Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

1973. Július 27.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

December 15-én átadják az építők a szolnoki megyei Heíényi Kórház új 260 ágyas

pavilonját

Hagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést

Hogyan élnek Jászjákóhalmán a dolgozó nők?

Általában javult Jászjákó- balmán a nők gazdasági és szociális helyzete. A korábbi éveknél több asszonynak és lánynak biztosítanak helyben megfelelő munkalehetőséget, de még mindig nem kielégítő anyagi megbecsülésük. A község üzemeiben és intézményeiben foglalkoztatott hatszázötvennyolc dolgozó közül kétszázhetvennégy a nő. Jelentős ezenkívül a Jászberénybe dolgozni járó nők száma, több mint ötven asszony pedig bedolgozóként áll munkaviszonyban. A nők foglalkoztatottságának aránya legmagasabb az iskolákban és a kereskedelemben, nyolcvanegy nőnek az asztalosipari szövetkezetben biztosítanak munkalehetőséget.

A korábbiakhoz viszonyítva több nődolgozó szerezte meg a munkaköréhez szükséges képesítést.

Az elmúlt négy év alatt 25 százalékról 28 százalékra emelkedett a szükséges képesítéssel rendelkező nők aránya. A dolgozók általános iskolájában az elmúlt tanévben huszonketten tanultak. Javultak a nők munkakörülményei. Az üzemek többségében biztosítják részükre a jogszabályokban előírt kedvezményeket. Néhány munkahelyen azonban még adósak azoknak a feltételeknek a megteremtésével, amelyek megkönnyíthetik a nők munkáját.

Az ÁFÉSZ boltjaiban dolgozók 44 órás munkaidejét csak túlmunkával tudják biztosítani.

Ez kereseti többlettel

jár ugyan, de a szabad

idő rovására.

Csak részben enyhítettek — a kisebb egységcsomagolással — a nők nehéz fizikai munkáján. A göngyölegmozgatás, áruszállításkor a rakodás még mindig nehéz megterhelést jelent. A cipész ksz-nél több mint négy éve húzódik a mosdó, az öltözőhelyiségek építése. Az asztalosipari szövetkezet régi malom épületében dolgozó asszonyainak szociális ellátása sem megfelelő.

Emelkedett az elmúlt négy év alatt a dolgozó nők átlagkeresete. A negyedik ötéves terv elején a foglalkoztatott nők 36 százalékának fizetése 500—1000 forint között volt. Számuk 1975-re 7

százalékra csökkent. Több mint 30 százalékuk 2000— 2500 forint között keres, 9 százalékuk átlagjövedelme pedig eléri a 3000 forintot, Jóval lassúbb a nők keresetének növekedési üteme a cipész ksz-nél, ahol szembetűnően nagy különbségek vannak a férfi és nődolgozók jövedelme között. Még egy női szakmunkás átlag- keresete alig haladja meg az 1400 forintot, a férfi szakmunkásé a 3000 forintot is meghaladja.

Mind több dolgozó nő kapcsolódik be a község társadalmi, politikai életébe. Nem egy sokgyermekes anya vállalja a közéleti tevékenységgel járó feladatokat. Különböző vezető beosztásokban tizennégy nő dolgozik.

Jászjákóhalmán javult a nők szociális helyzete, javultak munkakörülményeik.

Egyre több nő munkájára

számítanak az üzemekben, szövetkezetekben, a közéletben. Jó lenne, ha mindez a jövőben valamennyi munkahelyen az erkölcsi, az anyagi megbecsülésben is fokozottabban kifejezésre jutna. '

Ebéd

a Fenyőből

a duplájára is lenne vevő

Pontosan 350 adag. Eny- nyi ebédet készítenek el naponta a szolnoki Fenyő Étteremben. Ha valaki ide belép, láthatja, az étterem nem valami nagy. Korbenéz az ízlésesen megterített asztalokon, vagy a műanyag lapokkal borított falakon, és elismerően bólint: 350 adag? Ez igen, ez nem kevés! De ha eszébe jut, hogy Szolnok déli iparnegyedében a „Jó falat” éttermen és a cukorgyári „Kristály” bisztrón kívül .csak ez az étterem működik, akkor rájön — a 350 adag bizony nagyon kevés. Mondhatná valaki — ha az étterem kicsi, akkor még nem biztos, hogy a konyha is az. A kétkedőknek a konyha nagyságáról a szakácsok tudnának egyet s mást mondani, amikor főzés közben egymásnak koccannak a lábasok — nem a sietség, hanem a helyhiány miatt.

A zsúfoltság még nagyobb lesz, ha elkészül — márpedig megígérték — az idei esztendő decemberére az új gőzüst. Néhány nap alatt beépítik, s így 150 adaggal többet vihetnek ki a felszolgálók. S akkor a Vízgép, a malomipar, a Vasipari Vállalat és a Textil Nagykereskedelmi Vállalat dolgozóin kívül jut ebéd innen az AFIT-osoknak is. De a „Fenyő” és társai — a kicsi, de „Jó falat” innen jó néhány kilométer — nem oldják meg az itt élők ebédgondjait. Bővítésre ugyanis területhiány' miatt nincs lehetőség. Az egyetlen járható útról egy idős asszony így vélekedett, amikor a Fenyőből hozott ebéd minősége felől érdeklődtünk:

— Az ebéd? Az nagyon jó, bőséges, finom, csak egy baja van, hogy a menyemék már nem ehetnek belőle ... Nekik már nem tudok előfizetni. ök a városközpontból hozzák maguknak. Másik étterem kellene ide, egy új! Maguknak is ez a véleményük ugye?

Nekünk és Néczin Rudolfnak, a Fenyő étterem vezetőjének is, aki elmondta, hogy a nagy forgalom miatt még szünnapot sem tudnak tartani. Véleménye szerint megfelelő feltételek mellett — ha a Fenyő nagysága a mostaninak többszöröse lenne — ezernél több adagot is elfogyasztanának, vagy elvinnének a vendégek, ö az az üzletvezető, aki tiszta szívből várja a konkurrenciát egy új vendéglő képében, és a gőzüstöt, ami ideiglenesen segít a gondokon. H. J.

Heti jegyzeteink

Sirls hajsza

Való igaz, a tanácsülés kissé elhúzódott. Elkongatták már a delet mikor az utolsó napirendre került a sor, melynek témája a nagyközség középtávú közművelődési tervének megtárgyalása volt.

Az első hozzászóló. gyorsan jelentkezett. A járási hivatal osztályvezetője hosszan méltatta a terv erényeit, ostorozta hibáit majd, mondókáját befejezvén köszönés nélkül távozott. Nem mondom, sokan csodálkoztak ezen. „A szakterület legfőbb járási gazdája nem kíváncsi a többi véleményre, sőt a végeredményre, az ösz- szefoglalóra sem? Aztán megnyugodtak a kedélyek.

Legközelebb félóra múlva — a tanácsülés végén — találkozhattak a vendéggel a tanácstagok. • A nagyközség jó hírű vendéglőjében ült és szigorú képpel sörözött.

S hogy milyen hajszás volt az Osztályvezető napja, azt bizonyítja az is, hogy a vendéglőben sem maradt sokáig asztalszomszédja a vitában elfáradt tanácstagoknak. Fizetett és sietve távozott. „Biztos valami intéznivaló. .de az is lehet, hogy ezúttal más hajtotta. .. H. D.

Sorompó

Nem egy utat keresztező, lezárt sorompón lóg a kicsi tábla, rajta a felirat: „Tíz percen túl is zárva tartható”! Mit lehet ilyenkor tenni, mint bekalkulálni az útba a sorompó előtti kényszermegállást.

Így voltak ezzel a mezőtúriak is — közel 2000-en, akiknek sorompó állja az útját mindennap munkába menet és jövet. Hosszú évek után nem csoda, hogy türelmük fogytán. A tanácshoz fordultak, kérték, javasoljon, kezdeményezzen valamilyen megoldást. A tanács műszaki osztálya először napokon át figyelte, mikor csukódik le és mikor nyílik fel a sorompó. Kiderült, egy óra alatt kisebb-nagyobb megszakításokkal 35—40 percig zárja el az utat a járművek és a gyalogosok elől. A megfigyeléseket a napokban helyszíni szemle követte, amelyen részt vettek a város vezetői, a Szegedi MÁV Igazgatóság, a megyei közlekedésrendészeti osztály és a megyei Tanács V. B. építési-, közlekedési és vízügyi osztályának képviselői.

A legjobb megoldás egy gyalogos-felüljáró lenne, — mondták a szakemberek. Sokba kerül, — válaszolt a MÁV képviselője és hozzáfűzte, egyelőre semmit sem tehetnek, a tolatási pályát nem változtathatják meg. Nem maradt más hátra, mint a szükségmegoldások latolgatása. Végül a városi tanács vállalta, hogy a közúttól elzárva 3 méter széles járdát épít, ahol szabad lesz az út a gyalogosoknak akkor is, ha a közutat a gépjárművek előtt sorompó zárja el.

Kétségtelen a városi tanács jószándékára vall, hogy segíteni akar, legalább a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, a gyerekkocsit toló kismamáknak.

De a lezárt sorompó a vonat közeledtét, a veszélyt jelenti. A gyalogosok csak saját felelősségükre mehetnek át a túloldalra a lezárt sorompó mellett. Ez a kényszermegoldás kicsit kockázatos. A biztonságos áthaladás feltételeit is meg kellene tehát teremteni, mert nem elég csak egy sorompó nélküli járdát megépíteni.

K. K.

Munkásigazgató

H

a az ember elvállalja, hogy végigmegy egy úton, azt meg kell tenhi még akkor is, ha tudja, hogy az az út göröngyökkel, kátyúkkal van teli. — Hallgatom, figyelem beszélgető partnerem szavait, és közben arra gondolok: Gáli Mihály becsülettel járja azt az utat, amit immár huszonöt esztendeje, a munkásigazgatónak kijelöltek. Munkásigazgató! Vajon a huszonévesek tudják-e, értik-e, átér- zik-e a szó igazi tartalmát? Mit jelentett akkor az 1940— 50-es években, amikor szocialista tulajdonba vettük addig magánkézben levő vállalatokat, üzemeket, munkapad mellől az igazgatói posztra kerülni? Úgy, ahogy- gyan ez Gáli Mihállyal is történt.

— Amikor közölték velem, hogy Szolnokra kell jönnöm, a Gyógyszertár Vállalat igazgatója leszek, azt mondtam: csak oda ne! Nagyon sok rossz emlék fűz ahhoz a városhoz. De azt válaszolták: ott van rád szükség. így jöttem én Szolnokra, így lettem 1951. augusztus 1-én igazgató.

— Rossz emlékekről beszélt. ..

— Úgy hozta a sors, hogy mint fiatal házas embert Szolnokra hívtak be 1944. január 19-én katonának, innét vittek a frontra, és Szolnokon vesztegelt egy ideig az a vonat, ami a hadifogságból hozott haza. Nem tudtam, él-e a feleségem, a pici fiam, a szüleim. Mit éreztem én akkor? Ettem a babgulyást, amit az asszonyok adtak a hazatérő katonáknak, és azt mondtam magamban: ezt a várost örökre elkerülöm.

— Mit hagyott ott a szolnoki vállalatáért?

— Pesten, a Ruggyantában voltam tömlőgöngyölő munkás. Három műszakban dolgoztam. Tudja, milyen embert nyűvö munka az? Mivel kommunista voltam és vagyok, szabad időmben szemináriumot vezettem. Onnét emeltek ki, mint kádert.

Nem jött mindjárt Szolnokra. Először többed magával végrehajtotta az államosítást az ország több megyéjében a gyógyszertáraknál. „Egyszer azt mondták nekem, ezentúl te leszel a jogi iroda vezetője. Én, a hat elemimmel? Hogyan? Itt vannak a törvények, tanuld meg. Hát én tanultam éjjeleken át. Aztán megkönyörültek rajtam, és kineveztek az se volt könnyű!” De mindezt a tudást hasznosíthatta, mert Szolnokra igazgató kellett. és Gáli Mihály egy bőrönddel megérkezett a városba, meg azzal a nagy elhatározással, hogy egy évnél tovább nem marad.

— Hogyan fogadták a

gyógyszerészek a munkásigazgatót?

— Nem ellenérzéssel, in- inkább kíváncsian, mint valami csudabogarat. Aztán volt, aki azt mondta: nem munkás ez, csak egy pesti

ficsúr, mivel mindig fehér ingben jártam. Voltak ám akkoriban kedvenc káderek, azok azt mondták, beképzelt vagyok, mert nem ittam meg velük a sarki kocsmában egy fröccsöt. Én dolgoztam, meg tanultam. Sok volt a pótolni valóm. A szüleim házánál nyolcán ültünk egy asztalnál, és apám portás fizetéséből nem sokra tellett. Továbbképzésre vittek: egy padban ültem egyetemet végzett emberekkel és nekem lépést kellett tartanom velük. Kegyetlen dolog volt.

Tudom, hogy közben elvégezte a nyolc osztályt, drogista vizsgát tett, pártfőiskolai diplomát szerzett. Múltak az évek és már a családdal együtt ide kötődött a valamikor elkerülni akart városhoz.

— Igyekeztem becsületesen dolgozni. Soha nem voltam álradikális vezető: aki megérdemelte, azt megbüntettem, aki jól dolgozott, azt becsültem. Amikor az ellen- forradalom idején közölték velem, hogy az én beosztásom nagyobb szaktudást igényel, meg, hogy én nem vagyok alkalmas az igazgatói feladatok ellátására, először valami itt belüL.. egy kicsit

megrepedt. Aztán egy éjszaka lakásomon felkeresett az egyik falusi gyógyszerész, és azt mondta: hallotta, hogy a kommunistákat ki akarják végezni, menjek vele, majd ő elrejt. Az a repedés örökre elmúlt. Azt mondtam: amit tettem, azért vállalom a felelősséget. Látja ilyen göröngyök kerültek az én utamba huszonöt év alatt.

— Az út ma sem sima.

— Igaz, de ha ma megnézi a mi kis vállalatunkat, és összehasonlítja a régivel: ég és föld a különbség. Akkor az átlag életkor nálunk 60 körül volt, százharmincöt gyógyszerész és három asz- szisztens dolgozott a kis apró, elavult gyógyszertárakban. Ma is kevesen vagyunk, de az átlagéletkor 40 év, és 75 gyógyszertárunkban, meg a központban százötvenkét gyógyszerész és háromszáz asszisztens dolgozik. Több új gyógyszertárat nyitottunk, és tavaly több mint 200 millió forint értéket forgalmaztunk. Ez ennek a kollektívának az érdeme, amelyik itt dolgozik velem együtt. Mert nehogy azt higgye, hogy egy influenza járvány csak az orvosnak jelent többlet munkát. A gyógyszerészeknek is. És a mi gyógyszerészeink zokszó nélkül dolgoznak, ha arra szükség.van, nehéz heteken át.

— Jubileumra készülnek.

— Igen, 25 esztendős a vállalatunk. Fiatal, én meg lassan megöregszem. Még három év. és nyugdíjba megyek. Tudja, volt egy autóbalesetem 1968-ban, azóta könnyen fáradok. De az unokáim, a gyerekeim mindig megnyugtatnak.

— Tudom, hogy a fia, a menye gyógyszerész, a lánya gyógyszertári asszisztens.

— így sikerült. Csak a feleségemnek, meg a vejem- nek nincs köze a szakmánkhoz. De a gyerekeim itt a vállalatnál nekem ugyanolyanok, mint a többiek.

— Itt sem lehet könnyű az igazgatói poszton eleget tenni.

— Minden napnak megvan a maga problémája, érdekessége, ami legtöbbször még a hét végén is foglalkoztatja az embert. Nálunk a vállalatnál köztem és a munkatársaim között akad nézeteltérés, elvi vita. Nem szégyellem kimondani, elismerni, ha én tévedtem, de abból soha nem csinálok személy’ kérdést, ha nekem volt igazam, és mégis ellent mondtak. Egyre büszke ■ vagyok, és ha rágondolok, nyugodt is: sok tehetséges ember dolgozik itt nálunk. Én már az út végéhez közeledem, de van, áld tovább menjen rajta.

r