Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

1973. tößus 3. SZÓI.VÖK MEGYEI NÉPLAP 3 fl jhi a szakosított telepeké áüatienyésztés a megye állami gazdaságaiban (2.) A megye tíz állami gazda­ságában az állattenyésztés je­lentős szerepet tölt be. Volu­menét jellemzi, hogy 1974. tévben a termelési értéke 570 millió forint volt, amely a növénytermesztés termelési értékét 17 millió forinttal ha­ladja meg, és az összes ter­melési értéknek 37 százalé­kát teszi ki. Az egy tehénre Jutó éves ’tejtermelés 3340 liter, a 100 anyakocára jutó éves malac- szaporulat 2045 darab, a 100 anyajuhra jutó éves bárány- 'aapo ulat 120 darab volt. Az állati termékek terme­lése az elmúlt tervidőszak ’alatt a körülmények és adott­ságok figyelembe vételével szakosodott; a gazdaságok többségében 2—3 állatfajjal foglalkoznak, természetesen mindinkább nagyüzemi mé­retekben. Szarvasmarha-tenyésztést 10, sertéstenyésztést 8, juhte­nyésztést 6, baromfitenyész­tést 8, tógazdasági tevékeny­séget 6 gazdaság folytat. Az állami mezőgazdasági nagyüzemek állatállományai eltérő tartási feltételek mel­lett termelnek. A III., majd 'a IV. ötéves tervciklusban a búsprogram előkészítésének, illetve megvalósításának idő­szakában az ágazatban jelen­tős kapacitást képviselő úgy­nevezett szakosított állatte­nyésztő telepek léptek terme­lésbe, elsősorban a szarvas- marha-, a sertés- és a ba­romfitenyésztésben. A koráb­ban — 1965—70. között — épült szakosított telepekre azonban csak a részleges gé­pesítettség és továbbra is a kedvezőtlen élőmunka-haté­konyság jellemző. A tartás- rendszerben a takarmányo­zás éveken át nem volt kie­gyenlített és termeléshez iga­zodó, a betelepített állomá­nyok a legfontosabb fertőző betegségektől, nem, vagy csak részben voltak mentesek, ugyanakkor ezek a telepek tulajdonképpen nem voltak specializáltak. Mindezen összetevők miatt az állomány termelése a ter­vezett és várt szint alatt volt, az ágazatok jövedelmezősega pedig esetleges és kisméretű maradt. A IV. ötéves terv­időszakban már lemérhető előrelépés történt mind a ha­tékonyabb termelést lehetővé tevő szakosított állattartó fé­rőhelyek létesítése, mind a speciális állatfajták tenyész­tése, mind pedig az állat­egészségügyi helyzet javulá­sa terén. A szarvasmarha- tenyésztés A szarvasmarha-tenyész­tésben a kormányprogram megvalósítása érdekében már ebben a tervciklusban jelen­tősen növeljük az állatállo­mányt. Emellett 1972-től tel­jes körben alkalmazott fajta átalakító keresztezésekkel ál­talánossá tettük a szakoso­dást a tejtermelés (Holstein Fries fajtával), illetve a hús­hasznosítás (Limousine fajtá­val) irányába. A termelés teljes kőrét át­fogó, tervszerű munka ered­ményeként a tehénállomá­nyok szaporodása jelentős mértékben megjavult. Az egy tehénre jutó tejtermelésben az országos állami gazdasági átlagot mintegy 150 literrel szárnyalták túl. Az állat­egészségügyi helyzet javulá­sát jellemzi a kedvező szapo­rodás mellett az, hogy 1975 végére teljes szarvasmarha­állományunk mentessé válik a gümőkórtól, csökken a fer­tőzés okozta vetélések száma, a brucellózis okozta kár. A tehenészetekben 6480 te­hénférőhely közül 10 telep 3992 férőhelye minősül sza­kosítottnak. Ezek többsége azonban 1965 körül épült, és lényegében a tárgyi feltételek (szociális épület, ellető, el­különítő istálló, kerítés, ra­kodó, stb.) eredményeként szakosított, de nem a mai ér­telemben vett korszerű telep. Az elmúlt években ezeket a telepeket részlegesen kor­szerűsítettük, a sajtáros fejő­berendezéseket ALFA—LA­VAL fejőrészekkel egészítet­tük ki, általánossá tettük a szakosított munkaszervezést (külön fejők, gondozók, és külön takarmányos dolgo­zók). A szakmai színvonal növelése érdekében a szak­munkát igénylő fejés elvég­zésére betanított munkásokat képeztünk ki az alcsiszigeti íejőiskolában. A IV. ötéves tervidőszak­ban két új és egy rekonstruk­cióval bővített szakosított te­lep létesült és lépett terme­lésbe. A két új telep kísérleti jelleggel épült, eltérő tartási és fejési rendszerrel. A tehe­nészet lényegét adó fejési rendszer mindkét helyen a kevés de jól képzett szak­munkást igénylő ún. fejőhá­zas; az egyik karusszeles, a másik halszálkás. A tartás­rendszer különböző. A Szol­noki Állami Gazdaság 644 férőhelyes karusszeles tele­pén csoportos, kötetlen, míg a Középtiszai Állami Gazda­ság 472 férőhelyes telepén kötött. Az előbbi telepen az egy dolgozóra jutó állatlét­szám 32, az utóbbin 25. Az új — kötetlen, almozat- lan, ún. hígtrágyás — rend­szerű szolnoki tehenészetben az első időszakban a tejter­melés nem volt probléma- mentes. Teljesen új körülmé­nyek közé került a tehénál­lomány, és a dolgozóknak is alkalmazkodni kellett a meg­változott munkafeltételekhez. Az eltelt két év tapasztalatai alapján azonban megállapít­ható, hogy az új, szakosított tehenészeti telepek alkalma­sak a nagyüzemi tejtermelés­re. Az V. ötéves tervidőszak­ban a tej-irányú szakosodás­sal párhuzamosan a régebben épült telepeket is rekonstru­álni kell, amelynek során megváltozik a fejési és tar­tási rendszer, és racionálissá válik az élőmunka felhasz-, nálás. A hús-irányban szako­sodó gazdaságokban (Mező­túr, stb.) a tehénállomány fé­rőhelyeit a meglevő épületek rekonstrukciójával, átalakí­tásával tervezzük kialakítani. A takarékosabb megoldást indokolja a szerényebb jöve­delem kilátása is. Az új tervidőszakban a meglevő szakosított telepek rekonstrukciója, továbbfej­lesztése mellett új tehenésze­tek létesülnek a fenti alap­elvek érvényesítésével. A Hé- ki Állami Gazdaságban az 1000 férőhelyes kötetlen, pi- henőboxos, fejőházas tehené­szeti telep építése még ez év­ben megkezdődik. Telepek épülnek továbbá a Jászsági, a Nagykunsági, a Falotási Ál­lami Gazdaságban. Mindezek előfeltételei az V. ötéves tervidőszakban előirányzott 2000 darabos (28 százalékos) tehénállomány-fejlesztésnek. A sertéstenyésztési ágaza­tokban a férőhely adottságok még differenciáltabbak. A tizenkét telepen elhelyezke­dő 2500 sertésfiaztató koca­férőhelyből 1633 ún. szakosí­tott telepeken, a többi igen elavult, szerfás, földpadozatú épületekben van. A szakosí­tottnak minősített telepek — kettő kivételével — 1963—67 között épültek, illetve ekkor váltak komplett telepekké, de még gyakori ezeken a te­lepeken is a szerfás fiaztató, a kézi vízellátás, a provizó­rikus megoldású fűtés. A serléslenyésztésben A IV. ötéves tervidőszak­ban épült fel a Közáptiszai Állami Gazdaság 420 kocás és a Törökszentmiklósi Álla­mi Gazdaság 1200 kocás ser­téstelepe. Az új telepeken el­sősorban a hizlalás! ágazat­ban nőtt a munka termelé­kenysége a tervezett mértek­ben. Az új létesítmények vál­tozatos rendszerekben, külön­böző technikai berendezések­kel épültek, mert abban az időszakban kipróbált, elfoga­dott tartásrendszer még nem volt ismeretes. 1974 végére teljes kapaci­tással termelt már a legna­gyobb megyei sertéstelep is a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban, ahol a közbe­jött járvány az első időszak­ban okozott gondot. A szer­zett tapasztalatok alapján fo­lyamatban van a telep kiegé­szítő beruházása. Az 1975-ben Cl80 darabra növekedő me­gyei anyakoca-állományunk miinél jobb kihasználása szükségessé teszi a régi ser­téstelepek rekonstrukcióját, korszerűsítését, bővítését. A folyamatosan javuló tar­tási feltételek mellett általá­nossá válik telepeinken az elméleti kutatások eredmé­nyeként megjelent hibridser­tések tenyésztése. A ma még irreálisnak tűnő termelési paraméterek elérése érdeké­ben törekszünk a saját ter­melésű abrakok felhasználá­sára. A juhászaiban A juhászatban a szétszórt, minden belső felszerelés nél­küli, rossz, elhasználódott 33 400 juhhodály-férőhely ké­pezi az exportra kerülő juh­hús-, a gyapjú és a mérsék­lődő juhtej termelésünk épü­let-, illetve állóeszközállomá­nyát. A megyében egyedül a Karcagi Állami Gazdaság juhtelepe szakosított. A szó tartalmát illetően azonban már nem ilyen egyértelmű a „szakosított” minősítés, te­kintettel az ott levő hodályok hagyományos viszonyaira. Ál­talában mindenütt nagy a ké­zi munkaerőigény, a kézi ta­karmányozás, valamint kö­rülményes, vagv lehetetlen a gépi kitrágyázás. Az ágazatra az 1973-ig érvényes közgaz­dasági szabályozás sorvasz- tólag hatott, az eredményte­len termelés nem serkentett állományfej lesztésre, szak­szerű tenyésztésre, és főleg új létesítmények beruházásá­ra. A szabályozó megváltozá­sa valamint a várhaló gyap­jú felvásárlási áremelkedés most már serkenti az ágazat szinten tartását, illetve mér­sékelt fejlesztését megalapozó beruházások tervezését. Így az V. ötéves tervidőszakban kezdődik el a Tiszasülyi Ál­lami Gazdaságban a juhászati telep beruházása, a különbö- ző technológiájú épületek ki­alakítása. Összefoglalva összefoglalva megállapít­ható, hogy megyénk állami gazdaságaiban kef’és a kor­szerű, szakosított állattartó telep. A meglévők is nagy változatosságot mutatnak; létrehozásuk idején kevés volt a tapasztalat, a műszaki megoldások egy része kísér­leti jellegű volt. Most fő ten­nivalónk az, hogy kihasznál­juk korszerűtlen, elavult te­lepeinket, és ha azokat^ vi­szonylag olcsón korszerűsíte­ni lehet, így bővítsük a kapa­citást. Az új telepeket most már csak a bevált megoldá­sokkal szabad építeni, és tö­rekedni kell az olcsó, egyszo r' tiriési megoldásokra. De mind a rekonstrukciónál mind az új telepek építési­nél a technológiai berendezés korszerűségére kell a legna­gyobb gondot fordítani. Teimészetesen nem elég ? kor-ztrű férőhely, annak ki­használását csak egészséges, nagy termelésre képes állo­mány tudja biztosítani. Más­részt a telepek forgóeszköz­szükségletét — az eddigiek­től eltérően» — optimális szin­ten kell tartani, s biztosítani a magasan képzett, igényes szakvezetést, a hozzáértő, lel­kiismeretes szakmunkás-gár­dát Mészáros Mátyás A GOK területi igazgató VÉGE H gyógyító munka elismerése Tegnap Szolnokon, a váro­si tanács nagytermében a megyeszékhely, valamint a város környéki községek egészségügyi dolgozói ünnep ségen emlékeztek meg Sem­melweis születésének 157. év­fordulójáról. Ebből az alkalomból törzs­gárda okleveleket és jelvé­nyeket adtak át 126 egész­ségügyi dolgozónak. Dr. Simon Mihálynak, Rá- kóczifalva körzeti orvosának, valamint dr. Besze Pálnak a szolnoki Cukorgyár üzemi­körzeti orvosának a harminc éves pályafutását önzetlen gyógyító munkáját külön ju­talmazták. Végül dr. Pápay Dénes, megyei főorvos átadta dr. Hámori Ferencnek, a Tisza- menti Vegyiművek üzemi­körzeti orvosának az „Egész­ségügy Kiváló Dolgozója” ki­tüntetést. Új üzemcsarnok épül JászEadánybzn A jászladányi Vegyesipari Szövetkezetben nagy mennyi­ségben készítenek laboratóri­umi felszereléseket, táskazá­rakat, bútorokhoz fomtarto- zákokat, műanyagjátékokat. Tavaly például 40 millió íj- rint értéket termeltek. Ko­rábban három új típusú zá­rat terveztek, s azokat soro­zatban gyártják. Termékeik nyugati importból származó árukat helyettesítenek. A szö­vetkezet a nyersanyagtól a nikkelezésig mindent helyben készít. Munkájuk minősége ellen nincs kifogás, de a kor­szerűtlen körülmények között nem tudnak valamennyi megrendelésnek eleget tenni. A jobb munkakörülmények megteremtése érdekében az állomás melletti autószerviz­hez csatlakozva az idén 9.1 millió forint ráfordítással az év végére elkészül a 650 négy­zetméter alapterületű üzem­csarnok. Az építőanyag egy részét a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár régi területén le­bontott pavilonból kapták. Az új üzemcsarnokba 4 mil­lió forint értékű új gépeket és berendezést vásárolnak, s jövőre már mintegy száz munkás — többségükben nő — dolgozhat korszerű mun­kakörülmények között. Nagyobb szigorúsággá!! Tiszta búza közé is ke­veredhet konkoly, tartja a mondás, amely most különösen ráillik a szol­noki helyzetre. Miről ír- ■ tunk eddig lapunkban? Az esőzuhatag, a belvíz okozta károkról, a gyors és példásan szervezett mentési akcióról, az ösz- szefogásról, segítőkész­ségről, a tűzoltók, kato­nák helytállásáról és sorolhatnám. Nem tet­tünk viszont említést azokról a kevesekről, akik már a felhőszaka­dást követő éjszaka csá­kánnyal estek neki az ép falaknak, lázasan bon­tották a tetőt, locsolták a háztövát, és fohászkod­tak még egy kis esőért. Tették mindezt abban a hiszemben, hogy így új lakást, — lehetőleg össz­komfortosat — szerez­hetnek. Voltak, akik nem ve­tették el ennyire a súly­kot, csak megpróbálták kijátszani az ügyeiket intézők éberségét, szen- tesíttetni néhány általuk elkövetett szabálytalan­ságot. Például tilalom alatt álló telekre akar­tak építési engedélyt sze­rezni, annak ellenére, hogy már korábban ki- játszották a hatóságokat, jogtalanul lerakták a há­zak alapját. Mindez azokban a na­pokban történt, amikor önzetlen emberek jöttek közeli-távoli városokból, községekből menténi, az elöntött utcák vizét le­szivattyúzni, kábelt ja­vítani ... A társadalom minden bajba jutott csa­ládon igyekezett segíte­ni, az emberek érezhet­ték, hogy a közösség helytáll értük. Támoga­tását a város megadta, s megadja a rászorulók­nak. Azokon viszont, akik tisztességtelen úton, jog­talan előnyt próbáltak, akartak kicsikarni az ál­lamtól mások kárára, azok rovására, akik évek óta várnak lakás­ra: nem fog segíteni. Akik pedig Szolnok ne­héz helyzetére spekulál­va azt hitték, hogy sza­bálytalanságokra, jog­sértésekre most megkap­hatják a tanács szente­sítő pecsétjét — nagyon tévedtek. A városi ta­nács dolgozóit, az önzet­len társadalmi munkáso­kat megilleti az elisme­rés azért, hogy megfé­kezték a renitenskedő- ket, akik közül senkinek sem sikerült a tervét ke­resztül vinni. Sajnos, nemcsak ilyen „éles helyzetben” tör­ténnek — bár kis szám­ban — hasonló eseteké A városi tanács illetékes szakigazgatási szervei máskor is tapasztalják, hogy akadnak még, akik látszólag törvényes utat járva, önös érdekekből megpróbálnak jogtalan előnyöket szerezni. Az utóbbi napokban történt ügyek — ezekre fentebb említettünk pél­dákat — jogi megítélésén túl hangsúlyoznunk kell: mindazok, akik Szolnok gondjaival mit sem tö­rődve, egyéni érdekből tetézni próbálták a vá­rosra nehezedő terhe­ket, megkíséreltek csalni, fondorlattal hasznot húz­ni, súlyos erkölcsi vét­séget követtek et. Ezért csak mély megvetéssel gondolhatunk rájuk, cse­lekményeikért a közvé­lemény elítéli őket. Ügy gondoljuk, a vá­rosi tanács vezetői he­lyesen teszik, ha a ko­rábbi, s a közelmúltban történt visszaélési kísér­letekből levonják a szük­séges következtetéseket. A jövőben keményebben kell fellépniük az ilyen emberekkel szemben: ne riadjanak vissza a leg­szigorúbb törvényes esz­közöktől sem! Jobb szervezés — több cukor Országos cukortermelési tanácskozás Szolnokon Négy és fél millió tonna cukorrépa betakarítása és fel­dolgozása vár a szakembe­rekre — hangzott el tegnap délelőtt a Szolnoki Cukor­gyár tanácstermében — s ez egymillió tonnával több, mint amennyi cukorrépát valaha is megtermeltek a mezőgazda- sági üzemek és feldolgozott a cukoripar. Az ankéton megje­lent dr. Lénárt Lajos mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, és dr. Be- reczki Lajos, a Szölnok me­gyei Tanács elnökhelyettese. A mezőgazdasági üzemek az 1975-ben elvárt 125 ezer hektár helyett 130 ezer hek­táron vetettek cukorrépát. A mostani terméskilátások is azt igazolják, hogy 'ősszel 4.5 millió tonna cukorrépa várja majd a betakarító gépeket. S ez azt jelentené, hogy hosszú idő óta 1975 lenne az az esz­tendő, amikor megközelítet­tük, illetve elértük azt a ter­melési mennyiséget, ami fedezi az ország cu­korszükségletét. A feltételes mód egyelőre még jogos, hiszen nágyon sok mindenre szükség van ah­hoz, hogy ez a kijelentés igaznak bizonyuljon. A tavaly őszi kampány, a sáros cukorrépa, a gépekbe bekerülő szennyeződés, na­gyon megviselte a cukorgyá­rak berendezéseit. A feldol­gozásig hátralévő időt nagyon jól ki kell használnia mind a 11 cukorgyárnak, hiszen az idén 160 napig tart majd a feldolgozás. Ez azt jelenti. hogy a gyárak még február­ban is dolgozni fognak, s egy- egy gyárnak egyfolytában 480 éjjel-nappali műszakot kell megszerveznie. A répa betakarítása 1405 gépre vár, s a szá­mítások is azt bizonyít­ják, hogy itt nem lehet gond ugyanis, ha a betakarító gé­pek 25 napig dolgoznak 122 ezer, ha 30 napig 146 ezer hektár cukorrépát tudnak felszedni. Normális időjárás esetén tehát sehol nem lehet fennakadás. Igaz, hogy nem mindegyik' mezőgazdasági üzemben megfelelő a betaka­rító kapacitás, de ez a géoek átcsoportosításával áthidal­ható. Az előbbiekből viszont lát­szik, hogy a cukorgyárak fel- dolgozási lehetőségénél „szo­rít legjobban a cipő”. Ahhoz sem kell cukoripari szakem­bernek lenni, hogy lássuk: csak jó minőségű répát le­het 160 nap alatt feldolgozni. A mezőgazdasági üzemeknek a lehető legjobb összhangban kell lenniük a cukorgyárak­kal, mert különben könnyen előfordulhat, hogy nem cu­kor, hanem szemét lesz a ré­pából. Szeptember 30-ig pél­dául a feldolgozott és a tíz napi készletre tárolt réoa mennyisége nem lehet több, mint 120 ezer vagon, s ez 110 ezer vagonnal kevesebb, mint amennyit ebben az időben a mezőgazdasági üzemek a cu­korgyáraknak át kívánnak adni. Itt csak egyetlen mez­oldás lehetséges: hiába van nagyobb betakarítási kapaci­tása a termelőnek, alkal­mazkodni kell a feldolgozó­hoz. Másik jelentős feszültségl forrás a cukorrépa szállítása. Az elmúlt őszből okulva a cu­koripar előre felmérte, hogy a termelés hányadrészét nem tudják a mezőgazdasági üze­mek a termőföldről leszállí­tani. Megállapították, hogy egymillió 500 ezer tonna répa sorsa kétséges. A tárgyalások után megegyezés született: a honvédség 1300 gépkocsival segít a szállításban. A jármű­vek nagy része a termőföld­ről szállítja a cukorrépát, ki­sebb hányada pedig a vasúti szállítást helyettesíti. A Vo­lán járműveit hasonló módon használják fel a cukorgyárak. A MÁV naponta 24—26 ezer vagon cukorrépa szállítására vállalkozott, s ez a gépjár­művekkel együtt elegendőnek látszik. A cukorgyárak az át­vételi helyek korszerűsí­tésére 180 millió forintot költöttek. Az átvételi helyek ezzel ugvan még nem felelnek meg a korszerű követelmények­nek, de a szervezésben rejlő tartalékok itt is segíthetnek. A feladat nagy, ezt senki sem tngadia. De a term“lők és a feldolgozók szoros egvtitt működésével az idén meg le­het, és meg is kell termelni az ország elegendő cukor­mennyiségét ! B. Gy. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents