Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
1975. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tíz tonna vas a fatelepről Az emberiességnek is vannak törvényei „Gondolom megértik elkeseredésemet. Két évig jó voltam szerződéses dolgozónak, a tanfolyamot is elvégeztem, már csak a vizsgát kellene letenni. Most viszont, hogy terhes vagyok, már nem kellek a munkahelyemen...” A panaszos levelet Tiszaszentimréről küldte Magyar Sándorné. A levélíró férjével együtt 1973-ban költözött a községbe Karcagról. Fiatal házasok voltak. A férj üzemmérnök, a helyi tsz sertés- és juhtenyésztési ágazatának vezetője lett. A fiatalasz- szony egy ideig á tanácsnál dolgozott, majd az ÁFÉSZ- hez került árkalkulátori munkakörbe — meghatározott időre szóló szerződéses munkaviszonyba. Először 1973. október 15-én kötöttek vele szerződést hatvan nap próbaidőre, azután éves szerződés következett 1974. december 31-ig bezárólag, majd ismét meghosszabbították 1975. június 30-ig. Közben néhány száz forinttal felemelték a fizetését is. — Azt mondta nekem Domokos elvtárs, az ÁFÉSZ elnöke, ha megszerzem az árkalkulátori szakvizsgát, véglegesítenek — magyarázza a fiatalasszony. — Én Karcagon kereskedelmi szakközép- iskolát végeztem. Szívesen iratkoztam be a tanfolyamra, el is jártam rendszeresen, most májusban 19-én lett volna az írásbeli, júniusban pedig a szóbeli vizsgám. A tanfolyam és a vizsga költségeit is az ÁFÉSZ vállalta. fl felmondó levél Magyarné április 21-én rosszul lett, bevitték a karcagi kórházba. Kiderült, hogy veszélyeztett terhes, pihenésre van szüksége, nem dolgozhat. Június utolsó napjaiban megkapta az ÁFÉSZ levelét, miszerint nem tartanak tovább igényt munkájára. — Milyen véleménnyel voltak az ÁFÉSZ-nál az ön munkájáról? — kérdeztem a fiatalasszonyt. — Gondolom, hogy meg voltak velem elégedve, mivel soha nem figyelmeztettek sem szóban, sem írásban, hogy nem végzem el rendesen a munkám. Igaz, egyszer hibát vétettem, amiért az ÁKF 2000 forintra büntetett, de a munkahelyem vezetőitől nem kaptam érte figyelmeztetést. A férj mondja: — Amikor elolvastuk az ÁFÉSZ levelét, amelyben közölte, hogy nem alkalmazza tovább a feleségemet, jártunk mi sokfelé ebben az ügyben, de senki nem tudott segíteni. fi magyarázat Az ÁFÉSZ elnöke szabadságon van, így a helyettesét, Lakatos Pált kérdezem Magyarné ügyéről. Íme a válasza: — A szerződése lejárt, nem alkalmazzuk tovább. Erre a jogszabály lehetőséget ad. Egyébként úgy tudom, nem voltak teljesen elégedettek a munkájával. — Akkor miért hosszabbították meg mindig a szerződését? — Nem találtunk más munkaerőt. — És a tanfolyam, amire küldték? — Szükségünk van szakképzett árkalkulátorra. Ügy tudom, jött valami papír hozzánk, hogy nem látogatja rendesen az előadásokat. Nem, a papír nincs irattárban, . állítólag az elnök elvtársnál van. — De hiszen Magyarné most már megszerzi a szakképesítést. — Ismétlem, így látta jónak a vezetőség, ezért bontotta fel Magyarné szerződését. — Vettek már fel mást helyette? — Igen. — .Szakképzett árkalkulátort? — Nem. .'1 Simon István a községi * pártvezetőség titkára mondja: — Járt nálam a házaspár a panaszával. Beszéltem is az ÁFÉSZ elnökével, de hajthatatlan volt. Nem és nem! Azt állította, ők maguk között többször kifogásolták az asszony munkáját, de vele erről soha nem beszéltek. Én felhívtam az elnök figyelmét, hogy ennek az ügynek nemcsak jogi, hanem erkölcsi oldala is van.... — Halló, itt Dudás József. — ön vezette Szolnokon az árkalkulátori tanfolyamct, ismerte-e a tiszaszentimrei Magyar Sándornét? — Igen. Nagyon szorgalmas hallgatónk volt. Most veszélyeztetett terhes, de mi közöltük vele, hogy szeptemberben vagy októberben még leteheti a vizsgát. Levelet? Nem, mi semmilyen levelet nem küldtünk az ÁFÉSZ- nek. Való igaz, jogszabály szerint lejárt Magyarné szerző-' dése, és az ÁFÉSZ vezetőinek a joga eldönteni, igényt tartanak-e tovább a munkájára. A döntés mégis érthetetlen. Eddig ugyanis minden alkalommal meghosszabbította az ÁFÉSZ a szerződést, mert szüksége volt árkalkulátorra. Ez a kérdés egyik oldala. Érdemes azonban egy kicsit arról a másik oldalról, az eset erkölcsi oldaláról is szólni, amire a községi párttitkár is hivatkozott az ÁFÉSZ elnökének. fi szerződésbontás oka A történtek eléggé nyilvánvalóvá teszik: nem kívánatos, hegy most egy olyan dolgozót tartson állományban az ÁFÉSZ, aki veszélyeztetett terhes, és aki esetleg még igénybe veszi a hároméves gyermekgondozási szabadságot is. A párt nőpolitikái határozata kimondja: „Vissza kell utasítani minden olyan felfogást és meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amely az anyasággal járó kötelezettség teljesítése miatt elmarasztalja. illetve hátrányosan megkülönbözteti a nőt”. Ismertek azok az intézkedések is, amelyeket éppen a párt - népesedéspolitikai határozatának végrehajtásáért országszerte teszünk. A tiszaszentimrei ÁFÉSZ kommunista vezetője sem lehet közömbös egy veszélyeztetett terhes fiatalasszony sorsa iránt. Miért nem mondta meg neki, ha nem volt elégedett a munkájával, miért küldte őt tanulni, ha nem volt szándékában tovább alkalmazni ? Reméljük, hogy azok, akiknek jogukban áll választ kérni hivatalosan a miértekre, jneg is teszik. Varga Viktória A cím nem tréfa: az ÉRDÉRT Vállalat KlSZ-fiatal- jai vállalták, hogy a vasgyűjtési akció idején tíz tonna vashulladékot adnak át a MÉH-nek. Szabó József KISZ-titkár vezet körbe a telepen. — A feldolgozandó faanyagok általában dróttal, acélszalaggal vannak összekötözve, innen a sok vashulladék. Ezt munka közben egyszerűen eldobálják. Pazarlás lenne, ha itthagynánk, meg balesetveszélyes is. Eddig is előfordult, hogy nekiálltunk és összeszedtük, de nem vitték el sehová. Értelmetlenül meg senki se szeret dolgozni. Így nekünk „kapóra jött” a felhívás — mondjá. — Hogyan szerveztétek meg a vasgyűjtést? — Hát egyszerűen. Egy taggyűlésen mindent pontosan megbeszéltünk. Aztán elkezdtük. Általában hetenként kétszer maradtunk itt, munkaidő után 2—3 órára az akció idején. De a jövő héten „nagytakarítást” tartunk, akkor majd háromszor dolgozunk, és az apraját is ösz- szeszedjük. Persze nálunk sem könnyű, sokan közülünk családosok, bejárók. Mégse kellett senkit sem noszogatni, „ha ma nem érsz rá, gyere holnap” és minden rendben. Az eredmény.! mindenki szívesen dolgozik. Elég sok már össze is gyűlt, ahogy megyünk, az út szélén öt méterenként egy-egy nagy kupac. — Szeretnénk a tíz tonna vállalást túlteljesíteni, csak szét kell nézni • egy kicsit — mondja Szabó József. — Eddig olyan 6—7 tonna gyűlt össze, a határidő szeptember elseje, addig még van idő — búcsúzik. Tényleg van még idő, „csak szét kell nézni.” No és jól szervezni, valamint olyan lelkesen dolgozni, ahogy az ÉRDÉRT KISZ-tagjai teszik. F. O. A BÉKÉSSZENTANDRASI SZÖNYEGSZÖVÖ HTSZ öcsödi részlegében havonta 200 négyzetméter perzsa és 800 négyzet- méter szőrmeszőnyeget készítenek. A különböző perzsák egy részét, valamint a szőrmeszőnyegeket külföldre szállítják. A képen látható biedermayer, kör alakú perzsaszőnyeg viszont hazai megrendelésre készül Közlemény egyes fogyasztói árak emeléséről Az Országos Anyag- és Ar- hivatal elnöke és a belkereskedelmi miniszter közleménye egyes fogyasztói árak emeléséről. A világpiaci árak tartós emelkedése, valamint a belföldi ráfordítások nagyrészt emiatt adódó növekedése szükségessé teszi az üzemanyagok, továbbá egyes fa- és építőanyagok fogyasztói árának emelését. Az áremelés célja, hogy ösztönözzön ezeknek az anyagoknak észszerű, takarékos felhasználására és emellett, mérsékelje az állami költségvetésnek az utóbbi időben az import ártámogatások miatt jelentősen megnövekedett terheit. 1975. augusztus 4-én az üzemanyagok fogyasztói ára átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Az új árak a következők: motorbenzin (86%- os (kútár) literenként 5.00 Ft; motorbenzin (92%-os (kútár) literenként 6.50 Ft; motorbenzin (98%-os (kútár) literenként 8.00 Ft; gázolaj (kútár) h literenként 4.00 Ft. Az áremelés körébe vont fa- és építőanyagok fogyasztó áremelésének mértéke a következő: fenyő gömbfa 20—49%. Ezen belül pl. fenyő rúdfa 20%, rönk 49%, fenyő faragott gerenda és fenyő fűrészáru 40%. Épületasztalosipari termékek 13-41%. Ezen belül pl. ajtó 23% ablak 21% faház 13<V0 hajópadló A 32 % cser normál parketta 21% tölgy normál parketta 31% tölgy mozaik parketta 41% egyéb lombosfából készült •mozaikparketta 24% faredőny 20% falburkolat fából 31% vasbetongerenda átlagosan 20% Ezen belül M jelű vasbetongerenda 10% azbesztcement tetőfedő pala és burkolólemez 14% azbesztcement hullámpala és V idom 29% fedéllemez 15% Heti jegyzeteink Járható út A lap utolsó oldalának néhány mondatos hírei között gyakran szerepel, hogy ebben és ebben a községben a lakosok segítségévei járdát építettek. Általában nem kutatjuk, mi van a rövid információ mögött. A nagy egészhez, a több millió forintos építkezésekhez, beruházásokhoz képest apróság, amit el lehet mondani egy aprócska hírben. Sokszor azonban több van mögötte, minthogy néhány száz méter járdával gyarapodott egy község. Különösén akkor, ha a kezdeményezés egy kis közösség érdeme, mint Tiszaörsön, a Rózsa utcában. ■‘Nem volt járda. Ha néhány csepp eső hullott, már bokáig érő sárban gázoltak. Július volt, — a legnagyobb dologidő a földeken — amikor a lakók és a tanács vezetői megegyeztek. Ha a tanács anyagot ad, a többit nyugodtan rábízhatja a Rózsa utca lakóira. És hét nap alatt elkészült a 404 méter hosszú, 90 centiméter széles betonjárda, negyvenöt Rózsa utcabéli — főleg asszonyok és nyugdíjasok — kezemunkája. / Mindez hogyan jutott tudomásunkra? Bakos István, a község egyik tanácstagja tollat ragadott, és rövid levelet küldött a szerkesztőségbe. Nem kis büszkeséggel írta a sorokat és dicsérte őszinte szavakkal a nyugdíjasokat és az asszonyokat, akik míg gyerekeik, férjeik a'tsz földjein éjjel-nappal arattak, ők is férfimunkát végeztek. Hát így is lehet. Egy jó közösségben — a közösség érdekében. K. K. Célprémium Ki vigye le a kazánokat a pincébe? Ez a kérdés csaknem egy egész vállalkozás sorsát döntötte el a közelmúltban — egy elkésett tanácskozáson. Elkésett, hisz az eredeti határidőnek megfelelően már a beruházás végéhez kellene közeledni, de a munka még el sem kezdődött. Az utolsó pillanatokban „még nem reménytelen” jelszóval — hisz a fűtési idény kezdetéig még két és fél hónap van hátra — összegyűltek az érdekelt felek: a megbízó, a tervező, a kivitelező ■és. az alvállalkozó, hogy megvitassák hogyan lehetne mégis október 15-ig elvégezni az elvállalt munkát. Lévén, hogy iskoláról van szó, ahol egy hónap múlva elkezdődik a tanítás. Az ötórás tanácskozáson sok egyéb korábbi sérelemről is esett szó, de végül sikerült megegyezni. Ám az utolsó percben kiderült, hogy egy lényeges kérdésben még nem döntöttek: ki viszi le az új kazánokat a pincébe? A kivitelező, akinek a feladata lenne, egyértelműen kijelentette, hogy nincs embere rá. Már- már úgy tűnt, hogy emiatt meghiúsul a beruházás, de végül hosszas töprengés után, mivel a kazán önszántából nem megy le a pincébe, meg aztán az idő is sürget, kitalálták a módját: „Célprémium”. Igen, de ki állja!? Hát mi sem természetesebb; a megbízó és a tervező összedob 1000—1000 forintot és keresnek embereket, akik ezért a tarifáért a helyükre teszik a kazánokat. Így most már nincs semmi akadálya az azonnali munkakezdésnek. Csak egy valami nem tisztázódott még. Miért kell célprémiumot fizetni azért a munkáért, amelyet az egyik félnek kötelessége lenne elvégezni? S. ha valóban nincs embere rá, akkor miért nem ő oldja meg a saját „célprémium keretébnől”? T. G. Észrevétel Azt mondják sokan, az újságírók akadékoskodó teremtések, a hibát rögtön felfedezik, a jót meg nem akarják észrevenni, vagy (persze szándékosan) csak akkor szentelnek a dicsérni valónak figyelmet, amikor már mindenki azt beszéli. Erre akartam rácáfolni a minap a jubileumi kiállítás vendéglátó kerthelyiségében elfogyasztott kitűnő birkapörkölttől és a figyelmes kiszolgálástól el érzékenyül ten, s beírni elégedettségtől fűtött dicséretemet — a panaszkönyvbe. Már az indigócserekor kiderült, hogy megelőztek — többen is. A budapesti Sasad Tsz szocialista brigádjai mellettt még egy olvashatatlan nevű László is elismerését fejezte ki — ugyanazért, sőt nem csupán a gyomra, de a szeme is diktálta a dicsérő szavakat. A kedves vendég, az idegen észrevette, értékelte a tiszta, kulturált környezetet. S itt álljunk meg egy pillanatra. Viharos gyorsasággal épülő-szépülő megyeszékhelyünkön az elmúlt hónapokban, napokban, hetekben, oly sok minden változott meg, hogy szinte el sem jutunk a felismerésig (az elismerésig), s már újabb látnivaló, esemény — átadás, avatás, megnyitás — köti le figyelmünket. A „folyamatos” ünnepi hangulatban fel sem tűnik, hogy a nemrég füstös, sötét presszóból kedves, világos, virágos tapétás cukrászda lett, hogy a barátságtalan önkiszolgáló hodályból modem expressz bisztrót varázsoltak, vagy éppen a jellegtelen kocsma hangulatos népi vendéglővé alakult át máról holnapra. (A Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat csak az első félévben négymillió forintot fordított az üzletek szépítésére.) Észre sem vesszük, mert sok az észrevenni való, és észre sem vesszük, mert abban a pillanatban ahogy meglátjuk, természetesnek érezzük: ez a miénk, s ilyen tiszta, kényelmes éttermet, presszót, cukrászdát képzeltünk el már régóta. S akkor idejön egy (sok ezer) idegen és észreveszi, megjegyzi, hogy a vendéglátó 900 éves város a vendéglátásban is kitesz magáért. Hogy mi újságírók nem vesszük észre a jót? Dehogynem. Most például észrevettük, hogy észrevették! L Zs.
