Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

1973. augusztus SO. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Dermesztő légkörben CSÉPARÖL kaptunk pa­naszos levelet. Egy idős em­ber írja le, hogy a helyi MÉK kirendeltség tésztaüze­mében bizony nem ritka, hogy a dolgozót el-el küldik amúgy istenigazából, szente­ket, felmenőket emlegetve. (Írnám szó szerint példázva is, mint ahogy levélírónk tette, hiszen két „konkrét” esetet is említett, de hát nem modern novellát kanya- rítok. A napilap nyomda- festékbe kényes jószág, nem tűr' ilyen szavakat.) Jártam a csépai tészta­üzemben. Az egyik „konk­rét” eset az itt dolgozó cso- magolókkal történt, állító­lag egy bérvita miatt szaba- : dúltak el' az indulatok. A csomagolok normáját ugyan­is évekig „elfelejtették” ren­dezni, fizetésük méhányszáz forinttal több lett, jobban kerestek, mint azok, akik a tésztát gyúrják, szeletelik, holott az utóbbi sem köny- nyebb munka. Bori Mátyás- né, az üzem vezetője egysze­rű módon oldotta fel a bér- feszültséget : lecsökkentette a csomagolók bérét, míg a többiek fizetése maradt a régiben. Mindezt meg is ma­gyarázta: még mindig jobb így, mintha normarendezés lenne. Ahogy a levél állítja, az ügyet nem éppen válogatott szavakkal tárgyalták meg, s ugyanez a vád érte a válla­lat szolnoki főkönyvelőjét is, állítólag ő is tett egy bor­sos megjegyzést, amikor a csépai asszonyok közül ha­tan hozzáfordultak pana­szukkal Kideríteni valójában mi is történt, ma már nehéz. Ott- j áriamkor ugyan kérdeztem az asszonyokat, mi igaz ab­ból, amit a levél állít, de csak ötöltek-hatoltak, „eset­re" senki nem emlékezett „konkrétan”. Csak egyikük, akivel négyszemközt sike­rült beszélnem, erősítette meg a levél szavait, de ígé­retem vette: nevét nem fo­gom kiírni. Azzal magyaráz­ta, hogy ott Csépán az asz- szonyok vagy a tsz-ben, vagy a tésztaüzemben dolgozhat­nak — ezért félnek. Beszéltem a levélíróval is, ő még elmesélt néhány ese­tet, de az asszonyok erre sem emlékeztek pontosan. Az ügynek ennek ellenére van néhány tanulsága, meg­próbálom sorba szedni. Először: ahol elhanyagol­ják a normakarbantartást, ott ne csodálkozzanak, ha indokolatlan bérfeszültség támad. Azt sem lett volna szabad megengedni, hogy az üzem vezetője törvénytele­nül a bérek csökkentésével korrigáljon. S ha már így történt (tavaly októberben), a vállalatnak hamarabb kel­lett volna intézkednie, nem­csak most júliusban, mint azt Németh István igazgató- helyettestől megtudtam. Ami viszont a főnökök és beosztottak viszonyát, a ve­zetési stílust illeti, szinte csak közhelyeket mondha­tok. Megállapíthatom: a ká­romkodás, az önérzetet sér- • tő hang, különösképp veze­tő szájából megengedhetet­len. Milyen is valóban a csé­pai tésztaüzemben a munká­sok és vezetőik kapcsolata? Az ott dolgozó asszonyok nyilvánvalóan tudják, de amíg hallgatnak róla, ne­héz segíteni nekik. Arról, a főkönyvelő mivel sértette meg őket, még csak szólt a hat asszony, de amikor az üzemi légkörre terelődött a szó, elnémultak. Ez is válasz volt... REMÉLJÜK, hogy a MÉK megyei vezetői hamar meg­találják hozzájuk „a kul-. csőt”; olyan munkahelyi lég­kört teremtenek a csépai tésztaüzemben, hogy a dol­gozók kenyérféltésből ne hallgassanak el semmit, bát­ran mondjanak véleményt közösségi és egyéni ügyek­ben. Mi több: a közvetlen­vezetőik magatartásáról, munkájáról is! T. P. Megalakul a magyar—szovjet liajóipari munkacsoport Ä jövő folyója Beszélgetés a Tiszáról Cégen Imre államtitkárral Nemrégiben lapunk olvasóival, együtt végig utaztunk a Tisza magyarországi szakaszán, ismerkedtünk a tiszai tájjal, emberekkel. Utunkon sokkal inkább a kíváncsi turista sze­mével néztük a szőke folyót, mint a szakember tájékozottsá­gával, még akkor is, ha egy kicsit bepillantottunk a vízügyi dolgozók mindennapos munkájábá, a vízgazdálkodásba. Néz­zük hát most szakemberszemmel, sőt a legilletékesebb sze­mével. Dégen Imre államtitkárt az Országos Vízügyi Hivatal elnökét kértük fel beszélgetésre. Augusztus 27 és 29 között Budapesten tartotta alakuló ülését a magyar—szovjet ha­jóipari munkacsoport. A tár­gyalásokat dr. Betlej Sándor Kohó- és Gépipari minisz­terhelyettes és L. P. Sztye- fanov hajóipari miniszter- helyettes vezette. A munka­Az új tanév kezdetekor az óvodák is benépesülnek, s mint Szolnokon a korábbi években, az idén-sem ment minden gond nélkül ez a „benépesítés”. A városi ösz- szefogás enyhítette ugyan a feszültségeket — ezt példáz­za a tegnap átadott III. Ju­bileumi óvoda is — mégis jelenleg a megyeszékhelyen átlagosan 120 százalékos az óvodák kihasználtsága. Ez egyben azt is jelenti, hogy a városi tanács illetékesei igyekeztek is minden szülő jogos igényét kielégíteni, s ennek megfelelően az 1973/76-os tanévben a 818 jelentkezőből 811 kisgyermeket veitek fel a. város 28 tanácsi óvo­dájába. Az óvodák zsúfoltsága egyenes arányban áll a' vá­rosközponttól való távolság­gal, így például a „belváro­si” Fiumei úti és a Kolozs­vári úti óvodában 137 száza­lékos a helykihasználás, míg csoport egyeztette a Magyar Hajó- és Darugyár szovjet segítséggel történő rekon­strukciója előkészítésének ütemtervét és meghatározta, hogy a két félre milyen fel­adatok hárulnak a rekon­strukció előkészítésében. a Lomb utcaiban csupán nyolcvan. Ugyanígy a TVM lakótelepi üzemi óvodájában is van még húsz szabad hely, ahová pedig — ebben az eset­ben — kívülálló dolgo­zók gyermekét is felven­nék. Annak ellenére, hogy a tavaly már sikerrel megala­kított felvételi társadalmi bizottságok rendkívül sokat segítettek a felvételi mun­kában, (a helyhiány miatt) nem sikerült minden gyere­ket a lakhelyének közelében lévő óvodába felvenni, s így őket „ átirányították másik, kevésbé zsúfolt, de távolab­bi óvodákba. A városi tanács a szü­lőket megkímélendő, a Volán 7. sz. Vállalat megértő támogatásával kát óvodai ccljáratot in­dít, amely a szandaszöllősi busz­megállótól a Vércse utcai, illetve a Várkonyi tértől a Klauber körúti óvodáig vi­Tanácsülés, vb-Ulések A tiszaföldvári Nagyköz­ségi Tanács és a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­ságának tegnapi közös ülé­sén foglalkoztak a tanácsta­gi beszámolókon elhangzott közérdekű bejelentésekkel és javaslatokkal, s megvalósí­tásuk programjával. Meg­vitatták a tanács és a HNF együttműködésének tapaszta­latait, valamint tájékozódtak akultúrális, ifjúsági és egész­ségügyi bizottság tevékeny­ségéről. Tegnap Kunhegyesen az idei év költségvetési és fej­lesztési tervének első fél­éves teljesítéséről tárgyalt a nagyközségi tanács végrehaj­tó bizottsága. Beszámoló hangzott el továbbá a tanács vb és a KISZ együttműkö­déséről. Törökszentmiklóson a ta­nács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén ugyancsak ér­tékelte évi költségvetési és fejlesztési tervének végre­hajtását, s úgy határozott, hogy az első félévben fel nem használt összegnek több mint a felét az óvodák fej­lesztésére,. bővítésére fordít­ja. A cigánylakosság életkö­rülményeinek javítása érde­kében hozott intézkedésekről megállapította, hogy nem ha­lad megfelelő ütemben a ci­gánytelep felszámolása, amin változtani kell. Tiszai kőolajfinomitó Szerelik a fő lepárlótornyot Leninvárosban, a Tiszai Vegyikombinát szomszédsá­gában épül az évi három­millió tonna kőolajat fel­dolgozó Tiszai Kőolajfino­mító Vállalat. A több mint hárommilli- árd forintos költséggel 1976 decemberében elkészülő ’nagyberuházás most újabb jelentős állomásához érkezett megkezdődött a több mint négyszáz hektáron épülő Kőolajfinomitó Vállalat kom­binált üzemének gépészeti C7prpl ocp A 170x210 méter alapterü­letű kombinált üzemben — amely a nagy'mű „szíve”'1— elsőként az úgynevezett C—1 atmoszférikus fő-lepárlóto- rony szerelését kezdték meg. A 42 méter magas torony al­katrészeit a Szovjetunió szállította. Ugyancsak a Szovjetunióból érkezett az üzem gépészeti berendezései­nek zöme is, mintegy hét­ezer topnányi gép, desztil­lálótornyok, kompresszor, csőkemence, szivattyúk és más műszerek. szí a gyerekeket (járaton­ként 30—40-et), naponta oda-vissza. Ha a jelentkezők és a fel­vettek csaknem azonos szá­mát nézzük, elégedettek le­hetünk, hiszen újabb nyolc­száz gyerek elhelyezéséről gondoskodtunk. Az óvodai helyek és a felvett gyerekek aránya, az „ovibuszos” kényszer- megoldás viszont még mindig további erőfe­szítésekre, összefogásra kell, hogy ösztönözze a megyeszékhely dolgozóit kisgyermekeink j óvodai ne­velése érdekében. A jövő tanévkezdéskor bizonyára a gondok enyhüléséről tudunk beszámolni, hiszen, mint Káplár József, a városi ta­nács osztályvezetője közöl­te, már megkezdődtek az építési előkészületei egy újabb 100 személyes óvodá­nak, amelyet Szandaszöllő- sön adnak majd át. L Zs. — A Tisza, mint földrajzi egység... —. Mondjuk másképp: víz­gazdálkodási egység. — Tehát: a Tisza, mint víz­gazdálkodási egység, milyen szerepet tölt be az ország éle­tében? — A Tisza, a völgyében megtelepedett népek létalap­jának mindenkor fontos té­nyezője volt, s az ma is. Ha­zánk életében pedig különö­sen jelentős, hiszen a Tisza 160 ezer négyzetkilométeres vízgyűjtő területére esik, Magyarország területének fe­le. A Tisza-völgyében él az ország lakosságának 40 szá­zaléka, Ide összpontosult a nemzeti vagyon 42 százaléka és a mezőgazdaság termelé­sének több mint a fele. Ugyanakkor az Alföld ma az ország iparilag legdinamiku­sabban fejlődő térsége. Az ipar, a mezőgazdaság fejlődé­se pedig a vízigények növe­kedését is jelenti. Elég. ha Leninvárosra utalok. Az ot­tani nagyipari komplexum nem működhetne a Tisza nél­kül, pontosabban a kiskörei vízlpécső nélkül. Az ország­nak ezen a csapadékban leg­szegényebb, legaszályosabb területén van legnagyobb szükség az öntözésre. Ä ma­gyar vízgazdálkodás legfőbb problémája, hogy a Tisza- völgyben jelentkezik a víz- szükséglet zöme, csaknem háromnegyed része, ugyanak­kor i az itt hasznosítható víz­készlet az ország felszíni víz­készletének mindössze egy­ötöde. — Hogyan alakul ez a jö­vőben? — Számoljunk! A Tiszán a tenyészidőszakban, asszályos években kereken 2.5 milliárd köbméter víz folyik le. Nagy­jából ennyi lesz 1985-bén ugyanennek az időszaknak a vízigénye. — Tehát, ha ezt a mennyi­séget kiszivattyúznák a Ti­szából, akkor kiszáradna? — Ez így nagyon végleges megfogalmazás, hiszen tech­nikailag elképzelhetetlen, de a számokat összevetve gya­korlatilag azt jelentené, hogy egy aszályos évben, a Tisza teljes vízhozamát kimeríthet­né az öntözés, márpedig min­denkor jelentős vízhozamot kell a mederben meghagyni, hogy az élő folyómeder ma­radjon, és ki kell elégíteni az ipar és a lakótelepek egyre növekvő vízigényét is. — Napjainkban van-e víz­hiány? — A mértékadó augusztusi időszakban a Tisza vízkész­letének kihasználtsága mint­egy 90, a Körös-vidéké pedig már 100 százalékos. E magas kihasználási arány mellett — mint vizsgálataink mutatják — a vízmérleget már jelen­leg is csak a meglevő, mint­egy 200 milliós köbméteres tározó térfogattal lehet víz- szegény időszakokban egyen­súlyban tartani. — Ezért kell a máskor bő- ven folyó vizet vízlépcsőkkel, tározókkal „megfogni”? — Igen, ezért az a célunk, hogy növeljük a vízszolgál­tató rendszerek hatékonysá­gát, tározókat építünk, meg­valósítjuk a Tisza csatorná­zását... — Mit jelent a Tisza csa­tornázása? — A vízlépcsők teljes so­rozatának megépítését, a szervesen hozzá tartozó fo- Ivószabályozási és egyéb mű­vekkel együtt. A magyar sza­kaszon öt vízlépcső épül. A már megépült tiszalöki és kiskörei terveink a csongrádi vízlépcső felépítését irányoz­zák elő. A jugoszláv szaka­szon befejezéshez közeledik a Növi Becseinél épülő víz­lépcső. A duzzasztóművek, tározók és a folyókat össze­kötő vízátvezető csatornák, mint a Keleti, a Nagykunsá­gi Főcsatorna a vízkészletek növelése mellett lehetővé te­szik a vízkészletek területi átcsoportosítását is a vízben bővebben ellátott vidékekről a vízben szűkölködő tájakra. — A Keleti Főcsatorna rég­óta ad vizet a Körösbe. Mi történne, ha a csatorna „megszűnne”? — Nem lehetne a Körös mentán nagyüzemi öntözést folytatni. A kritikus idősza­kokban a Körös vízhozama olyan csekély, hogy az a me- dérben feltétlenül megha- gvandó vízmennyiségnél is kevesebb. A főcsatorna nél­kül a debreceni löszhátra sem lehetne vizet juttatni. Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Nádudvar, Földes térségében meg kelle­ne szüntetni a virágzó öntö­zéses gazdálkodást, melyhez a csatorna szállítja a vizet. — Az előbb említett 1985­ös vízigény kielégítéséhez mi­lyen tározótérfogat szüksé­ges? — Az 1985-ös vízmérleg szerint legalább 800 millió, de a továbbiakban 1.5 milli­árd köbméteres vízpótlást kell megvalósítanunk. — Egyelőre még Tiszalök- nél és Kiskörénél tartunk. A Tisza II. vízlépcső jelenleg hogyan szolgálja a vízgazdál­kodási? — Már korábban megépült a tiszalöki vízlépcső és a hoz­zátartozó öntözőrendszer, és nemrégen helyeztük üzembe a kiskörei vízlépcsőt. Első építési ütemének, valamint a Nagykunsági és Jászsági Fő­csatorna egy-egy 18 kilomé­teres szakaszának megépíté­se ez idő szerint lehetővé te­szi mintegy 50 ezer hektár öntözését. A víz már áramot termel, javultak a hajózási viszonyok, növekedett az ár­vízi biztonság, s új öntöző­fürtök sora épült, mint pél­dául az idén átadott mező- héki—tiszaföldvári, az abád- szalóki, vagy a korábbi kis­újszállási, rakamazi öntöző­fürtök. Említhetném még a tovább épülő kungyalui, me- zőhéki öntözőfürtöket, ame­lyek a Nagykunsági Főcsa­tornából kapják a vizet. Emellett a kiskörei nagy mesterséges tó mentén tíz- és tízezrek számára pihenést nyújtó korszerű üdülőkörzet jön létre. — Hogyan tervezik a Nagy­kunsági Főcsatorna további építését? — Az ötödik ötéves terv­ben állami főmű beruházás­ként teljes hosszában elké­szül, a Kunhegyes—Karcag térséget ellátó NK III. jelű fürtcsatornát pedig állami célcsoportos beruházásból építjük meg. — Tehát a megye jelentős mezőgazdasági területének vízellátását biztosítják. Any- nyiban mindenképpen, hogy az öntözővíz ott lesz a gaz­daságok földjén. A csator­nákból \ azonban költséges öntözőtelepek segítségével jut csak el a növényekig. Ezek építésére pedig az üzemek­nek nincs elég pénzük. Mi várható e téren az ötödik öt­éves tervben? — Az ötödik ötéves terv közgazdasági szabályozó rendszere most van kialaku­lóban. Az öntözéses gazdál­kodás kiterjesztésére ösztön­ző megoldások bizonnyal helyt kapnak majd a rend­szeren belül. Az állami támo­gatás jelenlegi három fő for­mája feltehetően érvényben marad. Jelentős összegeket fordítunk az állami célcso­portos beruházásként épülő öntözőművek építésére. Szá­molunk azzal, hogy a mező- gazdasági ártámogatás kere­tében továbbra is állami se­gítséget kapnak az üzemek az öntözőtelepek építéséhez és a kedvezményes öntöző­vízdíjjal is jelentős költség- vetési támogatást nyújt az állam. — Mindegyik gazdaság kaphat állami támogatást az öntözőtelepe építéséhez? — Nem. Ott kell az öntö­zést fejleszteni, ahol várha­tó gazdasági eredménye a legkedvezőbb. A gazdaságok között differenciálni kell. Ahol választási lehetőség van az öntözéses gazdálko­dáshoz jól felkészült és ke­vésbé jól felkészült, rosszabb feltételekkel rendelkező gaz­daság közt, nem vitás,, hogy a jobbik javára célszerű dön­teni. A következő és várha­tóan még az azt követő öt­éves tervben is a kiskörei vízlépcső öntözőrendszerei­nek hatásterületére, tehát fő­leg Szolnok megyére kíván­juk az állami erőből megva­lósuló öntözésfejlesztést kon­centrálni. Nem elég azonban az öntözés vízügyi- műszaki feltételeit megteremteni, ha­nem arra kell törekednünk — és ez elsősorban az üze­mek feladata, egyben érdeke is — hogy az öntözőműveket a legjobb hatásfokkal hasz­nosítsuk és segítségükkel ma­gas színvonalú korszerű ön­tözéses gazdálkodást valósít­sunk meg. — Dégen elvtárs, tiszta vi­zű folyó-e a Tisza? — Nem. A KGST országok által elfogadott értékelési rendszer alapján ma már csak a Tisza Tiszabecs feletti szakasza és a mellékfolyók közül a Túr minősíthető tisz­ta vizűnek. Különösen szeny- nyezetten érkezik hazánkba a Bodrog, a Szamos, a Her- nád, a Sajó és a Sebes-Körös. A vízminőség védelmében, s egyben a korszerű vízgazdál­kodásnak legmegfelelőbb módja a Tisza-völgyi orszá­gok együttműködése a szoci­alista gazdasági integráció szellemében. Erről szólt a KGST országok 25. üléssza­kán jóváhagyott komplex program egyik fejezete is. — Milyen szerepe van Ma­gyarországnak a Tisza-völgyi KGST-együttműködésben? — A KGST Végrehajtó Bi­zottságának 55. ülésszakát követően elkészült a Tisza- völgyi országok vízgazdálko­dási együttműködési prog­ramja, amelyet Magyarország fog össze. A Szovjetunió dol­gozza ki a Tisza-völgy víz­gazdálkodási kerettervét. Ro­mánia készíti a tanulmányt a hidrometeorológiai észlelő és előrejelző rendszer fejleszté­séről. Csehszlovákia készíti a vízminőségvádelmi észlelés formáit, módszereit feltáró anyagot, inig Jugoszlávia az árvízvédelem fejlesztésének és az árvízvédekezés meg­szervezésének tanulmányter­vét dolgozza ki. — Mi Szolnok megyeiek, amikor a partján sétálunk nemigen jut eszünkbe, hogy a mi Tiszánk „ennyire” nem­zetközi folyó. — Nemzetközi, s ez a sze­repe méginkább megnöveke­dik, ha teljes csatornázása megvalósul, majd a Duna— Tisza csatorna segítségével bekapcsolódik az egységes európai víziút-hálózatba. A Tisza, mondhatjuk nyugod­tan, a jövő folyója. Igriczi Zsigmond Százhúsz százalékos teltház Befejeződtek az óvodai felvételek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents