegű és fontos politikai, illetve gazdasági elemnek tekintik. A KGST- országok idegenforgalma 1971 óta kétszeresére nőtt, míg ugyanezen idő alatt a világ idegenforgalma csak 18 százalékos növekedést mutatott. Számszerűen a KGST-országok esetében az utazások száma 29,5 millióról 56,6 millióra. a világ idegenforgalma esetében 181 millióról 215 millióra nőtt. Ugyanakkor a világ idegenforgalma 1973- ban 3 százalékkal visszaesett. A KGST-országok idegen- forgalmának iiyen jelentős növekedését elősegítették az útlevél- és vizumkönnyíté- sek. Az európai idegenforgalomban nőtt a KGST-országok részesedése: 1973-ban 157 millió külföldi utazásból 36,9 millió esett a KGST- országokra. ami egyúttal azt jelenti, hogy részesedésük az 1971-es 55 százalékról 65 százalékra nőtt. Lengyelországból a turisták 96 százaléka baráti országokba utazik. A többi szocialista ország esetében a megfelelő számok: Csehszlovákia — 93 százalék, Magyarország — 89 százalék, Románia — 85 százalék, Bulgária — 83 százalék, NDK — 82 százalék, Szovjetunió — 58 százalék. Az ismertetett adatok alapján elmondható, hogy a szocialista integráció folyamatában egyre nagyobb szerepet játszik az egyes KGST-országok állampolgárai között kialakuló személyi kapcsolat. A szocialista országok közötti idegenforgalom dinamikus növekedésének alapját a hosszútávú államközi megállapodások alkotják. A szerződések biztosítják az idegenforgalom folyamatosságát és állandóságát, megteremtik a feltételeket a további növekedéshez. Egyéves tapasztalatgyűjtés után 1973-ban Lengyelország. Csehszlovákia és az NDK megváltoztatott néhány előírást a deviza átváltással kapcsolatban annak érdekében, hogy ne keletkezzenek eltérések az egyes országok elszámolási mérlegében. Ez az intézkedés természetesen kis mértékben csökkentette az idegenforgalmat néhány ország esetében, az adott körülményektől függően. Számos szocialista országban bővültek a KGST-országokba irányuló turistautazásokra igénybe vehető devizaösszegek vásárlásának lehetőségei. Részben könnyítéseket vezettek be a tőkés devizák vásárlásánál is. Az elmúlt években nőtt az idegenforgalom különleges formáinak jelentősége is (gyógyüdülés. tanulmányút, csereüdülés üzemek között stb.). A tapasztalatok azt mutatják, hogy a KGST-országok idegenforgalmának növekedését nemcsak gazdasági és adminisztratív, hanem politikai és ideológiai eszközökkel is hatékonyan elő lehet segíteni. Ezen a területen még jelentős és felhasználatlan tartalékok állnak rendelkezésre. Ha egy adott időben csökken az érdeklődés egy bizonyos terület iránt, az érdeklődést megfelelő politikával könnyen fel lehet ismét ébreszteni (új útvonalak, árak, programok stb.). A szocialista országok utazási irodáinak egyre bővülő együttműködése jelentősen elősegítheti az idegenforgalom fejlődését a KGST-or- szágokon belül. Bizonyos tényezők csökkenthetik az idegenforgalmat, ilyen volt például a száj- és körömfájási járvány Csehszlovákiában 1973-ban. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek 1973 júliusában tartott krimi tanácskozásán hangsúlyozták, hogy törekedni kell a szocialista országok közötti kapcsolatok további elmélyítésére. Ennek egyik fontos eszköze az idegenforgalom. Az idegenforgalom elősegíti egymás jobb megismerését, közelebb hozza nemzeteinket egymáshoz, elősegíti az elvtársi kapcsolatok kialakítását. A bolgár elektronikai ipar fellendülése Az utóbbi 10—15 éveben az elektronika és az elektrotechnika gyorsított ütemű fejlesztésének eredményeként Bulgária e területen az elsők közé került a világon. A mostani ötéves tervidőszakban még fokozottabban fejlesztik ezt az iparágat, s a fejlődés üteme 1971—1974. között elérte az évi 22 százalékot, a jövőben pedig mindinkább gyorsul. Az 1970-es 35,7 százalékkal szemben 1975. végére az iparág termelése 46,5 százalékban biztosítja a gépgyártás szükségleteit. A tudományos-műszaki forradalom továbbfejlődésével összhangban a következő húsz évre előirányozták az elektronikus számítógépek, automatizáci- ós berendezések, rádiókészülékek, az elektrotechnikai ipar termelésének további bővítését. Bulgáriát világszerte egyre inkább elismerik, mint kiváló elektronikai és elektrotechnikai cikkek gyártóját. Erről tanúskodik az is, hogy az iparág exportja az utóbbi évtizedben több mint Háromszorosára emelkedett. A bolgár elektronikai és elektrotechnikai ipar termékeinek vásárlói között van több mint 60 európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország, bár az export legjelentősebb hányada a szocialista országokba irányul. r Á zsia másfél millió négyzetkilométernyi, mintegy másfél millió ember által lakott országa, Mongólia csak földrajzilag esik tőlünk olyan távol. A szocializmust építő Mongol Népköztársasággal nagyon is szoros, sokrétű politikai-gazdasági kapcsolatban állunk. Ennek a kapcsolatnak az intézményes alapját 1965. október 2-án vetettük meg, amikor barátsági és együttműködési szerződést irtunk alá. Visszatekintve az eltelt időre, az eredményre, elmondhatjuk, hogy nagy ütemben bővítettük kapcsolatainkat, együttműködésünket. Mint a szocialista közösség egybehangolt politikát folytató tagjai, országaink vezetői rendszeresen találkoznak, megbeszélik közös problémáinkat, időszerű tennivalóinkat. Azonos módon ítéljük meg a világpolitika eseményeit. Gazdasági kapcsolataink jellemzője, hogy segítséget nyújtunk a fiatal, izmosodó mongol ipar megteremtéséhez, a szakemberek kiképzéséhez. Számos jól működő gyár, létesítmény reprezentálja a két ország együttműködését, dicséri Mongóliában a magyar szakmunkások ke- ze-munkáját. Példaképpen említhetjük a szonginói biokombinátot, amely Ázsia egyik legnagyobb állati gyógyszereket, tápanyagokat gyártó vállalata, vagy a dar- hani húskombinátot. A mongol ipar dinamikus fejlődése következtében fokozatosan rátérhetünk a kooperációra, amelyhez nagy segítséget nyújt a KGST-államok közös programja. Ennek keretében két- és többoldalú vállalkozások keretében tárjuk fel az ázsiai ország ásványkincseit, létesítünk közös feldolgozó üzemeket. A barátsági szerződés tizedik évfordulóján mély megelégedéssel tekintjük át az elért eredményeket, s továbbra is állhatatosan arra törekszünk, hogy a jövőben tovább szélesítsük, elmélyítsük a két ország, az egész szocialista közösség érdekeit szolgáló együttműködésünket. A fejlődő országok együttműködése Kubai-amerikai kapcsolatok Áz amerikai külügyminisztérium nemrég közölte: engedélyezték az amerikai társaságok külföldi le- anyvállalatainak, hogy Kubával kereskedjenek. Ezzel az amerikai kormány részben feloldotta a Kubával szemben 12 év óta fennálló kiviteli zárlatát Külföldi megfigyelők a washingtoni lépést úgy értékelik, mint logikus következményét annak a határozatnak, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Szervezete a Costa Ricában legutóbb tartott értekezletén hozott: megszüntette a Kubával szemben elrendelt 1964-i szankciókat és szabad kezet adott tagállamainak az amerikai félteke első szocialista országával létesítendő kereskedelmi kapcsolatokban. A lépést a megfigyelők úgy értékelik, hogy megtört a jég, elmozdult a holtpontról a két ország csaknem másfél évtizede (a kubai forradalom óta) elhi- degült kapcsolata. Az Echeverria mexikói elnök legutóbbi kubai látogatásakor tartott sajtókonferencián Fidel Castro megjegyezte: „Az amerikai szenátorok az utóbbi időben tett kubai látogatásai semmi lényeges változást nem hoztak az USA és Kuba viszonyában'’. A kubai vezető ezen kijelentése természetesen helyénvaló, mégis: Jacob Javíts köztársasági és Clairbo- ne Pell demokrata szenátor kubai látogatása olyan esemény, amely egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Érdemes tehát, ha röviden is, megvizsgálni az USA kubai politikájában az utóbbi időben bekövetkezett változást, amelyet az USA-admi- nisztráció nem saját jobb belátásától vezettetve, hanem éppen a Kubában az utóbbi időben elért eredmények és a többi latin-amerikai országra tett hatása kényszerítette ki. Ide kívánkozik még Carlos Rafael Rodriguez kijelentése: „Nem vagyunk türelmetlenek, a legnehezebbjén1 már túl vagyunk”. A kubai forradalom 1959-i győzelme után világossá vált, hogy a Castro-kormány ki- vonia masát az USA-val szembeni alárendeltségi helyzetből. Az USA-i monopóliumok megszüntették a Kuba számára életszükségletet jelentő olaj szállítását. Amikor pedig a Szovjetunió nyersolajat szállított Kubának, az USA havannai olajfeldolgozó üzemei megtagadták a finomítást. Ezt követően az USA megtiltotta a kubai cukor behozatalát, majd megszakította a diplomáciai kapcsolatot Havannával. Mindezen lépések betetőzéseként 1961. áprilisában az USA nyílt ellenforradalmi intervenciót szervezett a szigetország ellen. A Disznó-öbölben elszenvedett súlyos kudarca arra kényszerítette Washingtont, hogy taktikát változtasson: 1962-ben kierőszakolta, hogy Kubát kizárják az Amerikai Államok Szervezetéből, majd két évvel később az ÁÁSZ- országok (Mexikó kivételével) mindennemű kapcsolatukat megszakították Kubával. A Kubával kapcsolatos politika felülvizsgálata az amerikai kongresszusban tavaly történt. A szenátus külügyi bizottságának ajánlása felszólította a Fehér Házat: az 1975. pénzügyi évben mondjon le a Kubával szembeni ellenséges tevékenységéről. A határozat szerint: elérkezett az idő, hogy az elnök és a kongresszus vizsgálja felül az USA kapcsolatait Kubával. Ahhoz, hogy Havanna és Washington között a diplomáciai kapcsolat ismét helyreálljon, elengedhetetlen a Kubával szembeni gazdasági blokád megszüntetése, amely egyébként bármilyen véleménycsere megkezdésének a feltétele is a két ország között — mondotta Fidel Castro a Kubába látogató Holt szenátornak, az USA szenátusa külügyi bizottsága elnökének. Az USA vezető politikusainak figyelembe kell venniük a latin-amerikai államok többségének álláspontját, amelyek az utóbbi időben sokoldalú kapcsolatokat teremtettek Havannával. A kubai kormány nemegyszer kifejezte törekvését a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére a kapitalista államokkal — egyenlőség! alapon. A szocialista ország sok latinamerikai állammal folytat kölcsönösen gyümölcsöző kereskedelmet, szomszédaival együtt részt vesz a nemrég alapított Karib-tengeri Hajózási Társaságban. Az amerikai külügyminisztérium bejelentését Fidel Castro miniszterelnök kedvező lépésként értékelte, hozzátette azonban: csak az embargó teljes megszüntetése vetheti meg az alapját a két ország közti építő tárgyalásoknak. Lajti Tibor Megdöbbentő adatokat tett közzé a Világbank: földünknek több mint 1 milliárd lakosa olyan országokban él, ahol az egy személyre jutó évi jövedelem nem haladja meg a 105 dollárt és 1980-ban sem lesz több 108-náL Bármilyen árfolyamon számoljunk, alig éri el még a havi 200 forintot is. „Sok fejlődő ország úgy gondolja, hogy szegénysége főoka a jelenlegi gazdasági rendszer” — írja a londoni The Times. „A fejlődő államokra a nyugati világ főként mint nyersanyagszállítóra, olcsó munkaerő-tartalékra és késztermékpiacra tekint”. „Űj gazdasági világrend” — a kifejezés jóformán minden felszólaló szájából elhangzott az ENSZ szeptember eleji rendkívüli közgyűlésen. Mint a hamburgi Die Zeit rámutat, a fejlett nyugati országok az olaj- sokk előtt legfeljebb szavakban méltányolták a fejlődők kéréseit, holott tíz évvel ezelőtt az úgynevezett harmadik világ országai még legfeljebb szerényen kedvezményes vámokat, aránylag olcsó hiteleket, a külkereskedelmi cserearányok javítását követelték. Az olajtermelők erélyes feLlépése óta azonban — állapítja meg a nyugatnémet újság — a fejlődők öntudatra ébredtek, rájöttek, hogy reális lehetőség van a világgazdaság hatalmi viszonyainak megváltoztatására. „Az OPEC kartellpolitiká- ja elképesztette a nyugati államokat” — írja a Die Zeit. Az „első világ” (a fejlet kapitalista országok) képviselőd eddig nem voltak hajlandók tudomásul venni a megváltozott körülményeVízi csosnépoüt az Amu-Oarjáa A közép-ázsiai Amti-Dar- ján befejeződött a Tahi-Atasi vízi csomópont építése. A fél kilométer hosszú vasbeton védőgát a földgáttal és a hajózsilipen keresztül vezető mólóval másfél kilométer hosszú átjárói biztosít a folyón. A védőgáton gépkocsik és vasúti szerelvények haladnak, ami lehetővé teszi a közlekedés jelentős javítását az Amu-Darja alsó folyásánál. A vízi csomópont legfőbb jelentősége azonban az, hogy üzembe helyezése után új földek válnak öntözheíővé. Az Amu-Darja folyón levő Tahi-Atasi vízi csomópont, melynek segítségével egymillió hektár föld öntözése válik lehetővé. két, most rákényszerültek. Az OPEC, az olajexportáló országok szervezete 1960-ban alakult, válaszként arra, hogy az olajmonopóliumok egymás után kétszer is csökkentették az olaj árát. Az olajtermelők rájöttek: csak akkor érhetnek el alapvető változást, ha a tulajdonviszonyokat is napirendre tűzik. Algéria, Líbia, Szíria, Irak államosításai mór létükben támadták a nagy olajmonopóliumokat. Az egység az árfronton is áttörést hozott: 1973-ban az OPEC-államainak sikerült több mint a négyszeresére emelniük az olaj árát. Igaz, egyes fejlődő országokat súlyosan érinti az olaj emelkedése — állapítja meg a The Times —, mégis szembeötlő. mennyire egységesek az olajtermelő és -fogyasztó fejlődő országok a nemzetközi értekezleteken. A fejlődő országok erejét növelheti, ha egyesítik gazdasági erejüket. Világméretekben kibontakoznak azok a regionális csoportosulások, amelyek magvát képezhetik egy későbbi integrációnak. Május végén 15 nyugat-afrikai ország megalapította az ECOWAST-t, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét, amely — az alapokmány szerint — meg kívánja szüntetni a gyarmati függés minden maradványát. Az 1966-ban alapított Közép-afrikai Vám- és Gazdasági Unió országai már lebontották a vámhatárokat. A kelet-ázsiai országok szintén regionális gazdasági szervezet életre hívását fontolgatják. Augusztusiban 29 latinamerikai ország széles körű együttműködésben állapodott meg. Az óktóber 15-én megalapítandó SELA (Latinamerikai Gazdasági Rendszer) célul tűzi ki a nagy nemzetközi monopóliumok rends zabái y ozását, közös nagyvállalatok létrehozását, a nyersanyag-kivitel szabályozását. „Elmúlt az az idő, amikor az Észak-amerikai Egyesült Államokkal a széthúzó dél-amerikai államok álltak szemben” — mondta a latin-amerikai országok miniszteri értekezletén Flores la Pena mexikói tervezési miniszter. A panamai külügyminiszter szerint pedig a SELA alapításával „La- tin-Amerika” új korszakba lép”. Boronkay Tamás
