Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
/ JX SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július §. Kultúránk követei SZOLNOKI MOZAIK Fotó: Tabák Lajos OSZTÁLYFÉNYKÉP A tanácsterem hosszú asztalai mellöl csak egy eltévedt bogár zümmögése haitik. A csend nagy művész. Sokszor többet mond a szavaknál. Az emberek az asztalsor mellett hallgatnak. Meghitt szűkkörű ünnepség az állami építőipari vállalat igazgatói tanácstermében. Az elnökségi asztalnál valaki feláll: — A vállalatvezetés nevében nagy szeretettel köszöntőm ünnepeltejeinket, a debreceni Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolában sikeres érettségi vizsgát tett munkásainkat... Négy évvel ezelőtt kezdték. A vállalatvezetöség úgy határozott, hogy kihelyezett építőipari szakközépiskolai osztályt kér Szolnokra. A debreceni iskola teljesítette a kérést. Harminckilencen indulták, csaknem egytől egyig fizikai dolgozók. Huszonheten maradtak. Az elnök sorolja a neveket. Nehéz mozgású érett férfiak . mennek az asztalhoz. Egy gratuláló kézfogás, — a másik kézben ott az érettségi bizonyítvány. Milyen egyszerű ez így? — Nagyon nehéz volt — mondja Lengyel Lukács — különösen a szilárdságtan. Megkínlódtunk a tudásm... — Nekem a magyar volt szörnyű nehéz... — Én az épület-szerkezet- tannal voltam bajban... Boldog panaszok már ezek. Borzas József, a veterán öregdiák jól megtámasztja az asztalt: — Köszönjük a lehetőséget hogy tanulhattunk. Nem volt könnyű... Én is negyven- nyolc éves fejjel... hej, de sokszor úgy voltam, hogy feladom. De nem! Azt mondom az utána következőknek is: tanulni, gyerekek, — ha az „öreg” neki mert vágni... Le akarom tenni a technikusi minősítő vizsgát is. — Mindnyájan nekivágnak? — Neki. — Igen.. I Egyetlen „nem” hangzik el: — Elég ez nekem. Lazítani akarok egy kicsit. Se szórakozás, se családi élet, csak a könyv... A többiek nekiesnek: — Nem teheted ezt! Ha négy évet végigtanultál, öt hónapot már kibírsz! — Hát... Újra beszédes csend. Nézem az arcokat. Velem szemben Lengyel Lukács, az egykori műköves, — július elsejétől építésvezető-helyettes. Bodnár József kőműves volt amikor az iskolát kezdte, — most művezető. Takács Imre segédmunkás volt, azóta már műszaki előadó lett. Darabos János üvegező szakmunkásként indult, ma már művezető. Koródi József kőműves volt, — az egyik jelentős szolnoki építkezés művezetője. Mind, mind felelős beosztásban, a négy évvel ezelőtti ácsok, kőművesek, asztalosok... Mennyivel lettek többek a hajdani önmaguknál? Lehet, hogy az vizsgázott legjelesebben, aki szilárdságtanból vagy más szaktárgyból csak közepes eredményt tudott elérni. A magasugrónak semmi a száznyolcvan centi, de aki először próbálkozik...? Az akaraterő az élet egyik legfontosabb tantárgya. A hajdani kőművesek ebből nagyon jól vizsgáztak. Varga Bélától, a vállalat személyzeti- és oktatási osztályvezetőjétől megtudtam, hogy jövőre újabb érettségiző osztályuk lesz, és az őszszel beülnek az iskolapadba a „gólyák” is, negyvenöt elsőéves hallgató, egytől egyig fizikai munkások. Az öregdiákok kiállnak a vállalat székháza elé, készül az osztályfénykép. Utána érettségi bankett, van akinek ötvenedik évéhez közel. .. Megemelik a konyakos poharat: egészségükre. Valaki oldalba lök: — Nézze csak azt az embert! Négy évvel ezelőtt megfogadta, hogy amíg le nem érettségizik, egy korty italt meg nem iszik. Megtartotta a szavát... Huszonhét ács, kőműves, asztalos, üveges, mőköves és segédmunkás érettségizett... — ti — UGYANCSAK nehéz feladatra vállalkozik az, aki megpróbálja számba venni, hogy az utóbbi években hány öntevékeny művészeti csoport járt megyénkből külföldön. Köztudott, a szolnoki „Híd” irodalmi színpad tagjai most jöttek haza az NDK-ból, a „Tisza”* tánc- együttes Lengyelországban, a Jászsági Népi Együttes Finnországban járt néhány hete, a szolnoki „Kodály” kórus énekesei pedig javában csomagolnak, Drezdába készülnek. Mindez persze csak - töredéke az éves forgalomnak. Néhány éve a művészeti csoportok legjobbjai rendszeresen fellépnek külföldön is, reprezentálva öntevékeny művészeti mozgalmunkat. A külföldi vendégszereplések döntően nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdődtek. Ugyanerre az időszakra esik az öntevékeny művészeti munka átalakulása,, átformálódása is. A hatvanas évek közepén számos csoport megszűnt, a megmaradók azonban jelentős művészi fejlődésen mentek keresztül. Ez utóbbi eredményben kétségkívül \ ZENE 11 lengyel kuliéra hete A július 21-e és 27-é között megrendezendő lengyel kultúra hetének rádiós zenei programjában két hangverseny szerepel. Maciej Szy- manski zongoraestjét közvetítik a VI-os stúdióból 23-án, műsorában Chopin, Prokof- jev és Lutoslawski művekkel. 25-én sugározzák a varsói rádió jubileumi hangversenyét. Több érdekes, a Magyar Rádió zenei munkatársainak lengyelországi utazásain készült ripoi't és dokumentumműsor is szerepel műsorban a hét folyamán: például 21-én az Utazás Chopinnel Európában, 24-en a látogatás a varsói nagyszínház operatársulatánál. A könnyűzene kedvelőinek szól a Mikrofonközeiben a Skaldowie együttes című műsor, valamint — a szintén 25-én elhangzó — a Muri hanglemezgyár újdonságait bemutató program. Mazurka — ezt a címet viseli a Prixe Brno 1975. évi nemzetközi rádióműsor-versenyének II. díjas produkciója, amely- lyel 27-én ismerkedhetnek meg a rádióhallgatók. szerepet játszik az a tény is, hogy javult az együttesek szakmai irányítása, de a változás döntő oka, hogy egymást követték az erőfelmérő pályázatok, versenyek. Az itt kitűnt csoportokra hamarosan külföldön is felfigyeltek. Megérkeztek az első fesztivál-meghívások, a többnyire sikeres fesztiválszereplést pedig hamarosan újabb vendégszereplések követték. Természetesen nemcsak a mieink jártak külföldön, Szolnok megyében is megfordult jónéhány külföldi együttes. Ki ne emlékezne például a kjusztendili táncosok nagyszerű bemutatkozására, vagy a legutóbbi kórusfesztiválon szerepelt tallinni, drezdai, stockholmi maribori együttesekre... Milyen haszna van az ilyen találkozóknak? — vetődik fel a önkéntelenül a kérdés. Együtteseink külföldi szereplése mindenekelőtt a megye hírnevét gazdagítja. Dalosaink, táncosaink szereplésükkel azt bizonyítják, hogy gazdasági eredményeink mellett büszkék lehetünk az itt folyó kulturális tereprendezésnél, csatorna- építésnél vagy utóbb a rizs- termelésnél. De nézzen csak arra! Apukám, Molnár Sándor is rizsőr, ott a másik dűlőben. Az öcsém pedig ag- ronómus, igaz, ő kukoricával és cukorrépával foglalkozik. Egy fekete kutya kerül elő. öcsi a neve, mondják. Felkötik a kosarat a csomagtartóba, öcsi hopp, beleugrik, onnan vigyorog a vidékre, így jár ki a karcagi határba fürödni. A házról is szó esik — Egy szoba konvhás kis házat vettünk Karcagon 1969-ben. Azóta összeraktunk egv alsó épületet. Pár év múlva szeretnénk takaros, nagy házat építeni. Gondolkozunk autóvásárlásról is. Bár mit tudom én, mikor lesz belőle valami? Lassan azért gyarapodunk.. . Mennek, fölkapják a lapátot, öcsi leugrik a kosárból és boldogan rohangál körülöttük. Szép a rizs, nagy termést, a közös gyarapodását várják. Sokat ígér a kunsági kásaföld. Körmendi Lajos KÖVETKEZIK: Amivel Kovácsék büszkélkednek munkára is, melynek színvonala részben a kölcsönös vendégszereplések függvénye. Mert kell-e különösebben bizonygatni, milyen páratlan ösztönző ereje van egy-egy külföldi útnak, s hogy mit jelent egy ilyen szakmai tapsztalatcsere. Érdemes végignézni az együttesek repertoárját, egy turné mindig új dolgokat, táncokat eredményez, sőt gyakran még stílusváltozást is. Külföldön rendszerint megújul a csoport, s az élmények, a tapasztalatok kamatozódnak. A MEGYE nemzetközi kulturális kapcsolatait természetesen nem lehet az öntevékeny művészeti csoportok vendégszereplésére leszűkíteni. Baranyó Sándor finnországi kiállítása, Székely Gábor prágai színházi rendezése, vagy egy Csomós Mari közreműködésével- készült film külföldi bemutatója ugyancsak a megye kulturális életét reprezentálja, s nem is akárhogyan. A kedves hangú kritikára ilyenkor nemcsak a művész lehet büszke, de szűkebb hazája közönsége is. H. D. Az első épület vázlatai már papírra kerültek, s a tervek szerint majd az úgynevezett technológiai épületben az alföldi nyeregtetős tanya formáját megőrző házban — a keltetőnek és az előnevelő részlegnek alakítják ki a belső teret. Á Bánk bánnal nyitnak Két hét mtílva, július 19- én Erkel Bánk bán című operájának előadásával kezdődik a nagy hagyományokkal rendelkező, évről évre több érdeklődőt vonzó szegedi szabadtéri játékok előadássorozata. Augusztus 20-ig öt bemutatót, 15 előadást tartanak a Dóm téri színpadon. Az idei program iránt a közönség érdeklődése a szokásosnál is nagyobb. A jegyek többségét, több mint 66 000 darabot, elővételben megvásárolták. Az eseményekre augusztus végéig félmillió vendéget vár Szeged, Helytörténeti múzeum és túzoktelep Két szolnoki pályamű a hollókői díjazottak között Az Országos Műemléki Felügyelőség és a Heves megyei Tanács tavaly hirdetett tervezői pályázatának eredményhirdetése idén, az év' elején volt, amiről lapunk is beszámolt. A pályázat első fordulójában nyolc jutott tovább a hollókői népi környezetbe megálmodott hetvennyolc épület terve közül a meghívásos pályázatra. A nyertesek közt voltak a Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalatának fiatal munkatársai: Tanácsné Soós Erzsébet, Nagy István, Kerling József és Pár Nándor —két tervvel. A szolnoki „négyesfogat” a második fordulóban nagy feladatot kapott. A műemléki jelleg megőrzésével további hat épületet kellett tervezniük: egy tanácsi továbbképző intézetet, helytörténeti múzeumot, népművészeti ajándékboltot, egy háromszobás, vendégfogadásra / i Az elmúlt harminc esztendőben a Kunság az ország legjelentősebb rizstermelő központja lett. A karcagi határban, a Lenin Tsz területén motorozok, rizsföldek között. Elképzelem a táj néhány száz évvel ezelőtti arcát. Imitt-amott egy-egy bajköti tanya, amúgy mindenhol ősi jussában lustálkodik a víz. Buján terem a mocsáron a bordanád, a hijunád, a verestövű nád, sárganád, rókafarkú nád.. . S lakozik közte kócsag, vi- csog, gödény, csík... Kutyagombolyító téli szelekben, amikor a könnyen öltözött emberek fülét levette a hideg, ordasok fenekedtek a kunsági birkanyájakra... Most is ott van a földeken a víz, de haszonba fogva. — Jónapot! Sohajda Sándor a nevem már 40 éve. Ö meg a feleségem, Katika. Rizsőrök vagyunk. — Kint is alszanak? — Soha. Eldobandó név ez a „rizsőr”, mivel ma már nem őrizni kell a kását, hanem termelni. Reggel négykor kelünk, van otthon disznó, aprójószág, ellátjuk őket. Hatra meg kint kell lenni a rizstelepen, motorral tesszük meg a 8 kilométert. Tudja, 110 hold van a A NAGYKUNSÁG FELFEDEZÉSE Kunsági kásaföldön kettőnk gondjára bízva, itt az Ács-tanya szomszédságá- oan. — Amint kiértünk, kapjuk a lapátot és körüljárjuk a telepet — veszi át a szót fiatal felesége. — Lessük, szökik-e valahol a víz, igen figyeljük a kártevőket is, mert azok egy éjszaka képesek tönkretenni egy kut- ricát. Ha meglepi a szúnyoglárva. .. — Most éppen egy kísérleti vegyszerezést csinálunk 12 holdon a kakaslábfű meg a háromélű sás ellen. Ha ez a vegyszer nem bántja a rizsát, akkor jön a repülő és elszórja nagy területen. — Ha árasztani kell, beindíttatjuk a szivattyúgépeket. Utána kaszálunk. — Maga is? — kérdezem a csinos, törékeny szőke asz- szonyt. — Bizony. Annyira ránk nő a gurdin, a kutyakapor, hogy alig tudunk a gátakon menni. És ott tanyáznak benne a szúnyogok, majd meg esznek. — Férfiaknak sem köny- nyű ez a munka. — Bele is fáradok, elhiheti — mondja Katika —. Jó volna egy kilométerórát a lábamra szerelni, hogy megmérjem mennyit gyalogolok a gátakon kórászolva. Mert mindig menni kell: átfúrta-e a kivágást egy vakondok, vagy egy lóbogár, mert akkor elszökik a víz. Ne is mondjam, otthon is helyt kell állni! Most van az ideje a befőzésnek... — A háztartásban is együtt csinálnak mindent, mint a rizsföldön? — kérdezem az urát. — Nálunk munkamegosztás van. Együtt végzünk el mindent: a főzést' a mosást, a jószágetetést, még közösen is tanulunk. — Mit? — Én tanulok — mondja a férj —. Most tettem le a hatodik osztályt, ősszel kezdem a hetediket. Képzelje el, csak két iskolám volt. Összesen. Most kijárom mind a nyolcat. * — Mi vitte rá? — Jogosítványt akarok szerezni a komolyabb gépjárművekre is. Ezt pedig csak így lehet. — Szabad idő? — Kevés. Egész héten kijárunk a telepre, esténként keveredünk háza, az otthoni munka meg csak gyűlik, gyűlik... Azért tévére, rádióra, újságra kerül egy kis idő. El szoktunk ruccanni a hortobágyi lovasnapokra, meg a debreceni virágkarneválra is... Persze, ha az árasztás nem szól közbe. A rizstermelésben dolgozókra jellemző, hogy legtöbbjük szenvedélyesen szereti munkáját... — Én is — mondja a feleség —. Hát kubikolnék, kaszálnék én nő létemre, ha nem szeretném úgy a kásaföldet? Amióta 1958-ban kijártam az általános iskolát, mindig a víz körül voltam, is alkalmas lakóházat, turistaházat és egy üdülőépületet. A, munka sok, az idő kevés," mondták' Is' "totíti mint ‘ két hónapig munkaidő után este nyolc-kilencig dolgoztak az újabb tanulmányokon, míg végül (határidőre) sikerült elkészülni velük. Június végén a zsűri megtartotta az országos pályázat eredményhirdetését, amely a szolnoki tervezőknek — a szakmai hírnév mellett ' — egy húszezer forintos ötödik és egy tizenötezres hatodik díjat hozott. Miközben a második forduló tervein dolgoztak, a pályázat révén megrendelés érkezett a nevükre az Országos Természetvédelmi Hivataltól. Az Európában kihalófélben lévő, féltett pusztai madár a túzok elszaporítá- sáf a Madártani Intézet speciális nsvelőtelep létesítésével kívánja segíteni. Ennek a telepnek az épületeit — ugyancsak a tájba illő népi építészeti elemek felhasználásával tervezik most a hollókői nyertesek. «I
