Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-23 / 223. szám

ZI SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. szeptember 23. ■•»AKIT tyulívrtl ty0^^/7.'Xn Korallzátony Keresem a skatulát. De Karinthy Ferenc Korallzá­tony című hang játékára a megszokott műfajok egyike sem illeszthető igazán. Szer­telen és csapongó, kis tragé­diák vidám, itt-ott gunyoros hangú ötvözete, mindent fel­ölelni akaró és ezért irány- talan. Sydney-ben vagyunk, Ausztráliában, magyar disz- szidensek között. Egy hóna­pokra ide látogató professzor magnószalagon hozza az üze­neteket, haza, az óhazába. Múlt és jelen, emlékek és ví­ziók keverednek a gépbe mondott vallomásokban, fél- resiklott, úgymond zátonyra — korallzátonyra?! — futott vágyak, italba, mámorba me­nekített életek sorakoznak elénk. Sorakoznak? Talán túlzás. Fonódnak, szövődnek, kuszálódnak inkább. Karinthy egyébként lenyű­göző hangjátéka sok dráma magvának hordozója ezért nem tud egyetlen igaz drá­mává lenni. Megérint ben­nünket — több is! — az érintéstől néha meg is bor- zongunk — de csak pillana­tokra A freskó túl nagy, áttekin­teni messzebbről, felülemel­kedve lehetne, de ezt a táv­latot, mely a részek szinte­tizálását segítené, már nem kapjuk meg. Órákkal azután, hogy elhangzott epizódokra emlékszünk — meglepően élesen — darabra drámára alig. Talán egy-egy epizód kiteljesítése ... Talán egy (vagy több?) drámai töltetű, feszült rádiójáték születhetett volna. Rapcsányi Tőle szokatlan dologra vál­lalkozott. önálló ipari mű­sort állított össze művészet­ben, kultúrában egyik leg­jártasabb rádióriporterünk. S lám, most is milyen maga­biztos egyszerűséggel igazo­dik el, nem is annyira a tu­domány, inkább az 'emberek dolgaiban. A tudomány a gyárban cí­mű műsor az Egyesült Gyógy­szergyárban készült. De Rap­csányi László nemcsak arra kíváncsi, mi a szerepe a tö­retlen fejlődésben az állandó kutatómunkának, hanem arra is, mit, mennyit kell tudnia a gépek mellett álló, az Egész bonyolult szerkezetében csu­pán egyetlen „fogaskeréksze­repre” korlátoztatott mun­kásnak. S kideríti: sokat. Mert a gyárban a tudomány nemcsak a megszerzett tudás kamatoztatása, állandó tanu­lás is — amely mögött ma­gukat művelő, szakmát sze­rető emberek állnak. Ezt sikerült Rapcsányinak láttatnia, túl a szakmán, túl a napi gondokon. Ezzel mint­egy példáját is adta, hogyan lehet a „száraz” ipari riport­ból emberarcú műsort farag­ni. Sorozat a Krónikában Tulajdonképpen nem na­gyon szeretem a sorozatokat. Bosszant, ha egy gondolatra épülő rádióműsorból csak ré­szeket kapok, ha a többit — ha van rá idő!! — úgy kell összevadászni. De a reggeli Krónika soro­zatai, mert mindig ugyanak­kor jelentkeznek (s mert ön­állóan is megélnek), sokkal szerencsésebbek. A legutóbbi, az elmúlt héten hallott Mi van a tervezőasztalon kivált­képp. Egy sor, az országnak is fontos készülő, rajzban már elképzelt beruházásról hallot­tunk, röviden, tömören, s a hatodik nap még össze is fog­lalták, az első öt mondandó­ját — így jó a sorozat, nincs hiányérzet — összeáll a kép. , — trümböczky — Az ősz meteorológiája TUDOMÁNY —TECHNIKA Gépesítés és munkaerő-megtakarítás a gyümölcsösökben Érdekes külföldi statisz­tikai adatok számolnak be arról, hogy ma már jól gé­pesített gabonabetakarítás átlagosan alig 4 kézi mun­kaóra ráfordítást igényel holdanként, míg a különféle gyümölcsösök kézi mun­kaigénye 100 óra hold. Ezek az adatok elmondják pél­dául, hogy az TJSA-ban át­lagosan 1,1 milliárd dollár értéket képvisel a fán ter­mett gyümölcs és a ter­mesztési költségeknek nem kevesebb, mint 50 százalé­kát fordítják a gyümölcs leszedésére és utókezelésé­re! Ez a probléma vetette fel a gyümölcsbetakarítás és tárolás gépesítésének gyors és gazdaságos meg­oldásával kapcsolatos kér­déseket. A gépesítés kialakulása A betakarítás költségeinek jelentős részét a szedés mun­kája jelenti, és ezért elsősor­ban ezt a munkát kellett gé­pesíteni. A következő lépés a jobb hatásfokú szállító- eszközök, pl. speciális szál­lítókocsik es vontatóeszközök kialakítása volt. A szedés gé­pesítésének kezdeti fokán ke­rekeken gördülő létrákat, hidraulikusan emelhető-süly- lyeszthető platókat, önjáró szedőfülkéket alkalmaztak. Az ilyen rendszerű gépek használata azonban nem volt kifizetődő, mert a nagy be­ruházási költségeken kívül változatlanul sok kézi mun­kaerőt is igényel. Egy új amerikai cseresz- nyeszedő-gép már a kézi munka messzemenő csök­kentését tűzte ki célul és ál­lítólag 1 3-ára csökkenti a szedési költségeket. A gép megrázza a fát, a gyümöl­csöt a fa köré vont ponyva fogja fel. Teljesítményét te­kintve 80 kéziszedőt pótol. A fejlesztés további szaka­szában szedőrudakkal, szedő­csövekkel kísérleteztek. A csőben vákumot állítottak elő, amely az ágról „leszív­ta” a gyümölcsöt. A csövön végiggördülő gyümölcs tar­tályba került. A kezelés ne­hézkessége miatt gyakorlati­lag jelentős eredményt ez a módszer azonban nem nyúj­tott. A munkaerő-felhaszná­lást az elmondott módszerek sem csökkentették jelentő­sen, ezért alapjaiban új tech­nikai eljárások alkalmazása vált szükségessé. Rázógépele Az újabb betakarítási el­járások közös elve változat­lanul az, hogy a célszerűén kialakított rázógép lökések­kel rázza a fát. A lehulló gyümölcs felfogó készülékre jut, amely rendszerint szál­lítószerkezethez kapcsolódik. A felfogó szerkezetre hulló gyümölcs az ütközés miatt torzulást, sérülést szenved­het. A gyümölcsfajták mecha­nikai tulajdonságait ezért azzal a céllal vizsgálták, hogy meghatározzák a sérü­léssel. torzulással szembeni ellenállóképességü'ket. A me­chanikai sérülések fokmérő­je például a gyümölcshéj alatti sejtek színváltozása, bámulása lehet. Hasonló mó­don vizsgálták a különféle érettségű és eltérő tárolási időtartamú almafajtákat. A mérés azután rávilágított arra, hogy a beérés foka sze­rint az alma veszít rugal­masságából, ezért érzékeny- nyé válik a gépi szedésnél fellépő egyirányú erőhatá­sokkal Szemben. Az alma a sérülésekkel szemben a be­takarítás utáni 1—2 héttel a legérzékenyebb. Az alma a tárolási idő hosszabbodásá­val változtatja a kezelésnél fellépő erőkkel szembeni el­lenállóképességét. Az Egyesült Államokban a diónak és olajbogyónak rá­zással végzett betakarítása alkalmával szerzett tapaszta­latok alapján kialakult beta­karítási módot lehet alkal­mazni az ütődésre érzékeny gyümölcsfajtáknál is. Ilyen módszerrel takarítják be Ka­liforniában a szilva-, a sár­gabarack- és az őszibarack­termés jelentős részét. A fát vagy a fa egy ré­szét rázőszerkezet rázza, ami által a gyümölcs lengésbe jön. A váltakozó irányú igénybevétel hatására a fel­lépő erők a gyümölcs levá­lását eredményezik. A le­váláshoz szükséges erő nagy­ságát megfelelő kémiai be­avatkozással is csökkenteni lehet. A fa koronáját a gépi rá­zásnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy a leeső gyü­mölcs az alacsonyabban lé­vő galyakba ne ütközzék. Sőt ezen túlmenően, a gyümöl­csöt úgy kell felfogni, hogy az ütődésnél fellépő igény­bevétel megengedhető hatá­ron belül maradjon. Néhány gyümölcsfélénél, pl. egy fel­dolgozásra kerülő szilvánál, elegendő egy merev felfogó felület, egyéb gyümölcsnél (alma, sárgabarack, ősziba­rack), az ütközés csillapítá­sára a felfogó felület fölé rugalmas szalagokat kell ki­feszíteni. Ezeknek egyrészt ütődésgátló szerepük van', másrészt a gyümölcsök egy­máshoz ütődését is megaka­dályozzák. Az új, korszerű gyümölcs­szedőgépeket a műszaki tö­kéletesítések egész sora jel­lemzi. Így például a legtöbb esetben a gyümölccsel együtt gally, levél, vagy egyéb szennyeződés is található. Ezeket a szállítószalagról ventillátor-légáram távolítja el. A betakarító gépeket már eleve úgy szerkesztik, hogy lejtős területen is könnyen mozgathatók, szállíthatók le­gyenek. Milyen legyen? A gyümölcsök betakarítá­sának nagy kézi munkaerőt igénylő munkáját fokozato­san nálunk is átvállalják a gépek. Ma már egyre több nagyüzemi gyümölcsösünk­ben jelennek meg a különfé­le rázógépek — már hazai gyárakban előállítottak is, — amelyek betakarítják a kü­lönösen konzervipari célra szánt gyümölcsöt. A módsze­rek további elterjedésére és tökéletesítésére azonban még változatlanul nagy szükség van. Hazánk éghajlatának egyik legelőnyösebb tulajdonsága, hogy az őszi hónapok általá­ban kellemes időjárásúak. Ellentétben a tavasz szeszé­lyes, változékony, sok kelle­metlen fordulatot hozó jelle­gével, az őszi időjárás sok­kal kiegyensúlyozottabb ha­zánkban. A tavaszi hónapokban a szép idő többnyire csak rövid tartamú, két-há­rotn nap után rendsze­rint elromlik. Az ősz folyamán viszont majdnem minden évben elő­fordul 2—3 hosszabb, olykor néhány hétig is eltartó idő­szak, amelyben tökéletesen szép az idő. Igaz, hogy az ősz természeti szépségei nem vetekedhetnek az ébredő ter­mészet tavaszi szépségével, de ősszel sokkal több alkal­munk van arra, hogy a ter­mészeti szépségeket jó időjá­rási körülmények között, za­vartalanul élvezhessük. Magyarországon a nyár majdnem minden évben szeptember középső részében, pontosabban szeptember 10-e és 20-a között búcsúzik. A nyár összeomlása rendszerint kiadós esők alakjában és erős lehűlés mellett megy végbe. Ezek a szeptemberi esők többnyire már nem zi­vataros jellegűek, hanem hosszadalmasak, csendesek. Sokan gondolják ilyenkor, hogy a szabadon való élet örö­meitől már végleg búcsút kell venniük. Pedig a valóságban még előttünk állnak az őszi időjárás csendes, szelíd idő­szakai. Az ősz szeptember végén — október elején szokott be­köszöntem. Szeptember utol­só hetében esedékes a jól ismert „vénasszonyok nyara”, amikor néhány napon át még nyárias hőség is lehet. Októberben a legtöbb évben még két ízben is megismét­lődik a napokig tartó szép időjárás, de már sokkal ala­csonyabb hőmérsékleten. Ilyenkor már gyakoriak a hajnali fagyok. Délben azon­ban még olyan magasra emelkedik a hőmérséklet, hogy kellemes a szabadban tartózkodás. Az ősz nyugodtabb időjá­rása sem jelenti természete­sen azt, hogy időnként ne kö­vetkeznének be kisebb, rend­szerint átmeneti rosszabbo­dások : felhőtömegek vonul­nak át, kisebb esők hullanak. Hazánk ugyanis földünk északi félgömbjének a nyuga- tiszél-övezetében fekszik, amelyre az a jellemző, hogy egymást követőleg időjárási romlások és javulások ván­dorolnak nyugatról kelet fe­lé. Az ősz folyamán azonban ezek a nyugat felől érkező rosszabbodások nem szok­tak olyan súlyosak és gya­koriak lenni, mint az év töb­bi részében. Természetesen mindenre van kivételes el­lenpélda is, mint pl. az el­múlt év rendkívül csapadé­kos ősze, amely alaposan megnehezítette a mezőgazda­sági munkákat. Október folyamán, a hó­nap utolsó néhány napjának a kivételével, a széljárás rendszerint meglehetősen gyenge, ami hozzájárul ah­hoz, hogy a közepes hőmér­sékletű levegőt is kellemes­nek érezzük. Október végén azonban újból heves északi szélvihar támad, amely az időjárás alapos romlását hoz­za magával. Sok évben még ez a romlás sem végleges. November első tíz napjában is előfordulhatnak még szép, napsütéses időjárású napok. A hónap legnagyobb része azonban már borús, ködös és hűvös. Fentiek miatt hazánkban az őszi hónapok a legalkal­masabbak a természetjárás­ra. Ilyenkor már nem esik nehezünkre a hegymászás és jobban érvényesülnek a ter­mészeti szépségek is. Októ­berben az erdők lombozata a vöröses, bíbor- és arany­színnek minden árnyalatát magára ölti. Az ősz időjárásának egyik jellegzetessége, hogy a légkör sokkal átlát­szóbb, mint a nyári hő­ségben. A hegyi kilátópontokról nyí­ló látótávolság ilyenkor négyszer-ötször nagyobb lehet, mint a párásabb leve­gőjű nyári napokon. Érde­mes tehát a szép napokon még egyszer kimenni a tes- tet-lelket felüdítő szabad természetbe! ÁRl/TYIKA Megkezdte próbaútját a világ Iegna- MíaIXI I aSVM gyobb atom-jégtörőhajó ja, a leningrádi Ordzsonikidze Hajógyárban épített Arktyika. A hajó hossza 148 méter, szélessége 30 méter. Atomenergiaforrásai lehetővé teszik, hogy hosszú időn keresztül hajózzon üzemanyag felvétel nélkül. A legénység minden egyes tagjának külön kajütje van, a hajón klub, tornaterem, úszómedence, szauna, zene­szalon és pihenőszoba található. Az Atlanti-óceánon történő próbaút után az Arktyika megkezdi első útját a sarki jégen keresztül. Az új jégtörő — gyorsítja a hajózást, és meghosszabbítja az Északi Jegesten­geren a bajósidényt. Az Arktyika atom-jégtörőhajó indulás előtt a murmanszki kikötőben. „Világcsúcstartó” óriáspolip A mélyvizi óriásvolipok közül eddig a „világcsúcs- tartónak" azt a példányt tar­tották, amelyet 3,5 ezer mé­teres mélységben a Kanári­szigetektől délnyugatra ame­rikai kutatók fogtak ki. Át­lagos hosszúsága 1,28 m volt. Ezt a világrekordot döntöt­te meg a JZvezda Krima" ne­vű szovjet tudományos kuta­tóhajó. amelynek fedélzetére a közelmúltban Afrika észak- nyugati partjainál 1620 m mélységből 1.5 m átlagos hosszúságú óriáspolipot emel­tek ki. Ezt a példányt még a sekély vízben élő polipok közül is csak kevesen szár­nyalják túl. Autópálya a folyómederben Zürichben egy gyors autó­pálya kialakítása érdekében egészen különleges tervet dolgoztak ki. A várost átsze­lő Sihl-folyó medrét használ­ják fel autópályának. A fo­lyómederben alagútszerűen kétszer három sávos, egy­mástól teljesen elválasztott autópályát építenek. A kiépítés két lépcsőben történik: először a folyó med­rének kb. felét elrekesztik, így a folyó vizét a másik fél­mederbe szorítják. A víztele­nített félmederben mélyítik le az autópálya útját a kellő közlekedési magasság bizto­sításával és zárt négyszög ke­retben megépítik az autópá­lyát. Második lépésként be­temetik a fél autópálya zá­rólapját és beengedik a Sihl- folyó vizét az eddig elzárt félmederbe. Azonos módon építik a má­sik mederfélben az autópálya másik részét. Az előtervek szerint az építési költség több mint ötszöröse a normális kivitelű költségeknek. A fo- lyómedri autószakaszt el kell látni biztonsági berendezé­sekkel, szellőző alagutakkal és televíziós berendezésekkel, melyek a várhatóan nagy forgalmat segítik akadályta­lanul lebonyolítani. Új* Stimulator Szovjet kémikusok a gya­potcserje leveleiből olyan ol­datot állítottak elő, mely a terméshozam növelésére ki­válóan alkalmas. A kivonat egy cseppje is jelentősen fo­kozza a csírázóképességet, és az átlagosnál sokkal erősebb szálú toktermést biztosít. A RÖVID HÍREK kísérletek igazolták, hogy a stimulátor kedvezően hat más növényekre is. A szőlők és dinnyefélék cukortartal­mát nagymértékben növeli. Kéntelep a főváros határában A Földtani Intézet múlt év során végzett kutatásai Zsámbék, Perbál, Páty, Bu- daj enő térségében meglepő eredményre vezettek■ A földtörténeti középkor triász rögeivel körülvett medence­alakulatban a miocén tenger egykor,i lagúnáját mutatták ki. A kis lagúnamedence kö­zepén agyagmárga rétegek, peremein mészalga maradvá- nyos meszes rétegek találha­tok. A kis medence közepe táján a gipsz vízmentes vál­tozata az anhidrit helyenként tömegesen kénné alakult, fe­lette, a tenger bepárlódását bizonyító sós breccsa tele­pül. Magában az agyagmár- gában gyakoriak a nagymé­retű gipsz kristályok. A min­ták egy részében az elemi kén mennyisége mintegy 39%, a kéntelep vastagsága 55 cm, e készletek nem lebecsülen­dők. Az agyagmárga egy ré­szében jelentős a kátránytar­talom, amely hasonlóan a ba­konyi olajpala előfordulások­hoz algákra vezethető vissza. A meteoriiok „mágneses memóriája” A meteoritok azokra az időkre „emlékeznek”, amikor még valamelyik — később széthullott — bolygó részei voltak. Erre a következtetés­re jutottak a leningrádi mag- netológusok többezer meteo­rit tanulmányozása során. A világűrből érkezett kőzeteket olyan kamrákba helyezték, amelyekben hasonló körül­ményeket teremtettek, mint amilyenek a világűrben van­nak. Ekkor a meteoritokon kozmikus eredetű elsődleges mágnesességet észleltek. A kapott adatok alapján a szakértők feltételezik, hogy régen a Holdnak ugyancsak volt mágneses tere, mint a Földnek, vagy legalábbis erős mágneses hatásnak volt kité­ve a világűrből. Fiatal tudósok sikere Két fiatal fizikus, Natalja Iriszova és Jevgenyij Vinog­radov a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai Intézeté­nek munkatársai, kidolgoz­ták az egy milliméternél ki­sebb átmérőjű elektromágne­ses hullámok mérési módsze­rét és — a nemzetközi gya­korlatban elsőnek — az erre szolgáló pontos mérőműszer működési elveit. Az elektromágneses hullá­mok e csoportjának „birtok­bavételét” már a század ele­jén megkísérelte Pjotr Le- begyev, akinek nevét ma ez a Fizikai Intézet viseli. Le- begyev tanítványai, Iriszova és Vinogradov ún. áloptikai mérőműszert dolgoztak ki, amely egyszerű, de igen el­més elgondoláson, speciális drótháló alkalmazásán alap­szik. Ezek a hálók lehetővé teszik a beeső és a visszavert elektromágneses hullámok nagyságának igen pontos sza­bályozását. , , .i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents