Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-08 / 158. szám
á t : \ ’ »*' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. Július S. a 1TAUAI BESZÉLGETÉSEK Fiatalok a vonaton 1. A nemrég lezajlott választások új helyzetet teremtettek az olasz belpolitikában: olyan arányú balratolódás következett be, amire kevesen számítottak. Pedig ez a választás — tartományi és községtanácsi választásokról lévén szó — tulajdonképpen „ártatlanul” indult, s elsősorban az új közigazgatási rendszer helyességét kellett volna igazolnia. A választási előkészületek során azonban kifejezetten politikai harc bontakozott ki, s már nem csupán arról volt szó, hogy 15 tartományban, 86 megyében s körülbelül 7500 városban és községben megújítsák a hivatalos szerveket, hanem elsősorban arról, hogy ennek a választásnak meg kell mutatnia az ország igazi politikai arculatát. A választások eredménye ugyan — mint ezt annak idején lapjaink megírták — közvetlenül nem hat ki a kormány összetételére, jelentősége azonban messze túlnő a helyi kereteken, hisz azt illusztrálja, hogy a harmincéves kereszténydemokrata államvezetés milyen bonyolult belpolitikai helyzetet teremtett. A válasz egyértelmű volt: a több mint 10 millió kommunista szavazat. A választások után az olasz lapok feltették a kérdést: minek köszönheti győzelmét a baloldal? A figyeljem már a választások előtt ' arra a csaknem két és- fél millió fiatalra irányult, aki rruost léphetett életében először az urnákhoz. A politikai prognózis általában azt igjérte, hogy a fiatal újválasztók szükségszerűen a baloldalt erősítik. ‘Miként ifjú társam is, akivel együtt utazom Kómából Milánóba. Milano mellett lakik, esztergályos, -egyébként Paolában volt, a bátyja esküvőjén. Azä is elmondja, hogy havi 250 000 lírát keres, amiből jól meg tud élni, igaz, hogy együtt lakik a szüleivel. Pasquale Rossinak hívják, s minden jel arra mutat, hogy nagyon elégedett sorsával. — Ó, ennyi pénzből jól j lehet élni! — és imagabiztosan mosolyog. — De ha ebből az összegből egy családot * kellene eltartania? — Hát az már nehezebb kérdés, nem is merek megnősülni — s ismét mosolyog, értsek rajta, amit akarok. A választásokra terelődik a szó. — Mit gondol, a fiatal szavazók jelentősen befolyásolták az eredményt? — Nem tudtom. De azt hiszem, igen. Másik milánói beszélgető társam — egyetemista, szintén most szavazott először — megerősíti,/de rögtön hozzá is teszi: — Nemcsak a fiatalokról van szó. Csak meg kell nézni a statisztikát — le ciíre non lasciano dubbi — a számok nem hagynak kétséget. A fiatalok változást akarnak, ez természetes. De velük együtt változást akarnak azok is, akiknek elegük van a harminc éves keresztény- demokrata uralomból. De lehet-e másként? A kormány arra hivatkozott, hogy megfékezte az inflációt. Ez úgy igaz, hogy valamennyire emelték a munkanélküli segélyeket, de a munkanélküliséget nem tudták fölszámolni. S egyébként is mit jelent a munkanélküli segély? Ügy tudom, havi 40 milliárd líra körüli összeget fizetnek ki, ezzel azonban magát a munkanélküliséget nem lehet leküzdeni, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az olasz üzemek termelőkapacitást csak részben használják ki. Az érdekek találkoznak. Pasguale Rossi, aki elégedett havi 250 000 lírás — tegyük hozzá, viszonylag magas — jövedelmével és a pálya kezdetén álló egyetemista, élete első szavazásán egyaránt a kommunistákra adta le szavazatát. — Itália választott, s íme, ez volt a válasza. Az ország változást akar — összegezi véleményét egyetemista beszélgető társam. Csányi László Következik: Mit akarnak az olaszok? Szovjet hadihajóraj Toulonban A touloni kikötőből kifutott az a szovjet hadihajóraj, amely Vlagyimir Akimov altengernagy parancsnoksága alatt látogatást tett a francia kikötőben. A Zsdanov cirkáló és a Krasznij Krím torpedóromboló legénysége négynapos látogatásuk idején megismerkedett Toulon és Var megye nevezetességeivel, sportmérkőzéseket rendezett a helyi labdarúgó- és röplabdacsapatokkal. A Vörös Zászló renddel kitüntetett fekete-tengeri flotta együttese és a hajózenekar több nagysikerű hangversenyt adott. Toulon és környéke lakosainak tízezrei látogatást tettek a szovjet hadihajókon, beszélgettek a tengerészekkel. Az EGK-tá! független európai unió Strasbourgban tegnap megnyílt az európai parlament ülésszaka, amely megvitatja az „Európai unió” megteremtésének terveivel összefüggő kérdéseket. Az ülésszak résztvevőinek ismertetniük kell álláspontjukat egy olyan „európai kormány” megteremtéséről, amely független lenne az európai gazdasági közösségekhez tartozó országok nemzeti kormányaitól, és az európai parlamentnek tartozna felelősséggel. A METRÓ TÉRT HÓDÍT Elképzelhető napjaink nagyvárosa közlekedési dugók nélkül? Nos, igen. Hamarosan így lesz Moszkvában és a többi szovjet városban, ahol metró közlekedik. A szovjet főváros lakosai immár 40 éve tartják a legkényelmesebb közlekedési eszköznek a metrót. Megszokták, hogy a szerelvények fennakadás nélkül naponta több mint 5 millió utast szállítanak. A nagyarányú lakásépítés — évente 120 ezer új lakást adnak át rendeltetésének — feltétlenül szükségessé teszi, a metró bővítését. 2000-re a moszkvai metróvonalak hossza megduplázódik eléri a 320 kilomé- tert. A szovjet metróépítés külön iparággá vált, amelynek tapasztalatait külföldön is széles körben felhasználják. Francia, finn, magyar, indiai, koreai, jugoszláv, bolgár szakemberek építettek hazájukban metrót szovjet közreműködéssel és technikával. Épül a taskenti metró. A NAGYKUNSÁG FELFEDEZÉSE Amivel Kovácsék büszkélkednek ES Azokban a napokban • barangolhatta be a Nagykunságot Sarkadi Imre, a magyar irodalom üstökös csillaga — akkor még újságíró —, amikor születtem. Egy hétre rá meg is jelent a „Nagykunsági jelentés” a Szabad Szóban. Ezt írta: „Termés nem lesz az idén a Nagykunságban. Az ilyen száraz, szerencsétlen, komisz évek legvégső sóhajai a parasztnak, legalább a vetőmagot adja vissza. Itt remény sincs arra, hogy a vetőmagot átlagban visszaadja a föld. Nincs pedig azért, mert kétszer, de sok helyen háromszor is vetettek. Az őszi vetést megölte a hó nélküli fagy, a tavasziakra nem jött idejében eső, ki sem bújtak. Amikor jött, hirtelen jött, kemény cseréppé változtatta a talajt egy nap alatt, nem tudott ezen már átbújni egyetlen gyenge, növő élet sem.” Nem akárki lábanyomát taposom tehát 29 esztendő múltán. Járom a Nagykunságot, s örülök, hogy a Sarkadi Imre festette borús, baljóslatú képnek mára nyoma sincs. Soha ilyen búza nem aranylott a Kunságban, isten repedezett, szikes tenyerén — ahogyan egy paraszt- ember jellemezte a tájat. És a kukorica! Minek sorolni? Látjuk. Kovács István homlokát ráncolja, emlékeit ébreszt- geti. — Igazat rótt papírra az az író. Cudar évek voltak. Én 1948-ban keveredtem haza Kisújszállásra a hadifogságból. Hat hold juttatott földön gazdálkodtunk a Kis- réten. Volt egy kis kukorica, napraforgó, búza, cukorrépa. A föld az kötött volt, de csak próbálkoztunk, hátha beválik. Még a napraforgó csak-csak, az jobbácskán termett, de a búza? A 8 mázsa már rekordtermés volt. Hanem 1948-ban kifagyott az a silány búza is — júniusban! Levágtuk szénának. — Más képet mutat most a kisújszállási határ, de a Kisrét is. — Még az kéne, hogy ne legyen más! Átvette a Kisré- tet a téesz: jött a mélyszántás, műtrágyázás, altalajlazítás, tereprendezés, csatorna épült, öntözték a búzát tavaly is. A mi kombájnos csoportunk aratta le, 41 mázsát adott ez a föld hektáronként ... Nem ismernének rá a régiek a vidékre. Ha nem a szemem előtt változott volna, s nem a mi ke- 1 zünk által, én sem hinném el. Pedig ott születtem, ott növögettem. Nézze csak, amarra volt egy szikhát: nahát azon régen még a liba is éhenhalt, de a sáskának is felkopott az álla. Tavaly pedig 28 mázsa őszi árpát termeltünk azon az istenverte földön. Kovács István Kisújszállás szélén lakik egy takaros kis házban. Bemegyünk, egy fiatal leány könyvek mellől áll fell, kihurcolkodik a gangra. Felvételire készül a közgazdaságtudományi egyetemre, világosít fel a jókedélyű, beszédes mama, a Nagykun Tsz sertéstenyésztőjének a felesége. Férje, az 57. évét taposó Kovács István gyönyörködve hallgatja a villanydaráló zúgását, majd kikapcsolja. — Tetszik látni? Nálunk már gépesített a háztáji. Szegény anyám — 1954-ben ment el — mennyit dolgozott! Markot vert, kapált, belerokkant a földbe, mégsem értek oda, hogy egy kis hajlékot vegyenek a fejük fölé a városban. Igaz, 13 gyereket neveltek fel. — Mi pedig nyolcat — szól közbe' felesége. — Mindet ki taníttattuk, hatnak érettségije is van. És ott a tévénk, odakint a mosógép, a centrifuga ... Néha még kirándulni is elmegyünk ... — Persze, ez nem csak úgy hipp-hopp jött! Mert azt a 70—75 mázsa kukoricát is magunknak köszönhetjük, nem az időjárástól van any- nyi. Voltak bajok. 1956 bizony nagyon megzilálta a közöst. Három hónapig ketten gondoztunk 200 szarvas- marhát és 800 sertést. Azután csak lábrakaptunk. — Úgy látom maguk is — nézek szét a szép lakásban. — Igaz. Kiscseléd koromban — 1945 előtt az voltam — a kocsis már hajnali 3A vitorlázás tudománya A hajótörzsek és vitorlák tökéletesítése a legutóbbi időkig csupán tapasztalati alapon történt. A teljesítmény kritikus tényezői ugyanis rendkívül bonyolult jellegűek, a tudományos más, hajlékony membrán, amelynek alakja függ a vitorlakészítő ügyességétől, a vitorla anyagának rugalmas tulajdonságaitól és a vitorlakötélzetnek, valamint megközelítésükkel csak az aerodinamikában és a hidrodinamikában jártas szakemberek foglalkozhatnak, mint ahogy napjainkban azt már meg is teszik. Az aerodinamika-elmélet azonban csak sok nehézség árán alkalmazható a vitorlásokra. Nem lehet módosítatlanul . átvenni a sokféle elgondolást és képletet, még akkor sem, ha azokat a szárnyakkal foglalkozó elméletben és gyakorlatban jól alkalmazzák. Ezen elméletek alkalmazásának feltétele ugyanis az ismert merev alak, és az aerodinamikai nyomás célszerű eloszlása. Már pedig a vitorla rugalmaguknak a vitorláknak kezdeti feszítésétől, no meg a szél beesési irányától és sebességétől. A hajótörzsek tervezői jól tudják, hogy a káros ellenállás egyik elsődleges forrása a felületi súrlódás, ezért minden erővel, a technika sok új vívmányával annak csökkentésére törekednek. A vitorlások, jachtok megépítése előtt ma már a kicsinyített modelleket szélcsatornában való megfigyelésnek vetik alá. Ezt követően nyerik el végső alakjukat a szebbnél szebb és jobbnál jobb új típusok, amelyből -,egy csokorra való” a képen látható. Élei a Marson? A Mariner—9 amerikai űrhajó által 1971-ben készített Mars-fényképek tanulmányozása alapján amerikai tudósok most arra a következtetésre jutottak, hogy a „vörös bolygón”, az élet bizonyos formái feltételezhetők. Bizonyos melegebb körzetekben a hőmérséklet és a páratartalom alakulása lehetővé teszi baktériumok megmaradását. A vizsgálatok folytatására, 1976-ban a tervek szerint a Marsra ereszkedik a Viking automata űrállomás. Regenerált színesfémek Földünk ellátottsága ásványi eredetű nyersanyagokkal ma sokat vitatott, izgalmas probléma. A szükségletek kor megrugdosta a talpamat: „Ugrás hé!” Ha adott egy pofont mit tehettem? Bőgtem, de dolgoztam. Nézzen be abba a szekrénybe! Hat öltözet ruhám lóg ott. Amikor 19 esztendős voltam, az öcsémnek és nekem csak egy ruhánk volt, ha én mentem valahová, ő otthon kuksolt. Vagy fordítva. De mesz- sze jutottam én a kocsis, vagy a gazduram pofonjától amúgy is: a Nagykun Tsz- ben vezetőségi tag lettem, ismerem a közös ügyes-bajos dolgait. Mennyivel mások ezek a gondok, mint jó két évtizede! Süt a nap, mint a bilyog- vas. Kint állunk a kapu előtt, búcsúzkodunk. Kovács István még odaszóL — Írja meg azt is, hogy mi itt belül is mások vagyunk, nemcsak kívül, és nemcsak a táj öltött más arcot. Hát még a gyerekeink milyenek lesznek! És ezt elmondhatná minden dolgos magamfajta. Kovács István ősz hajú, inas ember. Karján vastag érfonatok, fickándozó izmok. Sohasem lehetett restvérű, sosem volt tarisznyahitű. Arca mosolygós: tudja és hiszi a jövőt. Körmendi Lajos (Vége.) gyors ütemben — évenként mintegy 5 százalékkal növekednek. Ha feltételezzük, hogy ez az arány a jövőre nézve is igaz, akkor a kereslet 14 év leforgása alatt megkétszereződik. Különböző sötét jóslatok láttak napvilágot a készletek kimerüléséről. De ha a fogyasztás emelkedése rendkívül elgondolkoztató is, nincs különösebb okunk a pesszimizmusra. A földkéregben a 2 000 méter mélységig található és a tengerek mélyén levő fémtartalékok a jelenlegi éves bányászati termelés volumenek több milliószorosát alkotják. Nem közömbös azonban, hogy milyen áron jut majd hozzá az emberiség az érc- kincsekhez, mennyibe kerül a kitermelt és feldolgozott fém. Már napjainkban is, amikor a viszonylag nagy fémtartalmú érclelőhelyeken folyik a bányászat, fontos szerepet játszik a fémek újbóli hasznosítása, a regenerálás. Ha számításba vesz- szük, hogy a másodlagos fém újbóli feldolgozása 2—3- szor kisebb költségeket igényel, mint az elsődlegeseké, és hogy az emberiségnek a jövőben egyre kisebb fémtartalmú ércekhez kell nyúlnia, könnyen belátható a színesfém hulladékokkal való tervszerű gazdálkodás szükségessége és előnye.
