Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
SZOLNOK MEGYEI NfiPLAF 1975. július 2T. A LEGKISEBBEK GYAKRAN használják az aszfaltot rajzlapként. Felvételünk egy ilyen apró „aszfaltművészt” örökített meg munka közben Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiművek lakótelepén FOTO: N. ZS. Nógrádbó! jöttek, ismerkednek az Alfölddel Úttörők szaktábora Kunhegyesen — „Vigyázat, harapós kutyák!’’ — fenyeget a tábla az egyik szoba ajtaján. A táborvezető, nevetve magyarázza: — Az ilyen feliratok elsősorban a vezetők elriasztására szolgálnak. De a kicsik, az alsós kisdobosok komolyan vették, és jó ideig csak a kulcslyukon mertek bekukucskálni. A másik ajtón még nagyobb felirat: „Ragályos betegség. Belépni tilos!” — Ezt a KÖJÁL ellenőröknek szánták. A táblán még egy felirat „Kórisme• fertőző lustaság!” — A doktornő „vette a lapot" — mondják a gyerekek. Igazi vidám táborhangulat fogadott Kunhegyesen a Nógrád megyei általános iskolások között. Ez azonban nem egyszerű úttörőtábor, jóval több annáL — Mit jelent az, hogy úttörő szaktábor? — kérdezem Csomós Sándort, a tábor vezetőjét. — Az itt levő 92 gyerek legtöbbje úgy került Kunhegyesre, hogy helyezést ért el a megyei szaktárgyi versenyeken. Ebben a táborban nemcsak pihennek, szórakoznak, hanem a két hét alatt 16 óra szakfoglalkozást is adunk nekik. A mostani, második turnusban biológia, földrajz és kémia oktatása folyik. A programot úgy állítjuk össze, hogy jól érezzék magukat, játékos formában tanuljanak — és hogy megismerkedjenek az Alfölddel. Vannak egésznapos kirándulásaink, megnéztük a kunhegyest parkot, a kenderest kastélyt, a karcagi Győrffy múzeumot. Elmegyünk még a kiskörei vízlépcsőhöz is. — Egy dolgot nagyon irigyelnek a nógrádiak'- — a melegvizet — folytatja. — Náluk kevés a fürdőhely, azok is hideg vizűek. Itt a gyerekek legnagyobb öröme a strand. Ezért meg is változtattuk a napirendet. Délelőtt fürdés, délután foglalkozások. Este pedig a szórakoztató programokon a sor: mozi, tv, játékok, lemez, tánc. — A gyerekek Nógrád megye öt járásából jöttek, de itt gyorsan „összerázódnak”. Jól érzik magukat. Nagyon sokat köszönhetünk az itteni KISZ-bizottságnak, a művelődési háznak, sokat segítenek mondja Csomás Sándor. — Béla bácsi, mikor kezdünk? — ront be egy kislány. Básti Béla tanár a földrajzfoglalkozás vezetője. Rengeteg újság, könyvek, kivágott cikkek a kezében, nemsokára kezdődik az „óra”. — A foglalkozások egyáltalán nem iskolás jellegűek. A tábor célja (és ez a legnagyobb haszna is): kiszélesíteni, elmélyíteni a gyerekek érdeklődését. Aki itt van, az az átlagosnál többet tud, felkészültebb, hiszen a megyei szaktárgyi verseny helyezettje. Az „órák” egy részén sétálunk: megnézzük pl. a műtrágyák felhasználását a földeken. Minden szakágból a tudomány gyakorlati alkalmazását mutatjuk meg — ez a legfontosabb. Az „elméleti” órákban szakcikkeket olvasunk és játékos formákban tanulunk; vetélkedők, szellemi totó stb. A foglalkozások anyaga is más, mint az iskolában. A Szojuz— Apollo űrkísérlettel kapcsolatban a világűr földrajzával foglakoztunk. Beszélgettünk a „hirhedt” belgrádi és bécsi „időjárás- előrejelzésről” is. Megmagyaráztuk, miért valószínűtlenek és tudománytalanok a prognózisok — egyszóval meteorológiát tanítottunk, érdekesen. A fő az, hogy érdeklődésük elmélyüljön, tudásuk szélesedjen. Én is részt vettem az egyik órán: játszottunk. Fokozatosan, „táguló körökkel” jutottunk el a helyi földrajztól a Tejútrendszerig. A gyerekek felszabadultan, vidáman versenyeznek — észre sem veszik, hogy tanulnak és megértik a fontos földrajzi összefüggéseket, törvényeket. Senki sem mondta ki: középiskolai előkészítő. Pedig az, és nem is akármilyen. Arról sem beszéltek, hogy a „fizikai dolgozók gyermekeinek segítése”. Amikor rákérdeztem, akkor derült ki: a táborozok legtöbbje bányászcsaládból jött.. Szerény, lelkes tanárok, vidám gyerekek, hasznos munka — egy táborban. Valahogy így kell ezt csinálni. — FO — Környezetünk esztétikája A modern esztétikai elvek szerint a higiénia, a célszerűség és a formai tisztaság egysége a tárgyalkotásban embert formáló tényező. Ennek az egységnek már a gyerekjátékokkal el kell kezdődnie. Nagyon fontos, hogy a gyermekjátékok és a gyermeket körülvevő környezet, az otthon, az óvoda és az iskola kialakítása célszerű és esztétikus legyen: jó ízlésre, a szépség szeretetére neveljen. Szilágyi Júlia iparművész faldísznek is alkalmas filcbábui, amelyek a jubileumi iparművészeti kiállításon szerepeltek, az említett célszerűség és esztétikum jegyeit viselik: ízlésesek és szépek. Jó úton, csigaléptekkel Gondolatok a kunszentmártoni járás közművelődési helyzetéről és a feladatokról Kunszentmárton és a járás községei a gyorsütemű fejlődés időszakát élik. Az utóbbi négy évben például a munkások létszáma 23 százalékkal nőtt, s már meghaladja a háromezret. A termelő- szövetkezetek egyesülésével kedvező lehetőségek adódtak a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére. A pártszervezetek aktivitásának köszönhetően növekedett a közügyek iránti érdeklődés, élénkült a politikai közélet. A pártszervezeteknek több mint 70 százaléka szervezett például politikai vitaköröket, — némelyik többet is. Mindez éreztette hatását a kulturális életben, de megközelítőleg sem hozott jelentős változásokat Joggal vetődik fel tehát a kérdés: mit kellene tenni azért, hogy meggyorsuljon a közművelődési párthatározat megvalósítása? Mindenekelőtt az anyagi, tárgyi és személyi feltételeket kellene mihamarabb megjavítani. Pénzszerzési gondok Még a járási művelődési központ is anyagi gondokkal küzd, vezetőjének figyelmét sokszor pénzszerzés vonja el a tartalmi munkától. Felettesei között van aki azt tartja róla, hogy túlságosan sötéten látja a napot. A „fényerősségről” természetesen lehet vitatkozni, de nem a tényeken, amelyek azt bizonyítják, hogy Kunszentmárton- ban nem támogatják megfelelően a művelődési központot a vállalatok, szövetkezetek. A szomszédos Öcsödön például a helyi erők tízezrekkel segítik a művelődési házat. A járási művelődési központ viszont csak 25 ezer forintot kap a termelőszövetkezettől és az ÁFÉSZ-tól. Az anyagilag kedvezőtlenebb helyzetben levő járási- művelődési központnak módszertanilag is kellene segíteni a többi intézményt, s amellett a helybeli feladata is nagyobb, mint a többieké. Kunszentmártonba telepített ugyanis új üzemet a Beton- és Vasbetonipari Művek, a Pannónia, s a Tisza Cipőgyár. Az új üzemi dolgozók munkássá válását, szellemi gyarapodását a művelődési központnak is jobban elő kellene segítenie. Próbálkozásaik vannak — például a szocialista brigádok vetélkedőjének- megszervezése, — de az üzemek egy- egy kisebb jelentőségű rendezvénytől eltekintve nem támogatják törekvéseiben a művelődési központot. Arra hivatkoznak, hogy vállalati központjuk nem biztosít pénzt erre a célra. (Ez nem egyedi jelenség, az ipartelepek dolgozóival meglehetősen szűkmarkúan bánnak az anyavállalatok a szociális és kulturális juttatások terén is.) Pedig a gazdasági vezetőknek kötelességük a munkássá válás folyamatát elősegíteni, az egész vállalat dolgozóinak politikai, szakmai és általános műveltségének emeléséért felelősek. A járás vezetőinek fel kellene venni a kapcsolatot a vállalati központokkal és a járás nagyobb gazdaságainak vezetőivel, mert az anyagiak koncentrált tervszerű fel- használása hozhatja csak meg a kívánt eredményt. Néhány héttel ezelőtt, a járási közművelődési aktívaülésen szó volt ugyan erről, — de amíg az elvi egyetértést tettek nem követik, a téma napirenden tartása indokolt. Nyilvánvaló, hogy a köz- művelődési intézmények támogatása nemcsak jószándék kérdése, hanem az anyagi lehetőségek függvénye is. A kunszentmártoni látásban a nagy szövetkezetek kialakulásával, a korszerű termelési eljárások bevezetésével, a gazdasági fellendüléssel nem nőtt automatikusan a köz- művelődés becsülete, támogatása. Cibakházán például jó termelőszövetkezet van, a művelődési ház fenntartására mégis alig áldoz valamit. A közművelődési intézmények anyagi támogatása a járásban máshol is elégtelen. Ez joggal arra enged következtetni, hogy egyes gazdasági vezetők nem kellő politikai felelősséggel, nem a megyei pártbizottság határozatának szellemében közelítik meg a közművelődési feladatokat, látják abban saját szerepüket. A pártszervezeteknek, ezért jobban kellene tudatosítani, hogy a közművelődésre fordított anyagiak többszörösen visszatérülnek, hogy senki nem tesz szívességet azzal, hogy a párthatározat végrehajtásáról kötelessége szerint gondoskodik. S azt is, hogy a vezetők minden vonatkozásban felelősek a közművelődési határozat végrehajtásáért. A közművelődési intézmények állami támogatása jelentősen emelkedett megyénkben az utóbbi években. A kunszentmártoni járásban külön figyelemreméltóan, s tavaly már meghaladta a 900 ezer forintot. A vállalatok, tsz-ek, ÁFÉSZ-ek segítőkészsége is dicséretes a megyében. Az ilyen forrásból származó költségvetési támogatás a jászberényi járásban tavaly meghaladta az ötszázezer, a tiszafürediben pedig megközelítette a háromszázezer forintot. A tiszafüredi járásban az említett összeg több mint 70 százalékát a termelőszövetkezetek biztosították. A kunszentmártoni járásban viszont még mindig alacsony (1974- ben 83 ezer forint) az üzemektől ilyen címen átutalt összeg. A kunszentmártoni járás könyvtárhálózata viszonylag könnyebb helyzetben van, mint a művelődési otthonoké. A járások közül például 1974-ben náluk volt a legmagasabb (több mint 6 forint lakosonként) a könyvbeszerzésre rendelkezésre álló ösz- szeg. Az egy lakosra eső köhyvtári kötetek számát tekintve a kunszentmártoni vezet a járások között. Az anyagiak — párosulva a könyvtárosok ügyszeretetével — a tartalmi munkában is éreztetik hatásukat. Nem véletlen, hogy a járási könyvtár benevezett a kiváló könyvtár pályázatra. Szakemberek kellenének Az anyagiak mellett a személyi feltételek is döntőek a közművelődési tevékenység hatékonyabbá tételében. Hogyan várható el kellő fel- készültség hiányában mások kulturális nevelése? Nos, ami ezt illeti, ebben is gyorsabb ütemben előre kell lépni. A járás közművelődési, könyvtár és művelődési otthonainak vezetői és a népművelési ügyvezetők 56 százaléka nem rendelkezik az előírt szakképesítéssel. A tizenöt főfoglalkozású dolgozó közül egynek van főiskolai végzettsége. Ugyanakkor mellékfoglalkozású munkakörben dolgoznak olyanok is, akik csak hat, illetve nyolc osztályt végeztek el az általános iskolában. Bizony szegényes a káderhelyzet még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy öten most szerzik meg szakmai képesítésüket. Ha arra gondolunk, hogy a közművelődési párthatározat szerint az eddiginél jóval szorosabb kapcsolatot kell teremteni a közművelődés és a tömegpolitika között; hogy nem akármilyen, hanem politikailag elkötelezett köz- művelődésre van szükség, óhatatlanul felvetődik: képesek-e ennek a feladatnak eleget tenni a járás népművelői? A járási pártbizottság vezetőinek véleménye szerint szó sincs arról, hogy apoliti- kusan végeznék munkájukat —, de inkább ösztönösen, mint tudatosan dolgozik jórészük. Ez érthető is, hiszen a közművelődésben dolgozóknak majdnem a fele még a marxista-leninista középiskolát sem végezte el. Ilyen tények alapján kézenfekvő a következtetés: nagyobb gondot kell fordítani a járás művelődési otthonaiban és könyvtáraiban dolgozók általános, szakmai és politikai képzésére, — annál is inkább, mert jórészt fiatal gárdáról van szó. A harminc éven aluliak aránya megközelíti az ötven százalékot. Helyes lenne, ha ebben ösztöndíjakkal a megyei tanács is segítené a járást, mert néhány községben a népművelői állásokra nemhogy pályázó, de még érdeklődő sem akad. Feladat, igény viszont annál bővebben van. Növekedett például az ipari dolgozók körében a tanulási kedv. Erre alapozva és ezt élesztve a közművelődésben dolgozóknak a politikai és szakmai képzés eszközeivel hozzá kell járulniuk a korszerű műveltség széles körű terjesztéséhez, megszerzéséhez. A körülmények egyre kedvezőbbek ehhez. A járási pártbizottság kezdeményezésére például az idén a kunszentmártoni gimnáziumban megszervezik a szakmunkások középiskolá-, ját. Népszerűségére jellemző, hogy csupán a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi üzeméből egy osztály megszervezésére elegendő fiatal jelentkezett. H kOrüimények nem mindenhatóak A közművelődési munka hatékonyabbá válásának egyik feltétele a járási művelődési központ módszertani munkájának javítása. Ezt viszont befolyásolja egyrészt az, hogy mindegyik dolgozója tanul, — másrészt pedig az, hogy a községekben az érdemi munka helyett — hangoztatják a népművelők — naplókészítéssel, a leltárkönyv vezetésével, egyszóval az adminisztrációs feladatok segítésével megy el idejük jó része. A kunszentmártoni járásban több tényező gátolja az érdemibb közművelődési munkát. Az említetteken túl például a művelődési otthonok nem megfelelő, nem vonzó állapota. Igaz viszont az is, hogy a körülmények nem mindenhatóak. A mostani feltételek mellett is lehet öntevékenyen, jó ötletekét megvalósítva előre lépni. A gátló körülmények közepette is lehetne néhány területen újabb, a jelenleginél jobb erdeményeket elérni, főleg az ifjúsággal, a szocialista brigádokkal való fokozottabb törődéssel, a művelődési formák gazdagításával. A tárgyi, anyagi és személyi feltételek tervszerű fejlesztésére minden erőt mozgósítani kell, Kunszent- mártonban, a járás községeiben, közben gondoskodni arról, hogy a tartalmi munka is javuljon. A pártnak határozata van a közművelődés fejlesztésére: meg kell gyorsítani, érdemibbé kell tenni a végrehajtást. Közügyről van sző, a társadalmi összefogás elengedhetetlen. S. B,
