Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-17 / 166. szám
107$. Július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 jCseh exportra mintegy 300 borsóaratógépet szállítottak, illetve szállítanak a BMG törökszentmiklósi gyárából. Képünkön bejáratják az elkészült gépeket (Fotó: N. ZS.) SI hilton*panel születése 01 cementtől az összeszerelésig Összefogás Qrenhurgért A tizenkét tonnás Csepel autó motorja félelmetes zihálás után kapaszkodik fel a meredek úton értékes szállítmányával. Budapesten a Mátyás templom szomszédságában megáll, s terhe húsz perc múlva az égbe nyúló daru vashorgán himbálódzik. A szolnokiak elköszönnek: „viszlát holnap!” A hilton-panel már több hónapja fogalom a Beton- és Vasbetonipari Művek szolno-- ki gyárában. A kiemelt nagy népgazdasági,, beruházásnak •— az épülő Hilton Szállónak ■— közvetlen részesei a panelek gyártói, a sablonok műszaki tervezői, — a szolnokiak. Győző Károly meo-vezető kalauzol a gyárban. Követjük egy elem születésének folyamatát a kezdettől a beépítésig. Utunk a kavicshegy tövétől indul: — Nyékládházáről, Hatvanból és még jó néhány helyről kapjuk a homokot, kavicsot. Itt osztályozzuk, vizsgáljuk a nyersanyagot, aztán szigorú program szerint keverjük, — mondja Győző Károly, majd „egyenesben” követjük a friss beton útját. — Itt már a prototípus kockáit láthatja — mutat a sorakozó négyzetekre — szilárdsági és egyéb vizsgálatokat végzünk rajtuk. A törőgép a legjobb „meos”. Ha megfelelő a keverék, indulhat a gyártás. n beton útja Következő állomásunk az előkészítő üzem. Itt állítják elő a betont, odébb a vasvázat szerelik. — A szállító szalagok „közvetítő” szerepe után a silókba — tartályokba — jut a kavics és a cement. A víz hozzáadása után a betonkeverőkbe, majd a mixerkocsikba ömlik az anyag, — magyarázza. Mellettünk dömperek zúgnak, konténerjük már megtelt masszával. — Két köbméter betont visznek oda, a hajó alá, — mutat kísérőm az emeletnyi magasságú, sínen futó emelőszerkezetre. — A konténer tartalmát a tanktartályba engedi, itt ér véget a nyersbeton szállítása. Innen már a sablonokba kerül. Az „A” üzem 2-es és 4-es szalagján születnek a hilton- panelek. Az előbbi sor a trapéz, féltrapéz, sarokformák, míg az utóbbi síkelem (fal, födémszerkezet) gyártására alkalmas. Feltárulnak a sv'őrtös titkai Bella Sándor üzemvezető és Gál Sándor művezető hozzáértő magyarázata feltárja a gyártás titkait olyan köznapi egyszerűséggel, hogy a lezárt sablon „belső életét” is láttatják. — Olyan a sablon szétnyi- tása, mintha egy kagylót szétfeszítünk. Kikerül a kész panel, de ottmaradt a morzsa, a törmelék. Gondosan kell tisztítanunk, olajoznunk az új. ágyazás előtt, mert hogy nézne ki az új elem ha itt is, ott is gödrök éktelen!tenék? Silkari Sándor és Magyari József a szalag mellett szerszámokat osztályoz. — Ezek a kulcsok, ez meg a pajszer, a kalapácsot és a fűrészt biztosan ismeri, a csiszolóvászon meg odébb... — mondják. Ugye nem hitte volna, hogy a panel ilyesmit is igényel? Az üzemvezető a fehér hungarocell szerepét említi: — A panel egyik oldala Születik meg először. Ha ez megvan, akkor ezzel a szivacsos szerkezetű műanyaggal bevonjuk, ez adja a hő-, és hangszigetelést, úgy következik a másodöntés, az újabb betonrész. Minden részművelethez egy, másfél órás pihentetés kötelező, majd nyolc órányi gőzérleléssel folytatódik a munka. A természetes betonkötés 28 napos, a mi 8 órai érlelésünk 21 napnak felel meg. — Kihagytuk a vasváz beszerelését, — említik kísérőim a meredező tüskékre mutatva. — Amit kívülről láthatunk, azok a kötésekhez, az összeszereléshez kellenek. Ami viszont rejtve van a szemünk elől, az a hegesztett acélháló, ami a panel tulajdonképpeni váza. Ügyeskezű lányok, asszonyok drótozzák az acélhálót, aztán két keménykötésű, védőkesztyűs fiatalember markolja a vázat és viszi a sablonokhoz. Sablon ... A szolnoki műszaki csoport terve alapján, speciális elemekből gyártja a BVM kunszentmártoni üzem. Szolnok megye tehát ebben is „részvényes”. Évi 230 ezer Gzemóra Ű] autószervizek megyénkben A helyi gépkocsipark és a megyén áthaladó forgalom növekedésének megfelelően bővítik a gépjárműjavító és -karbantartó hálózatot Szolnok megyében. Jászberényben elkészült az új autószerviz épülete és megkezdték a létesítmény belső szerelésót. A több mint 30 millió forintos beruházásból épülő, műszakilag jól felszerelt szerviz, a Műszeripari Szövetkezet kezelésében évi százezer üzemórás szolgáltatással áll majd a gépjárműtulajdonosok rendelkezésére. A beruházás ez év végére készül el. Hosszabb előkészítés után a Tisza II. vízlépcső üdülőkörzetének központjában, Tiszafüreden is megkezdődött a jászberényihez hasoníó nagyságú, évi százezer üzemórás, korszerű autószerviz építése. A kivitelezés költségét a KPM, a Kisipari Szövetkezetek megyei Központja, valamint a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapja J fedezi. A korszerűen berendezett létesítményt a nagyforgalmú 33-as számú út mellett helyezik el. Átadására várhatóan az ötödik ötéves terv első felében kerül sor. Kisebb kapacitású, évi 30 ezer üzemórás autószerviz építését kezdte meg a fegy- verneki szövetkezet is a 4-es számú főközlekedési útvonal közelében. Ma estig Karcag mindegyik mezőgazdasági nagyüzemében befejezik a nyári betakarítási munkákat. A 179 hektárnyi fűmagot — és a 23 mázsás átlagtermést hozó 158 hektár területű borsót már betakarították. Tegnap estig tárolókba került a 8 ezer 298 hektárnyi búza 97 százaléka is, a hatalmas karcagi határban már csak 280 hektár búza és jelentéktelen mennyiségű tavaszi árpa vár a Dimitrov Tsz és a Karcagi Állami Gazdaság kombájnosai- ra. E két közös gazdaság kivételével ugyanis már befejezték az aratást Karcagon szerda este a Lenin, a Béke és a November 7., egy héttel ezelőtt pedig a Május 1. Tsz-ben. Jók az idei termésátlagok. Búzából 37 mázsa fölött van a városi átlag, de kiemelkedik a Május 1. Tsz 44 és fél mázsás termése. A többi közös gazdaság eredményei is meghaladják a tavalyiakat néhány mázsával. Őszi árpából 36,4 mázsa, tavaszi árpából 32,8 mázsa termett hektáronként. Az idei ke- nyérnekvaló minősége kitűnő, s ezt a gabonafelvásárló vállalat is bizonyíthatja, melynek őrlő üzemében hétfő óta már az új búzából készül a liszt. Minden percnyi jó időt kihasználva 80—85 kombájn dolgozott június 26-a óta a karcagi határban. A csaknem 9 és félezer hektárnyi kalászos learatásával azonban a kombájnok nem állnak meg, hanem holnaptól kezdve környező városok, községek közös gazdaságait segítik, hogy Szolnok megyében mielőbb befejeződjön a betakarítás. Közben azonban a karcagi szövetkezetekben, állami gazdaság ban nagyobb sebességre kapcsolnak a talajmunkak végTPART nagyhatalom lennénk? Olvashattuk a lapokban: Magyarország részt vesz a világ legnagyobb — 1420 milliméter belső átmérőjű és 1750 kilométer hosszú — földgázvezetékének építésében. Nem, mi egyedül nem vagyunk azok! A fél Európát behálózó c3őkígyót sem egyedül építjük. Az oren- burgi gázvezeték lerakásában hazánk mellett még egy sor KGST-tagállam részt vesz. Egyedül talán nem túl számottevő az erőnk, de együtt, összefogva súlyunk — gazdaságilag, politikailag egyaránt — több annál, mint az egyszerű számtani összeadás végeredménye. Kedden a szovjet határ felé vette útját az a gépkocsikaraván, amely a gigantikus építkezés első magyar résztvevőit — 70 szakembert — vitte magával. A budapesti búcsúztatásnak ünnepélyességet adott a helyszín is: az országos ünnepségeknek helyet adó Hősök terén vett búcsút az indulóktól dr. Halász Tibor, a nehézipari miniszter helyettese és a társadalmi szervek számos képviselője. A Hősök tere, a Dózsa György út Lenin szobrával, tanácsköztársasági emlékművével mindannyiunk számára az internacionalizmust jelképezi. Méltó helyszín volt a nagy közös vállalkozás résztvevőinek köszöntésére, búcsúztatására. Azok a magyar munkások, akik a Kárpátokon át, Huszt, Bogorofcsáni, Guszjatyin környékén fektetik a föld zésében. A szalma 60 százalékát máris betakarították, de a Május 1. Tsz például már ezt a munkát is befejezte. A talajmunkák 20 százalékával is elkészültek eddig a karcagi közös gazdaságok. Karcagon is nagy esőzések voltak június végén és július 11—12-én'. Ebben a két időszakban kb. két hónapra való eső hullott a földekre. Az idei aratást azonban alapos előkészítő munka előzte meg. Mindenhol két aratási terv készült, egyik jó a másik rossz idő esetére. Hogy nem volt könnyű dolguk a karcagiaknak, jelzi az is, hogy szinte végig a második, azaz a kedvezőtlen időjárásnak megfelelő terv szerint dolgoztak. Okultak és levonták a tanulságokat a tavalyi igen csapadékos aratás tapasztalataiból is. Ennek köszönhető, hogy a betakarítás első percétől kezdve dolgoztak a lánctalpas rizskombájnok is, s a mélyen fekvő, elázott, szikes területeken kitűnően vizsgáztak. A kemény munkában jó néhány rizskombájn meghibásodott, így a „csatát” akkor nyerik meg igazán a karcagiak, ha ezeket a gépeket a rizsaratás idejére sikerül kijavítaniuk (nem lehet hozzájuk lánctalpat szerezni.) Egyébként a kombájnok kihasználtsága, műszaki állapota sokat javult, de a tavalyi SZK—4-es, John Deere és Class Dominátor kombájnok mellé az idén újabb nagyteljesítményű gépek, SZK—5-ös, SZK—6-Os szovjet kombájnok is érkeztek. Üj Szárítók készültek él a mostani aratásra (például a Dimitrov és Lenin TSZ-ben), így a November 7. Tsz és az állami gazdaság kivételével mindenhol saját szárító üzemel. Oj szerük, uj tárolók mélyébe a hatalmas acélcsöveket, azon dolgoznak, hogy hazánkba évi 2,8 milliárd köbméter földgáz .juthasson el. Az 1978 őszén már működő vezeték csupán Magyarországnak annyi földgázt szállít, ami hazai termelésünk felét teszi ki. A nemzetközi energiaválság kirobbanása óta a nyugati sajtó egyes orgánumai sanda megjegyzéseket tesznek a krízisnek a szocialista országokban várható hatásaira. A válság egyes hullámai nem kerülték, s nem kerülhették el a szocialista országokat sem. Ám a nyugati gazdaság idült tünetei — nyersanyaghiány, munkanélküliség, fölgyorsult infláció — nálunk ismeretlenek, elsősorban azért, mert a szocialista országok belső — gazdasági és politikai — kapcsolatait nem konjunkturális meggondolások vezérlik. A SZOVJETUNIÓ, amely a kelet-európai szocialista országok létrejötte óta segíti gazdaságuk kibontakozását, az utóbbi három évtized minden nagyszabású tervében részt vett: technológiát, nyersanyagot adott. Emlékezzünk csak a szovjet vasérccel dolgozó Dunaújvárosra, a magyar—szovjet bauxit—alumínium-egyezményre! A segítőkészséget példázó tények sorát más szocialista országok is folytatni tudnák. Orenburg egyenes folytatása annak a nagyszerű kapcsolatnak, amely 1945 tavaszán kezdődött. Biztos helyen a gabona Karcagon ma estig csaknem 10 ezer hektáron befejezik az aratást épültek a Dimitrov és a Május 1. Tsz-ben. Nagyon jó volt a munka- szervezés, fegyelmezetten, tervszerűen dolgoztak a munkások éppúgy mint a vezetők, napi 14—16 órát is. Természetesen előfordultak kisebb zökkenők, melyek kiküszöbölésével néhány százalékkal kisebb lett volna a veszteség. Az is feltűnő, hogy az egy átlagkombájnra jutó napi teljesítmény négy és tíz hektár között ingadozott Karcagon, tehát túl nagyok voltak a különbségek. A városi pártbizottság, a tanács és a területi szövetség már az előkészítő munkáknál a korábbi éveknél sokkal jobban „kézbe tartotta” a betakarítási munkákat, s a pártbizottság koordinálásával kitűnően megbirkóztak a nehéz munkával. Az alkatrészellátás is jobb volt a tavalyinál, csak kisebb nehézségek voltak, de ezek nem hátráltatták a munkát. A mezőgazdasági nagyüzemek segítették egymást, erre egyébként jellemző, hogy például a Május 1. Tsz nem csak a kombájnjait küldte el segíteni a többi gazdaságba, hanem jól felszerelt konyhájából még a November 7. Tsz aratóinak is biztosította az étkezést. Külön fejezetet érdemel a gabonafelvásárló vállalat munkája. Bár építkezések miatt a tavalyihoz hasonló tárolókapacitással rendelkeznek, mégis zökkenőmentes volt a gabonaátvétel. A több féle tárolási lehetőség és a jól Szervezett munka eredményeként az idén — a tavalyival ellentétben — nem volt szükség az éjszakai átvétel megszervezésére, győzték a munkát nappal Is. Ezen -a héten a termény zöme már biztos helyen, fedett tárolókban várja, hogy jó lisztet őröljenek belőle. K. L. Amikor megszemléljük a másnapi szállítmányt, — a teherautón kalodába zárt két panelt — Batta István meos megjegyzi: — Kipipálhatjuk ezt is. A szállítás óramű pontossággal történik. Kell is, mert az építkezés területe igen szűk, még két-három napra sem lehet tárolni anyagot. Az ellenőrzés, az átvétel is Szolnokon van, folyamatosan, gördülékenyen megy minden. Felkapaszkodom a Csepel vezetőfülkéjébe és Pintér János beindítja a motort. A három és fél órás út elején már ízelítőt kapok a sofőrök hétköznapi munkájukról, a rek- kenŐ hőség, a zúgás reflexbénító hatásáról. Az Építőipari Szállítási Vállalat a hil- ton-panelek fuvarozója. Alkalmi szállítóm április óta viszi, gyakran naponként az elemeket. Említi, hogy óvatosabb mint máskor. Drága áruja van, 60 ezerre becsüli értékét, 12 tonnára a súlyát. Nemcsak a melegtől izzad Pintér János míg megtesszük a 100 kilométert. Fél szeme mindig a rakományt őrzi. Míg e lengő daru könnyedén viszi több tonnás terhét, Nagy Sándorral, a KÖZÉP Vállalat művezetőjével váltunk Szót az épülő Szálloda tövében. — A szolnokiak munkája jó, és főleg pontos, — mondja megfontoltan. — Soha bajunk, vitánk nem volt egymással, pedig már áll az északi szárny, a déli is rendben halad. Szép és nagy munka elhiheti. If an ok a büszkeségre Na, és az elemgyártók, a szolnokiak, látták-e, tudjék- e, milyen lesz a nagy szálloda? Minden kalauzom, beszélgetőtársam véleményét - foglalja össze Silkari Sándor brigádvezető Szolnokon: — Érdekes, nagyon „újmó- dí” ez a munka. Szívesen csináljuk. Majd mindenki látta mér közülünk az épülő szállodát. Hát, ha lehet ezt mondani: kihúzlxatjuk magunkat! T. Szűcs Etelka
