Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. szeptember 17. Tegnap este megnyílt az ENSZ 30. ülésszaka A Szovjetunió az ENSZ alapokmánya betartásának a híve volt és marad fl szocialista országok társadalomkutatóinak tanácskozása Budapesten Hétfőn a késő esti órákban egyhangú megegyezés jött leue az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának zá­ródokumentum-tervezeté­ről. A zárt ajtók mögött folytatott intenzív megbe­szélések eredményeként teg­nap délelőtt megtartották a rendkívüli ülésszak záróülé­sét. Hírügynökségek egyelőre csak utalásszerűén tesznek említést az új nemzetközi gazdasági rendre vonatkozó dokumentumról, és a komp­romisszumos formát abban jelölik meg. hogy a határo­zatba belefoglalják az Egye­sült Államok több kérdésben hangoztatott fenntartásait is. A rendkívüli ülésszak be­fejezése után még a délelőtt folyamán újabb plenáris ülést tartottak, és berekesz­tették a 29. rendes üléssza­kot, amelyet a múlt év de­cemberében hivatalosan nem zártak le, hogy a közel-keleti fejleményektől függően azon­nal összehívható legyen. Az ENSZ-közgyűlés 30, jubi­leumi ülésszakát tegnap a késő esti órákban nyitották meg. Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere, az ENSZ közgyűlés 30. üléssza­kán résztvevő szovjet kül­döttség vezetője New Yorkba érkezésekor az alábbi nyilat­kozatot tette: A szovjet küldöttség — mint mindenkor — aktívan részt kíván venni az ENSZ közgyűlés ülésszakának mun­kájában. Mi már nem egy­szer beszéltünk arról, hogy milyen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az ENSZ olyan fórumainak, mint a közgyűlés. Az igazság megköveteli annak kimon­dását is, hogy az ENSZ te­vékenységének eredményei még mindig kisebbek, mint amilyenekre a népek jog­gal számíthatnak. Az ENSZ nem mindig részesítette a megfelelő visszautasításban az agresszorokat. Nem min­dig volt a béke hatékony őrzője. Ebben természetesen azok a bűnösök, akik a po­litikában az ENSZ alapok­mányával ellentétesen jár­nak el. A Szovjetunió a vi­lágszervezet alapokmánya szigorú betartásának híve volt és az is marad. Ezzel kapcsolatban az egyik fő feladat az, hogy az ENSZ ne térjen ki korunk olyan kulcsproblémáinak megvitatása alól, amelyek a Andrej Greslte nyilatkozata béke fenntartását érintik, hogy fejlessze és mélyítse mindazt a pozitívumot, ami mind az ENSZ keretei kö­zött, mind annak keretein kívül végbement a nemzet­közi színtere a világban ki­alakult feszültség csökkenté­se és minden nép szilárdabb biztonságának megteremtése érdekében. Mi ellene vagyunk annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete másodrendű kér­désekre fordítsa a figyelmet és megkerülje a béke és a háború kardinális problé­máit. A Szovjetunió a köz­gyűlésnek ezen az üléssza­kán is a népeket foglalkoz­tató kérdéseket fog felvetni. Minden állam, minden ál­lamcsoport, ha valóban tö­(KOMMENTÄRUNK) rődik a béke sorsával és jó­szándékkal vesz részt az ENSZ közgyűlés harmincadik ülésszakán, mint mindenkor, érezni fogja most is a Szov­jetunió és a szocialista kö­zösséghez tartozó, a béke és a népek közötti barátság irányvonalát szilárdan kö­vető valamennyi állam tá­mogatását. Felhasználom ezt a lehe­tőséget, hogy a legjobb kí­vánságaimat fejezzem ki az Egyesült Államok népének, amellyel a Szovjetunió a bé­ke és a békés egymás mel­lett élés elveire alapozva jó, baráti kapcsolatot kíván fenntartani ugyancsak jókí­vánságaimat fejezem ki New York város lakosainak. (Folytatás az 1. oldalról) tanácskozásunk jelentőségét nemcsak abban látom, hogy fontos elméleti kérdések megvitatására kerül sor, ha­nem abban is, hogy ez a ta­nácskozás szerves része a a testvérpártok erősödő, fej­lődő ideológiai együttműkö­désének. Elemezte a munkásosztály történelmi szerepét, majd így folytatta: — A munkásmozgalom szá­mára a társadalmi folyama­tokat, s azok törvényszerű­ségeit vizsgáló elméleti mun­ka sohasem volt öncélú: mindenkor kapcsolódott a mozgalom gyakorlati felada­tainak megoldásához. A marxista—leninista elmélet bázisán kialakuló kommu­nista mozgalom harcai ve­zettek el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelméhez, majd a szocializ­mus világrendszerré válásá­hoz. A szocialista forradalom új feladatai, a világforrada- lom folyamatának új kérdé­sei szükségessé teszik az el­mélet továbbfejlesztését, s új elméleti kutatási témák kijelölését, megoldását ösz­tönzik. Külön jelentőséget ad munkánknak az, hogy ko­runkban mind szembetűnőb­bé válik a különbség egy­részt a tőkés világra jellem­ző általános válság, kilátás- talanság, létbizonytalanság, másrészt pedig a mi vilá­gunk egyenletes fejlődése, magabiztossága között. A béke védelméért, a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett éléséért végzett te­vékenység megköveteli az el­méleti munka színvonalának emelését, eszméink meggyő­ző propagandáját. Ez is szük­ségessé és elengedhetetlenné teszi, hogy pártjaink, elmé­leti szakembereink, tudomá­Új miniszterek Argentinéban Italo Luder, Argentína ide­iglenes elnöke átszervezte a kormányt. Lemondott a ka­binet két kulcsfontosságú tagja, Vicente Damasco bel- ügy- és Jorge Garrido had­ügyminiszter. Damasco helyére Angel Robledo, .eddigi külügymi­niszter, a hadügyi tárca élé­re pedig Tomas Vottero, ré­gi peronista, Luder szemé­lyes jóbarátja került. nyos kutatóink között az együttműködés szorossá, a tapasztalatcsere széleskörűvé váljék. — A nemzetközi probléma­bizottság tudományos ülés­szaka is ilyen célok és fel­adatok jegyében végzi tevé­kenységét. E munkában el­választhatatlanul fonódik össze a tudomány és a társa­dalmi haladás, a nemzetkö­zi munkásosztály egyetemes céljaiért és a saját népeink boldog jövőjéért folyó küz­delem szolgálata — mondotta Övári Miklós. A megnyitó után T. T. Tyimofejev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a nemzetközi munkásmozgalmi intézet igazgatója „A forradalmi fo­lyamat általános törvénysze­rűségei és a békeprogram megvalósításának történelmi jelentősége” címmel tartott előadást. A szovjet tudós többek között a következő­ket mondotta: — Vitathatatlan tény, hogy minél erősebbek és szilár­dabbak lesznek a nemzetkö­zi munkásosztály pozíciói, minél jobban megerősödik a szocialista világrendszer ere­je és befolyása, annál hang­súlyosabbá válnak a világ­politika pozitív tendenciái, annál reményteljesebbek lesznek a népek békéért, nemzeti függetlenségéért és társadalmi haladásért ví­vott harcának távlatai. A világtörténelmi folyamat je­lenlegi szakaszában hatalmas erővel jelentkezik a világ kommunista és munkásmoz­galma sokoldalú s egyre nö­vekvő befolyása a nemzetkö­zi politika fő kérdéseinek megoldásában. Tyimofejev akadémikus hangsúlyozta: a békeprog­ram, amit az SZKP XXIV. kongresszusa dolgozott ki, A Szovjetuni Legfelsőbb Tanácsának meghívására ka­nadai parlamenti küldöttség tett látogatást a Szovjetunió­ban. A vendégek körutazást tettek az országban, megis­merkedtek a szovjet nép éle­tével, eredményeivel. James Jerome, a kanadai képviselőház elnöke, a kül­döttség vezetője a TASZSZ tudósítójának adott nyilat­nem egyszerűen egy állam számára hasznos nemzetközi helyzet létrehozásának zálo­ga, hanem korunkban a bé­ke megőrzését és a szociális átalakulások nemzetközi fel­tételeinek megteremtését szolgálja, ezért forradalmi program A hetvenes évekre a dol­gozók haladó szervezetei és földünk minden békeszerető ereje számára akció-prog­ram lett az a harc, amelyet a Szovjetunió és a szocialis­ta országok sikerrel vívnak a béke megerősítéséért, a nemzetközi feszültség enyhí­téséért, az SZK.P XXIV. kongresszusa által jóváha­gyott békeprogram teljes megvalósításáért. Senki sem tagadhatja, hogy a jelen sza­kaszban megerősödött a ba­ráti szocialista országok ösz- szehangolt politikájának ha­tása a nemzetközi esemé­nyekre. Ennek eredménye­ként a világpolitika porond­ján egyre szélesebb körűen ismerik el az államok egyen­jogú és kölcsönösen előnyös működésének elveit a nem­zetközi érintkezés gazdasági, tudományos-technikai és kul­turális területem. A szocia­lista országok által folyta­tott békeszerető politika nemzetközi viszonyokra gya­korolt növekvő hatásának újabb fényes bizonyítéka az európai biztonsági és együtt­működési tanácskozás törté­nelmi sikere. — mondotta T. T. Tyimofejev. Ezt követően Bihari Ottó, az MTA dunántúli intézeté­nek Állami-díjas igazgatója „Általános és különös vo­nások a szocialista állam­szervezetben” * címmel adott elő. A tanácskozás részvevői mától Tihanyban szekciók­ban folytatják közös mun­kájukat. kozatában sikeresnek nevez­te a kanadai—szovjet kap­csolatok fejlődését, megelé­gedéssel nyilatkozottá Szov­jetunióban tett látogatásuk­ról, amely — mint mondot­ta — lehetővé tette, hogy mgevitassák a két ország kö­zötti viszony fejlesztésének kérdéseit, valamint az idő­szerű nemzetközi problémá­kat. Ma már a földkerekség nfinden részén ismerik a New York-i East river partján levő, érdekes formájú üvegpalotát. Ebben az épületben, amit a kommentátorok mind nagyobb joggal neveznek „a világproblémák lombikjának”, megnyílt az ENSZ-közgyűlés harmincadik, jubileumi ülésszaka. Már a közvetlen előzmények is jól érzékeltetik napjaink bonyolult, reményekkel és fenyegetésekkel teld időszakát. A veszélyekről sokat elmond az a tény, hogy a tavalyi, huszonkilencedik ülésszakot hivatalosan csak most, az új ülésszak előestjén rekesztették be. Az ok az volt, hogy — elsősorban a közel-keleti háborús góc miatt — biztosítsák a világszervezet munkájának „nonstop”-jeldegét, vagyis azt, hogy az ülésszak bármelyik szükséges pillanatban összehív­ható legyen. A reményekről — egyebek között — a másik közvetlen előzmény, a közgyűlés hetedik rendkívüli ülésszaka tanúsko­dik. Ezen mindenekelőtt a fejlődő országok mind tekintélye­sebb csoportjának problémáiról volt szó. Olyan problémák ezek, amelyek végső soron minden országot érintenek, mert megoldásuk, például egy igazságosabb gazdasági világstruk- túra kialakítása nélkül nincs biztosítva az emberiség egyen­letes fejlődése. A most kezdődött ülésszakom több mint százhúsz napiren­di pontot vitatnak meg. Szó esik majd olyan problémákról, mint a közel-keleti, a ciprusi, a dél-afrikai és namdbiai, a chilei. Ez önmagában is igazolja Waldheim főtitkár szavalt, aki a nyitány előestjén hangsúlyozta: manapság számos kér­dést a íegeredményesebbem a világszervezet fórumán lehet megvitatni. Gromiko szovjet külügyminiszter, a szovjet dele­gáció vezetője megérkezésekor tett nyilatkozatában ezt a vi- tathatalan igazságot mintegy kiegészítette egy nem kevésbé fontos gondolattal. „Mi ellene vagyunk annak — mondotta —, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete másodrendű kérdésekre fordítsa a figyelmet és megkerülje a béke és háború kardinális problé­máit.” A világszervezet számos feladata közül kétségtelenül ez a legfontosabb: hogy a saját, nem lebecsülendő, eszköztá­rával segítse további terebélvesedését az enyhülési folyamat­nak, amelynek nem lebecsülhető tényezője volt a Helsinki­ben az elmúlt hónapban aláírt, az európai békét és biztonsá­got szolgáló záróokmány. A Szovjetunió és a szocialista országok eddig minden ülésszakon maradandó javaslatokkal segítették ezt a nagysze­rű munkát. Nem nehéz megjósolni — elég, ha a leszerelési világkonferenciával, vagy az áasiai kollektív biztonság meg­teremtésével kapcsolatos indítványokra gondolunk —, hogy ez a hagyomány a harmincadik ülésszakon is folytatódik. Kanadai parlamenti küídiltség látogatása a Szovjetunióban Portugália Folytatódnak a kormányátalakítási tárgyalásik Chile éjszakája (4.) A SZOLIDARITÁS EREJE Lisszabonban tegnap is folytatódtak a kormányala­kítási tárgyalások Gomes el­nök, Azevedo kijelölt minisz­terelnök, a kommunista és a szocialista párt megbízottai között. Hivatalos helyről származó értesülések szerint nthézsé- get okoz az új kabinet össze­tételének meghatározásában a Soares-féle szocialista pár­ti vezetésnek több olyan kö­vetelése, amely arra irányul, hogy a „tömegtájékoztatás pluralizmusának” jegyében szervezzék át az államosított lapok, továbbá a rádió-, és a televízió tájékoztatási rend­szerét. A szocialisták több személyi változást is köve­telnek. A forrás szerint to­vábbra is várható, hogy Aze­vedo tengernagy még a hé­ten megalakítja kabinetjét. A portugál hatalmi szer­vek összetételében végbe­ment személyi változások és a szocialista társadalom irá­nyában tartó fejlődés leféke­zése kedvező visszhangra ta­lált a közös piaci országok vezető köreiben, különösen a —.trqtnémet szociáldemok­rata pártvezérek között — ez tűnt ki a Lisszabonban ked­den hazatért Soares szocia­lista párti főtitkár repülőté­ren mondott szavaiból. Ki­jelentette, hogy az NSZK a korábbinál sokkal nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy gazdasági segítséget nyújtson Portugáliának. Schmidt kancellár és Gen­scher külügyminiszter hiva­talos üzenetet is küldött Soa- res-nek a kilátásba helyezett segéllyel kapcsolatos kérdé­sekről. A főtitkár azt mond­ta, hogy tájékoztatni fogja az üzenetről Antunes őrna­gyot, akit minden bizonnyal külügyminiszternek nevez­nek ki. Soares igen elégedet­ten nyilatkozott a nyugatné­met vezetőkkel köztük Brandt-tal a szociáldemokra­ta párt elnökével folytatott tárgyalásairól. A PKP tegnap este nagy­gyűlést tartott a lisszaboni arénában. A megmozdulás jelszava: „A kommunista párttal előre a forradalom megvédéséért!”. A nagygyű­lésen felszólalt Alvaro Cun- hai «­Pinochet annak idején programnyilatkozatában fel­virágzást, biztos holnapot, béliét és nyugalmat ígért az ország népének. „Chile si- várabb és szegényebb, mint történelmében bármikor” — írja a New York Times. „Santiago utcáin százával kéregetnek az éhező rongyos gyerekek” — ismeri be a Le Monde. S idézhetnénk tucatszámra a nyugati la­pokból, helyszíni tudósítók tollából. Nem kell ahhoz közgaz­dásznak lennünk, hogy meg­értsük: a termelés 30 száza­lékkal alacsonyabb, mint va­laha. A munkanélküliek szá­ma megközelíti a 800 ezret, vagyis a 22 százalékot. A múlt esztendőben az inflá­ció világcsúcsot ért el. Csu­pán az idén 16-szor értékel­ték le a nemzeti pénzt, az escudót- Soha ennyi éhező, szenvedő ember nem volt az országban, mint most. Hosz- szú időn át arról volt híres Chile, hogy megtartja a pol­gári demokrácia játékszabá­lyait. Most felfüggesztették a szabadságjogokat. Törvényen kívül helyeztek minden nár­tot. Szétverték a szakszer­vezeteket. A katonák felszó­lítás nélkül lőhetnek agyon embereket. Bírósági tárgya­lások nélkül tarthatnak fog­va ezreket. Elég valakire rá­fogni, hogy kommunista, és másnap már valamelyik kon­centrációs táborban találja magát. A junta az államosított ja­vak visszaadásában, a ma­gánipar fellendítésében lát­ja a kivezető utat. Az év vé­géig 350 nagy gyár kerül vissza a volt tulajdonosok kezébe, s közben a junta ar­ra biztatja a külföldi társa­ságokat, hogy növeljék tő­kebefektetéseiket. Ez eddig nem sok eredménnyel járt. Csupán a bánya- és olaj­iparban érdeklődik néhány amerikai és brazil társaság Chile iránt. A tőkés csak biztos helyre szereti a pén­zét befektetni. S a ma Chi­léje — washingtoni beisme­rés szerint is — a csőd szé­lén áll­Bármilyen furcsán hang­zik is, ebben nem kis sze­repe volt a nyugati orszá­gokban egyre erősödő szo­lidaritási akcióknak, rokon­szén v-tün tetőseknek, ame­lyek arra kényszerítették az illető kormányokat, hogy megszakítsák, vagy mérsé­keljék kapcsolataikat a fa­siszta juntával. Mit tehetett az ausztrál kormány, amikor a dokkmunkások nem voltak hajlandók berakodni a Chi­lébe irányított árukat? Az angol kormány is kénytelen volt felmondani azt a meg­állapodást, hogy a chilei re­pülőgépipar fejlesztéséhez nyújt segítséget. A svéd és a mekikói kormány megsza­kította diplomáciai kapcso­latát a chilei rezsimmel. Az újságírói munka Ku­bához köt. Ahhoz az or­szághoz, amely erejéhez mérten — a többi szocialista államhoz hasonlóan — a chilei nép iránti szolidari­tás számtalan páldáját adta, a Népi Egység Kormányzá­sának idején épp úgy, mint most. A börtönből szaba­dult. a pribékek elől mene- külő*hazafiak leggyakrabban K ubába érkeznek először. Ott voltam, amikor Allende özvegye, Carlos Altamiránó, a Szocialista Párt főtitkára. Clodomiro Almeyda. a Nőni Egység volt külügyminiszte­re, Allende lányai, titkár­nője, Luis Corvalán fia, mind-mind Havannában szá­moltak be először a borzal­makról, a chilei tragédia részleteiről. Hangsúlyozták: a világméretű szolidaritás­nak köszönhetik kiszabadu­lásukat. Santiago követségei­re menekült ezrek csak úgy tudták elhagyni az orszá­got, hogy az illető kormá­nyok — népük nyomására — kénytelenek voltak erélyesen közbelépni: a junta tartsa meg a nemzetközi jogokat. Chilében lassan véget ér a tél, immár a második a tragédia óta. A tavaszt váró emberek, a munkás- és pa­rasztmilliók sorsuk jobbra fordulásában is reményked­nek. S ez a remény tovább erősödik bennük, azzal, hogy az egvre szélesedő antifasisz­ta front megmutatja a ki­vezető utat. A puccs utáni döbbent csendet a felisme­rés követte. A felismerés, az első lépés az újabb akciók­hoz­Igaz, a fegyver még a junta kezében. A koncent­rációs táborokban ma még százakat kínoznak halálra. De a hős chilei nép hosszú, sötét éjszakája már nem tarthat sokáig. Király Ferenc — Vége. —

Next

/
Thumbnails
Contents