Szolnok Megyei Néplap, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-02 / 231. szám
1975. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Az anyagi eszközök koncentrációjával, minden eddiginél kedvezőbb feltételeket teremteni a gazdasági szerkezet korszerűsítéséhez, az iparszerű termelés megvalósításához, a munkaerő és a gépi technológia észszerű kihasználásához” — e gondolatok jegyében tartotNagyobb lehetőségek A felsorolt érvékkel együtt a kedvező anyagi és személyi feltételek is indokolják az egyesítést. A három szövetkezet megfelelő közgazdasági környezetben helyezkedik el. Jó az árufelvevő területe, a gabonafélék, a szőlő és gyümölcs, a kertészeti termékek értékesítésének lehetősége. Területüket részben szilárd burkolatú és karbantartott földutak kötik össze, vasútvonal érinti. Tehát a termékeik gazdaságos szállításárnak alapvető feltételei adottak. A három tsz termő- területe összesen 7020 hektár, és a különböző talajtípusok szerencsésein egészítik ki egymást Igazai! irányítás Az 1975. évet a szövetkezetek még külön-külön zárják, az előkészítő bizottság azonban már javaslatot tett az egyesülés utáni tennivalókra. A növénytermesztés szerkezetének kialakításában fontos feladat lesz, hogy az őszi kalászosoknál elővete- ményként számításba kerülő árunövények megfelelő Ezerjó, kadarka, rizling, kövidinka... Pezseg már a must ták a Jászságban azt a három egymást követő közgyűlést, amelyen a jászberényi Vörös Csillag, a jászfelső- szsntgyörgyi Egyetértés és a pusztamonostori Búzakalász tsz tagsága úgy döntött: egyesülnek, 1976 január 1-től együtt kezdik el az új esztendőt Szakemberben sincs hiány Középiskolai és felsőfokú végzettséggel negyvenötén rendelkeznek, s az egyesülés további kedvező feltételeket biztosít majd a szakemberek elméleti és gyakorlati tudásának gyümölcsöztetásére. Közös vagyonuk összege meghaladja á 131 millió forintot a beruházott közös érték a 67 milliót. Az elhasznált, elavult eszközök pótlására, felújítására 6—7 millió forint áll rendelkezésükre. A további beruházások megvalósítását segíti, hogy jelenleg egyik gazdaság sincs nagy összeggel lekötve. arányban szerepeljenek. A napraforgót a későbbiekben is főnövényként termesztik. A zöldség-gyümölcs ágazat munkaigényessége miatt a jelenlegi szinten marad, mindaddig, amíg e növények technológiája a további fejlesztéseket lehetővé nem teszi. A szőlészetükben viszont rekonstrukciót hajtanak végre. A Leninvárosi Hőerőműben megtörtént a Ganz Mávag által készített két 80 tonnás teherbírású daru együttes terhelési próbája. A két óriás lám fogia beemelni a jövő év első negyedében az erőmű generátorainak egyenként 140 tonnás állórészct Út a társadalmi egyenlőséghez Koza Tibor gépkezelő elindítja az aggregátort. A motor zajára a „szőlőrabló” seregélyek felrebbennek, a fecskék viszont továbbra is „otthonosan” villognak a présház eresze alatt. Kiss Sándor irodájának nevezett kuckója üresen áll. A pincemester nem maradhat távol a jelentős esménytőL — Eddig a Jászberényi Pincegazdaságba szállítottuk a szőlőt, — tolja feje búbjára viharvert kalapját — de ami' a csúzdából belezúdul a betonaknába, az már itt pezs- dül borrá. De odáig még hosszú az út — magvarázza a préselés tudományát.— Az aknából egy ember hatágú villával — ez2el nagyobbat foghat mint a négyágúval — belerakja a szőlőt a kanalas felhordóba, amely elszállítja a termést a darálóba. Ez a gép leszemeli a fürtöt, s a bogyókból keletkezett sűrű lé vákumszivattyúval eljut a pneumatikus présbe. Présház, barház, pince — Aztán már habzik Is az aranysárga must — kottyantok közbe. — Is, is — derül egyet Kiss Sándor — mert a bogyó héját még egyszer megsajtolja a hídralikus prés. Ennek a leve Is a 17 helctós tartályba gyűlik össze, ahonnan naponta 120—130 hektó murcinak valót szállítanak tovább a csövek. Ha a túl sok szőlő miatt szorul a helyzet, akkor itt van még három katonás prés, amivel besegíthetünk a munkába A pincemester azt is elmagyarázza, hogy az öreg sajtoló szerkezetnek csak any- nyi köze van a honvédséghez, hogy a katonának nevezett két ék őrzi a préselés nehéz műveletét. Bor lesz belőle! — Milyen a termés? — szólítom meg a tőkék között hajladozó Pozsár Miklóst. — Nem mondható nagyon Jónak ez a kadar — pillant fel — mert sok volt az eső, repedtek a bogyók, pené- szedtek a fürtök. De, hogy bor lesz belőle, az biztos! — Megissza? — De meg ám! Ennek a szőlőnek a legtökéletesebb a leve! — A pincemester mást mondott... — Hát tudja, kinek a szőke, kinek a barna. A kadar fél literétől nótára gyújthat az ember, a rizling egy litere után még csendes marad. — Mint itt, a szőlőben.. — Vidáman vagyunk mi, — tiltakozik Pozsár Miklós, — csak most sok van a tőkéken és nem érünk rá dalolni. Ehol a puttonyos. Láthatja, kerül-fordul, nincs ideje megállni. Tóth Benedek neki támasztja hátát a gépkocsinak, felsőtestén izzadságcseppek csillognak. — Kéthetes szabadságom utolsó napiát töltöm itt — mondja két szusszanás között — amúgy Berentén vagyok vasutas. A többi vendégmunkás is mind borsodi, onnan hívtak bennünket segíteni. — Érdemes volt idáig utazni? — A nyugdíjas szedők is megkeresik naponta a 160 forintot, a puttonyosok ennél többet kapnak. A szállás mellé háromszori meleg étel is jár, nem hiszem, hogy köA nagy beruházást igénylő állattenyésztési ágazat íej- lesztése a biológiai tulajdonságokból adódó szakosodása a távlati tervükben szerepel. Közvetlenül az egyesülést követő év tennivalóiként a jelenlegi állattenyésztés minőségi javítását tűzték ki célul. Az egyesült gazdaság várható állatállománya 1976- baíi 1100 szarvasmarha, másfél ezer juh, közel ezer sertés és mintegy 9 ezer baromfi lesz. A három gazdaság öntöző berendezéseinek maximális kihasználásával jelenleg 700 hektár öntözhető. Az egyesülés után a Zagyvából történő öntözés bővítésével, esetleg víztározó építésével mintegy 1500 hektárt tesznek ön- tözhetővé. A melioráció keretében útjavításokra, terep- rendezésre kerül sor. Célcsoportos beruházásból mű- út építését tervezik Puszta- monostor és Jászfelsőszent- györgy között. Hatékonyabb munka Az egyesült új gazdaság nagyságát, előnyeit a következő számok tükrözik: a termelési érték összege 1976- ban 100—105 millió forint körül várható, az árbevétel is megközelíti ezt az összeget. Az egyesülést követő esztendőkben mérsékelt termelésbővítést terveznek, amit a meglévő eszközök hatékonyabb kihasználásával szeretnének elérni. — Ülés — zülünk bárki megbánta volna ezt a szüretet — Máshol is puttonyozott már? — A hegyalján segítettem egy-két napot a barátaimnak, ennyi volt az előgyakor- latom. — Arrafelé hol terem a jó bomakvaló? — Mádon, Szerencsen, Tál- ván és Olaszllszkán. Ezek a szőlők mind 22—23 cukorfokosak, még a tokaji hegy termése is csak utánuk következik. Mitől vidám a szüret? Nem messze a pótkocsitól szüretel a Tyereskova szocialista brigád, amelynek vezetője Pozsár Lászlóné. — Rokonok Pozsár Miklóssal? — Csak a nevünk! — A brigád hány éve tölti az őszt a szőlőben? — Van már vagy 12 éve... — Maga szerint milyen az idei termés? — Tavasszal rengeteg volt a tőkéken, de a jég és a lisztharmat sokat apasztott rajta. Amúgy a cukorfok nem rossz, — 15,5-et mértek nemrég a rizlingben is. — És a kereset? — Naoi 100 forintért 5 mázsát kellene leszednünk, de ez nem megv. Most várjuk a főkertészt, hátha azt a hírt hozza, hogy a ml pénzünk is több lesz. Ezeri6. kadarka, rizling, és kövidinka. A pusztamonos- torl Búzakmász Termelőszövetkezet 75 hektár földjén teremnek. Néhány hónap múlva vidáman pohárba csur- ranhat valamennyi. Braun Ágoston A társadalmi egyenlőség követelése mindig is központi szerepet játszott a marxizmus eszmerendszerében. Napjainkban azonban különösen aktuális a társadalmi egyenlőség problémája. A szocialista fejlődés azon szakaszába jutottunk ugyanis, amikor az előző társadalmaktól örökölt alapvető osztályegyenlőtlenségek felszámolásán túljutva fokozatosan csökkennek a még meglevő osztályjellegű illetve osztályeredetű különbségek. A marxizmus klasszikusai elsődlegesen az osztályok megszüntetésének követelésében látták a proletár egyenlőség reális tartalmát. Ma, az osztálykülönbségek végleges felszámolásának időszakában tehát jogosan vethető fel a kérdés: Mit jelent számunkra, itt és most a társadalmi egyenlőség követelése? A hétköznapi gondolkodás — sőt egyes teoretikusok — számára az egyenlőség az emberek közötti mindenfajta társadalmi (gazdasági, kulturális stb.) különbség megszüntetését jelenti, és az egyenlőség felé vezető utat a fokozatos nivelláláson — nivellálódáson keresztül képzelik el. Lenin egyik beszédében hangsúlyozottan hívta fel a figyelmet arra, hogy „azt állítani, hogy minden embert egymással egyenlővé teszünk, ez a legüresebb frázis és ostoba kitalálás”. A marxizmus éppenhogy minden egyes ember szabad fejlődését tűzte ki célul és élesen elutasítja az egyformaság falanszter-utópiáját. Az egyéniséget megszüntető egyformaság közösségével szemben a jövő kommunista közösségeinek az alapja — Marx szavaival élve — „az emberek olyan egysége az emberekkel, amely az emberek közötti reális különbségeken alapul”. S itt a ..reálison” van a hangsúly. Ebből következik, hogy feladatunk nem a társadalmi különbségek megszüntetése „általában”, hanem azoknak a társadalmi egyenlőtlenségeknek a felszámolása, amelyek az egyéniség szabad kifejlődését a lehetőségek különbsége révén akadályozzák. Többek között ezért sem egyszerűen a társadalmi különbségek fokozatos nivellá- lása jelenti elsődlegesen a társadalmi egyenlőség megvalósításának útját. Egyfelől léteznek az emberek között olyan különbségek, amelyek sohasem szüntethetők és szüntetendők meg. Pusztán példaként utaljunk itt az egész történelmet végigkísérő társadalmi egyenlőtlenségre, a nemek közötti egyenlőtlenségre. A nemek valóságos egyenjogúsága nem alapulhat a férfi és a nő közötti tényleges különbségek figyelmen kívül hagyásán, ellenkezőleg: a férfi és a nő közötti egyenlőség előfeltétele, hogy a közöttük levő reális különbségekből induljunk ki. Másfelől napjainkban léteznek olyan társadalmi különbségek, amelyek ugyan egyenlőtlenségeket teremtenek, mégis a társadalmi haladás feltételeit jelentik és így fenntartásuk a személyiség kibontakozásámiK, a jövőbeni tényleges egyenlőségnek is feltételei. A munka szerinti elosztás elvéből például nyilvánvalóan egyenlőtlenségek következnek. A társadalom anyagi gazdaságának fejlődése azonban mégis ezen egyenlőtlenségeket is eredményező elv mind következetesebb érvényesítését, nem pedig mellőzését követeli. A társadalom anyagi gazdaságának szüntelen növelése nélkül pedig elképzelhetetlen azoknak a feltételeknek a kibontakozása, amelyék hiányában az egyéniség szabad kifejlődése helyébe az egyéniség elszür- külése, az anyagi és kulturális értelemben egyaránt vett „kollektív szegénység” lépné. Harmadrészt a nivellálás sok esetben egyáltalán nem a tényleges társadalmi különbségek megszüntetését eredményezi. A szocialista fejlődés korábbi tapasztalatai Is mutatják, hogy például a nivellálás igényével fellépő bérpolitika a gazdaságilag szükséges anyagi ösztönzést olyan béren kívüli juttatások felé terelheti, amely azután az indokoltnál nagyobb (a társadalmi igazságosságot is sértő) egyenlőtlenségeket eredményezhet. Bármennyire is különösen hangozzék tehát, a társadalmi egyenlőség megvalósulásának a társadalmi egyenlőtlenségek tudatos kezelése az előfeltétele. Egyszerűbben fogalmazva: bizonyos egyenlőtlenségeket tudatosan támogatnunk kell ahhoz, hogy hatékonyabban léphessünk fel a szocialista céljainknak nem megfelelő egyenlőtlenségekkel szemben. Napjainkban például a magasabb képzettség általában a társadalmi munka- megosztás rendszerében jobb pozíciót eredményez. Ebből magasabb jövedelem, Jobb életkörülmények következnek és a jobb körülmények között levő szülők jobb esélyekkel segíthetik gyermekeiket a magasabb képzettséghez. Az egyenlőtlenségek egymásra épülésének ebben a sorozatában csak az utolsó láncszem teremt szocialista céljainkkal ellentétes egyenlőtlenségeket. Éppen ezért igyekszünk csökkenteni a gyermekek továbbtanulási esélyeiben a szülők társadalmi helyzetéből következő egyenlőtlenségeket. Csakhogy itt sem általában akarunk egyenlő esélyeket biztosítani —- mindenfajta' különbségtől eltekintve — a továbbtanuláshoz. A képesség, a szorgalom. a rátermettség különbségeit akarjuk mind erőteljesebben érvényre juttatni azáltal, hogy a szülők társadalmi helyzetének a továbbtanulásra gyakorolt hatását csökkenteni szándékozunk. Marx A gothai program kritikájában rámutatott, hogy a szocializmus egyik lényegi sajátossága a munka szerinti egyenlőség megvalósulása, illetve a munka szerinti elosztás elvéből következő egyenlőtlenségek egymásra épülése. Az egyenlőtlenségek tudatos kezelésében tehát alapvető szempont a munka szerinti elosztás elvéből következő egyenlőtlenségek következetes vállalása és az ezt akadályozó egyenlőtlenségek háttérbe szorítása. Az egyenlőtlenségek megszüntetésének fő területe ugyanis nem az elosztás területén keresendő. Az elosztásból érvényesülő egyenlőtlenségek alapja magának a munkavégzési folyamatnak az egyenlőtlensége. A tényleges társadalmi egyenlőség megvalósulásának a tevékenységek szerkezetének radikális átalakítása a feltétele. Ameddig élesen elkülönül egymástól a magasan kvalifikált és a képzettséget sem igénylő, az egyszerű és a bonyolult, az alkotó és a rutinszerű munka, addig mindig is fenn fog állni az é munkákat végzők csooort- jai kö2ötti egyenlőtlenség. Bármennyire is népszerűnek tűnnek azok a nézetek, amelyek például a fizikai munka jobb megbecsülésének igényét a minden munka egyenlő elvével cserélik fel, a segédmunkás és a professzor közötti egyenlőtlenség akkor is fennmaradna, ha mindketten ugyanannyi fizetést kapnának és állandóan csak azt hangoztatnánk —ami különben igaz —. hogy mindkettőjük munkájára egyaránt szüksége van a társadalomnak. A tényleges egyenlőséghez tehát a társadalmi munkamegosztás rendszerének kell átalakulnia, arhihez történelmileg is hosszú idő szükséges. Kolosi Tamás t ■ ■ F Három jászsági tsz eqyesülése
