Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-03 / 206. szám
1975. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 11 tv képernyője előtt • ' ' 1 _____. ____ S zolnok város története Népművészet—Háziipar Kiállítás a Szolnoki Galériában Mondom a magamét Valójában örülnöm kellene, hogy íme itt egy új sorozat, mulattató és kacagtató, szombat estére szabva. Tapsolni Komlósnak, aki igazán megtett és megtesz mindent, hogy a humor, a gondolkodtató szatíra meggyökeresedjék a televízióban. Csaknem azóta mondja a magáét, mióta megvan a televízió. Örülni kellene, hogy itt van, itt lesz hét estén át velünk és felmutatja — leltárt készít — azokat is, akik neki is szíve szerint valók; idők múltán feltérképezi saját humorista pályáját és egyben a kabaré alakulására is visszatekint. Hisz egy- egy felidézett régi jelenet között van ideje meditálni hangosan a humor céljáról, formáiról, eszközeiről is. És mégis szomorú vagyok, mert úgy érzem, bármilyen szórakoztató is a Komlós-show, újabb adalék, bizonyíték arra, hogy a könnyűműfaj „fáján” a televízióban az istennek sem tud új ágat hajtani a legfrissebb, a legmaibb humor. Alig ért véget a Min nevettünk harminc éve tallózás, és most egy újabb visz- szapillantás-sorozat. Ügy tűnik, humor dolgában egyszerűbb visszafelé tekingetni, mint előre látni. Még szerencse — ismétlem —, hogy Komlós János múltidézése nem holmi múzeumi séta a humor tárlatán: 'amit látunk, abból mai tanulságokhoz vezeti el nézőit. Csepel veget ért a televízió Cse- pel-sorozata, négyrészes filmet láttunk az ország legnagyobb ipari központjáról; gépekről, emberekről, módszerekről, elavult és új technológiákról, fiatal szakmunkások mutatkoztak be, idősebbek szólaltak meg, szó esett a nagymérvű vándorlásról, szociális gondoskodásról ...- Sok-sok mindenről, de épp ez az, a felmarkolt tényanyag parttalan bősége, amely érzésem szerint megakadályozta az alaposabb, elmélyültebb elemzést, hogy igazi filmszociográfia szülessék a gyáróriásról. Kérdések, problémák dobódtak fel, azán úgy is maradtak, vagy pedig a néhánymondatos kísérőszöveg volt hivatva pontot tenni egy-egy izgalmas, de félbe-szerbe hagyott gondolatra. Csepel vonzó téma. Bőséges látnivalót kínál filmen is. Csakhogy, aki végig akarja száguldani, könnyen úgy jár, mint az, aki fejébe veszi, hogy néhány óra alatt befutja a párizsi Louvre termeit, s aztán a képek sokaságától nem látja meg a festményt, nem fedezi fel, mondjuk a Mona Lisát. Brá- dy Zoltán is talán jobban tette volna, ha egy-egy problémának szegődik tüzetesen a nyomába, és annak tárja fel csepeli jellegzetességeit és mélységeit. Nem azt hiA közművelődés hatékony eszköze falun és a mezővárosokban a tsz-ek és a művelődési házak együttműködése — állapítja meg Szolnok megye népművelési szerveinek egyik legutóbbi felmérése. A jászberényi Déryné Művelődési Központ és a helyi Lenin Tsz együttműködése alapján a közös gazdaság hetvenezer forintot ajánlott fel az idén a közművelődési alapba, illetve, a művelődési ház támogatására. A tószegi Petőfi Tsz tíz szocialista brigádja segítséget kapott a népek közötti báztatom, amit láttunk, hanem azt hiányolom, ami benne lehetett volna ebben a négyrészes csepeli beszámolóban, hogy végül is az emberi mélységek dokumentumává váljék. Csepel divatos téma. De épp, mert sokszor válik az ábrázolás tárgyává, kényes téma is. Egyre nehezebb megtalálni, felfedezni benne a sajátságosán újat. Ezzel maradt adós a négyrészes legújabb Csepel-film. Mesélő városok? Ami a vasárnap esti Mesélő városokat illeti, úgy érzem, mintha egyszerűen félrevezettek volna. Nemcsak azzal, hogy teljesen mást kaptunk, mint amire a műsor címe után számíthattunk — mert mesél, hát kitárulkozik majd előttünk London —, hanem azzal is, hogy meglehetősen közepes színvonalú írások televíziós változatát nyújtották át csokorba kötve. Hogyan? Ennyire szegényes lenne a mai angol irodalom? Nem tellett volna belőle többre, mint a nagyvárosi magányt, a zsúfoltságban való emberi elszigetelődést, a kapcsolatteremtés reménytelenségét, divatos kifejezéssel élve, az elidegenedést oly unalmasan és annyi közhellyel ábrázoló műre, mint a Péntek este van, vagy pedig az Izgalmas este? Jószerivel csupán a harmadik történet volt elfogadható, amely abszurditásával valami derűt és szórakozást tartogatott számunkra, az Ésszerű magyarázat, a már ismert Tom Stoppard alkotása, amelyben Mádi Szabó Gábor rendőrfelügyelőként szokatlan szerepben valósággal remekelt. Általában a színészi játékra nem lehetett panasz. Kiváló művészek pazarolták erejüket tartalmatlan ürességekre. És a rendezés gondosságát sem lehet vitatni. — Málnay Levente munkája — a sikertelenségben fő ludas: a válogatás. Röviden Már elkoptatott dicséret, hogy az Ötszemközt a televízió egyik legizgalmasabb műsora. Mindig szolgál valami felfedezéssel. Nem nagy titkokra derül itt fény, csupán emberi titkok tárulnak fel, és mi nézők is gazdagabbá válunk általuk emberiekben. Ez a mélységesen humánus jelleg domborodott ki a Balczó Andrással készült beszélgetésben is. Már csak heten maradtak állva a Riporter kerestetik- ben a középdöntő második menetében. Nemes versenyben fogynak a jelöltek, de ami örvendetes, legutóbb már igazán élvezetes is volt a vetélkedő. A jelölteket, hogy nem hajszolták rendkívüli helyzetekbe őket, előre megválasztott partnerekkel beszélgettek, ez így természetes, színes . és változatos műsor született. V. M. barátság ápolásához. A Kossuth brigád például testvéri kapcsolatot alakított ki a harkovi Traktorgyár egyik brigádjával. A Kossuth Lajos 'műhelybrigád szinte valamennyi tagja szakmunkásbizonyítványt szerzett, illetve technikusi minősítő vizsgát tett. Több művelődési ház tan folyamot szervez az általános iskolát még el nem végzett felnőtt dolgozók részére. A jászkiséri művelődési ház — a megye két tsz szövetségének pályázata alapján _ decemberben megrendezi a megye közös gazdaságainak szocialista fejlődését bemutató fotókiállítást és diatárlatot. A szolnoki Városi Tanács V. B. megbízásából a Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat megjelentette a megyeszékhely történetének első kötetét, amely a város történetét a legrégibb időktől kezdve a felszabadulásig öleli fel. Régen várt kiadvány tetszetős ajándék a város lakóinak, értékes forrásmunka a kutatók számára. A Szolnok város története című kötet első fejezetét Stanczik Ilona írta. Az őskortól a honfoglalásig terjedő időszakot tárgyalja. A második fejezet — Selmeczi László munkája — a honfoglalástól 1526-ig örökíti meg a város eseményeit. A harmadik fejezetben Szántó Imre a szolnoki vár felépítését és török kézre jutását elemzi. A negyedik fejezetben Kaposvári Gyula a török kézen levő szolnoki vár sorsáról ír, míg az ötödikben Szurmay László foglalja össze Szolnok életét 1685-től 1847-ig. A következőkben Kaposvári Gyula a szabadságharc eseményeit, majd 1918-ig bezárólag Szolnok települését, gazdasági és kulturális fejlődését elemzi. Tiszai Lajos a megye- székhely 1918—19-beli eseményeinek állít méltó emléket. A két világháború közötti időszak . munkásmozgalmát dr. • Selmeczi László méltatja. Dr. Bbrús József a város történetének egyik legnehezebb időszakát, a második világháború napjait eleveníti feL A nagy hiányt pótoló kötetet Kaposvári Gyula és Mészáros Ferenc szerkesztette, Bóna István, Borús József, Selmeczi László, Szabó Ágnes, Szerényi Imre, Vértes Róbert lektorálta. A kiadvány második kötete, amely Szolnok történetét a felszabadulástól napjainkig öleli fel, jövőre jelenik meg. | Bagolyrúgta, nádteI. tejű karcagi tanya udvarán állunk a gazdával. Beszélgetünk. Az én szememet igencsak fogva tartja egy kopasz hátú kotló, végül nem állhatom meg szó nélkül. — Hát ez? — bökök a pőre szárnyas felé. — Kopasz — szippant egykedvűen cigarettájából a gazda. Hát ez innen is látszik, semmivel sem lettem okosabb. Máshogy próbálkozom. — Biztosan a kakas rúgta le róla a tollat. — Fenét.. . A kakas nem járja a kotlót — szippant egy mély slukkot ismét, megvetően végigmér, hogy még ezt sem tudom. — Hát akkor? — Hát akkor, hát akkor... Kopasz a háta, látja, nem? — veszíti el látszólag végtelen türelmét. — Látni látom, de mitől van?... — Mitől, mitől?... Hát tőlem. .. — Hogyhogy? Bartók és Kodály munkássága óta teljesen megváltozott a népiség és a népművészet fogalma. Addig általánosan elterjedt nézet volt, hogy mindaz, ami Magyarországon születik: az magyar, ami pedig művészeti produktum (akár zene, szövés, fonás, hímzés vagy faragás), ha vidékről eredt, s ha egyszerű földművelő falusiakhoz lehetett kötni: magyar népművészet. Ár- nyalatlanok, kifinomítatlanok voltak ezek a fogalmak, mint ahogy az volt történelemszemléletünk, s mint ahogy gyerekcipőben jártak szaktudományaink is. Ez magyarázza, hogy olyan művészóriások, mint Liszt Ferenc és Brkel, Izsó Miklós és Lechner Ödön is azzal a meggyőződéssel emeltek át Kodályhoz, Bartókhoz hasonló indítékból elemeket, motívumokat műalkotásaikba, hogy sikerült igazi, hamisítatlan, ősi népi alkotásokkal nemesíteni, frissíteni művészetüket. S aztán, a századeleji nagy „mélyfúrás” után derült ki — elsősorban zenei, majd nyomában más területeken is —, hogy mennyire mások a magyarság kultúrájának ősi rétegei. Olyan bonyolult, történelmi migrációs hatások nyomán alakult szinte áttekinthetetlenné egész nemzeti történelmünk, s benne természetesen kultúránk egésze, hogy csak lépésről lépésre haladva lehetett és nagyon óvatosan egy-egy lerakodott réteget lehántani, s közelíteni az eredeti magot. Mindezzel párhuzamosan azonban, még ha megkésve is. de lassan csak terjedtek, ismertekké váltak az igazán ősinek, s igazán magyarnak feltárt alap kultúrsajátságai. Főleg — hiszen Bartókék, Kodályék ott tevékenykedA nagy magyar tudós feltaláló, Jedlik Ányos születésének 175. évfordulója alkalmából a pannonhalmi vár főkönyvtárában emlékkiállítást rendeztek az országos Műszaki Múzeumban és a Pannonhalmán őrzött felbecsülhetetlen értékű anyagokból. A kiállítást egy hónap alatt húszezren nézték meg, és még október végéig tartják nyitva. Az utóbbi napok— Megtéptem. — Mivégre? — Idefigyeljen! Ha magán van esőkabát és elered az eső, rohan-e az eresz alá? — Nem... nem igen... — Na látja, a kotló sem, ha rajta a ruha. De ha magát mezítelen felsőtesttel éri az eső, a nyakát szegi, úgy pucol előle. Hát a kotló is... — Értem... — Dehogy érti. Én vagy húsz éve magános ember vagyok, napközben dolgozom a téeszben, odavagyok. Csirkét azért nevelek. De amíg a kotló hátán bunda volt csak gubbasztott a mező közepén ha szöszögött az eső. Amikor átázott a gamanca, felugrott, aló, az eresz alá. Á csirkéket pedig megpocsékolta az eső, sok el is pusztult. — Maga igen okos ember — mondom .elismerően, el- ámulva a praktikumán. Rámnéz, gúnyolódok-e, messze röpíti a csikket. — Nem én vagyok okos — szólal meg rekedten —, hanem a nép, mivel minden kis bajára iel egy kis orvosságot. tek — a zenében sikerült sok mindent tisztázni. A többi kultúrterületen azonban még ma is sok a homályos, zűrzavaros kérdés. Elég, ha csupán utalunk arra, mennyire nem tudjuk még napjainkban sem, mi a népművészet, a népi iparművészet, s mit tartunk népi naiv, vagy naiv stílusú képzőművészeti műalkotásnak. Nincs ennek a lehatárolására egységes szabály, s nem segítenek sem a lexikonok, sem a szakkönyvek. Hiszen maguk a kutatók, a szakbúvárok is csak ilyen, vagy olyan, ám korántsem egymással konf- rontált véleményét lehet csupán megismerni. Még talán a zene után a legjobb helyzetben van a népi iparművészet. A Nép- művészeti és Háziipari Vállalat közel 30 esztendeje népszerűsíti a parasztok, falusiak által népi motívumokkal. saját táji ornamentikájukkal díszített valóban artisztiku? és tetszetősen kivitelezett használati tárgyakat, kerámiákat, szőtteseket, hímzéseket. Mi a népi iparművészet jellemzője? Mindenekelőtt az, hogy tárgyaik egyedileg készülnek. A népművészek, szakkutatók által, vagy pedig saját ismereteik szerint egyetlen területhez köthető, ott hagyományosan, emberemlékezet óta használt, konanizált mintákból átemelt elemek felhasználásával új variációkat igyekeznek létrehozni. Hagyományosak a használati tárgyaik is (mégha funkciójukat veszítették is az idők folyamán), amelyekre a minta, a sajátos díszek felkerülnek. Az elmondottak még akkor is meghatározói a mai népi iparművészeti alkotásoknak, ha az utóbbi években az egyes elemek a kor változásait követve szintén megváltoztak. Módosult például ban az osztrák műszaki intézet szervezésében több mint száz szakember tekintette meg az emlékkiállítást. A kiállításon látható az első elektromos motor, amelyet 1828-ban szerkesztett Jedlik Ányos. Ugyancsak látható az első dinamó, s az első szerkezet is, amellyel a tudós 7 ezer voltos áramot tudott fejleszteni. 2 Ha ezen a tájon ese- • get az eső, vért izzad a gyalogos ember, addig merül a csizmamarasztaló sárba, amíg csak kétágú. A lábbelire pedig rakódik olyan sárcsomó, hogy válik ólomcsizmává. Legalábbis ami a súlyát illeti. Valahogy így kerültem ki az istenhátamö- götti halásztanyához. — Jó napot! — Magának is! Úgy nézem, szüksége lenne rá — mustrálja az idős férfi csupa sár ruhámat. — Mi járatban? — Hal kellene. — Lenne... — nézeget a halász bizalmatlanul. — Pénz van — húzom elő a zsebből. — Akkor hal is — mondja ravaszkásan. Mutatja a készletet: ponty, kevéske szeméthal, amur... Amur? — Az a neve. Ott. az a jól megtermett hal, látja. Menynyit akar venni? — Nem is tudom. Talán öt kilók — Elviheti egvben. Az amur annyiforma lehet. a területhez kötöttség. Hiszen az információk gyorsabb és szélesebb körű tér-, jedésével már nemcsak lokális (karcagi, mezőkövesdi, kalocsai stb.) mintákra szorítkozhatnak a készítők, hanem az ország valamennyi tájegységéből származó ele-, mek rendelkezésükre állnak;. Változás következett be a tekintetben is, hogy nap jetink népi iparművészeti tárgyait már nem kizárólag ügyeskezű falusiak, hanem a mesterségek fogásait, s a hímzés-faragás-korongozás csínyját-bínyját elsajátítani képes legkülönfélébb fogkil- kozású és társadalmi hova- tartozású emberek végzik. S végül legdöntőbb talán a változás azon a ponton, hogy nem egy-egy darabot, hanem az országos hálózattal rendelkező háziipari szövetkezetek irányítása mellett szériákat készítenek az egyes tárgyakból. A Szolnoki Galéria jelen kiállításán főleg az Alföld népművészeti hagyományait megőrző-megújító produktumokkal, közöttük is a hozzánk közelálló kunsági hímzés, mezőtúri, füredi fazekasság jelenkori reminiszcenciáival találkozunk. A kiállítás pompás anyaga ízelítőt ad nemcsak végtelenül gazdag népművészetünkből, de a háziipari szövetkezetek — sajnos névtelen — alkotóinak eredeti tehetségéről, s a bemutatót rendező Népművészeti és Háziipari Vállalat anyag-gazdagságáról. A Szolnoki Galéria elegáns, tartalmas kiállítása az ő hét fős dekorációs osztályuk munkáját dicséri. Egri Mária Nemzetközi biológiai szimpózium Szegeden Kedden az MTA szegedi biológiai központjában négynapos nemzetközi szimpózium kezdődött az UNESCO támogatásával, a nemzetközi sejtbiológiai szervezet — az ICRO — védnökségével A tanácskozás mintegy 180 résztvevőjét Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA szegedi biológiai központjának főigazgatója köszöntötte, majd megkezdődtek az előadások. — Miféle szerzet az? Nem ismerem a halakat — vallom be pironkodva — Pedig amúgy tanult embernek nézem. — Jártam néhány iskolát. — Én nem. — Most mégis maga tanít. — Az amur olyan furcsa jószág, hogy ezt érdemes tudni: éjfél körül kimászik a partra, és legel a harmatos fűben. A holdvilágnál még az uszonyuk is megtetszik. Ha meg nem kötném a kutyámat, összemarakodnának. .. — Komolyan? — hihetet- lenkedek. — Kérdezze meg mástól ha nem hisz egy iskolázatlan embernek — mondja hunyorogva, s beleteszi az amurt a táskámba. — Iszik egy kis jó toroksikáló pálinkát? — nyújtja az üveget. — Nem lehet, motorral vagyok, csak a kőúton hagytam, mert elkapott az eső. De megyek mert sötét lesz rám... • — Az nem baj, csak itt égjen a lámpa! — mutatja a fejét. Kikecmeregtem a sártengerből. A biztonság kedvéért utánanéztem az amur tulajdonságainak egy könyvben: valóban növényevő, bár nem a parton. (Folytatjuk) ú Körmendi Lajos 1 Á fsz-ek és a művelődési házak együttműködése Tanyai pillanatképek Avagy mi fán terem a népi bölcsesség Kiállítás Jedlik Ányos születésének évfordulóján
