Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

1975. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jövőre: színházi napok Szolnokon Évadzáró társulati ülés a Szigligeti Színházban Igazságy kitérőkkel Tegnap tartotta évadzáró társulati ülését a szolnoki Szigligeti Színház. Székely Gábor, a színház igazgatója «értékelte az elmúlt 1974—75- ös színházi évadot. Elmondot­ta, hogy eredményekben gaz­dag szezont sikerüt zárni, bár évközben számos gond, nehezítette a színház munká­ját Ezért változtatták meg az eredeti műsortervet is. Szerencsére mind a Brecht, mind a Sarkadi bemutatót magas művészi színvonalon, hatásosan sikerült megvalósí­tani — hasonlóan a Yermá- hoz a Három nővérhez és a Kutya testamentumához. Az évad egyik legnagyobb sike­re a gyermekbemutató volt, olyannyira, hogy az Öz a cso­dák csodája című darab még a jövő szezonban is műsoron marad. Sikert arattak a színház művészei színházon kívüli szereplésükkel is. Csomós Mari SZOT-díjat kapott, s elnyerte a filmkritikusok dí­ját, Polgár Gézát a veszpré­mi tévétalálkozón a legjobb férfi alakítás díjával tüntet­ték ki, Bor József pedig a na­pokban vette át Miskolc vá­ros művészeti díját. A Szolnok megyei Taitács- művelödésügyi osztályának művészeti díját idén Piróth Gyula nyerte el — több da­rabban nyújtott kiváló mű­vészi teljesítményéért A rendhagyó irodalmi órákon közreműködő színészek nívó­díjat és pénzjutalmat kap­tak. A társulati ülés kedves színfoltja volt két ju­biláló művész köszöntése. Be- nyovszki Béla ötven éve, Ta­tár Endre negyven éve sze­repel immár színpadon. Ered­ményes munkásságukért mindketten a „Szocialista kultúráért” kitüntetést kap­ták Ha nem tudnám róla, hogy tanácselnök, azt hihetném, most végezte az egyetemet, és most kezd ismerkedni az­zal amit a diákok nagybetű­vel írnak: az élettel. Jót ne­vet, amikor ezt elmondom: — Az egyetemet 1969 de­cemberében végeztem el ak­kor még decemberben vol­tak az államvizsgák, és 1970 január elsején a Lenin Tsz takarmányozási előadója let­tem. — Miért a Lenin Tsz-ben helyezkedett el, hiszen az édesapja a Szabad Nép Tsz elnöke, volt itt Tiszaföldvá- ron? — Nem akartam, hogy azt mondják: könnyű neki, az elnök lánya. Bár ismerem az apámat, tudom soha nem ki­vételezett • volna velem. A bizonyításra nagyszerű lehe­tőséget kaptam itt a Lenin Tsz-ben. — Most mégis hűtlen lett hozzá, pedig már a búzater­mesztési rendszer technoló­gusa volt. Elpirul, zavartan félretol aktákat az asztalán, aztán rámnéz és szeméből is kiol­vashatom, hogy őszintén gondolja amit mond: — Nehogy azt higgye azért vállaltam el ezt a megbíza­tást, hogy a nagyközség egyik vezetője lehessek. Ti- szaföldváron születtem, itt dolgozom, a szüleim is itt élnek, itt mentem férjhez, itt született a kisfiam, a fér­jem is itt dolgozik, mint ál­lattenyésztési technikus. Szó­val itt vagyok itthon. És én szeretem az otthonomat. Szó esett a jövő évad ter­veiről is. Az. új műsortervben öt prózai — Gogol: A revizor, Bornemissza Péter: Magyar Elektra és Csokonai Vitéz Mi­hály: özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak (egy műsor­ban), Örkény István: Kulcs­keresők, Shakespeare: Athé­ni Timon, Lorca: Bernarda Alba háza — két zenés — Burkhard: Tűzijáték és az Egy jenki Arthúr király udvarában című Mark Twain regényéből készült beat mu­sical — egy operett — Stra­uss: Varázskeringő — és két gyermekbemutató — ColKdi— Litvai: Pinoccio, Erich Käst­ner: Emil és a detektívek — szerepel. E nehéz feladatok megoldására megerősödik a színház társulata. Szolnokra szerződik Cserhalmi György, Andai Kati Kaposvárról, Györgyfalvay Péter Debre­cenből, Varsa Mátyás Kecs­kemétről, Ivánka Csaba a budapesti Gyermekszínháztól és a főiskolát most befejező Rácz Tibor. Két rendező is a Szigligeti Színházban foly­tatja művészi pályafutását: Horváth Jenő és Valló Péter. S akiktől búcsúznunk kell: Bókay Mária, Huszár László és Antal Anetta ősztől a Pé­csi Nemzeti Színház tagja lesz, míg Szakácsi Sándor Bu­dapestre, a Vígszínházhoz ke­rül. Izgalmas, eseményekben gazdag szezon ígérkezik Íze­lítőül még csak annyit, hogy ősszel Szolnokra látogat a moszkvai Szovremennyik Színház és jövőre első ízben megrendezik a szolnoki szín­házi napokat is, melyen elő­reláthatólag a kecskeméti, a pécsi, a kaposvári és a 25. színház vesz részt. H. D. 1971-ben Tiszaföldváron az 1-es körzet lakossága tanács­tagnak választott. Az az év egyébként is jeles számomra, hiszen akkor vettek fel a pártba. Nos, én a tanácsülé­seken elég sokszor interpel­láltam, vitatkoztam: nem igaz, hogy nem fejlődhetne gyorsabban ez a település is, csak többet kellene tenni ér­te. Amikor Sebestyén Feri bácsi a tanácselnök nyugdíj­ba ment, egy szombati na­pon behívattak a községi pártbizottságra..1. Igen, akkor kérdezték meg tőié, el tudná-e képzelni, hogy szülőhelye tanácselnöke legyen. Gondolkodási időt kért, aztán először nemet mondott, később igent. Miért? — Azt gondoltam: én min­dig csak bíráltam, és most amikor dolgozni kell, félre állok? Eleve tudtam, nem lesz könnyű dolgom, ha el­vállalom ezt a tisztséget. Éj­szakákon át nem aludtam, amíg végérvényesen döntöt­tem. Bizony nem könnyű ta­nácselnöknek lenni. — M^jus 20-án ünnepi ta­nácsülésen választottak meg. Tudom, hogy az emberek azért bíznak bennem mert ismerik az apámat, ő húsz évig volt itt tsz-elnök. A ta­nácsülésen voltak akik el is mondták: azt várják tőlem, hogy úgy dolgozzam a ma­gam tanácselnöki posztján, mint ahogyan apám dolgo­zott a magáén. Hogy képes vagyok, erre még be kell bi­zonyítanom. ISMERETLEN ISMERŐSÖK ü pincémő Minden forduló után vá­laszol csak. S mindig üres tálcával a kezében. — Magánemberként jár presszóba? — Nem igen... az idejét már nem tudom, hogy mikor... — Kiszolgálja otthon a férje? — De még mennyire! — Jó, hogy természetesnek veszi... — Az a jó, hogy a férjem veszi annak. — Hány éve felszolgáló? — Húsz. — Hány kilométerre be­csülné a húsz év alatt meg­tett utat? — Te jó ég! — Körülkerülné a Földet? — Biztosan. Meg vissza is tán’... — Mindig így siet? — A vendég türelmetlen, főleg melegben. — Mégr egy kérdés... — Kérem, három aszta­lomnál „üresen” ülnek... — Csak a nevét... — Kalmámé vagyok, a Tünde presszóból. Viszontlá­tásra! T. Sz. E. EH 89 as is831 e r e3i kaleidoszkóp Nagy érdeklődéssel kísért előadássorozat színhelye volt tegnap Jászárokszálláson a művelődési ház. A Jászsági Honismereti Munkabizottság, a Ságvári Endre megyei Mű­velődési Központ és a nagy­község művelődési házának szervezésében Honismereti kaleidoszkóp címmel meg­tartott rendezvényen a Fa­lukrónika szerkesztésének módszereiről tartott előadást dr. Lakatos Ernő, a Pest me­gyei Levéltár igazgatója. A rendezvény programjá­ban szerepeltek: a jászsági honismereti tevékenység főbb jellemzőiről, a jászárokszál­lási népszokások gyűjtésének tapasztalatairól szóló korre­ferátumok. Délelőtt helytör­téneti kiállítás nyílt a nagy­községben. — Tudta, nem lesz köny- nyű dolga. — Nagyon sok, régi prob­léma vár megoldásra. Említ­sem a strand rendbehozata­lát? Évek óta vitatkoztunk a KÖJÁL-lal, az idén bezárat­ták, nem lehetett tovább úgy üzemeltetni. De a szocialista brigádok, a tanácsi appará­tus dolgozói az első kérő szó­ra társadalmi munkában rendbehozták, kinyithattuk a strandot. Most utat is épí­tünk, a cipőgyártól kaptunk salakot hozzá, a Lenin Tsz- től meg járműveket. De a tsz-től kaptunk újabb terü­letet is, ahol parcellázha­tunk, és a házhelyeket el­adhatjuk azoknak, akik már régen szeretnének házat épí­teni. Szóval megnőtt a gon­dom és újból tanulnom kell. Megtanulni az államigazga­tási munkát. — Az első hetek után úgy érzi megszereti? — Igen, szeretni fogom, mert szeretem az embereket és szívesen dolgozom értük. V alamennyiülcért. Már búcsúzom Tiszaföld- vár fiatal, szép tanácselnök­asszonyától Csatos Imréné, Nagy Gizellától, amikor azt mondja: — Tudja mit tartok én legfontosabbnak most ná­lunk? Azt, hogy megváltoz­zon az emberek szemlélete, hogy rájöjjenek érdemes ne­kik is segíteni a község fej­lesztésében, mert csak így közösen tudunk előbbre jut­ni. V. V. Húszéves lány rótta tele panaszával az irkalapot, egy hét után megtoldva újabbal. Arról írt levelében, hogy a tsz-ben, ahol eddig baromfi­gondozó volt, gyalázták, munkatársaival „összehoz­ták”, s emiatt a kertészetbe helyezték. Sérelmesnek, meg­alázónak érzi a bánásmódot. Ment volna ő rendezni zava­rossá vált helyzetét, de sem a brigádvezető, sem a fűállat­tenyésztő — az áthelyezők — nem hallgatták meg. Sőt ki­gúnyolták. Mindez akkor tör­tént, amikor ő szabadságon volt. Az áthelyezés is. Vádol ő is: csak az tehette ezt, aki a helyére pályázott, pletykával fúrta ki őt a télen- nyáron biztos keresetet adó munkahelyéről. Irt családjá­ról is: hatan vannak testvé­rek, három húga még iskolás, édesanyjuk sokat betegeske­dik. Apjuk a tsz-ben állat- gondozó. Ennyi útravalóval' érkez­tem a Tisza menti községbe meghallgatni Erzsébetet, szót váltani a tsz vezetőivel, köz­tük a főállttenyésztővel és a brigádvezetővel. • * * Erzsébetet otthon, nyüzsgő állatok között találtam. Etet. Ráér, betegállományban van, a derekával bajlódik. Amit a szem befog ennyi: pici ház, félfordulatnyi, félembernyi. Nyolcán szoronganak födele alatt. Ütött-kopott minden, híján a kényelemnek, de a tisztaságnak is. — Erre dolgoztunk éveket, hogy megvehessük, hogy azt a ronda tanyát otthagyhas­suk, — így az anya és köz­ben fájós karja miatt panasz­kodik. — Menjen csak, próbálja elhitetni, hogy a lányom nem „olyan”. Megette már a fe­ne... * • • — Énhozzám kérem nem jött. Hogy miért, nem tudom. Tudja mindenki, hogy mer­re van az elnöki iroda. Lát­tam kinn a kertészetben. Mondom neki: hát te itt vagy, lányom? Azt felelte, itt. No, és a felmondásról nem pa­naszkodott az újságnak? Mert bejött hozzám egy cet­livel. Leteszi elém, itt is van: „Felmondás. Azzal a bejelen­téssel fordulok a termelőszö­vetkezet vezetőségéhez, hogy a tsz-ből kilépek. Éltettek a a baromfigondozóból és a brigádvezető mondta, majd ha szól, akkor menjek. Ez­által kénytelen vagyok más munkakört választani, és ké­rem, hogy engedjenek el.” — Itt van, láthatja. Alig ment el pár nap, találko­zunk. Mondja ám, hogy tép­jem el a felmondást, mert maradna. Már hogy tépném el, mondtam én, mikor az ok­mány, iga?, még közgyűlés elé nem vittük, de iktatva Van. Hát hogy ő mit tegyen akkor? Tanácsoltam, hogy írásban vonja vissza és ma­radjon már nyugton. így is tett. Ez is itt van: „Meggon­dolatlanul beadtam felmon­dásom, szeretnék továbbra is a kertészetben maradni, ott jó helyem volt, és az is lesz.” • » * — Erzsébet! A felmondás­ról nem írt, nem szólt. — Elkeseredésem miatt volt. Azt hittem, hogy ha­gyom őket, hagyom az egé­szet. Ki tud ezeknek fölébe keveredni?... Aztán eszem­be jutott a holdnyi háztáji... Tízezer forint... Hát gon­doltam, kihúzom év végéig. Ezért vontam vissza. A főállattenyésztő: — Vá­dol?! Engem is?... Ugyan­ugyan, az elvtársnő komolyan veszi, szóval ismerni kell őket. Nem a pletyka miatt küldtem én át a kertészet­be ... Tudja, hogy van, falun beszélnek ezt is, azt is. Azért helyeztük át, mert kiszállítot­tuk a csirkéket és most már nem kellett annyi nevelő. Kit küldjünk el más területre? Azt, akinek fegyelmije van. Neki meg volt. Különben js trehány, nemtörődöm .. . meg el-el mentek a közeli tanyá­ba munka közben tévét néz­ni. ö is, a társa is. Addig az állatok magukra maradtak, nem is egyszer, de nem szól­tunk mindig érte ... „írásbeli figyelmeztető. Négyszer ellenőriztük a ba­romfinevelőt februárban (na­pok megnevezve), nem talál­tuk a helyén. Televíziót né­zett. Munkája elhanyagolásá­ért írásbeli figyelmeztetőben részesítem.” Aláírások. Átvettem. Kelt: március 3-án. Erzsébet február 21.-től március 5-ig szabadságon volt. Fegyelmije, áthelyezése ezidő alatt történt. Már visz- sza sem mehetett a régi he­lyére. • * • — Csak azt nem értem — mondja Erzsébet, hogy miért csak én kaptam figyelmezte­tőt, hisz a társammal vol-' tunk mindannyiszor. És még egyet. Nem volt létszámfölös­leg, nem lehetett, mert he­lyettem vettek fel egy nyug­díjas, egyedülálló asszonyt. Neki ez nyári állás, ősszel, télen már nem jár ki. (A főállattenyésztő határo­zottan állította, hogy a társa nem volt vele mindig. Hogy helyette vettek volna fel va­lakit? Az sem úgy van, hi­szen bizonyítani tudja, hogy volt kiszállítás, kevesebb kéz kellett a baromfigondozóba. Különben azóta jöttek-men- tek már onnan mások is.) — A munkám ellen soha nem volt kifogásuk — folytatja a lány. Volt úgy nem egyszer, hogy hetvenhat órát dolgoz­tam egyfolytában ... Szó nél­kül tettem, szívesen csinál­tam, mert szerettem a csirké­ket. — Erzsébet! Azt írta, ami­kor felmondását visszavonta, hogy jó helye volt és az is lesz a kertészetben. Mi hát a baj? — A kereset. No, meg a pletyka. Itt a kertészetben havi 4—500 forinttal keve­sebb a pénzem, nem, mind­egy ez, főleg ha azt is tud­ja, hogy a baromfigondozó ál­landó munkahely, a kertészet meg időszakos. Mit csinálok télen? Hogy segítek a csalá­don? Megnéztem Erzsébet törzs­lapját. A baromfinevelőben sem keresett többet mint a kertészetben sem azelőtt, sem azóta. Nincs hát keresetbeli különbség. Az emlegetett két­ezren felüli havi bérnek nyo­ma sincs, nemcsak nála, sen­kinél a csibenevelők közül. — Beszéljen az emberek­kel, a munkatársaimmal, mondják ők, hogy mi megy itt, kinek van hangja, iga­za... Én nem veszekszem, nem áskálódok, csendben dol­gozom. Az ilyennek, mint én, nincs becsülete. • • * Próbáltam beszélni embe­rekkel. Bizalmatlanok vol­tak, a köszönést sem fogad­ták jószívvel, mikor aztán dolgaik felől kérdeztem őket, megbillentették kalapjukat és továbbálltak. A brigádvezető bejött a ta­nyáról. És amikor előadtam, kinek a panasza miatt kere­sem, legyintett a lány nevet hallva. Kérdeztem, meggyő- ződött-e döntése igazáról? — Én szót váltottam a lánnyal is, meg a fiatalem­berrel is, akivel együtt dol­gozott, hogy mit beszélnek róluk. Meg is mondtam, az egyiknek menni kell. Az az ember családos, kérem. — öt is más helyre tették? — Minek? Eljött onnan a lány? Nekem is irkáit leve­let, hogy az nem így van, de kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy ezzel törőd­jek, fogtam és eldobtam. így volt. De hogy újsághoz is ír­jon, azt nem gondoltam ... • • * A lány azonban írt és nem is egyet. Mikor elmondtam neki, hogy mások hogyan íté­lik meg sérelmét, bizalmat­lanul mondta: — Vannak adataim, látom maga sem hisz nekem. Addig nem nyug­szom, míg az igazság ki nem derül. Próbáltam őt visszasegíteni a való világ talajára. Érveim nem érdekelték, hogy jogá­ban áll a tsz-nek belső át­szervezéssel, a több kezet igénylő helyre tenni, meg hogy a munkájára volt kifo-- gás. Ezért is esett rá a vá­lasztás. Feltehetően a plety­ka is beleszólt a döntésbe. Ezt a brigádvezető nem is tagad­ta. De nem ez volt a döntő ok. • * * * Idekívánkozik még az el­nökkel folytatott beszélgetés­ből az a rész, mikor a lány munkakezdéséről, felvételéről emlékezett. A sokgyermekes család legnagyobbikát — a szűkös foglalkoztatási lehető­ség ellenére — azonnal fel­vették. Sőt, az elnök azon volt, hogy szakiskolába is me­hetne, mesterséget is szerez­hetne a mezőgazdaságban. Nem lett semmi ebből, mert- hát a tanulás nem volt erős oldala Erzsébetnek ... Nem is akarták ... ö sem ... ke­reset kell, nem tudomány... Közben el is ment egy-két hónapra, az iparban akart boldogulni. Ügy jött vissza, hogy mindegy hová, csak ve­gyék vissza. Visszavették. * * * N Jogok és kötelességek. Minden ember ennek isme­retében és tudatában kell hogy éljen, kell hogy ítél­jen. A kezdeti féligazságok kikerekedtek egészekké, igaz, ágas-bogas úton, kerülőkkel, kitérőkkel. A tsz vezetőinek jogában állt áthelyezni Erzsébetet, oda, ahol nagyobb szükség van rá. Kötelességünk lett volna azonban pontosan, fe­héren, feketén tudtára adni a „miértet” is. Az áthelyezés miértjét. S kötelesség a kö- vetkezetessség is: a .munka­társ felelősségre vonása, hisz együtt mentek el a munka­helyről, magukra hagyva a kiscsibéket. Erzsébet csak a jogait is­meri, a vélt sérelmeit emle­geti, helyzetét csak saját szemszögéből ítéli meg. (Ese­te e tekintetben nem kivétel.) Ezzel a vádaskodó magatar­tással ingerelte maga ellen a környezetét, a vezetőit. Csak ő a hibás? Amit elkö­vetett, azért ő a felelős. A vezetői azért marasztalhatok el, amit nem tettek. Ha a legelső esetben, amikor vé­tett a fegyelem ellen nem elnézőek; ha nem játszanak vele „felmondok-vondvisz- szát”, ha következetesek, ha a brigádvezetőt nem a falu szája készteti döntésre... ta­lán másképp alakul min­den ... Ha Erzsébet okul hi­báiból. Talán. A lelkiismere­tük mindenesetre nyugodt le­hetne. így ahogy történt, min­denki kitérőkkel, kerülő úton jutott el az igazsághoz. T. Szűcs Etelka Otthonában tanácselnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents