Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-02 / 231. szám
1975. október 2. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 5 Egy nap Tiszaörsön É A törökszentmiklósi gyermekkönyvtárnak 725 beiratkozott olvasója van, akik több mint 10 ezer kötet közül válogathatnak maguknak olvasnivalót. Máté Mária, a gyermekkönyvtár vezetője a „mindentudó” kézikönyvek használatára tanítja a kis olvasókat Belülről jött a parancs Csöndes, napsütéses szeptemberi délelőtt. A Tisza- parton bóbiskoló szomorúfűzek, a vízben, meg-meg- akadva sodródik egy lándzsaalakú levél. Ügyetlen bogár esik a folyóba, a víztükör egy pillanatra megborzong, a mélyből hal villan elő. Bíró Józseffel a parti út kőkorlátján ülünk, mögöttünk a tiszaörvényi vízkivételi mű épülete, körülötte fenyők, fűzfák, nyárfák. Bíró József 1957 óta a vízkivételi mű, s egyúttal az örvényi vízügyes brigád vezetője. Szorgos, jól Összekovácsoló- dott gárdát vezet: tavasszal megkapták a Szakma kiváló brigádja kitüntetését. Társadalmi munkáért szinte minden évben kitüntetik őket. Segítettek a szolnoki tiszali- geti stadion építésében, Tiszafüreden az óvodaépítésből vették ki a részüket, s forgatták a szerszámokat a felszabadulási emlékmű parkjában is. — A brigádunk múltjáról, jelenéről, a sikerekről, meg a sikertelenségekről — amit gyorsabban jelejt az ember — napokig kéne beszélni, hogy tényleg megismerje az életünket. Röviden csak eny- nyit: becsüljük és ismerjük egymást. ■— Az örvényi ví. .gyes brigádot hallottam egyszer így emlegetni: olyan, mint egy család, együtt dolgoznak, együtt ünnepelnek, szabad idejüket gyakran egymás társaságában töltik... — Jól megvagyunk, — vág a további dicséret elé a brigádvezető. Aztán pár perccel később a pici, egyszemélyes irodában előkerülnek a „jól megvagyunk” bizonyítékai: fényképek összejövetelekről, brigádnévadóról, közös . kirándulásról, munkáról. Az egyik kép 18 évvel ezelőtt, a másik alig két hónapja készült. A legtöbb képen rajta van a Tisza és a vízkivételi mű. Kis fotóarchívum. Nézegetjük, forgatjuk a képeket, s feltűnik, hogy a régieken egy-két fa látható csak a szivattyúház és a kiemelő medence környékén. Azután egyre több a fa, és a legújabb fotókon már teljes szépségében pompázik a park: kavicsos sétányok, nyírott gyep, virágok, ülőkék, fatönkből, kőasztalok. A fák többségét a brigád ültette, a parkot, a virágokat is ők gondozzák. Ahogy teltek az évek, úgy nőtt bennük az igény a szebb munkahelyi környezet iránt. Sok ötlet, és őszinte szépítő szándékkal végzett munka nyomát őrzi a vízátemelő és a függőcsa- toma környéke. Nemrég fákat mentettek meg a kivágástól, nem is akárhogyan. — Régebben itt húzódott az ártéri erdő széle. Egyik nap látjuk, hogy az erdészet irtja a jókat. Ez a nyárfasor maradt csak, ami itt jobbra a ház mellett van. Ez is csak egy kis ravaszságnak köszönheti az életét. Volt itt a ház körül néhány ellenőrzési pont jelölésére szolgáló tábla, ezeket szépen kitettük a jakra, s ezeket így nem lehetett kivágni. Amikor elmentek a favágók, leszedtük a táblákat. Később derült ki, hogy ez a rész nem is kerül víz alá, ha megduzzasztják a folyót. így a fák végleg megmenekültek. Az irodában virágok: fi- lodendronok, pálmák, az iroda mellett egy odvas fatörzs teleültetve futónövényekkel, a kiömlő medence feljáróján kövirózsa kapaszkodik. A függőcsatorna járdájáról széttekintve megej- tően szép a Tisza, s a vízátemelő környéke. Szép önmagában, és szép, amit Bíró József és munkatársai tettek hozzá. Nem felszólításra, nem utasításra: erre „belülről” jött a parancs. — szabó —i Peckes kakasok harsognak ébresztőt, elevenedik a baromfiudvar, az ember kikéi ágyából, vízbe mártja fejét, kémleli az időt... Kovács Barnabás, a Petőfi Tsz juhásza eteti a fias juhokat, abrakolja őket... Gyalogosok, kerékpárosok igyekeznék a háztáji kukoricaföldek felé Az italbolt most nyitott, „kérek egy jó toroksikáló féldecit!” — lépnek be a férfiak, és már sietnek is tovább. Vasárnap van, reggel őt óra. Tiszaörsön vagyunk. Hajnali ötkor Idős Varga Lajos a jószágokkal bajlódik. Fodor László szép csendesen vágja a csutkákat, „tudja, tüdőasztmám van, ha sietve csinálom fulladok” — mondja. Tsz- nyugdíjas. Fia és veje mellette serénykedik. Kipp-kopp.„ Készül Nagyfejéé Flórián új házára a tetőszerkezet. Helyükre kerülnek a gerendák, testvér, sógor, mester alakítja a sátortetőt Két szoba, konyha, étkező, fürdőszoba. Beton alap, vályog falaik. Kipp- kopp.™ Kezük alatt ég a munka.’ Papp Józsefné háztáji kukoricáját kalákában törik. A két hízónak, 30 kacsának, apróléknak lesz mit enni télen. Jó a termés, nyolcán dobálják csomóba a szép csöveketSári Gyuüa vállára kapja puskáját füttyent a vizslának. Az értelmes vadászkutya kölyke ott bolondozik a lálbuk körül, de ő itthon marad™ Nézem eat a gyönyörű, fekete-fehér foltos kis okos kost a Ws játékost s a játékra kedvet kapok tőle. Elképzelem, hogy felnő, fontos kos lesz belőle és.. „Kedves Kos! Bemutatná?...’' „Beee! 591 van mögöttem eee... Mindegyik jerkee.-’ „Ez mind az ön felesége? Bevallja?” „Beee”_ — M3 tetszik? — szőtt a a látványba” — mondanám stílszerűen, de nem™ Itatás következik^ vödör vödör után ontja a vizet a vályúba. Kovács Barnabás erőteljes, 39 éves ember, szívesen beszél a juhokról, hivatásáról... A munka, a da!og Kilenc óra lehet. Papp Jó- zsefné és lánya gyalog igyekeznek Tiszaörs felé. Elvégeztek, otthon góréba rakják a kukoricát, takarítanak, főznek. Ütjük a régi temető mellett vezet. Temető: „Munka és küzdelem volt egész életed, legyen nyugodt, békés örök pihenésed” — olvasom egy sírkövön. S egy másik alatt férj, feleség nyugszik, vegyészmérnökök, akik „áldozatai lettek a rép- celaki szénsavgyárban történt robbanásnak 1969 január 2-án.” A munka, a dolog.Dirr-durr™ Visszhangzik a kilenc dombjáról elnevezett kálencesi határ. A hercegien szép ruhájú fácánok b:zony már nem támadnak fel: Muliter Dezső oldalán három is lóg™ Az iskolában harminchat torokból zeng a dal: „Most 6zép menni katonának...”, majd „A szép fényes katonának...” Az ötödikes Kartik Andrea és a hatodikos Kelemen Ildikó magyarázza: a fegyveres erők napjára:™ „Sej, a mi lobogónkat™” Vezényel Jobbágy Sandámé tanárnő™ A kedveit Gszaörsi fürdőben egy lélek sincs. Egyik medence vizét csak a szél fodrozza, pedig nyáron 35 ezer ember zsivajgott, lubickolt itt Az uszodában faleveleket kavar a széL Néhány nap és bezár a fürdő. Jó idő ide, jó idő oda: ősz van. Nagy a csend. „De a kocsma bezzeg hangos...” — folytathatnám, hiszen két férfi egymással szemben áll, karjuk magasban, szenvedélyes dal tör elő torkukból: „csókolom a pici szádat...” De nincs semmi baj, a házaknál már forr a bor, feltankoltak, úgy jöttek ide.; örülnek mert leszüreteltek. Tíz óra, bezár az italbolt „Ma fácánleves lesz” — mutatja a zsákmányt Magyar István, a Petőfi Tsz számviteli vezetője. „No meg sült”. A „konyhára” vadásztak... A főutcán Zetorok jönnék, rajtuk kukorica aránylik. „Puff” — dönti fel a bábut a kugligolyó a könyvtár mögötti pályán. Idős ember nézi gyögyörködve. „Maga is?...” „Én nem, 79 éves vagyok. Inkább az öregek klubjába járok: kártyázunk, dománózunk, tévézünk, beszélgetünk...” „Puff” — új- jong a tucatnyi férfi a mesteri találat láttán™ Húzzák a levesnótát. Papp Józsefné asztalra teszi az ételt: húsleves, csirkepörkölt nokedli- vel... Jó étvágyat! Az újságíró éhes marad: nincs étterem. Tehát nézelődik tovább. Lila ákác Autóbusz jön, féltucat ember száll fel szépen felöltözve. „Karcagra, a kórházba™ Látogatás...” Porfelhő. Meleg van, Muliter Dezső az eredményes vadászait után meg- pisszent, alszik™ Idős Varga Lajos homlokát törli; levágta a csutkaszárat, fel- kúpolta... Kartik Andrea a tévé előtt: Csempészek... Papp Józsefné lánya készülődik hazafelé Pestre, a MÁV-nál „anyagos”. Kovács Barnabás legeltet, egy sánta juh lábát kezeli bicskával és gyógyszerrel... Tóth Erzsikének randevúja van, Kiss István igyekszik a presszóba... Az udvarokon aranyjó , íengeripspmók. A határban John Deere traktor szánt, egy másik tárcsát húz™ Esteledik, kékes fény villáin az ablakokból™ Nagyfejed Flóriánék befejezik a munkát, már csak a tetőléceket kell fölszegellni... Malacok, visítanak, tehenek bőgnek, etetés... Az italboltokból monmogás hallatszik : álcád vendég... „Lila ákác” — úszik a képernyőre. Előtte emberek, némelyiknek le-le- bdcsaklik a feje, elnehezedik a szuszogása. Ismét vége egy napnak, feküdjünk, mert hamarosan dologra serkent a hajnali kakasszó™ Körmendi Lajos urnzAs iRAKonna Tízmilliárd dinár sorsa Terjeszkedik a főváros: új mecset Bagdad szélén Irak ma gazdag or• szág. Van pénz az államkasszában, és egyre többen tesznek szert nagy jövedelmekre. Ugyanakkor az is tény: a fogyasztási alap korántsem elégíti ki a szükségletet. A lefölözésre két lehetőség van: egyrészt az árakkal való játék, a másik a minden tgy ár tás kényszerűsége. Hogy valójában milyenek is a tervek, arról a legilletékesebb, dr. Dzsawad Hashim, a tervezésügyi minisztere tájékoztatott. — Irak gazdasági élete ötéves terv szerint folyik. A legfontosabb, hogy anyagi erőink szerint végrehajtsuk a mezőgazdaság felújítását, gondoskodjunk a kielégítő ellátásról, és ezzel egyidőben kialakítsuk a legésszerűbb ipari szerkezetet. A most záruló tervciklusban megalapoztuk mindezt. A fő bevételi forrásunk az olaj és a datolya. Abban a helyzetben vagyunk, hogy az így nyert pénz nagy részét a saját fejlesztésünkre fordíthatjuk. Természetes, hogy az ipari és mezőgazdasági fejlesztés mellett a lakásépítés, a kultúra, az egészségügy is nagy összeggel részesedik a nemzeti jövedelemből, Az ötéves fejlesztési tervben felhasználandó 10 milliárd iraki dinár (30 milliárd USA- dollár) biztos alapot teremt a Baath-párt által megszabott haladáshoz. — Tehát nemcsak az olaj — szólok közbe. — Az olaj eszköz, de gazdaságunkat nem akarjuk csak erre építeni. Vegyipart lehet teremteni, mód van a fejlett mezőgazdaság kialakítására, a termékek feldolgozására, és nem mellékes, hogy a manufaktúrák helyett korszerű technológiát alkalmazunk. A miniszter elmondta: a pár évvel ezelőtt megkezdett folyamat, amely a KGST-veí való iraki együttműködés alapjait teremtette meg, az idén júliustól magasabb szintre lépett. — Az eddigi tapasztalatok, melyeket a magyar és szovjet féllel történő együttműködésben szereztünk, arra jogosít fel, hogy kijelentsük: a KGST-vel szorosabb összhang föltétlenül használ az Iraki Köztársaságnak — fejtette ki a többi között, a tervezési miniszter. Az elmondottak után szinte kínálkozott, hogy keressem: ott vagyunk-e vajon Irakban, ebben a jól és pontosan fizető országban. Sajnos, a tapasztalatok nem a legjobbak. Igaz, a szellemi export nőtt, most mintegy 300 szakember dolgozik itt. Külkereskedelmünk azonban elmulasztotta a jó alkalmat, a közös vállalkozások nagy lehetőségeit nem használta ki. Iraki szakemberek, közülük sokan tanultak Magyarországon, csodálkozva mondták, hogy például a bábolnai mezőgazdaság! rend^ szereket meg csak nem is ajánlottuk, pedig kellenének. Erősödött késlekedésünk tényéről kapott képem akkor, amikor a bagdadi vásárváros iraki pavilonjában és a tervezési minisztérium mintatermében néztem, mi mindent gyártanak ebben az országban. Jóformán mindent, a szennyvízaknafedél- től a gyufáig. És ami szintén tény: nem mindent kiváló minőségben. Szinte kínálja magát az üzlet. Külkereskedőnk mégis alig van errefelé. Pedig Irak nemcsak jól, hanem pontosan és készpénzzel fizet. Beruházások esetén — amint elmondták — 30 százalékos előleget folyósít. Igaz, követel: jó minőséget, határidőt A Szovjetunió után Irakból vásároljuk a legtöbb kőolajat. Kapcsolataink élők, de meglehetősen egyoldalúak. Amikor mindez szóba került a Zawra-park közepén álló Al-Baghdadi étteremben, ahol az iraki újságírás színe-java ott volt a nemzeti ünnep alkalmából adott fogadáson, az ottani kollégák mindehhez hozzátették: sajnos, a gazdasági életben való szűkös jelenlétünkhöz hasonlóan eléggé kevéssé ismerik művészetünket, irodalmunkat, általában életünket. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, tegyük ehhez azt is: a nem ismerés kölcsönös. Kapcsolataink Irakkal ma a fejlődés gyorsuló ütemét mutatják. Hogy együttműködésünk gyümölcsözőbb legyen, ahhoz bizony elengedhetetlen, hogy sokkal többet tudjunk egymásról, s mi sem reked jünk meg a túlságosan is kézenfekvő olaj- és datolyavilágban. Bürget Lajos (Folytatjuk)
