Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-17 / 218. szám
tsn. memmGm ft SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ' 3 Igen Jó, 22 mázsás hektáronkénti termést várnak a napraforgóból a fegyvernek—sza- párfalni Aranykalász Tsz vetésterületén. Még szeptemberben befejezik a fontos ipari növény aratását, melyet képünkön egy napraforgó adapterrel felszerelt SZK—1-es kombájn végez Az idén heyesebb a szabálysértés Ülést tartott a KBT elnöksége Egv ér alatt 500 ezer négyzetméter alapterületű létesítmény könnyűszerkezetből Sajtótájékoztató a központi fejlesztési programról A helyszíni építési munka termelékenységét 4—5-szö- rösére lehet növelni, az építés idejét pedig felére csökkenteni a korszerű könnyű- szerkezetes építésmóddal, amelynek eddigi eredményeiről, a központi fejlesztési program teljesítéséről tegnap sajtótájékoztatón számolt be Fodor Gyula, a könnyűszerkezetes programiroda vezetője és dr. Burger Béla, az Építésügyi Városfejlesztési Minisztérium műszaki fejlesztési főosztályának osztályvezetője. Az építőiparban egy-egy gyökeresen új építési módszer meghonosítása gyakran több évtizedbe telik. Ilyen technológiai váltást jelentett a paneles építésmód, amelynek hazai elterjesztése a hatvanas évek elején kezdődött, s most az újabb technológiai váltást hozza a könnyűszerkezetes módszer. A múlt évben már 500 ezer négyzetméter alapterületű épületet valósítottak meg könnyűszerkezetekből, s egymillió négyzetméter alapterületű létesítmény váza pedig acélszerkezetekből készült Ezek többsége azonban még egyedileg tervezett és megvalósított épület volt a fejlesztési program viszont a sokkal gazdaságosabb, nagytömegű, ipari sorozat- gyártásban készített könnyűszerkezetek gyártását szorgalmazza, mert ilymódon bontakozhatnak ki legjobban az építésmód előnyei. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az érdekelt vállalatokkal együtt két külföldi licencet, vásárolt. Egy francia licenc alapján a Fémmunkás Vállalat és az Iparterv évi 100 ezer — 150 ezer négyzetméter gyártókapacitás megteremtésével ABC-áruházak, irodák, és irtás közösségi épületek gazdaságos gyártására és építésére készül fel. Egy angol könnyűszerkezetes építé- tési rendszer meghonosításával pedig évi 300 ezer 400 ezer négyzetméter ipari csarnok építésére fogott össze hét hazai vállalat. A fejlesztésben nagy teret szentelnek a nemzetközi munkamegosztásnak, elsősorban a KGST országok köny- nyűszerkezetes építési szakosításának, gyártáskooperációnak, hiszen a szocialista közösség országai 1980-ig évi 50 millió négyzetméter alap- területű épülethez szükséges gyártókapacitást hoznak létre. Ezért összehangolják a beruházásokat, hogy lehetővé tegyék komplett épületek, épületszerkezetek, továbbá könnyűszerkezetet gyártó berendezések szakosított, kooperációs gyártását. Tegnap a Szolnok járásivárosi Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségének ülésén tájékoztató hangzott el a közlekedési szabálysértések 1975 évi alakulásáról. A tájékoztató ßzerint a megnagyobbodott szolnoki járásban a múlt évihez képest csökkent a közlekedési szabálysértések száma. Szabálytalan közlekedés miatt 1974 első félévében 641, az idén 588 esetben indítottak eljárást. A tavalyinál viszont több a „kiemelt súlyú” szabálysértés — az engedély nélküli vezetés, rossz kormány- vagy fékberendezéssel közlekedő gépjármű vezetése, szabálytalan előzés, ittas vezetés — miatt beérkezett feljelentés. Az ülésen beszámoló hangzott el a gépjárművek időszakos műszaki vizsgálatainak tapasztalatairól is, majd az Autófelügyeletnek és a BM-nek az új miniszteri rendelet-tervezetről szóló körlevelét ismertették, amely szerint 1976. január 1-től minden, utasfülkével rendelkező gépjárműre kötelező lesz az ablaktörlő, ablakmosó, napellenző, páramentesítő, két visszapillantó tükör, egységes boro6tyánsárga színű irányjelző felszerelése. Nem hiányozhat a megfelelő tartalék izzó, biztosíték, és az elakadást jelző háromszög sem. Társadalmi munkában II rend lire - karszalaggal Az önkéntes rendőrök a közrend és a közbiztonság társadalmi védelmezői. Éjszakába nyúló szolgálataikon néha előfordul: olyan helyzetbe kerülnek, hogy nem elég a határozott erélyes szó, közbe kell avatkozni. Tavaly augusztus 20. után hetekig beszéltek a történtekről Jászjákóhalmán. Banyáék megtámadták a körzeti megbízottat, és az önkéntes rendőrt, sőt a járőrt is. Ügyükben a Szolnok megyei Bíróság a múlt héten hozott ítéletet. Az előzményekről annyit, hogy 1974. augusztus 19-én verekedés robbant ki a helyi étteremben, amelynek a körzeti megbízott vetett véget. Banyáék rossz néven vették a rendőr intézked ásét. És másnap... De beszél len erről a történtek cselekvő részese, Hevár Tivadar önkéntes rendőr, az íszakmaevar- országi Vízügyi Igazgatóság gátőre. Olyan ember, akivel nem ajánlatos kötözködni, a keze szorítása akár a satué... Tizenegy éve jár önkéntes szolgálatba. — A bálba találkoztunk Banyáékkal, akik az előző napi eset miatt megjegyzéseket tettek a körzeti megbízottra. Ott akartuk hagyni őket, de az öreg Banya nem tágított, jött mellettünk és beszélt, beszélt... Aztán egyszerre csak ott volt az egész pereputtya. Mondtam a főtörzsőrmesternek, hogy ne engedje magához közel őket. „Nem olyanok ezek” — mondta. — Mégis olyanok voltak. Használni kellett volna a gumibotot, de már nem tudta. .. Mindnyájan rajta csüngtek. Nagy volt a kavarodás. .. Nem bírtunk a túlerővel utána már csak egyet tehettünk: telefonon segítséget kértünk. A járőrt azonban Banyáék lapáttal, léccel, ólomcsővel fogadták. Nem ez volt az első eset, hogy Hevér Tivadarnak „be kellett vetnie” testi erejét... — Hogy milyen a vélet'^n, ez is augusztus 20-án történt a Heves megyei Verken. Tömegverekedés tört ki a búcsúban. Nem nézhettem tétlenül, nem állhattam odébb, mint ahogyan sokan megteszik... Az önkéntes rendőri igazolvány kötelez... Civilruhában is. — A tavaly augusztusi eset óta lehiggadtak a kedélyek Jászjákóhalmán, de valahogy itt lebeg a község felett a történet árnya — fűzi tovább gondolatait. — Az a hír járta már, hogy hamarosan hazaengedik Banyáékat, mert hogy nem is olyan nagyon vétkesek... Most az ítélet után azt hallani: megkan+^k mindnyájan, ki-ki a magáét, ahogy jár... Érzik az e.uje- rek, hogy k<=mgn” '"a— volt a büntetés. Hát persze, volt aki azt mondta nekem: letelik az öt év és Banyáék megkeresnek... — Járom a gátat és arra gondolok, hogy vannak — szerencsére nem sokan — akik nem é-+ík ^ tz-vényt. A békesség, a rend törvényét, És hogy akik azt védik, sérthetetlenek. A becsületes, rendes emberek nyugalmáért ők a felelősek. < TKL A Dieselnél is nagyobb etek Mindig alapvető kérdés volt: mit tud kezdeni az ember a földdel, mennyire tudja a maga hasznára fordítani a természet erejét. Nem kevésbé fontos: milyenné válik az ember abban a küzdelemben, amelyet megélhetéséért folytat. A múltot nem kerestem, de belebotlottam. Nem véletlen ez, hiszen az évszázados paraszti nyomorúság dűlőútjain jártam, gróf Nemes, báró Nánay, Magyary, Szé- csy, Horthy — csupa „y”-os hajdani nagyság — volt földjeit tapostam. A mammutgaadaság útjainak hossza annyi mint ide Bécs, vagy talán több. Csupán a kerületi központok bejárásakor 300 kilométert számlál a terepjáró kilomé- termutatója. Nagy nyomorúság fért el ezen az irdatlan földön, abban a képzeletbeli, 60 kilométer átmérőjű körben amely a gazdaság határait jelzi. Végtelen csigasor viszi a takarmányt a sertéseknek. A tiszaszentimrei kerületben „húsgyár” üzemel. Kálmán Antal állattenyésztési ágazatvezető nagyot dobbant a vas- és betonkarámok fölötti padlóúton. A jószágok felrebbennek. — Látja, milyen élénkek. Nézze a hátukat, milyen fényesek. Egy pillanat alatt mindent látnunk kell. Ha nem is a gazda szeme hizlalja a jószágot... A szakosított sertéstelepet saját maguk építették, 35 millió helyett 22 millió forintból. „Körbejárták” Európát, mindenhol láttak ezt azt, leskiccelték, megálmodtak, amit számukra legmegfelelőbbnek véltek. — Bevált? — Be, hogy lekopogjam; De hogyan? A telep egyik végét megépítettük, a másikban már ott voltak a jószágok. Most már évente 92—94 vagon hízósertést értékesítünk. Mit gondol, hányán dolgoznak a telepen? — Nyolcvanan... százan.: — Két aranykoszorűs szocialista brigád, összesen húszán. Fejenként, évente egy millió forint termelési értéket állítanak elő. Ez igencsak rekord... — Kik ezek az emberek? Gazdag Alajos brigádvezetővel nem sikerült megisA II. kerületben, ahogy a tiszaszentimrei központot hivatalosan nevezik, 2 ezer 634 hektáron kétszázvalahány ember gazdálkodik, köztük három mérnök, három üzemmérnök, tíz mezőgazdasági középkáder. A fizikai dolgozók 80 százalékának megvan az általános iskolai végzettsége. — Analfabéta...? Megmosolyognak ? — A fizikai dolgozók csaknem háromnegyed részének van valamilyen szakmai képesítése. Sokuknak kettő, három, ,. — Jönnek, mennek.. •? Valaki tréfásan így titulálta Szabó Árpád mezőgazdasági mérnököt, a II. kerület vezetőjét. Fiatalember, a parancsnokoló katonatiszt és Erről akartam valamit megtudni, amikor a Középtiszai Állami Gazdaság vé- gehossza nincs földjeit jártam, amikor a több mint 25 ezer holdas gazdaság munkásaival, vezetőivel beszélgettem. Errefelé, s innen északabbra voltak a Sarudyak répatáblái is, ahol Móricz Kis Jánosát szenvedtette az éhség. Hagyjuk a múltot, nem szívesen idézi senki, de azt elmondták az itteniek, hogy ökörfarától jött emberek voltak mindannyian, amikor a gazdaság első és egyetlen Hoffer traktora 1949-ben meghúzta az első csíkot a tiszaszentimrei határban. Nem tudom hány lóerős volt ez a traktor. De az tény, hogy a gazdaság ma már 25 ezer lóerős erőgépparkkal rendelkezik. Közben történni kellett valaminek, mert a gépek kezeléséhez kevés az ostorcsattogta tás, a cselő, hujsz, hé, hó... merkednem. Fent van a vásáron, mondták, tájékozódik. De Sánta Péterrel, a másik aranykoszorűs brigádvezetőjével találkoztam. Fiatalember, az agráregyetem negyedik évfolyamát végzi. Egy elnyelt félmondatból tudom: a telepen kezdte, a kétkezi munka alsó grádicsain... A bejáratnál „fekete-fehér” öltöző, fürdő. Dél van, mennek az emberek ebédelni. Tiszte cipők fényiének az aszfalton. Ahogy a virágok a kertben, a jószágok ezreitől pár méterre. A virágok illatát érzem. — Tiz éve még, vagy tán annyi sincs, még azért is veszekedni kellett, hogy este fürödjenek meg... — Ma már másféle bajok vannak ugye? — Nincs..; a múltkoriban valaki „rosszul lépett”. A brigád kizárta. Azt mondta az illető: ha ezer forintra büntették volna, egy szót se szólna... De így! Micsoda szégyen. Elbujdosik. Ne tegye mondtuk neki, majdcsak visszaveszik... talán jövőre, vagy azután... — Nem „sok a kocsma* errefelé is? — Egyetlen Iszákos emberünk sincs. Mondok valamit, sokat következtethet belőle: újév hajnalán négy órakor mindig, mindenki a helyén van és dolgozik... — Tavaly kétszázalékos volt a fluktuáció. Az állattenyésztők 90 százaléka törzsgárda tag. — Lopásért — elnézést, hogy ilyen illetlenül kérdezem — hányszor kellett bűnvádi eljárást indíttatni? — Tavaly volt egy, egyetlen ilyen jellegű fegyelmi ügyünk. Ez a föld nem tűr meg a hátán tisztességtelen embereket. Valamikor bizony még „elnézőbbek" voltak errefelé is a földek. De a grófokra, ispánokra már csak az öregebbek emlékeznek. a tudós szerencsés együttesét fedeztem fel magatartásában. — A szüleim parasztemberek voltak, itt kezdtem én is a gazdaságban. Elküldték egyetemre. Visszajöttem, nemsokára kineveztek... — Nem fél, hogy „bele- vész” a mindennapi gondokba? — Nem, mert mindenki megteszi a kötelességét Azt tapasztalom, hogy az emberek csak megfelelő szervezettségben érzik jól magukat. Így teljes a biztonságérzetük. Ennek egyik alapja a munkafegyelem. Ami a magam helyzetét illeti: hol ebbe az országba „zavarnak el”, hogy nézzek már körül, hol a másikba. Persze, ezek szakmai utak, de amúgy is kirándulgatunk ide, oda... Furcsa fosztóka Errefelé a lányok fosztóka körben már nem találhatják meg a piros kukoricaszemet. De azért idejében férjhez mennek: a traktoroshoz, a gépszerelőhöz, a növényvédőhöz, az agronómushoz. De előtte nincs piros kukorica- szem, a baboskendő jóslata. Másképpen megy már a kukoricatörés is, mint hajdanán. Nincs la már kukoricatő- rés. Az „Aranyözön” szocialista brigád úgy termeszti a tergemyi kukoricát, hogy egyikőjük keze se érint egyetlen kukoricaszemet se. Elvetik, művelik — ez se jó: a vegyszer műveli! — betakarítják, szállítják, szárítják, raktározzák... Fúrj János kombájnja beledöcög a táblába. Két műszak alatt négy vagon kukoricát takarított be. Fúrj János, az ^Aranyőzön” tagja, először vízhordó volt, majd növénytermesztő lett, megtanult traktort vezetni, s most már gépszerelő és kombájnos. A kunföldek karrierútjait járta be tizenhét éves kora óta. Tavaly 67 mázsa morzsolt kukorica volt az „Arany- őzön” terve hektáronként, — de 70 mázsát takarítottak bej Az idén talán többet.. ' >£•„ . V Magyarázat helyett Tiszaszentimrétől Bánhalmáig, egy másik kerületi központig, szekéren egynapi járóföld lenne az út. Hát még ha a kitűnő eredményeket elért gazdaság földjei közé ékelődött tizenhét falu határát bejárnánk! Tíz évvel ezelőtt átlagosan 3 ezer 200 munkaóra jutott egy gazdasági dolgozóra. Tavaly már csak 2 ezer 400 óra... — Tudnak-e a különbséggel mit kezdeni? Kedves kisérőim belenéznek „mindentudójukba”, ösz- szeadnak, kivonnak, szoroznak, osztanak. — A fizikai dolgozók jelenleg összesen 22 tanfolyamra járnak. Persze, ki milyenre. De rajtuk kívül is szinte mindenki tanul. A gazdaság ezerhatszáz dolgozójából öt- százharmincan szakmunkások, csaknem négyszázan betanított munkások. Ugyanannyi á törzsgárdatagok száma is. — Hogy „csinálták”? — keservesen. Eleinte nagyon nehezen mentek tanulni. Szinte erőszakoltuk őket. De most már előre elkészített oktatási tervek alapján dolgozhatunk. Jó, ha tizedét sikerült leírnom mindannak, ami az első Hoffer traktor csíkja és a 25 ezer lóerő közötti időben történt. De azt hiszem, ez sem kevés... Tiszai Lajos Dűltutak, madártávlatból Mindenki egymilliót... Mesterek és diplomások IrpáiL a vezér
