Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 26.-tí­Finnországban járt a Jászsági Népi Együttes Kétezer magyar zászló (2.) Jakut gyémántok Kimerlit-csövekben folyik a gyémántkitermelés Jakut* földön Parkanoba menet volt al­kalmunk megcsodálni a kö­zép-finn táj szépségeit, hi­szen Szolnok testvérvárosá­ból csaknem kétszáz kilomé­tert utaztunk északra, egy­mást váltogató fenyvesek, szénagúlákkal tűzdelt rétek, gránittömbök közé ékelődött tavak és a pár faház alkot­ta falucskák között. Áthalad­tunk Tamperén, Finnország második legnagyobb városán is, amely méltán kapta az „Észak Manchestere” nevet. Aztán Hämeenkyrön keresz­tül vezetett az utunk, azon a vidéken, amelynek Kierik- kala nevű tanyáján Franc Eemil Sillanpää, a finnnek Nobel-díjas írója született, és ahol élete nagy részét töltöt­te. De a sok látvány csábítá­sa ellenére sem állhatunk meg, mert Parkanóban már vártak ránk. A kisváros általános isko­lájának tanára, Arvi Koivisto régi ismerősként köszöntötte a jászságiakat, hiszen ő is tagja a hazánkban járt finn népi együttesnek. Körülveze­tett bennünket az iskola mo­dern épületében, ahol még folyt a tanítás (Finnország­ban ugyanis július elejéig tart a tanév). Elismeréssel csodáltuk meg az iskola kor­szerű felszerelését, többek között a számos politechni­kai műhelyt, a lányok varró­szobáját és a konyhákat, ahol a főzés Suomiban szinte mű­vészettel határos tudományát sajátíthatják el. Az osztály- termekben nyoma sincs a padsoroknak: könnyen moz­gatható és a tetszőleges irányba fordítható asztalkák mögött ülnek a nebulók — és ez jellemző a termek tisz­taságára — zokniban. Mint ahogy harisnyában járkál föl s alá a tanár is. A láb­belik pedig katonás rendben sorakoznak az ajtó előtt, a folyosó műanyagpadlóján... Az iskola hatalmas fenyő­fák karéjában húzódik meg. A lombok alatt honoló csönd a legkitűnőbb környezet a tanulás számára. Ezen a délutánon azonban különös hangok töltötték meg az is­kolaépület előtti hatalmas térséget: hegedűszó és sar­kantyúpengés, a palóc nép­Válságban Róma „légi kapuja” Komoly nehézségekkel küzd az olasz főváros leg­nagyobb légikikötője, Fiu- micino. A repülőgépek ké­sése — írja az Epoca folyó­irat — általánossá vált. Sok járat túlzsúfolt, az utasok „rohammal” foglalják el he­lyüket. A repülőtér teher­mentesítésére tavaly pót fel­szálló pályát építettek. Róma „légi kapujának” válságát — a folyóirat szavai szerint — a repülőtér használatában jelentkező hiányosságokkal, tervezési és építési hibákkal magyarázzák. Az 1961-ben tervezett fiumicinoi repülő­térre évi 3 millió utast kal­kuláltak, azonban ma már elérik az évi 8—9 milliót viseletbe öltözött lányok pa­pucsainak kopogása és a hortobágyi pásztorok viasko- dását megelevenítő legények kiáltozása, botjaik csattaná- sa. Parkanot, mint a legtöbb finn várost, ezüstszínű tavak veszik körül, s szinte vala­mennyi utca a víztükörre fut le. A városka lakóinak zö­me a „Reima” ruhagyár dol­gozója. Este ennek a hatal­mas üzemnek a klubjában fogadtak bennünket a város vezetői, miután megtekintet­ték a késő délutáni órákban adott nagyműsorunkat. S hogy rajtunk meg a gyár dolgozóin kívül hányán vet­tek még részt az előadáson, azt a jegypénztár dolgozói­nak lelkendező összegezésé­ből tudtuk meg: a tizenkét­ezer lakosú városkában há­romezer néző, tehát a parka- noiak egynegyede volt kí­váncsi a Jászsági Népi Együttes fellépésére. Odaadó érdeklődésüket a maga mód­ján a csoport is honorálta: a friss lendülettel előadott táncok, a zenekari számok és Pribolyszki Mátyás citerajá­téka után — ráadásul — két finn népdal is elhangzott. A „Luullahan” és a „Niin si- nulle laulan” magyar ajkak­ról felcsendülő dallamai kö­zös énekléssé erősödtek: a nézők végül együtt daloltak a magyarokkal... Kankanpää városába nép­viseletbe öltözötten érkeztek a jászsági táncosok, hogy az együttest elsőként fogadó polgármester és a városháza dolgozóit rögtönzött bemuta­tóval lephessék meg. „Az eredeti meglepetés — mond­ta a városka vezetője — örökre emlékezetes marad számukra.” Mi viszont azt a meglepetést fogjuk megőriz­ni emlékezetünkben, ami a kankanpää-i általános iskola sportpálya nagyságú torna­termében, egyórás műsoruk színhelyén ért bennünket. Kétezer gyerek vért a be­mutatóra, ki törökülésben, ki guggolva, ki a falnak támasz­kodva — s mindnyájuk ke­zében magyar zászló... Két­ezer piros-fehér-zöld lobo- gócska lengése kísérte az előadást. Itt ebben a város­Ford amerikai elnök csü­törtökön este mély csalódott­ságának adott kifejezést a képviselőháznak a törökor­szági fegyverszállításokra vo­natkozó embargó további fenntartásáról hozott dönté­se miatt. Az amerikai elnök nyilat­kozatában sötét képet festett az amerikai—török kapcso­latok jövőjéről és hangsú­lyozta, hogy e képviselőház határozata nemcsak a „nor­mális körülmények között kiváló „kétoldalú kapcsola­tokra” lesz kedvezőtlen ha­tással, hanem érinteni fog­ja Törökországnak a NATO- val kapcsolatos magatartását is, és akadályozni fogja az Egyesült Államoknak a cip­kában értettük meg igazán, mit is jelent a két népet összekötő igazi barátság ér­zése. „A tánc nyelvén megértjük egymást”; „Tüzes ritmusok a pusztáról” — olvastuk más­nap, Riihimákibe visszatér­ve, a parkanoi újság címol­dalán, ahol a Rigó Erika és Bakonyi István szólótáncát és a hortobágyi záró jelenetet ábrázoló fotók kíséretében számoltak be az együttes fel­lépéseiről. A nagy közép­finnországi napilap, a „Tam­perén Assmulehti” is több­ször tudósított a Jászsági Népi Együttes vendégszerep­léseiről, s erre volt is alkal­muk bőven, hiszen a magyar csoport a Suomiban töltött egy hét alatt tizennyolc(l) előadást tartott... Csak az „Erämessut” szín­padán naponta kétszer volt látható a magyar együttes, olykor több ezer néző előtt. Az „Erämessut” Riihimäki évenként megrendezett nagy­vásárának a neve, ahol a számos országból érkezett kiállítók sport- és kemping­cikkeket, vadászati és halá­szati felszereléseket, hétvégi házakat, valamint a szabad idő hasznos eltöltését szolgá­ló cikkek egész seregét mu­tatták be. A nemzetközi vá­sár rendezősége a vendégek szórakoztatására is gondolt: a vásármoziban nonstop mű­sor fogadta a látogatókat, a szabadtéri színpadon, amely a sportuszoda partjához épült, naponta kétszer lépett föl a Jászsági Népi Együttes és Bad Segeberg (Riihimäki nyugatnémet testvérvárosa) Ifjúsági Fúvószenekara. De a vásárlátogatók tízez­rein kívül az egész Suomi is megismerhette a jászsági táncosokat, hiszen a finn te­levízió három ízben sugároz­ta az együttes szerepléséről készített színes felvételeket. „Reméljük — mondta a min­dig vidám kedvű írja mama —, hogy ha legközelebb Ma­gyarországra megyünk, ne­künk is ilyen nagy sikerünk lesz majd.” Amikor biztosí­tottuk, hogy a magyarok is rajonganak nyelvrokonaik népi kultúrájáért, az udva­riasság mögött az az őszinte reménykedés bujkált, hogy a két testvéregyüttes barátsá­gát a jövőben is hasonló cse­relátogatások, kölcsönös ven­dégszereplések erősítik majd. Hasonló gondolatokkal bú­csúzott tőlünk a vendégsze­rető város polgármestere, az „Erämessut” nemzetközi vá­sár fővédnöke is. „Viszontlá­tásra Magyarországon” — köszöntünk el, mert tudtuk, hogy rövidesen újra találko­zunk. A tervek szerint ugyanis Riihimäki város ve­zetőségének népes küldöttsé­ge augusztusban ellátogat a magyar testvérvárosba, Szolnokra. „Tervetuloa Un- kariin” — mondtuk tehát, ami annyit jelent, hogy „Szí­vesen látunk benneteket Ma­gyarországon.” Juhani Nagy János (VÉGE) rusi válság rendezése érde­kében a jövőben kifejtendő tevékenységét. Az elnök re­ményét fejezte ki, hogy a törvényhozók felül fogják vizsgálni döntésüket és po­zitív irányban változtatják meg azt. Az elnök nyilatkozatához Washingtonban hozzáfűzik, hogy ezek után nem kétsé­ges Ankara állásfoglalása, vagyis az, hogy Törökország- tartani fogja magát június 17-i jegyzékéhez, amelyben kilátásba helyezte, hogy ked­vezőtlen döntés esetén Tö­rökország felülvizsgálja a te­rületén lévő amerikai tá­maszpontok ügyét és a bázi­sokat „ideiglenes státusba” helyezi. JELADÁS EGY FIATAL ügyvéd, Fi­del Castro vezetésével 1953. július 26-án maroknyi fegy­veres csoport vakmerő tá­madást hajtott végre Santia­go de Cuba hírhedt erődít­ménye, a Moncada ellen. Világszerte ismeretes az egy­kori karneváli vasárnap véghez vitt akció kimenetele és nem túlzás azt állítani, hogy a Moncada megroha­mozásától a kubai forrada­lom győzelméig eltelt idő­szakban a haladó emberiség támogatása, segítsége, szolida­ritása övezte a kubai haza­fiak harcát. A betonerődítmény Aliig felfegyverzett zsoldosai el­len indított támadást a pol­gári történetírás eleve „ku­darcra ítéli”, „esztelen ka­landnak” minősíti. Figyel­men kívül hagyja azonban azt a körülményt, hogy a kizsákmányolás egyik leg­főbb jelképe ellen rohamra indult fiatalok nem a hata­lom azonnali megragadását tűzték célul. Ez a roham jel­adás volt az elnyomott és megalázott tömegek számára, felhívás volt a fegyveres harc megkezdésére, a gaz­dasági-társadalmi helyzet gyökeres megváltoztatására. Kuba történelmében ez a ro­ham jelenti azt a pillana­tot, amikor megkezdődött a nagybirtokrendszer, a mun­kanélküliség felszámolásáért, az ország szuverénitásáért, a félgyarmati függőség meg­szüntetéséért a tudatos küz­delem. AZ EGYKORI bátor, ifjú ügyvéd ma Latin-Amerika első szocialista országának miniszterelnöke, hazája kom­munista pártjának első tit­kára. Személyes példamuta­tása ma is milliókat lelkesít. Fidel Castro 1953-ban ezt mondotta bírái előtt a Mon­cada elleni támadásról: „A történelem engem igazol majd!” A szocialista Kuba másfél évtizedes történelme döntő bizonyíték a Batista- diktatúra vesztett perében. A Peugeot francia autó­gyár nyugatnémet leányvál­lalata bejelentette, hogy 2000 darab „304" típusú gépko­csit műhelyi felülvizsgálatra „visszahív”. A tartóssági vizsgálatok ugyanis azt mu­tatták, hogy az ennél a gép­kocsi típusnál felhasznált al­katrészeken 140 000 és 160 000 kilométer közötti teljesít­ménynél anyagelfáradási je­lenségek lépnek fel. .. .Hatalmas kráternek tűn­nek a kimberlit-csövek, ame­lyekből gyémántot termel­nek ki a jakut tajgában. A gyémántlelőhelyek a lakott területtől többezer ki­lométer távolságban, lakat­lan területen találhatók. Az átjárhatatlan tajgában fal­vakat építettek, ércdúsító A Szovjetunióban az ipari dolgozók határidő előtt tel­jesítették az 1975-ös első félévi tervet. 1975-tel zárul a kilencedik ötéves terv. A szovjet központi statisz­tikai hivatal adatai szerint az 1975-ös év első hat hó­napjában az ipari termelés mértéke 7,6 százalékkal emelkedett az 1974-es év ugyanazon időszakához ké­pest. Több mint hárommilli- árd rubel értékben állítot­A jugoszláv kormány im­portkorlátozásokat rendelt el, hogy ily módon próbálja javítani a nyugati országok­kal szembeni negatív keres­kedelmi mérlegét. Az im­portkorlátozások hatálya de­cember 31-ig szól. A rende­let kiterjed a marhahús, a gyümölcs- és zöldségfélék, gépek és berendezések, va­lamint különböző fogyasztá­si cikkek importjára. kombinátokat, elektromos erőműveket, utakat, repülő­tereket létesítettek. A Béke lelőhely mellett, amelyet húsz évvel ezelőtt nyitottak meg, korszerű vá­ros nőtt ki a földből, amely ma 25 ezres lélekszámúval Szibéria gyémántlelőhelyei­nek központja. tak elő különböző terméke­ket terven felül. A munka termelékenységének növeke­dése, ugyancsak terven fe­lül, 6 százalékos volt. A Szovjetunióban az eredeti­leg tervezett mennyiségen felül állítottak elő elektro­mos energiát, fűtőanyagot, vas-acél- és színesfémeket, műtrágyát, műszálat, gépe­peket és berendezéseket, vala­mint használati cikkeket. Az év első hat hónapjá­ban a jugoszláv export érté­ke, 1,65 milliárd dollár, míg az import 3,25 milliárd dol­lár értékű volt. A korláto­zások különösen a közös pia­ci országokból származó áru­kat érintik. Ezekkel az álla­mokkal szemben ugyanis rendkívül negatív a keres­kedelmi mérleg. _____ K ankanpää főutcája Ford csalódott Júliusban Angliában egy­millió fölé emelkedett a munkanélküliek száma. Ami azt jelenti, hogy a kereső­képes lakosság 4,7 százalé­kának nincsen munkája. Ez új rekordot jelent Anglia háború utáni történelmében. I VDK-ban Jelentős hitelek a szövetkezeteknek A Vietnami Demokratikus Köztársaság állami bankja jelentősen emelte a mező- gazdasági, erdőgazdasági, ha­lászati és kézműipari szövet­kezeteknek nyújtott hitelt, annak érdekében, hogy ösz­tönözze a termelés fejlődé­sét. Az év első felében a szövetkezetek, amelyek a nemzeti jövedelem nagy ré­szét szolgálják, több mint 45 millió dong husszú lejára­tú hitelt kaptak. Ezeket el­sősorban a szövetkezetek anyagi-technikai bázisának kibővítésére szánták. Elfáradt Peugeot Mongóliában vezet a könnyűipar A mongol ipar ágazatai között a könnyűipar a leg­fejlettebb, s ezen belül is az állati termékeket feldolgozó vállalatok a legjelentőseb­bek. Az Ulánbátor! könnyűipari kombinát az 1930-as évek­ben létesült, azóta ugrássze­rűen fejlődik. Hatalmas gyapjúfeldolgozók, élelmi- szeripari üzemek és kísérle­ti tudományos központok épültek az országban. A könnyűipar sikeresen megvalósította a most folyó ötéves tervben vállalt fel­adatait: bővítette a fogyasz­tási javak termelését, nö­velte a termelékenységet és javította a minőséget. Így 1974-ben a gyapjúfeldolgozó­ipar, a bőr-, a cipő- és a szőrmeipar együttesen már 75 százalékát adta a könnyű­ipar összes termelésének. Évente 20—23 ezer tonna gyapjút, millió darab különféle nyersbőrt dolgoz­tak fel. A következő ötéves terv­időszakban várhatóan még inkább fellendül majd az állati nyersanyagok feldol­gozó ipara. 1985-re az évi gyapjútermelés eléri a 900 ezer métert, nemezcsizmából 820 ezer párat állítanak elő; ugyanakkor bőrcipőből 5 millió párat, a legkülönfé­lébb bőrruhákból pedig 300 ezer darabot gyártanak majd évente. Román—brazil kooperációs megállapodások Brazília és Románia meg­állapodtak, hogy áruforgal­mukat jelentősen növelik, és ennek érdekében öt koope­rációs megállapodást kötöt­tek. Az egyik megállapodás célja, hogy a két ország kö­zött 1961-ben megkötött ke­reskedelmi és gazdasági egyezményt új és jobban ki­bővített egyezménnyel pó­tolják. Ezzel összefüggésben vegyes bizottság felállítását irányozták elő, amely éven­te összeül. Brazília érceket, gyapotot, textilgépeket, elek­tromos és elektronikus ké­szülékeket, valamint számos élelmiszert szándékozik ex­portálni. Románia az egyez­mény értelmében a kőolaj- termeléshez fúrógépeket, vegyipari és acélipari beren­dezéseket, építőanyagokat, teherautókat és autóbuszo­kat szállít Brazíliába. Jugoszláviában korlátozzák a behozatalt A szovjet ipari termelés féléve \

Next

/
Thumbnails
Contents