Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

107$. Július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 j­Cseh exportra mintegy 300 borsóaratógépet szállítottak, illetve szállítanak a BMG tö­rökszentmiklósi gyárából. Képünkön bejáratják az elkészült gépeket (Fotó: N. ZS.) SI hilton*panel születése 01 cementtől az összeszerelésig Összefogás Qrenhurgért A tizenkét tonnás Csepel autó motorja félelmetes zi­hálás után kapaszkodik fel a meredek úton értékes szál­lítmányával. Budapesten a Mátyás templom szomszéd­ságában megáll, s terhe húsz perc múlva az égbe nyúló daru vashorgán himbálódzik. A szolnokiak elköszönnek: „viszlát holnap!” A hilton-panel már több hónapja fogalom a Beton- és Vasbetonipari Művek szolno-- ki gyárában. A kiemelt nagy népgazdasági,, beruházásnak •— az épülő Hilton Szállónak ■— közvetlen részesei a pane­lek gyártói, a sablonok mű­szaki tervezői, — a szolno­kiak. Győző Károly meo-vezető kalauzol a gyárban. Követ­jük egy elem születésének fo­lyamatát a kezdettől a beépí­tésig. Utunk a kavicshegy tö­vétől indul: — Nyékládházáről, Hat­vanból és még jó néhány helyről kapjuk a homokot, kavicsot. Itt osztályozzuk, vizsgáljuk a nyersanyagot, aztán szigorú program sze­rint keverjük, — mondja Győző Károly, majd „egye­nesben” követjük a friss be­ton útját. — Itt már a prototípus kockáit láthatja — mutat a sorakozó négyzetekre — szi­lárdsági és egyéb vizsgálato­kat végzünk rajtuk. A törő­gép a legjobb „meos”. Ha megfelelő a keverék, indul­hat a gyártás. n beton útja Következő állomásunk az előkészítő üzem. Itt állítják elő a betont, odébb a vasvá­zat szerelik. — A szállító szalagok „köz­vetítő” szerepe után a silók­ba — tartályokba — jut a kavics és a cement. A víz hozzáadása után a betonke­verőkbe, majd a mixerko­csikba ömlik az anyag, — magyarázza. Mellettünk dömperek zúg­nak, konténerjük már meg­telt masszával. — Két köbméter betont visznek oda, a hajó alá, — mutat kísérőm az emeletnyi magasságú, sínen futó eme­lőszerkezetre. — A konténer tartalmát a tanktartályba en­gedi, itt ér véget a nyersbe­ton szállítása. Innen már a sablonokba kerül. Az „A” üzem 2-es és 4-es szalagján születnek a hilton- panelek. Az előbbi sor a tra­péz, féltrapéz, sarokformák, míg az utóbbi síkelem (fal, födémszerkezet) gyártására alkalmas. Feltárulnak a sv'őrtös titkai Bella Sándor üzemvezető és Gál Sándor művezető hoz­záértő magyarázata feltárja a gyártás titkait olyan köz­napi egyszerűséggel, hogy a lezárt sablon „belső életét” is láttatják. — Olyan a sablon szétnyi- tása, mintha egy kagylót szétfeszítünk. Kikerül a kész panel, de ottmaradt a morzsa, a törmelék. Gondosan kell tisztítanunk, olajoznunk az új. ágyazás előtt, mert hogy nézne ki az új elem ha itt is, ott is gödrök éktelen!tenék? Silkari Sándor és Magyari József a szalag mellett szer­számokat osztályoz. — Ezek a kulcsok, ez meg a pajszer, a kalapácsot és a fűrészt biztosan ismeri, a csi­szolóvászon meg odébb... — mondják. Ugye nem hitte volna, hogy a panel ilyesmit is igényel? Az üzemvezető a fehér hungarocell szerepét említi: — A panel egyik oldala Szü­letik meg először. Ha ez meg­van, akkor ezzel a szivacsos szerkezetű műanyaggal be­vonjuk, ez adja a hő-, és hangszigetelést, úgy követke­zik a másodöntés, az újabb betonrész. Minden részműve­lethez egy, másfél órás pi­hentetés kötelező, majd nyolc órányi gőzérleléssel folytató­dik a munka. A természetes betonkötés 28 napos, a mi 8 órai érlelésünk 21 napnak felel meg. — Kihagytuk a vasváz be­szerelését, — említik kísérő­im a meredező tüskékre mu­tatva. — Amit kívülről lát­hatunk, azok a kötésekhez, az összeszereléshez kellenek. Ami viszont rejtve van a sze­münk elől, az a hegesztett acélháló, ami a panel tulaj­donképpeni váza. Ügyeskezű lányok, asszo­nyok drótozzák az acélhálót, aztán két keménykötésű, vé­dőkesztyűs fiatalember mar­kolja a vázat és viszi a sab­lonokhoz. Sablon ... A szolnoki mű­szaki csoport terve alapján, speciális elemekből gyártja a BVM kunszentmártoni üzem. Szolnok megye tehát ebben is „részvényes”. Évi 230 ezer Gzemóra Ű] autószervizek megyénkben A helyi gépkocsipark és a megyén áthaladó forgalom növekedésének megfelelően bővítik a gépjárműjavító és -karbantartó hálózatot Szol­nok megyében. Jászberény­ben elkészült az új autószer­viz épülete és megkezdték a létesítmény belső szerelésót. A több mint 30 millió forin­tos beruházásból épülő, mű­szakilag jól felszerelt szer­viz, a Műszeripari Szövetke­zet kezelésében évi százezer üzemórás szolgáltatással áll majd a gépjárműtulajdo­nosok rendelkezésére. A be­ruházás ez év végére ké­szül el. Hosszabb előkészítés után a Tisza II. vízlépcső üdülő­körzetének központjában, Ti­szafüreden is megkezdődött a jászberényihez hasoníó nagyságú, évi százezer üzem­órás, korszerű autószerviz építése. A kivitelezés költsé­gét a KPM, a Kisipari Szö­vetkezetek megyei Központ­ja, valamint a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapja J fedezi. A korszerűen beren­dezett létesítményt a nagy­forgalmú 33-as számú út mellett helyezik el. Átadásá­ra várhatóan az ötödik öt­éves terv első felében kerül sor. Kisebb kapacitású, évi 30 ezer üzemórás autószerviz építését kezdte meg a fegy- verneki szövetkezet is a 4-es számú főközlekedési útvonal közelében. Ma estig Karcag mindegyik mezőgazdasági nagyüzemé­ben befejezik a nyári beta­karítási munkákat. A 179 hektárnyi fűmagot — és a 23 mázsás átlagtermést hozó 158 hektár területű borsót már betakarították. Tegnap estig tárolókba került a 8 ezer 298 hek­tárnyi búza 97 százalé­ka is, a hatalmas karcagi határ­ban már csak 280 hektár bú­za és jelentéktelen mennyi­ségű tavaszi árpa vár a Di­mitrov Tsz és a Karcagi Ál­lami Gazdaság kombájnosai- ra. E két közös gazdaság ki­vételével ugyanis már befe­jezték az aratást Karcagon szerda este a Lenin, a Bé­ke és a November 7., egy héttel ezelőtt pedig a Május 1. Tsz-ben. Jók az idei termésátlagok. Búzából 37 mázsa fölött van a városi átlag, de kiemelke­dik a Május 1. Tsz 44 és fél mázsás termése. A többi kö­zös gazdaság eredményei is meghaladják a tavalyiakat néhány mázsával. Őszi ár­pából 36,4 mázsa, tavaszi ár­pából 32,8 mázsa termett hektáronként. Az idei ke- nyérnekvaló minősége kitű­nő, s ezt a gabonafelvásárló vállalat is bizonyíthatja, melynek őrlő üzemében hét­fő óta már az új búzából ké­szül a liszt. Minden percnyi jó időt ki­használva 80—85 kombájn dolgozott június 26-a óta a karcagi határban. A csak­nem 9 és félezer hektárnyi kalászos learatásával azon­ban a kombájnok nem áll­nak meg, hanem holnaptól kezdve környező városok, községek közös gazdaságait segítik, hogy Szolnok me­gyében mielőbb befejeződ­jön a betakarítás. Közben azonban a karcagi szövetke­zetekben, állami gazdaság ban nagyobb sebességre kap­csolnak a talajmunkak vég­TPART nagyhatalom len­nénk? Olvashattuk a lapok­ban: Magyarország részt vesz a világ legnagyobb — 1420 milliméter belső átmérőjű és 1750 kilométer hosszú — földgázvezetékének építésé­ben. Nem, mi egyedül nem vagyunk azok! A fél Euró­pát behálózó c3őkígyót sem egyedül építjük. Az oren- burgi gázvezeték lerakásá­ban hazánk mellett még egy sor KGST-tagállam részt vesz. Egyedül talán nem túl számottevő az erőnk, de együtt, összefogva súlyunk — gazdaságilag, politikailag egyaránt — több annál, mint az egyszerű számtani össze­adás végeredménye. Kedden a szovjet határ fe­lé vette útját az a gépko­csikaraván, amely a gigan­tikus építkezés első magyar résztvevőit — 70 szakembert — vitte magával. A buda­pesti búcsúztatásnak ünnepé­lyességet adott a helyszín is: az országos ünnepségeknek helyet adó Hősök terén vett búcsút az indulóktól dr. Ha­lász Tibor, a nehézipari mi­niszter helyettese és a tár­sadalmi szervek számos kép­viselője. A Hősök tere, a Dó­zsa György út Lenin szob­rával, tanácsköztársasági em­lékművével mindannyiunk számára az internacionaliz­must jelképezi. Méltó hely­szín volt a nagy közös vál­lalkozás résztvevőinek kö­szöntésére, búcsúztatására. Azok a magyar munkások, akik a Kárpátokon át, Huszt, Bogorofcsáni, Guszjatyin környékén fektetik a föld zésében. A szalma 60 szá­zalékát máris betakarították, de a Május 1. Tsz például már ezt a munkát is befe­jezte. A talajmunkák 20 szá­zalékával is elkészültek ed­dig a karcagi közös gazdasá­gok. Karcagon is nagy esőzé­sek voltak június végén és július 11—12-én'. Ebben a két időszakban kb. két hónapra való eső hullott a földekre. Az idei aratást azonban ala­pos előkészítő munka előzte meg. Mindenhol két aratási terv készült, egyik jó a má­sik rossz idő esetére. Hogy nem volt könnyű dolguk a karcagiaknak, jelzi az is, hogy szinte végig a má­sodik, azaz a kedvezőt­len időjárásnak megfe­lelő terv szerint dolgoz­tak. Okultak és levonták a ta­nulságokat a tavalyi igen csapadékos aratás tapaszta­lataiból is. Ennek köszön­hető, hogy a betakarítás el­ső percétől kezdve dolgoztak a lánctalpas rizskombájnok is, s a mélyen fekvő, elázott, szikes területeken kitűnően vizsgáztak. A kemény mun­kában jó néhány rizskom­bájn meghibásodott, így a „csatát” akkor nyerik meg igazán a karcagiak, ha eze­ket a gépeket a rizsaratás idejére sikerül kijavítaniuk (nem lehet hozzájuk lánctal­pat szerezni.) Egyébként a kombájnok kihasználtsága, műszaki ál­lapota sokat javult, de a ta­valyi SZK—4-es, John Deere és Class Dominátor kombáj­nok mellé az idén újabb nagyteljesítményű gépek, SZK—5-ös, SZK—6-Os szov­jet kombájnok is érkeztek. Üj Szárítók készültek él a mostani aratásra (például a Dimitrov és Lenin TSZ-ben), így a November 7. Tsz és az állami gazdaság kivételével mindenhol saját szárító üze­mel. Oj szerük, uj tárolók mélyébe a hatalmas acélcsö­veket, azon dolgoznak, hogy hazánkba évi 2,8 milliárd köbméter földgáz .juthasson el. Az 1978 őszén már mű­ködő vezeték csupán Ma­gyarországnak annyi föld­gázt szállít, ami hazai ter­melésünk felét teszi ki. A nemzetközi energiavál­ság kirobbanása óta a nyu­gati sajtó egyes orgánumai sanda megjegyzéseket tesz­nek a krízisnek a szocialista országokban várható hatásai­ra. A válság egyes hullámai nem kerülték, s nem kerül­hették el a szocialista or­szágokat sem. Ám a nyugati gazdaság idült tünetei — nyersanyaghiány, munkanél­küliség, fölgyorsult infláció — nálunk ismeretlenek, el­sősorban azért, mert a szo­cialista országok belső — gazdasági és politikai — kap­csolatait nem konjunkturális meggondolások vezérlik. A SZOVJETUNIÓ, amely a kelet-európai szocialista or­szágok létrejötte óta segíti gazdaságuk kibontakozását, az utóbbi három évtized minden nagyszabású tervé­ben részt vett: technológiát, nyersanyagot adott. Emlé­kezzünk csak a szovjet vas­érccel dolgozó Dunaújváros­ra, a magyar—szovjet bau­xit—alumínium-egyezmény­re! A segítőkészséget példá­zó tények sorát más szocia­lista országok is folytatni tudnák. Orenburg egyenes folytatása annak a nagysze­rű kapcsolatnak, amely 1945 tavaszán kezdődött. Biztos helyen a gabona Karcagon ma estig csaknem 10 ezer hektáron befejezik az aratást épültek a Dimitrov és a Má­jus 1. Tsz-ben. Nagyon jó volt a munka- szervezés, fegyelmezetten, tervszerűen dolgoztak a munkások éppúgy mint a vezetők, napi 14—16 órát is. Természetesen előfordultak kisebb zökkenők, melyek kiküszöbölésével néhány szá­zalékkal kisebb lett volna a veszteség. Az is feltűnő, hogy az egy átlagkombájnra jutó napi teljesítmény négy és tíz hektár között ingadozott Karcagon, tehát túl nagyok voltak a különbségek. A városi pártbizottság, a tanács és a területi szövet­ség már az előkészítő mun­káknál a korábbi éveknél sokkal jobban „kézbe tar­totta” a betakarítási mun­kákat, s a pártbizottság ko­ordinálásával kitűnően meg­birkóztak a nehéz munká­val. Az alkatrészellátás is jobb volt a tavalyinál, csak kisebb nehézségek voltak, de ezek nem hátráltatták a munkát. A mezőgazdasági nagyüzemek segítették egy­mást, erre egyébként jellem­ző, hogy például a Május 1. Tsz nem csak a kombájnja­it küldte el segíteni a többi gazdaságba, hanem jól fel­szerelt konyhájából még a November 7. Tsz aratóinak is biztosította az étkezést. Külön fejezetet érdemel a gabonafelvásárló vállalat munkája. Bár építkezések miatt a tavalyihoz hasonló tárolókapacitással rendel­keznek, mégis zökkenőmen­tes volt a gabonaátvétel. A több féle tárolási lehetőség és a jól Szervezett munka eredményeként az idén — a tavalyival ellentétben — nem volt szükség az éj­szakai átvétel megszer­vezésére, győzték a mun­kát nappal Is. Ezen -a héten a termény zö­me már biztos helyen, fe­dett tárolókban várja, hogy jó lisztet őröljenek belőle. K. L. Amikor megszemléljük a másnapi szállítmányt, — a teherautón kalodába zárt két panelt — Batta István meos megjegyzi: — Kipipálhatjuk ezt is. A szállítás óramű pontossággal történik. Kell is, mert az építkezés területe igen szűk, még két-három napra sem lehet tárolni anyagot. Az el­lenőrzés, az átvétel is Szol­nokon van, folyamatosan, gördülékenyen megy minden. Felkapaszkodom a Csepel vezetőfülkéjébe és Pintér Já­nos beindítja a motort. A há­rom és fél órás út elején már ízelítőt kapok a sofőrök hét­köznapi munkájukról, a rek- kenŐ hőség, a zúgás reflex­bénító hatásáról. Az Építő­ipari Szállítási Vállalat a hil- ton-panelek fuvarozója. Al­kalmi szállítóm április óta vi­szi, gyakran naponként az elemeket. Említi, hogy óvato­sabb mint máskor. Drága áruja van, 60 ezerre becsüli értékét, 12 tonnára a súlyát. Nemcsak a melegtől izzad Pintér János míg megtesszük a 100 kilométert. Fél szeme mindig a rakományt őrzi. Míg e lengő daru könnye­dén viszi több tonnás terhét, Nagy Sándorral, a KÖZÉP Vállalat művezetőjével vál­tunk Szót az épülő Szálloda tövében. — A szolnokiak munkája jó, és főleg pontos, — mond­ja megfontoltan. — Soha ba­junk, vitánk nem volt egy­mással, pedig már áll az északi szárny, a déli is rend­ben halad. Szép és nagy munka elhiheti. If an ok a büszkeségre Na, és az elemgyártók, a szolnokiak, látták-e, tudjék- e, milyen lesz a nagy szállo­da? Minden kalauzom, beszél­getőtársam véleményét - fog­lalja össze Silkari Sándor brigádvezető Szolnokon: — Érdekes, nagyon „újmó- dí” ez a munka. Szívesen csi­náljuk. Majd mindenki látta mér közülünk az épülő szál­lodát. Hát, ha lehet ezt mon­dani: kihúzlxatjuk magunkat! T. Szűcs Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents