Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. szeptember 3. A szerkesztőség postájából „Kevi Julis" búcsúja Az volt ám a nagy eset: Túrkevibe befutott az első lokomotív, s nagy fehér füst­felhőjével fennen hirdette, van már vasút Keviben! Megszűnt a világtól való el­zártság, közel hozta a tech­nika Mezőtúr városát, ahová a gyalogos embernek három óra is kellett, hogy beérjen, míg a vonat alig egy óra alatt átröpítette, öröm volt az, nagy öröm, mikor először hallották a hosszan zengő füttyöt a fogadásra összese­Kilencvenig bírta Sőrés Juli százig, a „Kevi Julis” kilencven évig bírta. Nesze neked fehér ruha, ne­sze neked lokomotív, viciná­lis romantika, „szívemhez nőtt. kicsi vonat” (az volt ám a jó világ, amikor a füstöt nyeltem, én édes galambom!) kilencven év múlva 1975. au­gusztus végén öt sor sten­cil-szöveg véget vet minden­nek. Értesítjük kedves uta­sainkat, hogy holnaptól nem kedves/ utasaink többé, ha­nem „a személyforgalom le­bonyolítását a Volán 7. szá­mú Vállalat” .. .stb. kelt, pe­csét, aláírás stencil eská, ké­szült 200 péld. A közgazdá­szok kiszámították, hogy ennyi és ennyi forgalom az .. .egyszóval nem gazdaságos. Retúrkeve sincs már Ügy mondta az egyik utas, ha az ember Kevibe akart menni, akkor Túrkevére kért jegyet, ha pedig vissza is, akkor kért egy Retúrkevét. Ez is megszűnt, s helyette a pénztárnál a „teljesárú me­nettéri másodosztályú jegy” Igriczi Zsigmond Főiskolán oktatják a védőnőket Közgazdász tanárok A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépis­kolában ötszáz diák kezdte meg a tanévet. A huszon­négy személyes tanári kar tizenkét nevelővel gyarapo­dott, közülük ketten köz­gazdászok. Az idén százti- zenhárman iratkoztak be az első osztályba, a végzősök száma pedig kilencvennégy. Az iskolában öt új szaktan- terem — gyors- és gépíró, ügyvitel- és technika, vala­mint nyelvi labor — áll az oktatás szolgálatába. Á „kormoson"tanultok Iskolaalapító diákok találkozása reglett atyafiak, s szemet gyönyörködtető, szívet me­lengető látvány, amikor Ső­rés Juli, a fehérruhás kis­lány a virágcsokorral oda­lépdelt a nagy fekete masi­nához. Sőrés Juli, a kevi kislány nemcsak fogadó, de névadó is lett. A Mezőtúr—Túrkeve szárnyvasút vonatai máig is az ő nevét őrzik: „Kevi Julis”, mert hogy Juliból Julis lett, sőt Julcsa néni, aki nem is olyan régen halt meg, a száz évet is túlhaladva. Befűtötték a csühögőt, Polgár Imre, belökött még egy lapáttal a lobogó katlan­ba, a menesztő megvillog­tatta zöld elemlámpáját, Er­dei József mozdonyvezető be­lekapaszkodott a gőzsíp kampójába, egy mérges kis füttyentés és az indítókarral gőzt adott, s Kevi Julis elin­dult utolsó útjára — saját lábán. Figyelem... gyelem, személyvonat indul Puszta- turpásztó, Túrkeve állomás­ra, aki eddig nem szállt fel magára vessen, mert erre már soha többet fel nem szállhat, figyelem, a vonat azonnal. , ymár elment. Gya­log András, a kalauz ünneplő egyenruhában ugrik fel a lépcsőre. egyszerűsített kifejezés hang­zik majd, persze Túrkeve neve nélkül. Robog á kis szerelvény. Szokatlanul sok utasa (59!) ma feladta a döcögéssel já­ró semmibe bámuló egyked­vűséget. Tárgyalnak, vitat­Csak óvatosan Manapság a szaporodó jár­művek egyre több gondot okoznak. S nem is azért, mert vannak, örülhetünk e jelenségnek, mert jólétünket bizonyítják. A járművek okozta zajt is megszokjuk, igaz, nehezen. A baj ott van, hogy egyes motorkerékpár-tulaj donosok — tisztelet a kivételnek — előszeretettel száguldoznak a járdán, mivel néhol az út­testen erre nincs módjuk. Nem gondolnak a gyerme­kekre, az idős, nagyothalló emberekre, akik esetleg ép­pen abban a pillanatban lép­nek ki a kapun gyanútlanul, amikor egy meggondolatlan, felelőtlen motoros „húz” el a járdán. Fittyet hánynak a KRESZ előírásaira, ember­társaik testi épségére. Ezektől az emberektől be kellene vonni a jogosítványt. Bódi József Jászapáti Padok A parkokban, köztereken, különböző hivatalok intéz­mények előtt elhelyezett pa­dok mindenütt az emberek kényelmét szolgálják; pihe­nést biztosítanak a várako­zóknak. Különösen fontos ez olyan helyen, mint például a megyei kórház, ahol látoga­tási napokon sokan várakoz­nak. Itt bizony több ülőhely is elkelne. Ahelyett meg feltétlenül másik kellene, amelyik jó ideje rossz. Nem is kellemes látvány, amellett beleakad az ember ruhája, s joggal bosszankodhat. Véleményem szerint job­ban kellene ügyelni a pa­dokra, figyelemmel kísérni állapotukat, . * megjavítani, ahol arra szükség van. Egy­szeregyszer be is lehetne festeni, nem csak tavasszal. M. F.-né Szolnok Beázoft a tető Tóth Imre szolnoki olva­sónk levelében panaszkodott, hogy 1974-ben a Ságvári kör­út 65-ös épületet is felújítot­ták. Szép, mutatós. Nos, nem emiatt fogott tollat, hanem azért mert a tető beázott A felújíás után saját lakására 6000 forintot költött. A gya­kori esőzéskor a szobában „inspekciózott” a család... Olvasónk panaszát a Szolnoki Ingatlankezelő Vál­lalathoz továbbítottuk. Íme a válasz lényege: £1.A helyszínen megvizs­gáltuk a panaszt és megálla­pítottuk, hogy az egy évvel ezelőtt felújított építmény tetőszerkezetén a kivitelező, a szolnoki Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat szaksze­rűtlen munkát végzett, mely­nek következtében a tető- szerkezet beázott. A létesít­mény garanciális volta miatt intézkedést tettünk annak javítására. Közben azonban benn járt bérlőnk is, és saját kérésére anyagot biztosítot­tunk számára a hiba gyors elhárításához...” Jubileumi jutalom Sipos Lajos tomajmonosto- rai olvasónk három munka­helyen dolgozott — írta. Ez év december 31-én a mun­kában töltött ideje eléri a 25 évet. Kérdése az, hogy jár-e részére jubileumi jutalom. Azoknak a dolgozóknak, akik 25, 40, illetve 50 éven ót munkaviszonyban álla­nak, jubileumi jutalmat kell fizetni. A jutalom összege a dolgozó egyhavi alapbére. A jubileumi jutalom szá­mításakor a vállalatnak fi­gyelembe kell vennie mun­kaviszonyként mindazokat az időket, melyeket a dolgozó nála, és azokat is, amelyeket más vállalatnál töltött el. A munkaviszonyban eltöltött időt a dolgozó általában a munkakönyv bejegyzésével igazolja. Nem ismerheti el a vállalat munkaviszonyként a munkakönyvben „bemondás alapján megjelöléssel feltün- tett időket. A munkaviszony­ban töltött időket ugyanis a dolgozónak hitelt érdemlően — pl. szolgálati bizonyít­vánnyal, felettes szerv nyi­latkozatával, kinevezési ok­iratai, munkakönyv eredeti bejegyzésével kell igazolnia. „.. .A cikk alapján vizs­gálatot indíttattam. Ennek eredményét — a helyszíni szemle, a községi tanács vb- titkárával és a cikkíróval történt személyes beszélgetés alapján is — az alábbiakban közlöm: Az I. keresztdülőben meg­épült 20 kV-os távvezeték a cserkeszöllöi Iskola úti transzformátorállomás ellá­tása miatt vált szükségessé. Erre 1965. augusztus 17-én közigazgatási bejárást tar­tottunk, melynek jegyző­könyvét másolatban meg­küldjük. A jegyzőkönyvből világosan kitűnik, hogy a távvezetéket a keresztdülőn a községfejlesztési terv fi­gyelembevételével, az illeté­kes járási és községi tanácsi szervek képviselőinek hozzá­járulása és engedélye alap­ján létesítettük. A dülőút keskenysége miatt a hatósá­gok igen részletesen előírták a nyomvonal pontos helyét Feltétele a kifizetésnek az is, hogy a dolgozó ne áll­jon elbocsátás fegyelmi bün­tetés hatálya, illetőleg e büntetéssel azonos következ­ményű önkényes munka­megszüntetés hátrányos kö­vetkezményei alatt. Ennek ideje három év. A meghatározott szolgála­ti idő letöltése után a dol­gozót a jubileumi jutalom feltétlenül megilleti, függet­lenül attól, hogy egyébként arra érdemes-e vagy sem. A jubileumi jutalom csak a munkaviszonyban álló dol­gozónak jár. A tsz-tagok csak akkor kaphatnak jubi­leumi jutalmat, ha ezt a szö­vetkezet alapszabálya elren-. deli. Távvezetékünk 1965-ben pon­tosan ezen előírások szerint, az akkori dülőút és telekvi­szonyoknak megfelelően épült meg. 1965 óta az I. keresztdülö déli oldalán telekrendezés volt... Ennek során kb. 4 méterrel beljebb vitték a telekhatárt, így a dülőút ennyivel szélesebb lett, s a jóval korábban megépített távvezetékünk oszlopai ez­által csaknem a dülőút kö­zepébe kerültek. E tényeket — a vizsgálatot végző kép­viselőnkkel történt beszélge­tés során — a cikkíró is el­ismerte, s közölte, hogy nem a TITÁSZ-t kívánta okolni a tervszerűtlenség miatt. A vizsgálat alapján úgy érezzük, hogy a „Takarékos­ság” kapcsán írt cikk válla­latunkat elmarasztaló mon­datait a cikkíró valószínűleg a tények ismerete nélkül tette meg.” '.. .amikor egy este becsem­pésztünk a kollégiumba és annyi rizseshúst ettél, hogy utána kórházba vittek. — Persze, mert három hé­tig nem evett csak annyit, amennyit a „koleszból” ki tudtunk csempészni neki... — Nézzétek, a „zsindelyes” út tetőt kapott... — Fiúk, de sokszor masí­roztunk ezen az utcán. Csak úgy harsogott, mikor rázen­dítettünk: Béla bácsi kiadta a parancsot, minden gépész csináltasson bakancsot... — Emlékszel arra a kis­lányra ott az újvárosban? — A templomkertben de sok „csata” volt a mezőtúri srácokkal. Véget nem érő emlékezés, egymás szavába vágva. S a hatalmas épület megértőén borít árnyékot az előtte áll­dogáló csoportra. Újra és új­ra nyílik a kapu. Tartózko­dó férfiölelés. Hosszú évek után látják egymást régi ba­rátok, padszomszédok, osz­tálytársak. Azok, akik húsz esztendővel ezelőtt itt érett­ségiztek, mint a gépészeti technikum első végzett nö­vendékei. Mennyi mesélnivaló akad. Megnőttek a hajdani diákok, s mintha lépést akart volna tartani, velük nőtt a mező­túri alma mater is. Méret­ben és rangban egyaránt. Az egészségügyi dolgozók magasabb szintű képzése céljából szeptembertől főis­kolán oktatják a védőnőket, a közegészségügyi és jár­ványügyi ellenőröket, a dié­tásnővéreket, a gyógytorná­szokat. Az orvostovábbkép­ző intézet egészségügyi fő­iskolai karának első tanév­nyitó ünnepségén — kedden a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem aulá­A néhány szóval elmon­dott „önéletrajzok” sikeres életutakról szóltak, bár ezek az utak sokszor kanyargósak voltak, kitérőkkel teliek és nehezek. — Elektromérnök lettem, beiratkoztam a Műegye­temre. — Tanár vagyok, tanítok egyt mezőgazdasági szakkö­zépiskolában — én ma már emberekkel foglalkozom a gépek helyett, személyzetis lettem. — Megnősültem.. . két fiam van... három gyerekünk lett... Ülnek a kopaszodó, őszülő egykori nebulók a padokban, és emlékeznek. A szálló évek már mindent megszé­pítettek. Azt is, hogy folto­zott, talpalt cipőkben jártak, hogy egyetlen, örökké ki­nőtt ünneplő öltönyük nad­rágját a matrac alatt „va­salták” élesre. Örökké éhe­sek voltak és mégis jóked- vűek. Tizennyolc-húsz éve­sek, előttük állt az egész vi­lág. és tudták is ezt. Hallgatják mivé nőtt egy­kori iskolájuk. Előbb felső­fokú technikum lett, aztán főiskolai rangra emelkedett, ma a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem gépészkara, a felnőttoktatást, továbbkép­zést is meaoldó intézet. koznak. Mindegyikük egy- egy védőügyvéd. Azért nem helyes megszüntetni mert... Szerintem sem... Majd meg­látom, hogy bírják a buszok a fagyos úton... Mi lesz a begyűjtött cukorrépával, ki viszi azt el... Hiányozni fog ez a kis „lebbencshordó”, tudja mi régi summások csak így hívtuk... Egy kis társaság a nem do- .hányzó fülkében a beavatot­tak komolyságával, a „hát igen, meg kell érteni az idők szavát” arckifejezéssel csön­desen eregeti a füstfelhőt. (Itt már úgyis mindegy.) ök a hivatalos búcsúztatók: Rontó Imre a mezőtúri állo­másfőnök, családostól, Papp János tanácselnök, Szilágyi Sándor vezénylőtiszt. Túrkeve, utoljára Kiszállás. Fogadóküldött­ség a sínek mellett, élén a túrkevei tanácselnökkel. Koszna Mihály azt akarja mondani, hogy... Aztán nem mondja. Elsiratja a vonatot. Visszaút. Az 'utolsó vonat utolsó utasa — Pálfi Ferenc rendőr szakaszvezető — is megváltotta a jegyet. A pénz­tárablakot már be sem csukják. Minek? Üres az iro­da — egy szék sem maradt benne. Indul a „Julis”. Rako­mánya: az állomásépület be­rendezése. Ilyés Imre, a vonatvezető a mezőtúri váltónál kitölti a menetlevelet, menetidő túl­lépés: NINCS — leteszi a ce­ruzát, nézi mit írt, nevet. Fékcsikorgás, leszállnak az utasok, várják a pesti sze­mélyt — háttal a „Kevi Ju­lis nak.” jában — 560 első éves (360 nappali, 200 levelező .tago­zatos) hallgató előtt dr. Ká­rolyi György, az új főiskolai kar igazgatója mondott ün­nepi beszédet. Az intézmény központja a IV. kerület Er­kel utca 26. szám — két éves levelező tagozaton képezi ki az egészségügyi szakoktató­kat, az egészségügyi intéz­ményvezetőket, valamint a mentőtiszteket. Ahogy változott az iskola, úgy nőtt a benne felhalmo­zott anyagi érték. S amint hallgatják, hogy a felszere­lés értéke már meghaladja a 100 milliót, szinte látják ma­guk előtt az agyonnyúzott „kormos” traktort, melyen tanultak. Ök az iskola alapító diák­jai, s most csodálói fejlődé­sének. Ennek az iskolának a falait ők is rakták. A szó legszorosabb értelmében. Délelőtt a padokban birkóz­tak az anyaggal, délután ócska ruhákba öltözve hord­ták a maltert, a kőművesek mellett húzták magasba az emeletek falait. És bármeny­nyire más ma már az iskola képe, nekik mindig a régi marad, ahol emberséget ta­nultak egymástól és a taná­roktól. Végefelé jár az osztályfő­nöki'óra, mely húsz esztendő után az emlékezés, a meg­emlékezés órája. Elcsende­sednek, egy pillanatra fel­villannak arcok, melyeket soha többé nem láthat mór senki... Aztán kitódulnak a tante­remből, mint valamikor ré­gen, felszabadultan, kissé szelesen, s felvidámodva új­ra kezdik: emlékszel Pigi?! Deák Rózsi j Az illetékesek intézkedtek Szabálysértési eljárás Augusztus 27-én jelent meg lapunkban Romhányi László szolnoki olvasónk levele „Ci­garettavég volt a kenyérben” címmel. Dr. Hajdú Imre (Szolnok Városi Állami Köz­egészségügyi Felügyelőség) válaszolt a panaszra. *...1975 júniusában a Szol­noki Sütőipari Vállalat ke­nyérgyárában a Városi Köz­egészségügyi Felügyelőség ellenőrzést tartott és az Zavartalan lesz az éjszaka „Éjjel cserélik a vizet* — ezt a címet adtuk augusz­tus 22-i lapunkban Pálffy István szolnoki olvasónk le­velének. A Damjanich uszo­da vizéről van szó, s a víz­cserét „lebonyolító” komp­„Mindenekelőtt intézkedtünk, hogy a kompresszor 22—06 óráig ne üzemeljen. Hévíz gondjainkat ez fokozza, mivel az egyébként csendben üzemelő kút csak gépi úton termel me­leg vizet. Joggal felvetődhet, hogy korábban miért nem in­tézkedtünk. Válaszunk, hogy a kutat igyekeztünk a lakosság, a fürdővendégek és a sportolók érdekében saját hatáskörben rendeltetésszerű üzemre állítani. Mivel törekvésünk haszta­lannak bizonyult, így a további kísérleteket beszüntettük, mellyel biztosítjuk az éjszakai órákban a zavartalan pihenést. Azt a javaslatot, hogy nappal töltsük a medencéket, saj­nos nem tudjuk megvalósítani, ugyanis fürdőző vendégeink nem néznék jó szemmel, ha reggel üres, hideg, vagy félig töltött medencéket találnának. Gondunk végleges megoldá­sára szakvállalatot vonunk be. Kérjük válaszunk elfogadását és a lakók szíves elnézé­sét. Megjegyezzük, hogy csendháboritásunk is a város la­kosságának igényeit szolgálta, s igyekezetünk nem volt öncélú”. Távvezeték — engedéllyel Madarász Tibor üzemigazgató (Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat szolnoki üzemigazgatósága) válaszolt Szalay András cserkeszöllöi vb-tag levelére, amelyet „Takarékosság” címmel augusztus 22-én közöltünk. üzem közegészségügyi hiá­nyosságai miatt a gyár ve­zetője és tíz dolgozója ellen szabálysértési eljárást indí­tott. .. Az egyik dolgozó ép­pen azért fizetett bírságot, mert a munkahelyen do­hányzott. A Közegészségügyi Fel­ügyelőség a cikk alapján is­mételt vizsgálatot végez és a közegészségügyi szabályok betartása érdekében a szük­séges intézkedést megteszi.” resszor zaja miatt nem tud­nak aludni — panaszolta ol­vasónk. Szabó Sándortól, a Szol­nok megyei Víz- és Csator­namű Vállalat főmérnökétől megnyugtató tájékoztatást kaptunk.

Next

/
Thumbnails
Contents