Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-11 / 161. szám
1975. július 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Dolgozunk, ameddig csak kell Harminchét mesterember elindult, otthagyta városi kényelmét, megszokott napi munkáját, nékivágott a bizonytalanságnak. Bizonyosságot találtak. A Csepeli Vas- és Fémművek szerelői, esztergályosai, hegesztői arról győződtek meg a Jászság, a Kunság állami gazdaságaiban, hogy nem méltatlan embereknek segítenek az aratás nagy munkájában. A Mezőtúri Állami Gazdaság udvarán szürke műhelykocsi áll készenlétben. — Hol vannak a csepeliek? Mindenki tudja, már vezetnek is a gépszínhez. Az SZK—5-ös kombájn körül négy olajosruhás férfi. — Majercsin István. — Bús János — Bognár Tibor — Nagy Sándor. Mindannyian autószerelők vagyunk, az AV 19—25-ös műhelykocsi „legénysége”. — És a kombájnokhoz is értenek? — Amikor nincs géphibá- sodás a földeken, bent dolgozunk, segítünk amit csak tudunk. Reggel 6-tól este hatig vagyunk készenlétben, de nem ülünk ölbe tett kézzel, ez természetes. — Voltak már máskor is a mezőgazdaságban segítkez- ni? Egyáltalán — elnézést a sarkos kérdésért — hogy kerültek ide? — A Művekben elhangzott egy felhívás: nehéz aratásra számíthat a mezőgazdaság. Szükség van szakemberekre, hogy a gépek zavartalanul dolgozhassanak. Erre jelentkeztünk. No, nem ennyien, sokkal többen, de- hát mindenkit nem engedhetett el a gyár. — Mindnyájan munkásemberek, igazán az ország szívéből jöttek. Mit tapasztalnak itt Mezőtúron? Mit mond a csepeli gépszerelő a mezőtúriról? — Jó felkészültségű, szorgalmas szakembereket ismertünk meg. — Meddig maradnak? — Eredetileg tíz napról volt szó, de addig maradunk, amíg szükség van ránk. A teherkocsijaink, a vontatóink kint vannak a gazdaság kombájnjai mellett. Gépek ezek is, és bármikor meg- hibásodhatnak. Le kell aratni, és nem is akárhogyan. — Reflektorfényben vannak, ugye? Na, mit tudnak ,a csepeliek? — Mi ezt nem vesszük »észre. Dolgozunk becsületesen, ahogy megszoktuk. Ameddig kell. — ti — A termelési szerkezet gazdái A gazdasági fejlődés alapvető és állandó feltétele a termelés — a termelési szerkezet, a termékösszetétel — korszerűsítése. Ez független attól, hogy akarjuk-e, vagy nem kívánjuk. Kényszer, ami Napjainkban, okkal, joggal, sok szó esik a szelektív fejlesztési politikáról, azaz arról, hogy nem vagyunk képesek — s nincs is szükség rá — az ipar valamennyi területét, főbb termékcsoportját fejleszteni. Rangsorolni kell — s ezt teszik egyebek között a központi fejlesztési programok —, s ha ez megtörténik, akkor a központi és vállalati döntések és intézkedések végrehajtásában sűrű fonattá válnak a különálló szálak, amelyek önmagukban esetleg jelentéktelennek tűnnek. Itt a bökkenő! A vállalatok le nem becsülhető csoportjánál elől nem lehet kitérni. Adósságainkat — elmaradásunkat — e tekintetben élesen megvilágította tőkés külkereskedelmünkben a cserearányok romlása. és gépipar. Tekintélyes számnak tűnik, ám valójában csupán tíz százaléka a tárca vállalatai által fölvonultatott áruknak. Igaz, a régebbiek között is lelhettünk korszerű — többször díjazott — cikkeket, ám mind a tíz százalékos arány, mind a korábban sikert elért gyártmányok tömegesebb előállításának késedelme arra figyelmeztet, hogy baj van a lépések ritmusával, lassan követi egyik a másikat. Ne becsüljük le azt, ami eddig történt. A vegyiparban több gyártmánynál a nemzetközi munkamegosztás segítségével kialakult, kialakul az a termelési nagyság, ami a gazdaságosság, a kedvező termelési szerkezet feltétele. Ne maradjon papíron Kiragadott példáink sejtetik, sokágú a haladás, ösztönzik ezt azok a minisztériumi utasítások is, melyek a vállalatok kötelességévé tették, hogy termelési szerkezetük fejlesztésére és — legalább ennyire lényeges! — a gazdaságtalan termelés csökkentésére ötéves tervet dolgozzanak ki. E helyi programok természetszerűen feltételezik központi intézkedések sorozatát is — így az ösztönző, szabályozó rendszer különböző elemeinek változtatását —, de csak ott válhatnak igazán a cselekvés forgatókönyvévé, ahol a terv készítői fölismerték: ők is gazdái, jogosultjai és haszonélvezői a termelési szerkezet korszerűsítésének. Mészáros Ottó H kalapgyári beruházás tanulságai Egymást keresztező intézkedések Kezdettől fogva csak tervszerűen lehet Először tavaly, és azóta többször adtunk hírt arról, hogy Jászfényszarun közel 40 millió forintos költségű rekonstrukcióval bővítik a Kalapgyárat Megírtuk, hogy a jelentős beruházással — új üzemcsarnokok, konfekciórészleg, szociális létesítmények építésével — megteremtik a profilbővítésnek, az export növelésének, s a jobb munkakörülményeknek a feltételeit Az építkezés elkezdése után különböző, egymásnak ellentmondó hírek keltek szárnyra; elfogyott a pénz, a kivitelező a Nagyközségi Tanács Költségvetési Üzeme erejét meghaladó feladatot vállalt, tervmódosítások miatt csúsznak a határidőkkel, leállt az építkezés. A hírek hallatára mind többen tették fel a kérdést; mi lesz a költséges fejlesztéssel? A kérdésre Török Sándortól, a nagyközségi tanács elnökétől kértünk választ, akitől megtudtuk, hogy milyen tényezők zavarták vagy lassították eddig az épitkezést. A beruházás megvalósítását három ütemben tervezték. Az első és második ütem alatt az üzemcsarnokok, a konfekciórészleg építését, a fürdők és öltözők, az irodák létesítését tűzték ki célul. A harmadik ütemben a raktárak és egyéb kiszolgáló helyiségek építése szerepelt. A beszélgetés során kiderült: nem voltak légből kapott hírek az építkezés folyamatosságát zavaró, és többször előforduló tervmódosítások. i A tervezők mulasztása Az építkezést egy régi — 1968-ban készült — terv alapján kezdték el. A rekonstrukció teljes tervdokumentációját még most sem kapta meg a kivitelező. Ez is oka annak, hogy az építkezésen sok volt a kapkodás, az egymást keresztező intézkedések. Az egyik műhelycsarnokban például a tető elkészítése után derült ki, hogy a tervezők elfeledkeztek a tetőszellőzőkrő, s utólag kellett kivésni a betont a szellőzőnyílásoknak. Nehezen tudtak dönteni abban is, hogy a csarnokokban hogyan helyezzék el a különböző munkagépeket. A vita tovább tartott, mint a betonozás, aminek az lett a következménye, hogy sok, már elkészült betonlapot kellett feltörni. Nehezítette az építők munkáját az is, hogy a műhelycsarnokokba berakták, vagy elkezdték a gépek beszerelését még mielőtt a csarnokot átadták volna. Nem kevés azoknak a hiányosságoknak a száma sem, amelyeket a Költségvetési Üzem számlájára kell írni, A munkaszervezés hiánya, a szegényes forgóalap, a megfelelő partnerek — alvállalkozók — kiválasztásának elmulasztása. Ezek is akadályozták sokáig a tervszerű, folyamatos munkát partnerekkel — például a Hatvani Vegyesipari Szövetkezettel — akik eddig is eleget tettek' kötelezettségüknek. Sok gonddal készül Az intézkedések máris meghozták a várt eredményeket. A szociális létesítményeket azóta már átadták rendeltetésüknek. Az üzemcsarnokban már több mint négyszáz dolgozó termel. A csarnokok — átadási határidejük 1975. június 1. lett volna — várhatóan augusztus 20-ra végleg elkészülnek. Megvalósul tehát a közel 40 millió forintos beruházás. Vagyis, ahogyan Jászfényszarun mondják, mégiscsak felépül a Kalapgyár. Köztudomású, népgazdasági szempontból nem közömbös, hogy az odetelepített gyárban eleget tudnak tenni a sürgető követelményeknek, a profilbővítésnek, az export- termelés növelésnek. Ezért sem maradhat el a kérdés: vajon nem lehetett volna kezdettől fogva ennek tudatában — mindazoknak, akiknek köze van hozzá — átgondoltabban, tervszerűbben, több felelősséggel megvalósítani, és határidőre a kalapgyári beruházást? — illés — Fél kézzel nem lehet Hosszú lenne a felsorolás. Ám legalább ilyen terjedelmesnek bizonyulna az, amit a vállalati teendőkről mondhatnánk. Hiszen például a kutatási eredmények gyorsabb alkalmazása már ötvözi a népgazdtsági, iparági és vállalati feladatokat. 1977. végéig évi 1,5 millió négyzetméter könnyűszerkezetes épület összeszerelését lehetővé tevő kapacitást kell megteremteni. Erről a kormány határozott. A minisztérium teendője volt annak biztosítása, hogy e programban a nemzetközi együttműködés megfelelő súllyal jelen legyen. Itt alakították ki a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország e témában illetékes szerveivel a kapcsolatokat, s döntöttek egy nagy jelentőségű licencvásárlásról. Ami ezután következik — a „hogyan” —, az a vállalatok dolga, felelőssége, kötelessége. Mert hiába minden erőfeszítés, ha a vállalat nem teremti meg az új technológia fogadásának feltételeit, ha örökös termelési zavarokkal küzdve lökésszerűen bocsátja ki az egyes — de az építmény egészéhez nélkülözhetetlen — szerkezeti elemeket vagy szerelvényeket. Azaz: fél kézzel nem megyünk semmire, akár az irányítás, akár a vállalat „fél kezéről” legyen szó. A két kéz együtt: ez ér, érhet sokat. A Budapesti Nemzetközi Vásáron legutóbb 350 új termékkel szerepelt a kohóNagy érdeklődés a bolgár nemzeti kiállításon Tegnap reggel 10 órakor nyitotta kapuit a bolgár nemzeti kiállítás. A nap folyamán 2000-nél több látogatót fogadtak a bolgár vendéglátók. A legnagyobb érdeklődés a Magyarországon most első ízben bemutatott új típusú bolgár telefonközpont iránt nyilvánult meg, s tetszést aratott a működés közben látható automata almaosztályozó és csomagológép is. Az éppen magyarországi körúton levő bolgár túristák egy csoportja is megtekintette a kiállítást. A szakmai napok sorozata is megkezdődött. Elsőként a gépipar és a kohászat vállalatainak dolgozóit látták vendégül a bolgár szakemberek, s beszámoltak a bolgár gépipar eredményerői. „Menetközben” kerestek alválhlkoztt A szociális létesítmények átadásával — átadási határidejük 1974. december 31. lett volna — azért késtek közel fél évet, mert saját erejükből már nem futotta, hogy a kész öltözőkbe, fürdőkbe felszereljék a konnektorokat és bevezessék a vizet. Az asztalosipari szakmunkák azért csúsztak, mert nem vált be az a módszer, hogy „menetközben” keressenek alvállalkozót. A jász- jákóhalmi Asztalosipari Szövetkezet például olyan árajánlatot tett, amelyet sem a beruházó, sem a kivitelező nem fogadhatott el. Ezekre az építkezést hátráltató akadályokra figyeltek fel — sajnos nem elég korán — Jászfényszarun. Ezért a nagyközségi tanács vezetői az építkezésben érdekeltekkel közösen, beruházókkal és kivitelezőkkel meghatározták a legsürgősebb tennivaló'--“. Űj, az egymás munkáját segítő, nem pedig keresztező munkatervet készít'-“ Megerősítették az eddigi megállapodásokat olyan Aratási hemulató Tiszaföldváron Tegnap délelőtt a tisza- földvári Lenin Termelőszövetkezetben búza fajta- és aratás-szervezési bemutatót tartottak, amelyen részt vettek az iparszerű termelési rendszerbe tartozó gazdaságok szakemberei. Dr. Szabó Béla, a szövetkezet termelési elnökhelyettese bevezető előadásában elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt még 6—8 napot késett az aratás, mert hiányoztak a mezőgazdaságból a nagy teljesítményű kombájnok. Emiatt a termelők sok gabonát vesztettek. A tisza- földvári gabonatermesztési rendszer a kiesést úgy kívánja elkerülni, hogy a technológiában nagy teljesítményű gépeket alkalmaz. A tegnapi bemutatón munka közben láthatták a szakemberek a John Deere, a Claas Dominator, a Kolosz 6, valamint a Gigán kombájnt. Ezek a betakarító gépek megfelelnek a legmodernebb követelményeknek. A résztvevők megtekintették a gazdaság búza-fajta- kísárleteit is és meghallgatták dr. Parádi László, g szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet munkatársának ismertetőjét, s végül összegezték a tapasztalatokat. A rendezvényt Heiczman János és Sztoian Drndarov kohó- és gépipari miniszter- helyettesek nyitották meg. Heiczman János az MTI munkatársának adott nyilatkozatában a megnyitó után elmondotta, hogy a Magyar- ország és Bulgária közötti kereskedelemben a gépipar és a kohászat különösen jelentős, hiszen az összforgalomnak több mint felét ezeknek az iparágaknak a termékei alkotják. Az idén mintegy 45 millió rubel értékű magyar kohó- és gépipari terméket vásárolnak a bolgár partnerek, mi pedig 55 millió rubel értékűt importálunk Bulgáriából. A most megrendezett kiállítás különösen jó lehetőséget kínál a magyar szakembereknek, hogy áttekintsék a bolgár gépipar színvonalának növekedését, s újabb üzletkötésekre is lehetőség kínálkozik. Az itt bemutatásra került szőlőkombájnt a magyar mezőgazdasági üzemekben már ki is próbálták, s tárgyalások folynak 200 ilyen gép vásárlásáról. Több magyar vállalat is érdeklődik azok iránt a kiállított elektromos és motoros targoncák iránt, amelyek az eddig ismert bolgár típusoknál magasabbra rakhatják a terhet, s fordulékonyabbak is. A két ország minisztériumai keresik az egvüttműkö• ,----------vv, farm dir .ok, a s zakosodásnak az új lehetőségéit is. Mindkét fél számára előnyös lehet például az a tervezett kooperáció, am^brben magvar és bolgár vállalatok élelmiszeripari gépsorokat gyártanának, s azokat harmadik országban közösen értékesítenék. Ki mulat a csárdában? Á gyógyító hatású víz híre egyre több embert vonz Cserkeszöllőre. Az ország minden tájáról érkeznek vendégek. Csendes, nyugodt hely — nappal. Éjszakánként ugyanis hangos dorbézolás zavarja az üdülők nyugalmát. Az Ezerjó étterem törzsvendégeinek heje-hujája. Íme a szerdai eset: Este nyolckor még csendes minden. Az asztaloknál fürdővendégek vacsoráznak. Nem sokkal később érkeznek a törzsvendégek, Szóló, Karesz és a többiek. Már nem józanok... Eleinte csendesen iszogatnak, majd egyre hevesebb lesz a vita akörül; hogy ki bírja egy kézzel eltolni a talicskát, utóbb a rövidnad- rágos_ veszi át a „prímet”, amatőr opéretténekesként, majd népi táncosként mutatkozik be. Egy rundóért húzzák neki a talpalávalót. A pincérek sűrűn fordulnak, bár a falon a tábla: „Ittas egyént nem szolgálunk ki!” Később, amikor bezár az étterem, a társaság az utcán folytatja a tivornyát. Újabb erőművészek lépnek a porondra: ki bírja előbb kihúzni a mélyen leásott virágkarókat? Orditozás, hangzavar, heje-huja. Mindez a kempinggel szemben, az utca túloldalán. Későr.fekvő vendégek mondjak: ez a szerdai este csendes volt, az igazi murik hétvégén vannak. El tudom képzelni... de azt is, hogy megakadál yozzá k. T K, L Szelektív fejlesztés ugyanis azt gondolják: először tegye le a központi irányítás a garast, s majd azután mi is odahelyezzük a magunkét. Valóban vannak teendők, melyeket csakis a központi irányítás láthat el. Így például a termelési szerkezetet döntően befolyásoló programok kijelölése; a helyesen kialakított és alkalmazott ösztönzőrendszer; a nemzetközi munkamegosztás nép- gazdasági feltételeinek megteremtése, illetve a nemzetközi együttműködés kereteinek bővítése; a tudományos kutatás szétaprózottságának megszüntetése...
