Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 11. Mongolia Ünnepe Kereken 54 éve, hogy a mongol népi forradalom — a Vörös Hadsereg tevékeny segítségével — diadalmasko­dott a kínai és a Szibériából kiszorult fehérgárdista csa- paiok felett, s új fejezetet nyitott a feudalizmus bék­lyói közt vergődő ország tör­ténetében. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom eszméinek diadala hozta meg Mongó­lia hajnalát is. A lenini úton járó Szuhe Bátor és Csoj- balszán vezette Mongol Né­pi Forradalmi Párt szívós harca tette lehetővé az ide­gen hódítók kiűzését és a népellenes rééi rend bástyái­nak fokozatos lerorribolását. Ennek eredményeként 1924 tavaszán kikiáltották a Mon­gol Népköztársaságot, s hoz­záfoghattak a szocialista társadalom felépítéséhez. A legutóbbi pártprogram kimondotta: „Célunk, hogy a közeli jövőben ipari-agrár- országgá váljunk”. Ez reális célkitűzés, mert ma már az ipar a bruttó társadalmi ér­ték 36,3 százalékát szolgál­tatja. Ugyanakkor nehéz fel­adat is, mert a fejlődés üte­mét hátráltatja, hogy az óriási területű országban (hazánkénál 16-szor na­gyobb !) szétszórtan él a mindössze 1,5 millió lakos. Az utóbbi tíz évben szovjet segítséggel 150 nagylétesít­mény épült. Segíti Mongóliát — amely 1962 óta tagja a KGST-nek — a többi szocia­lista ország, köztük hazánk is. A Darhan városában ma­gyar segítséggel felépített húskombinát Ázsia legna­gyobb ilyen jellegű üzeme: műszakonként 50 ezer tonna birka — illetve marhahúst termel. Nyersanyaga szinte kimeríthetetlen, miután az egy lakosra jutó állatállo­mányt tekintve Mongólia el­ső a világon. Nagyrészt még a nomád pásztorkodás körül­ményei közt folyik az állat- tenyésztés, de fokozódó mér­tékben nyernek teret az in­tenzív tenyésztési módszerek. A baráti Mongóliához ha­zánkat szoros politikai, gaz­dasági és kulturális kapcso­latok fűzik, együttműködé­sünk kölcsönösen gyümöl­csöző. Célunk azonos: a fej­lett szocialista társadalom felépítése. Ennek jegyében fejezzük ki jókívánságainkat mongol barátainknak nagy nemzeti ünnepük alkalmá­ból: kívánjuk, hogy az ed­digieket is felülmúló ered­ményekkel köszöntsék népi forradalmuk további évfor­dulóit. Luis Csrvalái súlyos beteg „Luis Corvalán rendkívüli fizikai fájdalmak között gyötrődik. Kiújult gyomorfe­kélye mellett insorvadás és kötőhártyagyulladás is meg­támadta. A junta megtaga­dott tőle minden orvosi se­gítséget” — hangsúlyozza a Chilei Kommunista Párt ha­vannai propaganda bizottsá­gának szerdán este nyilvá­nosságra hozott dokumentu­ma. A nyilatkozat Alejandro Jiliberto szemtanúra, a szo­cialista párt főtitkárhelyet­tesére hivatkozik, aki szintén a Trés Alamos koncentrációs táborban volt fogva több hó­napon át, ugyanott ahol a kommunista párt főtitkárát is őrzik. Jiliberto, aki néhány nap­ja szabadult és elhagyhatta az országot, elmondotta, hogy Luis Corvalán a láger­ben sokat szenved. — A tábor többi lakóihoz — közölte Jiliberto — az egyik őr segítségével Corva­lán üzenetet juttatott el, amelyben további kitartásra szólítja fel őket. „A zsarnok­ság már nem tarthatja ma­gát sokáig — üzente a párt főtitkára — a nép szívéből nem lehet kitörölni az Al- lende-éveket. Bennünket el­pusztíthatnak, harcunk ak­kor is győzedelmeskedik.” A több mint 21 hónapja fogva tartott Corvalán egész­sége annyira leromlott, hogy hetente már csak egyszer vi­szik sétára. Néprajzi gyűjtőtábor Nagyivánban I bűvös kilences — Miről tanúskodnak a családnevek? — ,,'A kisgyermek első csúnyítását kézzel kilenc részre kéll vágni. Utána egy cirokseprűből ki kell húzni kilenc szálat, s mind a ki­lencet kilenc részre kell tör­ni, aztán a darabokat össze kell alaposan dolgozni a gyermek kilenc részre osztott csúnyításával. Ha ezzel meg­vagyunk az egészet tegyük egy csuporba, a csuprot pe­dig födjük be egy olyan me­rítőkanállal, amelyik sem­miképp sem férhet bele a csu­porba. Ez biztosan megóvja a kisdedet minden rontástól” — mondja szinte egyszuszra Gergely Piroska, fiatal tisza­füredi tanítónő, a nagyiváni néprajzi gyűjtőtábor egyik résztvevője. Dr. Füvessy Ani­kó, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum igazgatónője rövid magyarázatot fűz a Gergely Piroska által mondottakhoz: — Érdekes, hogy a kilen­ces szám gyakran szerepel a nagyiváni néphitben bűvös számként. A kilences pedig nem olyan jellegzetes bűvös szám, mint* a hármas, vagy a hetes. Itt, Nagyivánban vi­szont több helyen gyűjtöt­tünk olyan anyagot, amiben a kilencesnek bűvös hatalma van. A gyűjtés rendezése után ennek okát is szeret­j nénk megtudni. Könyv Nagyivánról Nagyivánban az általános iskola egyik tanterme, tíz­egynéhány napra, a tiszafü­redi Kiss Pál Múzeum által szervezett néprajzi gyűjtőtá­bor lakóinak ad otthont. A tábort először 1974-ben ren­dezték meg, az idei tehát már a második alkalom. Most kilencen vannak, — persze ennek a kilencesnek nincs köze a nágyiváni bű­vös számhoz. Mindannyian lányok: ketten-ketten a szol­noki Verseghyből, a tiszafü­redi és a karcagi gimnázi­umból, valamint három fel­nőtt: Gergely Piroska, Papp Erzsébet a Kiss Pál Múze­umból és dr. Füvessy Anikó a tábor vezetője, a gyűjtés irányítója. A tanterem dolgozószoba, hálószoba és ebédlő is egy­ben. Az olajos padlón cso­magolópapír, azon matracok — ez a fekhelyük. Meglehe­tősen prózai körülmények, de emiatt senki nem tesz megjegyzést, legföljebb vic­celődnek rajta. Persze nem is érnek rá ilyen mellékes dol­gokkal foglalkozni, mikor annyi a munka. Dr. Füvessy Anikó a tábor célját így határozza meg: — Könyv készül Nagyiván néprajzáról, ehhez jelentős gyűjtőmunka szükséges, ha alaposan fel akarjuk térké­pezni ennek az évszázadokon keresztül viszonylag zártan elő-településnek a néprazját. Nagyivánt 1754-ben népesí­tették be. Főleg a Heves me­gyei Boconádról költöztek ide sokan. Erről tanúskodik az egri levéltár egy akkori letelepedési szerződése, ame­lyik felsorolja az ideköltö­zött családok neveit is. Az akkor idetelepültek leszár­mazottai ma is itt élnek ... — Például: a Czinege csa­lád — veti közbe az egyik szolnoki kislány. — Igen. A Czinegék már a letelepedési szerződésen is szerepeltek és ma is gyakori itt a Czinege családnév. Mesélnek az öregek — Milyen módszerrel vég­zik a gyűjtést? — Még tavaly kialakítot­tuk az adatközlőink körét. Elsősorban idős, tősgyöke­res nagyivániak ők, akik még emlékeznek az 50—60 esz­tendővel ezelőtti állapotokra is, de hallomásból ők is is­merik a legjobban az előző nemzedék életét, szokásait is. Tőlük igyekszünk megtudni mindent, amire emlékeznek. Ez a fajta munka nagy ta­pintatot, figyelmet és lele­ményességet igényel a gyűj­tőtől. Természetesen nagy örömet is okoz alkalman­ként, mert ezek az idős né­nik, bácsik oly szépen be­szélnek, hogy a puszta hall­gatásuk is élvezet, hát még amit mondanak. Esténként tisztázzuk, csoportosítjuk az anyagot és megbeszéljük a másnapi kérdeznivalókat. Egy-egy gyűjtő meghatáro­zott témakörben dolgozik. — Például? — Néhány gyűjtési terület, csak tárgyszerűen: állattar­tás, kézművesség, ünnepi szokások, vadvizek kihasz­nálása, halotti szokások, a környék földrajzi nevei, pásztorművészet, építkezés, falun belüli rétegződés, ba­bonák, hiedelmek, táplálko­zás ... Így készült a disznétoros görbe — Kipp- ..: kopp . .m kkneeeka- na- ce ..............tes . .. disz- noo- tor- os... — ... Gőr-he. Kipp ... kopp ... kopp (szünet) ... kipp ... — Nagy Angéla, tiszafüredi gimnazista a mai „termést” gépeli, és fennhangon szóta­golja, amit ír. — Angéla, elmondaná a disznótoros görhe receptjét? — A disznótoros görhe úgy készül, hogy a szokásos ku- koricagörhét kisütik tepsiben és utána jó alaposan meglo­csolják a friss, forró disznó­zsírral. — És a hanecetes hogy' készül? — A kockára vágott füs­tölt sonkát megpirítjuk és behabarjuk, de a habarásba a liszten és zsíron kívül te­szünk ecetet is. Ha hazame­gyünk, kipróbálom. A falu már alszik. Milyen lehetett itt az élet régen, ho­gyan birkózott az ember a Hortobággyal, a vadvizekkel. Rideg pásztorok, kondások, csikósok és szikes nád és farkasordító telek ... Szűk kommenció, boszor­kányhistóriák, Iván-napi bú­csú, amikor táncraperdülhet- tek... Szabó János Albéna, a csodaszép Albénát, a molnár felesé­gét a faluban mindenki sze­rette szépségéért, kedvessé­géért. De Albéna nem a fér­jét szerette, hanem a ma­lom egyik munkását. Hogy szerelmük zavartalan legyen, elhatározták, megölik a fér­jet. Ám szándékuk nem ma­radt titokban, s Albénát és szeretőjét megbilincselve vitték el a faluból. A főut­ca egyik oldalán a férfiak, a másikon a nők nézték saj­nálkozva őket. Akkor meg­szólalt a legidősebb férfi: mi lesz velünk Albéna nélkül, s mi lesz Albénával a falu nélkül? S hogy legalább az emlékét őrizzék, elnevezték a falut Albénának. Eddig a legenda. S az Albéna nevét őrző te­lepülés néhány éve a bol­gár tengerpart legszebb üdü­lőhelye lett. Nincs évezredes múltja, mint Naszebámak (a római kori Meszembriának), nem őriz történelmi hagyományo­kat, mint Várna, nincs olyan híre, mint a Napos Part­nak, az Arany Homoknak. Albéna nevét még csak most tanulják az idegenfor­galmi szakemberek. De aki megismerte, nem feledheti. Csak 1968 októberében kezdődött meg az építkezés az addig szinte érintetlen hor- mokos tengerparton Nikola Nenof főépítész, építésügyi miniszterhelyettes tervei sze­rint. És 1969 nyarán már át­adták az első nyolc szállo­dát. S azóta is évenként 2000—2200 szállodai hely épül — féléves átfutási idő alatt. Medencékkel, sportlé­tesítményekkel, étkező és szórakozóhelyekkel, gyer­meklétesítményekkel, min­denféle szórakozási lehető­séggel. Al;g néhány év alatt be­népesült az öt kilométeres tengerpart. Egymás után, egymás mellett nőttek ki a földből a fantáziadús, kelle­mes külsejű szállodák. Bár előregyártott elemekből épül­tek, formagazdag homlokza­taikkal, esztétikus formájuk­kal rendkívül hangulatosak. Változatos az épületek elhe­lyezkedése, egymáshoz és a természethez nagyon jól ille­nek. Lépcsősen egymás fölé ke­rülő épületek, faburkolatok, piramisszerű építmények. U- és V-alakú erkély-előtétek, — vonalak, formák szabad játéka, harmonikus sokasá­ga. Modem szállodák és né­pi stílusú éttermek, folklór­műsoros bárok, mulatók. S hogyan tovább? Baitcsho Baitcshev, a te­rület idegenforgalmi igazga­tóhelyettese a tervekről be­szél. Üjabb 25 ezer ágy, újabb szállodák. De nem egymás hegyire-hátára. És megkezdték a téliesítést. Fe­dett uszoda, melegített ten­gervízzel, fizikotherápiás ke­zelés. A télre nyugati uta­zási irodák kötötték le a nyit- vatartó szállók kapacitását. Reumás betegeket, lefogyni vágyó hölgyeket, urakat hoz Albániába egy belga iroda, a nyugatnémetek, svédek még a szabad tengert is ki­próbálják. Télen is működ­nek az éttermek, a szórako­zóhelyek. A bárokban, vacsorázóhe­lyeken folklór műsor. És ez nemcsak albániai specialitás. Így van ez mindenütt, ahol jártam, Neszebártól Kaliak- ráig a bolgár tengerparton. A legtöbb helyen népvisele- tes pincérek tálalták fel cse­répedényben, kancsóban az enni-innivalót. Még az egy­kori kultikus esőt, bő ter­mést ígérő tűztánc-szertar- tás is idegenforgalmi látvá­nyossággá szelídült, a burga- szi szórakozóhely parázson táncoló neszt'inárkáinak (tán­cosnőinek) lába alatt. Kádár Márta TARKABARKA Csodálatos szemműtét Az APN stocholmi külön- tudósítójának jelentése sze­rint az egyik svéd vegyipari üzem dolgozója, Gustawsson szerencsétlenül járt: egy légtartály felrobbanásakor elvesztette szemevilágát. 14 év után látása részlegesen visszatért. Amikor először meglátta feleségét, így kiál­tott fel: „Milyen szép asz- szonyom van!” majd így folytatta: „Mennyire meg­változott a világ amióta nem láttam!” A műtétet Torstein Bert- elsen norvég professzor vé­gezte, aki Gustawsson comb­jából kivett izomszövetbe mikroszkopikus optikai rend­szert épített, majd a szemé­be helyezte. A műtétet ab­szolút pontossággal kellett végezni, ezért a norvég pro­fesszor ultrahangos tájoló­műszert alkalmazott. ' ‘Az optikai rendszer lencséje időnként elhomályosul. A tisztítás megkönnyítése ér­dekében kicsavarozható. Bertelsen professzor már több ilyen műtétet végzett, amikor a teljesen látóképte­len embernek adta vissza szemevilágát. Bár nem min­den műtété sikerült, de a se­bész tántoríthatatlanul hi­szi, hogy a technika fejlő­désével további jelentős ered­ményeket érhet el. A titokzatos „M” Meglehetősen fantasztikus elmélettel igyekszik magya­rázni az özönvízről szóló ha­gyományt a japán Minoru Takahasi . A magfizikai tu­dós a különböző népek le­gendáit és szájhagyományait vette elgondolásának alap­jául. Szerinte azok valóban megtörtént eseményeket tükröznek. Elmélete szerint a naprendszerben, erősen el­nyújtott pályán keringett, — sőt lehet, hogy ma is kering — egy ismeretlen bolygó. Ez az „M” típusú égitest, — ahogy a tudós elnevezte — alapvetően vízből és jégből állt. Az „M” az évezredek során több alkalommal is líözel került a Földhöz, amely hatalmas vonzóere­jével nagy tömegű vizet és jeget ragadott el „szomszéd­jától”. Így az özönvíz több alkalommal megismétlődött. Nincs kizárva, véli a tudós, hogy az élet keletkezése, a dinosaurusok és mammutok kihalása, — mind az „M” ki­hatás a Földünkre. Amikor Minoru Takahasit megkérdezték, miért nevezte a titokzatos bolygót „M”- nek, szerényen válaszolt: „Ez nevem kezdőbetűje”. Antibébi tabletta — oroszlánoknak Az ameriaiak nagyon sze­retik az olyan parkokat, amelyekben a vadállatok szabadon mozognak, s a lá­togatók jól becsukott abla- kú gépkocsiból gyönyörköd­hetnek az állatokban. Az egyik ilyen park alig több mint 100 km-re van Washing­tontól, s általában csak „oroszlánparadicsomi) ak” szokták nevezni. Az állatok királya itt tel­jesen másként viselkedik, mint az állatkertek rácsai mögött. Sőt, nyilván jobban érzi magát, mint az őserdő­ben, hiszen az ember rend­szeres élelmet biztosít a szá­mára. A kedvező körülmé­nyek között azonban rendkí­vül gyorsan elszaporodtak az oroszlánok: üzleti nyelven szólva az „oroszlán-piacon” a kínálat messze meghaladja a keresletet. Így most elhatá­rozták, hogy olyan hormon- készítményeket adagolnak a nőstényeknek, amelyek gá­tolják a további gyors sza­porodást. ■ Kísérleti karambol-bábu A nagy autógyárak kutatói sok szándékos összeütközést hajtanak végre annak vizs­gálata céljából, hogy milyen erőhatások érhetik a gép­kocsit és a benne ülőket. Az embereket természetesen kí­sérleti bábuk helyettesítik az autóban, amelyeket sok ér­zékelő elemmel látnak el. A Ford-gyár kutatói a kí­sérleti bábuk arcát minden egyes balesetkísérlet után ki­cserélik. Az új arc-maszk belső oldalát villamos vezető festékkel vonják be. Ugyan­ilyen festékkel van bevonva a maszk mögötti fej is (a kettőt levegőréteg választja el egymástól), így az össze­ütközés során az arcot ért minden egyes ütődés, benyo- módás kapcsolatot hoz létre a két vezető réteg között, ami jeladást eredményez. Egy külön e célra való ké­szülék jegyzi fel a „fájdal­mat” és regisztrálja a fejsé­rüléseket. Macskaillemhely A kanadai Douglas Medley találta fel a macskaillemhe- lyet. A prototípust egy Van­couverben megrendezett macskakiállításon mutatta be. A normál WC-kagylóra szerelhető készülékre ülve végezheti el dolgát a macs­ka. Amikor leugrik a föld­re, a vízöblítő automatiku­san működni kezd. A készü­lék ára kb. 400 frank.

Next

/
Thumbnails
Contents