Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-26 / 226. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. szeptember 26. (Folytatás az 1. oldalról) A tervezettnél nagyobb mértékben — az előző öt évhez képest 17—18 százalékkal — emelkedik a mezőgazdaság termelése. Számottevően bővítettük az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek anyagi-technikai alapjait, mind több és egyre jobban felkészült szakember segíti a gazdálkodás színvonalának emelését. Az elmúlt években nagyot léptünk előre a növénytermelés — különösen a kenyérgabona- és a kukoricatermesztés — fejlesztésében, az iparilag szervezett termelési rendszerek meghonosításában és ezáltal a hozamok növelésében. Termésátlagaink néhány területen felzárkóztak a nemzetközi élmezőnyhöz. Meggyorsítottuk az állattenyésztés korszerűsítését. A szocialista nagyüzemek fölényének újabb meggyőző bizonyítéka, hogy az esetenként kedvezőtlen termesztési viszonyok és elemi csapások közepette is biztosítani tudtuk a termelés fejlődését. Fokozatosan valóra váltjuk a közlekedéspolitika koncepcióját. Folytattuk a vasúti és a közúti közlekedés korszerűsítését, a korábbinál jóval több beruházást fordítunk a városi, különösen a budapesti tömegközlekedés fejlesztéséAz életszínvonal növelése lépést tart a népgazdaság fejlődésével. A fogyasztás, a reálbérek és a reáljövedelmek rendszeres emelésével egyidejűleg megvalósítottuk, sőt túlteljesítettük az ötéves tervben előirányzott szociálpolitikai intézkedéseket. Javítottuk elosztási rendszerünket, határozottabban léptünk fel a szocialista normák megsértőivel szemben. Az elmúlt években is megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a munkásosztály életviszonyainak javítására, a nagyüzemi munkások reálbérének emelésére. Az iparban általánossá vált a rövidebb munkaidő. Üjabb intézkedések segítik a munkások továbbtanulását, lakáshelyzetük javítását. A tervezettnek megfelelően alakult a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme, javultak a falusi lakosság életfeltételei, tovább csökkent a város és a falu közötti különbség. Öt év alatt több, mint kétszeresére növeljük a szociálpolitikára fordított költségvetési kiadásokat, ennek keretében több, mint kétszeresére emelkedik a családi pótlékra kifizetett összeg. Állami és társadalmi erők összefogásával számottevően bővítettük a gyermekintézmények hálózatát. Állampolgári joggá tettük az ingyenes egészségügyi ellátást. Az új társadalombiztósítási és a módosított nyugdíjtörvény jobb feltételeket teremtett az idősekről való gondoskodás számára, de nem állíthatjuk, hogy maradéktalanul kielégítjük jogos igényeiket. Jelentősei léptünk előre a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek javításában, a hátrányukra mutatko- i zó béraránytalanságok megszüntetésében. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a dolgozó nők anyagi és erkölcsi megbecsülésének fokozásában még sok tennivalónk maradt. Egész társadalmunk helyesléssel fogadta azokat az intézkedéseket, amelyeket a népesedési helyzet javítására határoztunk el. Örömmel tapasztaljuk, hogy nemcsak az anyagi feltételek változnak, de jó irányban fejlődik a .társadalmi szemlélet is. Erről tanúskodik az a növekvő tisztelet és megbecsülés, ami azx anyákat, a gyermekek nevelésére vállalkozó szülőket övezi. Sokat tettünk azért, hogy az ifjúság még jobb körülmények között készüljön fel választott hivatására. a kultúrált és tartalmas életre. Biztosítjuk a fejlődés megfelelő ütemét Részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban Ez évben sikerrel befejezzük a 15 évvel ezelőtt meghirdetett lakásépítési tervet. Az utóbbi időszakban évente 1000 lakosra számítva 8—9 lakást építünk, ami a nálunk gazdagabb európai országok sorában is előkelő helyet biztosít számunkra. Jelentősen bővítettük az egészségügyi és az iskolahálózatot, megnöveltük a kereskedelmi és a szolgáltató intézmények teljesítő képességét. Az áruellátás bővítésében lépést tartottunk a vásárlói igényekkel. Terveink megvalósításában növekvő szerepet tölt be a nemzetközi munkamegosztás. Elmélyültebbé vált együttműködésünk a KGST tagországaival. Bekapcsolódtunk a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításába, részt vállaltunk a mindannyiunk javát szolgáló közös erőfeszítésekből. Különösen gyors ütemben fejlődött, sokoldalúbbá vált a számunkra nagy fontosságú magyar—szovjet gazdasági együttműködés. Ezt jól példázza, hogy kölcsönös árucsereforgalmunk öt esztendő alatt több mint 60 százalékkal bővült, s ami legalább ennyire fontos, kapcsolatainkban egyre inkább tért hódítanak az együttműködés fejlettebb formái: a termelési kooperációk, a szakosított termelés, a közös vállalkozások, a műszaki és tudományos eredmények kölcsönös cseréje. A tervezettnél nagyobb áruforgalmat valósítottunk meg a tőkés és a fejlődő országokkal is. Országépítő munkánk kézzel fogható eredményei meg- gvőzően bizonyítják, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak, népünk büszke lehet elért sikereire. Eredményeink mellett azonban gondjaink és nehézségeink is vannak. Ezek egy része természetes velejárója annak, hogy a fejlettség magasabb fokára jutottunk. A növekedés korábbi — könnyebben hozzáférhető — forrásait nagyrészt kimerítettük, s a nemzeti jövedelem tartós növelését már -sak a hatékonyság emelésével tudjuk biztosítani. E közben egyre szigorúbb, minőségileg új és összetettebb követelményekkel találjuk magunkat szembe, ezek kielégítése pedig nem könnyű feladat. Gondjainkat növeli, nehézségeinket fokozza a megváltozott világgazdasági helyzet. Különösen terhes számunkra, hogy a tőkés országikban bekövetkezett nagymértékű infláció megváltoztatta külkereskedelmünk cserearányait és ez népgazdaságunknak jelentős veszteségeket okozott. Nehézségeink más része munkánk elkerülhető gyengeségeiből fakad. Abból, hogy szocialista gazdaságunk sok tartalékát kihasználatlanul hagyjuk, nem vagyunk elég következetesek gazdaságpolitikai elveinkhez, gyakran késlekedünk a már felismert és elhatározott feladatok végrehajtásával, a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban reagálunk a világpiacon végbemenő változásokra. Külső piaci feltételek és munkánk gyengeségeinek együttes hatása a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak romlásában mutatkozik meg, de ez mindezideig úgyszólván kizárólag a külkereskedelmi mérlegben és az államháztartásban vált érzékelhetővé. A világpiaci árak emelkedését a költségvetésből folyósított állami támogatással csaknem teljesen ellensúlyoztuk. Mivel a terheket a költségvetés viselte, a vállalati gazdálkodásban és a lakosság életfeltételeinek alakulásában nem, vagy csali kis mértékben mutatkoztak meg a nehezebbé vált helyzet következményei. Sőt nemcsak teljesítettük, hanem jelentősen túlteljesítettük az életszínvonal és a beruházások múlt évi előirányzatait, és amint ismert, nagy méreteket öltött az anyagkészletek felhalmozása is. Mindezek láttán, sokakban olyan érzet keletkezett, hogy eltúlozzuk a világpiac bennünket érő kedvezőtlen hatásait, mások éppen ellenkezőleg, úgy vélekkednek, hogy lekicsinyeljük azokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy sem az egyik, sem a másik nem áll szándékunkban, és e végleteket a jövőben is el akarjuk kerülni. A világgazdaság oldaláról bennünket érő kedvezőtlen hatások természetesen nem ingatták meg népgazdaságunk szilárdságát. Fejlődésünk folyamatos, és meg vagyunk győződve, hogy ha jól dolgozunk, az is marad. De hiba lenne, ha terveinkben, fejlesztési elhatározásainkban figyelmen kívül hagynánk a megváltozott közgazdasági viszonyokat. Ez megnehezítené az egyensúly -helyreállítását, rossz orientációt adna a vállalatok gazdálkodásának, keresztezné a hatékonyság javítására irányuló törekvéseinket, végső soron fejlődésünk ütemét fékezné. Számításba kell vennünk, hogy a KGST-országok egymás közötti forgalmában is emelkednek az árak. Ez köA Központi Bizottság 1974. december 5-i ülése gondosan elemezte a kialakult körülményeket, és nagy fontosságú határozatában kijelölte — ez év júliusi ülésén pedig ismét megerősítette — a tennivalókat. Azt a feladatot tűrte ki, hogy a hatékonyság növelésének meggyorsításával, a termelési szerkezet korszerűsítésével, tartalékaink mozgósításával továbbra is biztosítsuk népgazdaságunk fejlődésének kielégítő ütemét és teremtsük meg az egyensúly fokozatos helyre- állításának feltételeit. A Központi Bizottság útmutatásaira alapozva, a kormány részletes és konkrét programban írta elő az ez évre szóló feladatokat, és folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését. A tények elemzése arra mutat, hogy bár a végrehajtás szervezetten megkezdődött, a társadalmi termelés az előirányzottnak megfelelően növekszik és vannak más kedvező jelek is, de az eddigi eredmények még nem biztosítják valamennyi fontos követelmény kielégítését. Lassú az előrehaladás a termelési szerkezet, az üzem. és munkaszervezés,, általában a munkaerőgazdálkodás javítása terén. Még csak szerény eredményeket értünk el a beruházási munka javításában és továbbra sem kielégítő a helyzet a készletgazdálkodásban. A gondot azonban továbbra is az okozza, hogy a tőkés kereskedelmi áruforgalom — elsősorban a kivitel — a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul. Mindez arra int, hogy nem csökkenthetjük, ellenkezőleg fokoznunk kell erőfeszítéseinket a határozatok következetes végrehajtásáért, és ha szükséges, további intézkedéseket kell tennünk ez évi tervünk teljesítésének érdekében. A középpontban álló legfontosabb feladat változatlanul az, hogy célravezető és gya- korkorlati intézkedéseket tegyünk exportképességünk növelésére, a minden piacon gazdaságosan értékesíthető termékek kifejlesztésére és termelésének növelésére. Az utóbbi hónapok tapasztalatai ismét megerősítették, hogy ez a legcélravezetőbb, hogy úgyszólván ez az egyedül járható útja annak, hogy ellensúlyozni tudjuk a megváltozott árarányok hátrányos következményeit és a szükségleteknek megfelelően bővíthessük behozatalunkat. Ezt az utat kell választanunk azért is, mert bár a A hatékonyság növelésének meggyorsítását sürgeti többek között az, hogy az elkövetkező években még tovább fog növekedni gazdaságunkban a külkereskedelem amúgyis magas részesedése, és nem függetleníthetjük magunkat a világgazdaság folyamataitól. Arra nem számíthatunk, hogy a külgazdasági feltételek számunkra a következő években kedvezőbbé válnak. A tőkés válság nem szűnt meg, a piaci feltételek továbbra is nehezek, a cserearányok változását, ha mértékében nem is, de irányzatában tartósnak kell ítélnünk. Ahhoz, hogy mindzös elhatározásunkon alapul, és az az indítéka, hogy a világpiac megváltozott viszonyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt növelni akarjuk a kölcsönös érdekeltséget az együttműködés fokozásában. A KGST-országok viszonylatában újonnan mégállapított export-importárak lényegesen kedvezőbbek, mint amelyeket a tőkés piacon elérünk. Forgalmunk ismert struktúrája miatt azonban a cserearányok terhűnkre változnak, és időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő mértékben növelni tudjuk exportteljesítményünket. Az ebből származó nehézségek áthidalását megkönnyíti, hogy — mint mindig — most is számíthatunk a Szovjetunió megértésére és segítőkészségére. devizaikiadásokikal továbbra is takarékoskodnunk kell, az import korlátozása egy határon túl már nem elősegíti, hanem fékezi az egyensúly és a hatékonyság javítására irányuló törekvéseink megvalósítását. Az' elkövetkező hónapok másik kiemelkedően fontos feladata az őszi mezőgazda- sági munkák szervezett és tervszerű lebonyolítása. Gondoskodtunk arról, hogy a betakarításhoz, a jövő évi termés megalapozásához minden szükséges feltétel rendelkezésre álljon, mindany- nyiunk közös érdeke, hogy a betakarított termést veszteség nélkül megóvjuk és gazdaságosan feldolgozva, értékesítsük. Ez évi feladataink nehezek, s amint látható, még sok a tennivaló, de bízunk benne, hogy fegyelmezett és javuló munkával, a lendületesen folytatódó szocialista munkaverseny segítésével további eredményeket érünk el a tartalékok feltárásában, népgazdasági tervünk teljesítésében. Az aktuális gazdasági feladatok végrehajtása mellett megfelelő figyelmet fordítunk a jövő előkészítésére is. A kormánynak az a szándéka, hogy néhány hónap múlva az országgyűlés elé terjeszti az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot. A tervezőmunkában azokat a gazdaságpolitikai irányelveket érvényesítjük, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa határozott meg. Olyan tervet kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni, amely összhangban áll a fejlett szocialista társadalom építéséjtok feladataival. Reális, de erőfeszítésre késztető növekedést irányoz elő, biztosítja az életszínvonal rendszeres emelését, lehetőséget ad a legszükségesebb méretű felhalmozásra, és megfelelő feltételeket teremt az egyensúly fokozatos helyreállításához. Ezek azok a követelmények, amelyektől nem tekinthetünk el, de együttes kielégítésük a korábbinál nehezebbé válik. A gazdaságpolitika és a tervezés számára az új feladatok mindenekelőtt abból adódnak, hogy a növekedés ex- tenzív forrásai — mint arra már utaltam — nagyrészt kimerültek. És egyidejűleg megváltozott a világpiaci helyzet is. Az anyagi termelésben ezért olyan minőségi és strukturális változást kell megvalósítanunk, amely biztosítja a hatékonyság gyors és állandó növekedését. ezt ellensúlyozni tudjuk, számottevően .meg kell növelni, struktúrájában pedig gyökeresen meg kell újítani, gazdaságosabbá kell tenni exportunkat. A külső gazdasági feltételekkel egyidőben módosulnak egyes — a növekedésre ható — belső tényezők is. Mindenekelőtt a következőkről van szó. A gazdaság néhány ágazatában és áz ország egyes területein, de különösen a fővárosban már ma is munkaerőhiány van. Az ^,1976—80- as időszakban a számításba vehető munkaerőforrás csökken, a foglalkoztatottak számának növelésére is csak nagyon csekély a lehetőség. Minthogy a nem termelő és szolgáltató ágazatok munkaerőellátását feltétlenül javítani kell, az anyagi termelés bővítésének a létszám növelése már nem lehet forrása, a növekedést teljls egészében a termelékenység emelésével kell megalapozni, hogy határozott lépéseket tegyünk a munkaerőgazdálkodás megjavítására, a munkaidőalap jobb kihasználására. El kell érnünk^ hogy az üzem- és munkaszervezés fontos és állandó elemévé váljon a vállalati irányító munkának. A másik tényező, amelyet számításba kell vennünk az, hogy növekszik a gazdaság fajlagos eszközigénye, arra viszont csak korlátozott a lehetőség, hogy a nemzeti jövedelem felhalmozási hányadát növeljük. Azzal is számolnunk kell, hogy amíg a harmadik és a most folyó ötéves terv időszakában a nép- gazdasági beruházások növekedése elérte az 50 százalékot, addig az V. ötéves tervben mindössze 25—27 százalékos növelést tartunk reálisan előirányozhatónak. Ugyanakkor az infrastruktúra, valamint az alapanyagtermelést és az energia fejlesztését szolgáló — részben már az 1980. utáni fejlődést megalapozó — igen költséges beruházások a számításba vehető források úövekvő részét kötik le. Mindebből az adódik, hogy a célok között szigorúan rangsorolnunk kell, előnyben kell részesítenünk a kevésbé költséges, de racionális megoldásokat, és erőteljesen fokoznunk kell a megtérülési követelményeket. Mielőbb olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy a beruházások mindegyike jól előkészítve, konkrét szervezési programmal induljon, és a lehető legrövidebb idő alatt befejeződjön. Ügy gondolom, e néhány utalás is elegendő annak igazolására, hogy fokoznunk kell a# önmagunk és a mások munkájával szemben tanúsított igényességet; az előttünk álló időszakban a mennyiségi növekedést még inkább, mint Egész előrehaladásunknak, a nehezebbé vált külgazdasági feltételek ellensúlyozásának az az egyik kulcskérdése. hogy milyen ütemben és milyen mértékben tudjuk termelésünk és ezzel kivitelünk szerkezetét gazdaságosabbá tenni, a világgazdasági mérce követelményeihez igazítani. Az, hogy e követelménynek milyen mértékben és milyen időtávon belül teszünk eleget, számottevő befolyással lesz gazdaságunk fejlődésére, arra, hogy milyen ütemben tudunk előre haladni a szükségletek kielégítésében. Az iparban és a mezőgazdaságban tervezett fejlesztésről a kővetkezőket mondhatom: Nagy figyelmet fordítunk az ipar, de az egész népgazdaság kiemelkedően fontos ágazatára, az energetika fejlesztésére. Mint már utaltam rá, ez a beruházások igen gyors növelését igényli, de ettől mégsem tekinthetünk el, mert a gazdaság általános és tartós fejlődésének a biztonságos energiaellátás nélkülözhetetlen feltétele. Az intenzív hazai kutatások és termelésfejlesztés ellenére, energiaellátásunkban a jövőben is — sőt fokozódó mértékben — a behozatalra kell támaszkodnunk. A legfőbb forrás a jövőben is a Szovjetunió, ahonnan a következő öt év alatt mintegy 60 százalékkal növeljük fűtő- anyagbehqzatalunkat. A KGST? legutóbbi tanácsülésén egyetértettünk abban, hogv országaink energiaszükségletének kielégítését összehangolt intézkedéseket és közös erőfeszítéseket teszünk. De egyetértettünk abban is, hogy saját tartalékainkat és lehetőségeinket az eddiginél jobban kiaknázzuk. Ebben jelentős szerepet szánunk a szénbányászat fejlesztésének, a szénbázisra épülő villamos erőművekre. Azt tervezzük, hogy a jövőben a kőolajat elsősorban az ún. fehéráruk, azaz üzemeddig, minőségi változásokkal kell egybekapcsolni, olyan gazdaságfejlesztést kell megvalósítanunk, amely erre jobb feltételeket teremt a hatékonyság növeléséhez. Ele- tékonyság növeléséhez. Elengedhetetlenül szükséges, hogy társadalmi méretekben fokozzuk a munka szervezettséget, meggyorsítsuk a műszaki-tudományos eredmények gaykorlatban való átültetését. Szervesebben kapcsolódjunk be a szocialista integráció előre vivő folyamatába, általában jobban használjuk ki a tervgazdálkodás adta lehetőségeket. A másik kérdéskör, amire a tervezőmunkában megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk, az egyensúlyi azok kielégítésének megala- követelmények feltárása és pozása. Gazdaságunk konkrét helyzetét, a külkereskedelmi cserearányok már bekövetkezett és felmérhető módosulásait figyelembe véve, az egyensúly javításának követelményei akkor elégíthetők ki, ha 1976—1980. között évi átlagban legalább 5,5—6 százalékos nemzeti jövedelem- növekedést érünk el, a belföldi felhasználást viszont legfeljebb évi 4,5 százalékkal növeljük, és ehhez igazítjuk az elosztás előirányzatait. Vagyis, a következő ötéves terv időszakában — de különösen az első években — a megtermelt nemzeti jövedelmet nem fordíthatjuk teljes egészében felhalmozásra és fogyasztásra, hanem egy meghatározott hányadát, a cserearányok romlásának ellensúlyozására kell fordítanunk. Ez jól megvilágítja, hogy az V. ötéves terv időszakában az eddiginél is okosabban kell beosztani erőinket, takarékos gazdálkodásra kell berendezkednünk. A nemzeti jövedelem növelésének, az egyensúly javításának feltételeit az anyagi termelés, elsősorban az ipar és a mezőgazdaság lendületes — a változó követelményekhez igazodó — fejlesztésével kell megteremtenünk. Most és a következő években az az előttünk álló legfontosabb feladat, hogy meggyorsítsuk a termelési szerkezet korszerűsítését. anyag előállítására és a vegyiparban használjuk fel, és mérsékeljük annak energetikai célú felhasználását. Emellett is fejlesztjük az olajfeldolgozást és jelentősen bővítjük a gázfelhasználást. Erőteljes ütemben építjük első atomerőművünket, amelyet mielőbb bővíteni kívánunk. Minőségileg új feladatokat kell megoldanunk a vaskohászatban. Hengereltacél- szükségletünket a jövőben kevésbé tudjuk import útján kielégíteni, ezért új, korszerű eljárások bevezetésével igen gyors ütemben korszerűsíteni kell acélműveinket. Folytatjuk az alumíniumipari központi fejlesztési program végrehajtását, előtérbe helyezve a feldolgozás fejlesztését. A vegyiparban a petrolkémiai központi fejleszétsi program következő lépcsőiéként új pvc, polipropilén és műszálgyártó kapacitást tervezünk létesíteni. Fontos szerepet szánunk a gyógyszeriparnak, nemcsak gyógyszerek, hanem növényvédőszerek, állatgyógyászati és takarmánykiegészítő szerek gyártásában is. A gépiparban az eddiginél határozottabb és konkrétabb lépéseket tervezünk a termelési szerkezet korszerűsítésére, a gazdaságtalan termelés visszaszorítására. A fő figyelmet a kiemelt nagyüzemek rekonstrukciójára, a gyártási technológia megjavítására, az elő- és félgyártmányok, alkatrészek és részegységek termelésének korszerűsítésére kívánjuk fordítani. Különösen az autóipar, szerszámgépek, számítástechnikai eszközök, elektronikus alkatrészek. automatikai eszközök és hírközlő rendszerek, vacuum- technikai termékek és gördülőcsapágyak termelését szándékozzuk erőteljesen fejleszteni. Azzal számolunk, hogy a könnyűiparban továbbra is a korszerűsítés lesz a fejlesztés (Folytatás a 3. oldalon) | Alapvető feladat a termelékenység javítása 1 termelési szerkezet alakulása
