Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-01 / 179. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus V. Egyetemkóstoló Gödöllőn Befejeződött a vizsgaidő- szak, lezajlottak a felvételik is, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mégsem csendes. A folyosókon, a büfében beszélgető diáksereg, s a legtöbb szemináriumi terem, előadó is foglalt. Július 20-tól augusztus 2-ig száznegyven Bács, Békés, Somogy, Heves és Szolnok megyei diák, valamennyien fizikai dolgozók tehetséges gyermekei, egyetemi előkészítőn vesz részt. Afféle egyetemkóstoló ez... Holnap zárthelyi / A három gazdászcsoport (a mezőgazdaságtudományi karra készülők tanulnak itt) egyike éppen szünetet tart. Két állattan óra között egy cigaretta vagy éppen egy cola, egy szendvics. — Most már biztos, hogy jövőre ide jelentkezem — szögezi le mindjárt a beszélgetés kezdetén Farkas Katalin, a Szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium leendő negyedikes tanulója. Két társa, a szintén verse- ghys Halasi Edit és a törökszentmiklósi mezőgazdasági szakközépiskolás Dankó Ödön egyetértőén bólogat. — Én eddig Keszthely és Gödöllő között ingadoztam — vallja be töredelmesen Edit —, de ez az itt töltött pár nap mindent eldöntött. Visszajövök, mindenáron... Gödöllő tehát csatát nyert. Hogy hogyan ? A három Szolnok megyei diák nevében Dankó Ödön fogalmaz így: — Csodálatos a környezet, irtó rendesek a tanárok — hát lehet itt rosszul tanulni? Nem elkeserítésként, de megjegyzem, hogy ezek az „irtó rendes” tanárok a felvételi vizsgán bizonyára „irtó” szigorúak lesznek. — Most is azok — nyugtatnak meg sietve. — Matematikából, kémiából és biológiából (a felvételi tárgyak) végigvesszük szinte a teljes középiskolai anyagot, s bizony egy-kettőre kiderül, hogy ki mit tud. — És mit tudnak a Szolnok megyeiek? — Eddig nem vallottunk szégyent, reméljük ezután se... A nagy próba holnap lesz, ugyanis zárthelyit írunk. Zárthelyire készülnek a gépészek (a gépészmérnöki karra felvételizők) is. A szolnoki Egyed József és a mezőtúri Kiss György éppen azon tanakodik, hogy milyen feladatokra számíthatnak. — Minket matekból és fizikából gyúrnak, s mondhatom alaposan — magyarázza Jóska. — Elsősorban a középiskolai anyagot ismételjük át, de egy kevés újat is veszünk hozzá. Az ismétlés se unalmas, itt más a megközelítés, a feldolgozás módja. Unatkozni nem lehet — Unatkozni tényleg nem lehet — folytatja Gyuri. — Délelőtt tanulunk, délután sportolunk, játszunk, kirándulunk. Voltunk a Mátrában, Budapesten színházban, megnéztük az egyetem tangazdaságát, s persze mindenekelőtt ismerkedünk az egyetemmel. Jóskával bejártuk az épületet, benyitottunk minden műhelybe... szobába. .. Nem mondják, de látom, valami hasonlót fogadhattak, mint Edit: visszatérni mindenáron. .. A visszatérésig azonban még egy kemény középiskolai év van — addig pedig: egy fél szünet. — Hogy telik majd az augusztus? — Nyaralni megyek Űjszászra, a nagymamámhoz, s utána talán Budapestre is — válaszol Jós Ica. — Az egyetemi előkészítő előtt egy hónapot dolgoztam. S Gyuri? — Én is dolgoztam egy hónapot, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben, a hátralévő heteket pedig otthon töltöm, a szüleimmel. Pihenek, hisz szeptemberben nagy hajrá kezdődik. Visszavárják őket A száznegyven fős csoport gondnoka, programfelelőse, mindenese: Dezső Ottóné, az egyetem főelőadója. — A megyékkel kötött együttműködési szerződés alapján idén már a negyedik alkalommal szerveztük meg az előkészítő tanfolyamot. Mi biztosítjuk a szállást, az előadókat, a programot — a megyei tanácsok az étkezést és az utazást fedezik. (A gyerekek mindössze ötven forintot fizetnek a kirándulásokra.) Hogy miért csináljuk mindezt? Szeretnénk, ha a fizikai dolgozók f tehetséges gyermekei felkészülten, bátran jönnének a felvételi vizsgára, ha a továbbtanulásra itt újabb ösztönzést kapnának. Nincs pontos adatunk, hogy a korábbi előkészítők részt vevőinek hány százalékát vették fel egyetemre — annyi azonban biztos, hogy nagy többségük ma nálunk tanul. Visszavárjuk az idei tanfolyam hallgatóit is. Hérész Dezső 6TWßlPm----^ x J^LWYELVMüYELES) Potyaleső Nagyon érdekes jelenségre hívta fel a .figyelmünket a címbeli szóval kapcsolatban egy olvasónk. Szerinte bizonyos szavak nagyon „tolakodóvá” válnak napjainkban, a potya szó és szócsaládja pedig egyre ritkábban vállal nyelvi szerepet. Van valami igazság az ál-1 lításában. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy mindennapi életünk nyelvhasználatában teljesen visszaszorulóban lennének a következő szóalakok, szószerkezeti formák: potya, potyázik, elpotyáz, potyás, potyázó, potyá- zás, potyaóra, potyakérdés, potyautas, potyaleső, potya vendég, potya ember, potyajegy, szereti a potyát, potyamunka, potya bor, potyára kap mindent stb., stb. A felsorakoztatott nyelvi formákkal az alábbi fogalmi tartalmakban és használati értékekben élünk írásban és szóban: ingyen, ingyenes, potom áron, haszon nélküli, olcsón, nagyon könnyű, megerőltetést nem kívánó, fizet- ségnélküli, haszontalan, könnyű munkára számító, arra vadászó stb. A potya szóalak eredetét tekintve a poty, potty, poty- tyan, potyog, potyó hangutánzó szavak sorába illeszthető bele. Eleinte a nép nyelvében s a családias jellegű beszédhelyzetekben jutott elsősorban nyelvi szerephez. A potyába tenni (könnyen végezni), potyára ment (elpocsékolódott), mindent elpotyázott (elfecsérelt) szólásszerű formák is ritkán jutottak el az igényesebb nyelvhasználatba. Prózaíróink, így Jókai, Mikszáth, Móra, Móricz stb. már gyakrabban emlegetik a potyabor, a potya fráter, a potya pénz, a potyaleső nyelvi képleteket. A szó életútjának alakulására vonatkozólag nagyon jellemzőek azok a példák is, amelyekből az tűnik ki, hogy a szócsalád egy-egy tagját á versekben beszédhelyzeteket jól jellemző stíluseszközként is felhasználják költőink. Reviczky Gyula Potya-nóta címmel megírt ironikus versében nevetségessé teszi azt a szerkesztőt, aki potya munkatársaitól, potya verseket, potya cikkeket vár, s viszonzásul potyára tiszteletpéldányt ad. Gulyás Pál humoros hangvételű költeményében azt az embert mutatja be, aki még dicsekszik is azzal, hogy mindent ingyen, potyán kapott az életben: „Egész életem potya volt, Potya voltam, potyán halok. A vén dajkám potyán vett meg, a papok potyán temetnek” (Gulyás: Potya-ember). Elítélő álláspontját is megfogalmazza Váci Mihály e versbeli mondatában: „A potyalesők hada hömpölyög szét”. (Váci: Aljnövényzet.) Dr. Bakos József Oj könyvek Így élt Jókai Mór— Dokumentumok Magyarország felszabadulásáról A Táncsics Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Küzdelmes évszázad. Fejezetek a magyar munkásmozgalom történetéből. Az MSZMP KP Párttörténeti Intézete gondozásában készült hézagpótló kiadvány főszerkesztője Vass Henrik. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megjelentette a Nagy emberek élete sorozatban, új kiadásban Fodor András könyvét; a Szólj költemény József Attila életét és költészetét ismertéti. Az Így élt... sorozat legújabb kötete az Így élt Jókai Mór. A sok képpel, rajzzal illusztrált életrajzi könyv szerzője Lengyel Dénes. Pálos Rozíta verseinek kötete az Ütőn. A Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak sorozatban ismét megjelent A Hatrongyosi kakasok, Móra állatmeséivel, gyermekverseivel; a pompás kötetet Reich Károly illusztrálta. A világ legszebb meséiből válogatott össze egy kötetre valót Schindler Anna. Arany János verses képeskönyve az Este van, este van; a kötetet Reich Károly rajzai díszítik. A kisebbeknek szól Varga Katalin sokadik kiadásban ismét megjelentetett könyve, a Mosó Masa mosodája,, mesékkel, versekkel, F. Győrffy Anna illusztrációval. A Tudod-e már? németből fordított, az apróságok ismereteit játékosan gyarapító kis lapozókönyv. A Kozmosz könyvek sorozatának új kötete, az Oázis rakétákkal, elbeszéléseket, riportokat közöl a katonaéletről. (Berkes Péter válogatásában és szerkesztésében.) A Corvina Kiadónak a felszabadulási évforduló alkalmából megjelentetett könyve az 1944—1945. Dokumentumok Magyarország felszabadulásáról. A kötet anyagát Esti B|]a válogatta, a könyv elé Kállai Gyula írt bevezetőt. Restaurálják Feszty Árpád körképét Feszty Árpád híres körképe ■— A magyarok bejövetele — a II. világháború alatt Budapestes súlyosan megsérült. Megmaradt részeit az elmúlt évtizedekben különféle raktárakban őrizték. Csak a közelmúltban határozták el, hogy a 115 méter hosszú, 15 méter magas festményt restaurálják és később a Csongrád megyei Ópusztaszeren tervezett nemzeti emlékparkban helyezik majd el. ÉPÜL ÁZ ÚJ KOSSUTH ADÓ Solt mellett a Bács-Kiskun megye! Állam! Építőipar! Vállalat dolgozói építik az új Kossuth adót. A szovjet tér* vek alapján és szovjet segítséggel épülő adó teljesítménye 2000 kW lesz. (A jelenlegi lakihegyi mindössze 300 kW teljesítményű.) Az új Kossuth adó középhullámon az egész ország területén fifogástalan minőségben vehető. A tervek szerint jövő év végén már megkezdi a próbaadást. Képünkön: Lepljhin Mihail, Benjada Jenő építésvezető és Kules Nyikolas megbeszélése az adótoronynál. Újra etjiyitját a Károlyi Mihály emlékszobákat Zene az ifjúsági parkban Osztatlan sikert aratott szerdán a szolnoki ifjúsági parkban az Apostol együttes. Széles skálájú, választékos műsorukra hétszáz fiatal volt kíváncsi. S, hogy mennyire jól érezték magukat, bizonyítja az is, hogy együtt énekeltek a zenekarral — mint legutóbb a Sprint együttes koncertjén. Az ifjúsági parkban augusztus 1-től 10-ig, a jubileumi kiállítás ideje alatt különféle kulturális rendezvények lesznek, Így az első négy napon divatbemutatók; augusztus 3-án a Continental, 4-én pedig a Vastaps együttes lép fel. Augusztus 5-én a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószenekara, 6- án pedig az MHSZ olajbányász fúvószenekar ad műsort. Augusztus 7-én a mezőtúri Röpülj páva kör és a citerazenekar mutatkozik be, 8-án a CÉ-CÓ együttes, 9-én a Tisza táncegyüttes, s végül 10-én az Integrál zenekar szórakoztatja a közönséget. A parkot csak a kiállításra váltott jegyekkel kereshetik fel az érdeklődők. Feiőfi-eniiékünnepségek Petőfi Sándor szülőföldjén, a költő ereklyéit őrző kiskunsági településeken — mint minden évben júljus 31-én — most is megemlékeztek Segesvár nagy halottjáról. A forradalmár költő halálának 126. évfordulóján koszorúkat, virágokat helyeztek el szobrainál, emléktábláinál. Szülőhelyén, Kiskőrösön a városi népfrontbizottság rendezett emlékünnepséget, amelyen a társadalmi és tömegszervtezetek, a Petőfi nevét viselő intézmények, ipari és mezőgazdasági szocialista brigádok, az ifjúsági szervezetek képviselői vettek részt. A hagyományos ünnepség keretében megkoszorúzták a költő szobrát a Petőfi téren. Augusztus közepén újra megnyitják a Károlyi Mi- hály-emlékszobákat, amelyeket a hatvanas években rendeztek be a Károlyi-palotában. Tavaly, amikor megkezdték az épület javítását a födémcserét, az emlékszobákat és az ottani állandó kiállítást bezárták, s az idén Károlyi Mihály születésének 100. évfordulójára újították fel. Az átrendezés azért is szükséges volt, mert időközben értékes dokumentumokkal, személyes tárgyakkal gyarapodott a nagy államférfiú életpályáját, politikai tevékenységét bemutató gyűjtemény. Az agyag professzora Napokig beszélgettünk, de sohasem a cikk témájáról. Ifjú Szabó Mihály karcagi fazekast nem lehet „.kikérdezni”, ki kell várni türelemmel, amíg magától kibuggyan belőle a mondandó. Nehezen indult, azután egyik késő este megeredt a nyelve. Közbeszólni nem akartam, félvén, hogy elapad beszélő kedve, így hát egy monológot vetettem papírra. Kántor Sándor műhelyében dolgozott a papa, én pedig beleszülettem a műhelybe. Három évesen már kis állatfigurákat csináltam agyagból, mert a szomszédban sok állat volt, s én azokat mintáztam, hogy „gazda” legyek. Korábban az agyagban hagytam az ujjlenyomatomat. El is teltek az iskolás évek agyagozással, galambászással, j átékkal: tanuló lettem a Kántor műhelyben, majd szakmunkás és darabbéres korongozó. Húsz esztendősen önálló gondolatok kezdtek foglalkoztatni. Tíz éve, hogy saját műhelyt építettünk a papával, pedig azt tartották, hogy mi csak korongozni tudunk, díszíteni nem. Mégis vettünk szalmát, az udvaron kivetettük a vályogot, építkeztünk. 1966 februárjában már Szabó cserepek készültek. Én a díszítést kezdtem tanulgatni magamtól, de volt hogy egész napi munkámat összetörtem a kudarc miatt. De az évek során magabiztos lettem az íróka kezelésében, s kimerészkedtem a tiszafüredi kerámia motívumvilágából. Ügy 6—7 éve kezdtem foglalkozni a néprajzzal, s fölfedeztem Győrffy Istvánt. Utánanéztem az alföldi hagyományoknak is. Először a mezőtúri kerámiát újítottam föl sikeresen, ezért kaptam meg a „Népművészet ifjú mestere” címet 1970-ben, amikor első ízben adományozták. De szakadékot éreztem a füredi és a túri cserép között, hát keresni kezdtem a füredi őseit. A szálak Debrecenbe vezettek, ahol a múlt század elején ragyogó fazekasság volt, de a század végére kihalt. Ezt száz éve letették, azóta senki nem nyúlt hozzá, gondoltam. Ma is egyedül én csinálom ezt a stílust: nyugodt, gazdagon díszített, színes kerámia ez, nincs párja az országban. Nos. 1972- ben, a Gerencsér Sebestyén pályázaton ilyen cserepekkel nyertem nagydíjat. Szeretném mélyen megismerni a paraszt kultúrát, mert csak az nyúlhat biztos kézzel a fazekashagyomá- nvokhoz, aki az egész hagyománynak ura, s tudja, hogy ezen belül milyen helyet foglal el a cserép. Ásatásokat nézek, járom a múzeumokat, bújom a kerámiagyűjteményeket. Rájöttem, hogy a debreceni cserépnek is lehet elődje, úgyhogy most a törökkorig, a középkorig ásom magamat, tanulmányozom a kerámiakultúrát Debrecenben, Egerben, Kecskeméten, Sárospatakon... Várásatások leleteit nézem. A török-korabeli anyagot még senki sem dolgozta föl. Egy- egy múzeumban többszáz cserépdarabot átnézek: egy tányér széléből már látom az egész tányért. Az a kérdés, hogy mennyi itt a török hatás, mennyi a magyar. Ez hajt most Törökországba: eldönteni a kérdést, vérfrissítést hozni. Amikor ennyi évszázad után nyúl vissza az ember a gyökerekig, óriási a felelősség. Ezzel a munkával persze senki sem bízott meg, mégis csinálom, igaz, remegő kézzel. Sokszor jönnek hozzánk emberek "egy-egy mintadarabbal, hogy ezt meg ezt kérik, csináljuk meg. Ha nem igazi népművészetet kérnek, akkor ez nálunk nem megy. El kellene választani a gyári, szövetkezeti termékekben a jót a rossztól, s csak az igazán jót csinálni. Az ilyen alkotómunkához pedig szabadság kell, s ez megvan a mi népművészeti szövetkezetünkben, ahol az idén vezetőségi tag lettem. Amit elődeink, a papa, Kántor Sándor csináltak, ezt nekünk tovább kell vinnünk, de a tisztaságra ügyelni kell. Hát ez a munkám. De a fazekasságban valahogy nem tudom magamat eléggé kiélni. Ebben az alsó épületben kis házi múzeumot rendezek be: paraszt bútorok, tárgyak, stb. Nádtetőt szeretnék rá tenni, de nem engedélyezik. Ezenkívül első osztályú galambász vagyok, most is öt galambom került listára. A galambtenyésztés izgalmas állattenyésztési tudomány, valóságos kis kutatóintézet ez nekem. Meg aztán szeretek itt elkomáz- gatni a jóbarátokkal esténként. .. Az agyag professzora 31 éves. Szép barna felesége, két fia van. Misiké 3 éves lesz, hetente többször, sokszor naponta órákig agyago- zik a műhelyben minden szülői biztatás nélkül. Piciny kezével kis / állatfigurákat csinál: nagyapja s apja boldogan figyeli a kis fazekast, , Körmendi Lajos | <
